Észak-Magyarország, 1979. július (35. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-29 / 176. szám
1579. július 29., vasárnap / ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 . Gulácsy Lajos félszáz rajza Mint jeleztük, korábban, tegnap óta látható Miskolcon a Herman Ottó Múzeum Képtárában Gulácsy Lajos ötven rajza. Dr. Végvári Lajos művészettörténész a kiállítás katalógusába írt rövid ismertetőjében Gulácsy rajzai eddigi legnagyobb szabású bemutatójának mondja ezt a tárlatot. Ugyanitt említi meg Gulácsy életművének méltatása közben, hogy „nem a forma mestere volt, kifejezési eszközeit — első látásra — az eklektika, a heterogenitás jellemzi”. „A formát nem tartotta döntő fontosságúnak a művészetben. Ebben a vonatkozásban teljesen elkülönült kora művészetétől, újszerű törekvéseitől és inkább költő kortársai, barátai, Ady és Juhász Gyula látásmódjához közelít... Saját világot, egy önmagába zárt és érthetetlen teljességet kívánt létrehozni. Egy olyan világot, amelyben a szabadság uralkodik, vagyis ahol minden ember olyan, amilyen egy-egy adott pillanatban lenni szeretne. Ennek a világnak sajátossága az is, hogy a gyermekinek látszó játékos elképzelések valóra válnak, s minden lényt betölt a végtelenül áradó, nem korlátozott és a legmagasabb hőfokon izzó szeretet.” Megemlíti Végvári professzor azt is, hogy „Gulácsy Don Quijote-sze- rű hős, a boldogságért csörtető búsképű lovag, aki az egyéni nosztalgia és a való világ közötti áthidalhatatlan szakadék felíedez- tével megőrült, miként nagyszerű költőtársa, a német Hölderlin és a kozmikus boldogság prófétája: Van Gogh”. Megyénk egyik jelentős idegenforgalmi nevezetessége a szlovák határszélen húzódó, részben pedig azon túl terjeszkedő Aggteleki- karszt. Az erdőkkel borított lankák, a „terra rossa” (vörösföld) talajtani é"de- kessége, a triász kori mészkövek, a titokzatos barlangok, és a szebbnél szebb cseppkövek messze földről is vonzzák az érdeklődőket. Bár az aggteleki terület sokak számára ismertebb — többek között a hangversenyek, vagy a do- micai részre átnyúló Styx- patak csónaktúrái miatt —, a Barlangrendszer másik része, a jósvafői terület legalább annyi érdekességet nyújt. i A hét közepén kevesebb turista érkezik, de így is jónéhány autó sorakozik a parkolóban; tulajdonosaik túraruhában ismerkednek a vidékkel, jó néhányan azonban a barlangi túrára várakoznak. Befut egy autóbusz, és Pogány József túravezető irányításával elindul az érdeklődők csoportja a barlang távolabbi bejáratához, a két és fél órás földalatti sétára. Honnan érkeznek az érdeklődők? Béresekéit Budapestről, Kardosék Sopronból, dr. Kőszegi Irénéit Hajdú-Bihar megyéből; a csoport majd minden tagja az ország különböző tájairól. A barlangi túra valóban érdekes látnivalót kínál, a mélység „drágakövei” a cseppkövek látványa maradandó élményt jelentenek. Jósvafőn, a barlang bejáratánál van a Borsod Tourist kirendeltsége, innen viszik az érdeklődőket a rövidebb, hosszabb túrákra a kirendeltség képzett túra vezetői. — Hányán látogatják a jósvafői barlangot? — Talán beszéljenek helyettem a számolt — mondja Bcrccz Lajos, a Borsod Tourist helyi üzemegységvezetője. — Sajnos, nagyon háttérbe szorultunk a karszt másik, .aggteleki részéhez . viszonyítva. „minket” nem nagyon ismernek. Az elmúlt évben 40 ezer látogatónk volt, míg Aggteleken 210 ezer. Pedig a cseppkő itt is olyan szép, de sokan nem tudják, ez a rész mit nyújthat az idelátogatóknak. Ebben a hónapban 5200 látogatónk volt, míg tavaly ugyanekkor 7500. A gyermekév jegyében június lü-tól július 15-ig a gyerekcsoportok ingyen látogatták a barlangot: jöttek a gyerekek szép számmal, örömet szereztünk nekik. Én abban látom a látogatók viszonylag kevés számának az okát, hogy nincs elég propaganda Jósvaiő érdekében. A természeti szépségek pedig adottak. A barlang, a Tengerszem-tó, az erdők kellemes, tartalmas pihenést ígérnek. De. A Tengerszem-szállót átépítik, bővítik, és mindenképpen kevés a szálláslehetőség: a tó pedig egy „kicsit” elhanyagolt. így aztán csak a cseppkövek, nem elégítik ki a látogatók másfajta igényeit. Jönnek külföldi turisták is. svéd, osztrák rendszámú kocsik állnak a parkolóban. A vendégek pedig indulnak a következő túrával, megismerni Magyarországnak ezt a „föld alatti” részét. A déli túrán két lány vonja magára a figyelmet. No, nem kirívó magatartásukkal. hanem azzal, hogy a barlangban egyikük állandóan suttog a másik fülébe — két órán keresztül. — Ludmilla nem érti a magyar ismertetést — oldja meg a talányt a barátnő, Bíró Agnes. — Mindketten Moszkvában járunk egyetemre, és ezen a nyáron meghívtam a szovjet barátnőmet, ismerje meg hazám szépségeit. Pápán lakom, onnan jöttünk autóstoppal, hogy megnézzük a jósvafői barlangot. Nagyon szeretjük a természetet. Ugye? — fordul barátnőjéhez. Néhány percnyi fordítás után Ludmilla Selenkova lelkes bólogatással igazolja az előbb elhangzottakat: — Igen, valóban nagy élmény ez a barlang, nagyon örülök, hogy eljöhettem ide — mondja. A következő túra résztvevői már ott várakoznak a barlang bejárata előtt. A túravezető indul, hogy az új csoporttal is megismertesse a mélyben rejtőző szépségeket. Köpöczi Edit jak és úgy tudjuk, nyáron az erdő zöld. De hányféle zöld? A fák között tisztások, a tisztásokon kaszáló emberek. Csak innen, a magasból látni pontosan, hogy ha egyedül kaszál az ember, mintha kenyérszeletbe harapna, valamiféle félkör alakban halad előre. Félkör alakban. félhold alakban, ami egyre nagyobb lesz, ahogy a kaszáló előre lépked. Kopár domboldalak következnek. A vízmosások, a horhosok innen lentről pontosan olyanok, mint a jól megsült kenyér héján a repedések. A zöld tűből szabálytalan — vagy talán szabályos? — mészkövek bújnak ki, fehérlenek, mint valami hatalmas állat csont- ren dszer-marad ványai. A kis hegyek közé zárt falvak házai olyanok, mint az egymáshoz bújt juhok mozdulatlan nyája. És a termőföldek is kicsik, éppenhogv csak be-betörnek a völgyekbe, amíg az erdő engedi, vagy felkínlódnak a dombok lábán egy darabig. Madárijesztők vigyázzák az itt nehezen megtermelt termést, keritésszerűségek védik az erdei vadaktól a fiatal gyümölcsfákat, Félmeztelen földet, ezt a mostoha földet igazán nehezen művelő embereket látok és meztelen igáslovakat. Mert itt a gép nem él meg. Katonásan telepített erdei csemetekert nyújt vigaszt, fiatal gyümölcstelepitések táblái. És amerre elrepülünk, mindenütt sok gyerek integet. Leginkább belőlük láttam sokat. Nem tudom, azért-e, mert sokan vannak, vagy mert a gyerekek a legkiváncsiabbak, és előjönnek a házakból és hosszan nézik, mi „zörög” a levegőben ... Békés, dolgos most hazánknak ez a földszelete. És szép. Szó, ami szó, Borsod megye nem tartozik idegénforgalmi szempontból a „világ csodái” közé. Egy azonban biztos: szép. Szép a földről és szép a levegőből, a magasból is. Mert békés. Mert dolgos. Mert a szülőföldünk. Mert a miénk ... ! A Belügyminisztérium Határőrség miskolci kerületének vezetői társaságában -volt alkalmam részt venni ezen a légi úton. A parancsnokok megszemlélték az államhatárok vonalának karbantar- tottságát, amelyről megállapították, hogy megfelelőek. De az erdős, hegyes területen a meghatározott szélességű sáv tisztán tartása kívánnivalót hagy néhány helyen maga után. Erre hívják fel az. illetékes tanácsok figyelmét, emlékeztetve az erre vonatkozó rendeletre. Oravec János Kemény Dezső Halló... Halló, fűszerbolt?... Bocsánat... Mondom : bocsánatot kérek. Min mulat olyan jól? Azon, hogy pont fél nyolckor ... mi nevetséges van azon, hogy valaki estefelé felhívja a füszerbollot és leadja a megrendelést. Maga is? Nem, annak semmi értelme nincs, hogy szidjuk egymást — ez az. amit úgy hívnak, hogy véletlen. Végeredményben teljesen mindegy. hogy kit akartam hívni, és az is. hogy maga kit keresett, de van abban valami varázslatos, hogy két, egymásnak teljesen idegen ember egy mindkettőjük számára egészen közömbös telefonállomás révén ... Hogy mondja? Bocsánat. helyesbítek: egy nő és egy férfi... Látja, épp ez a szép az egészben,- hogy egyikünk sem tudja, kivel beszél, nem. ne is mondja meg a nevét: hogy én nem árulóim el a magamét, abban biztos lehet. És ígérjük meg egymásnak, hogy nem kérdezzük meg a központot, ki volt a vonal másik végén ... Hallgat? Beszéljen. Használjuk a telefont arra, amire nagyon ritkán használják. Nem jön rá? Látja, ez az: a telefon általában csak arra jó, hogy ilyen szavakat továbbítson: nincs itt, nem ér rá, hívja később. És arra is jó, hogy legyen mit lecsapni és felsóhajtani: na, ezt elintéztem... Igen, jól érzi: összeköt. Nagyon jól tudom, hogy a hang, amit hallok, nem egyéb, mint a maga igazi és élő hangjának erősítőkön és átalakítókon torzult mása, de mégis emberi hang... Nem! Téved! Nem vagyok magányos, csak most éppen egyedül vagyok; egyedül, holnap reggelig, de semmi szentimentális következtetést nemi^karok levonni ebből a beszélgetésből. Nem kérdezem meg például, hogy hány éves; lehet, hogy fiatal lány, lehet, hogy idős néni, nem érdekel, hogy van-e férje, gyermeke — semmiféle demográfiai vagy statisztikai adat nem érdekel. Elég, ha tudom, hogy egy emberrel kötött össze a véletlen ... Hogyan? Igen. azt hiszem, ez a legszebb foglalkozás: ember. Ha lehetne, minden kérdőív ás okmány foglalkozás-rovatába ezt írnám be; lehet, hogy a bolondokházába vinnének, de talán felfigyelne erre a szóra egy-két aláíró,, bélyegző, intézkedő és Iktató, tiltó és engedélyező, aki ugyancsak ember szabad óráiban, mint maga vagy én... ■Hát ez mi volt?... Várjon... Most! Kereken húsz másodperccel később hallottam meg a hangrobbanást. mint a telefonon keresztül. vagyis, mint maga. Legalább hat kilométer van közöttünk. Ennyit tudunk egymásról, nem többet... Fontos ez? Jó: az íróasztalomnál ülök, jobbra tőlem az ablak, sötét van a lakásban, csak az állólámpám ég... Az asz talont? Hát persze, hogy rendetlen; egy íróasztal létezésének egyetlen lehetséges létezési módja a rendetlenség ... Most nagyon fölényes volt a hangja, és ezzel megszegte megállapodásunkat: ne tudjunk egymásról semmit. Hogy Iliiért? Aki ennyire ismeri a férfiakat, az nem lehet kislány ... Mi kuncognivaló van ezen? Helyes, folytatom: az asztaltól balra egy könyv- szekrény ... Hányadik ? Alulról az ötödik polc? Es jobbról a harmadik könyv? Várjon. . Tessék: Kosztolányi: Zsivajgó természet. Csak nem babonás? Na jó, most kinyitom valahol, és olvasom. „SZÖCSKE. Kei százötvenszer akkorát ugrunk, mint a testünk hossza. Eleven cáfolatai vagyunk annak a mondásnak, hogy a természetben nincs ugrás.' Nem ismeri? Régi kia'dás, már nemigen leltet kapni. Legfeljebb valami vidéki kis antikváriumban... De van ennél értékesebb könyvem is: egy Babits-kötet, ezzel a ceruzával beleli r kait ajánlással: „Csinszkának. Mihály” ... Hogy adhatnám magának, hiszen azt sem tudom, kicsoda!. Nem? Jó. ne is árulja el, legyen jellem. Biztos vagyok benne, hogy úgysem fogadná el... Ugyan! ÁTÍ hoz már úgyis késő. a bolt már bezárt: Ráér még? Vár valakit.? Fél kilencre? Alt kor még van időnk ... Mondom, hogy nem vagyok magányos. Az embernek néha szüksége van az egyedüllétre. Ez nem azonos a magányossággal. Es ha a véletlen minden ezer évben egyszer úgy hozza, hogy valaki váratlanul megszólal a vonal másik végén... Nem untatom? Köszönöm. Jó napja voll ? Örülök neki. És nagyon örülnék, ha ezt a véletlen beszélgetést is a nan kellemes eseményei közé sorolná. A teljesen mellékes apróságok közé. Azok közé, amelyek nélkül nem élét az élet. Nem tudom, maga hogyan van ezzel, de a lényegtelen dolgok nélkül ízüket veszítenék a lényeges dolgok is... Hát maga gyógyíthatatlan! Miért tér vissza folv ton a fűszeresre? Maga is elmulasztotta, nem? Nem bánja? Akkor miért gondolja, hogy engem bosz- szant? Vegye tudomásul, hogy egyáltalán nem bosz- szant! Hé, ne nevessen, hallja? Hagyjp abba, azonnal hagyja abba 1... Nem fog felhúzni, kedvesem, hiába igyekszik, nem fogom lecsapni a kagylót, érti? Nem teszem le a kagylói akkor sem. ha hazudott, és nem váj' senkit. Nem te szem le, és ha akarja, itt ülök hajnalig ... Mondtam, hogy . reggelig egyedül leszek, nem mondtam? Hát persze, ugvan- olyan ostoba, két szóval felhúzható férfi vagyok, mint a többi. És — ha tetszik, ha nem — maga is ugyanolyan nő. mint a többi : komisz és kedves, szelíd és kegyetlen... De igen: nagyon szeretném tudni csak éppen nem kérdezem meg. Minden értelmét el veszítené ez a beszélgetés, ha tudnám. Lehet., hogy már láttuk egymást, lehet, hogy találkozni fogúnk egyszer, de erről a beszél getésről soha senkinek nem fogunk szólni — még egymásnak sem. Maga is így gondolja ? Csengettek ? Búcsú amik. És holnap a fűszeresre5! ne legyen rosszkedvű, ne legyen ideges a tömegben. Ne utálja az embereket — én is köztük leszek ...