Észak-Magyarország, 1979. augusztus (35. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-08 / 184. szám

1979. augusztus 8., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Tamperes napok testvére S a másiknak? Hol -keresse az ember* a rokon jegyeket? Ak utcákon, egyik-másik ház is­merős homlokzatán, az em­berek mozdulataiban, szavai­ban? Miért is ne? De hogy Tampere a kéményei miatt is testvére Miskolc városának,-— nem kétséges. Észak Manchestere, a közel 170 ezer lakosú finn város hetykén feltörő, vörös téglás kémé­nyekkel köszönti a vendégel; feneketlennek tűnő sötét ta­vai. tintazöld fenyőligetei diszkréten félrehúzódnak. Ha­bul ejtő táj másutt is akad Suomi földjén. De ennyi ké­mény? Csak Tamperében... A kéményekhez szokott miskolciak — akik néhány hete népi diplomataként, a Hazafias Népfront küldöttei­ként Finnországban jártak —, a buszról leszállván azonnal biztos talajt éreztek lábuk alatt. Mi tagadás, kissé tisz­tább talajt a honinál. Tam­pere járdáira az örökké nyargalászó szél se mer pa- pirszeletet sodorni ... Ennyi előzmény után aztán afelett is könnyen napirendre tért mindenki, hogy a tamperei kémények torkánál nem fe­kete az ég, a gyárak, házak közötti viruló dús ligetek kristálytiszta leheiete erő­sebbnek' bizonyul a szmog­nál. Gyárak, kémények. Ennyi lenne a rokonság? Pekka Pauvola főpolgármester meg­hitt hangulatú vacsoráján sorra előbukkantak a rokon­örömek és- rokon-gondok is. Miközben a miskolciak, kis csapata némi megilletődöU- séggel emelte le a gazdagon megrakott tálakról' a párolt spárgát, gombás szeletet, s hörpölte a csiszolt pohárkák- ba töltött jéghideg vizet — nem elírás, a finnek a bor­ral egyenrangú „léinek” te­kintik ezt a szelíd italt, — nos ezalatt a fiatal főpolgár­mester büszkélkedett egy ke­veset. A finn büszkeség — tapasztaltuk —' egy kicsit masabb a miénknél, vissza­fogottabb, halkabb, így aztán - Paavola úr ismertetője majd- , nem szerényre sikerült. Pe­dig Tamperének csakugyan akad dicsekedni valója! — Tampere a második leg­nagyobb városa Finnország­nak. Elsősorban papír- és ci­pőiparáról nevezetes, de jól fejlődik a többi iparág is. A lakosság 45 százaléka él ipari munkából. Városunk fontos üzleti, igazgatási és kulturá­lis központ, három, színhá­zunk, 15 főiskolánk van. SoT kát költünk beruházásokra, a költségvetés 20 százalékát. Akad azonban gondunk is. Tovább kell fejlesztenünk a közlekedést és egyre több la­kást kell "építenünk. Egy ide­je a Tamperétől hét kilomé­terre fekvő •Héfvantu-leány- városban építünk, ide kon­centráltuk az új települést. Már tizenhatezren lakják, úgy tervezzük, 1*0 év múlva 35 ezer lakója lesz. Másnap módunk volt meg­ismerkedni az erdő gránit- szikláin „lábat vetett” Her- vunlával. előbb azonban meg­néztük, hol foglal helyet, ho) vitatkozik-, helyesel a város 07 tanácstagja. Az új Városháza igen távoli rokona a neore- neszánsz stílusú Raatihuone- nak. amelynek pompás dísz­termeiben előző este vacso­ráztunk. Ez már hivatal a ja­vából. Igaz, nem akármilven. A tanácsterem előcsarnoká­ban a fűzöld és a közéokék megdöbbentő és mégis har­monizáló eevüttese nyűgözött le bennünket — nem az egyetlen szimpatikus ' belső- építészeti „merénylet”. ame­lyet láttunk —. a tanácste­rem még ámulatbaejtöbbnek bizonvult. Remek formájú, hófehér padsorok, elektromos jelzőkészülékek, a falon mo­numentális. kerámiakép.' me­lyen enciánkék tóból ha’tv- tvúk kelnek. A mű az Ár­vácska-tenger nevet viseli, s szokatlan a városatyák ko­moly törzshelyén. De hogy szép. azt senki sem vitatja. Lehunnanlunk a tanácstagok helyére, óvatosan megérintet­tük otthagyott ceruzáikat, s elképzeljük, mint vitatkozik — mert a vita gyakori — a •ok párt sok képviselője ... Annyit megtudtunk, hogy nem lúl sokáig. Finn szokás, megszívlelendő: mindenféle ^értekezlet legyen rövid, lé­nyegre törő. Ki hinné? A mi vb-ülésünknek megfelelő kor­mányzati ülés egy óra hosz- száig tart. tízen a napon azt hiszem vala,mennyien egyszer s min­denkorra megtanultuk, hogy az előétellel csinján kell bán­ni. Illemtudóan szedegettük a tálcákról a halsalátát, a főtt krumplit, a lazacot, a sonkát, az uborkát, a paradi­csomot. gondolván, ez leszen ebédünk, amikor ik váratlanul betálalták a főételt. Ulla- Sirkka Kontio, egy kedves öt- gyermekes asszony, aki kitü­nően beszél magyarul, s e. napon velünk tartott, pajko­san figyelte pusztításunkat. Nevetve mondta: tudta, hogy baj lesz, de nem mert fi­gyelmeztetni bennünket ... Hervanta — nagy élmény volt. Politizálásra késztette a leli gyómrúakat is. Hogy mi­vel? Egy föld alatti alagúttal. A sziklák és fenyőfák közé települt gyöngyörű lakóne­gyed alatt egy másik néma „város” alszik. Atombiztos óvóhely. Senki se mondta ki, de ott motoszkált sokakban; készenlét abban az országban, ahol 35 ország képviselője tett hitet a béke, az enyhülés mellett? Nem volt idő tepe- lődni a nagyon is emberi el­lentmondáson. A lift nem ri­deg, fekete kamrákba, hanem egy tisztavizü barlanguszodá­ba szállt le velünk. Béke van. miért ne lubickoljanak ide- lenn a hervantaiak? S a békét szolgálta a mélyből kitermelt rengeteg föld is. Utak építé­séhez használták. Vendégek voltunk. így ter­mészetesen minden szép és jó megjárt nekünk- Tamperéből. De megengedték, hogy álpil­lantsunk az árnvékos oldalra is. Nem tagadták, hogy a nemzetközi árrobbanás az ő gazdaságukat sem kímélte, nem titkolták, hogy nagy a munkanélküliek száma, hogy a jövedelmek felél adóba fi­zetik az emberek. Keményen és szorgalmasan kell dolgoz­ni. az egyszer már megter­melt értéket nem szabad ve­szendőbe juttatni — vallják, így juthat meg előbbre a finn gazdaság. A hosszú üzletutcát, a Há- meenkatut járva, halszagú és virágpompás piacokon őgye- legve izgatottan böngésztük az árakat. Majdnem minden drá­ga volt.'A paradicsom és a szép ruha. a kozmetikumok és 'az. egyszerű műanyag já­tékok. Nemcsak nekünk. A finneknek is. Tolmácsunk, a még egyetemista Olga 1-luo- tari beavatott a konyhatitká­ba : — Hét végén 200 márkát költünk élelemre. Ez igen sok. 'Osmo Hilden, a városi sportpályák karbantartója: — Feleségemmel együtt 5000 márkát keresünk, s há­rom gyermeket nevelünk. Jól élünk, de több pénz is el­fogyna. Drága a lakbér, nagy az adó. Évente háromszor ju­tunk színházba, kedvenc idő­töltésünk a .hétvégi „krurnp- . 1 i föld” művelgetése. Tamperétől egy fenyőfák­kal körülölelt szaunában bú­csúztunk. A társalgó kandal­lójában öles fahasábok izzol- tak. a 120 fokos szaunától és a Näsijärvi tó 10 fokos sely­mes vizétől elernyedve, fehér köntösben, papucsban ültjö- gélfünk a finom falatokkal és zamatos italokkal dúsan meg­rakott asztalok mellett. Ki­merengtünk a tó felett fehé­ren izzó Napra, ízlelgettük a finnek álomnélküli, fehér éj­szakáját. Reijo Hautala, Tam­pere város tanácsának fiatal titkára, állandó kísérőnk, kis meglepetést tartogatott erre az estére. Ki tudja honnan, előkapta hegedűjét, s azon­mód köpenyben, magyar nép­dalokat csalt elő a húrokból. Alii SIlliMÍ a*"ial' tudni /IHI S,,h<U Finnország­ról. olvassa el Szij Enikő úti­könyvét. Kétszáz! i zenk i lene oldalnyi élvezetes olvasmány! Tulajdonképpen semmi se hiányzik belőle. Mégis nagy a gyanúm, hogy a miskolciak most meg tudnák toldani egy kisebbfajta fejezettel . .. Horváth Ildikó 5-10 literes bojlerek ventillátorok egyes kerti szerszámok HOSSZABBÍTOTT NYITVA TAH I As Tankönyvek a nyomdában ígvéI fokozzák A Kossuth Nyomdában befejeiéséhez közeledik 17-féle tankönyv nyomása. Eddig 450 tonnányi tankönyvet készítettek a következő tanévre. A képen : az utolsó műveleteket végzik, kötésre készilik elő az általános iskola 4. osztályos tankönyveit a nyomda Bécsi úti telepén. az exBoríiornieiest A Borsodnádasdi Lemez­gyárban is — az‘ország lob­bi vállalataihoz hasonlóan — ezekben a napokban szület­nek a felajánlások és pót vál­lal ások az MSZMP XII. kongresszusa es hazánk fel­szabadulása 35. évfordulójá­nak tiszteletére. Az első fél évi "munka ér­tékelésé azt mutatja, hogy a lemezgyár dolgozói becsület­tel teljesítették vállalásaikat. Ismerve a népgazdaság je­lenlegi nyersanyag és ener­giaellátási gondjait, a szocia­lista brigádok ennek enyhiié- se érdekében teszik meg a felajánlásaikat. Az anyag- és az energiatakarékosság mel­leit az üzem dolgozói és v e­zetői különösen nagy gondot fordítanak az exporttermelés fokozására, amelyben az első félévben 155 százalékos terv- teljesítést értekkel. Az augusztus 6-ával kezdő­dött termelési tanácskozá­sok után válik ismertté, hogy a munkaverseny új lendülete milyen eredményeket hoz a Borsodnádasdi Lemezgyárnak. A szellemi dolgozók póriba való felvételének tapasztalatai meiyéÉben A megye pártszervei és szervezetei a XI. kongresz- szus határozatainak megfele­lően nagy figyelmet fordíta­nak a szellemi dolgozók, kü­lönösen az alkotó értelmisé­giek körében végzett párt­taggá nevelő tevékenységre, hi’szen részvételük a szocia­lista építőmunkában, a mar­xizmus—leninizmus ideológi­ájának terjesztésében és-el­mélyítésében nélkülözhetet­len. A szellemi dolgozók kö­réből felvettek arányát az elmúlt négy évben a növe­kedés jellemzi. Az összes tag­felvételen belüli arányuk 1975-ben 2-1.2 százalék volt, 1978-ban már 25 százalék. Párttagságon belüli arányuk ennél is magasabb: 36 száza­lék. A szellemi dolgozók párt­hoz való közeledésében jel­lemzően ugyanazok a ténye­zők — pártunk helyes poli­tikája. munkastílusa, minden* napi tettei — játszanak sze­repel, mint amelyek alapján a munkások legjobbjai-is ké­rik felvételüket a pártba. A szellemi dolgozók — különö­sen az értelmiségiek — már tanulmányaik során sokat el­sajátítanak a marxizmus—le­ninizmus tanításaiból, azon­ban ez. az átlagostól több, alaposabb ismeretük egyma­gában nem jelenti, nem is jelentheti törvényszerűen a párthoz való közeledést, a párttagságra való alkalmassá­got. Politikai, ideológiai is­mereteik színvonala csak egyik kiváltó tényezője a parthoz való közeledésnek, és lényegesebbnek a párt poli­tikájával való érzelmi és ér­lelőn' azonosulásukat tekint­hetjük. Ennek meggyorsítá­sához az egyén készségén kí­vül hozzájárul az adott te­rületen dolgozó párt, állami, társadalmi és tömegszerve­zetek politikai munkájának színvonala, tekintélye, az, ott dolgozó kommunisták, főként vezetők példamutatása, A szelletni dolgozók jelen­tős többsége őszinte meggyő­ződésből közeledik a párthoz, ebben az elhatározásban dön­tő szerepet Játszik a marxiz­mus—leninizmus ismerete." a meggyőződés, az elkötelezett­ség. A közeledés folyamatá­ban természetszerűen talál­kozhatunk -olván káros.'elég­gé el nem ítélhető jelensé­gekkel is. hogy a jelentkezők egy része mindenekelőtt égvéni érdekeinek megvaló­sulását reméli párttagságától. Az egyént környezete — fő­ként a munkahelyi, de a családi, baráti környezete is. befolyásolja a párthoz , való közeledésben. Az arányokat tekintve leg­többjük a műszaki és egyéb irodai alkalmazottak, a humán és a műszaki értel­miség soraiból kerülnek ki. Jelentős az oktatás területén, különösen az általános isko­lai tanárok köréből felvettek száma is. A politikai szükség­letektől és a lehetőségektől is elmarad az egészségügyi, még inkább a tudományos, a kulturális élet, a népművelés és a mezőgazdaság területén tevékenykedő alkotó értelmi­ségiek felvétele a pártba. Al­kalmasságuk megítélésénél a társadalmi, politikai elkötele­zettség, az ideológia, politikai felkészültség és a személyes példamutatás egyre jobban előtérbe kerül. A vezető be­osztású dolgozóknál a vezetői magatartás is alapos mérle­gelés tárgyát képezi. Elvétve találkozunk olyan bíráló megjegyzésekkel, hogy'a párt- szervek csak a munkások tagfelvételét szorgalmazzák, nem adnak lehetőséget a szellemi dolgozók felvételére. Szeretném hangsúlyozni, hogy a szervezetek és a pártszer­vek a szellemi dolgozók párt­taggá nevelését, tagfelvételét nem korlátozzák, nem korlá­tozhatják, amennyiben a fel­vételüket kérők a párttag­sághoz szükséges követelmé­nyeknek" megfelelnek. Ezt bi­zonyítják az elmúlt évek tag­felvételének tapasztalatai is. A felsőbb pártszervei; hatá­rozataikban azt írják elő. hogy a felvettek, a munká­sok, a parasztok, az értel­miségiek legjobbjai közül ke­rüljenek ki, akik sokoldalúan, tettekkel' is bizonyítják fel- készültségüket, meggyőződé­süket és elkötelezettségüket a párt eszméje és politikája iránt. A pártba jelentkező szel­lemi dolgozók között naevobb azoknak a száma, akik ön­ként jelentkeznek felvételük ügyében, mint azolté. akik­nek a pártalapszervezet ja­vasolja és kezdeményezi a fel vétel ét. Alapszervezetei n k legnagyobb része már a je­lentkezések elbírálásánál ar­ra törekszik, hogy a leendő párttagot társadalmi megbí­zatással lássa el. amelynek teljesítése egyik fontos fel­tétele a felvételnek. A párt­ba jelentkező KISZ-tauok esetében ma már az egyik felkészítő és döntő többsé­gében alánló is a KlSZ-a'ap- xzervezel. Míg másoknál a nártesooortok, ajánlók és a konzultánsok végzik ezt -a feladatot. Nagyon helyes gyakorlat a pártmunkában, hogy vala­mennyi párttag. így a szel­lemi foglalkozású párttagok pártmegbízatásai is széles skálán mozognak. Feladataik értékelését évente legalább egyszer megejtik a pártcso­portban. -a taggyűlésen. A pártmegbízatások személy szerinti értékelésénél nem tesznek különbséget az „új” és a „régi” párttagok között. Találkozunk viszont még rosszul értelmezett dif­ferenciálással. amikor csak a végzett munka minősítésekor a végleteket, — a túl jól, vagy nagyon rosszul teljesí­tett feladatot emelik ki. A pártba felvett szellemi dolgozók jelentős többségé­nél nem okoz gondot a beil­leszkedés. Ehhez hozzájárul az adott pártszervezetben uralkodó légkör, közösségi szellem, a szervezet akcióké­pessége, a vezetőség és a tag­ság viszonya. Találunk olyan pártalapszervezetet is, .ahol a munkahelyen kialakult „ve­zető és beosztott” közötti kap­csolatok rideggé dermedtek es nem Adódnak fel a párt- munka során sem. Máshol az. egzisztenciális érdekekből adódó magatartási formák a párt alapszervezeten belül is élnek. Gondot jelent az is, hogy a párttaggá nevelés so­rán , a pártaiapséervezetek nem differenciálnak eléggé a követelmény támasztás során a szellemi dolgozók között. Egyeseket erejüket meghala­dó társadalmi megbízatások­kal látnak el. míg sokuknál nem hasznosítják megfelelően a felkészültséget, adottságaikat. A szellemi dolgozók körében tapasztalható gondok okainak egy része visszavezethető a középiskolákban, az egyete­meken és a főiskolákon folyó oktató-neve! ömunka — külö­nösen az életre va_ló felkészí­tés és részben a póritagl'elve- teli munka gyakorlatának hiányosságaira L. A közép- és felsőfokú in­tézményekből a tanulmányok befejezését követően a fia­talok jelentős része, nehezen találja meg az utat a párt­hoz.'' de számottevő azoknak a száma is. akik a KISZ-szel sem kerülnek új munkahe­lyükön kapcsolatba. Ezért is szükséges valamennyi párt- szervezet. de különösen a kö­zépiskolai. eavetenji. főiskolai párt- és KtSZ-szervezet ne­velő munkájának javítása. Doniján Ferenc, a megyei pártbizottság munkatársa « I

Next

/
Oldalképek
Tartalom