Észak-Magyarország, 1979. szeptember (35. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-09 / 211. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 1979, szeptember f„ vasárnap Alfred iiiíclieoek: A tanító trükkje Hárman vannak 6 meg egyedül, és ... a pénz nem az övé.. Amikor Bryan leszállt a buszról, azok is leugrottak utána. Bryan rögtön látta rajtuk, hogy nem idevalók ebbe a negyedbe, valószínűleg a város másik részében laknak, olt, ahol ö tanított. Szinte égette a zsebét a kétszáz dollár, amit a szülői értekezleten kapott az iskolai zenekar egyenruháinak a vásárlására. Most az utcán ment, és igyekezett teljesen nyugodtnak látszani, térde azonban reszketett. Bryan nem ismerte személyesen egyikőjüket sem, de jól ismerte a suhancoknak ezt a fajtáját. Az iskolájában hat éven keresztül hasztalan próbálta áttörni kollektív közönyük, kollektív pökhendiségük páncélzatát. Mind a hárman hosz- szú hajat, egyforma, feltűrt gallérú dzsekit viseltek. Egyikük, a középső, magas, a másik alacsony, tömzsi, a harmadik karcsú és jellegtelen. Mégis azt a benyomást keltették, mintha hármasikrek volnának. A járda közepén mentek, szabályos léptekkel és lépteik csattogását visszaverték a házfalak. Bryan félt. Vajon csak a pénzére utaznak, vagy ki is akarják nyírni? Kikészíteni egy magányos felnőtt férfit? A pénzről nem. tudhatnak — morfondírozott magában Bryan —, ha megtalálják nála, talán letesznek arról, hogy kinyiffanísák. Csakhogy ezt a pénzt nem adhatja oda nekik, mert nem az övé. Nem okozhat csalódást a gyerekeknek. Megszaporázta lépteit. Nem olyan régen elhatározta, hogy felhagy a tanítással, de addig nem mond fel, amíg az iskolának nem lesz meg a zenekara. Eddig ugyanis néni sok sikerrel gyakorolta hivatását. Mire várnak még? Pár perc múlva hazaér és felhívja a rendőrséget. Már csak -néhány utcasarok . .. Ekkor eszébe jutott, hogy nemrég egy sihederekből álló banda szegődött egy férfi nyomába és csak a házának kapujában támadta meg az illetőt. A lapok közölték a leütött férfi feleségének és leányának a fényképét: iszonyat tükröződött az arcukon. Haza tehát nem -mehet. Elhagyta az utcát, ahol lakott és egyenesen ment tovább. A három suhanc lelháztömb- nyi távolságból ( követte. Bryan ekkor befordult balra. Hja, amikor a ha.CÜtengerészeknél szolgált, edzett, kisportoll volt, akkor simán elbánt volna velük. De most. .. Hátranézett. Sehol égy rendőrautó, sehol egy járókéit).' Megint befordult balra, de rögtön meg is bánta. A kis mellékutcában csak egyetlen lámpa világított. A léptek csattogása pedig egyre közelebbről hallatszott. Csüggedten folytatta útját. Magában periig azt hajtogatta, hogy hitvány tanító az, aki nem ismeri a mai ifjúságot, amely any- nyira más, mint amilyen ő és, a vele egykorúak voltak. Ekkor pillantotta meg a teherautót, amely keresztben állt a szűk kis utcában, egy raktár előtt. Nem zárta le teljesen a mellékutcát, egy helyen, a hátulja és a fal között át leheteti: csusz- szanni. Iroda'mi barangolások Eszébe jutott egy verekedés az iskolai udvaron. Egy csapat siheder egy véres arcú fiút fogott gyűrűbe. Bryan akkor megpróbált közbelépni, de hasztalan. A kör bezárult, és amikor szétnyílt, az áldozat már eszméletlenül feküdt a földön. Mint tanító csődöt mondott. Megállt a teherautó előtt: és hátrafordult. Azok hárman már közel voltak. Bryan a falhoz simulva csúszott át a keskeny résen és lecövekelt a teherautó mögött, az árnyékban. Benyúlt a zsebébe és elővette zsebkesét. Nevetséges fegyver. Tudta ugyanis, mekkora bicskát hordanak magúknál ezek a suhancok. Ekkor meghallotta az egyik ’ fiú hangját: — Gyerünk már, mert még olajra lép. Kapjuk el ... — Itt vagyok — szólalt meg Bryan. — Nem futok el előletek. — Maga is meglepődött, milyen nyugodt a hangja. Azok hárman megtorpantak. — Hát akkor, bújj elő mondta az egyik fiú. — Letejelsz, és máris mehetsz az utadra. Bi-yan megtapogatta zsebében a pénzes borítékot. Nehéz dilemma előtt állt. — Tanító vagyok — felelte. — Gondolhatjátok, hogy nincs sok pénzem. Ez a válasz nem volt se jó, se rossz, mert a suhanc egészen más hangon folytatta : — Ja. maga tanító? Az más. Akkor nyugodtan előjöhet. — Eszembe sincs. Gyertek értem. Egy pillanatra elhallgattak, aztán egyikük így szólt: — Ne félj, érted megyünk, ha egyszer nem vagy "hajlandó önként előbújni. — Az nem lesz olyan egyszerű — vágott vissza Bryan. — Itt ugyanolyan biztonságban vagyok, mintha otthon lennék. Nem láttam az arcotokat, de azért ismerlek benneteket. Az ulBenkovári Marienne rajza cán könnyen megölhettek, de Ut teljes biztonságban vagyok. Tudják miért? — Rövid hallgatás után halkabban folytatta: — Mert csak egyenként jöhettek ide értem. Csák ezt nem meritek megkockáztatni, mert nincs vezéretek! Csak parancsra hallgattok, csak bandában vagytok bátrak. De a bandában elvész az egyéniségetek. Pedig egyi- kőtöknek el kell szánnia magát arra, hogy egyedül értem jön a sötétbe és semmiféle banda nem lesz a háta mögött, i Csend volt. Bryant megint elfogta a félelem, de visszafojtotta. Kis idő múlva lépteket hallott messze a háta mögött. Hátrafordult. Az utca végében valamivel világosabb volt és ezért észrevette a két közeledő alakot. Ravaszabbak, mint hitte volna. Bekerítették, csapdába került. Most már a pénz sem segít rajta. Lassan, könyörtelenül közeledtek. Ekkor eszébe villant, hogy a teherautó túlsó oldalún csali: egy suhanc maradt őrködni. — Hallod-e, te! — kiáltott a fiúra. — Most elintézlek! Egyedül vagy! Teljesen egyedül! Hallotta a fiú lihegéséti A másik kettő még elég messze volt tőle. — Most majd meggyőződhetsz róla, ki az erősebb kettőnk közül. Egykettőre elintézlek. Még át sem csúszott a teherautó és a fal közti résen, amikor meghallotta a menekülő suhanc futó lépteit. Igazam volt — gondolta Bryan megkönnyebbülten. — Gyávák, ha nincsenek- bandában. Vezér nélkül nullák. — Ekkor szembefordult a másik két támadóval. — Már megint a teherautó túlsó oldalán vagyok! — kiáltott rájuk. — Csak gyertek! De csak egyenként jöhettek! I-Iallgatózott. Néhány perc telt el néma csendben. Tehát elmentek. Bryan még várt néhány percet. Rádöbbent, hogy a hat év alatt, amit az iskolában töltött, fossz irányban folytatta nevelőm unkáját. A sihedere- ket egy csoportba sorolta, egyikkel sem foglalkozott egyénileg. Ez hiba volt. Hazafelé menet halkan felnevetett. Nem, mégsem hagyja ott az iskolát.., Sárközy Gyula fordítása Neve, személye, munkássága elválaszthatatlan a pataki kollégiumtól. Sokan úgy vélik — nem ok nélkül —. hogy ő vele és ő áitalá nőtt naggyá a pataki alma mater, s vált országossá híre. kisugárzó ereje. •Prédikátor volt, de író, szótáriró is. s mindenekelőtt pedagógus. Híve a humanista pedagógia elveinek, hirdetője „az életnek tanulás” eszményének. Szikszai Fabricius Balázs — előneve is tanúság rá — 1530 körül Szikszón született. Iskoláit szülővárosában. majd Patakon. Kassán és Bálifán végezte. Ezt követően tanító lett Suió- szenlpéleren. Innen 1558- j ban Wittenbergbe ment diáknak: 1561-ig ott tanult. Akkor hazatért és Patakon 'telepedett le. Innen azonban valószínűleg a tarcali zsinaton való részvétele miatt távoznia kellett 1564- ben. Kolozsvárra ment rektornak, két év múlva azonban újra visszatért Patakra, mert az ugyancsak hírneves Dávid Ferenccel bizonyos egyházi tételek értei mezesében nem egyeztek. 1576-ban bekövetkezett haláláig Sárospatakon élt és dolgozott. 1567-ben itt vette nőül Balsaráti Vitus Jánosnak, a kiváló orvosnak, tanárnak húgát, Marsi lot. Esküvőjükre az ugyancsak neves, Tolnai Decsi Gáspár írt házaséneket. Szikszai Fabricius irodalmi munkássága sokirányú. Ö maga is> írt több Szikszai Faki ’idus Balázs házasénekel, többek között sógoráról. Balsaráti Viius- ról, Thury Farkas Pálról, a szántói prédikátorról, és földijéről Szikszai Hello- poeus Bálintról. Temetési oratiök írásával már Wit- tenbergben kezdett foglalkozni. Ilyen halotti beszédei maradtak ránk Percnyi Gáborról. Országh Ilo- < náról. Perénvi Péterné Székelv Kláráról. Ö írt előszót és üdvözlő verset Heltai: Bonfini-ki- adásnhoz' 1565-ben. Szí kszai legjelentősebb müve valamennyi felsorolt között a Novu’vdal.ura seit dictionarium lal.ind-unga.ri- cum, a latin—magyar szó- jeaVzék. szótár, amit kizárólag az iskolai oktatás céljaira írt meg. A mű rendkívüli hatása éppen neejagógiai értékében rejlik. hiszen a hazai viszonyainknak megfelelő tankönyv. Ez a mű éppen ezért nem csupán becses pyelvi. hanem pedagógiai és művelődéstörténeti emlékünk is. Tizenhat éven át kéziratban terjedt, majd 1590-ben. jóval Szikszai halála után, nyomtatásban is megjelölt. Azl követően még nyolcszoi nyomtatlak ki. A mű 1 i(il — l(i41 között. tehál nyolcvan éven át volt iskolai -tankönyv, de a későbbiekben is hatással volt más művekre, szótárakká, nem egy irodalmi alkotásra is. Csali érdekességként említjük meg. .hogy ebben a művében bő, a magyar viszonyoknál-; megfelelő . szókincsei sikerült Szikszóinak összegyűjtenie. Megtalálható a százeg'y fogalomkör között, például a. magyar városok, a hazai szőlőfajták nevei. íp igen gazdag a lunevek betűrendes csöpp;lju, bizonyságul szolgálva, hogy Szikszai igen képzett botanikus is volt, aki régi forrásműveken kívül a természetből közvetlenül is tanult. A teljességre törekvés igénye nélkül röviden any- nyit kívántunk elmondani Szikszói Fabricius Balázsról. állítva neki emlékezésünk parányi oszlopát. S mindezek után befejezésül hogyan summ a z h a \. n án k munkáséletét? A legjobb ítélet, méltatás róla ott található az, 1847-es Magyar .Akadémiai Értesítőben. Kazinczy Ferenc és Szilágyi István ítélete: ..Szilcszai Fabriciüs Balázs dísze volt a pataki iskolának... a. magyar tudományosságnak." Kell ennél méltóbb, értőbb méltatás? Hajdú Imre LÉvadnyitóként:' koncert és tárlat A Nehézipari Műszaki Egyetem Közművelődési Bizottsága az 1979r—rl9öü-as tanév, illetve művészeti- közművelődési évad nyitányaként, szeptember lü-én este 7 órái kezdettel ünnepi díszhangversenyt rendez az egyetem díszudvarában és annak keretében a Miskolci Szimfonikus Zenekar Mura Péter vezényletével Schubert VII. (C-dúr) szimfóniáját,, mutatja be. Az új tanév egyben az egyetem negyedik évtizedébe lépést jelenti, s így a harmincéves jubileumhoz kapcsolódva képzőművészeti kiállítás is nyílik szeptember 11-én délután 3 órakor az egyetem galériájában. E A magasság nem amatőröknek való tárlat részben a Miskolcon élő képzőművészeknek az egyetemhez valami módon kapcsolódó, az intézmény profilját kifejező alkotásait mutatja be, részben pedig kiemelkedően nagy mesterek alkotásait, köztük azokat, amelyek az egyetemen találhatók. Mmímmét ébresztése A tokaji Kopaszhegy sziklasipkáján, a televízió-, URH-untennák ernyői és acélhálói között, most, ezen a szeptember eleji napon nem tombol csattogva, süvítve a szél, mint megany- n.yi korábbi őszi, nyári, tavaszi, vagy téli látogatások idején. Most a hegy lába alatt elterülő, a Tiszáig futó Bodrog sárosán áradó vize fogja meg a szemet, a páratlan, ködnélküli, tiszta messziséggel, a háborítatlan csend bársony nyugalmával. Mindez sokszorosan kárpótol a délelőtti tévés hírözön elmulasztásáért, ami ömlesztve tolakszik az adóállomás színes ellenőrző monitorjára az Eurovízió és az Intervízió pergőn, parádésan színes kép- és hang- információjaként. (Az érdekesebbekből néhány kép_ sort úgyis láthattunk valamennyien az esti. tv-h.fr- adógan.) A bankrabló csoport elleni tűzharcról és a Dávid hurrikán tetteiről készült eredeti felvételek megtekintése helyett itt kint most időtlenül pásztázhat a tekintet a zempléni hegyek végtelen erdőségein és a •síkság őszbe váltó mezőségein/ — Annak, aki évek óta itt dolgozik, a több mint félezer méter magas Kopaszbegy száz méter 'magas tornyában, az évszakok váltakozása, az időjárás szeszélyessége mást jelent. Nagyobb havazások után a legkisebb enyhülés is 20— 30 mázsa jeges havat csúsztat 1 e a toronyról, hogy be- leremegnek a földszinti építmények, meghajol a tető — zökkent ki szemlélődésemből Regéczkei Dénes, az állomás vezetője. — Itt a pihenőnek, még az éjszakai adásszünet óráiban is „szeme van”, mert majd mindig akad valami karbantartói, javítói munka. Hajnalban aztán a fejünk fölött levő torony, mint a környék kisebb adóantennáinak ébresztőórája, indí- lójelzést ad az egri. a kazincbarcikai, a debreceni nagyerdei automatlkus, sze_ mélyzet nélkül működő, kis adóknak. Huszonnégy óra szolgálat, negyvennyolc óra pihenés, ebben a munkaritmusban i