Észak-Magyarország, 1979. november (35. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-10 / 263. szám
1979. november 10., siómból É5ZAK-MAGYARORSZAG 5 Döntött a Legfelsőbb Bírósá Gyerekeíhelyezés karhatalommal Amiken- a házasságot felbontották, a szülők egyezséget kötöttek/ Eszerint egyéves kislányuk az anyánál marad, de ha harmadik évét betöltötte, az apa — a szokásos látogatásokon kívül — évente egy hónapra magához veheti. Két év elmúltával, amikor a gyermek még néni töltötte be egészen harmadik évét, a volt férj közölte: az egyezség alapján a kislányt egy hónapra elviszi, s nyomban a gyámhatósághoz fordult és ehhez segítséget kért. Az anya ezen annyira felháborodott, hogy a gyermeket nem adta ki, sót ettől kezdve az apa látogatását sem engedélyezte. Az ügyben a gyámhatóság intézkedett, az anyát pénzbírsággal sújtották, de mindez eredménytelen maradt, az anya nem engedte meg, hogy volt férje kislányukat láthassa. Ezek után az apa — a történtekre hivatkozva — a gyermekelhelyezés megváltoztatása érdekében pert Indított. Miután az anya magatartásán nem volt hajlandó változtatni, a megyei bíróság a gyermeket az apánál helyezte el. Az anya ennek ellenére sem volt hajlandó a , kislányt kiadni. E- mialt megbírságolták, majd a végrehajtás során karhatalom igénybevételével, a kislányt az apához vitték. Az izgalmaktól a gyerek hónapokra súlyos neurotikus állapotba került. Ilyen 'előzmények után most már az anya indított pert a gyermekelhelyezés ügyében. Megígérte, hogy az apának a látogatást lehetővé teszi, de a volt férj hajthatatlan maradt és ragaszkodott ahhoz, hogy a gyermek nála maradjon. A kihallgatott pszichológus szerint a kislány anyjához kötődik és annak nevelését igényli. A vizsgálat idején is súlyosan neurotikus volt, amit az anya—gyermek kapcsolat megszakítása okozott. Noha a perben fellépő ügyész a gyermeknek at anyánál történő - elhelyezését indítványozta, a járásbíróság, majd fellebbezésre a megyei .bíróság az apánál hagyta őt. Törvényességi óéásra a Legfelsőbb Bíróság mindkét döntést hatályon kívül .helyezte és elrendelte, hogy a kislányt — személyes ingóA fiatalember heves udvarlás után feleségül kérte a lányt, aki igent mondott. Am rövidesen kiderült, hogy a vőlegénynek már van menyasszonya, mire a rnáso- ■dik ara szakított vele. Nem sokkal később a ki kosarazott vőlegény közölte a lánnyal-: első jegyességét felbontotta. Ezek után szent lett a béke, annyira, hogy bensőséges kapcsolat alakult ki közöttük. Amikor azonban a vőlegény megtudta, hogy a leány teherbe esett, elhi'de- gült tőle, felszólította terhessége megszakítására és töb- ,bé nem jelentkezett. Ezek. után az apaság megállapításáért és gyermektartásdíj fizetéséért megindult perben a hűtlen vőlegény tagadta. hogy menyasszonyával kapcsolata lett volna. ságaival együtt — az apa 15 nap alatt az anyának adja át. Az apánál történt elhelyezéssel járó izgalmak a kislány érzelmi és lelki fejlődésében káros követkéz- mennyel járták — állapította meg a Legfelsőbb Bíróság. Az alsófokú bíróságok szem elöl téve .ztefték azt az elvet, hogy a gyermek elhelyezésénél, illetve annak megváltoztatásánál elsődleges az ő érdeke. A kislány érzelmi világál ért súlyos behatás, amelynek következményei hónapokkal később is megnyilvánultak. kétségessé teszi, hogy egészséges fejlődésére az apai környezet alkalmas-, e. Ezen túlmenően: ma.már nem kell attól tartani, hogy az asszony az, apa látogatását akadályozná. Sőt bejelentette: időközben megnősült. A megyei bíróság ,á bizonyítási eljárás lefolytatása után az apaságot megállapította és a fiatalembert gyermektártásdij fizetésére kötelezte. Törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság az ügyben új eljárást rendelt el. Az indokolás szerint az érintkezésre alapozott gyermek- tartásdíjért indított perben nem elegendő annak bizonyítása, hogy a kapcsolat a fogamzási időben ' történt. Az is lényeges: nincs-e' kizáró ok, hogy a gyermek ebből a kapcsolatból származik. Ezért az alsófokú bíróságnak vércsoport vizsgálatot kellett volna elrendelnie, mert enélkül a jogerős ítélet megalapozatlan. Apaság bizonyítása Népszámlálás előtt A népszámlálás hagyományai messzire nyúlnak vissza és koronként új vonásokkal gazdagodtak. .Abban azonban csaknem mindenütt megtalálható az azonosság, hogy általában a kilencesre végződő évek utolsó heteiben, vagyis az egyes évtizedek végén minden ország képet, méghozzá megbízható kéjjel szeretne kapni á népmozgalmi, népességi adatok változásáról. Az előző népszámlálás óta mindig gazdagodik a válaszra váró kérdések, kérdéscsoportok köre. Ezek pedig arra jók az összesítések utón, hogy felvázolják azokat az életszínvonalbeli változásokat is, melyek a lakosság körében történtek. Mint ismeretes, az így nyert adatok kerülnek később a Központi Statisztikai Hivatal évkönyveibe is. hivatalos és megbízható hasonlító számok alapjául. Az 1979-es népszámlálás tulajdonképpen 198!) első heteiben kezdődik és előreláthatólag alig több. mint két hét alatt be is fejeződik. Az adatfelvétel során sok mindent megtudunk majd szőkébb pátriánkról, a megyéről, az országról, hiszen a kérdőívek egyes rovatai sokirányú érdeklődésről tanúskodnak. Csupán Miskolcon 1000— 1100 népszámlóló járja majd az otthonokat és adatfelvételük kapcsán egyúttal az ÁNH (az Állami Népességnyilvántartási Hivatal) is'választ kap arra. hogy a személyi számok kiadása során milyen pontosan jártak el. A népszámlálás egyúttal ennek a kontrollja is lesz többek között. A nagy munka befejeztével több, .érdekes kérdésre is választ kapunk, megtudjuk, hogyan alakult a megyeszékhely lakosságának száma a legutóbbi népességszánilálás óta, hogyan változtak a né- . pességi arányok a megyében, illetve más megyékhez, más megyeszékhelyekhez képest. 'Ezen túl persze az is kiderül, mivel gyarapodtak az egyes családok, hogyan változott a fiatalok, a derékhad és az öregek száma, valamint az is, hogy miként változott az életünk. A népszámlálás előkészületei a közeli jövőben várhatók és január első munkanapjától. kezdve pedagógusok. nyugdíjasok, s mások 1 részvételével kezdetét veszi az összeírás. N. .1. Egészség is lársaÉlis Pécs adott otthont a közelmúltban annak a háromnapos vándorgyűlésnek, amelyet „Egészség és társadalom” címmel rendezett meg a Magyar Szociológiai Társaság; a Magyar Tudományos Akadémia Gazdaságos Jogtudományok Osztálya, az Egészségügyi Minisztérium. a Pécsi Orvostudományi Egyetem, a MOTESZ^ a TIT és a Pécsi Akadémiai Bizottság védnöksége alatt. A vándorgyűlés négy fő területtel foglalkozott. Az egészségügy helyzetével és a társadalmi fejlődéssel; a betegséggel, gyógyítással és az egészségügyi kultúrával; az egészségügyi ellátottsággal a kutatások szempontjából, valamint az orvos helyéről, szerepéről a társadalomban. Az első napon elhangzott előadásból kitűnt, hogy hazánkban az egészségügyet a tömegméretűség, a térbeni' és időbeni elérhetőség, továbbá a hozzáférhetőség jellemzi. Érdekes felmérésekről hallgathattak meg adatokat a résztvevők az ifjúság egészségi állapotáról, valamint á városi és falusi élet- körülmények emberi szervezetre gyakorolt hatásáról, különös tekintettel a neurózisra és a társadalmi beilleszkedés zavaraira. A vándorgyűlés második napján a betegség, a gyógyítás es az egészségügy i kultúra témakörből tartottak előadásokat. A jelenlevő,' több száz résztvevő megdöbben ten hallgatta az infarktusos megbetegedésekről szóló adatokat: hazánkban évente 26 ezer ember betegszik meg' infarktusban. Minden tizedik halál oka szívinfarktus. 1974-ben az infarktus következtében lehunytaknak 14 százaléka volt hatvan , év alatti. Napjainkban ez az arány 17 százalékra emelkedett. A negyven éven aluliak körében 26 százalékkal emelkedett meg az infarktus előidézte ■ halálesetek) száma Ezek a szomorú statisztikák is indokolják, hogy ma az orvostudomány művelőinek legfontosabb feladata: a prevenció, azaz a megelőzés. Az előzőekhez hasonltján, ■ ugyancsak nagy figyelemmel hallgatták dr. Czeizel Endre előadását az értelmi fogyatékosság -genetikai. és szociális Összetevőinek taglalásáról. Ezután, még több. ugyancsak érdekes előadás hangzott el. A nagy jelentőségű laláír kozó — amely Szecskö Tamás. a Tömegkommunikációs Kutató Központ igazgatója szerint egy párbeszéd kezdete az orvosok, biológusok. szociológusok , és pszichológusok között — utolsó napján az MTA Szociológiai Kutató Intézetének munkatársai által végzett egészség-szociológiai vizsgálatok eredményéit ismertetlek. majd szóltak az orvosképzésről, az orvosok társadalombeli szerepéről, az ' orvoslétszámról, és végezetül az orvostudományi kutatásokról. Dr. Erdei Sándor, Kazincbarcika Az egyik új önkiszolgáló étterem a gyárban. Követelmények, igények, lehetőségek Javítják az üzemétkeztetést az ÓKÜ-üee Közismert, hogy ózd „nincs túlságosan jól eleresztve” vendéglátási lehetőségekkel. Emellett az itt üzemelő vendéglátó vállalatoknak meg kellett, részben most is meg kell oldani még az üzemél- keztetést is. A jelek már régen azt mutatták, hogy a városban üzemelő vendéglátó vállalatok nem tudják megfelelően kielégíteni az egyre növekvő igényeket, .másrészt pedig a munkásosztály helyzetének további javításáról szóló KB-hatórozat. is arra intette az Ózdi Kohászati Üzemek vezetőit, hogy nagyon. komolyan foglalkozzanak ezzel a kérdéssel. „A szükség és az igény szülte — mondotta az egyik gyári vezető —. hogy ezen a területen is lépjünk előre.” Az üzemétkeztetés korszerűsítésére munkabizottságot hoztak létre annak Idején, melynek vezetője Szabó István, a gyár szociálpolitikai főosztály vezetőjének helyettese. Ö maga is megerősítette, hogy a város szűkös, zsúfolt vendéglátóipari kapacitása önmagában már képtelen volt ezzel a feladattal jól megbirkózni, s miután a gyárnak más lehetőség az üzemétkeztetés megjavítására nem kínálkozott, saját erőből kellett -már ez idáig is sokat tenni. * A városban működő vendéglátóhelyeken természetesen továbbra is folyik üzem- étkeztetés. azonban a gyárkerítésen belül is új létesítményeket hoztak létre, amelyek jól szolgálják az üzemétkeztetés korszerűsítését, nemcsak azért, mert az’ új önkiszolgáló éttermek berendezése valóban éttermi, a helyiségek higiénikusak, kézmosóval, ruhatárrá] vannak felszerelve, hanem azért is. mert az ellátás is^jobb itt. Ezeknek a gyári önkiszolgáló új éttér-, meknek további előnyök a? hogy* közel vannak a munka helyekhez, tulajdonképpen belül vannak a gyárkapun, segítik a korábbi zsúfoltság csökkentését és még a munkaidő jobb kihasználását is. A gondok lehetnének nagyobbak is. „Szerencsére” a gyár 14 ezer fős kollektívájából csak összesen 1800-an veszik igénybe az üzemi ebédel. (Csak mellesleg jegyezzük meg, hogy érdemes lenne megvizsgálni, mi ennek az oka?) A gyár a kétfogásos és az egytáléleles ebédhez egyaránt 5 forint 88 fillért térit, míg a dolgozók 9. illetve 6 forint 40 fillért fizetnek egy- egy ebédért. így is — bát hangsúlyozzuk, hogy a vállalat dolgozóinak mindössze 1.8 százaléka veszi igénybe ezt a szolgáltatást — a jóléti és a kulturális alapból vállalati hozzájárulásként iaz idén 3.8 millió forintot kell letenni „a közös étkezőasztalra”. A, követelmények és az egyre növekvő igények lehat arra kényszerítették a kohászatot, hogy saját erőből, nagy összegekkel, saját kivitelezéssel, saját tervezéssel és sok társadalmi munkával érjen el lényeges javulást az üzemétkeztetésben. A rúd-dróthen- germűben alakították ki a báziskonyhát, amely maximálisan 1000 adag ebéd elkészítésére alkalmas. Innen szállítják aztán az újonnan , kialakított önkiszolgáló éttermeikbe az ebédet. Ez természetesen még mindig nem elég, így a városban működő vendéglátó vállalatok néhány üzemegységében tovább folyik üzemétkeztetés is. Érdemes azonban meghallgatni Györfi Istvánnak, az üzem- fenntartási gyáregység szb- titkárának a véleményét, aki ezzel kapcsolatban a következőket mondotta: „Húsz évig étkeztem a Kék Acélban, így én igazán le tudom mérni azt az óriási különbséget, ameiv a kettő között, mármint az ottani és az itteni között van. Ugyanannyit fizettünk ott is, mint itt a saját éttermünkben. Tudomásom szerint mindkét helyen ugyanazzal a nyersanyagnormával dolgoznak. vagy kellene dolgozni. A különbség azonban mégis nagy. Az adagok nagysága, mennyisége a gyári étteremben előirt, a minőség azonban sokkal jobb. mint amit ott kaptunk. Szeretném hangsúlyozni. hogy ez nemcsak az én véleményem, hanem dolgozótársaimé is, amit szakszervezeti tisztségemből is megerősíthetek”. És ha már itt tartunk, talán érdemes megírni azt is, amit Medc Jánosné, az egyik önkiszolgáló étterem csoport- vezetője elmondott a menüket illetően. Látogatásunkkor az úgynevezett kéttálas menü egyike csontleves volt finommetélttel. orsótészta, bakonyi sertésszelet és piskótarolád. Á másik; tejfölös karfiolleves, rántott ponty, burgonya és vöröskáposzta. Az egytálétele» menüből az egyik bakonyi sertésszelet volt orsótész- tával es piskótaroláddal. a másik rántott ponty burgonyával, vöröskáposztával. A választás rendszere is megfelelő, hiszen az étkezés előtt való napon mindenki a maga ízlésének megfelelő menüt választhatja ki másnapi ebédül. Akikkel a gyári éttermiekben. beszélgettünk, kivétel nélkül dicsérték Seaöó Sándor fiatal főszakácsot... Az üzemétkeztetés korszerűsítése tehát nemcsak az étkezés kulturáltabbá tételét, hanem minőségi javítását is jelenti. Mint a szociálpolitikai osztály vezetöhelyettese elmondotta, az önkiszolgáló éttermek mellett, mindenütt munkahelyi büféket is létrehoztak, amelyek máris igen közkedveltté váltak es nagy forgalmat bonyolítanak le. Továbbra is működik az úgynevezett mozgókocsis büfééi- látás, amelyet az egyik vendéglátóipari vállalat üzemeltet, s, amelynek viszonylag szintén nagy forgalma van. Ami a jövőt illeti, a gyár vezetőségének az a célja, törekvésé, hogy a' második és a harmadik műszakban dolgozók ellátását is ugyanúgy, vagy közel ugyanúgy oldják meg, mint amilyenben az első műszakban dolgozók részesülnek. Ennek érdekében á miskolci ételgyárral vették fel a kapcsolatot, ahol az úgynevezett gaszlroíol ételféleségeket szereznék be. Meg kell említeni még' azt is, hogy az egyik vendéglátó vállalat, kezelésében 8 élelmiszer-, és üdítőautomata „üzemel”, ha nem rossz (!) De többnyire egy részük „meghibásodás” miatt nem működik. Az, hogy az Ózdi Kohászati Üzemek ilyen nagy erőt . es energiát mozgósít az üzemi étkeztetés javítására, korszerűsítésére. mindenféleképpen dicséretes. Mégis vannak, akik ezt nem. jó szemmel nézik, mondván, hogy a vállalat alapítólevelében az üzem- étkeztetés nem szerepel. Mint említettük, az ózdi kohászok helyzete további javításának egyik eleme az üzemétkeztetés javítása. Miután más. lehetőség erre a városban nem kínálkozott, a vállalat vezetői elhatározták, hogy saját erőből igyekeznek ezt: a problémái megoldani. Ez az elhatározásuk — mondani sem- kell — teljes egészében egyezik a dolgozók véleményével. „Az alapítólevél nem szentírás — mondotta a gyár egvik vezetője.— Lehet, és kell is azon változtatni, ha az élet úgy kívánja!” Mindehhez még azt is hozzátette, hogy a városban működő vendéglátó vállalatoknak — akik a gyár dolgozóinak üzemétkeztetésében is részt vesznek — örütni kellene anak, hogy a gyár magává vállalja ennek a nagy és fontos feladatnak egy jelentős részét. Az ózdi kohászok üzemét keltetésének lényeges javítása csak a gyár és a városban működő vendéglátó vállalatok közös ösz- szefoeásával érhető el. Époen ezért mindenekelőtt erre kellene fordítani a figyelmet... Oruvei' János t
