Észak-Magyarország, 1979. november (35. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-02 / 257. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1979. november 2., pentek A magyar televízióművészet két évtizede (Egy új televíziós kiadvány olvasása közben) Írói, sisei-ke*zlől, ?>fm utolsósorban nyomdai •auu- tási okokból adódba toll, _ hogy a Magyar Televízió es az Idegenforgalmi Propa- ganüa e.s Kiadó Vállalat ko- zös kiadásában megjeleni es a magyar televízióművészet 1957 OS 1977 közötti kél év­tizedét bemutató könyv Nanay látván Magyar lelc- vuiómüvésszet Í957—7977 cí­mű munkája —• csak 1979 októberére került' az olvasó kezébe. Ez csak abból a szempontból érdekes, hogy a kötet lezárása és a megjele­nés közötti csaknem két esz­tendőben is születtek figyel­met érdemlő tévéművek, amelyeknek feljegyzése gaz~ (hígíthatta tolna a kezdetek­től napjainkig tartó folya­mat képét. Érdekes, hasznosnak tűnő kötet Nánay István munká­ja. -Jóllehet, leszűkíti a mon­dandóját és a rendkívül sok­rétű televíziózásból csak egy markánsan körülhatárolható kiirt von vizsgálódási körébe, a néző és a televízió kapcso­latának talán legérzékenyebb ás egyben legneuralgikusabb területét vonja bonckése alá. Bevezetőként meg is állapít­ja: „A Magyar Televízió te­vékenységének egyik Legjel­lemzőbb vonása, hogy — sok más nemzet televízióival el­lentétben — a műsorszerke­zet meghatározó részét ké­pezik a kulturális, művésze­ti adások.’’ Azt is megálla­pítja bevezetőben, hogy mit ért- a televízióművészet fo­galma alatt: azoknak a mű­vészi produkcióknak összes­ségét. amelyek az átfogó közmű vei ödési feladatokat ellátó intézményben, ahol a közvetítő eszköz jellegéből adódó lehetőségek és tör­vényszerűségek figyelembe­vételével sajátos, csak a ie~ le vízió körülményei között jöhetnek létre, születhetnek. Ennek jegyében mutatja i be a Húsz év története — dióhéjban című fejezetében a televízióművészet hazai fejlődésének legfőbb állo­másait. Szórakoztató és iz­galmas az a leírás, ahogyan például az első, 1958. már­cius 21-én sugárzott tévéjá­ték egyenes adására emlé­kezik Ka tides Ilona rende­ző, s nem kevésbé érdekes, ahogyan Nánay az első adást követő húsz esztendőt át­fogja, egyegy jelentősebb müvet, a fejlődés egy-egy fontosabb mozzanatát te­kintve mérföldj'elzönek, s vezetve el e módszerrel az olvasót az 1971 óta rendsze­resített veszprémi tévétalái- kozók önfelmérő, számvető, összegező feladatainak szük­ségességéig. Hermann István Televízió, esztétika, kultúra című, 1976-ban megjelent kötetének megállapításaira támaszkodva elemzi egy kö­vetkező fejezetben a televí­zióművészet lehetőségeit és korlátáit, majd a húsz esz­tendő fejlődésének letéte­ményeseit mutatja be. Ki­lenc olyan rendezőről — Zsurzs Éva. Mihály fi Imre, Szinetár Miklós, Szönyi G. Sándor, Horváth Adóm. Dö- mölky János, Esztergályos Károly, Hajdufy Miklós. Fe­hér György — kapunk a kö­tet lapjain szinte kismonog- rá fiaszerű értékelést, akik többségükben — kivéve la- , Ián a legutolsóként említett fiatal művészt — egészében, vagy legalábbis döntő hánya­dában végigélték és munká­jukkal fejlesztették a ma­gyar televízióművészetet. A továbbiakban néhány, a te­levízióban rendszeresen mű­ködő színházi és filmrende­zőről. majd a Magyar Tele- -vízió fiatal, kísérletező ked­vű gárdájáról szól röviden. Az utolsó rövid fejezet _ Mű vészet. a televízióban, vagy te le oiziómüvészet? _’ a húszeszlendei fejlődést summázva megállapítja: ...... a televízióművészet fej­lődését befolyásolja, hogy milyen konkrét, a társada­lom szükségletéből adódó fel­adatok hárulnak rá rövid és hosszú távon, valamint,, hogy milyen az a művészi’, p olitikai közeg, amelyben ezeket meg kell oldani. A Magyar Televízióban húsz év alatt létrejött művészi pro­dukciók egy saját specifiku­mokkal rendelkező tele vízió- művészetei körvonalaznak.” A nagyon érdekes kötet lenti, tartalmi ismertetése után vissza kell térnünk a bevezető egyik gondolatára: . . lehel-e televíziómüvé- szelröl beszélni? Hiszen a televízió nem külön művészi sa játosságukkal rendelkező műfaj!” Ell:$ a kérdésfelve­téstől jut el A leleviziómü- vészet lehetőségei és korlá­tái című fejezet végén an­nak megállapításáig: „Ha a televízió művészeti műhely is kíván lenni, akkor nem elégedhet ,meg a kultúra már meglevő és kanonizált értékeinek közvetítésével, meg kell találnia a csak er­re a közvetítő eszközre jel­lemző művészet sajátossága­it.” Igen, meg kell találnia, mert mint ez a kötet is bi­zonygatja, még nincsenek meg ezek a sajátosságok, a legjobb törekvések és igazán értékes produkciók ellenére is a „saját specifikumokkal rendelkező televízióművészet” még csak körvonalazódik. Az eltelt igen rövid fejlődé­si időt tekintve, ez alighanem még természetes is. A televízió művészi mun­kája iránt intenzívebben ér­deklődők — akiknek szíve­sen ajánljuk —, bizonyára örömmel forgatják e köte­tet. S talán elolvassák azol; a televíziósok is. akik a kri­tikától állandóan egy sajá­tos, televíziós megközelítést kérnek számon, azaz azt kö­vetelik, hogy munkáikat egy olyan esztétikai mércével mérjék, amelynek alapjai, ha léteznek, amelyek még kör­vonalazódnak. Ilyen érte­lemben is érdekes, olvasmá­nyos és tanulságos a Nánay István írta Magyar televízió­művészet 1957—1977. Benedek Miklós : ' „Cselekvő ismeretszerzés” Vetc! kedősorozat a DIGÉP-lien Hazánk felszabadulásának U5. évfordulója alkalmából vetélkedőt rendez a Diós­győri Gépgyár szakszerveze­ti bizottsága, a Diósgyőri Vasas Művelődési Központ és a Diósgyőri Munkás szer­kesztősége. A november 7. és hjíjo április -1. közötti • időben DIGÉP valamennyi szocia­lista brigádja részt vehet a „Cselekvő ismeretszerzés” címmel meghirdetett vetél kedőben. melynek három sza­kasza van. Novemberben és decemberben a brigádoknak az ajánlott színházi, irodai mi., zenei, képzőművészeti 'és politikai rendezvényeken kell reszt venniük. A követ kezo „menetben” (január­február) képrejtvény meg­oldására. humoros vetélkedő­re. képzőművészeti pályáza­ton való részvételre és a szocialista életmódról szer­vezett ankétra hívják a ren­dezők a szocialista brigádo­kat. akik dönthetnek árról — melyiket választják ma­guknak. A befejező szakasz­ban (a következő év már­ciusában^ a brigádoknak közhasznú társadalmi mun. Kát Kell végezniük. A vetélkedőn való részvé­téit „látogatási kártyákkal”- zsetonokkal - igazolják a legjobb eredményt felmu­tatók nagyszabású, játékos show-musor keretében kap­ják meg a kiérdemelt iutai mat. 1981). április l-én. Monodráma Jelentős színházi ese­ménynek ígérkezik Sütő Irén SZOT-díjas, érdemes művész vendégszereplése no­vember 8-án, csütörtökön este a Diósgyőri Vasas Mű­velődési Központban. Mi­le nko V acetic Búcsúvacsora című monodrámáját százas szériákban játszotta a belg­rádi ..Atelje 212” színház. A miskolci nézők most jeles művészünk, Sütő Irén előadásában ismerkedhetnek meg Ljubicával, a belgrádi vasmunkásnővel, akit nyug­díjba küldenek. Ebből az al­kalomból búcsúvacsorát ren­dez részére a gyár vezető­sége, Ljubica a búcsúvacso- rán beszédet mond , .. A Diósgyőri Vasas Műve­lődési Központban este 7 órakor kezdődő előadáson a Reflektor színpad - működik közre. Negyedszázada törvény biztosítja hazánkban a nemzetiségi óvc dák működését. Azóta országszerte sok száz ilyen óvodát létesí­tenek. Baranyában 243 működik. Ezek nyelvoktató óvodák, de az idei ősztől — Felsőszentmártonban és Ófalun - létrehoztak olyan óvodát is, ahol a foglalkozások túlnyomórészt anyanyelven — szerb, hóival, illetve német nyelven — folynak. Vasas-program a belátóknak November első napjaiban több településén is bemu­tatják azt a műsort, ame­lyet a Diósgyőri Vasas Mű­velődési Központ Szervezett az LKM-be és a DIGÉP-be bejáró dolgozóknak. November 8-án, szomba­ton Ónod községben 17 óra­kor. Nyékládházán 18. Kis- tokajban pedig 20 órai kez­dettel látható /I tréfa az utcán hever című műsor, melyben Angyal Jánost, Ambrus Kiryt, Boncz Gé­zát, Faragó Pétert. Gyön­gyösi Andrást, Havasi Vik­tort. Kazal Lászlót, Keleti Pált és Külkei Lászlót lát­hatják az érdeklődők. Ugyanez a program te­kinthető meg másnap Mező­it agy mi hál.vun. Mezőkereszte­sen és Bükkábrányban. Óvodai hétköznapok Megcsendesedtek az óvodai felvétel körüli viták. A jo­gosultak bejutottak, a felleb­bezések eldöntettek — már a másödszoriak felett is ki­mondták az ítéleteket. Meg­kezdődtek az óvodai hél köz­napok . .. , A szeptemberi idegeskedé­sekből legfeljebb már csak a zsúfoltság maradt. A-tömén­telen gyerek. Harminchalan, negyvenen is vannak egy te­remben. Még jó — emlí­tette a minap egy baráti be­szélgetésen Bujdos János, a megyei tanács elnökhelyette­se —, hogy a megyében az elmúlt években létesült az óvodai helyek zöme. Megkés­ve, de annál nagyobb ütem­ben kapcsolt rá a megye az óvodaépítésekre — így leg­alább korszerűek. S a fel­szereltség sem hagy sok kí­vánnivalót maga után. Soll Nemcsak a berendezések igazodnak a gyerekek élet­kori sajátosságaihoz, nem­csak a mindent barátságos­sá tevő napfényt engedik be az ablakok a termekbe, já­tékoknak sincsenek híján és szemléltetőeszközöknek sem a foglalkozásokhoz. Egy pont a javunkra. Pontosabban a gyerekek javára .. . Végül is értük van az óvoda, amely — írtuk korábban az óvodai felvételek idején — nemcsak gyermekmegőrző lenne ... De hát több-e. más-e? A hétköznapokon dől el a kér­dés! * Miskolc, Győri kapui óvo­da. A nagycsoportban egy környezetismereti foglalko­zást megelőzően anyanyelvi, irodalmi foglalkozást kezde­ményez Zsuzsa óvó néni. Me­sét mond a gyerekeknek. Az őszről. Még a játék szerte­lensége vibrál a gyerekek­ben, de a mese mindig csá­bító. Legalábbis a többség­nek. És azután ott vannak a hófehér papírlapok, a meg­annyi színes ceruza is. Le­hel rajzolni is. valamit, ami felötlik a csöpp kis fe­jekben a meséről, a mesé­hez... És persze lehet kér­dezni, s megbeszélni. A tar­talmat. egy-egy szép kifeje­zést, találó mondatot. .. — Azt hiszem, nagyszerű dolog, amit láttunk—mondta később Földvári Gyula,né, miskolci alsó tagozatos szak­felügyelő. (Az óvodai, foglal­kozást végignézték az álta­lános iskolai szakfelügyelők is.) — A gyerek talán még nem . érti, de elöbb-ulóbb megérzi a szöveg és a kép összefüggését. Azt, hogy az illusztráció nem véletlenül van a könyvekben, s hogy ő maga is készíthet illuszt­rációkat . .. A környezetismereti fog­lalkozáson az őszről tanul­lak. De a foglalkozást mi minden előzte meg! — Mit tapasztaltunk; ami­kor kirándulni' voltunk? — Lehullanak a levelek... — Zörgőit a lábunk alatt az avar. .. jelentkezik egy kislány, s a szomszéd alig hallhatóan morogja: — Nem is voltál ott!... — De az anyukámmal!... Aztán szó van még*piac­ról, kiskertbeli vendégség­ről. A fonott kosárból egy­más után kerül elő a répa, a karalábé, a dió, az alma, a gesztenye. Osztályoznak, rendeznek, csoportosítanak a gyerekek. Közben nem tu­dom levenni a szemem a faira kiragasztoll alkotások­ról: őszi falevelekből rajzo­lódik ki a nyuszi, a teknős, a maci . .. Az. óvodában nincsenek felesleges dolgok. Minden­ből készülhet valami. Vala­mi szórakoztató, ügyeskedés­re késztető, okultatő ... # Néhány óvodai felügyelő nyugtázó«)) lebólogatta a szakfelügyelőnő mondóké ját. Ök azután igazán el tudták volna . mondani, hogy néha hihetetlenül nehéz körülmé­nyek közöli, de él a nevelési program az óvodákban. Igen változatos formákkal és módszerekkel dolgoznak, épí­tenek a gyerekek öntevé­kenységére is. sőt, a válasz­tás lehetőségéi is megadják nekik. Mondhatnánk persze, hogy égy bemutató- foglalkozás más. mint a mindennapi va­lóság. Csakhogy 5—8 éves gyerekek fittyet hánynak minden protokollnak. Egy­szerűen nem lehel „betaní­tani” őket. Ka megkísérlik — a fordítottjára fordul a szándék. Szakfelügyelői kör­ben persze ez meg sem for­dult a fejekben. Da ennek más oka is van. Nevezete­sen, hugy az első osztály­ban nénany óra alatt pusz­tán a kéraésesre kapott fe­leletekből, a gyerekek visel­kedéséből, magatartásából is kiszűri a tanítónő: ki volt óvódás, s ki nem. Az óvoua igen komolyan veszi iskolá­ra- előkészítő funkcióját. S az iskola az óvodát? Nem I kétséges, hogy itt is igen a válasz. Ámbár egy meg szo­rosabb kapcsolattartás meg­hozhatná a .maga gyümölcsét. Konkrét példánál maradva: az egyik szakfelügyelő véle­ménye szerint ma is sok­kal jubban lehelne például építeni a mar megszerzett, elmélyített, begyakorolt, sót rendszerezett ovodus ismere­tekre. (Noha változatlanul igaz, hogy az óvoda nem úgy oktatási intézmény, mint az iskola!) Most sokszor — például környezetismeretből — alig kapnak többet, mint ismétlést az első osztályban. Nemcsak az óvodai neve­lési program jó. söl — nem­zetközi mércével mérve is — nagyon jó! A megyében dolgozo óvónők felkészültsé­ge nemkülönben. A helyi sajátosságokhoz igazítva ha­sonló foglalkozások«t látha­tunk bármelyik óvodában. Pedig a feltételek nem egy­formák. S nincs ebben el­lentmondás azzal, hogy al- * tálában korszerűek óvodá­ink. De jócskán akad még olyan járás, olyan település, ahol három csoportra mind­össze négy óvónő van. Ele­ve sok a túlóra — pedig gye­rekközösségben a rendes munkaidő is emberl-strapá- ló. Az óvónők között pedig többféle okból is sok a táp­pénzes idő! Ha kis létszám­nál esik ki valaki?! — foly­-tatni sem kell . .. Néha kételkedik az ember, hogy a fegyelmezésen túl marad-e másra is ideje az óvónőnek? Az óvónők ta­pasztalata az. hogy ezt a szabad fegyelmet könnyebben szokják meg a gyerekek. Így a kérdés önmagában formá­lis. S megválaszolják azok az eredmények, amelyeket mindennapi munkájukban már nem is az óvónők ka­matoztathatnak. Mindamel­lett. hogy az óvoda sohasem törekedett kisiskola szerep eljátszására. 1 Csulorás Annamária november 2-10 a £-\Tt2 po a KIÁLLÍTÁS: a DÓMUSBAN jRÖOCV vall/M-A1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom