Észak-Magyarország, 1979. július (35. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-12 / 161. szám

T979, július 12., csütörtök ESZÄK-MAGYARORSZAG 3 Pénzzel, pénzt csinálni Növekedés és ütem Az országban dolgozó mint­egy 900 ipari szövetkezet kö­zül csak az egyik — bár nem a legrosszabb — a Bodrog- keresztúri Kerámia Ipari Szövetkezet. A szövetkezeti mozgalomra általában jel­lemző töretlen fejlődés erre a szövetkezetre különösen ér­vényes. Jól jellemzi ezt pél­dául az, hogy az elmúlt év­ben ’ színvonalas üzletpoliti­kai tevékenységük eredmé­nyeként és új termék beve­zetésével termelési értéküket 412,9 százalékkal sikerült emelniük. A népgazdasági feltételekhez illeszkedő szö­vetkezeti elképzelésekről, ter­vekről Ullrich József elnök­kel és Ishi János főkönyve­lővel beszélgetünk. Sláger: az ipari kerámia A szövetkezet gazdálkodá­sának főbb adataiból egyér­telműen megállapítható, hogy a díszműáruk, porcelán ter­mékek mellett mindinkább előtérbe kerül az ipari ke­rámia gyártása. 1968-ban in­dult el az a folyamat, akkor, amikor a szövetkezetnél meg­szüntették a cserépkályha gyártását. Azóta persze nem­csak mennyiségileg történt változás ezen a területen. Ma már termelésük — ipari kerámiából — nem is fedezi az igényeket- Különö­sebb piaci munkára sincs így szükség (és ez minden ter­mékükre igaz!), hiszen ter­mékeik iránt nagyobb a ke­reslet, mint a szövetkezet gyártási kapacitása. Az ipari kerámia különösen sláger­cikké vált. A Diósgyőri Gép­gyárban huzalvezető görgő­nek, az LKM-ben mágneses tapadószámnak, a textil­iparban szálvezetőnek alkal­mazzák, míg a KPM-nél fes­tékszóró fúvókákat készíte­nek belőle. Az idei tervek szerint a 4,0 millió forint árbevételből 10 milliót már az ipari kerámia ad. Növelik a tapadószám­gyártást és az importkivál­tás mellett exportra is van kilátás. Lengyelek, nyugat­németek és svájciak is ér­deklődnek az oxidkerámia iránt. Piac és termelési érték A bodrogkeresztúriak, úgy tűnik, megtalálták a továb­bi fejlődés útját. Termékeik 93 százalékát a minisztériu­mi ipar használja fel, .ebből 70—80 százalék importot pó­tol és igen jelentős exportra is van, illetve lenne kilátá­suk. Lengyelországba már el­szállították a mintákat, a tő­kés piacra szánt mintakol­lekció gyártása is folyamat­ban van. Jó termék ez... Nemcsak azért, mert biztos piaca van, hanem, mert az egy főre jutó termelési ér­ték ebből a termékből más- félszerese a szövetkezeti át­lagnak. Lényegesen nagyobb a termelékenység is. ami ab­ból is következik, hogy az ipari kerámia gyártásával foglalkozó 50 emberre: — Annyi a gépérték, mint a díszműáruk, porcelán termé­kek előállítását végző 250 dolgozóra — mondta az el­nök. Létszám, munkaerő itt sincs elegendő, illetve alig bővíthető. A termelőberen­dezések kapacitása is adott. Hogyan lehet, hogyan igye­keznek ennek ellenére az igényeknek megfelelni? — adódik ösztönösen a kérdés. Szelektív fejlesztés A választ már nyilván ré­gen megfogalmazták. A meg­oldás egy része kézenfekvő­én egyszerű. Azoknak a ter­mékeknek a gyártását, ame­lyek ráfizetésesek, vagy ame­lyeknél igen magas a selejt­százalék, meg kell szüntet­ni. Fokozni lehet még a ter­melést második műszak be­állításával is. Létszámnöve­léssel a termelés nem fokoz­ható, azért sem, mert; , — Igen kedvezőtlen lenne ránk nézve — mondja a fő­könyvelő. A teljesítményhez kötött bérszínvonal-gazdál­kodás keretei között nem könnyű a vezetés, az inten­zív fejlődés. Különösen ne­héz akkor, ha tudjuk, hogy a szomszédban, a Beton- és Vasbetonipari Művek gyárá­ban 10—14 ezer forinttal ma­gasabb az átlagbér. A bérfejlesztés ebből adó­dóan az egyik legfontosabb központi célkitűzései közé tartozik a szövetkezetnek. — Ügy is mondhatnánk, hogy a bérkérdés határozza meg a szövetkezet jövőjét — mondja az elnök. — Adni azonban itt is csak abból le­het, amit megtermelünk. A gazdaságos, termelékeny ter­meléshez viszont korszerű gépekre is szükség van. Eh­hez viszont pénz, pénz, pénz kell! A fejlesztésre fordítha­tó pénz viszont nagyon ke­vés. A progresszív bérfej­lesztési adó elviszi a nyere­ség, illetve a fejlesztésre for­dítható összeg túlnyomó há­rmadat. Eiadható-e a holnap? A szövetkezet nem szíve­sen „adná el” a holnapjait, a fejlődést. Erőlködik, töp­reng, változtat, ám úgy tű­nik, itt már csak külső tá­mogatás segíthet. És nem is túlzottan jelentős összegről van szó. Néhány félautoma­ta és alapgép-masszagyártó. formázó üzembe helyezésével jelentősen bővülhetne az el­adható és gazdaságos termé­kek gyártókapacitása. A szö­vetkezet VI. ötéves tervének elgondolása szerint a jelen­legi 40 milliós termelés, il­letve árbevétel könnyen megduplázható. Az 1979-es népgazdasági terv és a párt gazdaságpoli­tikai koncepciójának egyik fontos eleme a gazdasági nö­vekedés ütemének és a gaz­dasági egyensúly követelmé­nyeinek szoros összekapcso­lása. Erre törekednek a szö­vetkezetben is. Kétséges, hogy önerőből sikerül-e majd. Biicherí Miklós A liszt tárolásiról Egyik legkevésbé romlé­kony élelmiszer-alapanya­gunk, a liszt biztonságos tá­rolásának időtartamát vizs­gálják Székesfehérvárott a szakemberek. A tizennyolc hónapig tartó kísérlet célja, hogy megállapítsák, meddig tartható el teljes biztonság­gal, károsodás nélkül, és mi­lyen tulajdonságok, változá­sok jellemzők rá a különbö­ző vizsgálati időpontokban. 1981-től a lisztzacskókon fel kell tüntetni a fogyasztás ha­táridejét. Ontöiőcsövek, amelyekből az idén fogyott Fél év az AGROKER-nél Nagy készlet, kis kereslet Példás rend uralkodik az AGROKER mályi telepén, erő­gépek, munkagépek sorjáz­nak a placcon, a raktárak­ban sincsenek üres polcok. Fodor László, a vállalat igazgatója nem túlságosan örül ennek. — Fél öröm csak az ilyen raktárkészlet — mondja. — Annyiban, hogy majdnem mindenből van elegendő, te­hát a legritkább esetben tá­vozik tőlünk üres kézzel a vásárló. — Vegyük sorra a forgal­mazott cikkeket. Milyen volt az ellátás, hogyan zárult a fél év? — Tavaly ilyenkorra 174 millió forint értékű gépel forgalmaztunk, most 162 mil­lió forint értéket. A készle­tünk a bázisidőszakban 105 millió forint értékű volt, most 211 millió forint érté­kű. Szinte mindent tudunk adni. Tavaly hiánycikk volt például a T—150 K típusú ASÍÍÍÓi‘10 megtörtént az eset. /MIHUuJ” Szereplői azért hadd maradjanak névtelenek. Egy sirá­mairól ismert mezőgazdasági szak­ember. a határ legmagasabb pont­jára vezette meghívott vendégeit. Látjátok — mutatott körül —, min­denütt belvíz. Elégedetlen begyűj­tötte az együttérző bólintásokat, a „lehetetlen itt termelni” íejcsóválá- sait, majd lebaktattak a dombról. A határba azért; nem mentek ki, mert az a távolban húzódó nagy víz egy morotva volt. Más néven holt­ág, amely a folyó gátjának mentett oldalán kanyargóit. Van belőlük elég, ha összeadnánk, hogy me­gyénkben mekkora területet foglal­nak el, bizony vagy 1400 hektárt kapnánk. Pénzben 150 millió forin­tot érnek. Művelés alól kivont te­rületek, hiszen mi a fenét is kezd­hetnénk velük. Mint minden bajnak okozóit csak átkozzák, ráfognak minden rosszat, amit az agy elkép­zelhet. Képtelennek tűnik, de találkoztam már olyan véleménnyel, hogy a bel­víz, az ilyen elhagyott medrek ro­vására is írható. Hiszen javarészt ezekbe lorkollanak be a csatornák, s állandó utánpótlást kapnak a fo­lyótól is. Ha a holtágban nő a víz­szint, a közlekedő edények törvénye alapján megemelkedik a talajvíz szintje is. s ugye az eső már nem tud hova lefolyni, megáll, összegytí- lemlik a felszínen. Lecsapolni kép­telenség, mert teszem azt, ha a me­gye összes ilyen holtágában 10 cen­Holtágak, halott ágak? ti méterrel apasztani akarnánk a víz- szintet, akkor sok millió köbméter vizet kellene leszivattyúzni. Ez pe­dig lehetetlen feladat. így marad az átkozódás, de az nem segít. Egy pincér barátom, aki szenve­délyes horgász, a múltkor, belvíz ide, belvíz oda — hiszen ő ezzel nem foglalkozik —, tett egy javaslatot: miért nem telepítjük be az egészet hallal? Az adatokat, amit a kérdés megválaszolására kértem Stefan Mártontól, az ÉVIÉIG igazgatóhe­lyettesétől hallottam. Az 1400 hek­tár ilyen elhagyott mederből mint­egy 800 hektár alkalmas víztározó kialakítására. Vagyis a holtágból ki kellene iktatni a mentesítő csator­nákat. Ez pedig egyszerű művelet, hiszen a két partján csatornát kell vájni, az onnan kikerülő föld pedig jó lesz töltésnek. A megyében ez a i'eladat 60 millió forintos ráfordítás­sal könnyen megoldható. És nyer­nénk vele 15—20 millió köbméter víz tárolását biztosító rendszert, amelynek nagyságát érzékeltetni1 úgy tudjuk, hogy összehasonlítjuk a lázbérei tározóval, amelyben 6,2 millió köbméter vizet tárolhatnak, Hogy a haltelepítés nem bugyuta ötlet, arról megint csak a számok vallanak. Ha egy hektárról csak 5 mázsa halat halászunk le, akkor nyolcszáz hektárról négyezer mázsát. Ez a mennyiség pedig több, mint a következő ötéves terv egész megyei haltermelés-fejlesztése. Értékben tízmillió forintot jelentene évente. Az ötmázsás „haltermés” viszont ne­vetségesen alacsony termelési szín­vonalat takar, hiszen a geleji szö­vetkezet halastavából egy hektárra vetítve 20 mázsa halat halásznak le. Visszatérve a beruházás költségeire, szinte biztos, hogy szövetkezeteink­ben soknak tartják, s ezért ezt az ötletet is eldobják, mint megvalósít- hatatlant. Pedig, a kettős hasznosí­táson, a halászaton, öntözésen túl a meliorációban is fontos szerepet ját­szana. Ezért az állam anyagilag tá­mogatja. az ilyen munkákat, vagyis a termelőüzem olcsóbban megvaló­síthatja azt­RprilllíÍ7á« íns«ges időben, ami­IH I Hlld/.dS kor £ontos dolgokra sem jut elég pénz, nehéz egy ilyen tervet támogatni. De mint minden­nek, a holtágak hasznosításának is ára van. És nem is kis ára. Ha meg­fordítjuk a gondolatot, nagy ár ez azért, hogy halott, elhagyott med­reinket, morotváipkat ismét élővé tegyük? Mert, mint írtuk, haszna is van. És a haszon se kicsi. — kármán — traktor, most nem keresik. Az akcióban 49 darab SZK —5-ös kombájn fogyott. Az E—512-eseket viszont kere­sik. Bőven van burgonya-, cukorrépa- és zöldtakarmány- betakaríló gépünk, tehát az őszre is felkészültünk. Rako­dógépekből hiány van. Hom­lokrakodót például nem tu­dunk azonnal adni... — Sok öntözőgépet látni az udvaron. — Harminc berendezésünk van. Nem fogyott belőle az idén. — Mivel magyarázható az idei érdektelenség? — Egy múlt évi rendelet nyomán jelentősen csökkent a mezőgazdasági nagyüze­mek amortizációs alapja. Ta­karékossági intézkedések tel­ték ezt szükségessé. A me­gyei tanács egy felmérése megállapította, hogy a me­zőgazdasági nagyüzemek vá­sárlóereje ily módon 130 millió forinttal csökkent. Eb­ből nekünk mintegy 80 mil­lió forint forgalomkiesésünk származik. Ront a vásárló­erőn az is, hogy tavaly sok volt a veszteséges szövetke­zet­— Folytassuk a sort a töb­bi cikkekkel. — Jó az ellátás műtrágyá­ból. Az első fél évben 263 millió forint értékben for­galmaztunk különféle mű­trágyákat. A zárókészletünk azonban magasabb a múlt évinél. Ennek oka. hogy na­gyon sok termelőszövetkezet visszavon:a a megrendelését. Tizennégyezer tonnát mond­tak vissza az idén. Elsősor­ban a belvizes területeken gazdálkodó szövetkezetek, így az /ároktőiek, prügyiek, cigándiak. Az egy hektárra jutó ha t óanyag-men n y iséget illetően Borsod megye ma az utolsó helyen áll a megyék között. Két éve van ez így, azelőtt 'az 'utolsó előtti he­lyen álltunk. Növényvédő szerből 192 millió forint ér­téket adtunk el, valamivel többet, mint 1978-ban. Olyan szereket is lehet kapni, ame­lyek tavaly hiánycikklistán voltak. A zárókészletünk azonban a növényvédőszer- raktárban is magas. Nagy a készletünk és jó a választék len- és kenderáruból, mun­karuházati cikkekből. Fólia is van bőven, immár házai forrásból. Készletünket a Ti­szai Vegyikombináttól kap­juk. — Végül egy fontos kér­dés: milyen a kombájnok al­katrészellátása? — Javult az E—512-es kombájnok motorikus alkat­részeiből az ellátás. Cs^k elosztva lehet azonban kap­ni hengerfejet, főtengelyt, porlaszló-alsórészt. önindítót, generátort. A járszerkezetű cséplőalkatrészek közül ke­vés a konzolcsiga, a kasza, a szalmarázó láda és a fék- alkatrész. Éppen most tar­tózkodik az NDK-ban egy küldöttség a MEGÉV-től. re­méljük, sikerrel jár a be- szerzökörút. Hiányzanak al­katrészek az SZK—5-ös és 6-os kombájnokhoz is, az SZK—4-esekhez viszont min­dent tudunk adni. Lévaj'—Laczó Bővítik o pvc-feiÉipzást A BVK hitelszerződést kötött Hazánk ma már számotte­vő műanyagbázissal rendel­kezik, ennek ellenére nagy mennyiségű és nagy értékű készterméket importálun k. Sajnos, importból sem tud­juk az igényeket — például pvc-ablakból, csomagolófó­liából, öntapadó ragasztósza­lagból stb. — teljes mérték­ben kielégíteni. A belső szükségletek biztosítása, il­letve az import csökkentése érdekében — a petrolkémiai központi fejlesztési program keretében — a kormány je­lentős fejlesztést irányzott elő. Ezzel összhangban a Borsodi Vegyikombinát ke­reken egymilliárd forintos pvc-feldolgozási program megvalósítását tűzte célul. A ' fejlesztéssel kapcsolatos hi­telszerződést szerdán irta alá Kovács Andor, a Magyar Nemzeti Bank nehézipari hi­telfőosztályának vezetője és Körtvclycs István, a Borso­di Vegyikombinét igazgatója!

Next

/
Oldalképek
Tartalom