Észak-Magyarország, 1979. július (35. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-04 / 154. szám

WW. jíS!'ki5-4^ ssef-^o ÉSZAK-WÄG YAROKSZÍG 3 Az acélmű üzembe helyezésére készülnek SzakemberkÉpzés a Lein Kabászafi Művekben Még jóformán meg sem kezdődött az LKM új kom­binált acélművének beruhá­zása, amikor a nagyvállalat vezérigazgatója i ntézkedési tervet hagyott jóvá a 10 mil­liárd forint költséggel meg­valósuló kohászati létesít­mény építésével, szerelésével és üzembe helyezésével kap­csolatos tennivalókról. A gyors intézkedés nagyon is helyénvalónak bizonyult, hi­szen a beruházás nagysága, a feladatok bonyolultsága, az eddigi beruházási gyakorlat­hoz képest a megvalósításra rendelkezésre álló rövid ha­táridő szerteágazp, koordiná­ciós munkát igényel a válla­lattól. A vállalati intézkedési terv a beruházás tárgyi feltételei­nek biztosításán túl igen nagy jelentőséget tulajdonit az üzembe helyezéshez, majd az ezt követő folyamatos terme­léshez szükséges személyi feltételek megteremtésének is. Annál is inkább lényeges ez, hiszen széles körben is­meretes, hogy a beruházás megkezdésétől számított har­madik év végén, vagyis 1980. 11. felében a kombinált acél­műnek már termelnie kell. A korszerű üzem berendezései­nek működtetéséhez, irányí­tásához viszont jól felkészült, a technológiát kellően ismerő munkásokra, technikusokra, mérnökökre van szükség. Ezeket az embereket időben ki kell választani, részükre szakmai és idegen nyelvekre oktató tanfolyamokat kell szervezni, hazai és külföldi betanuláson, tapasztalatcserén kell részt venniük. A vállalati intézkedési terv koordinálására létrehozott or­ganizációs főbizottság mellett működő , oktatási bizottság már az elmúlt évben hozzá­látott a munkához. Vezetője: henkey Tibor személyzeti és oktatási főosztályvezető, er­ről a következőket mondotta: — A vezérigazgató utasítá­sának megfelelően mái- 1978- ban teljes intenzitással! folyt az acélmű leendő szakembe­reinek képzése. Az első sza­kaszban ismeretbővitő tanfo­lyamokat szerveztünk a be­ruházással foglalkozó szak­embereknek, hogy ily módon kellő ismeretanyagra tegye­nek szert a különböző szak­területeken. A beruházással foglalkozó műszaki dolgozók továbbképzésén- kívül a Gor­kij Nyelviskola és a TIT ke­retében -— több mint hatvan dolgozó részére — kezdő és haladó fokon német, orosz és angol nyelvtanfolyamot in­dítottunk. — A káderfejlesztési és ok­tatási terv fontos részét ké­pezi a felnőtt olvasztár szak­munkásképzés. Milyen ered­ményeket értek el ezen a te­rületen ? — Mint ismeretes, a kon- verteres acélgyártási techno­lógia bevezetésével csökken a martin-acélgyártás nagyság­rendje. Lesz azonban olyan időszak, amikor az átállás so­rán mindkét gyártási módot alkalmazzuk, ami egyben azt is jelenti, hogy több szak­emberre lesz szüksége válla­latunknak. A fiatalok között azonban elvétve akad, aki az olvasztár szakmát vá­lasztja élethivatásának, ezért az idősebb dolgozókból kell pótolnunk a hiányzó létszá­mot. Ennek érdekében szer­ződést kötöttünk a kohóipari szakközépiskolával, ahol meg­vannak a feltételek arra, hogy magasabb elméleti fel­készültségű szakembereket adjanak az iparágnak. Je­lentős eredménynek könyvel­hetjük el, hogy az elmúlt év­ben már harmincnégy beta­nított olvasztár tett sikeres szakmunkásvizsgát. Az üzem­be helyezésre való felkészülés részének tekintjük azokat a továbbképző jellegű tanfolya­mokat is, amelyeket a Mér­nöktovábbképző Intézettel kö­zösen a különböző szakterü­leteken dolgozó műszakiak­nak szerveztünk. — Munkánk során nemcsak a leendő üzemeltetők felké­szítését tartjuk szem előtt, hanem a beruházás megva­lósításában közreműködő vál­lalati egységek dolgozóinak szakmai képzését is fontos­nak tekintjük. Így például eddig huszonhat vállalati dolgozó végezte el a nehéz­gépkezelői tanío’lyamot, tizen­hármán pedig minősítő vizs­gát tettek a hegesztőszak­mában. — Beszéljünk az kiéi fel­adatokról is. Milyen szakmai — A szakemberek egy ré­szét idehaza, másik részüket külföldön készítjük fel az üzembe helyezésre. Ez egy­aránt vonatkozik az új acél­mű és az oxigéngyár leendő dolgozóira. Az év első felé­ben, a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen idegen nyelvű lektorátusának aktív közreműködésével került sor égj’ 252 órás intenzív német nyelvoktatásra, amelyen azok a szakemberek vettek részt, akik külföldi szakmai kép­zésben részesülnek, illetve a szerelés, majd az üzembe he­lyezés időszakában a nyugati szakemberekkel egy munka- területen dolgoznak. Már ma­gunk mögött tudhatjuk a Mérnöktovábbképző Intézet szervezésében a miskolci Ne­hézipari Műszaki Egyetem vaskohászati tanszékén sorra került elméleti képzést is, amely a leendő üzemeltetők, s a társüzemek — mint pél­dául az óxigéngyár — mér­nökei számára adott speciá­lis szakmai ismeretet. — Tudomásunk szerint jó kapcsolat van kialakulóban az LKM és a Kelet-szlovákiai (kassai) Vasmű között. Van-e lehetőség arra, hogy a diós­győri kohászok a szomszédos baráti országban tegyenek szert gyakorlati ismeretekre? — Néhány héttel ezelőtt pontosan ilyen ügyben talál­koztak az LKM és a Kelet- szlovákiai Vasmű illetékes gazdasági vezetői, akik konk­rét tárgyalásokat folytattak a Kassán történő betanulás lehetőségeiről. A kassai vas­mű képviselői ez alkalommal is kifejezték készségüket az­zal kapcsolatban, hogy a két vállalat által 1979. januárjá­ban módosított együttműkö­dési megállapodás értelmé­ben lehetővé teszik az új di­ósgyőri konverteres acélmű munkásainak, technikusainak betanulását, Szó van arról is, hogy a magyar munkáso­kon, technikusokon kiről ko- hómérnökök is ellátogatnak a kassai vasműbe — mondot­ta Lenkey Titán-. képzést terveznek 19719-ben? I#ww Lwjes Nyu-gdíjba ment a káré Épül a pécs—mohácsi vizyeie- ték. A húsz esztendővel ezelőtt acélcsőből épített Pécs-Mohács közötti vízvezeték korrózió miatt elhasználódott. Ezért most svéd licenc alapján készített beton­csövekből építik meg az új, harminchat kilométeres vezeté­ket. Képünkön: Az épülő veze­ték Szederkény térségében. fiié» éu is emlékszem arra az iszonyúan nehéz, em­bert nyomorító munkára, ahogyan a téglagyárak öreg kemencéiből talicskával, tég­lás nyelven káréval gürcöl­ték ki a rakok a még ma is igen fontos építőanyagunkat, az égetett téglát. Hát hogyne emlékezne akkor Pusztai Mi­hály, aki az Észak-magyaror­szági Tégla- és Cserépipari Vállalat Putnoki Téglagyárá­ban 20 esztendeig ezt csinálta. Ö nemcsak emlékezik, nem­csak az esze és a lelke emlé­kezik erre a nagyon nehéz munkára, hanem izmai, tes­tének minden izma. hatalmas tenyere, amivel a talicska nyelét markolta.; .lába, ame­lyet éppen a káré miatt nem látott, így nem tudta hová lép, s így botladozóit a por­ban, a téglatörmelékeken, a a vasúti síneken. Emlékezik reumás dereka,;hiszen a for- róságot önlő kemencéből kel­lett télen-nyáron a szabad le­vegőre „fuvarozni” a téglát, de emlékezik még a füle is a káré kerekének nyikorgásá­ra... — Baromi munka volt — emlékezik vissza. — A szó szoros értelmében. Gondolja csak meg. Nekünk, cakóknak volt az a dolgunk, hogy a már szárított téglát belalicskázzuk a kemencébe, ott szépen ösz- szerakjuk, s ha kiégeti, ak­kor onnan kihordjuk. Bent forró volt minden. Hőséget árasztott a kemence fala, lá­bunk alatt a por, és égetett a kiégett tégla. Egy káréra általában 80 darab kis méretű téglát tudtunk és kellett fel­pakolnunk a kemencében. Egy kiégetett kistégla súlya három kilogramm. így hát a káré. a benne levő téglával és a saját súlyával együtt meghaladta a 270 kilót. Por­ban, emelkedőn, síneken kel­lett a talicskát keresztültolni. Nagyon nehéz volt, hiszen az ember botladozott, de nem­csak azért, mert nem látott a lába alá. hanem sokszor már a fáradtságtól, s különösen nyáron, kánikulában, az em­ber szemébe folyó verejték­től, de a nagy hőségben a szédelgéstől is. Egy műszak alatt általában 15 000 darab égetett téglát hordlunk így ki. Maga biztos tud számolni. Ha mondjuk egy műszak alatt bárom kilogrammonként meg­fogtunk, megmozgattunk mondjuk öt tonna anyagot, akkor mennyi ez húsz esz­tendő alatt?! Azt hiszem, sok, nagyon sok . .. Nézett rám az örcjí, vakarta a feje búbját, várta, hogy majd a noteszban ki­számolom, mennyi is ez, ahogy ő mondta, oda és visz- sza. Utólag számolgattunk is Szántó Károly műszaki veze­tővel, a gyárvezető helyette­sével és Balázs Józseffel, a Főpróba 44 hektáron a 77 A korai kelésből, a késői fekvésből bőven kijut AZ 1JDÖ aznap esőre haj­lott. Már-már úgy tűnt., a felhők könnyíteni akarnak terhükön, s szürkesége le­törlésére készül az ég. Aztán mégsem lett eső, ami adott esetben előnnyel járt. Mégpe­dig nem csupán azzal az előnnyel, hogy az első nap­jukat határban töltő arató­cséplőgépek nyugodtan, fo­lyamatosan dolgozhatlak! A kombá j nők emberirá ny í t ói I. sem zavarta így a nyár ter­mészetes velejárója, a tik­kasztó kánikula, semmi nem lankította tehát az odafigye­lést. Ennyire igazán kegyes le_ hét 1979. időjárása, mert azok, akik határt látnak, jár­nak mindennap, bizony sok mindent felrónak a rovásá­ra. Rajna Joachimnak, a hejő- keresztúri Hej őmenti Tsz el­nökének válaszából arra a kérdésemre, mennyi repcét kell betakarítaniuk, ugyan­csak rosszallás csendült ki: — Maradt 44 hektárunk. A többi ugyanis — a majdnem 100-ból — kifagyott. Tehát a kombájnoknak ét- vágycsinálóul csupán ez a 44 hektár maradt meg ott a sza- lontai halárban, az állomás melletti Cserjésháton. Hát ez bizony csak kóstolóra elég! Éppen csak arra, hogy bejá- ródjanak az ősz óta pihenő szerkezetek! Onnan fentröl, az E 512-es nyergéből Pós Miklós mondta is: — Majd a búza! Az lesz a mérvadó, milyen is az idei aratás. Ö, a kombájnos küzdel­mét értette ezalatt, Zelena István főmezőgazdász viszont másféle nehézségekről is bő­séggel tudott beszámolni ott a repcetarló közepén. — A megmaradt repce is 40 százalékban megritkult. Nem bokrosodéit eléggé, en­nél jóval több ágnak kellene rajta lenni.' Tavaly 24.6 má­zsás 1 érmést takarítottunk be hektáronként, kién úgy néz ki, a fele sem lesz meg. Sajnos, a kalászosoknál sem túl biztató a kép. — A 607 hektár búzából megmaradt 324 hektár. A többit a fagyok miatt vagy felül kellett vetni, vagy ki kellett szántani. Erre még májusban jött egy kiadós aszály, amit különösen a ho­mokos tábláinkba vetett bú­za sínvlett meg. A TERV 38 MÁZSA bú­zával számolt hektáronként. Az utóbbi esős napok ered­ményeként talán a 32—34 mázsa meglesz — vélte a szakvezető. A borsónál — amit egy táblával odébb szintén arattak — azonban már az eső sem segített, s bizony ennél a növénynél 12 —13 vagon terméskieséssel kell szembenézniük. A nagyarányú terméskiesés bizony nehéz aratást ígér a hejőkeresztúri, liejőszalontai, szakáldi határban. Ha vala­mikor, akkor idén tényleg igaz, minden megmaradt szem duplát ér. — Igyekszünk is vigyázni minden szemre és minden fillérre. Kombájnosaink kere­sete elsősorban a minőségi munkától függ. S ahol csak tudunk, kitalálónk valamit a szemveszteség, a költség csökkentésére-----mondta He­l ena István. A jó koonbájoosok iewto­nösen sokat érnek! Olyanok, akiknek — a főmezőgazdász szavaival élve — va«n fülük hozzá, akik az elismerést nap mint nap a várt, vágj’ annál jobb munkával honorálják. Mint például a Claas Doroi- nátor pilótája. Labancz Ka­roly, vagy éppen a már em­lített Pós Miklós, aki 5. éve arat, s ilyenkor — szavait idézve: — korán kél, későn fekszik, és örökké poros. S mindemellett von ideje törni a fejét azon, hogyan lehetne minden szemet megmenteni. Mert neki is érdeme van ab­ban — akár Zelena István­nak. vág)’ a gazdaság gépész­mérnökének —, hogy ez E 512-es kombájnoknál sikerű)» kiküszöbölni a korábban ta­pasztalt szemveszteségeket. A szalmarázó rostákat mintegy 30 centiméterrel meg'hosszab. bitották, így a szalma, s köz­te a szem útja a gépben hosszabb, nagyobb tehát a realitása annak, hogy a gép­ben marad, mint annak, hogy a szalmával együtt a tarlóra kerül. Magad uram, ha szolgád nincsen — tartja1 a mondás. Ha nincs igazán tökéletes gép, kénytelenek kettőből csinálni! Kombinálták az SZK 5-öst az E 512-es rend­felszedőjével. Az\„öszvérgép” egyesült előnye: egyszerre két rendel szed fel, nagyobb a teljesítmény, ugyanakkor kisebbek a költségek. A héjámén trek megnvaradfc repcéjét a munkába állt négy kombájn másfél nap alatt „megeszi” ... De megállás 12 munkanapig már nemigen lesz, legfeljebb az időjárás rendelhet el kényszerpihenőt. Mert a repce, a borsó a búza, az árpa 'aratása k megindul. Így szűk két hé­tig Pós Miklósnak, Labtwtez Károlynak, de Zelena István, nah. Bajna Joachimnak, vagy­is kombájnosoknak, toóe*- gépkocsi-vezetőknek, szakve­zetőknek, a« aratás teljes ap­parátusának a korai kehaeóöl, a késői fekvésből bőven to­jót. Megkezdődtek a ..hurend’ napok. PERSZE, mMW'TMtW ágy vannak vele, ebbon sémá­in i meglepőt nem iwéakrraó.- Mivel a kenyerükről, ieiwt- rünkről vart szó. hovatovább természetesnek találják. S*Sk v aktiak: jó, hogy »gy "»* Ment ee azt is jelenti; a «se­he/. év ellenére is van mot aratni. Lesz tehát kewyerfcwM »»*)«! »HMM szakszervezeti bizottság tit­kárával. A közérthetőség ked­véért is. ha egy műszak alatt mondjuk több mint 15 001) darab, tehát közel öttonnányi égetett téglát mozgatott meg, akkor ez 30 000 tonnának Je­lel meg. de csak ha szeré­nyen számolunk, vagyis ha a 20 esztendőt csak 300 mun­kanappal szorozzuk be. A 30 000 tonna pedig egyenlő 10 millió darab kis méretű tégla súlyával. Vajon, mit és mennyi mindent építettek fel mindebből? Vajon, mennyi családi házat, napközi ott­hont, óvodát, iskolát, szülő­otthont, esetleg lcultúrházal? És vajon hol, az ország me­lyik részében vaunak azok a téglák, amelyet az 51 eszten­dős Pusztai Mihály két évti­zed alatt rakóként a kemen­cébe rakott, ha a szárított tégla kiégett, akkor a talics­kába rakott, ha azt pedig on­nan a napvilágra tolta, akkor „glédába”, vagy egyenesen a vasúti kocsiba rakott?... A Putnoki Téglagyár öreg Hoffmann-kemencéjének fel­ső szintjén, az úgynevezett tüzelőtéren dolgozik most már Pusztai Mihály valami­vel könnyebb munkán, mint azt megelőzőén. Mos! égető. Az ő dolga a tégla kiégetésé­hez szénpor vagy darabos szén segítségével a tüzet táp­lálni, vezetni, irányítani, az égéshez szükséges levegő- mennyiséget szabályozni, ami fiwstos dolog, h«szeu ezektől nem kis részben függ az épí­tőanyag minősége. Itt, fent, a tíize'őtéren sem könnyű a munka, különösen nyári me­legben. Amikor ott jártunk. Pusztai Mihály akkor is fél­meztelen volt, izzadt testére rárakódott a finom szénpor, és mostanában sem iszik meg sokkal kevesebb vizet, szóda­vizet, mint rakó korában. Dolgom van mosí is bőven — mondotta —, hiszen a jó minőség miatt különö­sen kell ügyelni a megfelelő tüzeléstechnikára, hiszen a nyers téglába már szenet és l'ürészport is belevegyítenek, hogy a kemencében hama­rabb kiégjék ... A kemencét mast, márciusban gyújtottuk be. Azóta szakadatlanul fo­lyik az égetés. Szóval van munkánk bőven .ebben az öreg gyárrészben is. És én. bár már nem dolgozom ráko­kéul, nagyon örülök annak, hogy néhány éve nyugdíjba küldték a kárékat, s helyette targoncával folyik a szállí­tás-. .. Lent. a félhomályos és a hőségtől remegő levegőjű ke­mencében Perczel István tar­goncáját követtük. Bokáig gá­zoltunk a porban. A masina könnyen felemel egy egység- rakományt. azonban kezelője nem fordítja meg, hanem gyorsan kihátrálnak. Nem sok- időt töltenek bent, hiszen itt több mint 60—70 Celsius-fok a hőmérséklet, ez pedig az embert és a gépet egyaránt megviseli. Látszik ez a tar­goncavezető minden mozdu­latán. amelyek gyorsak an­nak érdekében, hogy mielőbb elhagyhassák a kemencét, — Ezt a hőséget — mon­dotta Perczel István — nehe­zen bü-jók el a gépek. Áíim- lában kéi-harom hónapon­ként kell motort cserélni, es a kerekek gumiköpenye ie fele idő alatt használódik eb A motort, a köpenyt ki lehet cserélni, ha van. De az em­bert annál nehezebb ... A gyárvezető-helyettes meg­erősíti ezt, hiszen krónikus létszámhiánnyal bajlódnak. Ennek ellenére — mint mon­dotta — a termelési terv tel­jesítésével ez idáig nincs probléma, sőt valami csekély­ke többletük is. van. A szak- szervezeti bizottság titkára pedig arról biztosított, bogi- megfelelő mennyiségű és só­tartalmú védőitalt kapnak a gyár saját szikvizüzeméből a dolgozók, és természetesen rendelkezésükre áll az üzen-»; fürdő is. A kemence bejáratánál ott árválkodik egy viszonylag nagy teljesítményű hűtőven­tillátor. melynek az lenne a feladata, hogy valamelyest enyhítse a kemence hővilá- gát. A berendezés azonban használaton kívül van. Nem szeretik, akik itt dolgoznak, hiszen a friss levegő beíuvá- sáva) felkavarja a bokáig érő finom port is, így hát a két. rossz közül csak az egyiket „vállalják”, viselik» el, a ke­mencebeli hőséget... 4 ÍÁolíl tulajdonképpen ' !- a legelső mes­terséges anyag, amelyet az ember készített, gyártott, és ma is gyárt. És egyre többet. Megérdemli a gondolat, hogy feljegyezzük, amit Pusztai Mihály fent. a kemence felső szintjén, a tüzelőtérben mon­dott: „Nemcsak a házak, ha­nem ez az öreg téglaégető ke- meuce Is téglából készült..." Oravec János I I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom