Észak-Magyarország, 1979. június (35. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-06 / 130. szám

1979. június 6., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 * ígéretes szénkutatások Mire jók a huminsavak és a humátsók? Régi törvény: a nagy jö­vőjű újdonságok vagy ,a vé­letlen, vagy valamiféle kény­szer szülöttei. S ami sajnos hazai sajátosság; a legnagy­szerűbb újítás vagy találmány megvalósításának útja is rö­gös, hosszadalmas. Az újdon­ságok nehezen növik ki a gyerekcipőt, s felnőtté válá­suk krónikája gyakran a re­gény műfaját igényli. E re­gények ismétlődő motívumai az' újat alkotó, gondolkodó ember magárahagyatoltságá- nak, lehetetlenülésének oly sokunkat felháborító példá- Zcdai. Szakmai szűklátókörű­ség, érdektelenség vagy csu­pán a kényelmesség a leggya­koribb ellenerő, amely végül sikertelenségre kárhoztathat alkotásra elszánt elméket. A következőkben a borso­di barnaszénből előállítható huminsavakról és sóikról lesz szó, Olyan időben szólunk, amikor az újító ember tü­relmét, a „mecénás” vállalat jóindulatát, támogatását, a kivitelező társadalom türel­metlenségének kell felválta. . inia. Olyan szerekről szólunk, amelyek előállításának üzemi kísérletei a borsodi szénbá­nyáknál a közelmúltban tel­jes“ Sikerrel fejeződtek, be. Olyan szerekről, amelyek ki­terjedt alkalmazása lorradal- másíthatja a mezőgazdasági termelés hatékonyságának növelését célzó erőfeszítések eredményességét, s egyes ipa­ri technológiákat tökéletesít­het! S egy korántsem utolsó érv; olyan szerekről, amelye­ket’1, úgyszólván korlátlanul exportálhatnánk egy dollár bevételre jutó tízegynéhány forintnyi önköltséggel! A kényszer Az olajválságot megelőző években egy „halálra ítélt” szakma kétségbeesett erőfe­szítése volt az a kényszer, amely a huminsavak gyártás- technológiájának kidolgozá­sához vezetett. Tóth Bála, a Borsodi Szén­bányák Vállalat vegyészmér­nöke egy évtizede kapta a vállalat vezetőitől azt a fel­adatot, hogy folytasson ku­tatásokat a borsodi szén más ■irányú hasznosításának lehe­tőségei re. — Mindenekelőtt elemez­nünk kellett szenünk kémiai összetételét, hogy feltérképez­hessük a lehetőségeket, mire alkalmas, mit is lehetne kez­deni vele, ha a fűtésre már nem gazdaságos — idézi a kezdetet a mérnök. Kiderült, hogy a borsodi barnaszén összetételénél fog­va'ideális alapanyaga a hu- rninsav készítésének, ám a külföldön akkor már néhány évé ismert technológia itt nem alkalmazható, elvileg is új módszert kell találni. Mi­re' az első kísérletsorozat si­kert hozott, megnőtt a szén ázsiója, az energiahordozók árrobbanása lefékezte az ez irányú szénkutatás ütemét. Csendesebb esztendők követ­keztek, úgy kellett tökélete­síteni az új technológiát, hogy a’gyártási költségek csökken­jenek, s a szükséges beruhá­zás se kerüljön túl sokba. Az eredmény: a borsodi szénből félüzemi kísérletek során nyert huminsav ton­nánkénti önköltsége 5000— 5500 Ft (világpiaci ára jelen­leg 800 dollár!. Érthető, ha a külföldi mintavizsgálatok eredményei nyomán a bor­sodi huminsav minőségét azonosnak, egyes fajtáit jobbnak találták a forgalom­ban levőknél. Égy nyugati cég képviselője felajánlotta a vál­lalatnak, hogy 3000'—3500 ka_ lóriás barnaszénért 5000 ka_ lóriásat adna azonos mennyi­ségben. Monos János, a bá­nyavállalat igazgatója, persze csak nevetett a szemfüles szakember ajánlat;«. .'Szupertrágya és talajjavító szer Napjainkban ugyanis a hu. minsavgyártás megindítása többé nem a szükség kény­szere, hanem a szénfelhasz­nálás gazdaságosságának, ha. tékonyágának, ugrásszerű emelésének eszköze. Tóth Béla a szer előnyeit sorolja. — A huminsav nem mű­trágya, hanem, mint a barna­szén szerves anyagainak ki­vonata, talajjavító szerként használható. Olyan közvetítő anyag, amely a talaj tápsói­nak felvételét megkönnyíti a növény számára. Kanál, amellyel a növény sokkal jobb étvággyal „eszik”. A szakirodalom szerint, ha 50 évig csupán műtrágyát szór­nak a talajra, a föld hu­musztartalma megsemmisül. Elvész termőképessége — ez ugyanis a humusztartalom függvénye —, nem is beszélve a beláthatatlan környezeti ártalmakról, a talaj vízkész­letének1 kémiai szennyeződé­séről. A mezőgazdaságban ugyan szorgalmazzák ennek ellensúlyozására az islállótrá- gya felhasználását, azonban ehhez nincsenek, kellő szám­ban megfelelő «járógépek, t óriási tömegű anyagot kelle­tte a földekre juttatni. A hu. minsavból három mázsa ele­gendő egy hektárra, s ,308 mázsa islállótrágyávaJ aaonos értékű, ez a század résznyi mennyiség. Ha lttmiítrá java­ként alkalmaznák, folyadék alakban permetezhető. Gö­döllőn folytatott termesztési kísérletek bizonyítják az em­lített arányok valódiságát. Kiderüli az is, hogy a gumós és gyökérzöldségfélék, vala­mint a gyümölcstelepítések esetében gyökérstimuláló ha­tásának köszönhetően több­szörösére gyorsítható a fej­lődés üteme, illetve ugrás­szerűen növelhető a termés­hozam. Nem kevésbé meglepő eredménnyel jár a huminsa­vak alkalmazása néhány ipa­ri területen sem. Alkalmazá­sával az akkumulátorok hi_ deginditó-kapacitása három, négyszeresére növelhető! (Köztudott, hogy a hőmérsék­let csökkenésével télidőben az akkumulátorok teljesít­ménye tizedére csökkenhet.) Erre nézve kedvező tapaszta­latokat szereztek a Posta Központi Járműtelepének ak­kumulátorkarbantartó műhe­lyében, ahol máig nyugati importból szerzik be ezt az anyagot, mert nincs hazai. Ugyancsak nyugati importból vásároljuk az olajkutató mélyfúrásoknál iszapkondici- onálóként nélkülözhetetlen huminátokat. A íinomkerámia-ipar nagy­feszültségű távvezetékek por­celán szigetelőinek gyártásá­hoz használja, mint plaszfi- fikáló anyagot. Hatására kis nedvesség mellett rendkívül jól formálhatóvá lesz az alap. massza, így kevesebb selejt keletkezik az égetésnél. Nem többel, nem kevesebbéi; ennyit tudnak a huminsavak! Azaz, ennyit tud, ennyit tud­na a magyar huminsav — ha gyártanánk. Miért nincs gyártó? Nehéz higgadtan, személyes indulatok nélkül fellenni a kérdést a hallottak után, mi­ért nincs gyártó, vállalkozó? Tóth Béla azonban nem a türelmetlen, elvakult, vádas­kodó újítók közé tartozik Szinte mosolyogva magyaráz­za, mi is áll — egyelőre — a huminsav gyártásának út­jában. Az ipar huminsavigénye nem több évi 250—500 ton­nánál. Erre a mennyiségre nem lehet gyártóüzemet építeni. Belátom. Szenzációs exportcikk lenne — különö­sen a rendkívül alacsony ön­költségű technológia eredmé­nyeként —;, de nagyobb be­ruházást csak biztos piacra lehet alapozni. Nagy meny- nyiségű exportra biztos pia­cot pedig nehéz találni, ügy, hogy szállítani még jó ideig nem tudnánk, míg felépülne az üzem. Éneikül pedig nagy összegű hitelt nem lehet kap­ni, hiszen nagy a bizonyta­lansági tényező. Ami a Bor­sodi Szénbányák Vállalatot illeti, maga nem vállalkozhat a beruházásra, mert fő pro­filja a szénkitermelés, nem a huminsavgyártás. — Az igazi az lenne, — folytatja Tóth Béla •—, ha a mezőgazdaság bevezetné a huminsavas trágyázást. Így akár 100 ezer tonnás üzemet is lehetne építeni erre a fel­vevőpiacra ; a gyártására megfelelő szakemberekkel el­látott nagyobb vegyi üzem­mel társulhatnánk közös be­ruházás formájában. Mi ad­nánk az alapanyagot és a technológiát, a beruházás ki­sebb vészéhez szükséges anya­giakat; a vegyipar a nagyobb beruházási részt, a gyártást és az értékesítést vállalhatná. Érvényesüljön a népgazdaság érdeke! Mi akadálya van egy ilyen közös vállalkozásnak? Borsod a vegyipar fellegvára — mondjuk, írjuk naponta. Igen ám, — mosolyodik el megint a vegyészmérnök —, csakhogy a megye nagy vegy­ipari üzemeinek kevés érdeke fűződik egy ilyen közösködés- hez. Fejlődésükben jelentős szerepe volt azoknak a be­ruházásoknak, amelyek nyo­mán kiépült a hazai műtrá­gyagyártás bázisa. A humát­sók csak a műtrágya jobb hasznosulását segítő adalék­anyagként lennének forgal­mazhatók. De hiszen a népgazdaság érdeke, akár a mezőgazdasá­gi termelés hatékonyságát, akár a környezetvédelmi szempontokat tekintjük, bősz- szú távon — sőt már napja­inkban is — azt kívánja, hogy zöld ulat kapjanak a humin­savak. Miért elképzelhetet­len, amikor termékszerkezet- korszerűsítésről beszélünk, hogy a huminsavak előnyeit kiaknázzák a műtrágyát elő­állító üzemek? Miért elkép­zelhetetlen, hogy a közös vállalkozásban létesítendő nagy teljesítményű üzem ter­mékét nagyrészt exportálják — ismételjük meg: 10 forin­tos dollárkitermelési mutató mellett?! Tipikusan olyan kérdéssel állunk szemben, amelyre gaz­daságpolitikánk következetes végrehajtásakor ki kell mon­danunk: az érdekellentétek haladéktalan feloldásával késlekedéstől mentes megol­dást kell találni. A huminsavgyártásra al. kalmas barnaszén a fekete­völgyi és az ormosi bányák kincse. Évente másfél millió tonnát küldenek a felszínre, amelyet eltüzelünk. Egy ton­na huminsaV előállításához 1,7 tonna szén szükséges, a szervesanyag-tartalom száz­százalékosan kinyerhető. A gyártási technológia energia­igénye jelentéktelen, import­anyagot nem kíván. Nem vé­lek elégetni? Folytassuk a gon­dolatsort: egy 100 000 tonna éves teljesítményű gyár 86 millió dollár bevételt hozhat­na a népgazdaságnak. Nincs rá szükségünk? fit az ideje, hogy ezúttal a huminsavak jövőjét illető­en érvényesüljön a népgaz­daság érdeke. Ez az a beru­házás. amelyet „megtakarí­tani” nem érdekünk. Persze, milliárdjaink nincsenek egy előbb említett méretű üzem felépítésére. De vannak mil­lióink kisebbre, amelynek megépítése még mindig rend­kívül előnyös, gazdaságos, és kívánatos lenne. Ha így lesz — s bizonyos, ma még nyilvánosság elé nem tárható mozgolódás erre utal —, remélhetően nem dagad ez a jelentés egy újabb, bősz. szántó kudarc regényévé. Jó lenne és persze hasznosabb is, ha megkímélnénk magun­kat elolvasásának izgalmaitól s még inkább a mozdulatlan­ság kártételétől. , Kovács György A (lila IMHRÉi Az elmúlt évek során hazánk vegyipa­rában is egyre inkább * előtérbe került a szénhidrogének feldolgozása. A legna­gyobb lépést az jelentette, amikor a Ti­szai Vegyikombinátban felépült az olefin­gyár, ahol olyan fontos alapanyagokat ál­lítanak elő, mint amilyen az etilén és pro­pilén. Ugyancsak a TVK-ban működik ha­zánk egyetlen nagynyomású polietilén- gyára is, amelynek évi termelése megha­ladja az 50 ezer tonnát. Az olefinprogram keretében a TVK-ban létesített műanyag alapanyaggyártó kapa­citások ésszerű kihasználása végeit roha­mosan fejlesztették a vállalatnál a mü- anyagfoldolgozást, amit ezután is köz­ponti kérdésnek tekintenek. Míg 1973-ban a Tiszai Vegyikombinál mintegy 25 ezer tonna műanyagot gyártott, a műit évi ter­melés ennek több mint duplája volt. A TVK jelentős vállalati erőt koncentrál a feldolgozókapacitás bővítésére, s igy ebben az évben már 70 ezer tonna korszerű mű­anyagtermékei tud előállítani. Az idén további fejlesztések valósulnak meg a műanyagfeldolgozásban, új gépek, berendezések egész sorát helyezték már eddig is üzembe. Egyebek közölt fokozzák a polipropilén-felhasználást. Ebben az év­ben már 5008 Vonna saját termelésű poli­propilént dolgoznak fel. s további mintegy 10 ezer tonnának megfelelő termelőkapaci­tás létrehozását tervezik. A fejlesztések kö­A műanyaggyár V. siámú csarnokában nem­rég helyezték üzembe a finomfóliát gyártó berendezést. •/ül különösen kiemelkedik a polipropilén fóliák, a két irányban nyújtott és orientált fóliák fejlesztési programja. Ennek meg­valósításával lehetővé válik a celofán teljes mértékű helyettesítése hazánkban. Ugyan­akkor a kombinát a korszerű csomagoló­eszközök gyártásával jelentősen hozzájá­rul az élelmiszerexport bővítéséhez és a . belkereskedelmi szolgáltatások fejlesztésé­hez. Fotó: Kovács Endréné Munkában a nehézzsáktömfő Borsod megyében is Eredményes a bányászlekás-akció A bányászok életkörülmé­nyeinek javítását, a bányá­szat munkaerő-állományának fiatalítását és tartós letele­pítését kívánta megoldani a kormány 1975 januárjában megjelent halározata. A ne­hézipari, az építésügyi és városfejlesztési miniszter, a pénzügyminiszter, valamint a munkaügyi miniszter együt­tes rendelete a Magyar Szénbányászati Tröszt, to. vábbá a Mecseki Szénbányá­szati Vállalat dolgozóinak ki­emelt lakásellátását szabá­lyozta. A kormányhatározat ér­telmében 1980 végéig tízezer bányászcsalád költözhet új otthonba. Az V. ötéves terv eddig eltelt .időszakában or­szágszerte több ezren jutot­tak már új lakáshoz, a Bor­sodi Szénbányák Vállalat dolgozói közül, pontosan 1182-en. A legtöbben, 753 család tanácsi bérlakást, va­lamint OTP-s (munkásakci­ós) lakást kapott a vállalat vonzáskörzetében levő há­rom nagyvárosban, Miskol­con, Kazincbarcikán és Óz- don. A három város mellett Put.nokon is megkezdődött 290 bányászlakás építése, így a jövő év decemberéig még több, mint nyolcszáz család lakáskörül menyei nek javítá­sát tervezi a vállalat. Az akció keretében lehető, ség nyílott arra is, hogy a dolgozók az aknáik vonzás- körzetében építsenek saját házat, amihez a vállalattól százezer forintos vissza nem térítendő támogatást kaptak. Ezzel a lehetőséggel 429-en éltek, s fejezték be, vagy kezdtek hozzá családi házuk építéséhez. A tervek szerint az akció befejezéséig még 150 ilyen jellegű igényt elé­gít ki a Borsodi Szénbányák. A kormányhatározat vég­rehajtása tehát Borsod nie- gyében is jó ütemben to- lyik. Ha a tervek megvaló­sulnak, az országban felépü­lő tízezer bányászlakásból több mint kétezer a borsodi bányászoknak jut. — fónagy — Külföldi csereiidiiltetés az LKM-ben A Lenin Kohászati Művek öt ország nyolc kohászati vállalatával tart olyan kap­csolatot, amelynek érteimé, ben a dolgozók egymás üdü­lőiben pihenhetnek. — A tapolcai üdülőnkben az idén már Trinecből két 45 tagú csoport, Kassáról egy 40 tagú, Brandenburgból szintén egy 40 tagú csoport töltött el két hetet, s jelen­leg a bulgáriai Kitenből tar­tózkodnak itt 47-en — hal­lottuk Gonda Józseftől, az LKM szakszervezeti bizott­ságának munkatársától. — Most, június 7-.re pedig az NDK-beli Freitalból várunk 44 vendéget. Csehszlovákián, Bulgárián és az NDK-n kívül jönnek azonban még az idén a Szov­jetunióból és Lengyelország­ból is vendégek az LKM üdülőjébe. Áprilistól novem­ber közepéig mintegy 800 vendéget tudnak itt üdül­tetm. Cserébe pedig ugyan­ennyi dolgozó jut el kül­földre. — Mintegy tíz éve szer­vezzük már a külföldi cse­reüdültetést — folytatta Gonda József. — Es öröm­mel mondhatom, hogy évről évre több dolgozónk mehet családtagjaival együtt, na­gyon kedvezményes áron. a partnereink üdülőibe. Ta­valy például 760-an. azelőtt 560-an részesültek ilyen üdültetésben. Az LKM országosan pél­damutató ebber. a szervezés­ben. . A kedvezményesség ér­zékeltetésére hallottuk, hogy a dolgozók általában csak 500—600 forintot fizetnek tíz napért, vagy két hétért és sok helyre a vállalat autó­buszával viszik őket. A Szov­jetunióba pedig a 18 napos, jutalomjellegű üdültetésre — amelyért mindössze 600 fo­rintot fizet a dolgozó — még a repülőjegyet Is biztosítják. ■ f-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom