Észak-Magyarország, 1979. június (35. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-01 / 126. szám
ISZAK-MÄSYÄRORSZÄG 4 t979, június 1., péntek Könyvünnepen a kezdődik a könyv minden nyárelőn visz- szatérö szép ünnepe, mától árusítják hivatalosan a könyvheti kiadványokat, noha Miskolcon csak holnap kerül sor az ünnepélyes nyitásra. az 1927-es miskolci kezdeményezés, az éppen ölvén esztendeje, 1929-ben megvalósult könyvnap jubileumára. Az ünnepi hét kiadványai már régen megér. , kezlek a boltokba, mar a boltvezetőknél vannak sokfelé a törzsvevők listái, s bizonyára lesz — ha már nincsen 1 — könyv, ami igen hamar a hiánycikkek listájára kerül. Felkészüllek hát a könyvforgalmazás dolgozói, mindenekelőtt a Müveit Nép Könyvtár jeszlö Vállalat, s felkészültek a tanácsi, könyvtári, népfront és más szervek. amelyeknek közös szép megbízatása az ünnepi könyv, hét nem kereskedelmi jellegű feladatainak megoldása. A Kulturális Minisztérium, Kiadói Főigazgatósága tájékoztatása szerint az elmúlt évben 8556 könyvet adtak ki. összesen 93 millió 285 ezer UK) példányban, a. .boltokban eladott könyvek forgalma pedig élérte a 2 milliárd 283 ezer forintot, ami 3.2 százalékkal több az előző évinél. A számadatok szépek, bizalmat kellők, roppant megnyugtatóic lehetnének. Statisztikai átlagokat tekintve minden magyar állampolgár — a csecsemők is — két. száz forintnál többel, költött egy évben könyvre, majdnem tíz könyvet vásárolt. De vajon mennyit olvasott? Mert ha a statisztika nagyon megnyugtató lehetne, talán azt is kérdezhetnénk, rninek kell ünnepi könyvhetet rendezni, ha eeész évben jó a nagyközönség és a könyv kapcsolata, Nem eshetünk a staíisz- likai atlyg csapdájába, de a könyvhét nem is csak könyvel adási akció, Söl. talán legkevésbé az. Legalábbis napjainkban. Ilyenkor, a könyv ünnepének kezdetén fel szoktuk emlegetni a régi könyvnapokat, amikor az irólc azért ültek ki a könyvsátrakba, hogy eladni segítsenek saját- könyvüket; meg emlegetjük, mennyire elkeseredetten nyilatkozott József Attila, amiken- Cserépfalvi Imre mindössze három példányt tudott a könyvéből eladni. Éppen a könyvhét szerdai budapesti sajtótájékoztatóján az előadó Bertha Buicsu meg Móricz Zsigmond első könyvnapi elkeseredett hangú naplójegyzeteit idézte. Tisztelettel gondolunk a régi könyvna'pokra, azok célkitűzéseire mindig. :S különösen tisztelettel idézzük fel ezek emlékét, amikor a Miskolcról indult kezdeményezés fél évszázados évfordulóját városunkban ünnepli az ország. Fel-felidézzük a .hajdan volt miskolci könyv- napokat, gimnazista időnk régi kön,y vsátor-élmény ei t, amikor Miskolcon olyan könyvkereskedők, mint például Ferenczy Károly. László Ervin, Szász László és mások igazán megbecsülésre érdemesen szervezték az akkor árleszállításos akcióval egybekapcsolt író—könyv—olvasó közelítést, azt a nemes tevékenységet, amelyről még nem tudhatták hogy fél évszázad múltán a közművelődés egyik legfontosabb ágazatának minősül. Tisztelettel gondolunk az előzményekre, meg is ünnepeljük most, de ■napjainkban merőben más társadalmi körülmények közölt rendezzük meg a könyvnek ezt az ünnepét, s ez természetszerűen más tartalmat ■is követel. Büszkén valljuk — és az előbbi számadatok is' ezt lát- , szanak alátámasztani —, hogy a könyv mindennapjaink velejárója. s ez a júniusi hét valójában egy az ötvenkét ..könyvhét” közül, hiszen január elejétől a , téli könyvvásár végéig egymást érik a könyvet és ' az olvasót egymáshoz közelítő alkalmak, az emberek minden ünnepi ürügy nélkül is rendszeresen felkeresik a holtokat, böngésznék a polcokon, a gondolák választékában. Ez a hét mégis ünnepi, mert az egész társadalmai átfogja, nem szakmához, nem réteghez szól, s mert a könyveladás mellett nagyobb szerepet, bátran mondhatjuk; primátust kap benne a könyv, az író és az'olvasó hármas kapcsolatának erősítése, az irodalom és a nagyközönség sokféle eszközzel történő közelítése. Erre pedig az első könyvhét után ötven évvel, az emlegetett könyvkiadási és eladási adatok ismeretében, öt évvel a közművelődési párthatározat megszületése után is szükség, sőt fokozott szükség van. Ugyanis , míg a statisztikai átlagok megnyugtatók, különböző szociológiai és egyéb felmérések, de személyes tapasztalatok is tanúsítják, hogy — mint arról éppen a televízió keddi Nézőpont műsora is tájékoztatott — az ország lakosságának mintegy 20—25 százaléka egyáltalán nem olvas semmit. A már olvasókat továbbra is az irodalomhoz fűzni és ezt a nem olvasó egyharmadot a könyv és az olvasás számára legalább részben megnyerni olyan közművelődési halaszthatatlanság, amelynek megoldásában ■ az ünnepi könyvhét nemcsak adhat segítséget, hanem annak fő feladatai közé tartozik. Ennek érdekében a könyvkiadás — úgy tűnik — meglette a magáét"; 105 művet adott közre , a könyvhétre. Tavaly 135. volt a művek száma, sok kifogás is érte a hivalkodóan magas és irreális kiadványszámot, a mostani sokkal reálisabbnak látszik. A 105-böl 85 magyar szerző műve és mindössze 22 olyan akad, amely nem első kiadás. A műfaji arányok egészségesnek látszanak, a művek sorában kiemelkedő értékes több is akad, elsősorban a néprajzi, művészeti munkák közölt, de a szép- irodalom kínálata is igen ígéretes. A borsod—miskolci program is igen gazdag és tartalmas ígéretű. A nagyobb szabású ünnepségek mellett húszegynéhány íróval találkozhatnak különböző alkalmakon a megye olvasói, érdeklődői; a legtöbbel több községben is. Igazán sajnálatos, hogy a helyi írók részvétele, szerepeltetéseik száma meglehetősen alacsony, pedig országos terjesztésű irodalmi folyóirat — Napjaink — jelenik meg Miskolcon. Az új kiadványok, meg a könyvhéten természetesen kapható egyéb kiadványok bolti, utcai, munkahelyi és egyéb, minden lehetséges módon való kínálata, a sok-sok találkozó, műsor, filmbemutató, az erre az ünnepre készült, új kisfilm bemutató-sorozata, a kiállítások sora, s mindezekhez a könyvbolti dolgozók, meg a közművelődés más, sokféle poszton dolgozó munkásainak hozzáállása és fáradságos munkája adhatja meg az igazi tartalmat a jubileumi könyvhétnek. És természetesen a nagyközönség érdeklődése. Hiszen az egész ezért van! S ok-sok mázsa' könyvet mozgattak meg a köny vboltok, dolgozói, amíg minden könyv a helyere került, most már várják az . érdeklődőket. Mától fokozott figyelemmel fordulunk a könyv, az író, az olvasó ember felé. Köszöntjük az írókat — köztük a helyieket, mindennapjaink részeseit —, köszöntjük a könyvhét szervezőit, munkáiéit, a könyvbolti dolgozókat, és köszöntjük az olvasót. Benedek Miki*» Gena Rowlands Májusban három filmet mutattak be a filmklubok hálózatában. Mindhárom rendezője John Cassavetes. Az első, a New York árnyai felújítás volt, a Premier címűt két héttel ezelőtt mulatták be Miskolcon is/ annak idején méltattuk lapunkban, a harmadik pedig, amely Egy hatás alatt álló nő címmel jelent meg, csütörtöktől pereg a filmklubok, illetve a slűdiómozik vásznán. Az elmúlt évben Cassavetes arról nyilatkozott, hogy örömére szolgál, ha a filmjei nem aratnak nagy közönségsikert, nem szerelne megvásárolt alkotóként dolgozni, mert a siker gtizsbu kötné, inkább arra törekszik, hogy elismert rendező legyen, még ha anyagi sikereket nem is ér el. Az említett három filmje ezt a filozófiát látszik igazolni. A hatás alatt álló nő nem más, mint Nick Longhetti, vízépítő munkás felesége, Mábal, aki otthonülő asszony, nem dolgozik sehol, háztartást vezet, három gyermeket gondozza, és igen sok a szabad ideje. Ebből adódik aztán az, hogy mivel afféle elkényeztetett feleség, lassan s hisztérikus teremtéssé válik, mind több jele mutatkozik, rajta az infantílizmusnak, mit szépítsük, Mábel lassan komoly idegbeteg lesz. Ennek a Műbélnek a szerepét a rendező Cena Rowlandsra bízta, aki a két héttel ezelőtt bemutatott Premier című film főszerepét is játszotta és a magánéletben a rendező felesége. (Családszerető ember is lehet a rendező, mert egy további főszerepet az édesanyjára bízott.) Gena Rowlands kitűnő színésznő. Ezt már kél héttel ezelőtt, a Premier bemutatásakor is tapasztalhattuk. Amit ebben a filmben is eljátszik, valóban a jellemábrázolás, a lassú tudathasadásos folyamat és az ennek következtében átalakuló személyiség csodás színészi megvalósítása. Ahogyan ez ■ a háromgyerekes anya mindinkább gyermekded lesz előttünk, ahogyan gesztusaiból,1 félmondataiból egyre inkább előbújik az agyát mindinkább birtokba vevő zavar, az tökéletes áb.4 júniusi Napjaink rázolás. Ez a színésznő min-, dent eljátszik, mindent bemutat, mindent átél, ami csak a darabbeli figurájával az adott szituációkban előfordulhatott. Mégis egyre több feszengéssel nézzük a mozivásznat, ahol tulajdonképpen nem történik semmi. Mábel megőrülésének a társadalmi háttere, a környezel rajza meglehetősen ' kevés. Ügy tűnik, mintha az egész történet arra szolgálna, hogy a színésznő az őrülési folyamat ábrázolásának minden mozzanatát felmutathassa a mozi látogató előtt, nem kevesebb, mint 12 óra és 26 perc alatt. Ez filmvetítési időben olyan hosszú, hogy csak nagyon mozgalmas cselekménnyel nem vesszük észre nyújtottságát. Itt pedig erről nincs szó. Miről van hát szó? Adva van egy becsületes, hétköznapi munkásember, aki igen keményen dolgozik, munkája miatt feleségét is elhanyagolja. A ráérő, unatkozó asszony először futó kalandba bocsátkozik, majd később egyre kínosabb szituációkat teremt, lehetetlenné teszi családja és környezete életét. Félesztendei idegszanatóriumi kezelés után sem változik a helyzet. Tulajdonképpen ennyi a történet. Lehet, hogy ez vázlatos, de a képsorok sem mondanak sokkal többel, ez pedig nagyon kevés ahhoz, hogy a j mégoly csodásán megjelenített bomlást is, amely M.á- bel agyában végbemegy, mindvégig feszült figyelemmel tudjuk kísérni. Érdemes megemlíteni, hogy a férjet, a nálunk elsősorban a Co- lumbo címszerepéből jól ismert Peler Falit játssza. Meg kell mondani, hogy a delek tív-izgalom és Szabó Gyula bársonyos baritonja nélkül ez a Peter Falk a munkás szerepében meglehetősen középszerű alakítást nyújt. Az Egy hatás alatt álló nő egyetlen nagy színészi alakításra adott módot', az amerikai társadalomról csak olyan képet festett, amely.' nagyon^nagyon egyedi, semmiképpen sem lehet általánosítható, (benedek) A Hazafias Népfront megyei bizottságának szervezésében a különböző felekezetek papjai, lelkészei gazdaságpolitikai kérdésekről, a témakörrel kapcsolatos gondokról, tennivalókról, eredményekről kaptak tájékoztatót. Az egybegyűlteket Amrlskó Gusztáv, a népfront megyei titkára köszöntötte, majd dr. Pusztai Béla, a megyei tanács elnökhelyettese tartott előadást a plenáris ülés résztvevőinek. Az előadás után a papok, a lelkészek számos kérdést tettek fel, sok felszólalás hangzott, el. Szó esett, az export—import alakulásáról, a munkafegyelemről, a különböző gazdálkodó egységek állami támogatásának kérdéséről. a differenciált, bérezésről. s Bodrogköz helyzetéről és- számos más kérdésről. Holnap, szombat délelőtt Miskolcon tartják az' idei ünnepi könyvhét országos vidéki .megnyitóját, Tisztei- gés, emlékezés is lesz e jubileumi esemény — Miskolc adott ugyanis helyei, ötven évvel ezelőtt, az első magyar könyvnapoknak. A Napjaink , júniusi számában erre az eseményre irányítja figyelmünket Máté Iván; Az első miskolci könyvnapok című írása. Korabeli lapok cikkei alapján tájékozódhatunk arról, hogyan, milyen körülmények közölt, kiknek a hathatós közreműködésével, és milyen programmal valósult meg az a gondolat, mely ugyancsak Miskolcon született 1927-ben. Ha nem is ilyen, napra aktuális írásokkal, de inai életünk—valóságunk nagyon is időszerű megközelítéseivel gazdag a Napjaink májusi számának további anyaga. Ezeknek ismertetésére már nem vállalkozhatunk, csupán felsoroljuk íj — hitünk szerint — az olvasók széles körét érdeklő publikációkat: folytatódik e lapszámban Serfőző Simon drámájának — Otthontalanok — közlése; Kicsi a város címmel Brackó István ír Miskolc közlekedésének gondjairól és reményeiről; Jókai Anna rádió-, hangjátéka •— A szűrő — és Szabó Lívia riportja — Ganz-gyáriak — egyaránt munkáséletet, munkássorsot, munkahelyi légkört és valóságot faggat. ^ Folytatva a Móricz-emlé- kezéseket. ezúttal az író mezőkövesdi tartózkodásának emlékeit foglalja össze Kiss Gyula írása. Nyílt szó, s bizalom címmel pedig Papp Lajos ír a nemrégiben lezajlott irodalmi-művészeti aktívák tapasztalatairól. A prózai írások közül megemlítjük még Mészáros György tanulmányát .— Cigányok — és Bogár Imre elbeszélését, melyet A hegedű címmel adott közre a Napjaink júniusi száma. A gazdag lírai anyag ismertetésére ezúttal nem vállalkozhatunk. az ugyancsak gazdag képzőművészeti közlésekből azonban felhívjuk a figyelmet Somogyi i Győző szitanyomataira. Harmincéves a véradás Harminc évvel ezelőtt kezdték szervezni hazánkban a véradómozgalmat. A Vörös- kereszt tevékenységének e fontos, ma már nélkülözhetetlen területén Borsodban is’ szép eredmények születtek. Húsz évvel ezelőtt tettek meg a kezdeti lépéseket; a térítésmentes véradás kiszélesítéséért.. A vöröskeresztes aktívák és a megyei vétransz- fúziós szolgálat, dolgozóinak ik köszönhető, hogy napjainkban Borsodban szinte teljes mértékben megvalósult az önkéntes, ingyenes véradás. Az évforduló igazi ünnepel tjei* azonban maguk a véradók. Azok, akik rendszeresen odanyújtják karjukat, hogy segíthessenek a bajbajutottakon. Üzemek, intézmények, termelőszövetkezetek . dolgozói, falvak lakói sietnek időről időre eleget tenni a felhívásnak. Az önkéntes véradór.apok szervezése — városokban, , községekben, munkahelyeken egyaránt — szép hagyománnyá vált megyénkben is. Ma már város- nyii'a lehető azok száma, akikben többszörös véradókat köszönthetünk. És soruk egyre, nő... . Nekik mondanak elsősorban köszönetét június 6-án Miskolcon, a Diósgyőri Vasas Művelődési Központban, a véradómozgalbm harmincadik évfordulójára rendezendő ünnepségen. A Vörös- kereszt megyei vezetősége és a megyei .vértranszfúziós szolgálat véradót alálkozóján elismeréssel jutalmazzák a kiváló véradószervezőket is. Az Egyetértés Mg. Termelőszövetkezet, Pulnok azonnali felvesz szerkczctlakalos, esztergályos, hegesztő, villanyszerelő, kovács és autószerelő szakmunkásokat. Jelentkezés; a szövetkezet központjában, naponta 8—12 óra között a műszaki föágazatvezclöncl Szerződjön több májlibál a helyi áfész-ekkcl. A Debreceni Baromfifeldolgozó Vállalat 1979. október 15-töi december 15-ig 69(1 Et/kg májprémiumot tizet az I. osztályú libamájért. \ Egy hatás alatt álló no