Észak-Magyarország, 1979. május (35. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-15 / 111. szám

1979, május 15., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A diósgyőri példát érdemes követni! iío­A Miskolci MEZŐGÉP terveiből Az utóbbi években mind gyakrabban esik szó a válla- Jali fővállalkozás lovábbfej- lesztéséról, az ehhez szüksé­ges gazdasági, szervezési, jo­gi intézkedések kidolgozásé - 'ról. Hazánk számára köztu­dottan nagyon fontos az ex­port növelése, a beruházások hatékonyságának javítása, A fővállalkozási tevékenység mindkét területen eredmé­nyesnek ígérkezik — ezért kerüli a szakemberek, a ha­tóságok érdeklődésének elő­téré De. A Diósgyőri Gépgyárban 19(39. január 1-ével hozták létre a fővállalkozási főosz­tályt, s fő feladatául a kü­lönböző típushűtőházak fő- vállalkozásban való létesíté­sét jelölték meg. Tették ezt azért, mert a mezőgazdaság szocialista átszervezése, a nagyüzemi termelési mód tér­hódítása révén fellendült Szabolcs-Szatmár megyében a külföldön is keresett és jól értékesíthető alma ter­melése. Természetesen a na­gyobb h űlőtá roló -kapaei tást is biztosítani kellett, s erre a DIG ÉP kapott megbízást. — A viszonylag kis lét­szám, a feladat újszerűsége ellenére sorra épültek a fő­osztály irányítása alatt a 100 —200 vagonos hűtőházak — mondja Sziklai Tibor, a DI- GÉP fővállalkozási főosztá­lya létesítményműszaki osztályának vezetője. — 1969- ig már több mint 30 ilyen hűtőházunk üzemelt az em­lített területen. A hűtőházak tervezésében, kivitelezésében szerzett tapasztalat, nem utolsósorban a vállalat fejlett kompresszor- és hűtőelem- gyártása tette aztán lehető­vé az első exportkísérletet. Főosztályunk 75 vagonos tí- pushütöházakat szállított a Szovjetunióba, 100 vagonos létesítményeket Csehszlová­kiába és exportált egy sajt­hűtő berendezést Libanonba. A fővállalkozási főosztály további munkáját döntően befolyásolta, hogy 1970-ben a szerviz- és a szerelőüzem­mel, a hűtéstechnológiai elő­készítő csoporttal, a pénz­ügyi és a létesítményműszaki osztállyal bővítették. A klasz- szikus értelemben vett fő- vállalkozás most már na­gyobb szervezeti egységben, szabályozott rendszerben a létesítménymüszaki osztály feladata lett. A gépgyár a fővállalkozá­sát időközben a hűtéstechno­lógiai berendezésekre szako­sította. Az itt dolgozó szak­emberek közreműködtek pél­dául a Kelet-budapesti Tej­üzem, a Szegedi Szalámigyár, a Miskolci és a Gyulai Hús­kombinát építésében, a Zala­egerszegi és a Pécsi Baromfi- feldolgozó Vállalat, továbbá a Budapesti Húsipai'i Válla­lat rekonstrukciójában. Részt vállalt a főosztály a győri és a békéscsabai hűtőház kivi­telezésében, a Bocsi Sörgyár felépítésében, s a miskot i műjégpálya hűtéstechnológiai berendezését is a diósgyőri szakemberek szállították. — A Diósgyőri Gépgyár 1971-ben szerződést kötött az Energiagazdálkodási Intézet­tel és a Komplex Külkeres­kedelmi Vállalattal hűtőhá­zak exportálására — mond­ja Sziklai Tibor. — Az egyezmény keretében szállí­tottunk hűtéstechnológiai be­rendezést Marokkóba, vala­mint az NDK-bnn 1975-ben felépüli, s mindmáig a leg­nagyobb, legkorszerűbb ezer- vagonos hütöházhoz. Irakban 10 darab 160 vagonos, Jugo­szláviában 3 darab 500 vago­nos hűtőház kivitelezésében működtünk közre. Az utóbbi két országban és Iránban je­lenleg is dolgoznak szerelő­ink, szaktanácsadó mérnöke­ink. A legnagyobb megren­delőnk továbbra is a Szov­jetunió. itt üzemel a legtöbb általunk fővállalkozásban épített hűtőház. Érdemes-e hűtőházak ex­portálásával foglalkozni az anyagban nem dúskáló Ma­gyarországról, a magyar vál­lalatoknak? Nos, nagyon is érdemes. Az eddigi tapaszta­latok szerint ugyanis egy hű­tőházhoz általában felhasz­nált 300 tonna acél, 100 ton­na alumínium és 30 tonna műanyag, illetve a hozzá­adott magas szintű élőmun­ka 1 millió dollár bevételt jelent. Egy közepes nagysá­gú hídszerkezet háromszorta nagyobb nyersanyag-felhasz­nálással éri el ugyanezt? az eredményt. A könnyűszerke­zetes hűtőházak előállítására felhasznált élőmunka egy fő­re és egy évre számított ho­zama nagyjából a kétszerese a gépipari átlagnak. — Fővállalkozási tevékeny­ségünk előnyeként elmond­hatom — jegyzi meg Sziklai Tibor —, hogy az elmúlt év­ben elért 120 millió forint bevételből a’:" ti százaléknyi volt a vállalati termékből eredő, s a nyereség megha­ladta a 23 millió forintot. Főosztályunk évről évre ma­radéktalanul teljesíti, sőt túl­teljesíti tervét, s többször volt a vállalat kiváló főosz­tálya. A gépgyárnak jelenleg több mint 40 élő fővállalko­zási szerződése van, s az ér­vényben levő alvállalkozói szerződések száma ennek a duplája. A közelebbi jövő legnagypbb munkáit a Szek­szárdi és a Kaposvári Hús­kombinát építésében való részvétel, s a budapesti nagy' sportcsarnok hűtési és klí­matechnológiai berendezések­kel való felszerelése jelenti. Dolgoznak a fővállalkozók a vajai 1036 vagonos új hűtő­ház szerződésének előkészí­tésén, s munkamódszerük to­vábbfejlesztéseként részt vesznek már a tervezésben is. A hűtőház beruházásának befejezése egyébként 1981 ősze. Szabolcs-Szatmár me­gyében további két darab hasonló kapacitású hűtőház építését is tervezik. — Közben új munkaterü­let kiépítésével foglalkozunk — mondja beszélgetésünk végén Sziklai Tibor. — A fő- vállalkozói tevékenységünket bővítjük komplett kábelgyá­rak és kovácsüzemek szállí­tásával. Az első kábelgyári exportajánlatunkat Kuvait- ba tettük, de egy világhírű japán cég nyerte meg az üz­letet, A tapasztalatokat le­vontuk, most. már tudjuk, mi kell a megrendelőnek, tisztá­ban vagyunk a lehetősége­inkkel. Kenyában ugyanak­kor már jó esélyűnj< van a szerződéskötésre, s biztatóak az ez irányú kísérleteink Pa­kisztánban és Angolában. A komplett gyárak exportálásá­val közelebb kerülünk az anyavállalathoz, jobban se­gítjük termékeinek külföldi eladását. Megyei vállalataink: lehet, sőt érdemes követni a diós­győri példát! Kuluj László találkozó Eislénifta Az évek óta eredményesen működő edelényi kertbarát­kor tagjai mai összejövete­lükön dr. Bálint György me­zőgazdasági szakíróval, a Kertészet és Szőlészet című hetilap főszerkesztőjével ta­lálkoznak, aki délután meg­tekinti az edelényi kertba­rátok kiskertjeit, majd este 6 órai kezdettel a Jövő sző­lő- és gyümölcsfajtái cím­mel a gyümölcs- és szőlő- nemesités legújabb eredmé­nyeiről, a kutatás különbö­ző területeiről tart előadást. Az edelényi szakíró—olvasó találkozót mezőgazdasági szakkönyvek vására követi. Helfen kilométer liippi A holnapok munkasikereit a mában kell megalapozni — tartják a Borsodi Szénbá­nyáknál, s ekképpen is dol­goznak. Hazánk legnagyobb mélyművelésű bányavállala­tának az elkövetkezendő évek­ben a jelenleginél is többet, mintegy 5,3 millió tonna szenet kell termelnie évente. Ehhez a gépesítés fokozása az elsődleges feladat, de meg­felelően előkészített fejtési területekre is szükség van, ahol a berendezések dolgoz­hatnak. Ebből a meggondo­lásból kiindulva, minden ed­diginél több, 70 kilométer bányavágat kihajtását terve­zik az idén a bányaüzemek­nél, s ennek elérésére adot­tak a lehetőségek. Az első három hónapban a termelőegységek ugyanis túl­teljesítették elővájásj felada­tukat, s a tervezett 15 412 méterrel szemben 16 399 méter vágatot készítet­tek. A Mákvölgyi Bánya­üzem áll ezen a téren a leg­jobban, ahol 4698 méter bá­nyafolyosót hajtottak ki. Tervtáron 3740, Ormosbányán 3142, Feketevölgyön 2149 méter új vágatot nyitottak az első negyedévben. A napi át­lagos előrehaladás alapján a lyukóbányaiak állnak az élen, 4 méter és 9 centimé­teres eredménnyel. A Miskolci MEZŐGÉP Vállalat története több mint. egy évtizedet ível át. A meg­alakulás dátuma: 1968. ja­nuár 1. Ez a nap a gépállo­mások megszűnését, az új vállalat születését jelzi, amely már iparvállalatként kezdte működését. Az elmúlt tíz év tablója sokrétűen tanúsítja azt a fej­lődést, amely a jelenlegi szervezeti felépítéshez, a gyártmánystruktúra kialakí­tásához és a távlatokat is jelentő feladatkörhöz veze­tett. A miskolci vállalat szer­ves része a MEZŐGÉP Tröszthöz tartozó országos hálózatnak, annak egyik je­lentős bázisa, népgazdasági szempontból is fontos té­nyezője. A vállalat tevé­kenységi köre több irányú. Ezek közül is a legfontosabb a mezőgazdasági üzemek pótalkatrészekkel való ellá­tása. a mezőgazdasági gépek és berendezések gyártása, az új gépek és berendezések garanciális és vevőszolgála­tának az ellátása, a különfé­le szolgáltatási igények ki­elégítése és mindemellett — szükség esetén — közvetlen segítségnyújtás a mezőgaz­dasági üzemek időszakos fel­adatainak a végrehajtásához. Mindezekkel összefüggés­ben feltétlenül szükséges és helyénvaló hangsúlyozni, hogy a vállalat tevékenysége, sikerei, eredményei túlmutat­nak a megye határain, or­szágos jellegűek és jelentő­ségűek. sőtt határainkon túl is üzleti kapcsolatokat is je­lentenek. Erről szólva Bor- tus Ágoston, a vállalat igaz­gatója elmondott)»: — Vállalatunk a Kohó- én Gépipari Minisztérium fel­ügyelete alá került. Ez nagy­mértékű termelésszerkezet- változással is együtt járt, ami azt jelenti: miután a ko­hó- és gépipar sokrétű és or­szágos igényeket elégít: ki, a Miskolci MEZŐGÉP Válla­latnak T» igazodnia kell * megváltozott körülmények­hez. A mezőgayxiaoág min­denkori igényei tj)eli-ett, gyártmányaink egy jelentős részét: ugyanis más iparágak is felhasználják. Törekvése­ink között szerepel, hogy je­lentős mértékű exportot bo­nyolítsunk le mind a szo­cialista. mind a tőkés piaco­kon, méghozzá úgy, hogy ter­mékeink keresett cikké vál­janak. Lényegében arról van szó. hogy a vállalat feladata a szakosított alkatrészek és részegységek gyártása olyan sorozatban, amelyek korszerű technikai és fejlett technoló­giai színvonalon valósíthatók meg. A Miskolci MEZŐGÉP Vállalat ennek szellemében munkálta ki a fejlesztési terveket és tennivalókat, amelyek a vállalat vala­mennyi gyára és gyáregysé­ge számára egyértelműen és konkrétan körülhatárolt te­endőket jelentenek. A vállalathál alapvető ter­melésszerkezet) átalakulás­nak lehetünk a tanúi. Ta­gadhatatlan tény, hogy ez a törekvés a korábbiaknál lé­nyegesen nagyobb feladato­kat, még nagyobb felelőssé­get ró személy szerint is mindenkire. A szakosodás mindenképpen arra kötelezi a gyár vezetőit és dolgozóit, hogy munkájukat a korsze­rűség igényeihez és követel­ményeihez mérten tervezzék meg. Ennek jegyében alakí­tották ki a vállalat két gyá­rában és három gyáregysegé­ben a teendőket és tervezték meg a termelés szerkezetét is. A vállalat által gyártott, illetve a fejlesztés alatt álló részegységek között kiemelt helyen szerepelnek a hidna- ulika-elemek. Amíg ebből a termékből 1976-ban 5 millió forint értékű gyártmányról adhattak számot, ez az érték 1977-ben 30. 1980-ban pedig már 150—160 millió forint értékű munkát jelent. A té­nyek. az adatok tehát egyér­telműen tanúsítják: a hidra­ulika elemeinek a gyártása jelentős mértékű termelés- felfutást is jelent. A hidraulikus elemek irán­ti igények robbanásszerűen növekedtek. A megnöveke­dőd igényeknek a kielégítése sem import-, sem hazai gyártás útján nem volt meg­oldható. és még ma sem tel­jesen megoldott. Éppen ez­ért az ellátási gondok és problémák fokozatos megol­dására a miskolci vállalat felügyeleti szerve, a MEZŐ­GÉP Tröszt központosított hidraulikus elemgyártás lét­rehozását határozta el. Az ehhez szükséges tech­nológiai tapasztalatok és is­meretek viszonylag könnyen megszerezhetők, a gyártás­hoz szükséges berendezésék zöme is hazai, vagy szocia­lista relációból is biztosítha­tó. Mindezeken túl — a^kül- kereskedelmi vállalattól érke­zett információk szerint — megfelelő minőség és ár ese­tén lehetőség nyílik hidrauli­kus hengerek tőkés exportjá­ra is. A belföldi igények felmé­rése után a MEZŐGÉP Tröszt a miskolci vállalatot, bízta meg a hidraulikus munka­henger gyártásának a meg­oldásával. A feladat nem­csak megtisztelő, de igen je­lentős. Évente ugyanis 40—5(1 ezer darab ilyen termék elő­állításáról van szó. Ahhoz azonban, hogy ennek a kö­vetelménynek a miskolci gyár eleget tudjon tenni, fel­tétlenül szükségessé vált a meglevő technológia rekonst­rukciója, ami mindenekelőtt a forgácsoló géppark átfogó fejlesztését jelentette. A vál­lalat nagyon helyesen úgy döntött, hogy létszámnöve­lés nélkül, nagyfokú műszaki fejlesztéssel. tudományosan, megalapozott üzem- és mun­kaszervezéssel teremti meg a leiadat végrehajtásához a fel­iételeket. Ennek érdekében az új gépek beszerzésénél * lehető legminimálisabbra szorította le a vállalat az úgynevezett egyetemes gé­pek számát, és több program- vezérlésű gép mellett 2 db NC-eszterga beszerzését ba- lározta el. A rekonstrukció­val összefüggő beruházások lényegében 1978-ban fejeződ­tek be. Ennek ellenére a hidraulikus munkahengerek gyártása a Miskolci MEZŐ­GÉP Vállalatnál már 1976- ban megkezdődött és azóta tí folyamatosan történik. E néhány adatból is vilá­gosan kitűnik tehát, milyen nagyiramú fejlődés a jellem­zője a miskolci vállalatnak, amelyhez igyekeznek minden feltételt megteremteni. t. r. Csak nem hibázik valami az időjárás gépezetében? Vagy az orgonás májusból akar csúfot üzr.i a gonosz idő? A táj fölé telepedett köd már-már elfeledted a kikelet évszakát, helyette el­múlást, őszt idéz. Pedig ez a ragályi határ valójában még csak most ébredezik. Itt fenn északon mindig később bont szirmot az útszél sárga virá­ga, a gyermekláncfű, s a gesztenyefák is csak most fehérítik bokrétáikat. A határ pedig? Tegnap eső lehetett, mert ez a sárga, agyagos nyirokmassza mód­jára maszatolódik és egyre vastagabban tapad a cipőnk köré. Pedig tipegünk, mint óvó szigetet, keressük a szántás között felburjánzó tyúkhúrt, perjét. Önzők va­gyunk, .ím egy rosszul vég­zett szántásban is találunk valami jót. Persze az agyag „eszén” nem tudunk túljár­ni, s mire a tábla túlsó vé­gében dolgozó görnyedt de­rekú asszonyhoz begyalo­golunk, kényszeredett mo­sollyal konstatáljuk: nem menekülhetünk meg a cipő­tisztítástól. A találkozások első mon­datai. mozdulatai általában szokványosak. Jó napot, jó munkát, köszönöm megvan, kézfogás. Mosl is így kezdő­dik ... Azaz. hogy a kézfo­gást szívesen elkerülné. Nem csupán azért, mert a paraszt­asszonyoknál ez nem minden­napos mozdulat. Inkább az­ért — s ezt a száj mondja ki —: — Jaj, piszkos a ke­zem! Miért mondja ő. de a föld­művelők közül oly sokan: piszkos a kezem? A kézen sár van, a talaj pora, maga a föld. A termőföld, a ke­nyeret adó, a kukoricát, bur­gonyát termő. Kezek, földek együtt képesek erre a csodá­ra. Dehogy piszkos, dehogy piszkos ... ! Egyébként az ember ezek után ötkéntelenül is tovább figyeli a kezet. Sovány, inas, bütykös, az ujjak mereven görbülnek, mintha csak a kapaszorítás lenne örökös dolguk. A kézről pedig a te­kintet a feketébe öltözött asszonyra vetődik (a látás kb. hét évtizedet jósol, s ki­derül. mindössze két évet té­vedett). aztán tovább, s a környező dimbbel-dombbai megáldott határt pásztázza be. A szántott, fekete föld igen kevéske, az ugar zöldje már-már felfalja az egész tá­jat. Úgy hiszem, hangtalanul is érti, érzi az összefüggése­ket. — Bőven lát errefelé nem művelt területet. Ott ni. ki­felé! — és egy domb irányá­ba mutat — az mind ugar. Legtöbben leadták, megsza­badult tik tőle. — És maga miért kapálja? — Hát ki más kapálná!? Nem kell már a kapa egyet­len fiatalnak sem! Miért ké­ne pont’ az enyéimnek. Így csak én maradok rá. Én egyedül. — Rá van kényszerülve, hogy csinálja? — Rá éppen nem vagyok, de nem tudok meglenni nél­küle. Még csak az kéne, hogy itt a földem, aztán a gaz meg felveri! Nem tudnám elviselni azt a szégyent! Meg aztán van minden esztendő­ben malacocskám, aprólék, azoknak kell az ennivaló. Ki- lencszázlíz forint nyugdíjból mégsem lehet csak a boltból élni, s arra sem elég, hogy mással műveltessem. Meg aztán ki csinálná?! Erről a földről már befelé gyaloglásunkkor sem volt valami jó véleményem. Nem­csak azért, mert a cipőnkre ragadt, mint a pióca. A pa­rasztember az ilyen földre azt mondja: rossz munkája van. Ez az átlagostól több vesződést, és ugyanakkor ke­vesebb termést jelent. Egyéb­ként a határrész neve engem igazol. — Ügy hívják, Kényszer. Az első háború után osztot­ta fel a Ragályi báró... Manapság a kényszert mégis más formában emlege­tik az özvegy Konyha Lajos­áéhoz hasonló ragályi föld­művelők, — örül az ember, ha vala­kivel fel tudja szántatni. Ló­fogat már alig akad a falu­ban. Egyébként is. nézze meg ezt a földel. Jó. meg­értem, nehéz föld. De azt nem tudom megérteni, hogy egy őszi traktorszántás, majd egy tavaszi íogatos szántás után így nézzen ki, mint ahogy kinéz. Valóban a szántás minősé­ge nem kirakatba való. Az a kukorica, amit majd idevet­nek, nem kerül kevésbe. Két szántás, meg hozzá az idős asszony kapás talajelökészí- tése. Hajnal fél öttől veri a hantokat, kézzel húzgálja. szedi ki a gyomot. Hajnal fél öttől! Most fél 11 van, de még mindig köd, hideg, szél és sár. — Meddig marad idekint? —• Fél háromig, altkor me. gyek haza ebédelni. — S addig? — Kibírom. Még most is bírom a mezei munkát étlen- szomjan. No, nem azért, mintha nem volpa mit en­nem, Sajnos, már nem na­gyon kívánom. Az öregség ezzel is jár ... Hat órája tapad gumicsiz­májára vastagon a sár. kezét pedig a föld. arcát a hűvös szél cserzi. S amit csinál, egyike azon tevékenységek­nek, amit aligha irigyel va­laki. S kérdem én: ugyan hányán tisztelik mindezért? Gondoljuk csak el... Hat­vannyolc éves. megette ke- nj'ere javát. Hátralevő re­ményei? Ugye, szerények. És mégis! Nem. nem! Ne azt mondjuk, megszokásból, sok­kal inkább becsületből, tisz­tességből. Hányán vannak még. Julis néni? Úgy tűnik, nem elegen. Hajdú Imre Változó termékszerkezet Hányán vannak még...?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom