Észak-Magyarország, 1979. október (35. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-04 / 232. szám

ESZAK-MAGYARQRSZAG A

1979. október A., csütörtök

Filmlevéí

Magyar rapszódia

Cserholmi György és Koncz Gábor a film egyik jelenetében

Nagypn-rtugyón hosszú szünet után ismét ú.i magyar Janesó-lilniet vetítenek a premiermozikban. Sőt, nem

is egyet, hanem kettőt, hiszen a' jövő héttől látható Allegro barbaro című szentes folytatása a ma tó! látható Magyar rapszódiának, mindkettő pedig annak a tervezett trilógiának része,

■amely Vitáin, et saguinem .'összefoglaló címmel és a most forgatás alatt álló harmadik résszel kepez kerek egészet. V

Janissá Miklós napjaink

filmművészetének világszinten kimagasló egyénisége, a magyar filmművészetnek a nagyvilágban leginkább ismert és elismert reprezentánsa. Idehaza éveken át divat volt Jancsól szidni, a nemzetből kiátkozni,, állandó kabarétréfa-céltáblaként ócsárolni, csak éppen a filmjeit nem néztélc meg azok-, al;ik könnyebbnél: tartották az olcsó élcelődést. Lehet

.Jancsól nem szeretni és lehet glorlfikálni, lehet mereven elutasítani és lehet szeretettel, érteni akarással közeledni sajátos kifejezési eszközeihez, páratlan alkotóművészeiéhez. Csak egyetlen dolgot nem lehet: nein lehet róla tudomást nem venni! Nem. mert Jancsó, vagy. hu úgy tetszik, a Jancsó-jelenség a magyar filmművészet. söl az egyetemes ma- ; gyár művészét — bár sokak

l| által vitatott, de — integj rrins, elidegeníthetetlen ré~

I sze. egyéni vonásokban gaz' dag. korszakjelzö jellegű műí vészeli folyamat, amellyel elj le rtzoinek i.s számolni, kell

A trilógia, első részének méltatása előtt, s attól elvátegöriájában 34, az ifjúságéban 53 pályamű érkezett az immár, tizennyolcadik alkalommal. meghirdetett pályázatra, s a nyolcvanhét pályamű közül 57 volt a néprajzi és 30 a honismereti témájú. Sajnálatosan visszaesés tapasztalható az előző évekhez; képest, s ez a megye honismereti munkája irányítóinak feladatot ■ jelöl. Az igazsághoz tartozik, hogy e sommás megállapítás ellenére kiemelkedően értékes helytörténeti munka is érkezett, például Viktor Gyulától Rudabányáról.

A XVIII. Istvánffy Gyula gyű.jtőpályazaton egyébként az ifjúsági kategória első díjál, nem adták ki, második dijat Ruszó Mária Putnok- ról. valamint a miskolci Egészségügyi Szakközépiskola szakköre, harmadik díjat Daukó János Miskolcról és Katona Ferenc Sárospatakról nyert: további tizenkét munkát (17 szerzőt) pénzjutalomban, 26 művet (43 szerzőt) könyvjutalomban, 9 művet (11 szerzőt) oklevél-kitüntetésben, négy szakkört oklevél - kítüntetésben részesítettek. A felnőttek, közül első díjat Far- baky Péter Miskolcról. Viktor Gyula Rudabányáról, ÍJ. dijat dr. Lénárd Béla Miskolcról, Ivanils László Budapestről. Hl. díjat Molnár Mihály Bánrévéről és Al- mássy Dénes Tokajból; pénzjutalmat ifj. Dobossy László, id. Dobossy László, dr. Paggyas István, dr. Faggyas Istvánná, dr. Kovács Károlyié — valamennyien Özdról —

• és forradalmi dalok, kerengnek a lovasok, gyertyák és ködgomoiyok, nem mindig egy az egyben megfejthető szimbólumok követik egymást. jelen van a sokféle tartalmat hordozó meztelenség, sőt a sok mindent egybemosó és megtisztító víz- zuhatag is, jelentkezik valami más is: a központi hősre épített konkrét történet. Természetesen ez a történet az említett Jancsó-szimbolikák- ból bomlik ki. tagadhatatia nul együttgondolkodást. s talán történelmi ismeretet is kívánva a nézőtől. Bár az igazán magvas hiűaíkotás mindig együttgondolkodást kíván, és a minimális történelmi ismeret ma már mindenkitől elvárható.

Magyarországnak egy nagyon izgalmas kora elevenedik meg ebben a látványos, hatalmas tömegeket mozgató „népi revüben”, de igen elgondolkoztató tartalommal. Nem lehet és nem szabad csal; a látványt tekintenünk, a több rétü mögöttes tartalom a lényeges számunkra, és ha mindezeket érteni akarással — és nem' eleve elutasítással — közelítjük, kibomlik a történet és a mondandó. A századforduló körüli időkben kezdődik a történet. választási machinációk. kortes-itatások képeivel, s folytatódik a fiatal katonatiszt testvérpár duhajkodásával, apjuk politikai ellenfelének meggyilkolásával, majd az ‘ első világháborúval, a forradalmakkal és a rettentő fehérterrorral. . a különítményekkel. S miközben így gördül előre a történelem kereke, a íehérkesztyűs dzsentri tiszt — miközben maga is részese minden galádságnak — váll Szögllgeiroc, • vaxíalniiy Dancza Lajos, Nagy Sándor és Gajda Imre Miskolcról; könyvjutalmat Kiss Gyula Mezőkövesdről; oklevelet Weinberger Ferenc Budapestről, Melczer János Egerből, Sápi Mihály Kisbózsvá- ról. Bodnár Lajos Szegedről,

Pál Zoltán Özdról, Barancsi Dezső Sajóhidvégről, Vigh Jánosné Szirmabesenyőről nyert.

A múzeum dolgozói közül a kulturális miniszter Szocialista kultúráért kitüntetéssel jutalmazta dr. Dob- r'ossy Istvánt, a történeti osztály vezetőjét, Ignácz Erzsébet közművelődési munkatársat, Kiváló munkáért kitüntetést kapott Tóth Jó- zsefné, a lillafüredi I-Iermaó Ottó Emlékház vezetője és Zupkó Lászlóné technikai dolgozó. A kitüntetéseket Borsos Árpád adta át.

A nyitóünnepség után a vendégek a Papszer utcai múzeumépületbe mentek, ahol dr. Gunda Béla egyetemi tanár megnyitotta a múzeum új időszakos kiállítását. Az . .azok a gyerekek” (Képek a századelői Mezőkövesd gyermekeinek életéből) című tárlat roppant érzékletesen és elgondolkoztató módon idézi a hetvenöt év előtti matyó múltat, s Gunda professzor igen értékes előadásában a matyóság történetének monografikus feldolgozására is felhívta a figyelmet. (A kiállítás ismertetésére még visszatérünk)

Ősbemutató a Vasasban ,

A megszállott

A megszállott Fazola Henrik, aki — búcsút mondva a németek földjének — itt telepedett meg a mi szőkébb hazánkban, s itt kamatoztatta kitűnő képességeit. Mint szakmáját magas művészi szinten művelő la- katosmester rövidesen Egey város legtekintélyesebb (legvagyonosabb) polgárai között tartják számon.

Vasmürességének páratlan remekeit ma) is csodáljuk.

Fazoláról szól — a miskolci szerző — Krlston Béla eseményjátéka, , mellyel (október 9-én) megnyitja új játszóhelyét a Miskolci'Ylem- zeti Színház. A Fazola-mű előadásának a Vasas Művelődési Központ ad otthont. Azoknak a vasmunkásoknak az ott-hona, akik különösen tisztelik Fazola .Henriket. Miskolcon mindenki tudja, hogy miért; az ö nevéhez fűződik a diósgyőri vaskohászat megalapozása.

Á körülmények azonban mái; kevésbé ismertek. Ezeket eleveníti fel az esemény- játék. Pontosabban Fazola Henriknek azt a tíz esztendejét (1739—1779). mely a legjelentősebb változásokat hozta életében. (Vasércet talál a Blikkben, nagy nehézségek árán felépíti a kohót, megismerkedik egy vonzó, fiatal lánnyal, aki később a felesége lesz, s árról is tudomást szerezhetünk, hogy miként csúszik ki a kezéből ez az úttörő módon létrehozott ipari vállalkozás.)

A történet első pillanatban túlságosan is epikusnak hat. Első ■ megfogalmazása kisregény voll. Tulajdonképpen ennek alapján született a ( dráma, mely Schwajda György jelentős, dramaturgiai közreműködésével nyerte el végső formáját.

A Miskolci Nemzeti Színház együttese — Csiszár Imre és Szűcs János rendezők vezetésével — nagy lelkesedéssel készül a bemutatóra.

A ' vállalkozás, mint a fentiekből következik, nagyobb horderővel bír, mint más színházi bemutatók. Az eseményjáték első lépés egy ú.i színház megteremtéséhez, s új közönség rétegek, megnyeréséhez.

Csiszár Imre. a színház üzemi özo'vjoi'»'/n!öic bízik a ráfi- Társaság elnöke es u. *■ (Tuvajev brigádvezető.

Az ötnapos látogatásra megyénkbe érkezett delegáció. a Tiszai Vegyikombinát küldöttségének tavaszi látogatását. viszonozza. Akkor' a Huszár Andor, állami díjas igazgató által vezetett delegáció együttműködési szerződést kötött a Cserepoveei Vegyiművek illetékes vezetőivel és é szerződés konkrét tartalommal való megtöltését a vendégek és a házígazvészetével tekintélyt es vagyont szerez, de akinél mindez nem elég. Mert ; megszállottak vágya sarkall ja. Kutat. épít. vagyonát és egészségét is feláldozza a nemes cél' érdekében. De ,.ko rán .jött” megváltó: nem értik meg. sőt gáncsolják. A próbák folyamán splcszoi eszembe jut: lenne-e itt ms vaskohászat, ha nincs Fazo la. aki hallatlan szívóssággal. s töretlen hittel haladt •él

célja

felé... Élete és munkája olyan nagyszerű példa zat. mély nem hagyhatja érintetlenül a mi .nemzedékünket sem.

— Ez áltól is függ, miként sikerül színpadi cselekménnyé .fogalmazni az életrajzi. fogantatásé történést.

— Az epikus dráma köve tejményeinek megfelelően állítjuk színpadra a művet. A történet üres téren kezdődik. aztán egyré inkább formát nyernek Fazola álmai nagy munka és erőfeszítések közepette felépül az a közeg, mely lételeme a zseninek. Magyarán: megszületik a njiassa. De igazán csak egyedül Fazola tudja, hogy ez milyen messzeható folyamatnak a kezdete. S hányán akarják a vasolvasztótüzet eloltani 1

— Már-már úgy tűnik, sikerül is ■. ■

— Igen, a második rész a ,,leépülés” időszakát taglalja. Egyre bomlik Fazola körül a maga teremtette világ. Mert nincs szükség magyar iparra, s ha már megszületett... ne maradjon magyar kézben. Fazolának mindenható császári körökkel kell küzdenie, állni, a versenyt a piíleon, fizetni a rrtunkásoI kát. A szorítás olyan iszonyú, hogy végül még munkásai is ellene fordulnak ...

— Motiválja a történeti egy későn jött szerelem.

— A Fazola és Kari Tekla kapcsolata, házassága ugyancsak életrajzi momentum. Semmiképpen sem lehet hát kihagyni és nem is szabad, hiszen ebben a nagyon emberi szövetségben még inkább megmutatkozik a főhős erős jelleme, szilárd erkölcsisége, fogékonysága. A vonzó leányalakot szín• házunk új tagja, Szerencsi ■ Éva kelti életre, aki kitűnő partnere lesz a Fazolát megszemélyesítő Körtvélyesi Zsoltnak. A

j-XIIUI U£> XVlOafo“ dl.

olefingyárban, a j polipropi léngyárban, a műanyaggyárban, a gépgyárban és az ammóniagyárban tett: -üzemlátogatás után a küldöttséget a városi pártbizottságon Dóka Ferenc, a pártbizottság első titkára, a tanácson pedig Bábos József, a városi tanács elnöke fogadta.

A vendégek szombaton utaznak el megyénkből.

— ért —

Jobb miiiaszervezéssel

A mezőgazdasági termelő- szövetkezetek időszerű kérdéseiről volt szó Budapesten, ahol a felszólalók hangsúlyozták, hogy még mindig akadnak szövetkezetek, amelyek nem ismerték fel: eredményesen gazdálkodni'a régi módon már nem lehet. Á tsz-ek 620 ezer aktív tagja, képes a jelenleginél nagyobb erőkifejtésre, ehhez azonban a mintegy 90 ezer szövetkezeti vezetőnek, tisztségviselőnek jobban kell szerveznie, irányítani a munkát. Vannak olyan szövetkezetek, amelyek anyagi gondokkal készülnek az év végi zárszámadásra. Ennek oka. nemcsak a kedvezőtlen időjárásban keresendő, hanem abban is, hogy egyes gazdaságokban kevés gondot fordítottak a rendelkezésre álló termelési eszközök gazdaságos kihasználására. Szükséges, hogy a szövetkezetek gyorsabban alkalmazkodjanak a megváltozott feltételekhez a szigorodó követelményekhez. Ehhez elengedhetetlen. hogy javuljon a szövetkezetek és a velük kapcsolatban álló vállalatok együttműködése. Jobb munkaszervezéssel, ésszerűbb takarékossággal az év hátralevő hónapjaiban még pótolhatják az elmaradt bevételeket, csökkenthetik a veszteségeket. A goncfok megoldásában nélkülözhetetlen segítséget adhat a szövetkezetekben példamutatóan dolgozó, a szocialista cím elnyeréséért versenyző, csaknem 12 ezer munkabrigád 250 ezer tagjának a termelést segítő »erseny vállalása.

Csak leültünk beszélgetni...

— Jöjjön csak nyugodtan, de nézzen széjjel — ezekkel a szavakkal fogadott szerencsi otthonában Szepes- \ úri Lászlóné. Aztán, miközben a takarítás kellékeit rámolja össze, mintegy mentegetőzésként is mondja a vendég ily „illetlen” fogadtatásáért: „Takarítok, mert megint a nyakamon a va- / sárnapi tanfolyam,' készülni kell. nem fesz már időm . .. Meg most készítek össze éppen egy kiállítási anyagot a Népművelési Intézet kérésére... Még meg a taníolya- mosokkal Erdélybe készülünk. lesz gond az előkészületekkel is ..

Helyben vagyunk -- gondolom magamban. Hát számíthattam-e másra? Hiszen még egyszer sem talál koztam úgy Szepesvári Lászfo- néval az évek során, hogy ne éppen két tanfolyam, két kiállítás vágj’ két szervezni való sűrűjében lett volna. Azok közé az emberek közé tartozik ő, akik a „hivatali emberek” életének a megkeserítő! örökös nyüzsgésükkel. Amikor hozzá igyekeztem, éppen eszembe ötlöl- tel: egy hozzá ■ hasonlóan megszállott, örökmozgó ember szavai. Valami ilyesfélét ' mondott: „Tudja, néha elszomorító az. hogy ha valamilyen javaslattal, ötlettel előáll valaki, az illetékesek azzal kezdik, hogy «jaj, ez borzasztóan nehéz lesz ... ezt nagyon meg kell gondolni, nagyon meg kell lön - tolni... erre még aludni kell egyet«... Hát. szóval érti, nem azt keresik, hogy miben lehetnének segítségre, hanem a gondokat, a vélt vagy valós nehézségeket kéz. dik sopánkodva soroigat- ni ...

Hogy miért idéződtek fel bennem ezek a gondolatok? Mert Szepesvári Lászlóné is — ámbár nem főhivatású népművelő — abban hisz, amit 'kellene és lehetne csi-r nálni, nem pedig azt prédikálja -í— ami nehézségre majd útközben számítani lehet... Bizonyos vagyok benne, csak így lehet, hogy ezen a „már nem falu, de még nem város” településen. Szerencsen a művelődési központ egyik legstabilabb kis közösségét, a népi díszítőművészeti szakkört éppen másfél évtizede együtt tudja tartani,

— Tudom, azért emlegeti a jubileumot, mert még tavasszal meghívtuk az ünnepségre ... Sok körülmény üsslejátszót! abban, hogy eí- I -tekintünk, ettől mos't ősszel, /talán, jövőre... Bár. én mondtam i.s az asszonyoknak, hogy - jobb lenne, ha megvárnánk a kerek évfordulót. a huszadikat. Nehogy azt higgye valaki, hogy ünnepelni akarjuk magunkat. Azt azért elmondhatom, hogy ez a tizenöt év nemcsak sok munkál, de szép sikereket' is hozott a különböző kiállításokon, pályázatokon mind a szakköri tagoknak. mind a kollektívának. Az országban például — ebben a szakágban — mi kaotuk meg elsőként a „Kiváló együttes” . címet. Általában ezekkei a szavakkal minősítik szakkörünk; munkáját: „minőség, menn'ásée. sokrétűség"... A minőségről •tanúskodnak a díjak., oklevelek: a mennyiségről elég tahin .annyit. mondanom. hoav a 24 beiratkozott tagunkból 14—16-an dolgoznak folvamatosan. s eav-egv kétévenként sorra ' kerülő kiállításra igv is 70—T> anyaggal tudunk ..megjelenni”: a sokrétűség pedig azt • ie’enti. hogy mi minden táieavséa m ó 1 í v úm a i t i g vekez. tü n k

megismerni, megtanulni, fel-, használni a »okai munkáinkban. Nálunk minden meg van engedve, ami Ili teles, ami tiszta. De a gices, a „csócsálás” /kizárva.

— Gyakran járom az országot, itt is, ott is láttam, hogy népművészeti kiállítások, rendezvények hagyománnyá váltak. Hát mi ne lennénk erre képesek?! Ez foglalkoztatott örökké. Ne csak úgy emlegessék Szerencset, hogy van ott egy cukorgyár meg egy csokoládégyár... mondják azt is, hogy van ott egy népművészeti kiállítás is. ahová érdemes elmenni. Es nemcsak kiállítás van, de számos más program . ..

És lelt ez is. Immár tíz 'éve tartják számon — országosan is — a kétévenkénti megrendezett észak- magyarországi kalárist. Csak hát, fájdalom, az idei. éppen az ötödik elmaradt a művelődési -központ kényszerű „albérletbe vonulása” miatt. (Megkezdődött a Ka- . kóczi-vár' főépületének a feltárása. felújítása.)

— Olyan döptés született, hogy most már kivárjuk a soros évet. az 1981-est, sakkor rendezzük meg az V. észak-magyarországi kalárist. A művelődési központ igazgatója már szólt, hogy lassan hozzákezdünk az előkészületekhez ...

De hát addig befejezni való is van. Szepesvári Lász- lónénak ugyanis — mint a megyei művelődési központ szaktanácsadójának — elodázhatatlan feladatai vannak a népi díszítőművészeti szakkörvezetö-képzésben is. A két éve indult, ,,C”-kate- góriás szakkörvézetői képesítést adó tanfolyam ugyanis a végéhez közeledik, decemberben be kell fejezni a stúdiumot.

— Na, látja, ide aztan

tényleg, eljöhetett volna egyszer, megnézni a mi lelkes asszonyainkat. Nyolc van hatan indultak neki. jelenleg hetvenketten vagyunk. Azokból, akik „végigtaposták" ezt az. utat, nagyon erős. jó gárda kovácsolódott össze. Mind akar. sok jó tehetségű van közöttük. Ennek a képzésnek az a célja, hogy „kádereket” adjunk a mozgalomnak, 'hogy lehetőség szerint minden községnek legyen szakképzett embere. Az az igazság, hogy mindenütt vannak himezgetök, varro- galó asszonyok — tudja, az asszony nép nem tud meglenni tü nélkül —, de nem mindegy, hogy giecset gyúr- tanak-e, vagy hiteleset készítenek. Ez' nem lehet senki számára közömbös. Ezért harcolunk-, ezért strapálom magam én is.

Habár most - nem a „mozgalmi munka” sűrűjében sikerült találkoznom Szepesvári Lászlónéval — szavaiból is kiderül, mit se változott ...

— Igen, mondják rám, hogy megszállott vagyok, hogy ez a „bolondériám” . .. meg hogv rhaximalisla vagyok a díszítőművészeti dolgokban. a szakköri munká, ban. Egyet mondhatok magának: vagy egészen tudom csinálni vagy sehogy. Másképpen nem megy. Nem rózsákkal hintett az út az amatőr díszítőművészeti mozgalomban sem, sokszor bizony úgy érzem, belefáradtam... 1-la nem fűtené az embert az ügyszeretet, a lelkesedés, bizony odaállna „háttal a patikának”... De a láng - még nem aludt ki .. .

Egészen vagy sehogy. Értem én. Etuska néni. csak azt is tetszett korábban meséi ni •

— A tízéves születésnapunkon mondom a szakkör, tagjainak, hogyha eljön , az időm. és leteszem a lantot, a síromnál nehogy üres keszkenőt lobogtassatok. mert felkelek és azt mondom: „Álljunk meg. •. erre még nem csináltunk semmi! hsz- szonyot-.

Nem iost nem követ- . kezik az. nogv Szepesvári Lászlónál, a szerencsi díszítőművészeti szakkör vezetőiét itt és itt. ekkor és okkor. ilyen meg ilyen elismerésben . .

Csak volt „üres" két óránk. Hát leültünk- beszélgetni.

Ten agy József