Észak-Magyarország, 1979. július (35. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-21 / 169. szám

1979. július 21.. szombat ESZAK-MAGYARORSZÁG 3 Küzdelem az egyensúlyért A perkupái tsz modell- üzem. Ami annyit jelent, hogy a környék gazdaságai­nak a Dózsa Termelőszö­vetkezetről kellene példát venni. Elvégre ezért kapott éveken át kiemelt állami tá­mogatást, ezért rendezhette át gazdaságát, vetésszerkeze­tét, hogy megmutassa itt íent északon, a kedvezőtlen adottságok hazájában mit szabad, és mit lehet eredmé­nyesen tenni. Sok pletyka kering manapság megyénk legnagyobb modell üzeméről. Ezek alapja egy mondat. Bí­ró Sándor, az elnök is ezzel kezdte: — Az elmúlt esztendőt 16 millió forintos pénzügyi hi­ánnyal zárta a szövetkezet. A szanálás megtörtént. Több mint ötmillió forint az, amit nem kell visszafizetnünk. Hatmillió forintot, az idei év fejlesztési alapjait bevontuk a veszteség kiegyenlítésébe. Hárommilliót öt év alatt, öt részletben kell majd visz- szafizetnünk. Az adósság többi része tőlünk függ. Ha nem lesz veszteséges a szö­vetkezet, altkor elengedik. ★ Ezek után minden magya­rázat helyett, a múlt év egyetlenegy (igaz, a leg­rosszabb) termelési adata: a kukorica hozama nem érte el a hektáronkénti egy má­zsát, s így előállítása 5825 forintba került. Azt hiszem, mindkét szám páratlan csúcs ennél a növénynél. Ilonka Sándor föagronó- mus: — Hivatkozhatnánk sok mindenre, belvízre, fagy­ra, mert voltak, de nem tesszük. Megfogadtuk, hogy a múltat elfelejtjük, s tiszta lappal indulunk. Szépen hangzik ez így, de mit tesznek a mínusz 16 millióval? Mármint a von­zatúval, az adósságokkal, s azzal a fenyegető helyzettel, hogy idén nem tudnak sem­mit sem fejleszteni? — Hála a megye és a já­rási szervek hozzáállásának, idén már több mint hétmil­lió forintot kaptunk, hogy gépeket, állatokat vásárol­junk, beruházásokat fejez­zünk be, s növeljük a kő­bányánk termelését. Csúnya kérdés fogalmazó­dott meg bennem: — Ezek nélkül, megint veszteség lett volna Várható? — A főagronómus nyelt egyet: — Azért annyira nem. ★ És miért nem? Két válasz a kérdésre: Vidáné Dús Pi­roska üzemgazdász: — A múlt nem annyira sötét, mint amennyire biztató a je­len. Én ezért maradok itt. —. Nem túl nagy szavak ezek ? Kérdés vissza: — Ügy be­széltem? Lehet, de tavaly­hoz képest a költségekben már kétmillió forintot taka­rítottunk meg. Példát akart, nem? Bene Lajos faüzemi bri­gád vezető: — Másfél évvel ezelőtt elmentem innen. Most visszajöttem. Miért? Meg­kaptuk a buszt. Nem kell tíz kilométert gyalogolni. — Csak ennyi az ok? — Ennyi is lehetne! De in­kább az, hogy rendet tettek az új vezetők a fejekben. Nincs veszekedés, nincs be­tartás. Nálunk az egyik bri­gád a másik ellen dolgozott. Ha már termelni nem tu­dott, hát gondoskodott ar­ról, hogy a másik se tud­jon. Es körös-körül hegyek. Annyi, hogy megszámolni sem lehet. Ez a szövetke­zet tíz község határát birto­kolja. Pontosan 7683 hektárt, »melyből csak 1270 hektár a szántó, a többi olyan mere­dek, hogy a gép felborulna rajtuk. A tükör, amely a gazdálkodás helyzetét ábrá­zolja, ezért torz, görbe, mert az emberi akarat és változ­tatni vágyás szembekerül a természet erőivel. Láttam művelt szántókat, ahol a ré­gebbi vízrendezésnek, a be­leöli millióknak már látsza­ta sincs, nemhogy eredmé­nye. ★ Az elnök: — Először úgy számoltuk, hogy a két fő- ágazat, az állattenyésztés és a növénytermesztés valami csekély nyereséget hozhat év végére. Azután ezt a ter­vet elvetettük, mint meg- valósithatatlaht, mert a leg­elemibb költségeket figye­lembe véve, már kétmillió forintos veszteség mutatko­zott. Így a melléküzemágak­ra helyeztük a hangsúlyt: Némedi István elnökhe­lyettes : — A remény túl vér­mes volt. Azt hittük, hogy a faüzem, a szállítóüzem és a kőbánya hárommillió forint nyereséget megtermel. Té­vedtünk, rosszul becsültük fel a lehetőségeinket, s így nincs más választásunk, mint a két főágazatban elkerülni a veszteséget. Az első fél év eredményeit vizsgálva, úgy érezzük, sikerül. (Amit még hozzá szeret­nék fűzni az eddigiekhez: Perkupán az eredményesség nemcsak az új vezetés ke- ménykezűségének, fegyelmet szilárdító intézkedéseinek a függvénye. Akármennyire nem szeretnek beszélni ró­la, a múlt kísért. Nem jó a vetésszerkezet, jóformán nincs pillangós, s riasztóan nugy területet foglal el a ku­korica. Ez a növény, e tá­jon, az utóbbi években szep­tember elején mindig meg­fagyott. Kiváltani, mással helyettesíteni, a vegyszerha­tás miatt, egyelőre nem le­het. A beruházások kihasz­náltsága rossz. Kevés a juh, sok a szarvasmarha. Ter­mészetesen ezeket a hibákat látja az új vezetés, de az „elődök” hibáinak orvoslá­sához egy év kevés. És köz­ben a pénzügyi helyzet fe­nyegető.) ★ Az elnök: — Jelenleg nincs pénzünk. Csak adós­ságunk. De, ha az évet ki­húzzuk, jövőre már tudunk fejleszteni, s így a hibákat orvosolni. Az évet kihúzni... És utá­na? Még jobban figyelem­be venni az északi adottsá­got. Hogy is mondta Bódi István, a bacsó? — Ide fű kell, lucerna kell, és juh kell. Ami pénzt hoz. Ha én 12 ezer liter helyett ötezerrel többet fejek, az már 70 ezer forinttal többet jelent. És ott van még akkor a gyap­jú, a hús. És ehhez csak fű keli, és lucerna kell .. ­Befejezésül az elnök sza­vai : — A modellüzemre szük­ség van. Hol tartanánk, ha nem kaptuk volna meg az állami támogatásokat. Len­ne pár istállónk, néhány nyájunk, pár marhánk, és semmi több. Ha megerősö­dünk, akkor itt 20 ezer anya­juh fog legelni, s több mint ezer szarvasmarhát tartunk majd. És megpróbálunk mel­léküzemágakat teremteni, hogy szilárdan álljunk meg a saját lábunkon, s ugyan­akkor minden tagnak mun­kát adjunk. Hogy túl általános fejlesz­tési tervek ezek? A válasz egyértelmű: igen. De, ha megvalósítják — s miért ne valósítanák meg —, akkor a mínusz 16 millió rossz álom lesz csupán. — kármán — I Korszerű eszközökkel A juh je jós gépesítése Fotó: L. J. If' z r • f • rr\ llju gépi lejok megyei versenye Az elmúlt három esztendő - jó tapasztalatai alapján az idén is megrendezik me­gyénkben a gépi fejők me­gyei versenyét. A rendező szervek a napokban juttat­ták el felhívásukat a megye tejtermelő mezőgazdasági nagyüzemeihez, hogy a fiatal gépi fejők szakmai és politi­kai ismereteinek gyarapítá­sa, a korszerű technikai, technológiai módszerek elsa­játítása, a minőségi munka, a hatékonyság és termelé­kenység fokozása, a tejter­melés javítása érdekében, legkésőbben július 25-ig az idén is nevezzék be legjobb gépi fejőiket e vetélkedőre. Annál -is inkább, mert az év első felében koránt­sem kielégítőek a nagyüze­mek tej termelési eredmé­nyei, s a versenyre való felkészülés, majd magá­nak a vetélkedőnek széles körű szakmai tapasztalatcse­re lehetőségei is jelentős se­gítséget nyújthatnak a javu­láshoz, az előbbre lépéshez. A megyei döntőre minden te­henészettel rendelkező gaz­daság korlátozás nélkül be­nevezheti legjobb fejőit. A csapatversenyben egy-egy csapat két gépi fejőből és a felkészítőből áll. A versenyt Alfa-Laval „B” fejőgéppel bonyolítják le. Mind a csa­pat-, mind az egyéni ver­senyben a termelőszövetke­zeti kategóriában a tíz, míg az állami gazdasági kategó­riában a három legjobbat ér­tékes jutalmakban részesítik. A legjobb hat, illetve há­rom felkészítőt is jutalmaz­zák. Az ifjú gépi fejők szak­mai-politikai vetélkedőjének negyedik megyei döntőjét augusztus 8—8-én Sárospata­kon rendezik meg a Bodrog­közi Állami Gazdaságban és a sárospataki Kossuth Tsz- ben. Mivel évente hasonló országos verseny megrende­zésére is sor kerül, a megyei győztesek jogosullak az azon való részvételre. Érdemes megemlíteni, hogy a tavalyi országos vetélkedőn nagy si­kert arattak a borsodi ver­senyzők : Kékedi Lajos (Me- zőnagymihályi Állami Gaz­daság) volt az egyéni ver­seny győztese, aki Kábái Zoltánnal (Nagymiskolci Ál­lami Gazdaság) az oldalán a csapatverseny egyik első helyezését is elnyerte. Juhok a „fejökombinótban”. Ügy mondják, minden táj­nak megvan a régóta kiala­kult hasznos állatfajtája. Így vélekednek erről a megye északi részén fekvő Cserehá­ton is, ahol szinte minden községben nagy hagyománya van a juhtartásnak. Ez az igénytelen állatfajta nemcsak arra alkalmas, hogy kiválóan hasznosítsa más kultúrnövé­nyek termesztésére alkalmat­lan rétek és legelők szálas takarmányát, de jól alkal­mazkodik a táj erdős, dom­bos területeihez is. Noha tar­tása már korábban is elter­jedt voll, sohasem dicseked­hettünk azzal, hogy a juhhús­fogyasztásban megközelítet­tük a világszínvonalat. Az inkább egy-egy sajátos alka­lomra, főleg szüretekre, vagy esetenként lakodalmakra kor­látozódott. A helyzet az el­múlt évek során sem válto­zott számottevően, hiszen ha­zánkban papjainkban sem éri el a . juhhúsfogyasztás éves szinten az egy főre eső 2 kilogrammot. A juh tartása és tenyész­tése ennek ellenére országo­san és megyei szinten az utóbbi időben fellendült. A növekedés elsősorban annak következménye, hogy a vi­lágpiacon a juhhúst mind­inkább keresik, s a juhte­nyésztéssel foglalkozó közös gazdaságok számára egyre kedvezőbb értékesítési lehe­tőségek nyíltak meg. A meg­növekedett kereslet, a ver­senyképesség megtartása to­vább növelte a juhtenyész­téssel foglalkozó gazdaságok felelősségét. A legjobb adott­ságokkal rendelkező egyedek kialakítása mellett tovább kellett lépni a tartástechno­lógiában, a minőség javítá­sában. A gyapjú- és húster­melés, valamint ennek érté­kesítése mellett, nagyobb gondot kellett fordítani a tejtermelés fokozására és gazdaságos hasznosítására. Nagyon sok gazdaságban egy­re nehezebb volt a megfele­lő munkaerőt biztosítani az igencsak kémén}’ fizikai erőt igénylő kézi fejéshez. A Szik­szói Állami Gazdaság, amely eddig is több mint 130 ezer liter juhtejet adott ál évente feldolgozásra, most egy új lehetőséget teremtett a juh- tejtermelés növelésére. A gazdaság gagyvendégi kerü­letében mintegy. 1 millió 600 ezer forintot érő juhfejő be­rendezést állított be. Korszerű ALFA—LAVAL karusszelrendszerű, svéd gy á r tmáhyú fej oberen dezés megvásárlásával a nagyüze­mi fejesre alkalmas gépsort üzemeltek be. Összehasonlí­tásként elmondható, hogy amíg a kézi fejősnél 300 da­rab juh megfejéséhez több mint 2 és fél óra kellett, ad­dig a gép óránként több mint 600 darab juh megíejésére képes. A berendezés előnye a nagy teljesítmény, a kevés kézimunkáéi ö-igénv. s nem utolsósorban az anyaállatok kíméletes, biztonságos fejése. A fejőállás egy kör alakú forgószerkezet, állásonként egy-egy fejőkészülékkel. Tel­jesen automatizált, kézi és végálláskapcsolók biztosít­ják a problémamentes mun­kavégzési. A juhokat a fe.iés ideje alatt a nyakzár tartja helyükön, amely a fej és után automatikusan kinyílik és elengedi az állatokat. A ki­fejt tej egy zárt rendszerű csővezetéken a vákuumoldó- ba. majd a hütötarlályba fo­lyik, tehát tökéletes a higié­nia. A tejtermelés növelésének a gépi fejes bevezetése azon­ban csak az egyik teltétele. Megvalósulásához mindenek­előtt szükséges a kis bárá­nyok mesterséges táplálása. Ennek megvalósítása érdeké­ben a gazdaság tej pótló szer­rel neveli egynapos koruk­tól a bárányokat A mester­séges báránynevelés előnye, hogy a kevés tejet adó, vág}’ tőgyhibás anyák bárá­nyainak, valamint az ikerel- lésű bárányok egészséges fel­nevelésének nagyobb a lehe­tősége. Ráadásul az anyát az elles után már második napon beállíthatják a gépi fejésre. Bár az eddig végzett kísér­letek még nem szolgálnak teljes biztonsággal az ered­ményességet és a költségvon­zatot illetően, az máris meg­állapítható, hogy az így be­állított bárányok napi súly- gyarapodása meghaladja a 250—300 grammot naponta. Ugyanakkor a fejésre fogott anyajuhok tejtermelése a.ne­velés időszaka alatt is jelen­tősen megnövekedett. A kísérlet után a gazda­ság bízik abban, hogy több juhtartó közös gazdaságban is sikeresen alkalmazhatják a módszert és ezzel országo­san is növelhető a tejterme­lés mennyisége. V. M. fiz egyik emel, a másik fu — Elszakadt a szál! — ki­ált Lőréi József, s fut a ke­mence végéhez. Őszintén szólva számomra rejtély, ezt most hogy’ vette észre. A De­cember 4. Drólművek hőke­zelő üzemében az 1-es ke­mencénél nem látom a hi­bát, a szálak egyenletesen haladnak egymás mellett. Fodor Lajos a hosszú, kam- pós slangéval benyúl a ke­mencetérbe. Itt történt a sza­kadás. — Told előrébb a 8-ast, még egy kicsit! A szál kibújik, a kemence- kisegítő egy hatalmas fogó­val elkapja, s hurkot kanya- rit a végére. Közben a csé- ve viszi a szakadt szálat, ar­ra is hurok, összeakasztja a kettőt, és kész is. Minden rendben. Kérdem Lövet Jó­zsefet, hogyan látta meg a szakadást. — Nem ügy. Gyakorlat kell hozzá. A szálak feszes­ségéből különben, azonnal látszik. Mikor a szálnak fel­felé íve van, belül a kemen­cében szakadt el. A munkások a csévékról lehúzzák a kész kötegeket. Kemény munka. Egy köteg két-három mázsa is lehet. Most tízet vettek le, jó len­dülettel, fogásokkal könnyít­ve a munkát. A vékony dró­tot, amellyel átkötik a szála­kat, ha lefelé fordítják, ak­kor a minőség rendben. Ha felfelé, s rajta a cédula, zászlósán jelzi, megadja ma­gát, selejt, illetve még keze­lés alá kell venni, öt köte- gen zászló... — Hogy van igazgató úr? Ezt kérdezte tőlem az egyik vezetőnk a gyárkapuban — nevet Szász Sándor kőműves, akit egyszer az üzemvezető arra kért, üljön be a helyé­re, mert mindent el tud in­tézni. Káposzta Sándornak nem, de neki pillanatok alatt sikerült szereznie hegesztő­ket, hogy megcsináljanak egy sürgős munkát. — Szabad ember vagyok, szeretnek — huncutul csil­log a szeme, csupa élet, csu­pa tűz ez az apró ember. Mesélik, dicsekedett egy munkás, hogy milyen jól dolgozik ő. Szász Sándor ott állt mellette, kezében vízzel telt vödör. Épp te? — kér­dezte, s kissé megbillentette a vödröt, majd ráförmedt: — Látod, izegsz-mozogsz, s csak eláztatod magad! A szálak látszólag egyen­letesen haladnak egymás mellett. Az a hír járja, hogy a hőkezelőben jó a munka­helyi légkör. A Béke szocia­lista brigád 20 tagja évek óla kiemelkedő munkát vé­gez a hármas jelszó szelle­mében. Lázár József brigád- vezetővel körbejárjuk ‘az üze­met, elmagyarázza a techno­lógiai folyamatot, mire kell vigyázni, hogyan lehet javí­tani a minőséget. Hogyan? Munkafegyelemmel, a sebes­ségek és hőmérsékletek pon­tos betartásával, a holtidők csökkentésével. Az újítások­ban is élen járnak, jelenleg urhnykoszorúsok. Idén meg­pályázták a Vállalat Kiváló Brigádja címet. — Fiatalok és öregek? Ki mennyit bír! Korábban nem volt mese, alig kímélték egy­mást az emberek. Most erőnk szerint. Szólok a vékony- dongájú fiúnak, öcsém, állj csak félre, majd én. Aztán idővel vagy megszokja, vagy nem. Jut itt munka minden­kinek bőven. A brigádon be­lül nincs olyan, hogy aki többet emel, az többet is kö­vetelhet a borítékba. Egysze­rűen azért, mert az úgyne­vezett könnyebb munkával a kemence mellett szalad ele­get. Ügy szoktuk mondani, az egyik emel, a másik fut. A kötélüzem a hőkezelőtől függ. Ott kíméletlen minő­ségi követelmények vannak, amelyeknek eleget kell ten­ni, s érthetően nem mindég}’ a mennyiség sem, az egyen­letes kiszállítás lényeges len­ne. A munkások elmondták, hogy ez akadozik, s az alap­anyaggal is sok bajuk van. A hőkezelés kihozza az anyag- hibát, s a hengerlési rendel­lenességeket. — Nem akarok a múlttal előhozakodni, talán a tanul­ság miatt érdemes — mond­ja a brigádvezető. — Egyik alapító tagunk műszaki állo­mányban volt, a másik szin­tén műszakiban, nyugdíj előtt egy évvel. A vállalat, kiváló brigádja akartunk lenni, s lettünk oklevelesek, mert az új versenyszabályzat tiltotta, hogy műszaki is a brigádhoz tartozzon. Mi er­ről akkor értesültünk. Az el­bírálás nem volt következe­tes, a vállalatnál igen magas kitüntetést kapott az a brigád, amelyiknek éppen a veze­tője volt műszaki. Aznap a brigád összeült, s úgy hatá­roztunk, hogy a sérelem el­lenére megmutatjuk... Az üzemvezető arra kért, ma­radjunk benn, sürgős társa­dalmi munkára. Senki nem húzódzkodott. Ez azért mu­tat valamit a hozzáállásunk­ból, az összetartásunkból, nem? A szálak egyenletesen ha­ladnak egymás mellett. A kádak fölött remeg a meleg levegő. Most három kemence áll átépítés alatt. A beren­dezések elavultak, nem bír­ják a terhelést. A villamos kemencék, három ilyen van, talán a jövő fejlesztését idé­zik. Karosi linn

Next

/
Oldalképek
Tartalom