Észak-Magyarország, 1979. július (35. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-22 / 170. szám
1979. július 22., vasárnap * ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 A középkorból lekottá- zot; magyar világi dallam nem maradt reánk. Ami kevés zenei anyag feltűnik, mind egyházi vonatkozású. Pedig gazdagon virágzó zenéje lehetett, ami nemzedékről nemzedékre öröklődött. A számos históriái éneknek nyoma veszett, legfeljebb egyik-másiknak szövegét ismerjük. Szomorú igazság, az első magyar zenei bejegyzéseket a XVI. századi énekeskönyvek hagyományozták át az utókorra: a Hofgreff-féle kiadványban és Tinódi Lantos Sebestyén krónikás énékgyűjteményében találunk először hangjelzett szövegeket. Az énekmondók előadói praxisából nem I ismerünk semmit, csak gyanújuk gazdag tartalmukat. Az igricek királyi, főúri, nemesi udvarokban működtek, s egy részük szórakoztatta a köznépet vidám, pajzán nótákkal, a győztes csaták emlékét ápoló históriás énekekkel, vezéreket, királyokat dicsőítő dalokkal. Néha vallásos tartalmú szöveggel s a gyászos kimenetelű csata siratásával is bővült műsoruk Mit nein adnánk, ha egy-két, igricek tolmácsolta melódia lejegyzését megtalálnánk!... Az igricek nemcsak énekeltek, hangszerpengetéssel. talán citeraszerű tam- burapengetéssel kísérve éneküket, hanem szívesen fújták sípjukat is. A népies tánczenének konzerváló! voltak. Bizonyára ltókler- kedtek, alakoskodtak, bohóckodtak, komédiáztak is. Javarészük nem mint költő és zeneszerző működött,- hanem a néptől ellesett nótákat, táncmuzsikát terjesztette, variálta. Közönségük szívesen hallgatta danáikat, táncfiguráik zenéjét, ■ bár az egyház mindig üldözte őket. Az igric szó szláv eredetű, vigasságlevőt jelent. Ismeretes ez a szlovák nyelvben és a szlovénban is igric alakban, továbbá az ukránoknál ihrec formában. Igriceink elmagya- rosodot) szlovákok lehettek, róluk elnevezett falvakat általában hazánk peremvidékein, szélein találunk. 1244-től kezdve olvasunk okleveleinkben róluk elnevezett falut, települést. Borsod megyében feltűnik Igrichi község, Zalában is hasonló nevű telek. Pozsonyhoz közel terült el Igreeh falu, amelyet IV. Béla király 1214-ben a kápolnai egyházi birtokhoz csatolt. Torda megyében is találunk Igrechteluk elnevezésű leiepet. Két igric tulajdonnevét ismerjük. Az 1446-ból' való az igricek ?1 Ö oklevél Iván nevő zenészt emleget, aki neve után ítélve szláv lehetett. Az 144!), évi irat Egri Balázs igriciről szól, akinek neve magyar csengésű. A középkori oklevelek számos elnevezéssel illették az ének- mondókat. Igricen kívül regös, ioculator, trufator (Irufa, azaz tréfa szóból képezve) kobzos, lantos, hegedős, cembibator néven emlegetik őket. A mimus. historio és scurra szó is bohóckodó zenészt jelent. Lehet, hogy volt árnyalati különbség köztük, de valószínűleg a sok elnevezés java része szinonim értelmű. Annyi bizonyos, hogy az igricek. regösök, majd a későbbi századokban a lantosok királyi udvarokban is énekeltek, s az utóbbiak többsége latin műveltséggel is rendelkezett. Tinódi magát mindig lantosnak te- ; leintette. Az énekmondók működését kezdettől fogva üldözte, elítélte az egyház, mert műsorukon szerepeltek a vezérek korából való. po- /gánykori históriák. Továbbá kifogásolta őket a papság verseik tartalma, sikamlós kifejezéseik, laza erkölcsi felfogásuk, legtöbbjük alacsony műveltségi színvonala miatt. Az egyház álláspontja később sem enyhült meg irányukban. Az 1279. évi budai zsinat ö. pontja eltiltja a'papokat az ioculator Jk es históriák hallgatásától. A 180 évvel későbbi szepesi zsinat 38. kánonja is rósz-, szalja működésüket. Még három XVII. századi iratot idézhetünk, amely elitéli játékukat. A nagyszombati kódex kárhoztatta az igrich beszédet: a Nádor-kódex a nyelv 24 bűne közé sorolta az igricdalt. A Virginia- kézirat szerzetes szerzője pedig töredelmesen meg- I gyónta bűnét: „hallásomba vétkeztem, mert hallgattam vígságolrat. énekmondásokat”. De a királyok, főurak s a nép szívesen szórakoztak hangszerrel, talán' citera-, tamburapengetéssel kísért nótáik mellett. Birtokokat is adományozott nekik a király. Erről tanúskodik III. Endre 1292-ből kelt oklevele, amelyben telket ajándékozott az igriceknek. De helyük lassanként megszűnik a királyi udvarban a XIV. század folyamán, s a regős, hegedős, lantos veszi át szerepüket. A regős ; szóval először tulajdonnév- * ként 1219-ben találkozunk oklevélben. Dr. Sonkoly István Amikor egy családban rq leány eladósorba kerül, afi szülők gondja is megnövek-| szik. Hetekkel, hónapokkal! korábban megkezdődik a| tervezgetés, hogy mire el-| érkezik a nagy nap, emlé-| kezetes is maradjon az ne-| csak a fiatalok, de a rokon-8 ság, a vendégsereg számára1 is. Történetünk is egy ilyen lagzit idéz, amit vagy két évvel ezelőtt akkorra tűz' tek ki, amikor már beérett a hegy leve, s a hordókban az új bor kellette magát, hiszen a családfőnek volt egy kis szőlője is, ahová munka után, szabad idejé-t ben szívesen járt ki. Any-f nyi szeretettel, hozzáértéssel és szakértelemmel gondozta a tőkéket, hogy szüretkor mindegyikről csak-, nem egy puttonnyal takarított be. Jutott ebből a hasas hordókba, jutott bőven a piacra is, no meg a lakodalomra is. A nagy készülődésben a háztájiban nevelt három hízóból egyet eladott az öreg. egyet a lagzira tartogatott, egyet pedig saját szükségletük fedezésére szánt. A vásárnál felesége is mindig ott volt, de a pénzhez nem nyúlhatott ő sem. Az összeg időről időre gyarapodott, a betétkönyvben mind több nulla került a négyes szám mögé. Merthogy négyezerrel nyitotta meg az apa. S elérkezett a lakodalom napja is. A vendégsereg jó hangulatban ült az asztalok körül, amikor vacsora után felállt a családfő és csendet kért. Szavain érződött, hogy nem szokott a sok beszédhez, éppen ezért azonnal a lényegre tért. Mindeki ráfigyelt. Az öreg élvezte néhány pilla- | natig a helyzetet, aztán a Í zsebébe nyúlt és kis könyvecskét vett elő. Átnyújtotta a fiataloknak. Lánya vette át az ajándékot, kinyitotta, s az ifjú férj elé tartotta. Az első pillanatban fel se fogták hány forintot takar a számsor. Többször is szemügyre véve a végösszeget kibuggyant a szó is a vő ajkán: — Negyvenezer forint..! A pillanatnyi csendbe - hirtelen csapott a hang: — Váljék egészségükre! Egy másik: — Boldogságukra! Egy harmadik: — Gyarapodásukra ... 11 sjkw -«*» •» r»ci » Ugrik a vizen az emlék, a mélyben gyűrűzik tovább... (képünkön baka). Kui Málta mesebeli három kívánsága: 1. Petőfi összes, 2. Babits összes, 3. József Attila összes (képünkön jobbra!. Az esti gyermekka@ cagásban lassan vonul a folyó. Vendéglátóink, a fövenyen csapa- tozó lányok és fiúk kavicsokat ugratnak a víz színén. Zsuzsikát becsapták, leikéből sírt, mert haza- küldték. Talán sokan lesznek már. Ki tudja, mit akarnak az idegenek, az újságosok tulajdonképpen mit is akarnak? Kiöltöztek, néhányan úttörőkendőt is kötöttek, egészséges izgalommal várták az érkezőket.. Egy Sajó-parti levél a szél hullámain lebegve alámerül, földet ér. Küldték a választ, vissza a kérdőívet a Pajtásnak. A mesebeli három jókívánságot érzékenységük, sajátos világuk, környezetük kényszerei szerint fogalmazták meg. Űrhajó, traktor, motor, hátas, ló, parittya, géppisztoly, rakéta, űrhajó. A felnőtt szemmel érdekesebb válaszolókat megkereste a Pajtás szerkesztősége, megyei tudósítójuk invitálására fotós kollégámmal ellátogattunk Sajóladra Kui Mártáékhoz, aki a kérdőívre ezt írta: 1. Petőfi összes, 2. Babits ösz- szes, 3. József Attila op- szes. A szennyes folyó lassan vonul az esti gyermekkacagásban. Elkéstünk. A fiúk elunták az ücsörgést, lementek a partra. A lányok mindvégig kitartottak. Öiükbe ejtett kézzel ültek a díványokon a nagyszobában, osztálytársak, kisebbek. Márta édesanyja friss pogácsával, üdítővel kínál, édesapja borral. Ezt igazán nem kellene. szabadkozunk. s a gyerekek csodavárón néznek ránk. Ezernyi akarással közvetítik felénk a szeretetet, külön- kíilön is szeretnék megsze- rettetni magukat. Kérdéseink suták, nem az ő vilá..........Ilii I » !■ Ml !■■ ■ Ilin |T ■ la...........HM H a megtalállak, neveden szólítalak ... gukból valók, ej, félre fontoskodó felnőttség, keressük meg a srácokat! Kavicsokat ugratunk a víz színén. Ez bizony gyermekkoromban nekem is jobban ment. Nézem a hid- pillérnél örvénylő folyót, aztán a bozótoson át futok a csapattal a rétre. Janika talán térdünkig ér, mégis elrúgja előlünk a labdát, leszereli a nagyokat. A rét füvében, az ő birodalmában gyorsabb, ügyesebb nálunk. Kiskapuzunk. A lányok cselesek, rúgni, védekezni is tudnak. Márta fejjel továbbítja a focit Árpihoz. aki csak nehezen tudja lekezelni. Játék közben majd megtanulja. Mi pa- pás-mamásoztunk. hadse- regeztünk, ők tanítóznak. Először valami huncutságra gondoltam, s bizony elszégyelltem magam, mikor elmondták.' mit jelent. Márta órát, leckét ad a gyengébb tanulóknak. Szigorúan megköveteli a házi feladatot. Árpi neki köszönheti, hogy kettesből négyes lett. Három nullra vezetünk, Márta a kapusunk. Aztán nem bírjuk az iramot, sötétedik, feladjuk. Sándor elégedetlen, övé a labda. Ügy zsörtölődik halkan, ha nagykapura játszunk, kivédi a szemünket. Újra a nagyszobában. Most már kérdeznünk sem kell, csacsognak, mesélnek mindenről. Télen műanyag zsákkal szánkóztak, a nagyobb fiúktól látták. Elöl összefogni a kinyújtott lábak között s le a partról, de jégsima legyen ám, mert különben megsérül a fenekük. Takarítani, mosogatni, muszáj segíteni otthon, állatokat etetni, de jut idő játékra bőven. Erzsiké verset írt a folyóról, fölolvasta az osztály előtt, szép volt. — Most a Légy jó mindhalálig foglalkoztat — tűnődik a válaszon Márta, s a gyerekek harsogják, hogy ez kötelező olvasmány lesz. Szöveg: Karos! Imre Fotó: Sólymos László Vásár Konok romok Tagadhatatlanul igen szép tér ígéretét sugározza a miskolci Tanácsköztársaság lakótelep zárt boltsorával övezett kis terület. A fácskálc, a fenyők, a pázsit, az emléktábla, a nagyvárosias küllemű boltok látványa valóban megragadó. De mi van ezzel a térrel, miért kell rajta immár négy hónapja „avatás utáni pótlólagos munkákat” végezni? Március 21-re elkészült a tér, de a betonja három nap múlva már csupa göröngy volt. Azóta állandóan dolgoznak rajta különböző építő — és bontó! — munkások. Legutóbb újra aszfaltréteggel borították, mégpedig úgy, hogy sárga keramitkockákból csíkokat aplikáltalc belé. Nagyon látványos, .városias! A fővárosi Kígyó utca környékére emlékeztet. S ez igen jó! Még akkor is, ha a bölcsődéhez vezető lépcsőn a sárga kocka talán csúszósabb a kívánatosnál. S íme, az el. ült napokban egy sor sárga kockát kibontottak, átraktak, festettek stb. S ha esik az eső, újra kitűnik, hogy a viz- szintezéssel még bajok vannak, a tócsák árulkodnak. A Korvin Ottó utca sarkán, ahonnan az egykori Bató-házat lebontották, csúf tűzfal nézett a megnövekedett sarki forgalomra. Péntek délután és szombat délelőtt tizenhat állványozó munkás serénykedett, felállványozta a falat. Bizonyára valami reklám ,is kerül majd a nagy felületre. , Városiasabb, esztétikusabb lesz valamivel ez a sarok. Annál szembetűnőbb lesz a túloldal. A szemközti sarkon a Széchenyi utca 74. számú ház romjai búslakodnaK. Csaknem három éve üres, csalt egy s ikségteiennek tűnő boltocska rontja homlokzatán a városképet. A Széchenyi utca felé nemrégiben új kaput ácsoltak, de mögötte romolt vannak. A tetőt, a közfalakat elhordták. szeméttelep, alkalmi W. C., „gyermekjátszótér”, otthontalan szerelmesek búvóhelye, részegek pihenője, patkányok tanya -v Már csalt a használhatatlan homokkőből való külső fal romjai meredeznek és fenyegetnek leomlással. Nemcsak esztétikailag taszító, de életveszélyes is! Többször írtunk róla. Most újra megkérdezzek: meddig csúíos- kodilt a város közepén? (lun) «•BBavtWMejs
