Észak-Magyarország, 1979. augusztus (35. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-05 / 182. szám
essswrraty GSZAK-MAGYAR0R5ZAG 7 197?. augusztus 5., vasárnap Deheroizálás Erősebben tartja magát, mint a íarmerdivat, vagy a dohányzás, vagy a cíl'ra kerítés, vagy bármi más. Talán nem is divat, hanem inkább szenvedély. Valami, ről bizonyítani, hogy nem is úgy történt, hanem így, valakiről bizonyítani, hogy nem is jó ember volt, hanem rossz, vagy fordítva. Deheroizálás. Nálunk különösen jó talaja van. Egyszer már bizonygatták, hogy nem is Árpád volt annak idején a vezér, hanem va_ laki más. (Egykori karikatúra szerint Árpád apánk eme állítás hallatára meg is . jegyezte: Hunniában előbb-utóbb mindenkit megfúrnak.) Nemcsak nálunk dívik ez persze, másutt is. Shakespeare-ről már régebben megpróbálták — vagy még ma is próbálják? •— bizonyítani, hogy nem ő írta a heve alatt futó müveket. (Karinthy Frigyes szerint sem ő, hanem egy másik emper, akit Shakes- peare-nek neveztek.) Ho_ méroszt is kikezdték már régen, bár igaz, nem nagyon ártott meg neki. Nálunk egészen tisztes enetT giát fordítanak arra is, hogy bebizonyítsák: Petőfi ama bizonyos napon nem szavalta a Nemzeti dalt a múzeum lépcsőjén. Másutt, vagy négy-öt helyen igen, de ott nem! Ha nem, hát nem. Azért per. sze Petőfi is, meg ama nap is marad, aki és ami. Nem túl régi az a dráma sem, amely Haynau kegyetlenkedésének egyik indokául az általa elvesztett kártya- csatát láttatta velünk. Lehetséges persze, hogy rosz- szul láttuk. Az árnyalt ábrázdlás föltétlenül szükséges, nyilvánvaló követelmény, ehhez kétség sem férhet. De föltétlenül szükséges ehhez valakinek az ócsárlása is? Csak így lesz árnyaltabb egy másik? A kutatók dolgába, mindazoknak a dolgába, kik eme árnyaltság megteremtésére, hivatottak, tehetséggel, lehetőséggel bírnak, dehogyis mernénk beleszólni! De kérdések csak-csak felvetődnek. Mint például a közelmúltban olvasott újságcikk egyik ki. tétele kapcsán is. Mint ismeretes, a Hitler elől menekülő lengyeleknek az akkori • magyar kormány menedéket adott. Sokkal több jót erről a kormányról nem is igen tudna senki elmondani, de legalább ennyit igen. A cikk szerint azonban ez a cselekedet is megfontolt számítás volt, mely. ben ötvöződött a nacionalizmus, a cinizmus és a felelőtlenség. Hát... Nem lehetne meghagyni bennün. két mégis abban a hitben hogy a lengyelek befogadása mégiscsak tisztességes cselekedet volt? önismeret, ön vallatás. Nagyon is szükséges, hogy őszintén nézzünk szembe önmagunkkal, kik vagyunk, mik vagyunk, mit tettünk, mit nem teltünk. Régóta éljük már ezt az időszakot, a tiszta, igaz kép megteremtésének. kialakításának igényével. Csak ne feledjük el. hogy annak idején Árpád ha vezérként, ha köz. harcosként, de minden bizonnyal lóval érkezett, a lónak meg azóta is megvan a másik oldala. Különösen nálunk, magyaroknál. Priska Tibor Filmecskék f Kedves Olvasóink! Mai Filmes grillsütő című rovatunkban Tűzrőlpattant Réteske filmrendezőnőt mutatjuk be. A művésznő két film forrázása közben vállalkozott arra, hogy eddigi sülellen, illetve kelellenségei konyhatitkairól beszéljen. — Kedves Réteske, hát hogyan is lett önből filmrendező? — Oh, az én habcsókos ifjúságom! Tizedik emeleti kiskonyhám ablaka alatt sétált Vargabéles Dénes, a jó szimatú rétes- és film- szakember, aki, miután be- leszippantott a levegőbe, azon nyomban elindult felfelé, a szag után. Kiskonyhámba toppanva így kiáltott: — Réteske (egyébként Bözsi a nevem), mar ga olyan hosszúra tudja nyújtani a semmit, hogy az isten is filmrendezőnek teremtette! — Kedves Művésznő! Va. lamennyien megcsodáltuk a közelmúltban bemutatott „Dinsztelem-dunsz tolom” című zenés és 'a „Leragadt a palacsinta, nem bánom” című tilmvígjátékát, melyekben ön a spórolás magasiskoláját mutatta be. Az elsőből ugyanis a zene és a vígság, a másodikból pedig a film és a játék maradt ki. Azon is elcsodálkoztunk, mennyire ért ön a színész kifacsarásához, -bőrének lenyúzásához. — Hát igen, a gyermekkor emlékei! A facsarás művészetére édesanyám tanított, • imádta a citromtor- lát, a nyúzás tudományát pedig édesapámtól lestem el, birkapásztor volt. — Kedves Réteske, úgy tudjuk, kalándfilmsorozat forgatására készül. Mit kívánhatunk önnek ebből az alkalomból? —■, Az álmom egy Nagy Spájz! Amelyben füstölt kolbász módjára lógnak a más rendezők által felvett üldözési, ágy. és csatajelenetek. És amelyekből én annyit vagdalhatok bele a filmembe; amennyit nem szégyellek! Bagi Aranka A Orvosi eset Fél négy előtt elkezdődött az orrvérzést Zsebkendők. majd eláll.! Nem állt el. Vizes borogatás a nyakra, ecetszagolás. Nem használt. Hanyatt fekvés, hányinger. szédülés. Négykor még mindig vérzett. Njncs otthon senki, üres a lakás. Telefon a körzeti rendelőbe. Nem vette fel senki Üjra hanyatt fekvés, ecetszagolás. Ismét telefon. Csöng, csöng, kicsöngött. Az orr egyre vérzik. Felvették a telefont. Tessék. Kérem, ez történt. Mi nem tudunk, orvost küldeni. Telefonáljon a központi rendelőbe. Erős szédülés. Halló, központi rendelő. Már több, mint egy fél órája vérzik az orrom. Tamponálja. Mit csináljak? Tamponálja és üljön taxiba! így, véresen? Kérem, én mindjárt elájulok. Hány éves? Hetvenhét. Szédülök. Sajnos, nem tudok mást mondani. Amire az orvos odaér, maga is beér a kórházba taxival. De nekem sürgősen orvosra van szükségem! Szétkapcsolt a vonal. Az idegességtől még jobban erősödik az orrvérzés. Halló, szomszédok! Hívjon mentőt! Háromnegyed öt. Sok vér- veszteség. Hanyatt fekvés, vizes törölköző, félelem. Mi lesz velem?! Telefon. Süket yolt. Várakozás a vonalra. házban lakik egy orvos. Éppen elment üdülni. Megjött a vonal. Tárcsázás Halló, mentők? Búgás. Tárcsázás. Halló. mentők?! Tessék, itt mentők. Kérem, nekem. Szétkapcsolt. Tárcsázás. Kicseng. Halló? Mentők. Már több, mintegy órája vérzik az orrom. Nem tudok taxiba ülni. Nem venne fel. Szélkapcsolt. öt óra is elmúlt. Halló, mentők? Mondja a címet! Első kerület, Mészáros utca tizenkettő, negyedik öt. Jerney. Intézkedek. Köszönöm. Kapkodás, rendcsinálás, erős orrvérzés, szédülés és hányinger. Kellett nekem megöregednem ?! Várakozás, orrvérzés. Megjöttek a mentők. Be kell vinnünk. Tessék ezt hozni, azt hozni, amazt hozni, a személyi meglegyen. Orrvérzés, az ájulás határa. Indulás lefelé a liften. Mi történt, mi történt?? Orrvérzés, ne tessék bámészkodni. Tessék fogódzkodni, indulunk. Szirénázás, előzés, rázkódás, kanyarodás, orrvérzés. Miért nem állt el? Mit tetszett csinálni?'Ecetet szagoltam. Hmm. A mentő megérkezettéi kórházba. Tessék óvatosan kiszállni. Hol a nővérke? Halló, nővérke. Itt vagyok, mi történt? Orrvérzés. Tessék lóülni, hívom a főorvos urat. Eltelt egy léi óra. Erős orrvérzés. zédíilés. hányinger, idegbaj. Ne tessék izgulni! Köszönöm a segítséget. Borravaló. Orrvérzés. A tö- orvos úr rögtön itt lesz. Nem lett. Addig fogja be az orrát zsebkendővel. Mar elhasználtam. Nem kaphatnék valamit? Majd. ha a főorvos úr itt lesz. Ne tessék izgulni' Kérem, markét órája vérzik az orrom!! Az jó. ha kijön. Legalább nem kapott agyvérzést. Mindjárt azt kapok. Ugyan már! Egy kis orrvérzésből ekkora ügyet csinálni! Nézze meg azt az embert! Tegnap vették ki az orrsövénvét. Elájulok! Ne tessék! Már itt is van a főorvos. I Tessék bejönni! Tessék leülni! Hol a nővér? Tessék várni, megkeresem. Erős orrvérzés, fekete lóitok. Megjött a nővér. Na. - most szépen megmérjük a vérnyomást. Nyújtsa a karját! De kérem, nekem az orrom!! Nyugalom, nénike! Hány évesnek tetszik lenni? Hetvenhét. Jóx erőben tetszik lenni. Két órája vérzik az orrom! Hát bizony, ez a vérnyomás elég magas. A mentősök aláíratnak. Elmentek. Hol a főorvos úr? Kettőszázhúsz a, vérnyomása. Már nem lesz semmi baj! Megvizsgálták. Tamponál- ták. Fél hat. Most már nem fog vérezni. Itt kell maradni egy pár napig. Hol a nővérke?! Megjött. Felvesz- szük szépen az adatokat. Mi történt? Miért tetszik rángatódzni? Fogja le kérem, nővérke! Ez a néni megőrült! Az orrvérzéstől?! Nem tudom. Attól nem szoktak. Már harap is! Kísérje, kérem, az idegosztályra! Ilyen még nem fordult elő. Egy egyszerű orrvérzéstől?! I Tormai László — Add be te magad — szaladt ki belőle. — Mi van? — riadt fel a férje, aki éppen a kukák eladására gondolt, úgysem venné észre a házmester. — Beteszünk téged — mondta felcsillanó szemmel az asszony, és a becsüs ablaka felé indult, maga után húzva a hüledező Tavasit. ... — Kérem, utánanézek — bólogatott szolgálatkészen a becsüs, miután Tavasiné 'elmondta az ötletét. — Erre ugyan még nem volt. példa, de ami késik, nem múlik. Egy pillanat. Felállt, hátraindult, a kabátok, televíziók, többször kipróbált magnetofonok között. — De szivecském... — Tavasi izzadt és ijedten markolta a fülesköcsögöt, amelyet mégsem sikerült beadni az üvegablak mögé. — Mit csinálok én odabent? ... örömös arccal tért vissza a becsüs. — Kérem, semmi akadálya a . dolognak, tessék talán bejönni ide, itt a mérleg ... — Na, menj már — lökte meg Tavasiné a férjét. Néhány lépés, és Tavasi ott állt a rúgós mérlegen (ahol néhány perccel ezelőtt egy kilószámra átvett televíziót mért le a becsüs). — Hatvan kiló, szűkén, izzadtsággal együtt — diktálta a becsüs, aztán resze- löt húzott elő, és kezében egy kicsiny üveggel Tavasi karja felé közelített. — Tűrje fel az inget! — szólt Tavasira. — Jaj! — ordított fel Tavasi, amikor a becsüs megreszelte a bőrét. — Jaaaaaj ... — nyögte elgyötörtén, mikor folyadék a karjára cseppent. A becsüs szemgödrébe szorította a nagyítót, közelebb hajolt Tavasihoz, aztán hangosan diktálta: — Hibás, használt, törött, foltos, kopott, nem jár, részember! ... De az ár. amit felkínált, megfelelő volt, Tavasiné felsi költött örömében, hiszen már jó előre kikattogta, mennyit kell érnie a férjének. Tavasit gondosan becsomagolták a batyuba, csak a feje látszott ki, a homlokán ott piros-fehérlett a 62 8645 számú .zálogjegy. Az igazolószelvény pedig Tavasiné táskájába került, közvetlenül a kocsikiutalás mellé. — Ugye, nem hagysz itt? — sírta felesége felé Tavasi, miközben targoncára tették, egy társaságban a szőnyegekkel, a tévével éá- egy bordó pizsamával. — Hat hónapig jöhet a nagys’asszony — mondta barátságosan a becsüs. — Sőt, hétig, hiszen a lejárat utáni hónapban még egész biztosan itt lesz a férje, csak azután kerül majd értékesítésre. „Értékesítik!”... — Most már Tavasiné is elsírta magát, vitorlányi zsebkendőt lobogtatott, amint a férjét kifelé tolták a teremből. — Ugye ... ugye, kiváltasz? — bőgte Tavasi nyakig a bugyorban, ijedten, szaporán kapkodva a levegőt, s a homlokán meglibbent a rosszul odatűzött zálogjegy. Tavasiné sokat vezet, és azóta sem tudta kiváltani a férjét. Tavasi ma is olt lakik a Kinizsi utcai raktárban, a személyzet eteti és almozza, bár ez nem kötelességük, és Tavasiné egyet- let szót sem szólhatna, ha egy szertárkész csontvázat kapna majd kézhez, amikor végül kiváltja a férjét. Ha ugyan kiváltja.- „Meri a munka és a szeretet” — Irénke néni, hossza, dalntas betegség ez? — Eléggé. De meg fog gyógyulni. ^ — Irénként, az esti műszak után már reggel 6 órára be tudnál jönni? Helyettesíteni kellene... — Tántika, mikor megyünk a hobbi-kertbe? Betegek. munkatársak, család. Minden generáció, s a társadalomnak szinte minden rétege. Köztük el Írónké néni, illetve „Írónkéin • és Tántika", vagyis Mogyorósi Irén ápolónő. Helyesebben nem is köztük, értük él. — A kórház és a család az én világom ... A kórház a miskolci Semmelweis Kórház bőrosztálya, ahol másfél évvel ez. előtt szép ünnepségen búcsúztatták el a nyugdíjba vonuló Mogyorósi Irént. — Nővérhiány van, bármikor visszavárjuk — hangoztatták a búcsúztatói. S a hivatalos ügyintézés után, alig 2 hónap múlva az. ápolónő már újra dolgozott. — Ennyi kiesésem van a 42 évi munkaidőmből. Egyébként soha hiányzásom nem volt, táppénzen nem voltam. Munkabírása, türelme, k i egy ens ú 1 y oz o tt ság a csodálni való. Pedig mennyi energia kellett már az eddigi tevékenységéhez: az egy évtizedes „kezdő”-munkához a debreceni bőrklinikán, a hadikórházbeli években a háború idején, majd a budapesti Mária utcai bőrklinikái 13 év után itt a miskolci kórházban, ahol 1962-től dolgozik... — Az éltetőerőm a munka és a szeretet — összegzi „titkát”, s szívesen szól arról, hogy mennyi szereidet kap a kórházban es otthonában egyaránt. — Nagy családhoz szoktam. Tizen voltunk testvérek, én a legidősebb. 28 éves voltam, amikor édesanyám meghalt, s rám ná. rult a gyerekek gondozása, tanítása. A saját taníttatásáról csupán ennyit mond: — Ahhoz, hogy ápolónő legyek, 2 éven át havi 24 pergőt fizettünk a debreceni klinikán. Aztán a kezdőfizetésem havi 6 pengő • lett... S a szabvány kérdésre — miért, hogyan lett ápolónő? — a válasz: — Egyszer édesanyámnak megműtötték a? ujját. Meglátogattam a kórházban. Megéreztem az ét.er- sz.agot. s akkor eldöntöttem. hogy az egészségügyi pályán lesz a hivatásom. (r. a.) I I
