Észak-Magyarország, 1979. július (35. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-24 / 171. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1979. július 24., kedd Kubai kiállítás A képernyő előtt ^9 Az ötvenesek” után (Jóllehet, as elmúlt müsorhéten több művészeti adás is jelentkezett a képernyőn és kommentálásra vár. heti kriti­kai jegyzetemben most egy kis kitérőt kell tennem, s nem is művészeti műsorral kapcsolatban.) Egy héttel korábban jelentkezett előh/.ür, s most zá­rult Az ötvenesek című adás — Wisinger István riporter, Radványi Dezső szerkesztő és Zolnay Pál rendező közös al­kotása — azokról az emberekről, akik közvetlenül a fel- szabadulás után értek felnőtté', beálllak a csatasorba, az új ország építésére kötelezték el magukat, s ma. túl az ölve- nen többségben megviselten, igen sokan idegileg kifárad­va. megróni lőtt egészséggel, s sajnálatosan nem is olyan ritkán rossz szájízzel nézik környezetüket, szebbnek, érté­kesebbnek látják múltjukat, mint jelenüket. A kél doku~ mentumfilmben megismert emberek életútja, sorsa, az öt­venesek megbecsülésével kapcsolatos megállapítások igen­csak elgondolkoztatok. Nem tudom még megközelítőleg sem. hány embert jelent­het ma hazánkban az ötvenesek tábora. Sajnálatosan so­kan haltak cl már közülük, a kortárs naponta félve nyit rá az újságban a gyászjelentések oldalára, vajon lesz-e ott régi ismerős, egykori bajtárs. munkatárs, vagy egyszerűen veie egykorú örökre távozó. Ez a sok-sok ötvenéves alig­ha ismeri egymást, de döntő többségüket mégis összeköti valami ismeretlenül is: egy történelmi korszak aktív meg­élése, világformáló eseményekben való egykori közreműkö­dés, egy ország szekérrúdjának kemény megmarkolása. majd a mór n.yugodtabb években való helytállás. Akik ma ötvenegynéhány évesek, mintha már találkoztak volna va­lahol. Lehet, hogy nem azonos világnézettel, nem egyetlen párt tagjaként, de együtt élték át a háború gyötrelmeit, a felszabadulás mámoros perceit. Egvütt láttak a romok el­takarításához, az-^élet újrakezdéséhez. Sokan a fegyveres testületekben tevékenykedtek, üres pisztolytáskával, nem­zetiszínű karszalaggal küzdöttek az új rend ellenségei el­len. rablókat tettek ártalmatlanná. reakciós kísérleteket számoltak fel. Élelmiszert szállítottak és leleplezték a spe­kulánsokat. Mások a romok alól kotorták elő a szerszámo­kat. a gépeket. Megint mások földet osztottak, újabbak az állami életet indították el új útján Igen sokan tiszta hit­tel szervezték a demokratikus pártokat. Ott voltak a nagy­üzemek. bankok, bányák, iskolák államosításánál, a szén- csaták küzdelmeiben, a vasút helyreállításánál, ma már termeszelesiiek tűnő körülményeink — nemritkán ember- áldo/.atot is követelő — megteremtésénél. Ók voltak a fa­lujárók. a lakásról lakásra járó népnevelők, a megfeszített társadalmi munkák névtelen hősei. Ók követtek el olykor hibákat, de ők hajtották végre az országépítés hősi tette első szakaszainak feladatait, s ha munkájuk itt-ott kanya­rokba is kényszeredett. Icezülc nyomán akkor is a szocia­lizmus épüli. Egymást gyakran úgy emlegetik, hogy „aki­vel 45—46-ban itt. meg ott együtt szolgáltam”, vagy „aki­vel 51-ben együtt krampácsoltunk a miskolci kettősvágányú villamosvasút építésén”, vagy „akivel 48-ban együtt épí­tettük a népkerti szabadtéri színpadot”. Vagy éppen úgv, hogy együtt léptek be a karhatalomba, amikor vészes idő­ben szükség volt rájuk. A felszabaduláskor csatasorba lépett ötvenesek száma egyre fogy. Küszöbön a nemzedékváltás. A lelépőknek tisz­telet jár, többek között azért is, mert az elmúlt évtizedek­ben úgy cselekedtek, hogy ma nyugodtan, örömmel és büszkeséggel lehessen visszatekinteni munkájukra. Ezeket a gondolatokat sugalmazta a két nagyszerű do- kumentumfilm. amely egyben arra is intett, ez a joggal el­várható megbecsülés nincs meg mindig, nincs meg min­denütt, az ötvenesek nemritkán tehertételként tartatnak nyilván fiatalabb környezetükben. Eszembe juttatta ez a műsor Róbert Lászlónak a rádióban — az áprilisi Kettes­ben adásban — elhangzott javaslatát, amely szerint ha­zánkban a példamutató műemlékvédelem mellett jusson több figyelem az ötvenesek megbecsülésének védelmére és biztosítására is. E hosszú kitérő után már csak érinteni tudom a Van képünk hozzá! című új vetélkedősorozatot, amelynek első adását láttuk, s amely a tévénézők emlékezetére és meg- figyelöképességére épül. Elvileg itt az idősebbek lennének előnyben, hiszen nekik kellene sok régi tévéadásra jobban emlékezniük, de az első adás ezt nem igazolta. Érdekesnek, kellemesen izgalmasnak ígérkező és szórakoztató sorozat­nak nézhetünk elébe? Bízzunk benne! A hét két saját tévéiátékáról — a bizonyára tévedésből esti műsorba iktatott Rab ember fiai című Móra-adaptá- cióról és a Marlowe—Brecht—Feuclitwanger ős-trióra alapu­ló Angliai II. Edward élete címűről — most csak annyit kell feljegyeznünk, hogy láttuk. Benedek 'Miklós Pályázat Kelet-niporszíi iiÉrfilmszeiÉ Japánban „járt” magyar festmények A Magyar Nemzeti Galéria és a Szépművészeti Múzeum Japánban „vendégszerepelt" hat- vanlcilenc hazai és külföldi festményét július 18-tól kiállításon mutatja be a Szépművészeti Múzeum. Új Zrínyi-kiadvánvolt Szemnyitogató tanulmányok Tokajban Eletközbontú tábor A Diósgyőri Vasas Műve­lődési Központban rendezik meg november 30-tól de­cember 2-ig Borsod. Hajdú. Heves, Szabolcs és Szolnok megye amatőrfilmeseinek tájegységi szemléjét. A ver­senyekben olyan égyénileg. il­letve közösségben készített filmek vehetnek részt, ame­lyeket még nem mutattak be országos fesztiválokon. A szemlére október 5-ig ne­vezhetik be az alkotók a 8. illetve 16 milliméteres, fe­kete-fehér. színes, magneto­fon hangositású, szélcsíkos, illetve fényhangos techniká­val készült alkotásokat. Más technikával készült filmek esetében az alkotások leve- títéséröl a szerzőknek kell gondoskodniuk. .V filmszemle nyilvános lesz. s így remélhetőleg igen sokan kapnak majd kedvet is ehhez az érdekes, szóra­koztató műfajhoz. De a be­mutatáson tűi verseny is lesz a nyolcadik alkalommal megrendezésre kerülő kelet­magyarországi amatörfilm- szemle, melynek első. máso­dik és harmadik díjjal ju­talmazott alkotásai jutnak b.e az országos fesztivál dön­tőjébe. Az érdeklődök bővebb fel­világosítást és nevezési lapo­kat a Vasas Művelődési Központban kérhetnek. Cím: Diósgyőri Vasas Művelődési Központ, 3532 Miskolc, Marx Károly a. 36. A Zrínyi Katonai Kiadó több közérdeklődésre szá- mottartó könyv megjelente­tésével gazdagította és gya­rapította az idei magyar könyvtermést. I. T. Pereszipkin, a szovjet híradó csapatok marsallja Híradás a Nagy Honvédő Háborúban címmel megjelent kötetét a hős szovjet híradós katonák emlékének megőrzé­sére szánja. A Nagy Honvé­dő Háború éveiben a meg­szakítás nélküli, folyamatos híradásnak a csapatok veze­tésében igen fontos szerepe volt. Ezt a felelősségteljes és nehéz munkát a német fasiszta megszállókkal vívott súlyos harcokban a csapa­toknál és a magasabb tör­zseknél az arcvonalak körze­teiben és mélyen a hátor­szágban .a Vörös Hadsereg híradó csapatainak lisztjei, tiszthelyettesei és sorállomá­nya, valamint a Poslaügyi Népbiztosság helyi szervei­nek munkatársai önfeláldo- zóan végezték. A híradók — a haderőne­mek és fegyvernemek többi katonáihoz hasonlóan — ma­gas fokú hozzáértéssel, példa nélküli hősiességgel, önfelál- dozóan küzdöttek és harcol­tak, méltóképpen hozzájárul­va ezzel a Szovjetuniónak a hitleri Németország felett aratott győzelméhez. Az olvasó a könyvet elol­vasva tájékoztatást kap ar­ról, miként szervezték meg és biztosították a híradást a vezérkarnál, a front- és had­seregtörzseknél, valamint a csapatoknál. Hogyan, küzdöt- ték le a híradó csapatok a háború kezdeti időszakának nehézségeit, s ennek során milyen hősiesen harcoltak. A szerző, feltételezve, hogy az olvasót a német fasiszth csa­patok híradása is érdekli, a munkában igen tömören be­mutatja, miként szervezték meg a híradást és miként al­kalmazták a híradó csapato­kat a hitleri hadseregben. Paul Herbert Frey er: Ha­lál a tengeren című könyve ugyancsak izgalmas és ta- i nulságos olvasmány, feltárja azokat a fasiszta gaztetteket, amelyek a második világhá­ború borzalmait okozták. A A nyári zenei napok mű­sora évek óta kellemes mű­vészi élményt jelent Sáros­patak közönségének és a vá­rosba érkező hazai és kül­földi vendégeknek. A zene- irodalom klasszikus remekei­nek bemutatását nagyszerű­en elősegíti a Rákóczi-vár lovagterme és a 15. századi háromhajós várlemplom, mi­vel mindkettőnek kitűnő az akusztikája, továbbá a temp­szerző a fasiszta Németor­szág tengeralattjáró flottájá­nak második világháborús hírhedt tevékenységéről szól. Néhány részlet a könyv tar­talmából: „...A parancsnok is karabélyt kér. Még az or­vos is, akit pedig hippokra- tészi esküje arra kötelezne, hogy minden embernek se­gítséget nyújtson, fegyvert ragad, és lövi a vízben ver­gődő hajótörötteket. A fedélzetről leszűrődő po­koli zajra a főtechnikus is megjelenik a hídon. De a lö­völdözéstől megrészegültek közül senki sem hajlandó áladni neki karabélyát,, s ezért Lenz, hogy maga se tétlenkedjék, a célpontokat jelöli meg a tüzelők számá­ra. Az U—852 a hullámokon sodródó roncsdarabok között köröz. A lövedékektől át- lyuggatott mentőcsónakok pillanatok alatt megtelnek vízzel, s a holtakkal és sú­lyos sebesültekkel együtt el­merülnek. A mentőövek vi­szont bármennyi találatot is kapnak, a víz színén marad­nak, mert parafadarabokkal vannak megtöltve. Ezért most a tengeralattjáróról kézigrá­nátokat dobnak feléjük. Rö­högő, torz ábrázattal vágód­nak hasra a tengeralattjáró acélfedélzetén egy-egy jól sikerült dobás után a szilán­kok elöl •' fedezéket keresve, hogy azután diadalordítással üdvözöljenek egy-egy telita­lálatot. A szörnyű színjáték­nak csak az esti szürkület vet véget. Közel és távolban semmi jel sem árulja el. hogy itt valamikor egy hajó • szelte a habokat. Az U—852 tovább folytat- j ja útját déli irányban, mint- | ha az embertelenségnek ezek I a borzalmas órái nem is let­tek volna. Eck kapitány elégedetten jegyzi be a hajónaplóba: »Március 13. 17.50. Elsül­lyesztettük a .Peleus’ görög gőzhajót. Az elsüllyesztés térségében minden áruló nyomot eltüntettünk.« Ilyen józan módon lehet körülírni a legkegyetlenebb gyilkossá­got. Dönitz elégedett lehet ne­veltjeivel.” lom közelmúltban restaurált, 1786-ban épített műemléki orgonája. Az idei program kiemel­kedő művészi eseményének számít a Miskolci Szimfo­nikus Zenekar Mozart-mű- sora a vártemplomban jú­lius 29-én. vasárnap délután fél 5 órai kezdettel. Bemuta­tásra kerül a Figaró házas­sága nyitánya, a g-moll és a C-dúr szimfónia. Vezényel Kobayashi Ken-ichiro. Zárva az alkalmi műte­rem ajtaja, a tábor tagjai éppen modellt rajzolnak. Ilyenkor idegeneknek ler- mészetesen tilos belépni. To- porgok az ajtó előtt, majd csak történik valami. Egy arra tévedő kislány meg­nyugtat: mindjárt vége a krokizásnak, ez a stúdium ugyanis 10-töl 12-ig tart, s rövidesen dél lesz. Így hát napozom kicsit a SZÜVOSZ Zalka Máté Ke­reskedelmi Szakmunkáskép­ző Iskolájának parknak, is beillő kertjében. Az intéz,- mény ad otthont Tokajban az ifjúsági képzőművészen tábornak, sőt itl vannak a közművelődési tábor tagjai is. Ezekről a táborokról min­den esztendőben írunk. Ki­csit unjuk, s lehet, hogy bennünket is unnak a kér­déseinkkel. Várakozás köz­ben elhatározom, hogy most végére járok: mit, mennyit er egy ilyen táborozás. Mert persze, hogy kellemes az együtt lét itt a Tisza pari­ján; jóízű barátságok szö­vődnek, de megéri-e? Már úgy értem, a Népművelési Intézetnek és a tanácsok­nak. Amit elsőként hallok Lan­tos Ferenc főiskolai tanár­tól, a tábor vezetőjétől, az mindenesetre jól hangzik: „Nem műtárgy, hanem élet- központú a tábor. Szemnyi­togató tanulmányokat foly­tatunk itt” — mondja. Nem kell sokat várnom a bizonyítási’!/ sem. mert jön­nek a fiúk. lányok a friss krokikkal, s a telt mappák­kal. A tábor tematikájának minden tételéhez van il­lusztráció. Tudni kell. hogy a munka nem most kezdő­dött, hanem több, mintegy évtizeddel ezelőtt. De hát hol voltak még akkor ezek a gyerekek? A dolog természetéhez tartozik, hogy jó néhányan minden évben „kinőnek” a táborból, s a következő év­ben újak jönnek helyettük. De azérl soha nem kell elölről kezdeni a munkát, hiszen mindig van egy ál­landó mag. mely köré cso­portosulnak a többiek. A harminc táborlakóból most hat a régi tag. az ö munkájuk — dokumentu­maik — nyomán értem meg a vállalkozás lényegét. Tu­lajdonképpen négy év (négy­szer két nyári hét) egymás­ra épülő munkájával szerez­hetők meg a szükséges alap­ismeretek. A szín. a ritmus, az arányok után (ezek há­rom nyár stúdiumait töl­tötték ki) az idén a tér ke­rült a vizsgálódás közén- pontjába. Leírva persze ez így túl­ságosan didaktikus, a való­Kuba építészeiének két év­tizedét mutatja be a Nép­rajzi Múzeumban az az au­gusztus 3-án nyíló kiállítás, amelyről hétfőn Leandro Herrera Ramirez, Kuba épí­tési állami bizottságának fő­osztályvezetője sajtótájékoz­tatón számolt be. Elmondotta többek közölt, hogy a kiállí­tás széles áttekintést nyújt az ország építőiparáról, új építési módokról, a szociális, ipari, mezőgazdasági, vízügyi és idegenforgalmi létesítmé­nyekről egyaránt. A nagy- közönségnek július 25-én megnyíló kiállítás egyebek kozott arról is beszámol, hogy 1959-től Kuba 56 váro­sában 167 kórház, mintegy 10(1 ezer lakás és az, iskolák százai épüllek. ság azonban izgalmas és szí­nes; a foglalkozások köze­pette ki-ki lépten-nyomon érezheti a felfedezés ölö­méi. S ami különösen (un­iós; Lantos Ferenc engedi, hogy a tagok öntörvényeik szerint fedezzék fel a való­ságot. A cél, hogy a lát­ványtól a legbelsőbb össze­függések felismeréséig eljus­sanak a kör tagjai, utat azonban mindenki maga vá­laszt. n ■ Példaként miudjárl itt vannak Mészáros István (a miskolci Zrínyi Gimnázium rajztagózátánák tanulója volt) korábban készített tér­és hangdinamikai tanulmá­nyai. — A látvány kísértetie­sen hasonlít az elektronikus zene kottájára — jegyzem meg. — Annyira, hogy akár le is énekelhető! — helyesel a laborvezető. Kiderül, hogy ez a sajá­tos ábrázolás korántsem vé­letlen. hiszen mind a szín, mind a ritmus, mind az ará­nyok problematikáját más művészetek bekapcsolásával is (zene, irodalom) tanulmá­nyozták. Mindez szükséges ahhoz, hogy — idézem Lan­tos Ferencet: — „az infor­mációközlés tárháza egység­ben alakuljon ki”. Ehhez meg kell ismerni az objektív szerkezeti összefüg­géseket. Az idén a tér—idő—moz­gás foglalkoztatja a tábor lakóit. A kívülálló túlságo­san is szakmai kérdésnek tartja ezt, de a különböző élethelyzetek vizsgálata köz­ben nem is olyan ördöngős dolog eljutni a problemati­ka lényegéig. Tanulmányaikhoz, vizsgá­lódásaikhoz segítségül hívják az irodalmai és a mozgás- művészelet. Fábián László Az irodalom és a tér cím­mel tart majd előadást, Pan- kotay Éva művészeti előadó pedig a különböző mozgás- karaklereket „táncolja, tán­coltatja” le a résztvevőkkel^ A néptánc alapmotívumaira épilve iól érzékeltethető pél­dául a szimmetria és az aszimmetria. Érdekesnek ísér- kezik az a kísérlet is. mely során a térraizból mozgás- kompozíció születik (eltán­colják a rajzol), il let ve a mozgásból térrajz. Közben kitűnően tanulmányozható a súlyponteltolódás és még sok minden más. Egyszóval a tokaji képző­művészeti tábor ifjú lakói nemcsak rajzolnak, hanem táncolnak, énekelnek, s zenét is hallgatnak. A tájékozatlan esti látogató akár azt is hi­heti, hogy táncházba tévedt. (gyarmati) Zenei napok Sárospatakon

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom