Észak-Magyarország, 1979. június (35. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-13 / 136. szám

ÉSZAK-MAGYARQRSZAG 4 1979. június 13., szerda Júliusban avatják Békeidők — Harcmodor — Naplemente délben Szakmunkával készül a vasas jelkép Mi újság a filmstúdiókban? Formálódik az acélember Éppen körbecsodóltuk a szo­bor gipszmintáját, s a hozzá- illesztett lemezeket, amikor a fotós hirtelen felszisszent: ..Már megint belegyalogol a képbe valaki ... !” Oldalra persze nem figyelt, igy vá ratlanu! került lencséje elé dr. Szeppelfeld Sándor, az LKM vezérigazgatója és Maj- tényi Lajos, a kohászat párt­titkára. Az érkezés és távo­zás viharos gyorsaságát (alig pár percig tartott) Farkas Pál szobrász később így magya­rázta : — Szinte mindennapos lá­togatók nálunk a vállalat ve­zetői, amióta hozzákezdtünk. Gondolom, benne van ezek­ben a látogatásokban — az egyszerű emberi kíváncsisá­gon túl — a leendő ,,gazda” szemének gyönyörködése is... S ez érthető, hiszen a króm- dioxid acéllemezekből egyre inkább összeáll az a marti­nászfigura, amelyet Farkas Pál elképzelt, s amely legké­sőbb július 7-én az LKM ven­dégháza előtti téren foglalja el talapzatát. Ezen a napon avatják ugyanis fel, részeként a Siemens—Martin acélgyár­tás 100 éves jubileumát ün­neplő eseménynek. A hatalmas NAC-csarnok- ban mindig akad nézelődő. A monumentális méretek vonz­zák az érdeklődőket, s a sze­mekben napról napra több az elismerés, ami a munkának, az alkotóknak éppúgy szól, mint a növekvő acélember­nek. Aztán továbbállnak az emberek is (szobornézésből nem lesz teljesítmény), s a dübörgő csarnokban öten ma­radnak a vasas jelkép mellett. Az „alkotóműhely” (egy le­határolt kis része a nemes­acél-hengerműnek) éppen olyan rendetlen, mint bár­mely más műterem a világon. Sok a fémhulladék, mert a lemezt ki kell szabni, simára kalapálni, oxigénnel hajlíta­ni, légköszörűvel köszörülni, fényezni, majd oxigénnel át­égetni, hogy matt legyen; ne vakítson a rávetődő napsuga­raktól. Kemény szakmunka ez a javából 1 Farkas Pál aligha boldo­gulna „társszobrászok” nél­kül. Haláss János hidraulikus lakatos, Szabári László .szer­számlakatos. Palácsilc Miklós és Hegedűs László karosszé­rialakatosok valamennyien válogatott szakemberei a gyár­nak, ' mégis meghökkenten vették tudomásul, hogy egyik napról a másikra egy szobrot kell össze... össze... Vajon milyen szó illene ide egyálta­lán? Szerelni? Nem. Illeszte­ni? Nem. Munkálni? Talán. De tulajdonképpen mindegy. A lényeg az, hogy most már egészen emberformája lett a lemezeknek, amiben maguk se igen hittek eleinte... Most már megbarátkoztak a „szobrászkodással”, pedig kezdetben nehéznek találták, s a lelkűk mélyén nevetsé­gesnek Is egy kissé. Mit szól­nak majd a kollégák?! Most viszont körbeáilják, csodál­ják, s néhányan irigy 1 ik őket... Pedig nem könnyű a dolguk. A krómacél makacs, kőkemény anyag, aminek nem lehet csak úgy nekiesni. Igaz. most nincs teljesítmény, a mozdulatok nem ismétlést, hanem fantáziát igényelnek. Van ugyan gipszterv, de az alkotó szerencsére nem ra­gaszkodik túlságosan ehhez a részletek kidolgozásában. S ahogy telik-múlik az idő, közeledik a DÁTUM, az em­berekben érezhetően nő a fe­szültség. bujkál valami lám­palázféle. Halász János egyre többel gondol általános isko­lás fiára, aki hetek óta nyúz­za már. mikor láthatná azt a szobrot. De a gyárba nem en­gedik be a gyereket. No, majd a téren! S így vannak ezzel a többiek is ... S a primérközönség is egy­re kíváncsibb! A kritika, amely ott helyben „csapódik le” (minden sliláris szépítés nélkül), kedvező. A szobor a szó szoros értelmében dara­bonként állja ki a próbát. El­készülte utón rögvest felpró- bállúk a kíváncsiskodók az acélember két bakancsát (jár­ni, igaz, nem tudtak benne), s egy kemény koponyójú vál­lalkozó szellem még a fém- kalapot is a fejébe nyomta. Azt hiszem, egyedül az az­besztköténnyel nem sikerül majd megbirkózni senkinek. Mindezt a fiatal szobrász mesélte nevetve, akiről a „premiere” előtt illik elárul­nunk annyit, hogy szegedi születésű, bár jelenleg Szek- szárdon lakik, s ez a lakhely­csere nemcsak egy alliterá- cióhoz. hanem egy készülő Babits-szoborhoz is elegendő volt. Farkas Pál szülővárosában, Szegeden végezte a képzőmű­vészeti főiskolát is, s ez az első bemutatkozása Miskol­con. Keresztény Gabriella A Magyar Filmgyártó Vál­lalat. (MAFILM) stúdióiban mozgalmas az élet. Mind a négy játékfilmstúdióban új művek előkészületei, vagy már felvételei folynak. A ka­pott tájékoztatás szerint a Hunnia Stúdióban a Balázs Béla Stúdióval közös vállal­kozásban Gulyás Gyula és Gulyás János rendezésében készül a Papp Lacit nem le­het legyőzni című film, amely dokumentarista eszközökkel mutatja be a háromszoros olimpiai bajnok. Papp László életútját, sportvezetői tevéi kenységét. Természetesen jócskán helyet kapnak a film­ben archív dokumentumok is. Az áldozat a címe az első játékfilmjével jelentkező Dobray György művének, amely műfaját tekintve lé­lektani film, a személyiség­jegyeknek azokat a külső meg­nyilvánulásait keresi és pró­bálja bizonyító erejű rend­szerbe foglalni, amelyek alap­ján tévedhetetlenül felismer­hetők a gyilkos figyelmét magukra irányító leendő ál­dozatok. Ugyanebben a stú­dióban befejezéséhez közele­dik Grunwalsky Ferenc Utol­só előtti ítélet és Elek Judit Holnap, majd holnap című filmje, folytatódik Bódy Gá­bor rendező irányításával a Weöres Sándor műve alapján születő Psyche forgatása és a közeljövőben várható Huszá- rik Zoltán készülő Csonlváry- íilmje forgatásának befeje­zése. A Budapest Stúdió készülő filmjei közül hármai emlí­tünk meg. Vilézy László, aki elsősorban kiváló dokumen- tximl'ilmjei nyomán ismeri, első játékfilmjét forgatja. A címe Békeidő, forgatókönyv- írója Szalai Györgyi. Ez az alkotói kettős már jelzi a film közéleti töltését, egyéb­ként egy elnéptelenedő me­zőgazdasági termelőszövetke­zet fennmaradásáért való küzdelmét járja körül. E küz­delem igen sok egyéni és szo­ciális konfliktust hordoz ma­gában. amelyek nem hagyják érintetlenül a téesz elnöké­nek'és párttitkőrának viszo­nyát sem. Naplemente délben címmel Illés Endre forgató­könyve alapján készíti új filmjét Hintsch György; a film egy híres zongorista és zeneszerző drámája, aki sike­re teljében, élete delelőjén gyógyíthatatlan betegségbe esik, és hónapjai meg vannak számlálva. Azt vizsgálja e mű, hogyan lehet emberibb életet élni ilyen körülmények között. Fényi Tamás — új filmje — Élve vagy halva a címe — azoknak állít emlé­ket, akik az 1848-as európai forradalmak elbukása után sem adták fel a harcot. A Lotte A Pesti Színház vendégjátéka Miskolcon Előadás után előkerestem a Lőttét ábrázoló korabeli met­szetet. Charlotte von Stein — ha a művésznek" hinni lehet — duzzadt ajkú, tojásdad arcú hölgy volt, beszédes sze­mekkel. Egész megjelenésé­ben azonban van valami eti- kettszerű zártság, hideg fö­lény. A színpadi Lotte szerencsé­re nem ilyen. Rutt Icaiban for­ró asszonyi indulatok mun­kálnak, torokszorító feszült­ség közepette törnek elő gon­dolatai; a dikeió nem is ké­pes követni a feltörő érzése­ket. Toldalékok, szó. és mon­da! végek maradnak el. vagy torlódnak össze az új gondo­latsorral. A művésznő látha­tóan semmibe veszi a színpa-_ di beszéd törvényeit... Ez az indulatai közepette fulladozó Lotte mégis egészen egyedül­álló asszony-ember. Ez méltó formátumú társa volt a köl­tőóriásnak. öl komolyan kel­lett venni, őt reszketve kel­lett szeretni, ő képes volt megbénítani, vagy szárnya­lásra késztetni partnerét; tőle el kellett menekülni! Ennek a kapcsolatnak min, lkat pillanata életre, halálra menő mérkőzés volt, telítve — már-már egészségrontó — szellemi feszültséggel. Ruttkai Lottója újraéli az együttlét tíz esztendejét. Ma­gyarázatot keres a megma- gyarázhatatlanra. Kutatja a zseni tetteinek mozgató ru­góit. S közben lemezteleníti Goethét is meg önmagát is. Peter Hacks monodrámája kitűnő lélektani tanulmány, s fölényes dramaturgiai isme­retekkel megírt mű. Valló Péter rendező invencióval és nagy mesterségbeli tudással állította színpadra. Az elő­adás legnagyobb nóvuma az a tény, hogy egy zseniálisan mozgatott marionett bábuval teljes értékű színpadi part­nert teremt a rendező Lotte számára. A feleség és a férj eme furcsa kettőse között eg.v pillanatra sem szakad meg a kontaktus. így Lőtte nem­csak önmagával, illetve Goe­the szellemével, hanem a — némán is nagyon beszédes — férjjel is mérkőzik. így válik a monológ drámqi párbeszéd­dé. Egyre önmarcangolóbb dialógussá. Lotte — kimondva, kimon­datlanul — nem kevesebbre vállalkozik, mint. hogy meg­fejtse Goethét; ellentmondá­sos személyiségéi, cselekede­teinek indítékait. Áz asszony mindent tud a másik nemről, és a lehető legtöbbet tud sze­relméről. De hát követhető-e a zseni? Egyértelmű nemmel kell válaszolnunk. Lotte viszont nem akarja ezt a „nem”-et kimondani, tudomásul venni. Ez a tragédiája. Ennek bekö­vetkezéséig számtalanszor le­hetünk tanúi „halálának” és újjászületésének. A szélsősé­ges (sajnos nem találok jobb szót ró) kedélyhullámzásnak legfél el melesebb pillanatai a postakocsi varasa, majd ér­kezése. A levél okozta eufó- riás öröm — az ezt követő — időhúzás, mely reménnyel és félelemmel telített, majd a teljes összeomlás; érzelmi ki­üresedés. Mit mondhatnánk még? Talán azt, hogy Ruttkai min­den csodára képes művész, akinek döbbenetes erejű át­változásai, lélekcserélő jelen­léte, nyitottsága (a kezdeti indiszponáltság ellenére is) ritka színházi pillanatokkal ajándékozott meg bennünket. * A meghívásért hálásak va­gyunk a Gárdonyi Géza Mű­velődési Háznak, mely nem először — és reméljük nem is utoljára — gondoskodott ar­ról. hogy a miskolci közönség megismerhesse színházi éle­tünk egy-egy kiemelkedő pro­dukcióját. (gyarmati) film főhőse Noszlopy Gáspár, a szabadságharc somogyi kor­mánybiztosa. Az Objektiv Stúdióban Ró­zsa János befejezte a Vasár­napi szülök forgatását, Szabó István pedig az utómunkála­toknál tart Bizalom című filmjével. Elkészült és bemu­tatás előtt áll a Remenyik Zsigmond művére alapuló Mese habbal. Bácskai Laura István filmje. A Dialóg Stúdióban Fábri Zoltán forgatja a Fábián Bá­lint találkozása Istennel című filmjét, amely tulajdonkép­pen a tavaly nagy sikerű Magyarok című film előzmé­nye, és ugyancsak Balázs Jó­zsef regénye nyomán készült, cselekménye 1918 és 1920 kö­zött játszódik. Ki beszél itt szerelemről? a címe Bacsó Péter új filmjének, amely egy csúnyácska, nagyszájú lány, egy egyetemi hallgató vígjá­téki történetének keretében mutatja meg mindennapjaink életének néhány jelenségét. Ugyanebben a stúdióban el­készült Dárday István és Sza­lui Györgyi újabb filmje, a ríarcmodor, valamint Mészá­ros Márta lengyel—magyar koprodukcióban készült Út­közben című filmje. A Közművelődési Stúdiók­ban készülő filmek közül megemlítjük Szallcay Sándor minden bizonnyal nagy ér­deklődést kiváltó művét, amelynek a címe Kojak Ma­gyarországon. Ebben, a vala­mikor kivándorolt Kócsag család világhírű tagja. Kojak hadnagy Budapestre érkezik. Kojakot ki is alakíthatná más. mint Inke László. Hars Mihály a szilvósváradi Sza- lajka-völgyben forgatja Erdő című filmjét, György István pedig egy hegedűkészitő mes­terről készít kisfilmet Hege­dű címmel. Végül megemlít­jük a Negyedikesek című, Péterffy András rendezte kis­filmet, amely az anyanyelvi nevelés és a demokratikus közösség kialakításának pe­dagógiai vonatkozásait és az ezzel kapcsolatos kísérleteket mutatja be. Bőrdíszműipari kiállítás Tizenkét bőripari vállalat, tanácsi és szövetkezeti üzem, valamint az ország legna­gyobb műbőrgyúra, a Grabo­plast, több száz bőrdíszmű­ipari terméket mutat be a belkereskedelmi szakembe­reknek, a külföldi vásárlók­nak és a nagyközönségnek a kedden nyílt egyhetes mo- dellkiállításon. Az évenként megrendezésre kerülő, orszá­gos bőrdíszműipari modell- kióllítást a Bőripari Tudomá­nyos Egyesület a TIT Bocskai üli stúdiójában szervezte meg. A bemutatón egyebek kö­zött női táskák, aktatáskák, bőröndök, övék és más dísz­műáruk láthatók, a legújabb d ivatirónyzatnak megfelelően többségük bőr-, illetve mű­bőr alapanyagból készült. Kü­lönösen sok a velúr és a szín- bőr kombinációjú termék. Az új divatszínek: a világos- drapptól a barnáig, s ezek kombinációja. Valamennyi bemutatott divatcikk nagy so­rozatban gyártható, a válla­latok a belkereskedelem igé­nyeitől függően hozzák; azo­kat forgalomba, részben még az idén. Bányászok és kisiskolások A Borsodi Szénbányák­nál immár hagyomány, hogy szocialista brigádok általá­nos iskolás gyerekeket pat­ronálnak. Az eddigi gyakor­lat az volt, hogy egy kö­zösség egy osztályt segített. A putnoki aknán dolgozó 14 tagú Bláth.y Ottó komp­lex frontszerelő kollektíva most „újított”; s egyidőben két általános iskolai osz­tályt vett „szárnyai alá”. Tíba Miklós és társai leg­utóbb kirándulást szervez­tek, s erre meghívták a putnoki 1. és 2. számú is­kola . egy-egy osztályának ta­nulóit és tanáraikat. Kalevala A Thólia Színház új szereposztásban mutatja be a finnek nép? eposzát, a Kalevalát. Színpadra alkalmazta és rendezte: Kazimir Károly. A képen: Málnai Zsuzsa és Faragó József.

Next

/
Oldalképek
Tartalom