Észak-Magyarország, 1979. november (35. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-04 / 259. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5

1979. november 4., vasárnap

Kapcsolat hosszú távr>s

Elvtársak és barátok. Harisz Rahimov (képünkön balra) szerelésvezető és Bírta Alajos főművezető munka közben a pvc-gyár szerelésének csúcsidejében

A Frunze Gépgyár óriás kompresszorai a BVK szintézisüzemében

Amikor* úgy máslel esztendővel ezelőtt a szerelés befejező szakaszánál tartott a Borsodi Vegyi kombinát új pvc-gyárának építése, szovjet. nyugatnémet, amerikai, angol, japán, olasz és román szakemberek adtuk a gyárban egymásnak találkozót. Magyar és külföldi szakmunkások, szerelésvezetők, mérnökök és technikusok, több mint négy esztendeig tartó, s hallatlanul nagy erőfeszítéseket követelő munkára igyekeztek feltenni a koronái. S aki akkor a beruházás munkaterületén tart, minden kétséget kizárólag megállapíthatta: valamennyien izgultak azért, hogy határidőre. jó minőségben épüljön 1'el a gyár, és mégkezdődjék a próbaüzemeltetés. Egy gyárban, amelynek gyártástechnológiája, műszaki színvonala jelenleg a legkorszerűbb a világon, berendezéseinek többségéi nyugati cégek szállították, s mégis a KGST-tagországok között megvalósult gazdasági integráció egyik legszembetűnőbb példája; hiszen az új gyár építését a szovjet—magyar olefinkémiai egyezmény tette lehetővé, s a továbbiakban is ez szolgál glapul a megye vegyiparának dinamikus fejlesztéséhez.

Az egyezmény első lépcsője már megvalósult. A petrolkémiai beruházás hatalmas költségeinek' megosztása. gazdaságos, nagy kapacitású üzemek létesítése érdekében Leninvárosban felépült az etiléngyár, a szovjetunióból! kalusi vegyikombinátban egy etilénl'eldolgo- xó vinilkloridiizepi, s végül Kazincbarcikáii a pvc-gyár. Mindhárom gyár a beruházási gyakorlatban eddig szokatlanul ivóid idő alatt épült fel. s a Leninvárost Kakistul illetve Kazincbarcikával összekötő éti lén-szá Ilii ócsővezeték révén. közvetlen technológiái termelési kapcsolat. együttműködés alakult ki. A leninvárosi etilénből ugyanis mind Kalos» ban. mind pedig a Borsodi Ve" v i kombi ná t ban vi ni I klo- ridot Készítenek, ami a jó minőségű .ovc-avártás alapanyagául szolgál. A szocialista országok között ez az. első“ közvei(en termelési kapcsolat. ami a továbbiakban is megköveteli az összehangolt műszaki-gazdasági

együttműködést, s* természetesen a baráti, elvtársi kapcsolatok erősítését,- ápolását.

A gyárépítés, mint mondani szokás, soha nem sima ügy. bőséggel akadnak benne buktatók, szerelési problémák; szállítási késedelmek, szerződésszegések. peres

ügyek, és sorolhatnánk még a beruházások ismert buktatóit. Nem volt kivétel ez alól a pvc-gyár építése sem. Egy azonban biztos, s a beruházók, a BVK vezetői tanúsíthatják: a feladat nagyságrendje — hiszen nem mindennapi feladat 11 milliárd forintért gyárat építeni — akarva-akaratlanul is, de összekovácsolta a gyárépítőket, „nyugatiakat” és szocialistákat, japánokat, nyugatnémeteket, olaszokat, szovjeteket, magyarokat és románokat. Őszinte, baráti, tartalmas, emberi kapcsolatok szövődtek, formálódtak. Es így volt. és így van ez rendjén.

Egy világhírű gyár, a ka- zányi kompresszorgyár szakembere. Harisz Rahimov szerelésvezető. a polimerüzem hűtőkompresszor házában irányította a munkát. , Esy esztendeje már. hogy a BVK- ban tartózkodott, s bizony'« szerelés csúcsideiében ő volt az első. aki kora reggel megjelent a munkahelyen, ugyancsak estébe fordult az idő. amikor letette a szerszámot Akkoriban azt mondta a krónikásnak, hogy nincs ebben • semmi különleges, ő

csupán a/,l teszi, kompresszorgyár ve> tok tőle, mintegy i kent:.

— Aztán, galamb«

Haris/. Rahimov mindé, le, amit csak elbírsz, an'apota hetséges — így az igaz; meg- — Hiszen, tudod te. nvmeg-' dolgod, nem először jtjvég- Magyarországon. íúzis

És valóban, Haris/. Ra mov nem először járt 1 zánkban, hiszen doIgoz(( ,a. már Budapesten, Nyergest tahin, ahol szintén konv.j j resszorokat szerelt és itig tudta a dolgát. AzL/eli arról is beszélt ez a kémén,j:s. kötésű, fáradhatatlan nők, hogy itt. a BVK-bt^.,1 nem ö az egyetlen, aki <jg[ övéhez hasonló munkám.|._ musban dolgozik, hiszez. Hina Alajos, a kombinát ái látni díjas főművezetője nemegyszer megelőzi. Nerr. 1 tudom, hogyan csinálja és'' bírja — mondta —, de tény,® hogy mindig friss, mindig’^ tettre kész, segítőkész. Ami1 pedig a szakmát illeti, hát " sokat tanultam tőle. Lajos ' bácsi, barátom és elvtársam , nekem.

Haris/. Rahimov nem az ~ első, és bizonyára nem ks az ^ utolsó szovjet szakember, aki a legjobb dudásáváTT értelmével és szorgalmával segítette megyénk első vegyipari kombinátjának építését, gyarapodását. A BVK szintézisüzemében 1960-ban helyezték üzembe a szovjet- unióbeli Számiban készített óriás kompresszorokat. Nos, a Frunze Gépgyár kompresz- szorai azóta is kifogástalanul működnek. Az országban elsőként a Borsodi Vegyikombinátban vezették be az atmoszferikus földgázbontást. A hatvanas évek elején tért át a kokszbázisról a földgázalapon történő műtrágyagyártásra a kombinát, s akkor helyezték üzembe szovjet tervek és technológiák alapján az első atmoszferikus bontóberendezést. Nem egészen tíz esztendővel később, a gazüzem szénsavmosó rendszerébe szerelték be a lallinni gépgyárban készített nagynyomású léghűtő-berendezéseket. s a kedvező üzemeltetési tapasztalatokat követően, további hét hűtőberendezést helyeztek üzembe. A kazányi gépgyárban készítették az első AT- KA-típusú ammónia-hűtőkompresszorokat. a szintezi s tizem rekonstrukciójához, de az új pvc-gvárba is hasonló berendezést építettek. Az idén kezdődött meg a kombinát sálét rontsa víize- inének rekonstrukciója is, amelyhez a jelenleg ismert, legkorszerűbb eljárást és berendezést szovjet partner bocsátotta a BVK rendelkezésére.

És folytathatnánk tovább a sort... Tény, hogy értékes, sokirányú és mindkét fél számára gyümölcsöző együttműködés az, ami a BVK és a szovjet vállalatok között eddig kialakult, s aminek nemcsak gazdasági haszna számottevő, s aminek nemcsak múltja es jelene Van, hanem sokat ígérő jövője is.

Szarvas Dezső

Közös felajánlás

Hazánk az idén 9,4 milliárd rubeles áruforgalmat bonyolít le a szocialista országokkal. mégpedig úgy. hogy exportunk eléri a négymil- liárd, a behozatal pedig a 4.4 milliárd rubelt. Sok vállalattól érkezett jelentés arról. hogy sikerült megszüntetni. vagy legalábbis lényegesen visszaszorítani a szállítás ütemességének korábban tapasztalt zavarait, tovább javult t- minőség, a nemzetközi kooperáció kiépítésével a termelés, gazdaságosabbá. és több termék minden piacón versenyképessé vált.

A Tiszai Vegyikombinát olefingyára az áru- és technológiai kapcsolatok kiépitése után legújabban már szervezési együttműködést is kialakított a kalusi klórviniliizemmel, ahova az idén 1B0 f»_ ezer tonna etilént, a mű-te, anyaggyártáshoz szükséges az alapanyagot szállít. Az. idén.gy már a nagyjavítások idejétie- is egyeztették: Leninváros-;en ban és Kalusban azonos idő- az pontban álltak le a berendezések a szokásos átvizsgámy lásra, kijavításra, s közös lei-pár ajánlás alapján a nagyjavi-an_ tás határidejét is kel nappa.vo- csökkentelték mindkét he-jbb lyen, vagyis a tervezettnéogy két nappal előbb ismét' megieg- indult a 330 kilométeres csőmsl vezetéken a magyar gyártóié, mányit etilén, amelyet Ka lusban felkészülten fogadtai*)

Ki tudja, az idők milyen mélységes mélyében is járták már ezt az utatl. Nyilvánvaló viszont, hogy több száz évvel ezelőtt egy fürtös hajú fiúcska is poroszkált erre, minden valószínűség szerint kardos, fegyveres kísérőkkel egyetemben. Feltehetően valamely szép kis lovon poroszkál- hatott. És,. ha akkor, valamely erre tévedt vándor, lantos, kobzos megkérdezte: kit tisztelhet az apró uraságban, akkor talán így telelt: Rákóczi Ferikét. És a kérdezett bizonyára le is emelte tollas, díszes süvegét, majd megsarkantyúzva táncos lovát, elleptetett, nyalkán, büszkén, örömére kísérőinek, kik már igyekeztek vissza a várba, nehogy az apró uraság édesanyja, Zrínyi Ilona megrovást adjon a kimaradásért.

Lehetett így is. Mert II. Rákóczi Ferenc, a majdani nagyságos fejedelem öthóna- pos korától ötéves koráig .itt, Regéc várában élt. Tóni, akivel most bandukolunk az. akkor is lehetséges úton, nem igen hasonlatos ugyan az akkori, apró uraság- huz, legfeljebb annyiban, hogy ugyancsak kedveli ezt a tájékot es szívesen szól róla. Tóni kalauzolásra vállalkozott, hogy együttesen elballagunk Jóska bácsihoz, az erdészhez. Az iskolában, az alsótagozatosok egyik, igen talpraesett tanulójaként, nagy lelkesedéssel vállalkozott a kalauzolásra, de a lelkesedéshez még szükséges volt az iskola vezetőjének döntése is, melyben a legfőbb érv — mégiscsak — így hangzóit: legalább addig nem verekszel 1 Bandukolunk hát együtt. „Tóni! Tényleg szeretsz verekedni?” „Hát... szeretek. Leginkább én, Feri, meg Öcsi!” „És itt élni, Regéten szeretsz-e?” Meghökken, nem igen érti a kérdést és ez a nemértés helyénvaló. De elkezdi a választ összeszedni. Itt bizony, szerel. Például sok állat van erre leié. Neki is volt egy igazi élő őzikéje. Meg itt vannak a pajtásai. Meg a szülei. Apa sokat dolgozik. Miskolcra jár, de most nagyon mérges, mert eltört a keze. És itt van az iskola is, mert ö igenis szereti az iskolát, bár verekedni is szeret, nem tagadja. Aztán vár. hogy a butaságokat kérdező bácsi, vajon hogy’ fogadja, amit elmondott. Jól fogadja! Jól fogadja fiú. mert valahol rátrafáltól valamire!

Mire is? Ennek a valaminek a kedvéért, amíg elérünk az erdész bácsihoz, idézzük fel kicsinyég az iskolát, ahonnan elindultunk volt. Az alsósok tanulnak itt, összesen nyolc gyerek, Patai Gusztávné irányításával. Egy teremben, együtt mindenki.

— De jövőre már hét. újabb elsősünk lesz — mondja a vezető. — A gyesnek érződik a hatása.

— Tanító néni! Milyen itt élni?

— Ha én ezt tudom, hogy ilyen faluk léteznek Magyarországon, már régen itt vagyok!

— Honnan érkézéit ?

— Budapestről. Ott tanítottam húsz évig . .. Többször operáltak. Azt mondták, tiszta, jó levegő kellene... A fiam egyszer erre vezetett túrát. Azt mondta, sehol nem látott még szebb helyet, nem érzett tisztább levegőt, jöjjek ide. Tavaly eljöttem és -itt vagyok. A fiamnak igaza volt. valóban gyönyörű v idék. De a lehetőség sokkal több, mint amit eddig hasznosítunk ...

Elballagunk hát az erdészhez a fiúval, aki a vadászkutyáknak is csak füttyént. csendre inti őket. teheti, itthon van. És nagy szerencsére, itthon van Magyar József. kerülelvezetö erdész is. ami ugyancsak ritka alkalom, mivel két és fél ezer holdnyi terület tartozik hozzá, legkevesebb napi lő—20 kilométer gvaloglás a norma, méghozzá a Zemplén hegyei között. Igaz, ezután talán már többször is itthon lesz: október elsejétől kezdv e nyugdíjas.

— Ki nyugdíjas?

— En.

— Miért? Netán ..., valami baj van?

— Hat az van. Ugyanis elérkezett az idő.

Regéc

Az. idő elérkezését elég nehéz elhinni az erdészről, valahogy meg a Jóska ..bácsira” sem nagyon áll rá a beszéd, deltái, ha így van, igy van. Annyit magyarázatul viszont el kell mondani, hogy Magyar Józsel ebben a faluban, Regécen született, gyerekkorától az erdőben dolgozik, a hegyeket járja. Járja persze ezután is. mert vadásztársaságnak is tagja, meg egyáltalán. ha már valaki itt él a hegyekben ..,

A gyönyörűséges vár alatt, a' Kun-hegy alatt...

— Tényleg: miért Kun-hegy?

— Ügy tudom, hogy valamikor kunokat telepítettek a várhoz. De nem a várban laktak persze, hanem a hegyen. Azóta Kun-hegy a neve.

— Bizonyára fennmaradt sok elbeszélés, legenda a várról.

— Lehetséges, ámbár engem inkább egy dolog, azaz kettő érdekel. Vagy érdekelne. Az egyik az, hogy gyerekkorunkban jókora köveiket hajigáltunk le a vár kútjába. Igen-igen sokáig kellett várnunk, míg a kő egy nagyot csobbant. Nem tudom, milyen mély lehetett az a kút, de legalább száz-százötven méter. Egyszer valaki ebbe egy kacsát is leengedett és ez a kacsa Mogyoróskánál a csurgón jött ki. De a másik, ami érdekel és ennél is jobban, az pedig az, hogy mi lesz most ezzel a várral? Ide nyaranta csal* úgy ömlik a nép! Nézik, csodálják, mert tényleg szép! Jó lenne ide valami vendéglő vagy szálló, vagy kemping, a hozzáértők tudnák, hogy micsoda, de valami kellene, az biztos. Ha már van ilyen várunk, hát miért nem figyelünk rá?

Bizonyos autóversenyeket éppen az itl elhaladó úton szoktak megrendezni, a hat méter széles, jól megépített útszakaszon. Megyénkben kevés helyen található ilyen jó minőségű út. Igaz, a Vilmányi Tanács vezetői szerint — ide tartozik közigazgatásilag Regéc — ugyancsak ezen a részen, Fóny és Vilmány között található a megye legrosszabb útja, ami — tapasztalaiból szólva —. hihető is.

De kellemesebb inkább az erdőről fag- gatózni az erdésztől. Mert errefelé igen szívós őzek, szarvasok, muflonok, vaddisznók teremnek, a csúcsos hegyek, a nehéz terep természetes kiválasztó hatása, igen erősen érvényesül.

— Mi volt a legszebb trófeája?

— Egy vadkan. Harminc centis agyarral. Most is őrzöm.

— És a legveszélyesebb kalandja?

— Az nagyon régen történt. Sebzett disznó után mentünk és a vadőrre egyszer csak ráugrott a koca. Én akkor még csak tizenvalahány éves suhanc voltam, a puska ugyan nálam, de azt sem tudtam, mit tegyek. Azt a vadőrt meg tépte, vágta az anyakoca. Félelmes látvány volt. Lőni persze nem tudtam, mert ki tudja, hova megy a golyó. Három kutyánk viszont, „akiket” más irányba küldtünk el, meghallották a csetepatét, a kiabálást, oda rohantak és lefogták a disznót. Ha azok nem érkeznek időben ...

— Es most milyen az erdő?

— Az erdő — erdő. Aki járja, tudja milyen. Nem lehet otthagyni.

— De itt viperák is vannak ...

— Vannak. Minden évben látok néhányat. Senkit nem bántanak, ha őket békén hagyjuk. Csak védekeznek. Ha például véletlenül rájuk lépünk, vagy benyúlunk egy lyukba, azt sem látva, mi van ott. Magas szárú cinö kell és nem szabad nyúlkálni. Ennyit tudok róluk mondani.

— A hollók?

— Itt azok is vannak. Négy családot ismerek. Azt hiszem, ezek a madarak megmaradnak. majd szaporodnak is ... Ismertem nemrég kisbékászó sast. nagybékászót is. Eltűntek. Valaki eltüntette a fészküket. Két pár sólymot is ismertem. Az idén tavasz- szal még láttam őket, a nyáron már nem. Hová tűntek? Miért tűntek el? Egy percig sem hiszem, hogy csak úgy megunták az ittlétet. Valakinek, valakiknek közük van az eltűnésükhöz.

— A császármadár-dolog igaz?

— Hu arra gondol, hogy itt van-e császármadár. hát igaz. És az is igaz. hogy búvóhelyeket építünk nekik, etetjük őket. védjük, óvjulc, miként tudjuk. Szeretnénk elszaporítani. Különlegesség, érdekesség.

A/, óvást figvelembe véve: talán leírni is kár volt. hírt adva létükről. De legalább ennviben dokumentálva létüket kérjük. biztatjuk, kik tehetnek értük: óvják, védjék ezeket is. Értékek, különlegességek próbálnak itt megmaradni, újra teremtődni. és ez csak az ember segítségével sikerülhet. Elpusztításuk is az ember révén történhet.

A falu. Regéc különben 78 lakásból. 249 emberből áll. Voll már nagyobb is. volt már kisebb is. Az idei nyáron mindenesetre két gverek született. Az iskolába" pedig a jövő tanévben, hét. új elsős a duplájára emeli a létszámot.

f.cvay Györgyi Priska Tibor