Észak-Magyarország, 1979. május (35. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-08 / 105. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 t$79. május 8., kedd A képernyő előtt Erőltetett menet Szombaton lett volna hetven esztendős, és immár harminc­öt éve halott. Éppen annyi ideje, mint amennyit élhetett, ameddig élni hagyták, Radnóti Miklósra emlékezett a tele­vízió, születése évfordulóján, az Erőltetett menet című műsor­ral. s rá emlékeztetett a születésnap előestjén véget ért több hetes V. országos vers- és prózamondó verseny is. Pvadnólit 1944 novemberében az abdai gátőrház mellett — társaival együtt — az önmaga ásta sírba lőtték bele azok a magyar katonák, azok a keretlegények (vajon mit mondhat ez a rettentő tartalmat nyert szó azoknak a fiataloknak, akik nem éllek még a háború idején, s most őszinte tisztelettel és sze­retette! mondják a költő verseit?), akik oly korban éltek ,.e földön, mikor az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra", de ő örökre köztünk maradt. Teste kikerült az abdai tömegsírból, zsebében a csodás tartalmú bori notesz is az utolsó versekkel, a költő és életműve pedig egy új életre kelt társadalomé lett. . Radnóti Miklós életműve és mártíruma előtt tisztelettel adózunk tnindig. A hetvenedik születésnapra készülés jó alkalom volt rá, hogy a szerencsésen meghonosodott vers- és prózamondó versenyek sorában most neki áldozzunk. Hét héten át figyelhettük péntek esténként a képernyő előtt. mennyi versbarát kel nemes versengésre, illetve mennyien vannak a legjobbak is, hiszen a kamerák elé már csak ők juthattak az egész országot áthálózó, többlépcsős, előzetes versenyek után. A döntőn valaki azt mondta, hogy a rész­vevők száma árulkodik a megyéjükről, arról, miként nevelik a versmondókat a küldő megyében, milyen ott a vers- és prózamondás szeretetére nevelés. Sajnálattal regisztrálhatjuk, hogy a mi megyénk versmondói nem szerepeltek nemcsak a tizenötös döntő mezőnyében, hanem az elődöntőkben sem, alighanem már alsóbb lépcsőfokokon elmaradtak. Nem feladatom most számba venni az egyes versenyzők teljesítményét, viszonyítani azokat a zsűri adta pontokhoz. Még csak az sem első fontosságú, hogy valamennyi döntőbe jutott versenyző, mintegy „kiegészítő jutalomként” spanyol- országi utazást is nyert. Sokkal fontosabb annak örömteli konstatálása, hogy az egyébként széles körű foglalkozási összetettséget tükröző mezőnyben nagy számban voltak jelen pedagógusok és népművelők, illetve e pályákra készülők, az utánunk jövő nemzedékek nevelői, s hogy ott voltak a hiva­tásuk szerint, a verstől távolabb élők jó képviselői, mint a már korábbi versenyekről is ismert, ötvenen túli Babits László épitőszövetkezeti anyagbeszerző, aki most is negyedik lett. És el kell tűnődnünk, vajon a fizikai munkások részvé­tele miért volt olyan, amilyen volt? Vas Istvánnak, a zsűri elnökének abban mindenképpen igaza volt, hogy a versenyre való felkészülés, az abban való részvétel, annak országos ; mozgalommá fejlődése szép tisztelgés Radnóti emléke előtt. j Érdekes, figyelmet érdemlő — és a kora délutáninál jobb, ! nagyobb nézettségű adásidőt is kívánó! — volt a televízió emlékeztető műsora, amely a pécsi körzeti stúdió munkája- : ként ismét azt is bizonyította, hogy Budapesten kívül is lehet értéket lérehozni. A műsor címéül az alkotók — Füzes János szerkesztő-riporter és Wiedermann Károly rendező — Rad­nóti egyik legcsodásabb versének címét választották: Erőlte­tett menet. Az 1944. szeptember 15-én írt vers címe roppant érzékletesen fogja össze a műsor mondandóját is: a költő életének utolsó öt és fél hónapját, á rettenétes erőltetett me- neteltetését oktalan és értelmetlen halála felé. Nem lehetett könnyű az egyórás műsor képi megvalósítása, il hiszen alig-alig van már élő tanú, a bori haláltáborban az SS nem hagyott dokumentumokat, s nem hagytak a Lager Heideman magyar őrei sem. A hadtörténész, az egykori rab­társ, a még életben levő, a táborban hajdan szomorú fel- j adatokra igénybe vett pópa emlékezéseiből, a helyszínek, a fenségesen zord szerbiai hegyek, az egykori láger maradvá­nyainak képeiből, az egy-két hazai tanú töredékes emlékeiből I összeállított képet a kutatási, irodalomtörténeti és egyéb ■ tudományos adatokra támaszkodó összekötő szöveg és nem utolsósorban magának a költőnek hozzánk szóló üzenete, utolsó heteiben írt verseinek megszólaltatása tette teljessé. E versek, mint az erőltetett menetben megtett szörnyű út hiteles mélföldjelzöi idézték meg fényképezett dokumentu­mok nélkül is, a költő páratlan soraival a kort és a történé­seket, s ha egyik-másik vers bemutatása — Dávid Kis Ferenc I előadásában — a képiség kedvéért több mesterkéltséget is mutatott a kelleténél, a műsor egésze értékes, emlékezetes j élményt adó. Benedek Miklós Névadó Kazincbarcikán A műszaki könyvtárban Nem hagyományos családi névadó ünnepség történt Ka­zincbarcikán, hanem egy vá­rosrészt neveztek el. A vá­rossá’ nyilvánítás 25 éves évfordulójával kapcsolato­san a várostervezők által az „I A szomszédsági egység­nek” nevezett rész kapott nevet. Pályázatot hirdetett a vá­rosi tanács az 1569 lakást, iskolát, óvodát, bölcsődét, orvosi rendelőt, ABC-áru- és szolgáltatóházat magába fog­laló terület elnevezésére. Az elnevezéssel Kazincbarcika város jellegét, történelmi je­lentőségét vagy helyi ha­gyományt kívántak megörö­kíteni. Sokféle ' elnevezést javasolták a pályázók. Volt, aki Egressy Béniről (a vá­rosban született), Kazinczy Ferencről, Jókai Mórról, Gárdonyi Gézáról, József At­tiláról, Petőfiről javasolta elnevezni. A pályázók kö­zött olyan is volt, aki Bé­ke, Borostyán lakótelep. Új- tardona. Alkotás negyed el­nevezést javasolt. A névadásnál — egyben a pályázatok elbírálásánál — a történelem győzött. A vá- tanács végrehajtó bi­zottsága 1979. április 19-ém tartott ülésén az „ŰJKAZINC­elnevezést fogadta el. Azért, mert a kérdéses terület nagy része a várost alkotó Sajókazinc község egy ré­szének lebontott házai he­lyén épült fel. Ezzel állítot­ták emléket az 1954. január 31-ig fennálló és községként létező településnek, amely Barcikával és Berentévél együtt a mai Kazincbarcika óvárosi részeit alkotja. A végrehajtó bizottság döntése alapján az „Esős nyár” és a „Kikelet” jeligé­vel beküldött pályamunkák kapják a 2000—2000 Ft-os két első díjat. Az „Alkotás” negyed nevet javasló pedig 500 Ft jutalomban részesül. A 25 éves évforduló ren­dezvénysorozatában egy táb­la leleplezésére is sor kerül, amelyen ennek a városrész­nek a nevét és adatait örö­kítik meg az utókor számá­ra. Ebben a városrészben adják át ünnepélyes keretek között a 3000. házgyári la­kást is. Névadó volt Kazincbarci­kán. amelyet nem az állami anyakönyvben, hanem a vá­ros történetének lapjain je­gyeztek feL Harminckétezer-négyszáz gépipari jellegű, ill. témájú könyv közt válogathatnak a műszaki élet iránt érdeklő­dök a DIGÉP műszaki könyvtárában. Rendszeresen 197 hazai és 1)2 külföldi ki­adású folyóirat, szaklap ér­kezik a’ könyvtár részé­re, melynek témái általában az MC-gépekkel, anyagmoz­gatással, képlékeny alaki tus­sal foglalkoznak. A Magyar- országon megjelenő, s je­lenleg forgalomban levő szá­mítástechnikai irodalom tel­jes anyagénak a birtokosa a KGM-vállalatok közt ún. nagyköoyvtárnak nyilvání­A Nehézipari Műszaki Egyetem közművelődési bi­zottsága rendezésében május 8-án délután 3 órakor nyílik meg Feledy Gyula Kossuth­Tematikaílag és műfajilag is sokszínű a Napjaink leg­újabb száma. Hogy ismerte­tésünk élére most egy foly­tatásokban indult közlést vá­lasztunk, annak többszörös óka van. A Miskolci Nem­zeti Színház, ez időben, má­ból való, mához szóló drá­mát játszik köztünk élő, megyénkben megkötődött al­kotótól. Művészeti életünk­ben felpezsdülő érdeklődés kíséri Serfőző Simon Ott­hontalanok című színpadi művét. A Napjaink a má­jusi számban kezdte meg a dráma közlését, s egyben Az élmény dramaturgiája cím­mel, Szakonyi Károly írását is olvashatjuk Serfőző alko­tói attitűdjéről. Többek kö­zött ezeket: „Serfőzőnek előbb meg kellett írnia a Rémhírvivőket, hogy az Ott­hontalanokról, a közös gaz­dálkodás elől akkoriban el­menekült, vagy egyáltalán a paraszti léttől megcsömör- lött és városi munkára sze­gődött, munkásszállásokon tengődő, s immár se ide. se oda nem tartozó embereiről írhasson... Serfőző aggódik embereiért, s ügyüket előbb­re helyezi a maga drámaírói ügyénél. Ezen azt értem, hogy darabjai inkább szo­ciográfiai és irodalmi (vagy dokumentum-irodalmi) érté­kűek, semmint par excellen­ce drámák, noha természe­tesen színpadra termett al­kotások. Elsősorban nem színpadi játékot akar írni, hanem a való tények dra- matikus kivetítéséhez keresi a módozatokat”. A májusi számban gazdag válogatást-összeállítást talá­lunk a Jugoszláviában élő és alkotó fiatal íróik, költők munkáiból. Ugyanígy szól­nunk kell a Móricz-évfor- duló alkalmából e lapszám­ban megjelentetett emléke­zésről. Ezúttal Sugár Ist­ván tollából olvashatunk adalékot az író életének egy szakaszáról; s nem is akár­milyen idő elevenítődik fel. „Aki magyarnak valaha jót alkart” címmel a szerző így kezdi írását: „az 1930—31-es (ott műszaki könyvtár. A könyvek raktározását a tö­mör raktározási rendszer jel­lemzi. melyet jelenleg Mis­kolcon csak a DIGÉP mond­hat magáénak. Ennek a rak­tározási módnak az előnye a jó kihasználhatóság, s így lehetőség nyílik a gyors visszakeresésre, melyhez nagyban hozzásegít a rejlett katalógusrendszer. A mű­szaki könyvtárnak, mely ál­landó jelleggel gyarapszik új szakirodalmakkal, jelen­leg 2441 beiratkozott olvasó­ja van. A képen: hazai és külföldi szaklapok közt bú­várkodnak a műszaki könyv­tár látogatói. díjas grafikusművész „Vál­tozatok zenei témákra” című kamarakiállítása az egyetem központi épületének második emeleti üvegtermében. évek Magyarországát súlyos gazdasági, társadalmi és po­litikai bajok emésztették, de jaj volt azoknak, akik fel­tárták ország-világ előtt, írásban vagy szóban, a ma­guk nyers ridegségében a té­nyeket, s azok gyökereit. Móricz Zsi gmond e sorban az élen állott és szemnyito- gato írásainak reflektorfé­nyévei ráirányította a társa­dalom figyelmét egy-egy ké­nyes, de éppen ezért fontos és országos jelentőségű kér­désre”. Emlékezésül állítja, s em­lékezésnek szenteli a lap a Radnóti. Miklós születésének 70. évfordulója alkalmából megjelentetett írásokat: Lacz- kó András A látott világ visszaadásáért címmel a mártírhalált halt költő Tápé, öreg este című verséről ír; Idill és ítélet címmel pedig Szélié«- Endre írását olvas­hatjuk Radnóti eklogáiról... És ha már az emlékezé­seknél tartunk, memoárnak beillő Demeter Hedvig szín- művésznő vallomása Búcsú az előadástól címmel. A Mis­kolci Nemzeti Színház mű­vésznője pályájára emlékez­ve. s a jelent idézve, többek között így ír: „Egy időben divatos mondás volt: „A színészet kegyetlen pálya”. Nem mondom, ebben van némi igazság. Hiszen annyi mindennek kell összeállnia ahhoz, hogy egy színművész kiegyensúlyozott életet éljen. Tehetséges legyen, szeresse a közönség, a kritika, és nem utolsósorban a színházi ve­zetés értékelje ... Még a lá­tóhatár fölött vagyok. Va­gyok! Világítanom kell. Kö­telességem” ... A Napjaink gazdag májusi anyagából jó szívvel ajánl­juk Bor Ambrus Szerémi György eltűnését kereső írá­sát (Káplán); Dobrossy Ist­ván—Veres László Régi mis­kolci május elsejék című írását és Benedek Miklósnak Kovács András filmrendező elhivatottságáról szóló jegy­zetét. melynek címe : Fele­lősség és történelem. (t. n. J.) KEDVES MARTIN MARTA! NÉHÁNY nappal ezelőtt — azon a találkozón, ahol korrekt vita helyeit min­denki sebeket osztott és ka­pott — Maga föltett nekem egy nagyon fontos kérdést. Természetesen nem a kel­tőnk viszonya szempontjából fontos lakkor nem kívánna nyilvánosságot). liánéin a né­ző — mert a kritikus is néző, — és a színész mindenkori kapcsolata szempontjából. Engedőimével, most felvá­zolom az olvasóknak az előz­ményeket. Legutóbb azt ír­tam Martin Mártáról, hogy nem hisz szerepe igazában. — De hát honnan veszi ezt az újságíró? — hangzott a kérdés. Erre. némi ciniz­mussal, azl lehetne felelni: látom. Van hozzá szemem. (Ez szerintem még mindig jobb és több. mintha a kü­lönböző felsőoktatási intéz­ményétjén szerzett „jogo­sítványunkat” mutogatjuk) De hát a tiszta szándékot, a mögöttes munkát, az erőfe­szítéseket látom-e? Megint kitérhetnék, mond­ván: csak a végtermék ér­dekel. Ki kíváncsi arra. hogy Leonardo mit mennyi idő alatt festett, s hogy közben fájt-e a hasa? Csakhogy a színészi pro­duktum nem festmény (bár a legjobb esetben műalko­tás), s miután nem is mara­dandó. kötelességünk vala­miképpen megőrizni, felmu­tatni. Számomra például vagyon fontos, hogy a Martin Márta Elektráját őrizze meg a szín­háztörténet. Talán az én né­hány évvel ezelőtt leirt mon­dataim is segítenek rekonst­ruálni az érdeklődőknek ezt a nagyszerű nőalakot. De térjünk vissza az ere­deti kérdéshez? Tudhatom-c én azt, hogy Elektrában vagy az új magyar darab Rózsi­jában hitt-e jobban a szí­nésznő? A kérdésre világos választ ad a kommunikációval (me­takommunikációval) foglal­kozó tudomány. Arról van szó, hogy a kommunikatív üzenet mindig kétrétegű. „Az egyik réteg direkt, szavak­ból álló vagy szavakra lefor­dítható — írja Buda Béla —, a másik indirekt... A me­takommunikáció elmélete szerint az indirekt kommu­nikáció mindig magasabb logikai, illetve általánossági szintet jelent, mint a di­Szőnyi István, Molnár C. Pál, Szobotka Imre, Elekfy Jenő, Varga Nándor Lajos. Ferenczy Béni, Z. Gács György. Kocsis Imre, Vili Tibor, Kákay Szabó György, Illés János, Gulyás Dénes és Barcsay Jenő neve olvasható az írások sorrendjében a Kép­zőművészeti Alap Kiadóvál­lalata gondozásában újólag kiadott, A képzőművészet is­kolája című, kétkötetes munka szerzői listáján. Az immár negyedik kiadást megért mű először 1941-ben. majd 1957-ben Molnár C. Pál szerkesztésében, majd 1976-ban Solymár István szerkesztésében és előszavá­val — a XX. századi ma­gyar művészet jeles meste­reinek segítségével nyújt se­gítséget mindazoknak, akik meg akarnak ismerkedni a képzőművészet eszközejvel és eljárásaival. Az említett mesterek fo­galmazzák meg a két kötet lapjain — szakági bontás­ban — azokat a technikai és elméleti tudnivalókat. 'amelyek elengedhetetlenek/az amatőr képzőművészek szá­mára. de nagy segítségei nyújthatnak azoknak is, akik teljesebben akarnak megér­teni egy-egy műalkotást. A relét.” Tudni kell azl is. hogy a felvázolt kétszintű folya­matból az egyik, mindig aka­ratlagos, a másik spontán, akarattól független. Következésképpen: a szí­nészi jelenlét számos olyan in formációt, közvetít (a szí­nész—néző interakció folya­maidban). amely a játszó sze­mély akaratától független. Lehel, hogy valaki legjobb lelkiismerele szerint dolgo­zik. de — egészen primití­ven fogalmazva — mást mond a szeme (gesztusai, mimikája, hangszine stb.f, mint a szája. Vagyis a me­takommunikációs (i ndirekt) közlés ellene mond a verbá­lis (direkt) közlésnek. A színész önmagával is el­hiteti, hogy hisz a szerepé­ben, de az akaratától füg­getlen közlőrendszere lelep­lezi. Az Elektrát azért említet­tem. mert abban az alakí­tásban az említett kétszintű folyamat nem váll ketté; gazdagította egymást. Ilyenkor szoktuk (vulgári­sán) azt írni, mondani.‘ X. cli a szerepéi. Persze, a színészi alkotás folyamata ennél sokkal bo­nyolultabb; vannak titkai, melyek tudományosan nem is inagyarázhatóak. Rumost csak arra kíséreltem meg választ adni, hogy (alapfo­kon) miként észlelhető, ha a színész nem hisz szerepében. Sok minden más nem eny­ingire nyilvánvaló, ilyenkor a kritikus is az intuícióira, hagyatkozik. De hát egzakt módon merő műszerek nin­csenek a művészetben. Ez azonban semmiképpen nem jelenti azt; hogy az alapvető szakmai (mesterségbeír) is­meretek sem mérhetők eg­zakt módon. Ugye,. Maga. se A>4fö.i, ko­molyan, Kedves Márta, azt a színházi embert, aki a lá­tomásairól beszél, s egy egy­szerű színpadi szituáció meg- tcremtésérc is képtelen. En~ nél már csak az a kritikus nevetségesebb, aki -mindezt nem észleli. IGAZA van abban, hogy f színészi alakításokra kevés helyet szentel a kritika. Eb­ből sok félreértés származik. Bízom abban, hogy legalább egyet sikerült most tisztázni. kötet írásai, amellett, hogy felölelik a legősibb és leg­korszerűbb eljárásokat, be­mutatják a legszükségesebb eszközöket és szerszámokát, fontos dokumentumai lehet­nek a szerzők művészi hit­vallásának is. Természete­sen e. hatalmas mű sem vál­lalkozhat rá. hogy az olva­sóból művészt neveljen, de az amatőröknek szolgáló út­mutatás mellett talán a hi­vatásos művészeknek is szolgálhat egy-két tanáccsal. Az első kötet a hagyomá­nyos eljárásokat ismerteti, a második a századunkban ie- lent'kezett újabb anyagokat és módszereket mutatja be. Az UNIÓ AFÉS" „UNIÓ . Italános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet Élelmiszer forg. és Beszerzési Osztály Vliskole I.. Kossuth u. 1." szövegű bélyegzője el­veszett. Az elveszett bé­lyegző érvénytelen. Feledy Gyula kiállítása őszinte tisztelője: Gyarmati Béla A képzőművészet iskolája A májusi Napjaink

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom