Észak-Magyarország, 1979. július (35. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-03 / 153. szám
TT79. jiiTius 3., kodéi ÉSZAK-MAG YASOtfSZAG 3 Pályarekonstrukció A sárospataki állomáson a vasútépítők márciusban kezdték meg a pályaudvar korszerűsítését. Nagy most a felfordulás. A IV.. V. vágánnyal már elkészültek, a 11., III. vágányon is felszedték a sínmezőket. öreg. lánctalpas kotrógép lassan hátrálva, fél- köbméteres kanalával szedi lel a régi ágyazatot és rázúdít,ja az anyagot elszállító tehergépkocsik platójára. Baj- csi József művezető így jellemzi a munkát: — Haladunk, kínlódgatunk. Tegnap is kél órán át kellett állnunk. Csak akkor tudunk dolgozni., ha szabad területünk van. Ez természetes is. ..Elő’’, vasúton dolgoznak, a forgalom, a tolatás nem állhat meg. Összesen félszáznyi ember dolgozik, de a munka erősségei a gépek és a vele dolgozó tíz ember. Ezek közé tartozik Takács János kotrómester: — Naponta 31)0—330 köbméter anyagot szedek fel. Húsz éve vagyok a MÁV Miskolci Építési Főnökség szolgálatában, de 28 éve csinálom ezt. a munkát. Hát biA sórospcrtalíi állomáson nagy teljesítményű markológép könnyít a nehéz fizikai munkákon. zony. ha a teljesítményt ösz- szeadnám, az megfelelne egy kisebb hegy elhordásának. Kicsit csavargó szakma a miénk. Gyakran dolgozunk olyan helyen, ahol magunknak kell főzni. Mit szeretek legjobban? Krumplit krumplival, de ízletes bográcsgulyást, halászlét is tudok készíteni. Volt egy kollégánk, az hajnalban elment petézni, így halászlé volt az ebéd. Itt most jó, közelben van az étkezde, s ha az ember naponta egyszer meleget eszik, a reggeli, a vacsora elmegy. Szabolcsban lakom. Néha hét közben is elfog a honvágy a családom után. három gyerekem van. éjszaka haza, hajnalban visszautazom és megvan a nyugalom. De tudja, hogy van? Ha otthon vagyok, az egyik, a másik nap elmegy, a harmadik napon már hiányzik a gép, a megszokott munka. Varga János ctózeres az Április 4. brigád helyettes vezetője is sok éve dolgozik a főnökségen: — 1967. júniusában jöttem ide. Azóta Hatvantól Hidasig, Üjhelyig végiggyalultam ■ a miskolci igazgatóság területét. Az az igazság, ha az ember szereti a szakmáját, bármilyen nehéz is az, szívesen csinálja. Itt hatan vannak földgya- lusok. A művezető szerint mind jól dolgozik, de Varga, Takács Miklós és Kozma Sándor a tükörkészítés specialistája. Nagy pontossággal dolgoznak, így kevesebb utómunkára, csákányozásra, lapátozásra van szükség. Ez igen fontos szempont, hiszen, ha másutt 30 Celsius-fok hőség van, itt a sínek közt legalább 50-et mér a hőmérő, a levegő reszket, s a' kézi munkái végzők csak félmeztelenül bírnak dolgozni. A pályaudvar keleti részén már kész a tükör, amire majd a zúzalék jön. A leendő két új sínpár között a vasútépítők húznak árkot, készítik a csatornarendszert. Utánuk mintha friss hó fedné a tükröt. Üj technológia alkalmazásának vagyunk tanúi. A talaj itt agyagos, ez „feltolja” a nedvességet, el- iszaposítja az ágyazatot Ennek meggátlása végeit a tükörre műanyag szövetet borítanak, erre zúdítják a zúzottkövet'. A szövet alulról nem engedi át a vizel, s a kőzúzalékon át leszivárgó csapadékot a csatornarendszerbe vezeti. Itt jövök rá, miért is bosszankodott az egyik gépkezelő. Maréknyi fúrót, mint bűnjelet nyújtott felénk: — Nézzük meg! A fúrók nem bírják. Nincs, aki megköszörülje a vidia fúrókat, így csalt kínlódunk. A lefektetett betoncsövet felülről át meg át kell fúrni, hogy a műanyag szövetről a víz becsorogjon a vezetékbe. Speciális csöveket nem kapnak, így kényszermegoldásból marad a fúrás. A Szerencs és Sátoraljaújhely közötti vonalon több éve kezdték meg az egyszerűsített korszerűsítést. Ennek lényege, hogy a törzshálózati rekonstrukcióban a felépítményt sínmezőkre szabdalják, ezt ideszállítják és mozaikszóimén rakják le a jobb oldali vágányon. Így a méterenkénti 34 kilogrammos sínek helyett 48 kilogrammosokon roboghatnak a vonatok. A felépítmény jobban bírja a terhelést. így a szerelvények a korábbi 50 helyett 80 kilométeres sebességgel haladhatnak. A munkával ez évben végeznek, mindössze Sátoraljaújhely és az országhatár közötti fél kilométer hosszúságnyi vágányon húzódik át a munka ■ jövőre. Egy újabb „ugrás", távolságban : a mezőzombori állomás: — Május első napjaiban kezdtük meg a munkát — informál Fábián Ferenc elö- munkás. — Kisebb-nugyobb zökkenők ellenére tartjuk az A vasútépítők legjobbjainak egyike': Varga János dóieres. ütemet, Az emberekkel meg vagyok elégedve, jól dolgoznak. Feczus Mihállyal, Molnár Gyurkával már jó húsz éve dolgozunk együtt, szó nélkül is megértjük egymást. Mi a gond? Hiányzik az utánpótlás. Az I-es vágánnyal már elkészültek, itt 54 kilogrammosra cserélték ki a méterenként 48 kilogrammos síneket. Újfajta, rugós sínszorí- tót alkalmaznak, a sínek alá műanyagszövetet tesznek, hogy a pálya biztonságosabb legyen. Elkészültek az új peronnal is. Pár ember most végzi az utolsó simításokat az új kerítésen. A jövő hónap 16-án kezdik meg a II. vágány rekonstrukcióját. A törzshálózaton ez évben — mint Váradi István, a főnökség igazgatója elmondja —, több mint 24 kilométer hosszúságban szedik fel a sínmezőket, a régi ágyazatot, és helyette újat készítenek. Erre jön a felépítmény, a méterenként 54 kilogrammos sínekkel. Jelenleg Hatvan és Hort-Csány között végeznek ilyen munkát, amelyet rövidesen befejeznek. Utána a Hort-Csány és Vámosgj'örk közötti szakaszon kezdik meg a korszerűsítést, és dolgoznak Mezőkeresztesen is. Az idén a törzshálózaton és a mellékvonalakon — sok más munka mellett — összesen 33,5 kilométer hosszú pályán végeznek rekonstrukciót. Úgy látszik, hogy a féléves tervet sikerült teljesíteniük Nagy munka van mögötte. hiszen 100 ezer köbméter földet kellett felgyalulni. kiemelni, elszállítani, 42 ezer tonna zúzottkövet, 6 ezer köbméter homokos kavicsot kellett beépíteni. Nem is szólva a felszedett és elszállított régi. és a helyébe rakott új sínmezőkről, a sok kilométer hosszúságú héza- nélküli sínek „begombolásá ról”. Csorba Barnabás A zúzott kő aló műanyag szőnyeget fektetnek Fotó: Szabados György Miért pazaroljuk az energiát? A kérdésre egészen röviden azt válaszolhatjuk: azért nincs még a vérünkben a takarékosság, mert mind ez ideig megtehettük, hogy kedvünk szerint használjuk a drága pénzen előállított energiát. Roppant ijesztő szám kerekedne abból, há kiszámítanánk a fényárban úszó lakások és közterületek energiafogyasztásút, a fűtési célokra termelt hő nagyfokú pazarlásából eredő veszteséget. a gazdaságtalan hatásfokú gépek, berendezések üzemeltetési költségét. Nem rugaszkodunk el túlságosan a valóságtól, ha e helyen is leírjuk, hogy mi, magyarok, sajnos nem vesszük túlzottan komolyan az energiata- ka rékosságot. Még ma is ott tartunk, hogy a vállalatok egy része — kiváltképp ahol az önköltségben nem túl jelentős az energiaköltség — ímrriel- árnmal, kényszeredetten foglalkozik az ésszerű, takarékos energiafelhasználással. Legtöbb ágazatban nem írják elő a kötelező takarékossági tervek készítését, s az önkéntes alapon történő energiatakarékosság nem elég hatékony. De az árak és a gazdasági szabályozók sem ösztönzik kellőképpen a vállalatokat az energia, valamint az energiahordozók takarékos felhasználására. Nagyrészt ez az oka, hogy a fajlagos energiafelhasználás nem javul számottevően, és tovább csökken az energiamegtakarítás abszolút mennyisége is. Ez a veszteség évenként százmilliókban mérhető. Ugyanakkor az energiatermelés, az energiával való észszerű gazdálkodás az egész világon az érdeklődés előterében áll. Nagyon is törvény- szerű mindez, hiszen az elmúlt években jelentősen megváltoztak az energiaellátás külső és belső feltételei. Az energiahordozók világpiaci árának rohamos növekedésével egyidőben fokozódtak az energetikai beruházások költségei is. Nagyon valószínű — erre utalnak a nemzetközi piacról származó különféle jelzések —, lfogy a tüzelőanyagoknak rendkívül magasra szökött ál-szintje a jövőben sem fog számunkra kedvezően változni, így továbbra is tetemes kiadások terhelik majd a népgazdaságot. Különösen az importból beszerzett energiahordozók jelentenek nagy deviza terhet az országnak. Éppen ezért, az energiával való takarékos gazdálkodás napjaink egyik kulcskérdésévé vált. Jó dolog az. hogy az ország energiaellátása — több környező országétól eltérően — eddig zavartalan volt. nem került sor különösebb korlátozó intézkedésekre. Mindez szocialista gazdaságunk erejét: is példázza. Sajnos, egyes helyeken ezt úgy fogják fel, hogy nekünk, magyaroknak továbbra sem kell különösebben takarékoskodnunk, bennünket nem érint az olajválság. Ennek kapcsán hadd emlékeztessünk rá. hogy a hazai energiahordozó-termelés részaránya az idén mintegy 48 százalékra tehető (egy évvel ezelőtt ez még 53 százalék volt), ami azt jelenti, hogy a hiányzó 52 százalékot importból kell fedezni. Vagyis, energiaszükségletünk fejlődési ütemével nem tud lépést tartani kőszén- és szénhidrogén-termelésünk. Sokan azt mondják erre, majd kisegít bennünket a Szovjetunió. Ennek eddig sem éreztük hiányát. Tavaly például csaknem egymillió tonna kőszenet és kokszot, s több mint 7 millió tonna kőolajat vásárolhattunk. Hazai energiaszükségletünk kielégítésében meghatározó szerepe volt annak a 4.4 milliárd kilowattóra szovjet villamos energiának is, amit 1978-ban importáltunk. Az idén is elsősorban a szovjet nvers- anyagbehozatal nyújt biztosítékot a népgazdaság ellátásában. Importunk áruösszetételét tekintve, változatlanul nagy hányaddal szerepel az energia és energiahordozók. Mintegy 7,3 millió tonna kőolaj, csaknem 1,1 millió tonna kőszén és koksz, 6 milliárd kilowattóra villamos energia érkezik a Szovjetunióból. A földgázszállítás volumene is meghaladja az évi 2,5 milliárd köbmétert. Ezek után nem nehéz belátni, hogy alapvető érdekeink fűződnek az energiaigények növekedési ütemének mérsékléséhez, amit a népgazdaság, ezen belül az ipar szét 'kezdenek további átalakítása, integrációs kapcsolataink ezzel összefüggő céltudatos irányítása, az energiaracionalizálási és -takarékos- sági lehetőségek maximális kihasználása útján lehet elérni. Ugyanakkor a szükségletek összetételét úgy kívánatos befolyásolni, hogy az igazodjék az igénybe vehető leggazdaságosabb energiaforrás-struktúrához. A szükségletek és az energiaforrások összehangolásán belül is kiemelkedő jelentőségű a kőolaj- és földgázfelhasználás arányának mérséklése annak érdekében, hogy a tőkés kőolaj -behozz) - tatban számottevő megtakarítást érjünk el. A kőolaj- termékek iránti igények nagyarányú növekedése ugyanis azt jelenti, hogy ebből az alapvető energiahordozóból 1980-ban várhatóan 12—13 millió tonnára lesz szükségünk, tíz év múlva pedig a mai számítások szerint kőolajfogyasztásunk eléri a 15—16 millió tonnát. Ebből a hazai termelés csupán 2 millióra tehető, amiből rögtön kitűnik, hogy a kő-., olaj öthatodát külföldről kell beszereznünk. Nagyon is kézenfekvő tehát, hogy ilyen arányok melleit: csakis az energiával és energiahordozókkal való szigorú takarékosság, a belföldi energia- hordozók termelésének fokozása hozhatja meg a várt eredményt, így leszünk képesek fenntartani az egyensúlyt, s tudjuk elkerülni, az energia felhasználását korlátozó kényszerű intézkedéseket. Hogyan tudunk még gyorsabb léptekkel előrehaladni az energiatakarékosságban ? Mindenekelőtt komplex energiaprogramra van szükség. Olyan, hosszabb távra szóló célokat kell kitűzni, amelyek cselekvésre késztetnek minden embert. Óriási energiamegtakaritási lehetőségek rejlenek például a gazdasági szerkezet további javításában, amely kizárja az energiaigényes iparágak túlzott fejlesztését. Célravezető megoldás lehet azener- gi afelhasználó berendezések hatásfokának erőteljes novelese, az indokolatlanul nagy hőveszteségek csökkentése is. Ugyancsak érdemes felülvizsgálni az elektromos fűtőberendezések gyártásának, behozatalának, forgalmazásának kérdését, s teljes egészében meg kellene szüntetni az elektromos fűtőberendezések kisiparosoknál történő gyártását. Felvetődik az a kérdés is, hogy a közvilágítás mai rendszere, az érvényben levő gyakorlat összhangban áll-e takarékossági törekvéseinkkel. Nem utolsósorban, a nagyobb előrehaladás érdekében, olyan ösztöhzö rendszer kialakítását lenne célszerű kezdeményezni, amely az energia racionális felhasználására serkent. Lovas Lajos Nemcsak a fcombájnosokon múlik A gyors, szemveszleség nélküli aratás, a nagy nyári munkák teljes sikere nemcsak a kombójno- sokon múlik. A jól szerveiéit betakarításban fontos szerepük van a szállitójármüveknek. Rajtuk múlik, hogy ne kelljen a kombájnoknak ürítésre várva vesztegelniük. És a kombájnokat, száliitó- jármüveket természetesen nyomon kell követniük az aratás járulékos munkáit végző gépeknek is. A képen: a Heiö menti táblákon elsőnek aratott őszi árpát üríti a kombájn a pótkocsiba. (Fotó; Sz. Gy4
