Észak-Magyarország, 1979. június (35. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-01 / 126. szám

ISZAK-MÄSYÄRORSZÄG 4 t979, június 1., péntek Könyvünnepen a kezdődik a könyv minden nyárelőn visz- szatérö szép ünnepe, mától árusítják hivatalosan a könyvheti kiadványokat, noha Miskolcon csak holnap kerül sor az ünnepélyes nyi­tásra. az 1927-es miskolci kezdeményezés, az éppen öl­vén esztendeje, 1929-ben megvalósult könyvnap jubi­leumára. Az ünnepi hét ki­adványai már régen megér. , kezlek a boltokba, mar a boltvezetőknél vannak sok­felé a törzsvevők listái, s bizonyára lesz — ha már nincsen 1 — könyv, ami igen hamar a hiánycikkek listá­jára kerül. Felkészüllek hát a könyvforgalmazás dolgozói, mindenekelőtt a Müveit Nép Könyvtár jeszlö Vállalat, s felkészültek a tanácsi, könyv­tári, népfront és más szer­vek. amelyeknek közös szép megbízatása az ünnepi könyv, hét nem kereskedelmi jellegű feladatainak megoldása. A Kulturális Minisztérium, Kiadói Főigazgatósága tájé­koztatása szerint az elmúlt évben 8556 könyvet adtak ki. összesen 93 millió 285 ezer UK) példányban, a. .bol­tokban eladott könyvek for­galma pedig élérte a 2 mil­liárd 283 ezer forintot, ami 3.2 százalékkal több az előző évinél. A számadatok szé­pek, bizalmat kellők, roppant megnyugtatóic lehetnének. Statisztikai átlagokat tekint­ve minden magyar állampol­gár — a csecsemők is — két. száz forintnál többel, költött egy évben könyvre, majdnem tíz könyvet vásárolt. De va­jon mennyit olvasott? Mert ha a statisztika nagyon meg­nyugtató lehetne, talán azt is kérdezhetnénk, rninek kell ünnepi könyvhetet rendezni, ha eeész évben jó a nagykö­zönség és a könyv kapcsola­ta, Nem eshetünk a staíisz- likai atlyg csapdájába, de a könyvhét nem is csak könyv­el adási akció, Söl. talán leg­kevésbé az. Legalábbis nap­jainkban. Ilyenkor, a könyv ünnepé­nek kezdetén fel szoktuk emlegetni a régi könyvnapo­kat, amikor az irólc azért ültek ki a könyvsátrakba, hogy eladni segítsenek saját- könyvüket; meg emlegetjük, mennyire elkeseredetten nyi­latkozott József Attila, ami­ken- Cserépfalvi Imre mind­össze három példányt tudott a könyvéből eladni. Éppen a könyvhét szerdai budapesti sajtótájékoztatóján az előadó Bertha Buicsu meg Móricz Zsigmond első könyvnapi el­keseredett hangú naplójegy­zeteit idézte. Tisztelettel gon­dolunk a régi könyvna'pokra, azok célkitűzéseire mindig. :S különösen tisztelettel idéz­zük fel ezek emlékét, amikor a Miskolcról indult kezdemé­nyezés fél évszázados évfor­dulóját városunkban ünnep­li az ország. Fel-felidézzük a .hajdan volt miskolci könyv- napokat, gimnazista időnk régi kön,y vsátor-élmény ei t, amikor Miskolcon olyan könyvkereskedők, mint pél­dául Ferenczy Károly. László Ervin, Szász László és mások igazán megbecsülésre érde­mesen szervezték az akkor árleszállításos akcióval egy­bekapcsolt író—könyv—olva­só közelítést, azt a nemes te­vékenységet, amelyről még nem tudhatták hogy fél év­század múltán a közművelő­dés egyik legfontosabb ága­zatának minősül. Tisztelettel gondolunk az előzményekre, meg is ünnepeljük most, de ■napjainkban merőben más társadalmi körülmények kö­zölt rendezzük meg a könyv­nek ezt az ünnepét, s ez ter­mészetszerűen más tartalmat ■is követel. Büszkén valljuk — és az előbbi számadatok is' ezt lát- , szanak alátámasztani —, hogy a könyv mindennapjaink ve­lejárója. s ez a júniusi hét valójában egy az ötvenkét ..könyvhét” közül, hiszen ja­nuár elejétől a , téli könyv­vásár végéig egymást érik a könyvet és ' az olvasót egy­máshoz közelítő alkalmak, az emberek minden ünnepi ürügy nélkül is rendszere­sen felkeresik a holtokat, böngésznék a polcokon, a gondolák választékában. Ez a hét mégis ünnepi, mert az egész társadalmai átfogja, nem szakmához, nem réteg­hez szól, s mert a könyv­eladás mellett nagyobb sze­repet, bátran mondhatjuk; primátust kap benne a könyv, az író és az'olvasó hármas kapcsolatának erősítése, az irodalom és a nagyközönség sokféle eszközzel történő kö­zelítése. Erre pedig az első könyvhét után ötven évvel, az emlegetett könyvkiadási és eladási adatok ismereté­ben, öt évvel a közművelő­dési párthatározat megszü­letése után is szükség, sőt fokozott szükség van. Ugyan­is , míg a statisztikai átlagok megnyugtatók, különböző szociológiai és egyéb felmé­rések, de személyes tapasz­talatok is tanúsítják, hogy — mint arról éppen a televízió keddi Nézőpont műsora is tájékoztatott — az ország lakosságának mintegy 20—25 százaléka egyáltalán nem ol­vas semmit. A már olvasó­kat továbbra is az irodalom­hoz fűzni és ezt a nem olva­só egyharmadot a könyv és az olvasás számára legalább részben megnyerni olyan közművelődési halaszthatat­lanság, amelynek megoldá­sában ■ az ünnepi könyvhét nemcsak adhat segítséget, hanem annak fő feladatai közé tartozik. Ennek érdekében a könyv­kiadás — úgy tűnik — meg­lette a magáét"; 105 művet adott közre , a könyvhétre. Tavaly 135. volt a művek száma, sok kifogás is érte a hivalkodóan magas és irreá­lis kiadványszámot, a mos­tani sokkal reálisabbnak lát­szik. A 105-böl 85 magyar szerző műve és mindössze 22 olyan akad, amely nem első kiadás. A műfaji arányok egészségesnek látszanak, a művek sorában kiemelkedő értékes több is akad, első­sorban a néprajzi, művésze­ti munkák közölt, de a szép- irodalom kínálata is igen ígéretes. A borsod—miskolci program is igen gazdag és tartalmas ígéretű. A nagyobb szabású ünnepségek mellett húszegynéhány íróval talál­kozhatnak különböző alkal­makon a megye olvasói, ér­deklődői; a legtöbbel több községben is. Igazán sajná­latos, hogy a helyi írók részvétele, szerepeltetéseik száma meglehetősen ala­csony, pedig országos ter­jesztésű irodalmi folyóirat — Napjaink — jelenik meg Miskolcon. Az új kiadvá­nyok, meg a könyvhéten ter­mészetesen kapható egyéb kiadványok bolti, utcai, mun­kahelyi és egyéb, minden lehetséges módon való kíná­lata, a sok-sok találkozó, műsor, filmbemutató, az er­re az ünnepre készült, új kisfilm bemutató-sorozata, a kiállítások sora, s mindezek­hez a könyvbolti dolgozók, meg a közművelődés más, sokféle poszton dolgozó mun­kásainak hozzáállása és fá­radságos munkája adhatja meg az igazi tartalmat a ju­bileumi könyvhétnek. És ter­mészetesen a nagyközönség érdeklődése. Hiszen az egész ezért van! S ok-sok mázsa' köny­vet mozgattak meg a köny vboltok, dolgozói, amíg minden könyv a he­lyere került, most már vár­ják az . érdeklődőket. Mától fokozott figyelemmel fordu­lunk a könyv, az író, az ol­vasó ember felé. Köszöntjük az írókat — köztük a he­lyieket, mindennapjaink ré­szeseit —, köszöntjük a könyvhét szervezőit, munká­iéit, a könyvbolti dolgozó­kat, és köszöntjük az olva­sót. Benedek Miki*» Gena Rowlands Májusban három filmet mutattak be a filmklubok hálózatában. Mindhárom rendezője John Cassavetes. Az első, a New York árnyai felújítás volt, a Premier cí­műt két héttel ezelőtt mulat­ták be Miskolcon is/ annak idején méltattuk lapunkban, a harmadik pedig, amely Egy hatás alatt álló nő cím­mel jelent meg, csütörtöktől pereg a filmklubok, illetve a slűdiómozik vásznán. Az el­múlt évben Cassavetes arról nyilatkozott, hogy örömére szolgál, ha a filmjei nem aratnak nagy közönségsikert, nem szerelne megvásárolt alkotóként dolgozni, mert a siker gtizsbu kötné, inkább arra törekszik, hogy elismert rendező legyen, még ha anyagi sikereket nem is ér el. Az említett három filmje ezt a filozófiát látszik iga­zolni. A hatás alatt álló nő nem más, mint Nick Longhetti, vízépítő munkás felesége, Mábal, aki otthonülő asszony, nem dolgozik sehol, háztar­tást vezet, három gyermeket gondozza, és igen sok a sza­bad ideje. Ebből adódik az­tán az, hogy mivel afféle el­kényeztetett feleség, lassan s hisztérikus teremtéssé válik, mind több jele mutatkozik, rajta az infantílizmusnak, mit szépítsük, Mábel lassan komoly idegbeteg lesz. Ennek a Műbélnek a szerepét a ren­dező Cena Rowlandsra bízta, aki a két héttel ezelőtt bemu­tatott Premier című film fő­szerepét is játszotta és a ma­gánéletben a rendező felesé­ge. (Családszerető ember is lehet a rendező, mert egy további főszerepet az édes­anyjára bízott.) Gena Row­lands kitűnő színésznő. Ezt már kél héttel ezelőtt, a Pre­mier bemutatásakor is ta­pasztalhattuk. Amit ebben a filmben is eljátszik, valóban a jellemábrázolás, a lassú tudathasadásos folyamat és az ennek következtében át­alakuló személyiség csodás színészi megvalósítása. Aho­gyan ez ■ a háromgyerekes anya mindinkább gyermek­ded lesz előttünk, ahogyan gesztusaiból,1 félmondataiból egyre inkább előbújik az agyát mindinkább birtokba vevő zavar, az tökéletes áb­.4 júniusi Napjaink rázolás. Ez a színésznő min-, dent eljátszik, mindent be­mutat, mindent átél, ami csak a darabbeli figurájával az adott szituációkban elő­fordulhatott. Mégis egyre több feszengéssel nézzük a mozivásznat, ahol tulajdon­képpen nem történik semmi. Mábel megőrülésének a tár­sadalmi háttere, a környezel rajza meglehetősen ' kevés. Ügy tűnik, mintha az egész történet arra szolgálna, hogy a színésznő az őrülési folya­mat ábrázolásának minden mozzanatát felmutathassa a mozi látogató előtt, nem ke­vesebb, mint 12 óra és 26 perc alatt. Ez filmvetítési időben olyan hosszú, hogy csak nagyon mozgalmas cse­lekménnyel nem vesszük észre nyújtottságát. Itt pe­dig erről nincs szó. Miről van hát szó? Adva van egy becsületes, hétköz­napi munkásember, aki igen keményen dolgozik, munká­ja miatt feleségét is elha­nyagolja. A ráérő, unatkozó asszony először futó kaland­ba bocsátkozik, majd később egyre kínosabb szituációkat teremt, lehetetlenné teszi családja és környezete éle­tét. Félesztendei idegszana­tóriumi kezelés után sem változik a helyzet. Tulajdon­képpen ennyi a történet. Le­het, hogy ez vázlatos, de a képsorok sem mondanak sokkal többel, ez pedig na­gyon kevés ahhoz, hogy a j mégoly csodásán megjelení­tett bomlást is, amely M.á- bel agyában végbemegy, mindvégig feszült figyelem­mel tudjuk kísérni. Érdemes megemlíteni, hogy a férjet, a nálunk elsősorban a Co- lumbo címszerepéből jól is­mert Peler Falit játssza. Meg kell mondani, hogy a delek tív-izgalom és Szabó Gyula bársonyos baritonja nélkül ez a Peter Falk a munkás szerepében meglehe­tősen középszerű alakítást nyújt. Az Egy hatás alatt álló nő egyetlen nagy színészi ala­kításra adott módot', az ame­rikai társadalomról csak olyan képet festett, amely.' nagyon^nagyon egyedi, sem­miképpen sem lehet általá­nosítható, (benedek) A Hazafias Népfront me­gyei bizottságának szervezé­sében a különböző felekeze­tek papjai, lelkészei gazda­ságpolitikai kérdésekről, a témakörrel kapcsolatos gon­dokról, tennivalókról, ered­ményekről kaptak tájékoz­tatót. Az egybegyűlteket Amrlskó Gusztáv, a népfront megyei titkára köszöntötte, majd dr. Pusztai Béla, a me­gyei tanács elnökhelyettese tartott előadást a plenáris ülés résztvevőinek. Az előadás után a papok, a lelkészek számos kérdést tettek fel, sok felszólalás hangzott, el. Szó esett, az ex­port—import alakulásáról, a munkafegyelemről, a külön­böző gazdálkodó egységek állami támogatásának kérdé­séről. a differenciált, bérezés­ről. s Bodrogköz helyzetéről és- számos más kérdésről. Holnap, szombat délelőtt Miskolcon tartják az' idei ünnepi könyvhét országos vidéki .megnyitóját, Tisztei- gés, emlékezés is lesz e ju­bileumi esemény — Miskolc adott ugyanis helyei, ötven évvel ezelőtt, az első magyar könyvnapoknak. A Napjaink , júniusi számában erre az eseményre irányítja figyel­münket Máté Iván; Az első miskolci könyvnapok című írása. Korabeli lapok cikkei alapján tájékozódhatunk ar­ról, hogyan, milyen körül­mények közölt, kiknek a hathatós közreműködésével, és milyen programmal való­sult meg az a gondolat, mely ugyancsak Miskolcon szüle­tett 1927-ben. Ha nem is ilyen, napra aktuális írásokkal, de inai életünk—valóságunk nagyon is időszerű megközelítéseivel gazdag a Napjaink májusi számának további anyaga. Ezeknek ismertetésére már nem vállalkozhatunk, csupán felsoroljuk íj — hitünk sze­rint — az olvasók széles kö­rét érdeklő publikációkat: folytatódik e lapszámban Serfőző Simon drámájának — Otthontalanok — közlése; Kicsi a város címmel Brackó István ír Miskolc közlekedé­sének gondjairól és remé­nyeiről; Jókai Anna rádió-, hangjátéka •— A szűrő — és Szabó Lívia riportja — Ganz-gyáriak — egyaránt munkáséletet, munkássorsot, munkahelyi légkört és való­ságot faggat. ^ Folytatva a Móricz-emlé- kezéseket. ezúttal az író mezőkövesdi tartózkodásá­nak emlékeit foglalja össze Kiss Gyula írása. Nyílt szó, s bizalom címmel pedig Papp Lajos ír a nemrégiben lezaj­lott irodalmi-művészeti ak­tívák tapasztalatairól. A pró­zai írások közül megemlít­jük még Mészáros György tanulmányát .— Cigányok — és Bogár Imre elbeszélését, melyet A hegedű címmel adott közre a Napjaink júni­usi száma. A gazdag lírai anyag is­mertetésére ezúttal nem vál­lalkozhatunk. az ugyancsak gazdag képzőművészeti köz­lésekből azonban felhívjuk a figyelmet Somogyi i Győző szitanyomataira. Harmincéves a véradás Harminc évvel ezelőtt kezd­ték szervezni hazánkban a véradómozgalmat. A Vörös- kereszt tevékenységének e fontos, ma már nélkülözhe­tetlen területén Borsodban is’ szép eredmények születtek. Húsz évvel ezelőtt tettek meg a kezdeti lépéseket; a térítés­mentes véradás kiszélesíté­séért.. A vöröskeresztes aktí­vák és a megyei vétransz- fúziós szolgálat, dolgozóinak ik köszönhető, hogy napjaink­ban Borsodban szinte teljes mértékben megvalósult az ön­kéntes, ingyenes véradás. Az évforduló igazi ünne­pel tjei* azonban maguk a vér­adók. Azok, akik rendszeresen odanyújtják karjukat, hogy segíthessenek a bajbajutot­takon. Üzemek, intézmények, termelőszövetkezetek . dolgo­zói, falvak lakói sietnek időről időre eleget tenni a felhívásnak. Az önkéntes véradór.apok szervezése — városokban, , községekben, munkahelyeken egyaránt — szép hagyománnyá vált me­gyénkben is. Ma már város- nyii'a lehető azok száma, akikben többszörös véradó­kat köszönthetünk. És soruk egyre, nő... . Nekik mondanak elsősor­ban köszönetét június 6-án Miskolcon, a Diósgyőri Va­sas Művelődési Központban, a véradómozgalbm harmin­cadik évfordulójára rende­zendő ünnepségen. A Vörös- kereszt megyei vezetősége és a megyei .vértranszfúziós szolgálat véradót alálkozóján elismeréssel jutalmazzák a kiváló véradószervezőket is. Az Egyetértés Mg. Termelőszövetkezet, Pulnok azonnali felvesz szerkczctlakalos, esztergályos, hegesztő, villanyszerelő, kovács és autószerelő szakmunkásokat. Jelentkezés; a szövetkezet központjában, naponta 8—12 óra között a műszaki föágazatvezclöncl Szerződjön több májlibál a helyi áfész-ekkcl. A Debreceni Baromfifeldolgozó Vállalat 1979. október 15-töi december 15-ig 69(1 Et/kg májprémiumot tizet az I. osztályú libamájért. \ Egy hatás alatt álló no

Next

/
Oldalképek
Tartalom