Észak-Magyarország, 1979. október (35. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-14 / 241. szám
t979. October 14,, vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 Házasságot kötött. .. Hozzáértők szerint napjaink problémája lett az elidegenedés mellett a házasság válsága. Vitasorozatok olvashatók az újságokban, tanácsokat kapunk, hogyan éljünk jó házasságban. Házasságot kötött... és itt jön az érdekes — két üzem, vállalat stb. A csalóka cím tehát nem szociográfiai riportot, nem is a házasságkötő intézmény munkájáról szóló írást rejt magában, egyszerűen a „házasság fátylába” burkolják két üzem, vállalat további közös kapcsolatáról, közös munkájáról szóló szerződéseket. S. nemcsak újságban, a tv képernyőjén is szerepelt már két, „házasságot kötni kívánó” vállalat két képviselője, akik felelősségük teljes komolyságával jelentették ki, egymás dolgozóit is megnyugtatva, igen, ők akarják... Természetesen két különnemű képviselőt küldtek a felvételre, hiszen elég abszurd lett volna két, sötét öltönyös, tekintélyes férfivezető boldogító igenje. (Kaján örömmel várhattuk volna e feltételezett házasság gyümölcsét.) És házasságot kötött az országszerte ismert énekesnő egy pályája kezdetén álló — jó — vidéki zenekarral, de itt is csak képletes házasságról volt szó, mint kiderült a róluk szóló cikkből. Természetesen köttetnek másféle házasságok is, érdekházasságok, kényszerházasságok, szerelmi házasságok, de hát ezek unalmasak, szokványosak, hiszen csak egy férfi és egy nő mondja az igent. (kftpöczi) n 1‘Sfawáft S SS-'“»-'* Bölénybőrös elődök Az Észalt-Hakaszijában levő, csiszolatlan kőkorszaki Malaja Szíja település feltárása során a régészek a primitív művészet olyan alkotásaira bukkantak, amelyeknek eredete meglepően korai: abból az időszakból való, amikor az első „értelmes emberek” megjelentek a Földön. Az elemzés adatai szerint a jégkorszakbeli mammutokat, bölényeket, lovakat, sasokat, barlangi oroszlánokat és farkasféle ragadozókat ábrázoló, Szibériában talált szobrocskák, féldomborművek, barlang-. rajzok mintegy 34 000 évesek!. Ezek a primitív művészeti alkotások az emberiség korai történelmének abból a szakaszából valók, amikor Délnyugat-Európában — Franciaországban és Spanyolországban — megjelentek a csiszolatlan kö- korszakbeli vadászok első művészi alkotásai. Tehát tény, hogy az ősi • szibériaiak kultúrája nem maradt el a korabeli európai kultúra mögött. Nemrég, az expedíció leleteinek feldolgozása során az ősi szibériai ember kőbe vésett képmására is rábuk- $ kantak. A szertartásos tánc végzése közben ábrázolt emberalak görnyedt tartása arra vall, hogy bölényhez igyekezett hasonlítani; a primitív vadász bő leiser- • nyeget hordott, amelyben úgy festett, mint az ágasko- , dó bölény. A bunda ki for-3 dított bölénybőrből készült, s a vadász magas szárú; szőrmecsizmát viselt hozzá. '; Arcvonásai indoeurópai származásra vallanak. J lékként szerepelt. Vagy szerepel. Nem a saját érdekükben, nem magukért! A faluért! A közért! Ha ezek az emberek, á hőskorból valók egyszer leírnák történéseiket, de érdekes olvasmány lenne! De nem írják le, mert vagy még hivatalosan dolgoznak, vagy már hivatalon kívül. Mert, ha már elköszönnek, nyugdíjba mennek, akkor is teszik, amit tudnak. A közért. A vérükben van, idegesek, betegek, ha nem tehetik. A szalaszendi elnök egy kis faggatásra elmondta, hogy siheder lány korában bizony aratnia is kellett, mivel fiú nem volt a családban. Pár évvel ezelőtt ugyanezt mondta Tornyosnémetiben is egy idős, falusi asszony. Ez a tornyosnémeti asszony nem tanácsban, nem az apparátusban dolgozik, hanem „csak úgy”, otthon. Hatvan valahány éves korában szobrokat kezdett faragni. Kiállításokon járt, kitüntetéseket, kapott. Azt faragta szoborba, ami az ő életében volt. Sok vidámságot is — leütnél pletykáló asszonyokat —, sok nehéz munkát is. Fiatal korában ő is aratott, akárcsak a tanács elnökeként dolgozó asz- szony. Megyénk északi részében, az egyik Ivís község határát, annak is egyik részét nézegettük a napokban, az ugyancsak hőskorból való tanácselnökkel. Mutatós, szép, lejtős területet, melyen állatok legelésztek. „Szép! Nagyon szép!” Ez? — kérdezett vissza az elnök. — Még szebb volt, amikor itt arattam! Akkor ugyanis itt termőföld volt!” Járási vezetővel beszélgetünk. Amolyan „nehéz ember”, aki mindig tenni akar valamit, teszi is, bár az elején igen csendben marad, mivel nem tudható, vajon á végén kitüntetést kap-e, vágy fegyelmit. Ugyancsak ama hőskorból való. Ha kellene, meg tudná mutatni, melyik földön dolgozott kapával, kaszával. Másik terület. Az elnök bányászokkal, Ózdon dolgozó kohászokkal tárgyal. Tegeződnek, mondják egymásnak a magukét, de barétian, inkább már testvériesen. Régi újság kerül elő. Az elnök neve is benne van, akkor bányászként dolgozott. Értik egymást most is, persze, hogy értik. Mert „onnan valók”. Egy helyről. A kaszások, a bányászok, a vasasok közül. An- ■Btk idején, úgy jó harminc éve, ők küldték ezeket a mai elnököket, titkárokat: csináljátok, intézzétek! Onnan valók. Akik alkalmasnak bizonyultak, azok bírták, maradtak, dolgoztak. Ezért is keresik őket, nem csupán hivatalos ügyben, hanem a legkülönfélékben. A családi perpatvarok elsimításától kezdve, ki tudja mi mindenfélében. Félfogadás? Hivatalos idő? Persze, van az is. A legtöbb helyen ki is van írva, mettől meddig. De azt is tudja mindenki, mikor, hová megy az elnök, a titkár, hol a lakásuk. És, ha valaki nem a hivatalban keresi meg őket, akkor mit mondjanak? Az őrségváltás idejét éljük, az időmúlásának rendje szerint fogyatkoznak, elelköszön valamelyikük, öt évén belül a tanácsi apparátusnak 30—35 százaléka meg nyugdíjba. Helyükre sok poszton odaléptek már, később még többen lépnek majd a fiatalok. Szakmailag jól felkészült fiatalok, mert ezeknek felkészítése, az utánpótlás biztosítása is a feladatok közé tartozik. De a fiatalok is tudják: évek sok-sok tapasztalása szükséges ' ahhoz, hogy azt a bizonyos mást, azt a bizonyos többletet is megszerezzék, amit az iskolában nem tudnak tanítani. Igaz, az út most már kitaposott, tiszta, pontosan behatárolt, de az is igaz, hogv továbbra sem könnyű rajta a járás. Mert feladatul továbbra is az emberek üwes-baios dolgainak intézi:c. a települések gyarapítása szerepel tennivalóként. e itt vannak, még közöttünk göregjeink. Ök sokat tudnak, isokat tapasztaltak. Érdemes Ikérdezni, hallgatni őket. Ne Iköszönjünk el » tőlük. Igaz, Imoslanában ismét őszi ködök- gre ébredünk, színesedő levele- ket nezeseiiink. az aszályok, a villámlások, a iégesők. a Viharok, a szivárvánvos égboltok, a jókedvű, fényes naook után, csendességhez, ni kenéshez készülődik a határ, a tavak, a folyók hüvösödö vize halvánv párába takarózik. valami megint befejeződött, valamitől megint elköszönünk. De tőlük ne. Ök csak maradjanak. Kérdezzük, hallgassuk őket. Priska Tibor Újsághír: S.-ben a gyár és a város közöLI a 0 éves T. L. figyelmetlenül szaladt át az úton és egy személygépkocsi elütötte. A kisfiú nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett. „Hazánk lakossága az 1961—1966. évben csal! 164 ezer fővel, mintegy másfél százalékkal nőtt... Javasoljuk, hogy 1967-ben gyermekgondozási segélyt vezessenek be. (.4 Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusának — 1966. november 98—december 3-i — határozatából:) Újsághír: E.-n délután fél kettőkor a 14 hónapos K. Z. magára rántotta a forró húslevest. A kisfiút égési sérülésekkel szállították a miskolci Gyermekegészség- ügyi Központ sebészetére. Ez a világ mérhetetlen. A széle elérhetetlen. Sorsa kifürkészhetetlen. És az egész hangyaagynak, békaagynak — érthetetlen érthetetlen, . De az ember nemsokára (várjatok csak, várjatok csak) rátapint minden titkára! (Tamkó Sirató Károly verse) Újsághír: H.-ban délután fél egykor a hároméves L. L. egy pincébe beesett, fejjel lefelé. A gyermeket súlyos agyrázkódással szállították a gyermeksebészetre. Miskolc egyik játszóterén gyesen levő anyukák sétáltatják gyermekeiket, a gyerekek játszanak a homok-, ban, másznak a hintára. K. M. -né hároméves' kisfiával jött a térre. — Szokott gyermekbalese- tekről olvasni ? — Ne is említse, barzalr más hatással van rám mindegyik! Van egy nagy fiam, 6 már iskolás, nem győzzük az. apjával tanít- gatni, hogyan közlekedjen, vigyázzon magára. — Volt már a kisfiúnak balesete? — A nagyapjáéknál leesett a fáról... Újsághír: Házuk udvarán kerékpározott a hétéves B. Gy., az udvarról kihajtott az utcára és elütötte egy segédmotor-kerékpáros. A kisfiút kulcscsonttöréssel. szállították a gyermeksebészet re. Gyermektekintetek. Hófehér kórházi ágyban, felpolcolt gipszes lábak, karok, a szemekben riadalom. Újsághír: Vadgesztenyefáról, . 6—7 méter magasságból esett le a 10 éves T. Z. A kisfiút eszméletlen állapotban . szállították kórházba. Októberben az egész országra kiterjedő közúti közlekedési ellenőrzést tartanak a rendőri szervek. Az elmúlt évek tapasztalata szerint az őszi időszakban emelkedik a közúti balesetek száma. Újsághír: M.-ben. egy buszmegállóban délután negyed egykor a 4 éves Sz. E. egy ‘álló busz mögül lépett-az úttestre és elütötte egy személygépkocsi. A gyermek szerencsére csak könnyebb zúzódásokat szenvedett. A játszótér szélén vadonatúj bringával száguld B. Zoli. — Már hetedike: vágyóit. Rettentően szeretek biciklizni! Hogyne, a KRESZ rám vonatkozó részét is ismerem, csak hát, tetszik tudni, hogy van — néha siet az ember, edzésre, mikor hová... Akkor pedig rohan!... Újsághír! M.-n á 2 éves I. M., a 6 éves I. Gy. a másfél éves B. C., és az ötéves H. Cs. valahonnan gyógyszert szereztek és'ineg- ették. Valamennyiket a gyermeksebészetre szállították. I C-vitamin, Polivitaplex, Kagifor, várj kislányom, most nem érek rá, légy szives vedd le azt a poharat a polcról a doboz mellől, azt hagyd, abban gyógyszerek vannak,... anyu, ez a piros bogyó micsoda .. várj kislányom, most el kell mennem,... Mama ... ?! „Ez a világ mérhetetlen..." Köpöczi Edit Á népművész J A debütálás 1 1 i miimm *5 asszony A több mint 7000 csehszlovákiai kulturális központban népművészek is tevékenykednek. A népművészek közül azonban sokan még ma is szülőfalujukban alkotnak. Közéjük tartozik Margita Holanová. A Pozsonytól 40 kilométerre északra fekvő Dőlné Oresanyban él. Házát már messziről megismerni fehér díszítésű művészi zöld kapujáról. Az épület belseje olya-n, mint a virágoskert. A falakat festett virágerdő borítja, de színpompás a műhelyül szolgáló kis szoba is, ahol az ezüsthajú festőnő korsókat. bögréket, tányérokat pingál. A népi motívumok nem csupán a falakat, ajtókat. szekrényeket, padokat ékesítik, hanem még 'a telefont is. A népművésznő alkotásait hazaiak és külföldiek egyaránt szívesen .vásárolják. Holanová gyermekkora óta foglalkozik festéssel. Tanít az. általa szervezett gyermek festőiskolában. Gyakran kérik fel középületek, házasságkötő termek, kastélyok, múzeumok dekorálására is. Tehetségét családjának tagjai is örökölték. Fia keramikus, lánya most végzi az Iparművészeti Főiskolát 5>,Vi írta: Ivan Velcev ív A képes folyóirat szerkesztőségének párnázott ajtaján valaki háromszor bátortalanul kopogott. — Ez ő! — kiáltott a kulturális rovat, vezető szerkesztője, és megigazította a kötést a nyakkendőjén. — Tessék! — csicseregte a prózai szerkesztőnő. Az ajtó lassan kinyílt és a helyiségbe belépett a fiatal író. — Jó napol! — mondta félénken. , — Jó .iapot. jó napot! — válaszolta egyszerre az egész szerkesztőség. — Miben lehetünk szolgálatára? — Én... kezdett dadogni a fiatal író és egészen elvörösödött — én kérem szépen kezdő fiatal író vagyok .,. — Fiatal író? — ámuldoztak a szerkesztők megint csak egyszerre. — Igen — válaszolta szerényén a fiatalember. — Hihetetlen' liven fiatal ,és máris író? Nagyon 'örülünk! Valamennyien odaléptek ja fiatalemberhez és egvmás ‘után kezet fostak vele. Szemük ragvosott a? övömtől |és a me«hatódof teástól. — Ta'án hozott is nekt'hh Vs'atvnt? — kérdezte a folyóirat humorrovatának szer'.-^szhjje. — lsen ... Két-három kis elbeszélést... Semmi külö■siWntwi nőset, hiszen tudják... A fiatal író remegő kezekkel kihúzott a dossziéból néhány oldalt. A szerkesztők egymás után elolvasták. — Hihetetlen! Fantasztikus! Nagyszerű! — reagált elsőként a prózai szerkesztőnő. — Ez a stílus! Nagyszerű! — Grandiózus! Egy Suk- sin! Egy Maupassant! A fiatal író verejtékezni kezdett, — Brávó! — Maga egy zseni! — Milyen szerencse, hogy éppen hozzánk jött! • — Örülök, hogy tetszenek Önöknek az elbeszéléseim — bátorodott fel a fiatal szerző. — Tehát remélhetek? . — Ez csak természetes! — Már a következő számban megjelentetjük őket! — Az első oldalon! — Köszönöm, köszönöm önöknek .. Még egyszer nagyon szépen köszönöm — mondta a fiatal író és távozott. A folyosón létől ölte homlokáról a verejtéket, benyitott azon az ajtón, amelyen a főszerkesztő névtáblája állt és így szólt:. — Jó napot bácsiként...'
