Észak-Magyarország, 1979. október (35. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-18 / 244. szám

M— T$79. október T8., csütörtök r- ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Egy százalék tízmillió forintot ér Az 1973—74-ben kirobbant- úgynevezett „energiaválság” következtében, világszerte a ügyelem középpontjába ke­rült i\/. ipar, a gazdaság ener­giaellátásának kérdése; az energiával való gazdálkodás, a takarékosság átfogó vizsgá­lata. Az elmúlt években e témával összefüggően, jó né­hány tanulmány, elemzés lá­tott napvilágot, s csaknem egyöntetű a szakemberek megállapítása: az olcsó, — tegyük hozzá, viszonylag ol­csó —, energiaforrásokra épülő gazdálkodás és ipar- fejlesztés korszaka véglege­sen lezárult, s világszerte előtérbe került az energiával való fokozottabb takarékos­ság. Az energiaválság következ­ményei érzékenyen érintet­ték népgazdaságunkat is, s az énersiahordozók várható­an hosszú távra szóló ár­emelkedésével a jövőben is számolni kell; s ebből követ­keznek az energiagazdálko­dással kapcsolatos tennivaló­ink. Néhány esztendővel ez­előtt kormányszintű rendel­kezés látott napvilágot, amely egyebek között hosszú távú, 1983-ig szóló részletes ener­giagazdálkodási program ké­szítésére kötelezte a vállala­tokat. Megyénk ipari üzemei­nek többségében, kellő kö­rültekintéssel készültek ugyan, az energiagazdálkodás feladatait összegző progra­mok, ám megállapítható az is, hogy a vállalatok többsé­ge nem él a kínálkozó lehe­tőségekkel. Legutóbb a ne­hézipari tárcához tartozó iparvállalatok energetikusai Leninvárosban, a Tiszai ye- gyikombinátban tanácskoztak az ország energiagazdálkodá­sáról, a takarékossági intéz­kedések tapasztalatairól, az energiagazdálkodás ellenőr­zéséről. Éppen e tanácskozá­son hangzott' el, hogy mind a felhasználók, mind pedig a fogyasztók részéről alapvető szemléletbeli változásnak kell bekövetkezni ahhoz, hogy hazánk energiaigényéi zavar­talanul tudjuk biztosítani. A vegyipar közismerten a leginkább energiaigényes iparágak közé tartozik, ahol különösen nagy jelentősége van az energiával való taka­rékosságnak. Az egyik nagy múltú vegyipari gyárban, a Borsodi Vegyikombinátban ennek megfelelően készítet­ték el az elmúlt esztendőben a részletes energiagazdálko­dási programot. Korábban a kombinát energiaellátási fő­osztálya már elvégezte a kom­binát teljes energetikai fe­lülvizsgálatát, felderítették a veszteségforrásokat, és ösz- szegezték a megtakarítás le­hetőségeit is. A teljességhez tartozik, hogy ebben a gyár­ban az energiaválságot meg­előző években is különösen nagy gondot fordítottak a ta­karékosságra, s ezt elsősor­ban technológiai átalakítások­kal próbálták elősegíteni, vagyis; energiát megtakaríta­ni. így például az egyik fon­tos termelőegység, a PO- üzem véggázának szintézis- - gázgyártásra való felhaszná­lásával hat év alatt, mintegy 120 millió köbméter földgáz­zal kevesebbet kellett megvá-' súrolni, s ez hozzávetőlege­sen, mintegy 70 millió forint megtakarítást jelent. Figye­lemre méltó eredményeket értek el a gyártórendszer korszerűsítésében, így példá­ul a régi, elavult, s gyakran meghibásodó berendezéseket átalakították, kicserélték gazdaságosan működő, „taka­rékos” berendezésekre. A hetvenes évek elején tervet készítettek például az úgyne­vezett hulladék, lefújt gázok kalorikus hasznosítására. A tervnek megfelelően egy hul­ladékgázt hasznosító kazán­telep építését kezdték meg a kombinátban, amit rövidesen áladnak rendeltetésének. Az elképzelések szerint, a ka­zántelep évenként mintegy 80—100 ezer tonna 12 al- möszférás gőzt termel majd. Az energiagazdálkodás, a takarékosság eredményeit összegző számítások szerint, a hetvenes évek eleiétől fo­lyamatosan végzett átgondolt energiatakarékosság révén érték el a kombinátban, hogy az ezer forint társadalmi ter­mékre jutó energiahordozó költség 1971—70. között 212 forintról 170 forintra csök­kent. A kombinátban egyébként igyekeznek alkalmazkodni az energiával való takarékosság változó és mind nehezebbé váló követelményeihez. Bár, új energiagazdálkodási prog­ram nem készült, csupán a régi programot igazítják az új energetikai helyzethez. Természetesen, az energiata­karékosság feladatai a hat esztendővel ezelőttiekhez ké­pest napjainkban sokkal éle­sebben vetődnek fel, s mind nagyobb hangsúlyt kap a to­vábbiakban a takarékosság, amely napjainkban már túl­nő az egyes vállalatok gaz­dasági, gazdálkodási problé­máin, s alapvetően társadal­mi üggyé vált. Természetes az is, hogy az energiahordo­zók árának tartós emelkedé­se döntően befolyásolja a vállalati nyereség alakulását. Ezért mindent el kell követ­ni az energiahordozókkal való szigorú takarékosság ér­dekében, mind a gyártási fo­lyamatoknál. mind pedig az egyéb szolgáltatási, kommu­nális jellegű energiafelhasz­nálás területén is. Az a tény, hogy az energiával való ta­karékosság a vállalati nye­reség képzésének egyik fon­tos lehetősége, alapvetően meghatározza a gyárak, üze­mek, tennivalóit. Mindenek­előtt szemléletbeli változásra van szükség. Sokat tehetnek például a szocialista brigá­dok, a munkáskollektívák, s persze az egyén is. Kong­resszusi munkavállalása a BVK kollektívájának egye­bek között az is, . hogy 60 millió forint anyag- és ener- giannegtakarítást érnek el. Ebből az energiamegtakarítás értéke mintegy 35 millió fo­rint. S hogy milyen nagy jelen­tősége van egyszázaléknyi megtakarításnak, azt jól ér­zékelteti néhány számadat. A kombinát energiahordozó-fel­használása ebben az évben várhatóan egymilliárd 300 millió forint lesz, tehát egyet­len százaléknyi energiameg­takarítás, már jelentős, több mint tízmillió forint értékű költségcsökkentést eredmé­nyezhet. Szarvas Dezső Csak négy éve működik a MEDICOR Müvek Orvosi Elektronikai Készülékek Gyára Miskolcon, de már alig van a világon olyan or­szág, ahol ne találnánk meg termékeit. Gyártmányaik 70 százaléka a szocialista, a ka­pitalista és a fejlődő orszá­gokba kerül. 1976-ban, a gyár létrejöttekor csak ter­melésük bizonyos hányadát tette ki az elektronikus ké­szülékek gyártása, emellett szolgáltatásokkal is foglal­koztak. Azóta a termelési ér­ték mintegy háromszorosára emelkedett. Gyártanak orvosi elektronikai műszereket, lé­legeztető respirátort, mecha­nikai készülékeket, táskadi- agnosztikai berendezéseket, EKG-t, audiométereket és műszaki alkatrészeket a kü­lönböző orvosi műszerekhez. Első termékük a KTD—1 di­agnosztikai fáska volt, azóta már negyvenféle készüléket gyártanak. Hrabár Sándor igazgató: — Termékszerkezetünk igen korszerű, a kereskedelmi igényeket a legmesszebbme­nőkig kielégíti. Termékössze­tételünk mindig a piachoz alkalmazkodik, a kereslettől függ, hogy drágább, precízi­ós műszereket vagy egysze­rűbb alkatrészeket gyártunk. A .tervkészítés Vállalati szin­ten folyik, igyekszünk a nép­gazdaság érdekeinek a leg­messzebbmenőkig megfelelni és a kereskedelmi igényeket mindjobban kielégíteni. A következő évben ez nem je­lent emelkedést a termelés nagyságában. Nagyon kevés még a futógyártmány, hi­szen egyre újabb és újább műszereket kísérletezünk ki. Csak az elmúlt év során 13 új termék,— közte új diag­nosztikai táska, kétsugaras EKG és új audiométer gyár­tását kezdtük meg. A gyár­tásra kerülő új készülékeket általában a MEDICOR Mü­vek műszaki fejlesztési inté­zetének miskolci osztálya kí­sérletezi és dolgozza ki. — Hogyan 'oldják meg a munkaerőképzést ? — A termelés beindulása­kor nagyrészt szakképzetlen női munkaerővel dolgoztunk, azóta sokat javult a helyzet. 1976-ban megkezdődött a gyárban az elektronikai és mechanikai műszerész szak­munkások képzése. A szak­képzetlen munkások számára betanító tanfolyamokat indí­tunk, erőfeszítéseink ered­ményeként a szakmunkások száma a fizikai létszám több mint 50 százalékát teszi ki és ez az arány egyre nő. Az értelmiségi dolgozók nagy része fiatal és egyre többen dolgoznak majd itt. Tanulmányi szerződést köt­nek leendő gépész- és villa­mosmérnökökkel. A gyárban dolgozók átlagéletkora, alig harminc év fölött van, fiatal, dinamikus gárda végzi a ter­melőmunkát. G. A. Váltósok e Borsodi Kézműipari Vállalatnál Mint lapunkban tudósítot­tunk róla, a megyei pártbi­zottság székhazában kereske­delmi aktívaértekezletet • tar­tottak. A' rendkívüli súllyal bíró témával kapcsolatosan számos felszólalás hangzott el. Jellemző: a délutáni órák­ban az elnök már megkérte a jelenlevőket, hogy a még felszólalni kívánók most már ne jelentkezzenek, hanem írásiban nyújtsák be mondan­dójukat. Az alábbiakban az elhangzott felszólalásokból adunk összefoglalót, elsősor­ban néhány jellegzetességet kiemelve. Ember Felszólalásában a belkeres­kedelmi miniszter is beszélt az úgynevezett emberi ténye­zőkről, és beszélt róla számos más felszólaló is. Nyilván nem véletlenül. Különösen nem lehet véletlen, hogy pél­dául I-Iajdufi imréné, a Bor­sodi Ruházati Kiskereskedel­mi Vállalat „Népköztársaság kiváló brigádja” vezetője mondandójának nagyobb ré­szét erre a témakörre szánta. Elmondotta, hogy a kereske­delemnek elsősorban a szép­ségét próbálják tudatosítani a fiatalokban. A munkát il­letően éppen a fiatalok kö­réből sok; jó javaslat is szü­letik. A leterheltséget, a mun­ka súlyát mindenki érzi, nap mint nap tapasztalhatja. De: szépsége is van ennek a mun­kának. egyáltalán nem mind­egy, hogy ki, miként áll hozzá. Szántó Bálintnó. az ÉTEX pártalapszervezetének titkára ha más vonatkozásban is, de ugyancsak szólt erről a té­máról. Elmondta például, hogy évekkel ezelőtt is gya- , korta foglalkoztak a gondok­kal, megállapították a hibá­kat, a tennivalókat, ezeket a úgy gondolván, hogy ezzel mindent meg is tettek, ami szükséges. Tudják, hogy ez kevés. A gondok enyhítése is csak úgy volt lehetséges — mert sikerült az enyhítésük —, hogy közösen, együttesen munkálkodtak a bajok kija­vításán. Molnár Bertalanná, a kereskedelmi pártbizottság titkára ugyancsak a szubjek­tív tényezők taglalására for­dította az idő nagyobb részét. Szólt a szakmai követelmény­ként számon tartott udvarias­ságról, a jutalmak elosztásá­nál, még meglevő egyenlősdi elv káros voltáról, a fiatalok között is mindjobban terjedő munkaverseny jótékony ha­tósáról. mint a munkát így, vagy úgy befolyásoló emberi tényezőkről. Ugyancsak szólt ezeknek hatásáról Tóth Fe- rencné, a KPVDSZ MB tit­kára is, aki a kereskedelem­ben dolgozók nagyobb erköL esi és anyagi megbecsülésé­nek szükségességéről is be­szélt. Technika Magától értetődő viszont, hogy a technikai rész ugyan­csak nem elhanyagolható, na­gyon is fontos mutatója, nél­külözhetetlen kelléke ennek a rendkívül összetett mun­kahelynek. Csűri Ferenc, a VASVILL igazgatója egyebek között utalt a raktározási gondokfa. Ez a probléma kü­lönösen a mi megyénkben súlyos. A nagykereskedelmi vállalatok a mi megyénkben küszködnek a legrosszabb raktározási körülményekkel. Feltétlenül szükséges a' vál­lalatok erőinek koncentrálá­sa, hogy sikerüljön előbbre lépni. Czingler Dávid, a Tejipari Vállalat igazgatója ugyan­csak szólt technikai kérdé­sekről. Például: a zacskós tej időnként folyik, sok a pa­nasz. Vásárolhatnánk ugyan külföldi gépeket, de ezek rendkívül drágák. Mi vajon a drágább? A külföldi gép, vagy az elfolyt tej? Addig is, amíg ezt valahol kiszámol­ják : ügyeljünk a zacskós tej­re, mintha tojás lenne. Makkai Tibor, a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat igaz­gatója jó híreket is — ténye­ket — tudott említeni a tech­nikával kapcsolatosan. Pél­dául az avasi báziskonyhá­ról, amelynek segítségével már 1200 iskolás és 500 óvodás gyerek étkezhet, A város­ban egyébként jelenleg 3350 gyereknek biztosítanak in­tézményesen étkeztetést. Épül a gasztrofol üzem, mely a tervek szerint december 3-án megkezdi próbaüzemelését. A tapolcai motel pedig 1Ö81- re lesz készen. Még valamit a felszólalásból: a? ötéves terv célkitűzéseit a vállalat időarányosan teljesítette. Vajda István, az Ózdi vá­rosi Pártbizottság első tilká- ra szintén beszélt a techni­kai kérdésekről. Ózdon 125 kereskedelmi és 46 vendég­látóipari egység van. Látszó­lag elég, de mégsem az, mi­vel ezek túlnyomó része kor­szerűtlen. A városban 1000 lakosra csupán 423 négyzet- méter kereskedelmi terület jut, ami majdnem a legrosz- szabb arány á megyében. Az élelmiszerforgalom 40 száza­léka a város három, korsze­rűnek mondható ABC-áruhá- zában bonyolódik le, elkép­zelhető a zsúfoltság. Jó hír viszont, hogy a közeljövőben újabb áruházakkal, mintegy 2000 négyzetméterrel növek­szik a kereskedelmi egységek területe. Szervezés Nem új dolog, de nem árt ismételni: meglevő adottsá­gainkat az eddiginél jobban hasznos íthat ná rfk, megfelelő' szervezéssel. Erről gyakorla­tilag minden felszólaló be­szélt, hadd idézzünk néhá­nyat. Ács Sándor, a megyei idegenforgalmi hivatal veze­tője egyebek között utalt rá: a tapasztalat azt igazolja, hogy meglevő szálláshelyein­ket nem tudjuk megfelelően hasznosítani. Előfordul, hogy valaki nem kap sehol szál­lást, ámbár igenis van. Kap­hatna, ha tudná, hová men­jen. Ha valamely szerv tud­ná: most éppen hol van szál­láshely. Ilyen szervünk azon­ban nincs. A felszólaló szál- lásbanknak nevezte azt a hi­vatalt, szervet, amit meg kel­lene alakítani. Elmondta azt is: a saját hivatala minimá­lis létszámmal, minimális technikával vállalná is ezt a feladatkört. Szervezés kérdé­se. Akárcsak az idegenveze­tés kérdése is. Jó lenne elér­ni, hogy például a mi me­gyénk nevezetességeit, látni­valóit a mi megyénk idegen­vezetői mutassák be. És nem más megyékben, más váro­sokban élők, akik mégsem kötődnek annyira ide, mint az itthoniak. Farmosi Imre, a Mezőkö­vesd és Vidéke Afész elnöke ugyancsak széli szervezési kérdésekről. Például arról, hogy a szlovák—magyar áru­házi heteket már évek óta nagy sikerrel, rendezik meg Mezőkövesden. Már régóta nem csupán a nagy áruház­ban, hanem más hollókban is. A Skála-heteket ugyan­csak várja mindenki. Remény van rá, hogy ezek a hetek a jövő évtől kezdődően gyara­podnak: lengyel hetekkel és NDK-hetekkel. A szervezés kérdése persze egy kicsit már az összefog­laló elején említett emberi tényezőkhöz tartozik. Vala­hová ahhoz a témakörhöz, mit a belkereskedelmi mi­niszter akként fogalmazott, hogy: ahol a vezető tudja, mi a dolga, ott általában jól mennek a dolgok. Persze, en­nek az emberi tényezőnek nagyon sok az összetevője. A Borsodi Kézműipari Vál­lalat megyénk egyik sokré­tű termékszerkezettel rendel­kező vállalata. A változatos profil mellett, több városban, több kisüzemben dolgoznak: Kazincbarcikán, Leninváros­ban, Ózdon, Kurityánban. Ez a változatosság természetesen megnehezíti a vállalat veze­tőinek dolgát, a fejlesztést, az optimális termelési szint kialakítását. A problémákról kérdeztük Kecskés László fő­mérnököt: — A termékszerkezetben nem várható különösebb vál­tozás, csak az egyes termék­csoportokon belül korszerűsí­tünk, a ráfizetéses, vagy el­avult cikkek gyártását abba­hagyjuk és gazdaságosabbak előállítását vezetjük be. Pi­accentrikus termelést folyta­tunk, csak negyedéves konk­rét terveket készítünk, éves viszonylatban csupán vezér­tervről beszélhetünk. Sajnos, a III. negyedéves tervben 2 —3 százalékos elmaradás kö­vetkezett be, s ennek több oka van. Alapvető problémát jelent a létszámhiány a kon­fekcióüzemben, de ennél is lényegesebb, hogy nagy a fluktuáció. Főleg betanított női munkaerő végzi a lökés bérmunkát és a két műsza­kot nem meri mindenki hosz- szabb távon vállalni, gyes után pedig a kismamáknak csak igen kis hányada tér vissza az üzembe. Baj van a munkaszervezéssel is, ezért a munkások ■ néha még a nor­mát sem tudják teljesíteni. Újabb munkavédelmi intéz­kedésekre és a szalagok át­szervezésére van szükség, ki keli alakítani az optimális .szalaglétszámot és a jobb helykihasználásra kell töre­kedni A TV. negyedéves tervben talán sikerül pótol­Heiüjizemíbó! Karcsún a Dózsa Terme­lőszövetkezet ebben az év­ben számottevő . bevételt, irányzott elő különböző mel­léküzemági termelésből. Ugyanis míg tavaly a ter­melőszövetkezetnek a nem ni a lemaradást és megvaló­sítani az 5 százalékos bér­fejlesztést, ami éppen a ki­sebb létszám miatt lehetsé­ges. A Borsodi Kézműipari Vál­lalat leninvárosi üzemében eddig fólia- és pvc-feldolgo- zással foglalkoztak; az egész ország füzetborító-ellátását a vállalat biztosítja. Az idén adták át a seprűgyártást egy tsz-nek, az így felszabadult munkaerőt a Hajdúböszörmé­nyi Izzógyár foglalkoztatja bérmunkában. A BKV most nagy fába vágta a fejszéjét: megoldhat­nák a kazincbarcikai kon­fekcióüzem fejlesztését. A TIFO vállalat leninvárosi fel­vonulási területe nemrégiben a szociális intézményekkel együtt felszabadult.. Mivel a BKV épületei Leninvárosban már elavultak, fenntartásuk nem gazdaságos, a vállalat megpróbálja. megvásárolni a TIFO-épületék nagy részét. Kecskés László: — A BKV konfekcióüze­mének fejlesztését több érv támasztja alá. A TIFO épü­leteit minimális átalakítással használhatóvá tudnánk ten­ni, az új üzem megoldaná a leninvárosi nők foglalkoztatá­sát. A beruházás mintegy 150 főt érintene. Végül: a nyu­gatnémet bérmunkáltatók igényei egyre nagyobbak és a bérmunka növelése jelen­tős mennyiségű konvertibilis valutát biztosítana az állam­nak. Ha nem sikerül a be­ruházás megvalósítása, az egész leninvárosi üzem léte kérdésessé válik és csökken a vállalat termelése. Minden­képpen szükséges az új be­ruházás a többi üzem fej­lesztése és a VI. ötéves terv kialakítása érdekében. — glódy — 90 millió forint mezőgazdasági tevékenység­ből származó jövedelme csak 14 millió forint volt. az idén a melléküzemági ter-j melésből 90 millió forint be­vételre számítanak. Az aktívaértekezlet felszólalásaiból vállalat vezetői elé tárták, Korszerű termékszerkezet a MEDICOR-kan

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom