Észak-Magyarország, 1979. augusztus (35. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-29 / 201. szám

ESZAK-MAGYARGRSZÁG 4 1?79. augusztus 29,, szerda Egyet lépünk előre Minden egyes gyerekről Fonó után Egyedül sem könnyű citerázni, hát még ennyien egyszerre. Fotó: Kiss J. A középfokú végzettség ál­talánossá léteiében jelölte meg a távlati feladatokat a párt XI. kongresszusának ha­tározata. Az, hogy a cél el­érhető közelségbe kerül-e, elsősorban es mindenekíeleU az általános iskolán múlik, s térben és időben kissé vi.sz- •szafelé haladta, az iskolára való előkészítésen. Mert nyil­vánvaló: addig aligha be­szélhetünk a középfokú vég­zettség általánosságáról, amíg az iskolaköteles korosztály legalább tíz százaléka évről évre az általános iskolát el nem végzettek számát sza­porítja. De a dolgok a köz­oktatásban is összefüggenek: s. lemorzsolódók, a ■ kimara­dok elsősorban azok, akik­nél hatványozódnak a hát­rányok; ingei'- es műveltség, szegény környezetben nőnek fel, nem -járnak' óvodába, sokszor meg az iskolai elő­készítőkön setyi vesznek részt, hogy legalább a közös­ségben való életet megszok­jak, s megtanulják azokat az elemi ismereteket, ami az első iskolai osztály sikeres elvégzéséhez alapfeltétel. Körükből kerülnek ki azok — nem csekély az arány; fi százalék volt'"az elmúlt tan­évben! —, akik iskolás éle­tük első evét tanévvesztő- ként kezdik. Sikertelenül. S a sikertelenség sokszor megha­tározza későbbi tanulmányi eredményeiket is. Lehetne folytatni, de tá­lán ennyi is elégségesen bi­zonyítja, közoktatásunkban miért kap a jövőben is ki­emelt, megkülönböztetett he­lyet és, figyelmet az általá­nos iskola, s a tankötelezett­ségi törvény végrehajtása. A már felsoroltakon túl pél­dául az, hogy egyetlenegy olyan hatéves gyerek se le­gyen, akiről úgymond sem­mit sem tudunk. Csak any- nyit, hogy a különböző sta­tisztikai - adatok alapján hiányzanak. Az idén beíra­tottak, felmentettek és a hat évvel ezelőtt születettek kö­zött például országosan két­ezer a különbség. Ne ringas­suk illúziókban magunkat: valószínűleg szép számban vannak megyénkben is olyan gyerekek, akiket szüleik egyszerűen elfelejtettek' be­íratni. Utánuk kell menni, meg kell keresni őket — de ez nyilvánvalóan nemcsak a pedagógusok, hanem az igazgatási szervek feladata is! A teljes körű beiskolázás (itt említjük meg, hogy a tervek szerint jövőre már kötelező lesz az iskolára elő­készítőkön való részvétel a nem óvodásoknak!) azonban csak az első lépés a tankö­telezettségi törvény végre­hajtásában. Anélkül, hogy kisebbítenénk pedagógusaink vitathatatlan érdemeit az ok­tatásban és a nevelésben, újra és újra meg kell fogal­maznunk: sem ezzel, sem az­zal nem lehetünk még elé­gedettek. A munkára neve­lésben tovább kell erősíteni a tanulási fegyelmet, de a pedagógusok munkafegyel­mét is. S ez az utóbbi nem­csak a tanítási órára való felkészülésben jelentkezhet, hanem ami ezzel szorosan összefügg, az oktatással és a neveléssel szemben támasz­tott igényességben is. Ha üg'' 'etszik. akkor a — ma mén inkább csak kívánalom, ■unlsem gyakorlat — diffe­renciált foglalkoztatásban. A nevelés hacéiionysaganaK ío- , kozása (lül azon a Kózismeríj lényen, hogy nemcsak az is­kola nevel; pecug egyenesen megköveteli az egyenrangú- silasl; a napközis es kollé­giumi nevelői múmia part­nerként való elfogadásai. Meglehet, unalmasnak tűn­het ennek ismételgetése, de volt.rá példa (!), hogy a ne­velési értekezletre euelejtel- ték. meghívni a napközise­ket. Általános iskolai oktatá­sunk elölt, miként tavaly, idén . is jelentős feladatok állnak. Egyet lépünk előre, azaz a néhány nap múlva kezdődő tanévben már a második osztályban is tanul­nak az új tantervek alapján készült tankönyvekből, s a hetedik osztályban „belép” az új tantervű kémiatanítás is. Sőt: magyar nyelv- és irodalomtanítás lesz az álta­lános iskola 4. osztályában is. De az újjal való ismerke­dés nehézségei sem feledtet­hetik el: a legjobb tanterv, a legsikerültebb tankönyv sem pótolja a lelkiismeretes, alapos pedagógiai munkát. A pedagógus ugyanis mindig meghatározója marad az ok­tatásnak . és a nevelésnek. Éppen ezert nem véletlenül .fogalmazta meg jelentős fel­adatnak a megyei tanács művelődésügyi osztálya azt, hogy a tantestületekben megkülönböztetett figyelmei kell fordítani az alkotó, hu­mánus légkör kialakítására. Olyan munka- ’ és emberi körülmények biztosítására, ahol zöld utat kap minden jó kezdeményezés, de amely­ben számon is kérik az el­végzett munkát. Hogy csak egy példát hozzunk: Mil­liókra tehető az az összeg, amit az elmúlt években szemléltetőeszközök, audio­vizuális berendezések vá­sárlására fordítottak a bor­sodi iskolákban is. A KNEB vizsgálata szerint, igen sok helyütt kihasználatlanul (sőt teljesen használatlanul) he­vernek sok százezer forintos berendezések. A felmérés or­szágos volt, de ezt a jelen­séget. -ha szétnéznénk,- sző­kébb pátriánk iskoláiban is felfedezhetnénk. Társadalmi jelszó az oko­sabb, körültekintőbb gazdál­kodás. Ez az iskoláktól is elvárható. Okosabban kell élni az anyagi lehetőségek­kel (persze nem úgy. hogy felére kapcsoljuk az amúgy sem elégséges tanterem-vilá­gítást), de a pedagógusokra bízott gyermekanyaggal, s magukkal a pedagógusokkal is. Százhuszonötezer általá­nos iskolást hív újra mun­kára a tanévnyitó csengő- szó, és 7500 általános isko­lai pedagógust. Mint minden tanév, ez is^ hoz újdönságot magával, de tavalyról, s ta­valyelőttről maradt felada­tokat is. S aligha lehel két­séges. közoktatásunk válto­zatlanul a társadalmi érdek­lődés előterében áll majd ebben a tanévben is. hiszen közoktatás-érzékenységün­ket csak fokozzák a gazda­sági-társadalmi feladatok. Kívánjuk hát. hogy tíz hó­nap elteltével (s megyénk pedagógusai képesek rá!) a végzett munkáról, s a rájuk bízott minden egyes gyer­mekről jó lelki ismerettel, si­kereikben maguk- is örömet találva, adhassanak majd számol. De ebben segítse őket a szőkébb, s a lágabb környezel, a család, a lakó­hely — az egész társadalom. Csutorás Annamária Amikor a .hejőcsabai Gár­donyi Géza Művelődési Ház ifjúsági parkjában rendezett folklórnapok vásári forgata­gában a „jövendőmondó" azt olvasta le. tenyeremből, hogy „kalmárvonalai bizonytala­nok, kialakulatlanok” — rá­bólintottam. Nem sokkal ké­sőbb meg a Kunszéntniár- tonból érkezett szűcsmester­rel bólintottunk össze, isme­rősöm kiváló képességét el­ismerendő: a kezében tar­tott kucsma ötszáz forintos vételárát amikor azonnal négyszáznak hallotta... Talán nem tűnik érték- csökkentőnek, hogy a len­tiekkel kezdi a krónikás a Borsodi Fonó elnevezésű rendezvénysorozat három napjára való visszaemléke­zést. Tény ugyanis, hogy a harmadik nap, a' népművé­szeti vásár ’ vonzotta a leg­több .látogatót Hejöcsabúra. Az ország különböző tájairól érkezett mesterek igen szín­A zeneművészet elég rég­óta kialakult gyakorlata sze­rint, a nyár nem tartozik már a „holt szezon” foga­lomkörébe. Sőt! Az igazi nagy fesztiválok, ünnepi já­tékok éppen nyaranta vonz­zák egyes helyekre a zenét szeretők ezreit, sót tízezreit. Sokakat a divat, a1 szokás, a társasági kapcsolatok lát- szatköteléke, másokat a zene igazi szeretete. Bayreuthban, a Wagner-zene szentélyében minden év július 14-én kez­dődnek az ünnepi előadások, ahová a világ minden tájá­ról érkeznek e muzsika ra­jongói. és „szerény”, TIKI nyugatnémet márka belépti- díj ellenében nézhetik végig a hosszú órákig tartó — már-már — szertartást. Salz­burgban — Mozart városá­ban — ez évben . például élénk viták folytak arról, hogy a világhírű Karaján A i d a - re n dezése ni eg te le 11 - e a hely szellemének, és hogy a 05 éves (szintén világhí­rű) Curl. Böhm, Rózsalovag- vezénylése mennyire volt korszerű. Veronában, a régi római amphiteátrumban, az „Arénában” 30 000 néző te­kintette meg Puccini Turan- dotját, és Verdi Traviáta cí­mű operáját. Hazánkban is mind több a rangos, zenei esemény, s nem kell szégyenkeznie a mi vá­rosunknak sem. Ez évben is (mint évek óta), három so­rozat közül válogathatlak a hallgatók. A Collegium Mu­sician orgonaestjei, a Muzsi­káló, udvar es a várkortcer- telc. Ezenkívül 11 alkalom­mal szolgáltattak térzenét különböző zenekarok, a ba- rálságfesztiyál keretében szerepelt a neubrandenburgi vonalas alkotásokat hoztak "az idei vásárra; a bóvli, a cifra értéktelenség távol ma. radt. (Persze! azt se kell el­hallgatni. hogy a vásár lá­togatói elsősorban gyönyör­ködtek a míves alkotásokban, mintsem vásároltak; az ára­kat is „magas színvonal jel­lemezte"). .. Ennyit a Borsodi Fonóban kapható tárgyi 'értékekről. Ami a szellemieket illeti: ismét bebizonyosodott, hogy megyénk milyen sokszínűén gazdag a hagyományőrzés­ben; s milyen jó. hogy akadt egy vállalkozó kedvű műve­lődési intézmény Miskolcon, mely - lehetőséget teremtett árra, hogy évente egyszer, így is, .találkozhassunk, is­in erjedhessünk művészeti csoportjainkkal, tanú) lehes­sünk szívvel vállait és ér­tőn „csinált” hagyományőr­ző tevékenységüknek; hogy tapasztalhatjuk: .sok éve, év­tizedek óta élő csoportjaink­hoz újak nőnek fel. művészeti együttes, és szól­nunk kell a Gárdonyi Ifjú­sági Park folklór-előadásai­ról. Nem említve a számos dzsessz-, rock- és más este­ket: A rendező szerveket, bár megérdemelnék, hosszú lenne felsorolni. Különösen széles társadalmi összefogási kívánt Britten gyermekope+ rajának, a Noé bárkájának sikeres előadása. A Collégium Musidum cí­men ismert orgonaestek elő­adói 'között voltak régi is­merőseink: Gergely Ferenc, Peskó György, Pécsi Sebes­tyén — csupa országosan be­csült és ismert név —, és voltak új előadók is: Máté János, Ella István. Ezeket a hangversenyeket az évek fo­lyamán megszerette váro­sunk közönsége. Az orgona­estek szembetűnő új vonása, hogy az előadott müvek re­pertoárja szélesebb lelt. Most sem hiányzik úgyszólván egyetlen műsorból sem Bach-orgonafnü — hiszen az ő iliűvészeté szinte kiapad­hatatlan —, de többször hangzott el romantikus és Vnodern mester alkotása is'. Bár esy-egy orgonaest mű­sorának összeállítása a mű­vész joga. a müsorgazdago- dás nem vált a sorozat hát­rányára. A Muzsikáló . udvarban Mura Péter Liszt-díjas, ér­demes művész Beethoven nyolc szimfóniáiéi vezényel­te. telt házak előtt, nagy si­kerrel. A legnagyobb meglepetést a diósgyőri várban rende­zeti hangversenyek jelentet­ték. Bár az időjárás sokszor nem kedvezett a szép' zenei alkalomnak — mégis úgy „Ügy tetszik, hogy jó he­lyen -vagyunk itt, úgy tet­szik, hogy máskor is leszünk itt” — énekelte egyik este búcsúzóul egyik népdalkö­rünk. Valóban jó helyen voltunk — meri jó alkalma nyílott mindazoknak, akik­nek aktív, alkotói vagy csak passzív, befogadói köze van a folklórhoz. A találkozások múlhatatlanul szükséges al­kalmát kaptuk a Borsodi Fonóban. A szervezés, a rendezés, a formai. lebonyo­lítás tapasztalatainak részle­tekbe menő elemzése nem a mi dolgunk; ezt bizonyára elvégzik majd a szakembe­rek. Annyit azonban a téve­dés kockázata nélkül is mondhatunk: köszönet illeti a Gárdonyi Géza Művelődé­si Ház valamennyi dolgozó­ját ezért a rendezvényért. i ' ‘ S reméljük, hogy máskor is leszünk ott... (t. n. j.) nyár tűnik, igazában ezen a nyá­ron fedeztük fel a vár adta nagyszerű lehetőséget. Ezt, a hazánkban sehol másutt nem található, különleges at­moszféráit! helyet, amely a hazai eseménysorozatban is egyedülálló élmények forrá­sa lehet. Örömmel gondolha­tunk vissza a jó színvonalú koncertekre, a neves kar- mesleVekre: Fischer Ivánra, Reményi Jánosra, és az elő­adót! halahnas oratóriumra, a Messiásra, Medoeczky Ádámra és Kobayashi Ken- ichirára. Az égés.z város érdeklődé­se kísérte Britten gyermek­operájának — a Noé bárká­jának — bemutatását. A megvalósításhoz nagyon sok intézmény, kitűnő szólisták, hangszeresek és énekesek egssz hadára volt szükség. A gyermekév, városunk beli ün­nepe jó keretet, és még jobb lehetőséget adott a megva- lósjláshoz. Talán nem túl­zunk. ha ezt az előadást az idei szezon legnagyobb nyá­ri leHesílmónyének tekint­jük. Megérdemli az ötlet miatt — hiszen magyaror­szági ősbemutató volt — és az. egvs'wö esz1.'özökk"! el­ért kitűnő megvalósítás miatti .Selmeczi György és művészi« rsal na gvon sok felnőttnek és gyermeknek haev't'ik maradandó élményt. Sok látogató a háromnanos alkalom kavicsán fedezte fel. hogy ebben a városban vár is yyn. A háromnanos gyermek- ünnep valóságos népünne­pély volt. Nem mindenki jött az. opera kedvéért. „Majd meglátom, milyen lesz. s ha nem jó, elmegyek” — hallat­Ma dcluláu 16.29'ltor a kos,suüi rádióban A három tölgyfa A Magyar Rádió miskolci stúdiójának és a Szlovák Rádió kassai stúdiójának munkatársai az elmúlt na­pokban összeállítást készítet­tek a szlovák nemzeti felke­lés 35. évfordulója tiszlele- tére. A műsorban a felkelés egykori résztvevői — többek között. — a híres •Petőfi par­tizánbrigád tagjai vallanak az 1044 augusztusában kez­dődött harcokról, a felkelés nehéz, de. dicső napjairól. A három tölgyfa című műsor munkatársai Kassán, Rozsnyón, Besztercebányán ás Stószon keresték meg a szlovák nemzeti felkelés egykori résztvevőit. Külön érdekessége a 00 perének, hogy több, nagy értékű do­kumentum-felvétel is el­hangzik majd a műsorban. Örsünk barátja Az „Örsünk barátja: Makk Marci” országos egészségne­velési pályázat első három helyezései, borsodi úttörők nyerték. Kilenc encsi, tizen­egy tiszakeszi és tíz alsö- zsolcai pajtás vesz részt au­gusztus 31-ig a jolnlomtábo- rozáson, a zárnia; útlörövá- rosban. szott az elején a nehezen nicgszerzeü s/ekekröl. .Senki sem hagyta olt az előadást, mert mindenkit rabul ejtett a zené szépsége, és a látni­való vonzása. Az emberek valóban nem tudták, mit fog­nak hallani-. Talán nem ár­tott volna valami módon — az alkalomhoz illő formában — tudomásukra hozni, hogy egy világhírű mester muzsi­káját hallják, aki modernsé­gében is könnyen érthető, mert a színpadi műfaj ha­gyományos kereteit tölti meg új zenei anyaggal. Ta­lán az sem ártott volna, ha — megfelelő formában — megtudják, hogy ezért az él­ményért, amit látnak, hány iskola, zenei intézmény ho­zott áldozatot. Selmeczi György és mú- vészlársai új lehetőségeket villantottak fel, azt az utat, amely Miskolc nyári zenei éleiében követendő lehet. A Britlen-mü megérné a jövő esztendei felújítás1. Az elő­adás sikeréhez nagyban hoz­zájárult — a kórus mellett — a címszereplő Szüle Ta­más — Noé'alakítója. Hang­ja ekyre szebben bontakozik ki. s reméljük, nagy művészi jövő előtt áll. A kitűnő hangszeres művészekből ál­ló kamarazenekar és a hoz­zájuk csat! a k o zó zeneiskolai „kisegítő részleg” helyenként nagyzenekar erejével szólt. A kórus betanításában Re­ményi János és Fehér György jeleskedett. Selmeczi György a gyermekopera-be- mutatóból oroszlánrészt, vál­lalt: a fordítással rendez sei. szervezéssel és a zene­kar kitűnő vezénylésévé1. Érdemes tehát a várat, mint művészi lehetőségei — figyelemmel a .műemlék,jel­leg megóvására ii.s! — Mis­kolcihoz méltóvá tenni. V. Zalán Íren Miskolci zenei

Next

/
Oldalképek
Tartalom