Észak-Magyarország, 1979. május (35. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-09 / 106. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1979. május 9., szerda Színről színre Bennünk szunnyadnak.évtizedek óta; mint megdermedt emlékek, fagyott hangok, mozdulatok. Talán már nem is tudunk róluk. De csöndes éjszakákon, neszező hajnalokon előjönnek, megszólalnak. Az emberben óhatatlanul feltámad a vágy, hogy megragadja, ittmarassza őket. De hát hogyan fogható meg, miként válhat látvánnyá a hang? Feledy Gyula tudja a titkot. Könnyű kézzel —.valójában hihetetlen műgonddal — érinti a hangot, s az alakot ölt. Némi túlzással azt is mondhatnánk:, testté lön. Mindebben — a látszat ellenére — nincs semmi misztikus, hiszen a zene a leginkább asszociatív művészet. Természetes, hogy a képzőművész zenei víziói formát keresnek. Sokkal nehezebb azonban ennek a formavilágnak a megtalálása; a sajátos „színhang” festői megszólaltatása. Az egyetemen kiállított huszonöt lap úgynevezett vegyes technikával készült'.' A tus, az olajfesték és a pasztell együttes jelenléte fejezi ki a nagyon bonyolult — vagy ha tetszik nagyon egyszerű — gondolati tartalmakat. Mit értünk ez alatt? Azt, hogy minden kompozíciónak van egy teljesen nyilvánvaló tartalma, (Költő, Zenész, Vak hegedűs stb.), s természetesen mélyebb rétegei is. Ezeket a szférákat, kinek-kinek fogékonysága, élményanyaga, intellektusa szerint kell megfejteni. ! A kiállítás címe: Változatok zenei témákra. Ez a cím valami programszerű tárlatot sejtet. Noha az anyag — főleg stilárisan — valóban egységes, mégsem előre elhatározott programot tükröznek a lapok. Inkább azt, hogy vannak újra és újra visszatérő •zenei álmok, melyek mindig más kifejezési formát keresnek. Ezek a képek a művész alkotó munkájának legutóbbi termékei. Talán egy új .út kezdetét is jelentik. Erre az útra azonban minden eddig fellelt értékével lépett Feledy Gyula. | Gy— Bergman tizenkét * forgatókönyve Ingmar Bergman filmjei, egész munkássága iránt egyre növekszik az érdeklődés. Tagadhatatlan, vannak meg, akik azért mennek a moziba a világhírű svéd rendező filmjeihez. mart hall-ttak rőté, hogy azokban nálunk szokatlan módon beszélnek emberi viszonylatokról, másféleképpen tárulkozik fel az élet, de mind több azoknak a nézőknél'.' a száma, akik a képsorok mögül előtűnő, sajátosan megjelenített társa dalom rajzra, a polgári társadalom emberének különböző hatásokra létrejött válságára, annak képi ábrázolására,- a filozófus-rendezőnek ezzel kapcsolatos mondandójára kiváncsiak. Ezért szükséges Bergman filmjeit többször is felújítani, s mondanivalóját mindinkább értőn és megfelelő kritikával is fogadva, mind szélesebb körben — tartalmi értékeiért és nem egyes szokatlan képsoraiért — elfogadtatni azokat. E filmek jobb értését és befogadását segíti most az Európa Könyvkiadó gondozásában megjelent Színről színre című kötet, amely az 1956- ban készült A hetedik pecsét címűtől az 1977-ben bemutatott KigyótojáSig Bergman tizenkét filmjének — A hetedik pecsét, A nap vége, Tükör által homályosan, Úrvacsora, A csend (e három, a Trilógia korábban már megjelent a Modern Könyvtár sorozatban), a Persona, a Ritus, a Szenvedély, a Suttogások és sikolyok, a Jelenetek egy házasságból, a Színről színre, a Kígyótojás — forgatókönyveit adja közre több mint nyolcszáz oldalon. E forgatókönyvek,, nem egyszerűen filmek vázai, hanem önálló, értékes és élvezetes irodalmi alkotások is, s túl azon, hogy filmélményeinket idézhetjük fel. a nem ismert művek esetében is drámai élményt kapunk,' egyben az eddig harminchét filmet készített Bergman drámaírói munkájáról is érzékletes képet kapunk. (hm) Műszaki segítséggel Tervszerűbb lehet a régészeti kutatás Egy tanácskozás tapasztalataiból A különböző műszaki módszerek — geofizikai, légj l'ényképezéses, fotogrammetriai — alkalmazása a tanácskozás részvevői előtt többségben már ismerős volt. Ki mélyebben ismerte, ki gyakorlatilag alkalmazta is. ki éppen maga kísérletezte ki. s volt, aki elsősorban hallomásból ismerte, milyen segítséget adhatnak a különféle műszaki módszerek a régészeti és műemléki feltá- rásoknalf, kutatásoknak, mennyivel könnyíthetlk meg a föld . alatti rétegekben, épületek rejtett rétegeiben végzendő kutatást. © A Műszaki módszerek szerepe a régészeti és műemléki feltárásokban című tanácskozáson, amelyet a miskolci Herman Ottó Múzeumban tartottak a minap, harmincnál több szakember vett részt, részben különböző múzeumokból, részben a budapesti és a miskolci egyetemekről, a Magyar Nemzeti Múzeumtól, a Magyar Tudományos Akadémiától, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumtól. Mint erről már korábban is beszámoltunk 1— mert éppen Borsodban. az abaújvári feltárásoknál igen sikeresen alkalmazzák a geofizikai felméréseket —, e műszaki módszerek segítségével tervszerűbbé és gazdaságosabbá tehető az archeológiái kutatómunka, s külön érdekesség számunkra, hogy ezt a szakmai tapasztalatcserét éppen a mi múzeumunkban rendezték meg. A Hermán Ottó Múzeum igazgatósága, felismerve az effajta együttműködés jelentőségét, szívesen vállalkozott a házigazda szerepére, s múzeumi rendezésben ebben a témakörben ez volt az eddigi első ilyen tanácskozás. Hozzáteendő, hogy nem munkatervi téma volt ez, hanem az e területen munkálkodók, a kutatók keresték a fórumot, ahol számot adhatnak eredményeikről; meghallgathatják az ország más részein munkál'ko- dó társakat. A tanácskozás minden kétséget kizáróan jól sikerült. A hat előadást követően több mint tizenöten kértek szól, többen többszőr is, s „hatalmi szóval” kellett este berekeszteni a gondolatgazdag vitát, hogy a vendégek hazautazhassanak. . © A miskolci Herman Ottó Múzeum régészeti kutatásainál negyedik éve használják fel a geofizika segítséget. Dr. Csókás János egyetemi tanár, a Nehézipari Műszaki Egyetem geofizikai tanszékének vezetője, e módszer kitűnő alkalmazója vezetésével, 197G óla több felmérést végeztek a feltárások megkönnyítésére. E feltárásokat Gádor Judit régész, a múzeum régészeti osztályának vezetője irányította és irányítja. Neki milyen tapasztalatokat adott a minapi tanácskozás? — Több okból is igen jó volt ez a tanácskozás — válaszolja. — Először is széles. körű információt adott azokról a műszaki módszerekről, amelyeket régészeti kutatásainíkban, műemléki feltárásainkban alkalmazni lehet, továbbá rávilágított, hogy a módszerek ismeretében azok konkrét alkalmazásának milyen lehetőségei vannak, s milyen fórumok támogatása, engedélye szükséges azokhoz. Igen sok gyakorlati tapasztalattal is gazdagodtunk, például a légi fényképezésnek a hasznosításáról, e módszer továbbfejlesztési lehetőségeiről, a geofizikai műszerek fejlesztéséről, a mérési adatok számítógépes értékeléséről, egyebekről. Az én munkámat 1976 óta segíti a Csókás professzor vezette geofizikai felmérés. Sály—Latorban folytattunk először eredményes kísérletet, s ennek alapján e hónap végén ott folytatni is fogom a feltárást. Abaújvá- rott két alkalommal mértek mágneses és elektromos módszerekkel és a már felmért nyolcvanszor száz méteres területen folytatjuk a feltárási, de ugyanott szeretnénk még további finomított felméréseket is végezni. © A miskolci ankét megmutatta, hogy igény van a műszaki módszerek alkalmazására a feltárásokban, de hogy ez általánossá válhassak. szükséges lenne megfelelő műszerpark kifejlesztése. A Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézete például most olyan fotogrammetriai műszer kialakításán dolgozik, amely lehetővé teszi a leszerelések mindennapos gyakorlati alkalmazását. A távolabbi fejlesztési cél olyan műszerpark létrehozása, amit maguk a régészek, esetleg egy központi régészeti stáb tagjai — külön szakintézmény bevonása nélkül is — használhatnak. Szó voll például olyan infrafelvételes légi fényképezése« módszerekről is, amelyek a különböző objektumokat, illetve talajrétegeket eltérő színekkel adják vissza és így nyújtanak a kutató számára következtetési lehetőségeket. Több nemzetközi, e témával foglalkozó szervezet tapasztalatairól is "tájékoztatást kaptak az ankét részvevői. A műszaki módszerek alkalmazásának lényege röviden összefoglalva: a régészeti és műemléki feltárásokban a pontosabb és gazdaságosabb munkalehetőség megteremtése. másrészt pedig az. hogy alkalmazásúkkal a korábbi bejárásos és egyéb módszerekkel fel nem ismerhető objektumok is felfedezhetők, könnyebben elérhetők a földben rejtőző kultúrtörténeti és egyéb értékek. A műszaki tudományok nélkül már az archeológiában sem lehel érdemi előrelépés, s ezért mind a műszaki, mind a régészeti és egyéb tudományok művelői között megvan az igény egymás munkájának segítésére. jobb megismerésére, s így a műszakiak inkább megismerhetik, milyen irányba kell a műszereket is fejleszteni, a régészek pedig azok segítségével tervszerűbben, a sok eredményleien és oktalan ásatás elkerülésével tudnak kutatni. Ezekre szolgál bizonysággal és tanulsággal a miskolci múzeumi eszmecsere. (benedek) Bartók-terem avatás Május 3-én. szombaton délután Bartók-termet avatlak a göneruszkai művelődési házban. Az eseményen megjelent és édesapja pedagógiai, kutatói és művészi munkásságáról tartott előadást ifjabb Bartók Béla. Bojtor István zenetanár a falu és Bartók kapcsolatáról emlékezett, meg, majd miskolci művészek — Röczey Ferenc, Röczey Ferencné és Bálok Ferenc — műsorát hallhatták az ünnepi eseményen nagy számban megjelent vendégek. A Barlók-te- rem avatásához kötődve ekkor rendezték meg Gönc, Göncruszka és Vizsoly általános iskolásainak szellemi vetélkedését „Hogyan ismered Bartókot?” címmel. Primo Levi olasz író Se quesfo é un uomo (Ha ez egy ember) című regényében saját élményeit írta meg, 1943-tól az auschwitzi koncentrációs tábor rabja volt a felszabadulásig. Regénye a háború és a deportálás abszurditásainak, az emberi lélek próbájának hiteles dokumentuma. Az alábbi részlet a felszabadítás előtti napokban játszódik, s egy magyar vegyészmérnök haláláról szól retorika nélkül, döbbenetes erővel. Ezzel a kis részlettel a győzelem napjára emlékezünk. Primo Levi: Somogyi halála Január 25. Somogyira került a sor. ötvenes éveiben járó magyar vegyészmérnök volt, sovány, magas és hallgatag. Tífuszból és skarlátból lábadózott, de váratlanul valami új betegséget kapott. Magas láz gyötörte. Talán már öt napja egy szót sem szólt, aznap kinyitotta a száját, és határozott hangon azt mondta: — Van egy adag kenyér a zsákom alján. Osszátok el hárman, én többé már nem eszem. Nem tudtunk semmit szólni, de egyelőre nem nyúltunk a kenyérhez. A fél arca fel volt puffadva. Amíg eszméleténél volt, szigorú csendbe zárkózott. Este és egész éjszaka és két napon át a csend azonban már szakadatlan önkívületben oldódott fel. Az utolsó végeérhetetlen, ernyedt és kényszerű álmot követően minden lélegzet- vételével azt mormogta: „jólvan”, szabályosan és egyhangúan, mini egy gép; ..jólvan”, bordái nyomorúságos rácsozatának minden süllyedésére, ezerszer, Hogy már-már kedve lett volna az embernek megrázni, belefojtani a szót, vagy hogy mást mondjon legalább. Akkor értettem meg igazán, hogy milyen nagy mun- ka az embernek meghalni. Kint még mély csend. A hollók száma egyre szaporodott, és mindenki tudta, hogy miért. Hosszú szünetekkel válaszoltak csak az ágyúk egymásnak. Felváltva ismételgettük, hogy az oroszok hamarosan, egy-kettőre meg fognak érkezni, mindenki kinyilatkozta, mindenki bizonygatta, de senki .sem tudta igazán elhinni. Mert1 a lágerekben az ember elveszíti a reményt, és az értelembe vetett hitét is. A lágerben gondolkodni haszontalan, mert az események többnyire kiszámíthatatlanok; és veszedelmes is. mert ébren tartja az érzékenységet, amely a «fájdalom forrása, s amelyet valamilyen bölcs törvény eltompít, amikor a szenvedés állép egy bizonyos határt. Az örömhöz, a félelemhez, a fájdalomhoz hasonlóan a várakozás érzése is eltompul. Elérkezett január 25-e, a maradék nyolcnapi kapcsolat ezzel a kegyetlen élettel, amely mégiscsak élet volt, legtöbben közülünk mégis túl üresek voltak még a várakozáshoz is. Este a kályha körül Charles; Arthur és én ismét úgy éreztük, hogy újra emberré válunk. Mindenről tudtunk beszélgetni. Fellelkesített Charles elbeszélése, hogyan telnek a vasárnapok Pro- venchéres-ben, és Charles majdnem sírt, mikor én meséltem neki a fegyver- szünetről Olaszországban, a partizánháború zaklatott és kétségbeesett kezdeteiről, arról az emberről, aki elárult minket, és foglyul ejtésünkről a hegyekben. A sötétben, mögöttünk és fölöttünk, a nyolc beteg fülelt, egy hangot sem akartak elveszíteni', még azok sem. akik nem értettek franciául. Csak Somogyi készült odaadni magát végérvényesen a halálnak. a A is és Január 26. Feküdtünk halál árnyékvilágában, civilizáció utolsó nyoma lekopott rólunk, kívül belül. Az elállatiasodás elkezdődött a győzedelmes németek, s beteljesedett a szétvert németek műveként. Ember az, aki meghal, ember, aki teszi vagy elszenvedi az igazságtalansá. got; de nem ember az, aki elvesztve minden mérték- tartást, megosztja ágyát egy holttesttel. Aki szomszédja haláltusájának végét várja, hogy szerezzen egy negyed kenyeret — még ha bűnte- len is —, távolabb van az ember-eszménytől, mint u legmüveletlenebb pigmeus és a legkegyetlenebb szadista. A létünk egy része annak a lelkében van, aki befogad minket: íme, ezért nem emberi annak az élettapasztalata. aki olyan napokat élt, amelyben at ember csak tárgy volt üz ember szemében. Mi hárman nagyrészt megmenekültünk ettől, és hálával tartoztunk kölcsönösen egymásnak; ezért a barátságom Charles-szal kiállta az idők próbáját. De ezerméternyire feleltünk, a szürke felhők ha- sadékaiban légi párbajok iszonyú csodái zajlottak. Fölöttünk, csupasz, védte- le.«, magatehetetlenek fölött, a mi időnk emberei kerestél; a kölcsönös halált a legrafináltabb eszközökkel. Ujjuk egy mozdulatával képesek voltak az egész labor pusztulását előidézni, elpusztítani emberek ezreit; amíg a mi összes erőnk és akaratunk nem lett volna elég egy perccel meghosz- szabítani közülünk egynek az életét. Az égi zene megszűnt éjszaka. és a szoba újból Somogyi monológjával lett tele. A koromsötétben éberség hasított hirtelen belém ,,L’ pauv’vieux” — a szegény öreg — elhallgatott: bevégezte. Az élet utolsó rándulása a priccsröl a földre vetefte: hallottam térdének, válténak, fejének koppaná- sát. •— „La mórt Ta chassé de son lit” — a halál kiűzte az ágyból — állapította meg Arthur. Nem tudtuk kivinni öl éjszaka. Nem maradt más hátra, mint újra elaludnunk. Fordította: Angyal János i i i-~r Az éjszaka zenészei Feledy Gyula kiállítása az egyetemen
