Észak-Magyarország, 1979. június (35. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-03 / 128. szám

•’ \s t “v XXXV. évfolyam, 128. szám Ára: 1,(10 forint Vasárnap, 1979. június 3. 5 lijÉs másnapján A magyar—szovjet tár­gyalások befejeződtek; a közös közlemény mondatai összefoglalják a megbeszélések lényegét. A teljes egyetértés, a kérdések azonos vizsgálata az alap — aztán, ha valaki megkísérli a szovjet—magyar párt- és állami tárgyalások témáit fontossági sorrendbe rakni, bizonyosan az első tárgykö­rök között említi majd azt a megállapítást, hogy a két párt „tisztelettel tekint a tár­sadalom forradalmi átalakí­tásáról, a szocializmus és a kommunizmus építéséről szóló, Marx, Engels, Lenin tanításait továbbfejlesztő test­vérpártok alkotó útkeresésé­re” — azaz alapvető fontos­ságúnak mondja a testvér­pártok internacionalista szo_ lidaritásának állandó növe­lését. A legmagasabb szintű meg­beszélések valóban az egész világon megszólaló vissz­hangjában volt egy elem, amelyre érdemes külön is felfigyelpi. A baráti országok sajtója, csakúgy, mint a nyu­gati tudósítók, szónoki for­dulatnál, udvariasságnál jó­val többnek tekintették, hogy a vendég, Leonyid Brezs- nyev, jó néhányszor uta’lt Bu­dapest politikai szerepére. Valóban: aki ma napjaink történelmének eseményeit ki. sérli meg összefoglalni, irányzatait próbálja elemez­ik szükségszerűen korszak­váltó jelentőségű tettnek ér­tékeli az európai biztonsági értekezlet záróokmányát. S ehhez szorosan odatartozik, hogy ennek előzménye a szo­cialista közösség országainak emlékezetes budapesti felhí­vása volt. De Leonyid Brezs- nyev Budapestet említette, mint a holnap felé vezető út lényeges állomását akkor is, amikor a szocialista külügy­miniszterek minapi felhívá­sát idézte. Most, néhány nappal ez­előtt a katonai enyhülés megvalósítására, a hideghá­ború maradványainak végső eltakarítására hívtak fel új­ra a mi fővárosunkból a Varsói Szerződés külügymi­niszterei — s ahogy Leonyid Brezsnyev megjegyezte, nem más leszerelési kezdeménye­zések, tárgyalások, meglevő fórumok helyettesítésére, ha­nem éppen azok elevenebbé tételére javasolja az új buda­pesti kezd-: .'nyezés az új összeurópai értekezletet. , „A Bécs előtti állomás” — jegyezte meg szellemesen, az időbeli és a földrajzi foga­lomra egyaránt gondolva az egyik nyugati rádiókommen­tátor, a magyar- fővárosban lezajlott fontos politikai tár­gyalásokról. Valóban így van. Mindazok a megnyilvá­nulások — Kádár János be­szédei, más magyar felszóla­lások —, amelyek a Brezs- nyev-látogatás napjaiban el­hangzottak m„gyar földön, nemcsak a szovjet politika általános békeszándékait hangsúlyozták. Mindenütt szó esett, a hónap közepén sorra kerülő szovjet—amerikai csúcstalálkozóról, a hadá­szati támadó fegyverek kor­látozásáról kidolgozott újabb, immár második szovjet— amerikai megállapodás alá­írásáról. S amikor Leonyid Brezsnyev azt mondta, hogy a szovjet fél kész aktív, konstruktív párbeszédre a vi­lágpolitikai tárgykörök mind­egyikében, nagyon is kőnk. rét, nagyon is időszerű kér­désekre gondolt. A világ ké­pes és köteles a politikai enyhülés kétségtelen — bár bizonyos körök által fenye­getett — művét teljessé ten­ni a katonai enyhüléssel. Éppen a szocialista orszá­gok pozitív kezdeményezé­seinek sora mutatja meg a lehetséges utat: a tárgyalá­sokkal, a megállapodási kész. ségnek, a megállapodás reá­lis lehetőségeivel való össze­egyeztetésével. Ha Budapest „a Bécs előtti állomás”, nekünk, magya­roknak külön is jó okunk van örömmel és elégedetten összegezni az elmúlt hét ma­gyar—szovjet csúcstalálkozó­jának eredményeit. Utalha­tunk itt mindenekelőtt arra. amit Kádár János úgy feje­zett ki. hogy újra hangoz­tatva elveink, céljaink, ér­dekeink közösségét, a teljes nézetazonosságot, a forra­dalmi hagyományok folya­matosságában, történelmi perspektívában ábrázolta a testvéri szovjet—magyar vi­szonyt. S idézhetjük Leonyid Brezsnyev megállapítását ar­ról, hogy egy-egy ország „megismételhetetlen vonásai”, sajátosságai figyelembevéte­le nélkül lehetetlen egészsé­ges együttműködést kialakí. tani, kölcsönös megelégedés­sel rendezni ezt vagy azt a problémát.’ Alighanem a Brezsnyev-látogatás talán leglényegesebb két mondata­ként kell megjegyeznünk a díszvacsora pohárköszöntőjé­ben mondottakat: „A szov­jet—magyar együttműködés normájává vált, hogy figye­lemmel, , a szó szoros értel­mében, jó szándékkal kezel­jük egymás sajátosságait. Sőt, mi több, barátaink ér­dekeit és gondjait mindany- nyian a magunkénak érez­zük és sajátjainkként figye­lünk azokra.” Természetes dolog, hogy a magyar politika a szovjet párt. és kormányküldöttség látogatásának alkalmát is felhasználta arra, hogy kife­jezze, milyen elsőrendű je­lentőséget tulajdonít a Moszkvához fűződő testvéri szövetségnek. Nyílt szó. világos beszéd szólt a hazai holnapról is az elmúlt napokban. Amikor Kádár János rádió- és tele­vízióbeszédében az elért ha. talmas eredmények mellett, az előttünk álló útszakasz új, nehezebb, bonyolultabb feladatairól beszélt, olyan kérdésekre utalt, amelyeket a mindennapi munka, a gaz­dasági építés hétköznapja, mind gyakrabban tesz fel. A politikai témák mellett át­fogó véleménycsere zajlott Budapesten a magyar—szov­jet távlati gazdasági együtt­működés fő irányairól. V áltozó világ új jelensé­gei, új problémái, új és bátor megközelíté­seket, feleleteket, követel­nek. Szilárd és egyértelmű ideológiai megalapozás kell ezekhez a feleletekhez és ezért is utal a közlemény a magyar—szovjet ideológiai együttműködés fontosságára. Hogy a nem könnyű felada­tokkal megbirkózzunk, a leg­nehezebb kérdésekre is meg­adhassuk a kor és a szocia­lista eszmék által megköve­telt legjobb választ, a szo­cialista közösség egységének, együttműködésének erősíté­sét kell szolgálni. Ennek, s mindenekelőtt a magyar— szovjet viszony szilárdságá­nak volt világos, részletes kifejezője a szovjet párt- és kormányküldöttség eredmé­nyes magyarországi látoga­tása. Csővezeték-csere a TVK-ban. — Ünnepi könyvhét; szel­lemi értékeink nagyszabású seregszemléje kezdődött — kezdődik ismét az országban. Űj könyvek sora, írók és ol­vasók találkozói újból bi­zonyságot adnak a könyv társadalmi szerepéről, külde­téséről. Legszebb kulturális hagyományaink egyikét ápol­juk, folytatjuk ezzel. Itt, Miskolcon kiváltképpen in­dokolt arra emlékeznünk, hogy jubileumi évfordulóhoz érkeztünk; 50 évvel ezelőtt rendezték meg Magyarorszá­gon az első könyvnapot, amelynek eszméjét, javasla­tát a Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők Orszá­gos Egyesületének 1927-ben, Miskolcan rendezett nagy­gyűlésén Supka Géza fogal­mazta meg. Akkori irodal­munk legkiválóbbjai csatla­koztak az indítványhoz. — Ezekkel a mondatokkal kezd­te ünnepi megnyitó beszédét tegnap, szombaton délelőtt 11 órakor Miskolcon, a megyei Rónai Sándor Művelődési Központ színháztermében dr. Molnár Ferenc, a Kulturális Minisztérium államtitkára az 1979. évi ünnepi könyvhét országos vidéki megnyitóján. A megyei művelődési köz­pont színháztermét zsúfolá­sig megtöltő vendégeket és a2 (Folytatás a 2. oldalon) flLAG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kom­munista Pártja, a Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szo­cialista Köztársaságok Szövetsége testvéri barátságának és sokoldalú együttműködésének továbbfejlesztéséről. Könyvhéti s Könyvbarótok a könyvsátraknál. AZ MSZMP BORSOD-ABAÜJ-ZEMPLÉN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak, a Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának és Minisztertanácsának meghí­vására Leonyid IIjics Brezs- nyevnek, a Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bi­zottsága főtitkárának, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének vezeté­sével 1979 május 30. és jú­nius 1. között hivatalos ba­ráti látogatást tett a Magyar Népköztársaságban a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének párt- és kor­mányküldöttsége. A szovjet küldöttséget min­denütt forró, baráti légkör­ben fogadták, amely hűen tükrözte Magyarország és a Szovjetunió, az MSZMP és az SZKP megbonthatatlan egységét, szolidaritását, és ki­fejezte a magyar és a szov­jet nép mélységes tiszteletét egymás iránt. A Szovjetunió párt- és kormányküldöttsége bensősé­ges keretek között találkozott a magyar munkásosztály kép­viselőivel a Parlament épü­letében ahol L. I. Brezs­nyev átnyújtotta az Októberi Forradalom Érdemrendet a Csepel Vas- és Fémművek kollektívájánál* A küldöttség megtekintette a magyar fő­város néhány új létesítmé­nyét. ismerkedett a fejlett szocialista társadalmat építő testvéri magyar nép életével. A látogatás során a két fél tárgyalásokat folytatott, ame­lyeken részt vett: — magyar részről: Kádár János, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, L osonczi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, az Elnöki Tanács elnöke, Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Minisztertanács elnöke. Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizott­ság titkára, Gyenes András, az MSZMP Központi Bizott­ságának titkára, Méhes La­jos, az MSZMP Központi Bi­zottságának tagja, a Buda­pesti Pártbizottság első tit­kára. Púja Frigyes, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, külügyminiszter, Szűrös Má­tyás, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Ma­gyar Népköztársaság moszk­vai nagykövete, valamint Be- recz János, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője, Fodor László, Varga István, az MSZMP KB osztályvezető­helyettesei, és Roska István, kü 1 ügy mi nisz ter-helye ttes; — szovjet részről: L. I. Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnökségének elnöke, A, A. Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tag­ja, a Szovjetunió külügymi­nisztere, K. U. Csernyenko, az SZKP KB Politikai Bi­zottságának tagja, az SZKP KB titkára. K. V. Ruszakov, az SZKP KB titkára, I. V. Arhipov, az SZKP KB tagja, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnökhelyettese, V. F. Dobrik, az SZKP KB tagja, Ukrajna Kommunista Pártja Lvovi területi Bizottságának első titkára, V. J. Pavlov, az SZKP KB tagja, a Szovjet­unió magyarországi nagykö­vete, valamint J. M. Zamja- tyin, az SZKP KB tagja, az SZKP KB osztályvezetője, A. I. Blatov, az SZKP Központi Revíziós Bizottságának tagja, az SZKP KB főtitkárának ta­nácsadója. G. A. Kiszeljov, az SZKP KB osztályvezető-he­lyettese, Ny. V. Sislin, az (Folytatás a 3. oldalon) Losonczi Pál üzenete Megkezdődött a nemzetközi gyermekév budapesti fóruma Aczél György beszéde öt világrész képviselőinek részvételével, szombaton megkezdte munkáját a nem­zetközi gyermekév budapesti fóruma. A Parlament Kong­resszusi termében megnyi­tott tanácskozáson, amely­nek kezdeményezője és ren­dezője a Magyar Népköztár­saság kormánya, a gyerme­kek boldogabb és biztonsá­gosabb jövőjét szolgáló nem. zetközi együttműködésről, s ennek tennivalóiról váltanak szót. A nagy jelentőségű ese­ményre elküldte delegátusait az Egyesült Nemzetek Szer­vezete, az ENSZ számos sza­kosított szervezete, valamint több mint 70 ország kormá­nya. A nemzetközi fórum szom­bati megnyitójának díszei, nökségében foglalt helyet Estefania Aldaba Lim asz- szony, az ENSZ főtitkárhe­lyettese, az ENSZ gyermek­évi különmegbízottja. Ama- dou-Malitar M. Bow. az UNESCO főigazgatója, vala­mint az Egyesült Nemzetek Szervezete több más tisztség- viselője. Hazánk képviseleté­ben a díszelnökség tagja volt Aczél György, a Miniszter- tanács elnökhelyettese, a nemzetközi gyermekév ma­gyar nemzeti bizottságának elnöke. Péter János, az or­szággyűlés alelnöke. Púja Frigyes külügyminiszter, ^Folytatás a 2. oldalon) KÖZŐS NYILATKOZAT S3S63B I

Next

/
Oldalképek
Tartalom