Észak-Magyarország, 1979. augusztus (35. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-19 / 194. szám

1979. augusztus 19., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Túl a gondok nehezén Jegyzetek a DIGÉP pártbizottságának üléséről ŐSZINTE PÁRBESZÉD A Diósgyőri Gépgyárai jól ismerő pártmunkás ismerő­söm mondotta á napokban, bogy a patinás vullalat dol­gozó kitelő” — kívülállók­nak. idegeneknek — nem szoktak panaszkodni. A gyár kommunistáinak legutóbbi párlbizottsági ülése meggyő­zött, hogy ..befele” — egy­más között — sem, hiszen a testület ülése, amelyet a mér­téktartó optimizmus és a tár­gyilagos számvetés jellem­zett, mentes volt a panaszuk­tól. A {éléves gazdálkodást es a munkaerő-gazdálkodást értékelő jelentéshez a vezér- igazgató fűzött tömör és ra­cionális. nyílt és probléma- felvető. ugyanakkor a lehet­séges megoldások távlatait is felvillantó szóbeli kiegészí­tőt. REÁLIS SZEMLELETTEL Hozzáértő szakemberekkel az ülés tanulságairól beszél­getve szoba került, hogy a türelem és a következetes munka bizonyara elöbb-utobb meghozza gyümölcsét, hiszen a DlG1SP pártszervezetei az elmúlt két évben sorra számba vették a gazdasági es politikai munka minden te­rületét; nemcsak a vállalati gazdálkodásra tekintve, ha­nem a gyáregységek, iöosztu- lyok. alapszón ezetek színi­jére lebontva is vizsgálták a tennivalókat. A legutóbbi partbizottsági ülés csak egyik állomása a munkának es ha ennek az 1979-es évet tekint­ve jelentős értékelésnek a mutatóit nézzük: az, eredmé­nyek biztatóak, bar koránt­sem jelentőségteljesek. A ve­zérigazgató is hangsúlyozta: .......az. eredmények mellett: m eg számos fogyatékosság jellemzi munkánkat”, és szólt, arról is, hogy ..a vállalat még nem került ki a gazdasági nehézségekből”. FOLYAMATOSABB MUNKÁVAL A gazdálkodás hatékony­sága még mindig elmarad a népgazdaság és a vállalat al­tat elfogadható és a reálisan elvárható színvonaltól. A je­lentésből, a sz.obcli kiegészí­tőből és a hozzászólásokból kialakuló kép sokszínű és el­lentmondásos. A gyúr túltel­jesítette .termelési, árbevéte­li és exporttervét; hosszú idő után először tett jelentős lé­pést az ütemes termelés meg­valósításáért. De sokat fizet­tek érte: a dolgozók nagy részének jókora idegi és fi­zikai fáradtsága van ^mögöt­te; már szinte rendszeres, hogy a hó elején nincs eleg anyag es munka, a hónap vé­gen jön az éjt-nappalt egy­bemosó túlórázás; még min­dig szükséges rossz a hóvégi hajra. Több gyáregységre jel­lemző ez a gyakorlat, amely sok millió forintjába van a vállalatnak: az elmúlt fél év­ben az ilyen munka több mint hatszor annyiba került a gyárnak, mint amennyi nyereséget termeltek. PIAC ES A TERMEKSZERKEZET Gondot okoz, hogy a kész­letgazdálkodási intézkedések nem vezettek kellő ered­ményre, emellett kedvező, hogy az elmúlt év eredmé­nyeihez viszonyítva a dollar elszámolású export számotte­vően emelkedett. De exporl- ierméke>k egy részét a kül­kereskedelmi vállalat nehe­zen tudja értékesíteni. A ve­zérigazgató szerint kétféle módon is leltet kiutat találni: az eikövetkezendö években sót) millió forinttal növelve a termelési érléket, olyan ter­mékeket kell gyártani, amit jó haszonnal el leltet adni, vagy jelentősen csökkenteni keli a létszámot. A kereske­delmi igazgató is szolt az egy­re egelöbb gondként jelent­kező termékszerkezet-váltás szükségességéről; szerinte is minél sürgősebben olyan árut kell gyártani, amelynek pia­ca van. A megoldás módoza­tait keresve felvetette licenc­vásárlások, vagy valamiféle külföldi — esetleg belföldi — kooperáció lehetőségének ke­reséséi. A gazdasági igazga­tó a korántsem kielégítő fél­éves eredmények méltatása mellett arról beszélt, hogy az eredményeknek a vállalati nyereség növekedésében kell elsősorban megmutatkoznia. MUNKAERÓGAZDALKODAS — SAJAT PORTAN BELÜL A termékszerkezet-váltáson dolgoknak, emellett egy je­lentősebb mérvó létszám- csökkentésre a kezdő lépe­seket már a jövő hónapban megteszik. A személyzeti es szociális igazgató elmondot­ta. hogy a racionálisabb munkaerő-gazdálkodás jegyé­ben minden munkakört l'e- lüiv izsgálnak : megnézik, szük­ség van-e arra a munkakör­re es aki azt betölti, el lud- ja-e megfelelően látni. Az igazgatok hozzászólásait hallgatva eszembe jutott, hogy egy par evvel ezelőtti tudományos igényességgel megírt szakdolgozat mellék­leteként latiam a DIGÉP szervezeti felépítésének se- marajzát. Pontosan nem tu­dom telidézni. bizonyára azért sem. mert már akkor is, egy számomra szinte alig áttekinthető, bonyolult struk­túrát ábrázolt. Az elmúlt két év intézkedései nyomán ez a felduzzadt szervezet már je­lentős mértékben egyszerűb­bé és hatékonyabbá vall. de a gépgyárban még ma is lüt) fizikai dolgozóra, 41 alkal­mazott jut. A személyzeti igazgató szerint a racionális létszám-felülvizsgálat egyik célja például az, hogy egy iiődaJap, vagy bármilyen más, hasonló, „átlagos” akta ne menjen keresztül húsz kézen, mert még van ilyen. A kilenc és fél ezres kollek­tívából alig 230U-an dolgoz­nak teljesítménybérben, na­gyon sok az. igazgatási, számviteli, ügyviteli dolgozó es a viszonylag magas mű­szaki létszám munkája nyo­mán sincs olyan hulékonv- ság, amelyre a múltban, de ma méginkább szükségé van a vállalatnak. FIGYELMEZTETŐ ADATOK A pártbizottság jelentése szól arról, hogy a gyáron belüli átcsoportosítások hoz­tak némi eredményt, de saj­nos többen mentek el a vál­lalattól. mint amennyit át­csoportosítottak. vagy felvet­tek. Az. ülésen sok szó esett a selejtröl: egy fél év aluli sok milliós nagyságrendű kár én emiatt a vállalatot. Az okok bonyolultak, sokfélék, de az. egyik hozzászóló sze­rint a selejtokozók közölt sok a fiatal, pályakezdő szakmunkás. akik hiányos szakkéozettségük mellett gyakorlatlanok, es nem tud­ják teljesíteni még a ked­vezményes normát sem. Em­lítette azt is. hogy a műsza­ki dolgozók egy részének a hangulata romlott: általában úgy vélik; nem megfelelő munkájuk anyagi es erköl­csi elismerése. AZ EGYSEG SZELLEMEBEN A pártbizottság tilkara többek között arról szol! : a kommunisták gazdaság puli li- kai cselekvési programja időarányosan megvalósult; nem érték el látványos ered­ményeket, de nem is tűztek ki magas célokat. Hangsú­lyozta annak a cselekvési egységnek a fontosságát és további megőrzését, amely az elmúlt egy-két évben jel­lemzi a gyár dolgozóinak döntő többségét. A DIGÉP gazdasági vezetése ma már egységesebb, „egymás aszta­lára mutogatás, panaszkodás nélkül dolgozik”, és ez a munkastílus egyre inkább jellemzővé válik a vezetés alsóbb szintjein is. A MEG VALÓSÍTÁSON A SOR A gyár dolgozói, a szocia­lista brigádok, a kommunis­ták eddig is nagy erőfeszíté­seket teltek azért, hogy a vállalat kilábaljon u hullám­völgyből. de hosszú évek fel­halmozódott problémáit nem lehel máról holnapra meg­oldani. A pártbizotlsagi ülé­sen bizonyára azért nem voll vita. mert a cselekvési prog­ram. es a gazdasági célkitű­zések reálisak, a dolgozók bíznak a vezetésben és ab­ban. hogy a sokszor erőn le­lüli fáradozásaik mellé meg­felelő külső segítséget is lóg­nak kapni, mint ahogy már eddig is kaptak. Nem vitat­kozni kell. hanem dolgozni, a gyár politikai és gazdasá­gi vezetői pedig biztosan mérlegelték, hogy a terve­zett munkaerö-gazdalKodási es egyeb intézkedések nyo­mán esetleg jelentkező bi­zonytalanságot megfelelő po­litikai munkával hogyan fog­jak feloldani. választani kell ÉS DÖNTENI A vállalatnál, ma is es a jövőben is egy sor olyan dolgot kell megoldani, amely­nek nines meg a megszokott úlja-módja. A termelésben, a gazdálkodásban csak a dif­ferenciált teljesítményelv, a szervezési racionalizmus ér­vényesülhet. a szociálpoliti­kának pedig összhangban kell lennie a vállalat adott lehe­tőségéivé! és szocialista ál­lamunk jóléti elveivel. Az üze­mi termelést csak az, ésszerű foglalkoztatottság, a gazda­ságosság elve alapján lehel folytatni, még akkor is. ha az. nuinkaerö-á leső por losit fi­sokkal. vagy mint a D1GEP- nél. „rendelkezési állomány" létrehozásával — később esetleg munkahelyek meg­szüntetésével jár együtt. A döntések kockázatát vállalni kell. DINAMIKUSABB POLITIKAI MUNKA A DIGEP-esek elindultuk az utón; amely a régi. rossz, be­idegződések megváltoztatásá­hoz., a szabályozás, az irá­nyítás. a vezetés, új módsze­reinek és egyes vállalati ér­tékrendek megváltoztatásá­hoz vezet. A pártalapszerve- zetek cselekvési programja­ik végrehajtásával segítik a gazdasági munka helyi fo­lyamatait. a pártbizottság mindenben támogatja a gaz­dasági vezetés erőfeszítéseit. A testület köszönetéi és el­ismerését fejezte ki a dolgo­zóknak eddigi erőfeszítései­kért. Biztosan sokan vannak közöttük, akik már türel­metlenebbek, de látva az eredményeket és azt. hogy kevesebb az általános szó­lam. több a konkrétabb cse­lekvés — továbbra is úgy fognak dolgozni, ahogy azt a nagy múltú vállalat hagyomá­nyai es mindannyiuk érde­ke megköveteli. A pártbi­zottság ülése megállapította, hogy az egy éve elkezdődön tendencia továbbra t> érvé­nyesül — túl vannak a mélyponton. Petra József Növelik az exportot A XII. pártkongresszus és halónk felszabadulásának 35. évfor­dulója tiszteletére széles körű numkaverseny bontakozott ki az Ózdi Kohászai! Üzemekben is. A gyáregységek, az üzemek, a szocialista kollektívák egyik legfőbb vállalása az esportigenyek maradéktalan kielégítését célozza. Ezen belül is fontos feladatuk­nak tartják a nem rubel elszámolású külföldi megrendelések idő­ben, megfelelő mennyiségben és minőségben való teljesítését. Mizerák István (elv, ÍJ) A Miskolci MEZŐGÉP Vál­lalatnál az MSZMP XII. kongresszusa és hazánk felsza­badulásának 35. évfordulóba tiszteletére indított szocialis­ta munka verseny ben célul tűzték ki. hogy az. 1979. évi eredménytervüket szigorú kö­vetelmények között á lehelő legjobb gazdálkodással 103 százalékra teljesítik. A hasz­nos munkaidőalapot 2 száza­lékkal igyekeznek növelni. Ehhez minden területen a munkaidő jobb kihasználásá­val. a veszlesegidök csökken­tésévé!. széles korú munká­éi üzemszervezéssel járulnak hozzá. A tőkés exporllervü- ket 10 százalékkal szándé­koznak ebben az étben túl­teljesíteni. s vállalták továb­bá. hogy az anyaggal és az energiává! 20 százalékkal job­ban takarékoskodnak. Rész­letesen előkészítik az 1950. évi verseny vállalásokat ügy, hogy azok megfeleljenek a jelenlegi es a jövőbeli köve­telményeknek. Azon gundulkozom, mi a hétköznapi viszonyunk az alkotmányhoz. Mert az. ünne­pi viszonyunk világosabb. Az. alkotmány ünnepén eszünkbe jut. hogy felemle­gessük büszkeségünkét es eredményeinket; talán néha még azt is. hogy nagyjából számba vegyük, mit valósí­tottunk már meg belőle. Jogos ez? Jogos a büszke­ség és az. eredmények szám­bavétele? Természetesen jo­gos. Hiszen miután oly sokáig emlegettük a mi — valójá­ban sohasem létezett — czei - éves alkotmányunkul, most végre, s évtizedek óta. van valóságos, szocialista alkot­mányunk. Nem árt ezt éppen must, életbelépésének harmincadik évfordulóján, hangsúlyozni. Az. ünnepi megemlékezést pedig igen nagy mértékben fokozhatjuk azzal, ha nicl- léiklatjuk a másik megem­lékezést. Arra. hogy valójá­ban mi már nem is harminc, hanem hatvan esztendővel ezelőtt megalkottuk az. első szocialista alkotmány unkái, s nem is akármilyet. E ze i' k i 1 e ncfi zá z l i z e n k i 1 e i ír júniusában a tanácsok or­szágos gyűlése elfogadta azt az alkotmányt, mely a magyar történelem első szo­cialista alkotmánya volt. egyben az európai, sol a vi­lágtörténelem második .szo­cialista alkotmánya. Igaz. magán viselte a mintául szolgáin szovjet alkotmány­hoz való hasonlóság jegyeit, de már a sajátos magyar viszonyok és a különböző gyakorlat elterö. gondosan mérlegelt szükségleteit is. Ezek az evszámok jelzik a magyar munkásosztály és a magyar nép valóságos tör­ténelmi helyét-szerepét az európai népek csaladjában. Jogos hal az ünnep es a büszkeség. Különösen, ha ezeknek az alkoátványoknak elvi követ kezeíességérc gondolunk, s arra. hogy H Tanácsköztár­saság alkotmánya például nemcsak szavakba taglalta a nemzetisegek jogait, nyelv- használatai, hanem a törté­nelemből kapott oly rövid idő alatl is hozzáfogott a nemzetiségek autonómiájá­nak a megvalósításához; nemcsak peJdaul a Dunárftú- lon autonóm nemet járások kialakításához, hanem arra tülekedtek, hogy megvalósít­sák az. alkotmány, rendelke­zései: minden nemzetiség, ha nem is el összefüggő terüle­ten. műveltségének fejlesz­tésére országos tanácsot ala- kilhat. Milyen távol van még ma is a világ es Europa -sok ki­sebbségi helyzetben elő népe a üzenkilences magyar al­kotmánytól. Arról már többet szoktunk beszélni, hogy mi mindent sikerült megvalósítanunk a négy ven kilences alkotmá­nyunkból. Söl. már azt az elvet — es gyakorlatot is — magáévá tette a közvéle­mény. hogy időnként felül is kell vizsgálni az. alkotmányi, s amit megvalósítottunk, amin túlhaladtunk. azc*i vál­toztatni kell. Azaz feljebb vinni a megvalósítandó cé­lok mércéjét a szocialista fejlődés lépcsőjén. De azt hiszem, még azt tartjuk természetesnek, hogy az ilyen kezdeményezések csak felülről indulhatnak ki. hogy a szövegmódosítás fel­adatai is csak ünnepi lei­adatok. S ez elsősorban azért van így. mell a hétköznapi viszonyunk még nem eleg világos az. alkotmányhoz. Nem eleg világos az al­kotmány programjellege, mindennapi feladat volta. S talán az. sem. hogy az al­kotmányba foglalt feladatok elvégzéséért nemcsak a kor­mány. a hivatalok a telelé­sek. hanem ha már a nép minden jogot és hatalmat a kezébe vett. a magáénak kell éreznie és tudnia min­den lelclősséget is. Azt hiszem, nem árt ép­pen ezen a kétszeres törté­nelmi évfordulón, ezekben az ünnepi pillanatokban szó­vá tenni azt. hogy a legfon­tosabb éppen a hétköznapi viszonyunk a Magyar Nép­köztársaság alkotmányához. Minden állampolgárnak nemcsak jogai, de kötelessé­gei is vannak. Kötelessége éberen őrködni az alkot­mány betűjének es szelle­mének megvalósulásán es végrehajtásán és főleg és legfőképpen az. alkotmányba foglalt feladatokban- reszt vállalni, ha szükséges: reszt követelni. Ne hallgassuk el azt sem — a szocialista sajtó napról napra hírt ad ilyenekről —, hogy társadalmunkban még nem mindig veszélytelen fellépni az igazság, a hala­dás. a tudomány eredmé­nyeinek megvalósítása, az al­kotmány igazi beteljesítése érdekében. Hogy a szocialis­ta demokrácia szervei, fóru­mai még nem mindig hibát­lanul működnek. Sokszor kényelmetlensé­gekkel. itt-ott veszélyekkel is jár még a jó ügy melletti kiállás. De a szocialista al­kotmány. melynek előnyeit fenntartások és kételyek nélkül élvezzük, azt is elvár­ja minden állampolgártól, hogy ha kell, kiálljon. sót kockáztasson is, amikor szükséges. Hiszen most már nem az életet kell kockáztatni, mint a Tanácsköztársaság alkot­mánya védelmezőinek; leg­feljebb a kényelmet. Akik a világ egyik, első szocialista alkotmányát meg­fogalmazták. nagyon is tisz­tában voltak vele. hogy a dolgozók világának békéje, a szocialista termelési és tár­sadalmi rend megteremtése — ez nem szavak, határoza­tok szép pózok kérdése. S ha nem is gondolták, mily iiosszú évtizedekig tartó küz­delem. de azl tudták, hogy hosszú és keserves küzdelem kérdése. Ebben a küzdelemben ma már mind kevesebb a ke­serv és mind több az öröm. De küzdelem maradt. A hétköznapok küzdelme. Erre is gondoljunk az ün­nepnapokon. Molnár Zoltán l

Next

/
Oldalképek
Tartalom