Észak-Magyarország, 1979. szeptember (35. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-09 / 211. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 1979, szeptember f„ vasárnap Alfred iiiíclieoek: A tanító trükkje Hárman vannak 6 meg egyedül, és ... a pénz nem az övé.. Amikor Bryan le­szállt a buszról, azok is le­ugrottak utána. Bryan rög­tön látta rajtuk, hogy nem idevalók ebbe a negyedbe, valószínűleg a város másik részében laknak, olt, ahol ö tanított. Szinte égette a zsebét a kétszáz dollár, amit a szülői értekezleten kapott az isko­lai zenekar egyenruháinak a vásárlására. Most az ut­cán ment, és igyekezett tel­jesen nyugodtnak látszani, térde azonban reszketett. Bryan nem ismerte szemé­lyesen egyikőjüket sem, de jól ismerte a suhancoknak ezt a fajtáját. Az iskolájá­ban hat éven keresztül hasztalan próbálta áttörni kollektív közönyük, kollek­tív pökhendiségük páncél­zatát. Mind a hárman hosz- szú hajat, egyforma, feltűrt gallérú dzsekit viseltek. Egyikük, a középső, magas, a másik alacsony, tömzsi, a harmadik karcsú és jelleg­telen. Mégis azt a benyo­mást keltették, mintha hár­masikrek volnának. A járda közepén mentek, szabályos léptekkel és lépteik csat­togását visszaverték a ház­falak. Bryan félt. Vajon csak a pénzére utaznak, vagy ki is akarják nyírni? Kikészíteni egy magányos felnőtt fér­fit? A pénzről nem. tudhat­nak — morfondírozott ma­gában Bryan —, ha megta­lálják nála, talán letesznek arról, hogy kinyiffanísák. Csakhogy ezt a pénzt nem adhatja oda nekik, mert nem az övé. Nem okozhat csalódást a gyerekeknek. Megszaporázta lépteit. Nem olyan régen elhatározta, hogy felhagy a tanítással, de addig nem mond fel, amíg az iskolának nem lesz meg a zenekara. Eddig ugyanis néni sok sikerrel gyakorolta hivatását. Mire várnak még? Pár perc múlva hazaér és fel­hívja a rendőrséget. Már csak -néhány utcasarok . .. Ekkor eszébe jutott, hogy nemrég egy sihederekből álló banda szegődött egy férfi nyomába és csak a házának kapujában támad­ta meg az illetőt. A lapok közölték a leütött férfi fe­leségének és leányának a fényképét: iszonyat tükrö­ződött az arcukon. Haza tehát nem -mehet. Elhagyta az utcát, ahol lakott és egyenesen ment tovább. A három suhanc lelháztömb- nyi távolságból ( követte. Bryan ekkor befordult bal­ra. Hja, amikor a ha.CÜten­gerészeknél szolgált, edzett, kisportoll volt, akkor si­mán elbánt volna velük. De most. .. Hátranézett. Sehol égy rendőrautó, sehol egy járókéit).' Megint befordult balra, de rögtön meg is bánta. A kis mellékutcában csak egyetlen lámpa világí­tott. A léptek csattogása pedig egyre közelebbről hallatszott. Csüggedten foly­tatta útját. Magában periig azt hajtogatta, hogy hitvány tanító az, aki nem ismeri a mai ifjúságot, amely any- nyira más, mint amilyen ő és, a vele egykorúak voltak. Ekkor pillantotta meg a teherautót, amely kereszt­ben állt a szűk kis utcában, egy raktár előtt. Nem zárta le teljesen a mellékutcát, egy helyen, a hátulja és a fal között át leheteti: csusz- szanni. Iroda'mi barangolások Eszébe jutott egy vere­kedés az iskolai udvaron. Egy csapat siheder egy vé­res arcú fiút fogott gyűrű­be. Bryan akkor megpró­bált közbelépni, de haszta­lan. A kör bezárult, és ami­kor szétnyílt, az áldozat már eszméletlenül feküdt a földön. Mint tanító csődöt mondott. Megállt a teherautó előtt: és hátrafordult. Azok hár­man már közel voltak. Bryan a falhoz simulva csúszott át a keskeny résen és lecövekelt a teherautó mögött, az árnyékban. Be­nyúlt a zsebébe és elővette zsebkesét. Nevetséges fegy­ver. Tudta ugyanis, mekko­ra bicskát hordanak ma­gúknál ezek a suhancok. Ekkor meghallotta az egyik ’ fiú hangját: — Gyerünk már, mert még olajra lép. Kapjuk el ... — Itt vagyok — szólalt meg Bryan. — Nem futok el előletek. — Maga is meg­lepődött, milyen nyugodt a hangja. Azok hárman meg­torpantak. — Hát akkor, bújj elő mondta az egyik fiú. — Le­tejelsz, és máris mehetsz az utadra. Bi-yan megtapogatta zse­bében a pénzes borítékot. Nehéz dilemma előtt állt. — Tanító vagyok — fe­lelte. — Gondolhatjátok, hogy nincs sok pénzem. Ez a válasz nem volt se jó, se rossz, mert a suhanc egészen más hangon foly­tatta : — Ja. maga tanító? Az más. Akkor nyugodtan elő­jöhet. — Eszembe sincs. Gyer­tek értem. Egy pillanatra elhallgat­tak, aztán egyikük így szólt: — Ne félj, érted me­gyünk, ha egyszer nem vagy "hajlandó önként előbújni. — Az nem lesz olyan egyszerű — vágott vissza Bryan. — Itt ugyanolyan biztonságban vagyok, mint­ha otthon lennék. Nem lát­tam az arcotokat, de azért ismerlek benneteket. Az ul­Benkovári Marienne rajza cán könnyen megölhettek, de Ut teljes biztonságban vagyok. Tudják miért? — Rövid hallgatás után hal­kabban folytatta: — Mert csak egyenként jöhettek ide értem. Csák ezt nem meri­tek megkockáztatni, mert nincs vezéretek! Csak pa­rancsra hallgattok, csak bandában vagytok bátrak. De a bandában elvész az egyéniségetek. Pedig egyi- kőtöknek el kell szánnia magát arra, hogy egyedül értem jön a sötétbe és sem­miféle banda nem lesz a háta mögött, i Csend volt. Bryant me­gint elfogta a félelem, de visszafojtotta. Kis idő múl­va lépteket hallott messze a háta mögött. Hátrafordult. Az utca végében valamivel világosabb volt és ezért észrevette a két közeledő alakot. Ravaszabbak, mint hitte volna. Bekerítették, csapdába került. Most már a pénz sem segít rajta. Las­san, könyörtelenül közeled­tek. Ekkor eszébe villant, hogy a teherautó túlsó ol­dalún csali: egy suhanc ma­radt őrködni. — Hallod-e, te! — kiál­tott a fiúra. — Most elin­tézlek! Egyedül vagy! Tel­jesen egyedül! Hallotta a fiú lihegéséti A másik kettő még elég messze volt tőle. — Most majd meggyőződ­hetsz róla, ki az erősebb kettőnk közül. Egykettőre elintézlek. Még át sem csúszott a te­herautó és a fal közti ré­sen, amikor meghallotta a menekülő suhanc futó lép­teit. Igazam volt — gondol­ta Bryan megkönnyebbül­ten. — Gyávák, ha nincse­nek- bandában. Vezér nélkül nullák. — Ekkor szembe­fordult a másik két táma­dóval. — Már megint a teher­autó túlsó oldalán vagyok! — kiáltott rájuk. — Csak gyertek! De csak egyenként jöhettek! I-Iallgatózott. Néhány perc telt el néma csendben. Te­hát elmentek. Bryan még várt néhány percet. Rádöb­bent, hogy a hat év alatt, amit az iskolában töltött, fossz irányban folytatta ne­velőm unkáját. A sihedere- ket egy csoportba sorolta, egyikkel sem foglalkozott egyénileg. Ez hiba volt. Hazafelé menet halkan felnevetett. Nem, mégsem hagyja ott az iskolát.., Sárközy Gyula fordítása Neve, személye, munkás­sága elválaszthatatlan a pataki kollégiumtól. Sokan úgy vélik — nem ok nél­kül —. hogy ő vele és ő áitalá nőtt naggyá a pata­ki alma mater, s vált or­szágossá híre. kisugárzó ereje. •Prédikátor volt, de író, szótáriró is. s minde­nekelőtt pedagógus. Híve a humanista pedagógia elvei­nek, hirdetője „az életnek tanulás” eszményének. Szikszai Fabricius Balázs — előneve is tanúság rá — 1530 körül Szikszón szüle­tett. Iskoláit szülővárosá­ban. majd Patakon. Kas­sán és Bálifán végezte. Ezt követően tanító lett Suió- szenlpéleren. Innen 1558- j ban Wittenbergbe ment di­áknak: 1561-ig ott tanult. Akkor hazatért és Patakon 'telepedett le. Innen azon­ban valószínűleg a tarcali zsinaton való részvétele miatt távoznia kellett 1564- ben. Kolozsvárra ment rek­tornak, két év múlva azon­ban újra visszatért Patak­ra, mert az ugyancsak hír­neves Dávid Ferenccel bi­zonyos egyházi tételek ér­tei mezesében nem egyez­tek. 1576-ban bekövetke­zett haláláig Sárospatakon élt és dolgozott. 1567-ben itt vette nőül Balsaráti Vi­tus Jánosnak, a kiváló or­vosnak, tanárnak húgát, Marsi lot. Esküvőjükre az ugyancsak neves, Tolnai Decsi Gáspár írt házas­éneket. Szikszai Fabricius iro­dalmi munkássága sokirá­nyú. Ö maga is> írt több Szikszai Faki ’idus Balázs házasénekel, többek között sógoráról. Balsaráti Viius- ról, Thury Farkas Pálról, a szántói prédikátorról, és földijéről Szikszai Hello- poeus Bálintról. Temetési oratiök írásával már Wit- tenbergben kezdett foglal­kozni. Ilyen halotti beszé­dei maradtak ránk Perc­nyi Gáborról. Országh Ilo- < náról. Perénvi Péterné Szé­kelv Kláráról. Ö írt előszót és üdvözlő verset Heltai: Bonfini-ki- adásnhoz' 1565-ben. Szí kszai legjelentősebb müve valamennyi felsorolt között a Novu’vdal.ura seit dictionarium lal.ind-unga.ri- cum, a latin—magyar szó- jeaVzék. szótár, amit kizá­rólag az iskolai oktatás céljaira írt meg. A mű rendkívüli hatása éppen neejagógiai értékében rej­lik. hiszen a hazai viszo­nyainknak megfelelő tan­könyv. Ez a mű éppen ezért nem csupán becses pyelvi. hanem pedagógiai és művelődéstörténeti em­lékünk is. Tizenhat éven át kéziratban terjedt, majd 1590-ben. jóval Szikszai halála után, nyomtatásban is megjelölt. Azl követően még nyolcszoi nyomtatlak ki. A mű 1 i(il — l(i41 kö­zött. tehál nyolcvan éven át volt iskolai -tankönyv, de a későbbiekben is ha­tással volt más művekre, szótárakká, nem egy iro­dalmi alkotásra is. Csali érdekességként em­lítjük meg. .hogy ebben a művében bő, a magyar vi­szonyoknál-; megfelelő . szó­kincsei sikerült Szikszói­nak összegyűjtenie. Megta­lálható a százeg'y fogalom­kör között, például a. ma­gyar városok, a hazai sző­lőfajták nevei. íp igen gaz­dag a lunevek betűrendes csöpp;lju, bizonyságul szol­gálva, hogy Szikszai igen képzett botanikus is volt, aki régi forrásműveken kí­vül a természetből közvet­lenül is tanult. A teljességre törekvés igénye nélkül röviden any- nyit kívántunk elmondani Szikszói Fabricius Balázs­ról. állítva neki emlékezé­sünk parányi oszlopát. S mindezek után befejezésül hogyan summ a z h a \. n án k munkáséletét? A legjobb ítélet, méltatás róla ott ta­lálható az, 1847-es Magyar .Akadémiai Értesítőben. Ka­zinczy Ferenc és Szilágyi István ítélete: ..Szilcszai Fabriciüs Balázs dísze volt a pataki iskolának... a. magyar tudományosság­nak." Kell ennél méltóbb, ér­tőbb méltatás? Hajdú Imre L­Évadnyitóként:' koncert és tárlat A Nehézipari Műszaki Egyetem Közművelődési Bi­zottsága az 1979r—rl9öü-as tanév, illetve művészeti- közművelődési évad nyitá­nyaként, szeptember lü-én este 7 órái kezdettel ünne­pi díszhangversenyt rendez az egyetem díszudvarában és annak keretében a Mis­kolci Szimfonikus Zenekar Mura Péter vezényletével Schubert VII. (C-dúr) szim­fóniáját,, mutatja be. Az új tanév egyben az egyetem negyedik évtizedé­be lépést jelenti, s így a harmincéves jubileumhoz kapcsolódva képzőművészeti kiállítás is nyílik szeptem­ber 11-én délután 3 órakor az egyetem galériájában. E A magasság nem amatőröknek való tárlat részben a Miskolcon élő képzőművészeknek az egyetemhez valami módon kapcsolódó, az intézmény profilját kifejező alkotásait mutatja be, részben pedig kiemelkedően nagy meste­rek alkotásait, köztük azo­kat, amelyek az egyetemen találhatók. Mmímmét ébresztése A tokaji Kopaszhegy sziklasipkáján, a televízió-, URH-untennák ernyői és acélhálói között, most, ezen a szeptember eleji napon nem tombol csattogva, sü­vítve a szél, mint megany- n.yi korábbi őszi, nyári, ta­vaszi, vagy téli látogatások idején. Most a hegy lába alatt elterülő, a Tiszáig fu­tó Bodrog sárosán áradó vize fogja meg a szemet, a páratlan, ködnélküli, tiszta messziséggel, a háborítat­lan csend bársony nyugal­mával. Mindez sokszorosan kár­pótol a délelőtti tévés hír­özön elmulasztásáért, ami ömlesztve tolakszik az adó­állomás színes ellenőrző monitorjára az Eurovízió és az Intervízió pergőn, pará­désan színes kép- és hang- információjaként. (Az ér­dekesebbekből néhány kép_ sort úgyis láthattunk vala­mennyien az esti. tv-h.fr- adógan.) A bankrabló cso­port elleni tűzharcról és a Dávid hurrikán tetteiről készült eredeti felvételek megtekintése helyett itt kint most időtlenül pász­tázhat a tekintet a zemplé­ni hegyek végtelen erdősé­gein és a •síkság őszbe vál­tó mezőségein/ — Annak, aki évek óta itt dolgozik, a több mint félezer méter magas Ko­paszbegy száz méter 'ma­gas tornyában, az évszakok váltakozása, az időjárás szeszélyessége mást jelent. Nagyobb havazások után a legkisebb enyhülés is 20— 30 mázsa jeges havat csúsz­tat 1 e a toronyról, hogy be- leremegnek a földszinti építmények, meghajol a te­tő — zökkent ki szemlélő­désemből Regéczkei Dénes, az állomás vezetője. — Itt a pihenőnek, még az éjsza­kai adásszünet óráiban is „szeme van”, mert majd mindig akad valami kar­bantartói, javítói munka. Hajnalban aztán a fejünk fölött levő torony, mint a környék kisebb adóanten­náinak ébresztőórája, indí- lójelzést ad az egri. a ka­zincbarcikai, a debreceni nagyerdei automatlkus, sze_ mélyzet nélkül működő, kis adóknak. Huszonnégy óra szolgálat, negyvennyolc óra pihenés, ebben a munkaritmusban i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom