Észak-Magyarország, 1979. augusztus (35. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-30 / 202. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 T079. augusztus 30., csütörtök Zsivkov fogadta Sarlós Istvánt Tudor Zalvkoe, a Bolgár .Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, -az Államtanács elnöke szerdán Várnában fogadta Sarlós Istvánt, az MSZMP Politikái Bizottságának tagját, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkárát. A baráti légkörben lezajlott találkozón jelen volt Georgi Petkov, a Bolgár Hazafias Front Országos Tanácsának titkára. Tíiatcber Belfastba látogatott Margaret Thatcher brit miniszterelnök, és Humphrey Atkins, az északír ügyek minisztere szerdán félnapos látogatást tettek Belfastban, hogy tanácskozzanak a biztonsági erők parancsnokaival. Thatcher asszony felkereste a hétfői merénylet életben maradt katonaáldozatait a kórházban, majd sétát tett a belvárosban, később meghallgatta a hadsereg és a rendőrség parancsnokainak beszámolóját a hétfői merényletről. A meglepetésszerű villámlátogatás ismét aláhúzta, hogy a brit kormány nem lényeg rehaló intézkedésekkel, a válság politikai megoldásának keresésével, csupán gesztusokkal válaszol az IRA példátlan merényleteire. Dublinban Jack Lynch ír miniszterelnök nélkül tartottak kabinetülést lord Mounlbatlen meggyilkolásának körülményeiről. Lynch csak csütörtökön tér haza szabadságáról Írországba, ami arra mutat, hogy az ír kormány sem szándékozik lényeges intézkedéseket tenni a biztonsági helyzet felülvizsgálására: Lynch távolmaradását Angliában élesen bírálták brit és északír parlamenti képviselők. A tisztább levegőért Hefvesötmillió a Tiszai Erőműnek ipari jellegű megyénk levegője,, közismerten, a legszennyezettebbek közé tartozik. Ugyancsak ismeretes, hogy a levegő tisztaságáért évek óta nagy erőfeszítések történnek. A különböző tisztítóberendezések megépítése, felszerelése — sok esetben külföldi áru — súlyos milliókba kerül, de kétség nem férhet hozzá, hogy ez a befektetés szükséges, az emberek egészségéről lévén szó. mindenképpen megéri. A Tiszai Erőmű Vállalat öt évvel ezelőtt kezdte meg az elektrosztatikus pernyele- választók építését kazánjaihoz. Az ilyen típusú kazánok rendkívül sok szennye- zőanvagot bocsátanak a le- vegébe, melyeknek szilárdabb, nagyobb része a közvetlen környezetet károsítja, könnyebb részük pedig a sok kilométerrel arrább levő területeket. A vállalat pályázatot -nyújtott be a tisztítóberendezések több szakaszban történő beruházására, a pályázatot a megyei tanács végrehajtó bizottsága elfogadta, és az első ütem megvalósításához 15 millió forint támogatást adott. A leválasztok — az első ütem. szerint — elkészültek, jelenleg is működnek, a beruházás folytatása azonban a pénzügyi nehézségek miatt, elmaradt. Az elkészült berendezések azóta is éreztetik jótékony hatásukat, de szükség van a folytatásra. Leninváros Tanácsa V. B. műszaki osztálya kötelezte az erőművet a lég- szennyezés megszüntetésére. A vállalatnak is célja a szennyezés megszüntetése, így ez év tavaszán a pályázatot megújította. Jelenleg egy ütem költsége mintegy 100 millió forint, a beruházás összköltsége pedig 1100 millió forintba kerül. A megyei tanács végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén úgy döntött, hogy a levegőtisztaság-védelmi alapból 75 millió forintot biztosít a tisztító berendezések építésére. Ennek az összegnek egy részét jövőre, másik részét pedig a következő évben adja. A három erőműblokk perli vele választó rekonstrukciójának teljes befejezése jó esetben 1981 végére, kedvezőtlen esetben pedig — a berendezéseket külföldről szállítják — 1983-ra várható. TÁJÉKOZTATJUK TISZTELT ÜGYFELEINKET, hogy vállalatunk valamennyi raktárában 1979. SZEPTEMBER 3—17-IG A leltározás időtartama alatt mindennemű árukiadás szünetel. AGKOKER VÁLLALAT, MÁLYI Két új statisztikai zseiikönyv Gáspár Sándor Romániába utazott Gáspár Sándornak, a SZOT főtitkárának vezetésével szerdán szakszervezeti küldöttség utazott Romániába, á Román Szakszervezetek Általános Szövetsége meghívására. A küldöttség elutazásánál a Keleti pályaudvaron jelen volt Viktor Bolojan. a Román Szocialista Köztársaság budapesti nagy- . követe is. Emlékezés a szlovák nemzeti felkelésre es na um Befűzi az ember a kézh'at- papirl az írógépbe, s szerkesztőségi szokás szerint fölírja a dátumot. Egy idő után mindez már automatikussá válik; szinte oda sem figyel az ember .. . Leültem tegnap délután az írógéphez, s még az elmúlt lel óra hatása alatt, mintegy reílexszerűen cselekedtem, a lentiek szerint, magam is ... Aztán tekintetem a dátumra tapadt: augusztus 29 ... Egy, az év háromszázhatvanöt napja közül, most mégis, hogy e sorokat írom, gondolataimban elsővé emelkedik. Pontosan: mert csak néhány perce, hogy a Magyar Rádió Miskolci Stúdiója és a Szlovák Rádió Kassai Stúdiója által „Három tölgy” címmel közösen készített műsor elhangzott, a Kossuth rádióban. A két stúdió munkatársai történelmi eseményre emlékeztek és emlékeztettek : a szlovák nemzeti felkelés 35. évfordulójára. Pontosan harmincöt évvel ezelőtt, 1944. augusztus 29-én délelőtt 11 óra 5 perckor megszólalt a Szabad Szlovák Rádió, bogy a felkelést bejelentse. A nép legjobbjai fegyvert fogtak, hogy nyíltan, is szembeszálljanak a fasizmussal, hogy az embertelenség hullámverésében az emberségeid indított harc szigetéi megteremtsék. A szabadságvágy c szép példájáról, mához szóló tanulságáról, az internacionalista összefogásról, a máig ható történelmi jelentőségű tettről vallott a miskolci és a kassai stúdió munkatársainak tegnap délutáni, félórás műsora. Vallottak a felkelés résztvevői, emlékeztek családtagok, beszédessé elevenedtek dokumentumok; a hadműveleti napló lapjairól hallottunk bejegyzéseket, az egykori hadijelentésekben megörökített hősies helytállás élő „példái” szólaltak meg; Pataki Pál — jelenleg traktoros — a harmincöt évvel ezelőtti eseményekre emlékezés ultin még ezeket mondotta: Én nem szeretek sokat beszélni arról, hogy mi akkor, partizánok mit lettünk, milyen hősi cselekedeteket hajtottunk végre. Azóta is történtek nagy dolgok ... Mi akkor azt tettük, amit, a szívünk diktált, amit tennünk kellett... Aztán felelevenedtek a V.ág- völgyi harcok, megszólaltak a műsorban Besztercebánya mai lakói is; gyermekek, akik csak szüleiktől hallhattak (s többnyire csak nagyszüleik- föl) a három és fél évtizede történt eseményekről; és megszólalt nagyszülő is. aki a kérdésre, hogy ha. még egyszer fegyvert kellene fogni — menne-e? — ezt válaszolta: ..Bár egy híján hatvanéves vagyok, mégis mennék” ... A dokumentumműsor készítői megkeresték Kassán Adler Károly özvegyét is. Adler Károlyt, akinek a Petőfi partizán Osztag életrehi- vásában elévülhetetlen érdeme volt, 1944. szeptember 20- án végezték ki a fasiszták. U lolsó levelét ma is őrzi özvegye: „Mikor kézhez kapjátok e levelet, én már nem leszek. Nagyon szeretnék még élni, mert sók tetterőt érzek magamban, legszívesebben ezl a levelet is örökké szeretném írni... Meg kell halnom... De nem éltem hiába ...” Ma már tudjuk: a szlovák nemzeti felkelés résztvevői nem éltek, nem hallak meg hiába. S hogy most erre. így is. emlékezünk, az a miskolci és kassai stúdió munkatársainak érdeme. (L n- j.) Kel új könyvet jelentetett meg a Statisztika Kiadó a közelmúltban. Ezek egyike a Mezőgazdasági Statisztikai Zsebkönyv, amely a mező- gazdaság legfontosabb és legújabb statisztikai adatait mutatja be mind a szakmai körök, mind pedig a mezőgazdaság iránt érdeklődő nagyközönség számára. Az idei kötet 18 fejezete foglalkozik a mezőgazdaság valamennyi ágazatával, valamin! az erdő- és vízgazdálkodással. Az adatok többsége országos jellegű, de ezen belül az állami gazdaságok, kombinátok és a mezőgazdásági termelőszövetkezetek termelésének részletes adatait is bemutatja a kötet. A Borsodi Szénbányák Vállalat szakszervezeti bizottsága ebben az évben ismét megrendezte a bizalmiak és helyetteseik vetélkedőjét. Nyolc üzemben, összesen 1362 bizalmi és -helyettes kapcsolódott be a versenybe. Május 12-ig lezajlottak az aknai, június 15-ig pedig az üzemi döntök. Ezl követően került sor — augusztus 22—23-án — a vállalati döntőre. Az. első napon a versenyzők kint az üzemeknél szóban adtak számot felkészültségükről. A második nap eseményeire a vállalat székhazában kerüli sor. A zsűriben többek közölt helyet foglalt Kun Lajos, a Bányász Dolgozók Szakszervezetének titkára. Buku Imre, a szakszervezeti bizottság titkára köszöntötte a megjelenteket. és a 24 versenyzőt. Megnyitójában szólt a vetélkedő céljáról; többek közölt említést tett arról, hogy e rendezvény jó alkalom a bi- balmiak munkájának ellenőrzésére. Ugyanakkor rámutatott arra is, hogy a jövőben — a munka hatékonysága érdekében — hol kell változtatni, javítani az eddigi gyakorlaton. A vetélkedő emellett eredményesen szolgálta a versenyzők ismereteinek bővítését. azt, hogy visszatérve üzemeikbe, eredményesebben folytassák mindennapos te-1 vékenységüket csoportjaikon belül. Ugyancsak most jelent meg a Beruházási, Építőipari és Lakásépítési Zsebkönyv, 1979. A kiadvány a beruházások, az építőipar és lakásépítkezések helyzetével foglalkozik, s különböző csoportosításokban közölt adatai és grafikonjai széles körű tájékoztatást nyújtanak a korábbi évek, valamint az ötödik ötéves tervidőszak eddigi eredményeiről. Összefoglaló fejezetében megtalálhatjuk az 1950—1978 időszakra vonatkozó legl'on- tosabb beruházási, építőipari és lakásépítési adatokat, ezen kívül — külön fejezetekben — gazdag szárnányaggal, részletesen bemutatja az ötödik ötéves tervidőszak eddig eltelt éveiben a három terűiéi fejlődését. A délután keltő órakor kezdődött összecsapáson a versenyzők három fordulóban döntötték el a végső sorrendet, ahol számot adtak a bizalmi tevékenységgel kapcsolatos ismereteikről. Az al- berttelepi színjátszók közreműködésével pedig öt jelenetet tekinthetlek meg, melyekben a bizalmiak és a dolgozók közötti kapcsolat elevenedett meg. A versenyzőknek dönteniük kellett a látottak és hallottak helyességében. Az értékeléskor Buku Imre. a .zsűri nevében mondott köszönetét a vesrenyzők munkájáért és röviden beszélt a levonható következtetésekről. Mint mondotta: van még tennivaló a bizalmiak munkáját illetően. A tapasztalatok hasznosak lesznek a szakszervezeti bizottság, de a bizalmiak és a titkárok részére is. Sok a pótolnivaló azoknál is. akik most továbbjutottak. mert náluk is felfedezhetők zavarok egyes ismeretek tekintetében. Csak alapos felkészüléssel érhetnek el eredményeket az iparági döntőn. Az első hal helyezett ugyanis bejutott az országos döntőbe, ahol képviselik vállalatukat. Emellett jutalomutazáson vesznek részt Moszkva—Leningrád útvonalon. . — csákó — Jutalomból Moszkvába utazhatnak — Alig pár hónapja, hogy megválasztottak. Hogy az ország legfiatalabb elnöke lennék? Lehet, de ezt a feladatot. beosztást, tisztséget, nem súlyra literre, méterre, vagy éppen évre mérik. Nem biztos az egyáltalán, hogy egy ember cselekedeteit, szavait, rezdüléseit,' vagy éppen vágyait. terveit, elképzeléseit, célkitűzéseit, évei száma határozná 'meg. Nem akarok bolondságot mondani, de valahogy furcsa volt ez a hirtelen változás. Én. Németh József, aki soha életemben nem gondoltam arra, hogy egyszer ennek a községnek, ahol születtem, a tanácselnöke leszek; most itt ülök a tanácselnöki irodában, mint a község, Domaháza új elnöke, — Üj vagyok, «hiszen ajig egy éve. pontosan 1978. május 16-án léptem be először — mint elnök — a tanács épületébe. Egy kis előzménye is volt ennek. Kezdem on« nan, hogy 1954. január 27-én .születtem itt, Domaházán. Ózdori elvégeztem a közgazdasági szakközépiskolát, majd utána az Ózdi Kohászati Üzemek közlekedési gyári részlegénél dolgoztam először raktárosként, majd előadóként a munkaügyi osztályon. Az első munkahelyemen még ott dolgozott édesapám is, kocsimesterként. Azután átkerültem a munkaügyre. Köziben itthon, a községben, 1975-től voltam KlSZ-titkár. Akkor még csak 16 fiatal volt a helyi KISZ tagja. Szépen fejlődtünk a szervezettel. hiszen egy év múlva már negyvenen dolgoztunk a faluért, magunkért. — Hol is jártunk? El is felejtettem mondani, hogy éppen akkor .volt Domaháza tanácselnöke nyugdíj elölt. Valakit kellett a helyére .választani. s ami ritka, itt a községben akkor kettős jelölés volt. Az egyik jelölt én leltem, a másik pedig egy kissikátor! barátom. A választás előtt, ahogy ez már ilyenkor szokás, leltáderezik az embert; kérdezték tőlem, elvállanám-e ezt a tisztséget; ha a község lakossága is úgy akarja. Én akkor teljesen megdermedtem ettől az ajánlattól. Ki hallgat rám? — kérdeztem azoktól, akik en- gemet kérdeztek, de ugyanezt kérdeztem magamtól is. Nem kell különösebben magyarázni! hogy mit jelent egy 24 éves fiatal számára, ha kap egy ilyen lehetőséget, pontosabban: ha látja, ennyire bíznak benne. — Lényeg az, hogy a választás napján egymás mellett ültünk a társközség jelöltjével. amikor a szavazásra kerüli a sor. Egyikünk sem mert' felnézni; néztük a földet, s tudtuk, valamelyikünknek itt dől el a további sorsa. Rám szavaztak, s akkor hirtelen nem is tudtam, hogyan, miképpen is éljek azután.- Nem a megszerzett hatalomra gondolok én most, hanem, ha jól visszaemlék- szem, akkor, abban a pillanatban arra gondoltam, hu- gyan is fogadnak engem itt a faluban, ahol felnőttem, ahol mindenkit ismerek, ahol mindenki ismeri a szüléimét, ahol élek ... Nem is tudom hirtelen mihez hasonlítani azt- az érzést, amikor rádöbbentem, másfél ezer ember sorsát, baját kell •már intéznem úgy, ahogyan azt elvárják tőlem. — A vb-titkár, aki nekem hivatalosan a beosztottam, de aki nem hivatalosan az én legjobb segítőm, nem egyszer szólt rám, persze, csak akkor, amikor senki nem hallotta, hogy: ..Józsikám, a kutya égbe. tanácselnök vagy, és nem a cimborákkal beszélsz”. Igaz, ami igaz. amikor megválasztottak, amikor az első napokban intéztem a hivatalos ügyeket, nem egyszer engedtem el olyan szöveget, ami bizony nem éppen a hivatalos ügyek intézésére való, Más: ért engem olyan vád is, hogy az elnöki liszttel járó intéznivalókat, a felújítási munkákat, meg a szösz tudja, hogy még mit. csakis a fiatalokkal akarom intézteim. Azt mondták, túlságosan is a fiatalokra akarok támaszkodni, ami persze nem lelt volna baj, csak éppen nem vettem azt figyelembe, hogy nemcsak fiatalok élnek a faluban. No, szóval ezek a kezdeti bökkenők ma már nincsenek meg. — Júliusban fejeztem be az Államigazgatási Főiskola ölhónapos tagozatát. Mit mondjak — , sok dolgot másképpen látok. Hogy mi változott meg azóta, amióta elnökké választottak? Nehéz erre válaszolni. Változtak is a dolgok, meg nem is. Á barátaim ugyanúgy barátaim maradtak, igaz, a választás utáni napokban messziről kiabálták, hogy „na mi újság van elnök úr, hogy megy a hivatal bíró úr?” De hát az az igazság, hogy ha valamelyik barátomat választják meg ugyanerre a posztra, lehet, hogy én is így kiabáltam volna neki messziről. De minden viccen kívül: én nem érzem, hogy megváltozott volna körülöttem valami. Talán csak annyi változás történi, hogy az a felelősség, ami ezzel a tisztséggel .iái', bizonyos határon túl már nem osztható meg a barátokkal. ismerősökkel. — Nem tudom, mit mondjak a terveimről, a vágyaimról. Gyanúsan cseng minden, ami még nincs megalapozva, s én soha életemben nem voltam ígérgetés ember. Azt, hogy fiatal vagyok, ne keverjük bele ebbe a beszélgetésbe. Mert az ember cselekedeteit. vágyait, terveit, nem döntően a kora határozza meg. Különösen akkor nem. ha — ahogy nálunk mondják —. egy község gazdája . .. i’usztalalvi Tivadar
