Észak-Magyarország, 1979. július (35. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-11 / 160. szám

1979. július 11., satecdti tSZAK-MAGYARORSZAG 3 Válság után... Helyzetkép a Mezőkövesdi Ruhaipari Szövetkezetről „Gyorsmérleg” az ipari szövetkezetek Beszélgetés Koltai Zoltán KISZÖV-elnökkel A munka hatékonyságá­nak, szervezettségének, az igények még jobb kielégíté­se, idei és a jövőbeni tenni­valók vázolása végett a Bor­sod megyei KlSZŰV-ben gyors számvetést készítettek- Koltai Zoltán, a K1SZÖV el­nöke így összegezi a tapasz­talatokat, a tennivalókat: — A megye ipari szövet­kezeteinek 5 hónap alatt vég­zett munkájáról vannak sta­tisztikai adataink. Ebből megközelítő pontossággal tu­dunk következtetni az első félévi eredményekre. A ter­melési érték várhatóan 10 százalékkal nagyobb, mint a múlt év azonos időszakában volt. Dinamikus fejlődés ta­pasztalható a szolgáltató- iparban, amelyben 15, és az építőiparban, amelyben 13 százalékkal nagyobb az ered­mény a tavalyinál. Az ipar­ban mérsékelt, 8 százálék körüli előrelépéssel számo­lunk. — Kezdjük talán a lakos­ságot leginkább érdeklő munkával. — A szövetkezetek alap­vető feladatai közé tartozik a lakossági javítás-szolgálla- tás. Ez ütemesen fejlődik, a statisztika várhatóan 11—13 százalékkal nagyobb ered­ményt mutat ki, mint a múlt év első felében elértünk. A személyi szolgáltatásban jó eredménnyel dolgozik a Bor­sod megyei Fodrász, s az Óz­di Szolgáltatóipari Szövetke­zet. A tavalyinál eredménye­sebben munkálkodik a MÉ- RUSZ is. A fejlődést előse­gíti, hogy Miskolcon már két, Ózdon és Sátoraljaújhe­lyen 1—1 cipő gyorsjavító szalon működik, a megyei fodrász- és a FÉNYSZÖV Kazincbarcikán szolgáltató egységeket adott át, a Mis­kolci Lakáskarbantartó Szö­vetkezet építőipari gépeket ad kölcsön, a lakossági igé­nyek kielégítése végett ön­álló építésvezetőséget hozott létre. — Milyen tendenciák jel­lemzik a termelési'! — A szövetkezetek mind­inkább „kilépnek” a meny- nyiségi termelés bűvköréből, és a gazdaságosabb terme­lésre törekszenek. Fejlődött — bár nem kielégítő mér­tékben — az állami iparral való együttműködés. A TO- V AFÉM 1 kooperációt létesí­tett a Világító Berendezése­iket és Készülékeket Gyárló Művel és a MEDICOR-ral. Különösen eredményes a VBKM-mel való együttmű­ködése. — A gyártmányszerkezet korszerűsítése folyamatos, nagy feladat. A textilruhá­zati szövetkezetek rugalma­san alkalmazkodnak a piaci, és a divat által diktált igé­nyekhez. Versenyképességü­ket a kisszériás termelés és a rövid szállítási idő bizto­sítja. A Miskolci Háziipari Szövetkezet például a gazda­ságtalan termékek helyett más, jobb eredményt hozó áruk készítésére tért át. A Sátoraljaújhelyi Faipari Szö­vetkezet új típusú faház ké­szítését kezdte meg. — A társadalom és a szö­vetkezetek számára is fon­tos feladat az exportterme­lés. Mit mutat ebben a gyorsmérleg? — Az export 10 százalé­kos növekedésével számolunk. Az ipari termékeknek közel a felét külföldön értékesít­jük. Az export közel 80 szá­zaléka ruházati termék. Je­lentős a bérmunka aránya. Ez kedvező a szövetkezet számára, hiszen a tőkés megrendelő időben, jó alap- és segédanyagot biztosit. — Jelentős előrehaladást értünk el a hazai alapanya­gú termékek exportálásában is. Gondot okoz, hogy a gyár­tó müvek az igényelt anya­got késedelmesen, és eseten­ként nem kielégítő színvá­lasztékban. minőségben bo­csátják a szövetkezetek ren­delkezésére. Gondok vannak a sportcipő gyártásában. A Mezőkövesdi Cipész Szövet­kezet évente 50 ezer pár jég­hoki cipő gyártására ké­pes. de ettől kisebb a meg­rendelés, így kapacitását: ha­zai férficipők gyártására kö­tötte le. — A Miskolci Vasipari Szövetkezet. eredményesen kapcsolódott be az iráni megrendelő számára készülő Heller—Forgó-féle szabada­lom — hűtőtornyok vasszer­kezeti munkáinak gyártásába, helyszíni szerelésébe. Az ex­porttal egyenértékűnek te­kintjük az importot kiváltó termelést. Ilyen e szövetke­zet által kikísérletezett' kú­pos körkanna, ezek gyártá­sa a Hl. negyedévben meg­kezdődik, s ilyen a Bodrog- keresztúri Kerámia Szövet­kezet oxidkerámiája, ebből a DIGÉP-nek is szállít húzó- tárcsákat. — Mik a legfontosabb ten­nivalók? — Mindenekelőtt az. hogy a szövetkezetek az ez évi tervek végrehajtásánál fel­tétlenül vegyék figyelembe a KB legutóbbi ülésének ha­tározatait. Emellett, az OK1SZ legutóbbi tanácsülé­sének irányelvei szerint fog­lalkoznunk kell a VI. ötéves tervidőszakra vonatkozó kö­zéptávú elképzelések, tenni­valók megfogalmazásával. A termékszerkezet további kor­szerűsítése érdekében ez év­ben minden szövetkezetnek elemeznie kell, hogy melyik terméke gazdaságos, ver­senyképes a piacon, s ennek alapján kell döntenie az egyes termékek jövőbeni fej­lesztéséről, vagy éppen a gyártás csökkentéséről. Csorba Barnabás Racionális a fogalmazás: politikai és gazdasági válság­ból lábal ki a Mezőkövesdi Ruhaipari Szövetkezet. A válság jelei 1976-ban mu­tatkoztak, pontosan akkor, amikor senki sem számított rá. Mert ki gondolná, hogy súlyos gondokkal küszködik az a gazdasági egység, amely néhány éve épi tette lel kor­szerű bázisát, a jól felsze­relt üzemcsarnokot? Mégis így történt. S ennek az oka a piacpolitikában, a koope­rációs kapcsolatokban rej­lett. A gazdasági visszaesés természetesen nem maradt egyedül. Ikertestvére volt az általános elégedetlenség és a fluktuáció. — Mikor volt a krízis? — A 7(1-OS és 77-es évek voltak a legkritikusabbak — mondja a szövetkezet elnö­ke. Jacsó András. — Ebben a két esztendőben kilencven munkásunk hagyta el a szö­vetkezetét. A veszteséget ma sem tudtuk pótolni, a nad­rágüzemünk ma is csak egv műszakban dolgozhat, mert nincs munkaerő. — Mi állt a bajok hátte­rében ? — A rossz kapcsolatokkal, az alacsony bérszínvonallal magyarázható minden. Gya­korta változtak a vezetők, akik sajnos nem tudtak fe­lülkerekedni a bajokon. Olyan volt az egész, mint egy lavina, az egyik baj a másikat vonta maga után. — Milyen volt a gazdasági helyzet a mélyponton? — A legjellemzőbb adat: 1977-ben 182 ezer forint volt a szövetkezet nyeresége. — Mekkora ma a dolgozói létszám ? — Kétszázáét venöten -ro­gyunk, női üzem lévén igen sokan vannak gyermekgon­dozási szabadságon, nyugdí­jas dolgozóink és tanulóink i(i vannak. Ma már elmond­hatjuk, hogy stabilizálódott a létszám, megszűnt a fluk­tuáció. Ehhez hozzájárult a bérek növekedése. 1976-ban 23 400 forint volt a szövetke­zet bérszínvonala, ma 29 201 forint. A dolgozók átlagke­resete már eléri a 2500 fo­rintot.-— Kiknek dolgozik ma a szövet kezel ? — Az ETEK Nagykereske­delmi Vállalatnak, a Borsodi R u háza ti Kiskere.sk edel m i Vállalatnak, a budapesti M u nkaru h áza t i Vállalatnak termelünk. Férfiöltönyöket, munkaruházati cikkeket. Jó kapcsolatok ezek. 'biztos az. egész évi munkánk, ter­mékeinkre szükség van. Régi kapcsolatokat kel­lett felszámolnunk, hogy sta­bilizálódjék a gazdasági hely­zet. Helyettük a már emlí­tett új kapcsolatokat szerez­tük és nem jártunk rosszul. — Valaha jó külkereske­delmi kapcsolatai is voltak a kövesdi ruházati szövetke­zetnek. — Ezeket a kapcsolatokat szerencsére átmentettük. Az NSZK-gyártmányú gépekre kapóit devizahitel lejében meglehetősen sok tőkés bér­munkát vállalunk. Az oszt­rák Dauber cég évi 22 ezer öltönyt varrat nálunk, az NSZK-beli Elkont számára hétezer női nadrágkosztü­möt: és tízezer pantallót ké­szítünk. Oltó Versandnak — szintén az NSZK-ba — 19 500 darab női pantallót varrunk. A jövő évre jelen­tős mennyiségű bérmunkát vállaltunk egy amerikai cég­nek is. öltönyök és pantal­lók varrásával bíztak meg bennünket. Az idei ex por­Nemzetközi A miskolci egyetemi épí­tőtáborban a Nehézipari Mű­szaki Egyetem fiataljai mel­lett hét további hazai felső- oktatási intézmény hallgatói, valamint bolgár, csehszlovák, NDK-beli és szovjet egyete­misták vesznek részt az ön­kéntes munkában. A kéthe­tes táborozás alatt a fiúk tunk csaknem eléri a 19 mil­lió forintot. — Korábban minőségi ki­fogások is akadlak a szövet­kezet munkája ellen. — Sajnos, igen — mondja a szövetkezet elnöke. — Az export minőségére azonban szerencsére jobban ügyeltünk korábbap is. így maradhat­tak meg a kapcsolataink. A múlt évben már nem volt minőségi kifogás az export- munkát illetően. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy elégedettek lehetünk. A múlt év elején három pont­ban foglaltuk össze legfonto­sabb feladatainkat: a minő­ség javítását, az üzem- és munkaszervezés korszerűsí­tését. és a munkafegyelem javítását helyeztük mindenek fölé. — Mit sikerült ebből meg­valósítaniuk ? — A munkafegyelemmel jóval kevesebb már a baj. az említett intézkedések és •a nyugodtabb munkahelyi légkör sokat javított. Az üzem- és munkaszervezés jócskán hagy még kívánni­valókat és a minőség is. Üj premizálási rendszerün­ket ma már a minőségre építjük és tapasztaljuk is » változást. A jelek arra utalnak te­hát, hogy felülkerekedett » válságon a szövetkezel. Ha a példáknál maradunk: mu­tatkoznak már a konjunktú­ra jelei. A tanulság pedig le­vonható. — lévft-y — építőtábor többek között: az avasi új vá­rosnegyed építkezésén es a diósgyőri Lenin Kohászati Művekben a kombinált acél­mű beruházásain dolgoznak, a lányok pedig a mezőgaz­dasági munkákban segédkez­nek. A munkákat, hétfő« el­kezdtek. Próbaüzem előtt... ben továbbra sincs meg * kellő érdeklődés a mezőgaz­dasági pálya iránt, a mező- gazdasági iskolákba inkább a gyengébb eredménnyel végzettek jelentkeznek. Bélapátfalván épül ar ország negyedik korszerű cementgyára, melynek beruházási költsége mintegy nyolcmilliárd forint. A gyár a beruházás befejezése után, 1980. III. negyedévétől 1 250 000 tonna cementet fog előállítani. A ccmcntmü egyes üzemrészeiben rövidesen megkezdődnek a próbaüzemelések. Már működik a kő- szállító berendezés, amely a bányát köti össze az üzemmel, és a napokban megkezdi a próbagyártást a nyerslisztgyártó részleg is. Képünkön: szerelik az égctökemcncéket. —. A mezőgazdasági üzem­szerű rendszerek létének, további kialakításának, egy­általán a nagyüzemi gazdál­kodásnak az idején már rég­óta szükségtelen bizonygat­ni: nagyszüleink földműve­lő módszerei fölött eljárt, az idő. Nyilvánvaló, bogy a több termék előállításának igénye más módszereket kö­vetei. Az is nyilvánvaló, hogy a nagyobb feladatok ellátásához több szakember­re, megfelelő vezetői gárdá­ra van szükség. Mindez a káder- és személyzeti mun­ka erős függvénye. Hol tar­tunk jelenleg megyénkben ezt a kérdést illetően? Nehéz körülmények Egyáltalán nem valami előkelő helyen. Ha szó sze­rint idéznők azokat a ke­mény megfogalmazásokat, melyek ezzel kapcsolatosan a megyei tanács végrehajtó bizottságának legutóbbi ülé­sén elhangzottak, bizony eléggé elszomorító kép ke­rekedne ki. Persze, akár idézzük, akár nem, a kép olyan, amilyen. Tennivalók sokaságát kívánó. Fölösle­ges azt is hangsúlyozni: a vélemények éppen a tenni­valók érdekében fogalma­zódtak keményre. Annak a ténynek a tudomásulvéte­lével, hogy néhány év óta, a párt Központi Bizottságá­nak, a Minisztertanácsnak vonatkozó határozatai, a me­gyei pártbizottság hathatós tevékenysége révén, ez a munka is érezhetően javult, eredményeket hozott. Ennek a munkának a tag­lalásánál sem hagyhatjuk figyelmen kívül az ország­ban elfoglalt helyünket. Ne­vezetesen: mezőgazdasági üzemeink nagy része a ked­vezőtlen természeti adottsá­gok miatt az országos át­lagnál rosszabb körülmé­nyek között dolgozik. Itt mindenért jobban meg kell dolgozni, többet kell tenni, hiint másutt. (Nem lehet vé­letlen, hogy a különböző szakiskolákban végzett fia­talok közül, ide általában nem jelentkezik senki.) Óhatatlan néhány adat közlése, ezek ugyanis sok mindent elmondanak. Pél­dául : a mi megyénkben egy, felsőfokú végzettségű szak­emberre 632 hektárnyi me­zőgazdasági terület, jut, az országos átlag 290 hektár. Ezen belül ugyancsak nagy a szóródás. A kevesebb szak­ember éppen a kedvezőtlen adottságú Isz-ekben dolgo­zik, ahol pedig leginkább szükség lenne rájuk. (Per­sze, másutt is szükség van rájuk.) Az összes vezetők .35,3 százaléka rendelkezik felsőfokú képesítéssel, 38,8 százaléka középiskolaival, 25,9 százaléka pedig ál­talános iskolai végzettség­gel. (Ezek az arányok már jobbak. mint a korábbi években voltak.) Féltékenység? A felsőfokú végzettségűek aránya a számviteli és köz- gazdasági, az erdőgazdálko­dási, & gépesítési szakmák területén alacsony. A fő­könyvelőknek csupán 16 százaléka rendelkezik felső­fokú képesítéssel, nagyobb részük középiskolaival, de' 14 százalékuk csupán álta­lános iskolát végzett. Talál­hatók — dolgoznak — olya­nok is, akiknek mérlegképes szakképesítésük sincs. Az alacsony végzettségi arány­számokkal kapcsolatosan a végrehajtó bizottság ülésén elhangzott: bizonyos, hogy egyéb okok mellett, a szá­mok ilyeténképpeni alakulá­sában a féltékenység is köz­rejátszik. A már megfelelő állásban levők némelyike, nem szívesen látna maga mellett megfelelő, vagy ne­tán magasabb képzettségű fiatalt. Pedig, az élet rend- je-módja szerint előbb vagy utóbb, mindenképp szükség lesz majd erre. Más gondok is adódnak. A -szövetkezetek munkaképes tagjainak, alkalmazottainak 36—38 százaléka szakmun­kás, illetve betanított mun­kás. A növénytermesztés­ben, az állattenyésztésben, a kertészetben viszont ala­csony a számuk. Több ve­zető nem érzékeli a szak- és bet anított munkások sze­repének fontosságát, más­részt pedig ennek a képesí­tésnek nincs megfelelő rang­ja a szövetkezetekben, ezért a dolgozók sem szívesen vál­lalják a tanulással járó ne­hézségeket. Még ehhez te­gyük hozzá, hogy az általá­nos iskolát végzettek köré­Frkölési megbecsülés Mindezekkel — és még sok más, például az időjá­rásból adódó gonddal meg- küzdve — szövetkezeteink évente sok milliárd forint értékű terméket biztosíta­nak. Nehéz munkával, sok fáradsággal. Tény az is, hogy szövetkezeteink nagy része nem képes a gazdasá­gos termelésre. Lehetséges: nem csupán az adottságok miatt. Szubjektív tényezők ugyanúgy közrejátszanak itt: is, mint bármely más ter­melőegységnél. A munka értékelésénél a megfelelő differenciálásra ugyanúgy szükség van, vagy lenne itt is, mint bárhol. A. anyagiakban is, az erkölcsi ekben is. Ez utóbbiról ugyan­csak szó volt a végrehajtó bizottság ülésén. Magas ran­gú kitüntetésekből — mind ahányunk örömére — szép számmal jut a mi megyénkbe is. Talán még több is jut­hatna. talán még többnek is helye lenne. Nem biztos azonban, hogy ezek a ki­tüntetések, magas elismeré­sek mindig a legmegfelelőbb helyekre kerülnek. Őszintén szó volt erről is a bizottság ülésén. Lehetséges, hogy egy- egy területre éppen akkor egy sem kellene, míg más területre a kapottnál is több kellene, a javaslatoknál, a fölterjesztéseknél az eddigi­nél is bátrabban kell mér­legelni, differenciálni. Priska Tibor Káderképzés - szakemberképzés

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom