Észak-Magyarország, 1979. július (35. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-21 / 169. szám
~\ 1979. július 21., szombot ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 INTERJÚ HOÖS JÁNOSSAL. A KÖZPONTI BIZOTTSÁG OSZTÁLYVEZETŐJÉVEL — Gazdasági életünk a széles közvélemény érdek- lödésének liözéppon íjában áll. Helyzetünk megítélésével kapcsolatban a legkülönbözőbb — olykor igen végletes — véleményekkel lehel találkozni. Miképpen jellemezhetjük ■népgazdaságunk helyzetét? — Népgazdaságunk mai helyzetét a fejlődés meg- vállozull feltételei alapján, a fokozódó követelményekkel összevetve lehel tárgyilagosan megítélni. 1973 őszén a világpiaci árak emelkedése olyan hirtelen következeit be. és az árveszteség olyan nagy mértékű volt, hogy azt sem gazdasági, sem politikai okok miatt nem lehetett rövid idő alatt a termelőkre és a fogyasztókra áthárítani, tudatosan vállalni kellett az eladósodást. Ezzel csaknem egyidejűleg az elmúlt három évtized fejlődésének eredményeként a magyar gazdaság is elérkezett egy olyan új szakaszhoz, ahol az intenzív fejlődésre. a fejlett gazdaságokra jellemző vonások, követelmények dominálnak. A XI. kongresszus határozata, a Központi Bizottság 1977. október 20-i. valamint 1978 áprilisi határozata egyértelműen és világosan tárta fel a gazdasági helyzetet, és eligazítást adott a tennivalókra. Ennek ellenére — több éves folyamat következtében — az éves tervekhez közel álló termelés- növekedés nem járt együtt a gazdasági fejlődés minőségi követelményeinek a megvalósulásával: a hatékonyság előirányzott emelkedésével, a termelési és exportszerkezet szükséges ütemű és irányú változtatásával, a nemzetközi piacokon a versenyképesség kielégítő növekedésével, a külgazdasági egyensúly javulásával. A népgazdaság egyensúlyi helyzete romlott, a külföldi adósság nőtt. A belföldi felhasználás — elsősorban a beruházások és a készletfelhalmozás — a nemzeti jövedelem nyújtotta lehetőségeket meghaladó ütemben bővült. Mivel ezeknek a kedve- . zőtlen jelenségeknek, tendenciáknak a folytatódása komolyan veszélyeztetné gazdaságunk zavartalan fejlődését, megszüntetésük elodázhatatlan'feladattá vált. A Közpónti Bizottság ezért kidolgozta a gazdasági növekedés pályakorrekcióját: alapvető követelményként szabta meg a külgazdasági egyensúly fokozódó romlásának megállítását, illetőleg a javulási szolgáló folyamatok kibontakoztatását. A termelés, az értékesítés, a fejlesztés és az elosztás főbb előirányzatait, arányait az egyensúlyi követelménynek rendelte alá. Ennek megfelelően szerény növekedési ütemet irányzott elő, és szükségesnek tartotta a gazdaságirányítási gyakorlat érdemi továbbfejlesztését. Az év közepén az első öt hónap lényei alapján ösz- széfoglalóán megállapítható,, hogy a párt-, az állami és társadalmi szervek, a gazdálkodó szervezetek, a dolgozók általában megértették a tervcélokat, és támogatták a magasabb követelményekből adódó feladatok megvalósítását. Mindezek eredményeként a termelés növekedése a népgazdasági tervvel összhangban mérséklődött, és általában az értékesítési lehetőségek függvényében differenciált. A fogyasztás és a beruházási tevékenység a termelésnél lassabban bővült, a készletek év cleii csökkenése a szokásosnál nagyobb mértékű. A kivitel dinamikus növekedése jelentősen meghaladta a behozatalét. Számos gazdálkodó szervezetnél érdemi kezdeményezéseket tettek a munkaerő-gazdálkodás javítására. Továbbra is jelen vannak azonban egyes. korábbi, negatív tendenciák. Ezért az eddigi előrehaladásunk még nem elégséges a tervcélok, mindenekelőtt a külső egyensúlyi követelmények megvalósításához. — Országunk felelős vezetői rendszeresen foglalkoznak a kialakult gazdasági helyzettel, és olyan feltételek kialakítására törekszenek:, amelyek kedvező irányba befolyásolják a fejlődést. Ezek közül mit tart a legfontosabbnak? — A Központi Bizottságnak 1978. december ö-i, az 1979. évi népgazdasági tervről hozott határozata a gazdaságirányítás feladatává telte a terv biztonságos teljesítésének megalapozását, a végrehajtás feltételeinek megteremtését a szükséges irányítási, szabályozási, szervezési és egyéb intézkedések megtételével, illetőleg megvalósításuk ellenőrzésével is. A hozott politikai és gazdasági döntések, intézkedések végrehajtása elkezdődött, amely jelentős segítséget nyújt a vállalati tevékenység javításához is. Az intézkedések és a teendők közül kiemelek három kérdéscsoportot. amelyek hatásai rövid távúak ugyan, de a feladatok megoldása mégis stratégiai jelentőségű. A gazdasági struktúra átalakításának elősegítése s gazdaságpolitika e döntő fontosságú kérdésének a megoldása érdekében elkezdődött, a jól és eredményesen gazdálkodó szervezetek fejlődésének erőteljesebb támogatása, a gazdaságtalan tevékenységet folytató, a korábbi gazdálkodási hiányosságok, erejüket meghaladó túlzott fejlesztések miatt veszteséges és alaphiányos szervezetek átfogó, kritikus értékelése, az ebből adódó feladatok meghatározása. A másik: a nemzeti jövedelem belföldi felhasználásának mértékei, arányai jobban igazodnak az adott egyensúlyi körülményekhez, erőteljesebben segítik az egyensúly javítását szolgáló folyamatok kibontakozását. A harmadik: előrehaladásunk nagymértékben függ a gazdaságirányítási gyakorlat. a gazdaságszervező munka érdemi javulásétól. Az 1979. évi népgazdasági terv végrehajtásának megalapozása keretében következetesebbé vált a gazdaságirányítás felzárkózása az intenzív fejlődés követelményeihez, A felhalmozódott feszültségek feloldásához még sok a tennivaló. A magasabb követelményekhez igazodva kell tovább formálni a gazdasági szabályozást, a termelői és fogyasztói árrendszert olyan irányba, hogy az árak jobban tükrözzék a világniaci ráfordításokat, a „reális"’ költségeket. — A szelektív iparfejlesztési politika, a korszerűség és hatékonyság követelménye. a kedvezőbb termékszerkezet kialakítása. a vállalati tevékeny, ség megítélésének i'i- szonylag új rendje hogyan érinti az emberi viszomm- kat. különös t"kininnel a ni unka erő-gazdálkodásra, bér- és jövedelempolitika ra ? — A munkaerőnek a társadalom számára hatékony területeken való loglalkoz- tatasa népgazdasági érdek. A mérsékeltebb gazdasági növekedés lehetőséget teremt arra is. hogy jelentősen előrelépjünk az olyan régóta meglevő probléma megoldásában, mint a túlzott munkaerőigény, hogy az egyes tevékenységek ellátásához annyi embert kössenek le, amennyi feltétlenül szükséges. A szelektív fejlesztési politikából következően a munkaerőt a gazdaságtalan termelésből felszabadítjuk, és átirányítjuk a hatékonyan működő területekre. Ezzel az átcsoportosítással is járó munkaerő-gazdálkodás javítása különösen azokon a területeken — Budapesten és nagyobb ipari körzetekben — a legjelentősebb, ahol nagyobb a munkaerőhiány. 1979-ben számos gazdálkodó szervezetnél érdemi kéz. deményezéseket tettek a munkaerő-gazdálkodás javítására. Ezek hatása kedvező: mérséklődött a munkaerőigény és a nem kívánatos létszámmozgás, javult a munkafegyelem, a teljesítmény-követelmények növelése könnyebbé vált. A munkaerő-gazdálkodásnak a munkaerőmozgással is járó javítása elsősorban ott hozott egyértelműen pozitív eredményekét, ahol a dolgozókkal szembeni követelmények növelése, az észszerű munkaerő-gazdálkodás a fizikai és nem fizikai dolgozókra, a beosztottakra és a vezetőkre egyaránt kiterjedt, ahol ez a munka az állami, politikai és a társadalmi szervek részéről összehangolt támogatást, bátorítást kapott, és a munkaerőmozgásban érintett dolgozókkal körültekintően, humánusan jártak el. A termelői árak átfogó rendezése, az áraknak a népgazdaság tényleges ráfordításaihoz való igazítása lehetőséget teremt a vállalatok gazdálkodásának egyértelműbb megítéléséhez. Ennek alapján a kollektívák személyi jövedelmeit biztosabban lehet a vállalatok jövedelmezőségéhez és más minőségi követelmények teljesítéséhez kötni. A szabályozásban a vállalati bér. és keresetnövekedést a gazdálkodás eredményétől kell függővé tenni, bérpreferenciával elsősorban az átlagosnál hatékonyabban dolgozó és gyorsan fejlődő vállalatokat indokolt támogatni. A bértarifákat úgy kell módosítani, hogy azok ne korlátozzák a keresetek teljesítményekhez igazodó alakulását. Fokozottabb gondot szükséges fordítani az ösztönzőbb égyéni bérformák arányának növelésére, a csoportos bérezés, az egyösszegű utalványozás elterjesztésére. El kell érni, hogy a kereset minden forintjához kapcsolódjon teljesítmény, ne csak a kereset növekedéséhez. A hatékonyabb munkára ösztönző kereset-differenciálással. a teljesítmény-követelmények növekedésével érthető módon együtt járó helyi feszültségeket a gazdasági és politikai, társadalmi vezetőknek egyaránt vállalniuk kell. — A hatékony gazdálkodásnak természetes előfeltétele a ráfordításokat reálisan tükröző árviszonyok kialakítása, mind a termelői, mind vedig a fogyasztói áraknál. Ezzel kapcsolatban mi jellemzi ma nálunk a helyzetet, és milyen elképzelések vannak az esetleges módosításra? — A világpiaci árak robbanásszerű emelkedésének a magyar gazdasásra be- gvűrűzö hatását az állama múltban központi eszközoK- kel erőteljesen korlátozta. Emiau az anami lamogcua- sok es elvonáson Donyotult rendszere jött letre. turnén kövemezteoen a jtíiemegi termeiül es lOgyasziui árán nem tunrozin a valóságnak. megfelelően a rátorduaso- kui. Ez nenezili a tisztánlátást, a hatékony gazdálkodás kioontakozásat, a lermenszernezet 1 aiaianítá. sál, elörelepest az energía- es anyaggaidálkodas ra- cionaiisaboá tételéoen, a külgazoasagi egyensúly ja- vilasaoan. egyszóval: legtöbb guzdasagpoiilikai céljaink megvalósítását nép- gazdasági méretekben es a gazdálkodó szervezeteknél egyaránt. Ezért az árrendszerben olyan módosítások kimunkálása van tolyamat- ban, amelyek jobban biztosítják árainknak a valóságos ráfordításokhoz, a világpiaci árarányokhoz közelítését, A jövedelem-sza- bályozásnak, az adórendszernek pedig olyannak kell lennie, amely nem közömbösíti az árrendszernek a hatékonyságra, a struktúrára gyakorolt hatását. — .4 reálisabb árviszonyok kialakítására irányuló törekvéseink menynyiben érintik a lakosság fogyasztási struktúráját és életszínvonal-politikánk alapelveit.’ — A reálisabb árviszonyok- az eddiginél jobban összekapcsolják a termelési, külgazdasági teltételekéi, a lakosság fogyasztási szerkezetevei. Az objektív adottságok közvetítésével, esszeru takarékosságra ösztönöznek azzal, hogy ami a nepgazaasagnátv ténylegesen toooe kerül, abból mer. leklarlo fogyasztást tesznek leneiuve. E,.en alrenaezoaea halasára javul, az aaotisa- góknoz joooan igazodik a lakosság fogyasztásának szerkezeié. No az ar szerepe az eleiszinvonal es a io- gyaszlasi siruklura aiakita- saoan. Ugyanakkor az árnövekedést mindig összhangba hozzuk a személyi jövedelmek alakulásavat, ily módon biztosítjuk az életszínvonal növekedésének tervszerűségét. — A gazdasági élet mai fő jelenségei, általános Jelléielei tarlós tendenciának tűnnek, ez a tény milyen követelményeket támaszl a legalapvetőbb gazdasági tevékenységgel, a termelőmunkával szemben? — Feladatunk, hogy jobban beilleszkedjünk a világgazdaságba. Ez sok tekintetben újszerű, nehéz. Ennek a követelménynek csak úgy tudunk megfelelni. ha minden vonatkozásban a termeléstől az értékesítésig. a piaci munkáig felvesszük azt a tempói, amit a világ diktál. Nagy termelekenységü, a minőségi követelményeknek megfelelő, fegyelmezett munkára, ugyanakkor a kezdeményezőkészség kibontakoztatására. anyagi és' szellemi értékeink maximális kihasználására van szükség. Csak az a felfogás lehel helyes, hogy problémáink a fejlődés gondjai, és ezeket a feladatokat képesek -vágyunk megoldani. Ehhez az összes feltétel rendelkezésünkre áll. Gazdaságunk megfelelő, szilárd alapokkal rendelkezik. A munkában szerzett politikai. irányítási tapasztalataink. az abban részt vevők alkotó, cselekvő magatartása. egysége jelentik a legfőbb biztosítékot arra, hogy gazdaságunk megfelel a magasabb követelményeknek is. Rákos Imre Orosz Béla bcmyamérő teoüolittal határozta meg a vágat kő* zepét. Fiatalok az elővájásokon A Borsodi Szénbányák KISZ-bizoltságának 1978—79. évi akcióprogramjában szerepel. hogy fokozott figyelmet kell fordítani az elövá- jásokra. Célul tűzték, hogy a vállalati terv végrehajtásához biztosítani kell a személyi és tárgyi feltételeket. Ennek érdekében a K1SZ- szervezetek csatlakoztak a '„Minél több fiatalt az etö- vájásokra” mozgalomhoz. Az akció lényege, hogy elsősorban az elővájásokon szervezzenek ifjúsági brigádokat. Rudolf telepen meglátogattunk egy elővájó ifjúsági brigádot, hogy bemutassuk, hogyan telik el egy műszakjuk. A fővonali mozdonypályán. majd a gumiszalagvá- gatban haladtunk. Kísérőnk Molnár Sándor, a Rudolf IV-es akna bányai K1SZ- alapszervezelének titkára volt. aki szintén elővájó ifjúsági brigád vezetője. Körülbelül négy és fél kilométeres gyaloglás után érkeztünk a Szabó Flórián ve- -zette brigád munkahelyére. A délelőttös szakban Ferkel Sándor irányította a munkál. — A 8-os pajzsalapot készítjük — ismertette munkájukat Ferke) Sándor. — A vágat körülbelül 890 méter hosszú lesz. 3500-as TH-szelvénnyel biztosítunk. Száz- méterenként azonban nyolc méter hosszú bővítést kell végezni, ahol 4500-as TH- iveket építünk be. Az első ilyen fülkében gumiszalag- meghajtó lesz. és azért kell bővíteni, hogy a mozdony is elférjen. A brigádból hárman dolgoztak a délelőttös szakban. Egy hónappal ezelőtt kezdték a munkát, havonta 40— 45 métert haladnak. Munkájukat segítették a bányamérök, akik irányadást végeztek a vágatban. Orosz Béla bányamérő teo- dolitlal határozta meg a vágat közepét Ezután a rőtében a zenkli-dugónak fúrtak helyet, az ezen függő három spárga alapján tájékozódnak a helyes haladási irányról. — Kézi elcivájó ifjúsági brigád vagyunk — mondta Ferkel Sándor. — Robbantással dolgozunk. A lelepvas- tagság 270 centiméter szén és 120 centiméter föld. A darabos tisztántermelés érdekében. először a meddőt robbantjuk ki és aztán a szenet. Egyméteres előrehaladásból 4500-as vágatban 23 csille szén és 9 csille meddő kerül a felszínre. — Miután kiképezték a szekrényt — kapcsolódott a beszélgetésbe Molnár Sándor —, előtűzővel biztosítják a „kalapot". így biztonságos talpon végezhetik a munkát. Legutoljára az oldalív kerül Cél. Végezetül fával bordázzák ki a két TH közötti részt, mélyek távolsága egy méter. A brigád másik két tagja, Szabó Sándor vájár, és Dáné István csillés, robbantáshoz. készülődött. Danó István a legfiatalabb brigádtag, húszéves. Egy hónapja került elővájó munkahelyre, előtte fronton dolgozott. Felkészültek a robbantáshoz, a szénfalba fúrt húsz lyukat megtöltötték paxittal. Biztonságos helyre távoztunk. Hatalmas légnyomás rázta meg a vágatot, odalenn por és füst. Tavaly a Borsodi Szénbányák üzemeiben 8 elővá- jó ifjúsági brigád dolgozott, számuk ebben az évben tíz. Tavaly nyolcvanöt fiatal került elővájásra, ifjúsági, illetve szocialista brigádba. Az év első felében ijlven harminc éven aluli dolgozó vállalta, hogy elővájáson munkálkodik. Lényeges ez, hiszen az egyik legfontosabb feladat, hogy az elővájásokon dolgozó kollektívákat fiatal munkaerőkkel erősítsük. Olyan ifjúsági brigád is van — a feketevölgyi Pongó Ferenc vezette kollektíva —, amely frontról teljes létszámban elővájásra került. Az elővájó munkahelyeken minden perc drága. A munkával eltöltött órák métereket jelentenek. Hogy az ifjúsági brigádok • munkája még hatékonyabb és szervezettebb legyen, a szénbányák KlSZ-bizottsá- gának határozata értelmében, július hónapban minden üzemnél ifjúsági brigádvezetői értekezletet tartatlak, s az üzemi tanácskozások tapasztalatait a vállalati értekezleten összegezik. N. J. \ Gazdasági Éleik néhány időszerű kérdése
