Észak-Magyarország, 1979. október (35. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-30 / 254. szám

ÉSZAK-MAGYARQRSZÁG 4 r / 1979, október 30., kedd „Forradalom és folklór” A képernyő előtt Fiatalok órája Előbb irósban, majd stábon adtak bizonyságot anyanyelvi ismereteikről a versenyzők Jót s jól! Kazinczy mai örökösei iMSíMtö Tizennégyen kapták meg Sátoraljaújhely emlékplakettjét Sajnos öregszem, amit a többi között az a tény is bi­zonyít, hogy egyre nehezeb­ben tudok kommunikálni a fiatalokkal. Bár érdeklődé­sem iránluN — úgy érzem — mit sem csökkent, kérdése­imre rendszerint túlságosan is liszteleltudó válaszokat kapok. Sajnos már a fiatalok is ■ tudnak ,,nyilatkozni”; vagyis azt mondani, amit a felnőtt- társadalom vár. el­vár tőlük. Érthető tehát, hogy nagy érdeklődéssel vártam a Fiatalok óráját, amely leg­utóbb olyan fontos problé- mával foglalkozott, mint az eszménykép es a példákéi. Ezzel kapcsolatban már az úttörők is közhelyeket szok­tak mondani, hiszen elvár­jak töltik, hogy legyenek pél­daképeik. mégpedig éppen olyanok, .mint amilyeneket a felnőtt társadalom nekik szán. A Fiatalok órájának szerkesztősége is sugallt egy példaképtárt; a stúdióban’ jó néhány fotográfiát láthat­tunk- híres emberekről, akik t ermészetesen valamennyien alkalmasak arra. hogy példa­képül szolgáljanak. Mint a műsorból kiderült, a megkér­dezett fiatalok vonakodtak személy szerint valakit is megnevezni a híres emberek, a nagy elődök közül, mint példaképet. Tulajdonképpen érthető ez a szemérem, ez a zárkózottság. Végül is. ha va­laki azt mondja, hogy az ő példaképe Hemingway, Dér.y Tibor, vagy Balczó András, akkor valószínű, hogy a töb­biek megmosolyogják. Azt hiszem, egyébként sem a leghíresebb, a legnevesebb emberek között kell feltétle­nül példaképeket, eszmény­képeket keresni. Érdekes, hogy a műsor készítőiben fel sem merült a gondolat, hogy a legközvetlenebb kör­nyezetben — tehát a család­ban és az iskolában is — le­hetnek példaképek. Pedig a fiatalember elsősorban min­dig a hozzá legközelebb álló­kat (szüleit, tanárait, munka­társait) minősíti. Akarva, vagy akaratlanul őket utá­nozza — vagy ellenük lázad —, hozzájuk akar hasonlóvá válni, vagy tőlük fordul el. Például mihdannyiunknak voltak tanárai, akiknek egész magatartását, viselkedését, írását, stílusát, öltözködését is utánozni akartuk. Azt hi­szem, ez most is így van. még akkor is. ha a gyere­keink szemérmesen hallgat­nak róla. Pedig az új nemze­dékben él tovább az őket ta­nító. nevelő felnőttek min­den gesztusa, mozdulata. Ök alakítják ki az ifjúság világ­képét. erkölcsi magatartását. Kicsit sajnáltam., hogy eb­ben az alapvetően érdekes, izgalmas műsorban viszony­lag kevés szót kaptak a fia­talok. Viszont túlságosan is sokat beszéllek róluk a meg­hívott vendégek, a jelenlevő szakemberek. Általában így van ez más közegben is: so­kat és sokszor beszélünk a fiatalokról, s nem hagyjuk, hogy ők beszéljenek maguk­ról és egymásról. Legszíve­sebben. mi keresnénk nekik eszményképeket is. s nem hagyjuk, hogy ők válassza­nak példát a szőkébb, vagy tágabb környezetből. Persze, felmerül a kérdés, hogy mennyiben tudunk mi példát, igazán vonzó példát adni? Nevelésünkben azt hi­szem sok a kincstári, az elő­re gyártott ele™, nem hagy­juk. hogy valódi érzéseinket, indulatainkat, örömeinket és gondjainkat megismerjék a gyerekek. Márpedig ha sze­repet játszunk, akkor az if­júságot is szerepjátszásra kényszerítjük. S persze azt sem szabad kívánni — ez jól kiderült a műsorból —. hogy egy vala­kiben lássa megtestesítve a fiatal példaképét. Annál js inkább, mert mindenki ön­maga akar lenni, olyan em­ber. aki saját törvényei, er­kölcsi normái szerint él és ítél. Miközben azonban — ahogyan ezt. a fiatalok is egyre többször hangoztatják — ki-ki önmaga megvalósí­tásán munkálkodik, termé­szetes. hogy hat rá a kör­nyezet. az őt körülvevő fel­nőtt világ. S a példákból mindig szelektál a fiatalem­ber: csak azt veszi át a kü­lönböző magatartásformákból, ami a saját személyiségével adekvát. Magyarán, sok-sok ember legvonzóbb tulajdon­ságaiból próbál építkezni. Minderről persze rendkívül nehéz beszélni. Ezt tapasztal­tuk a műsort nézve is. (gyarmati) Nemesik. Pál, a Borsodná- dasdon élő munkásíolklór- kutaló, aki már több soro­zatban mutatta be a rádió műsorában zenei gyűjtésé­nek eredményeit, most újabb, kilenc résiből álló sorozatta. jelentkezik. Az új sorozatban 1914-től kezdődően a felsza­badulásig zenei emlékek fel­idézésével. a forradalmi fo­lyamat kibontakozását kíséri nyomon, ffz adások idősor­ban követik egymást, szem­léltetve az egyes társadalmi rétegek, csoportok állásfog­lalását, olykor egy-egy mik­roközösség (alkalmi közös­ség) zenei életét, amelynek azonban meghatározó szerepe volt a forradalmi folyamai fejlődésére. „Csatára fel. 34-es baka!’’ címmel 1914—15-ből való da­lok hallhatók az első rész­ben. amelyek á mozgósítás, a tűzkeresztség, a hadifogság témakörét idézik. 1915 és 1919 közül valók a hadifog­ságot, a vöröskatonáskodást és hazatérést jelző „Haza- mennélc, de nincs annyi ru­belom” címmel a második részben hallható dalok. Az agitáció, a tüntetés, a sztrájk tükröződik „A gazdagoknak van hazájuk..." című, 1917 — 18-as gyűjtésből, a béke. a polgári demokratikus köztár­saság, a proletárforradalom dalai á Köztársaság. én is a tied vagyok” című részből, az ötödik rész pedig „Kato­nája lettem Kun Bélának” címmel a vörösőrség, vörös­katonák, az emigráció 1919— 1920-ból való válogatósát kí­nálja. A következő hatodik rész a harmincas évek elejéről a pártszervezés, tüntetés, a fa­sizmus elleni egységfront gondolatát képviseli „Köz­iünk elvtárs a helyed!” cím­mel. A hetedik részben a csehszlovákiai vörös ifjúmun­kások, vöröscserkészek és munkás . testedzők 1933— 1938-as dalai hallhatók „Itt a zászlónk, vér a színe" cím­mel. A Lenin-iskolások, spa­nyol szabadságharcosok dalai 1936-ból és 1939-ből „Moszk­va felől szól a harang” cím­mel hallhatók. Végűi az in­ternálás. deportálás, börtön, szabadulás 1941 és 1945 kö­zötti dalait fogja csokorba a „Csak együtt lesz győztes csatánk” című összeállítás. A sorozatban harminc, a munkásmozgalomban kiemel­kedő szerepet játszó énekes szólal, meg dalaival. A szereplők borsodiak és gö- möriek. A sorozat ma kezdő­dik, a Kossuth-rádió adása-, ban 14 óra 20 perckor. Hetedízben rendeztek or­szágos anyanyelvi versenyt Sátoraljaújhelyen. Kazinczy örökének mai folytatói azon­ban nem hetedszer találkoz­tak a nagy öreg, a széphal­mi remete városában. Megyei versenyekből nőtt országos­sá, s a gimnazisták, a szak­középiskolások után mos! már a szakmunkástanulók erőpróbájává is. Hatvankét gimnazista és szakközépiskolás, huszonkét szakmunkástanuló adott ran­devút a hét végén egymás­nak Sátoraljaújhelyen. Az Édes anyanyelvűnk országos verseny történetében először a szakmunkástanulók külön kategóriában bizonyíthatták: anyanyelvűnk gondozásában, a szép beszédben, a tudatos nyelvhasználatban nem sok­kal maradnak el kedvezőbb helyzetben levő társaik mö­gött. A tudatos nyelvhaszná­lat, a köznapi beszéd pon­gyolaságainak elkerülése anyanyelvi nevelésünk kar­dinális kérdése. Nem vélet­len. hogy az országos ver­senyhez kapcsolódó tanács­kozásokon, eszmecseréken er­ről a kérdésről esett a leg­több szó. Erről beszélt ünne­pi megnyitójában dr. Hanga Mária oktatási miniszterhe­lyettes, s erről tartott elő­adást Gráf Rezső, a Tan- könyvkiadó főszerkesztője. Beszélni nehéz, Szépen be­szélni különösen az. De be­szélni. kell! így hát nem vé­letlen, hogy az országos ver­senyen részt vevő fiatalokat beszéd közben mérték meg. A nyilvános szóbeli verse­nyen szakmaismertető elő­adást. ünnepi megnyitót kel­teit tartaniuk. Röviden, frap­pánsan, választékosán! S ez nem volt könnyű feladat még nekik sem. pedig alapos felkészülés és felkészítés után érkeztek a versenyre. A nyolcvannégy fiatal, kö­zött kilenc borsodi volt. Az eredményhirdetésnél, lyazi n- czy széphalmi mauzóleumá­nak lépcsőjénél csak Kunfal­vi Mariannát, a Miskolci Kereskedelmi és Vendéglátó- ipari Szakmunkásképző In­tézet harmadéves tanulóját szólították: teljesítményével elnyerte, a Sátoraljaújhely városa óllal adományozott emlékplakettet. — Nehéz volt a verseny? — Igen. De sikerült az írásbelim is. bár azt hiszem, a szóbeli hozott számomra sikert. — Miről beszéltél? — Nyolcadikosoknak kel­lett szakmaismertető rajíog- lulköv.ást tartani. Élelmiszer- eladónak készülök. Szakmám nagy ügyességei, sok türel­me! és még több embersé­get kíván. Hiszem: az embe­rek, így akár egy város han­gulatát is befolyásolhatja egy udvarias, vagy egy ud­variatlan eladó. Mérgesen, idegesen jönnek az emberek a boltba, a tumultusba, s nem mindegy, hogy az áru mellé kapnak-e figyelmes szót, kedves mosolyt? —r- Ezek szerint szereted a szakmádat? — Megszerettem, bár ere- ■ detileg nem erre készültem. Az Ady-híd melletti i'ü- szerbolt (a 212-es) eladó­tanulója, bevallása szerint, korábban nem foglalkozott nyelvészeti kérdésekkel. Meg az elmúlt tanévben történt, hogy neki is szóltak, ha ked­ve van, kitölthel egy feladat­lapot. Végül is. ő képviselte a miskolci szakmunkásta­nulókat. A felkészülés során forgatott először olyan köny­vet, amelyben a magyar nyelvről, a beszédtechniká­ról olvasott. A versenyig osztályfőnöke és magyarta­nára. Dudás Józsefné igaz­gatta lépteit. — Olyan érdekes, s erről Ojhelyen egymás közölt is beszélgettünk, hogy most már megüti a fülünket egy- egy nem illő szó. rossz kife­jezés. Korábban, azi hiszem, nem is reagáltunk rá. — Marianna, mit szóllak,a sikeredhez? — A szüleim nagyon örül­tek, s az iskolában is. Nem­csak az osztálytársaimnak, a tanároknak is be kellett szá­molnom. hogy volt. mint volt... Izgultak értem. Jót s jól! — Kazinczy! idézzük. Öt idézték Széphal­mon is, ahol c verseny je­lentőségéről Szabó Pál, a Borsod megyei KlSZ-bizoit- ság első titkára széli, s ahol dr. Deine László, egyetemi tanár, a nyelvtudományok doktora foglalta össze az anyanyelvi verseny tanulsá­gait, Nagv nyelvú iítönk mau­zóleumánál mindenképp lo­gos volt arról beszélni: a fia­talok azok, akik legtöbbet tehetnek azért, hogy szép anyanyelvűnk gazdag szókin­csét ne hagyjuk veszni. S az iskolában nemcsak a nyelv­tan- és az irodalomórákon igaz az, amiért szóban es írásban annyit küzd • e ver­seny díszelnöke. Péchy Blan­ka: műveltségünk, emberibb tartásunk mércéje' is. hogy miként sáfárkodunk édes anyanyelvűnkkel. Csuiorás Annamária Fotó: Szabados György Népművelők partnerei Társadalmi vezetőség a Rónaiban Miért érdekel az egy kí­vülállót, hogy miről s mit ír egy szakmunkásképző in­tézet diáklápja? Miért igénye, hogy reszt vegyen egy-egy, az intézel iljusugi kluojában rendezett kulturális progra­mon? Miért óhajtja annak lehetőségét, hogy alkalom­adtán ott lehessen e fiatalok között, ismerkedjen, elbeszél­gessen velük? Mert — válaszolhatjuk a tények ismeretében — nem tekinti magát Kívülállónak. Tagja ugyanis a megyei Ró­nai Sándor Művelődési Köz­pont társadalmi vezetőségé­nek. A művelődési központ es az emlegetett szakmun­kásképző intézel között pe­dig van egy. az egymás köz­művelődési munkáját támo­gató. erősítő együttműködési megállapodás. S egy társa­dalmi vezetőségi tag számá­ra nem lehet közömbös: ho­gyan felel meg a gyakorlati munka az írásban megfogal­mazott követelményeknek, igényeknek. S ha komolyan veszi megbízatását, akkor fe­lelősséget erez azért is, hogy keresse a még intenzivebb, kölcsönös haszonnal járó közművelődési munka újabb lehetőségeit, tereit és for­máit. Hogy a Rónai Sándor Művelődési Központ társa­dalmi vezetőségének tagjaira az előbbiek jellemzők, arról meggyőződhettünk legutóbbi ülésükön. Hogy pedig most tevékenységükről külön is szólunk, annak jó oka van. A művelődési otthonok mű­ködésének új szabályozásá- . ra — ez évben — hozott minisztertanácsi rendelet és az ennek végrehajtásáról in­tézkedő kulturális miniszteri rendelet ugyanis előírja, hogy: „A társadalmi vezető­ségei — ahol az jelenleg nem működik — ötévi idő­tartamra. 1979. szeptember 30-ig kell megválasztani”. Az elmúlt hetekben me­gyénk tanácsi irányítású mű­velődési intézményeiben e feladat megoldása jelentette a legfőbb eseményt. A szak- szervezeti művelődési ottho­nok mindezt — ha lehet így mondani — ..páholyból néz­hették”. náluk ugyanis mái­két évtizeddel életre hívattak a társadalmi vezetőségek. A SZOT titkársága legutóbb 1976-ban adta ki a működés korszerűsített munkamódsze­reit tartalmazó irányelveit, s még abban az évben újjá is választották a vezetősé­geket. így történt ez a Ró­nai Sándor Művelődési Köz­pontban is. Az akkor meg- válas-ztotl 25 tagú társadal- - mi vezetőség elnöke Vincze Géza lett. aki nyugdíjba vo­nulásáig a BÁ)TV vezérigaz­gatója volt, s akivel most az elvekben tisztázott működés gyakorlati tapasztalatairól beszélgettünk. — Kétségtelen — mondta beszélgetésünk elején Vincze Géza —, hogy a művelődési házak szakemberei értik és tudják feladatukat. Kérdés azonban, hogy teljes mérték­ben fel tudják-e mérni a sokoldalú igényeket — avagy fokozottabb mértékben kell bővíteni a kört azokkal, akik maguk is részesei a közmű­velődésnek. A válasz ismert. Éppen ez az alapja a társa­dalmi vezetőségek létezésé­nek. A megsokszorozódás. Hogyan néz ez ki nálunk? Már a választást komoly elő­készítő munka előzte meg. Olyan összetételt kellett ke­resni. amelyben a támogató szervek, a társadalmi és társ­szervek képviselői mellett ott vannak a művelődési köz- pont egész munkaterületének működési körzetének a szó­szólói is. Az oktatási intéz­ményektől kezdve a művelő­dési házakon ál a vállalato­kig, a szocialista brigádokig. És ami igencsak fontos: a művelődési központ kiscso­portjai, művészeti együttesei is megválasztották a maguk 3—5 tagú vezetőséget. Ilyen­formán, úgy gondolom, jól demokratizált az intézmény egész munkájának irányítá­sa, vezetése; egész munká­ja... — Mindez azonban még csak lehetőség ... — Jó lehetőség arra, hogy a művelődési központban fo­lyó sokrétű tevékenységnek ne csupán rendezvényeken megjelenő vendégei legyünk, hanem beavatott részesei — a tervezésben éppúgy mint a végrehajtásban és az értéke­lő munkában. És ebben nincs is hiba. Ha csak az utóbbi három évre tekintünk vissza: nincs oljjan fontos területe a munkának, nem volt olyan fontos fesemény a művelődési központ életében, amiről a társadalmi vezetőség tagjai ne tájékozódtak volna. Ko­rábban az igényekről beszél­gettünk. Az éves munkaterv­hez — melyhez sok csatornán gyűlnek fel a javaslatok, el­képzelések — mi is hozzá­tesszük a magunk vélemé­nyét. Szóvá tesszük azt is, ha valamit fölöslegesen erölte- teltnek tartunk: ha valamit megfelelő személyi vagy tár­gyi feltételek hiányában kí­vánnak útjára indítani. Ér­demi részeséi vagyunk tehát annak a munkának, mely­nek során kitisztulnak az igények és a lehetőségek. A művelődési központ egyéb­ként az éves munkatervet a társadalmi vezetőség egyet­értésével terjesztheti tel jó­váhagyásra. — A jelenlegi vezetőség mandátuma 1981-ben lejár. Mi az. amiben még addig is. s majd azután javítani le­hel a társadalmi vezetésé" munkáját? — Mi évente legalább négy alkalommal tartunk ülést, ezek igen aktívak, jó légkö­rnek. Igény van azonban ar­ra is, hogy a közbeeső idő­ben jobban bekapcsolódjunk a gyakorlati munkába, mind sűrűbben látogassuk a ren­dezvényekéi. Énnek magam is híve vagyok. Lénveaéber — tekintve a Rónai funk­cióját — az egész megye közművelődési munkájában jelen kell lennünk. Érdeklőd­nünk kell a szocialista bri­gádokban. a bejáró klubok­ban. érdeklődni a helyszínen: hogy élő dolog-e az.- amit ml is — a művelődési központ tájékoztatója alapján — megtárgyalunk. Közvetlen közelről kell még több ta­pasztalatot szereznünk arról, hogyan megy a gyakorlat­ban az. amiről mi szépen be­szélünk. Mindent összevetve azt mondhatom: biztos igaz: nem véletlenül született (illa- mi döntés arról, hogy a tár­sadalmi vezetőséget mindén művelődési otthonban léire kell hozni — mondta Vincze Géza. ★ A megyei • Rónai Sándor Művelődési Központban fel­készült. szakavatott népmű­velők dolgoznak. Mégis: itt mindig is fontosnak tartot­ták. hogy más pályán dol­gozók. különböző foglalko­zású és érdeklődésű embe­rek partnerül szegődjenek hozzájuk. Társadalmi vezetö- ségüki'e mindig bizton szá­míthattak. Az évek. évtize­dek aluli felhalmozódott ta­pasztalatokkal pedig bizo­nyára hasznosan segíthetnék ■i megyében most alakult, s' még a munka kezdetén ‘-udö .kistestvéreket” . .. Mint Vincze Géza elnök mondot­ta: rajtuk nem múlik. (lenagy)

Next

/
Oldalképek
Tartalom