Észak-Magyarország, 1979. május (35. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-04 / 102. szám

ÉSZAK-MAGYARQRSZÁG 4 T979. május 4., péntek Fesztivál előtt Negyvennyolc órás repülőút Kambodzsába Mint a május lü-én nyí­ló' 19. miskolci filmfesztivál minapi sajtótájékoztatóján elhangzott, az ünnepi szám­vetésen részt vevő alkotómű­helyek közül a Híradó- és Dokument um fi lm Stúdió (rö­viden: HDF) kilenc híradó­val, tizennégy dokumentum- íilmmel és négy hosszú do- liumentumíímmel vesz részt a versenyprogramban, vagy­is a negyvennyolc verseny­műnek több mint a fele eb­ből a stúdióból származik. De a fesztivál versenyén kí­vül, információs vetítések keretében bemutatandó fil­mek közül is hat híradó, ti­zenöt dokumentumfilm és egy hosszú dokumentumfilm hirdeti majd a MAFILM Híradó- és Dokumentumfilm Stúdiójában a legutóbbi fesztivál óta, azaz két év alatt végzett munkát. Mi újság hát a HDF-ben?' Dr. Bokor László filmren­dezővel, a stúdió vezetőjével vesszük számba a változáso­kat. & Amikor két éve megláto­gattuk az akkori fesztivál előtt a stúdiót, alig lehetett megközelíteni a környéken folyó nagyarányú útépítések, az Üllői út és a Könyves Kálmán körút kereszteződé­sének rekonstrukciója miatt. A közúti felüljáró, meg az út túlsó oldalán az FTC sta­dionja már elkészült, a föld alatt közeledik a metró vo­nala, a felszínen meg a gyorsforgalmi út. Most a re­konstrukció „beköltözött” a stúdiók területére. Az épü­letkomplexum egyébként már nem „A MAFILM TI. sz. telepe”, hanem más kis- filmstú diókkal együtt a „MA­FILM Közművelődési Stú­diók” nevet viseli, s ez bi­zonyára nem egyszerűen névváltoztatást jelent. Az épületek és a környezet re­konstrukciója hihetőleg a stúdiók technikai rekonst­rukciójával is jár. Ez már igencsak időszerű lenne. Ugyancsak kívánatos lenne bizonyos anyagellátási ne­hézségek feloldása, mert napjainkban jó néhány film­alkotás nem kerülhet széles körű forgalmazásba, egysze­rűen a sokszorosításhoz szük­séges anyagok hiánya miatt. Pedig ezek a dokumentum- filmek már régóta feszege­tik a szükebb körű társadal­mi forgalmazás, vagy az egyetlen fővárosi bemutató- hely, a Horizont — volt Hír­adó — mozi kereteit. A Horizont mozi is két évvel korábban még csak terv volt ebben a formában. Most folyamatosan találkoz­hat itt a közönség a HDF- ben készült alkotásokkal. Ez azért is fontos, mert a két év alatt feloldódott a kisfIl­inek tizenhét perces időha­tára, a mozikban kísérőfilm­ként való bemutatásra vi­szont a hosszabb időtartamú müvek nem alkalmasak, a kétórás füzérbe válogatott kisfilmek rendszere még csak kezdet, ugyanakkor megnőtt az alkotókedv, a hosszabb tartamú dokumen­tumul mek készítési lehetősé­ge sok rendezőt vonz. A stú­dió továbbra is nyitott, nem­csak az itt állományban le­vő rendezők juthatnak mű­teremhez, alkotási lehetőség­hez, hanem más stúdiók ren­dezői, televíziósok, vagy já- tékfilmalkotók is. Jelentősen meg is fiatalodott. a stúdió az elmúlt két évben, az át­lagéletkor negyvenhét évről harmincötre csökkent, de nem az idősebbektől váltak mfeg, hanem újonnan belépő fiatalokkal, azok arányának növelésével sikerült ezt a változást elérni. A fiatalok bekapcsolódásának van még egy pozitívuma: olyan fia- lak filmalkotók jöttek a stú­dióba, akik dokumentumfil­mesek akarnak lenni, s nem valamiféle átmeneti lépcső­nek tekintik ezt a munkát. Egyébként a haivanfős lét­számból harmincnyolc a mű­vészeti dolgozó. Az utánpót­lás is biztositoflabbnak lát­szik, mint korábban: a MA­FILM keretein belül folyó oktatási rendszerben, Ne- meskürty István irányításá­val dokumentumíilm-írói osztály is indult, s mivel Bo­kor László osztályfőnöki mi­nőségben vesz részt ebben a filmes oktatásban, már ele­ve módja van a tehetséges fiatalok előrehaladását meg­figyelni, a legígéretesebbe­ket kiválasztani. Javult a kapcsolat a Te­levízióval, egyre inkább nyitnak a képernyő felé. Az együttműködési szerződés, amit a Televízióval kötöttek, megadja a lehetőséget a HDF-ben készült dokumen­tumfilmek gyakoribb és jobb adásidőben történő televízi­ós jelentkezésére, hihetőleg már a közeljövőben. Ismerve a Magyar Televízió műsor­szerkezetét, a roppant nagy dokumentumfilm-igényt, leg­feljebb azon csodálkozhatunk, miért kell most, huszonhá­rom évvel a rendszeres te­levíziózás kezdete után még a hazai dokumentumfilmek felhasználását szerződésben biztosítani, miért nem ter­mészetes ez. Nem szorosan ehhez a gondolatkörhöz tar­tozik, de el sem idegeníthe­tő tőle, hogy a hosszú doku­mentumfilmek alkotói hono­rálásában meghökkentő el­lentmondások mutatkoznak a játékfilm-stúdiókban és a HDF-ben készült művek kö­zött, holott például olyan nagyszerű alkotások, mint A halottlátó, a Mérföldkövek, a Két elhatározás, a Halálosz­tók, a Privát történelem, a Kilencedik emelet itt, a Könyves Kálmán körúton készültek. Ez persze csak egy az alkotói gondok közül, a miskolci tanácskozásokon bizonyára több is szóba fog kerülni, ezért is várják ki­emelt érdeklődéssel például a Fukász György előadására alapuló vitát a dokumentum- filmezés gondjairól. • Végezetül egy félig sze­mélyes vonatkozású kérdés Bokor Lászlóhoz: — Március közepén hallot­tuk a rádió egyik reggeli műsorában, hogy Kambod­zsában járt igen kalandos úton, s erről különkiadás­ban számol be a Híradó. Ezt azóta sem láttuk vidéken. Szólna erről bővebben? — A film elkészült, Buda­pesten bemutatták, de sok­szorosítása a már említett anyagellátási nehézségek mi­att késett. A Szolidaritási Bizottság gyógyszereket szál­lító különgépén mentem Kam­bodzsába Kiss István György operatőrrel. Az öreg IL 18- as szállítógép negyvennyolc óra hosszat repült, igen nagy kerülőkkel közelíthet­tük meg Kambodzsát. Hír­adó-, illetve dokumentumfel- vételek készítése végeit mentem, de én voltam a szállítmány hivatalos kísérő­je is. Március 8-án éppen égj' ellenforradalmi komman­dó-akcióra érkeztünk. Kam­bodzsa él, új életre támad, akkor is, ha olyan csapást kellett túlélnie, mint hogy Pol Pót ezer napja alatt há­rommillió embert öltek meg. Egyébként az ottani új­jászületés bemutatására a Televízióval közös program­ban egy nagyobb forgatócso­portunk utazik most Kam­bodzsába. De addig a kis- film, amit márciusban ké­szítettünk Kambodzsában, hihetőleg eljut Miskolcra is. (benedek) A Herman Ottó Múzeum kiállításaiból. A miskolci fűtőhöz építésénél előkerült mammutagyar és a Tiszá­ból mentett combcsont a múzeum Ember és munka című állandó kiállításának első termében. A háttérben a Bükk legelső őslakói­nak néhány emléke. A diósgyőri »árral szomszédos Déryné-házban láthatók Déryné Széppataki Róza relikviái. Képünkön: enteriőr a Déryné-gyűjte- ményböl. (Fotó: Kamarás Jenő) Vasárnap délután a tévében: Erőltetett menet Május 6-án, vasárnap dél­után látható a televízióban a pécsi körzeti stúdióban ké­szült Erőltetett menet című dokumentumfilm. A Füzes János szerkesztette és Wie­dermann Károly rendezte al­kotás Ortutay Gyula egy Radnótiról írott könyve elő­szavának szellemében ké- , szült: „Ügy tűnik, törvény- szerű, hogy Radnóti Miklós életéről, költészetéről szólva, mindig is a végső pillana­tokról kell beszélni. Nem kezdhetjük másként. nem hallgathatunk ezekről a vég­ső napokról, ezekről az utol­só költeményekről. Egész éle­te, jelleme s költészete is végleges formát, értelmei nyer itt — de erről a végső pontról kiderül az is: egész élete, költészete méltó emel­kedés volt e könyörtelen, megrendítő magaslathoz .. A hetven évvel ezelőtt született Radnóti életének utolsó öt és fél hónapja a költői golgota-járás szimbó­luma is lehetne. Erről az időszakról, illetve munka­szolgálatos behívóinak törté­netéről szól a film, felvil­lantva azt a tizenegy ver­set, amely naplószerű hűség­gel követi az Erőltetett me­net stációit. Városszépítés Patakon Az idei társadalmit munka tervének megvitatásakor Sá­rospatak város Tanácsának tagjai és a tanács egyes osz­tályainak vezetői, munkatár­sai felajánlást tettek mara­dandó értéket teremtő és városszépítő társadalmi mun­kák végzésére, Csatlakoztak hozzájuk a Hazafias Nép­front városi bizottságának és elnökségének tagjai, mozgó­sítva az üzemek, vállalatok, intézmények dolgozóit is. Vállalásukat tett követte, és felajánlásaik egy részét már teljesítették is. Munka­időn túl mintegy 400 tagú lelkes csapat sereglett össze a Felszabadulás téri új la­kótelepen, hogy a nemzet­közi gyermekévre való te­kintettel a legújabb házak közötti * területen gyermek­játszóteret építsenek. Jöttek az üzemek, vállalatok, intéz­mények dolgozói szép szóm­ban, s közülük is kitűntek az egészségügyiek imponáló számarányuknál fogva. Tóth József tanácselnökkel és Ta- káts Gyulával, a városi párt- bizottság munkatársával az élen a társadalmi munkások ásót, kapát, lapátot, csá­kányt ragadtak, s a vizenyős, süppedős, mély talajú tere­pet előkészítették a játszótér megépítéséhez, a terület par­kosításához. A munkát megkönnyítette, hogy a tervosztály az elő­készületeket kellő időben megtette, a városgazdálko­dási költségvetési üzem pe­dig a szükséges szerszámo­kat, anyagokat biztosította. A jól szervezett és jól sike­rült. eredményes munka kö­zösségi jelentősége az anyagi hasznánál nem kevésbé ér­tékes. hiszen nagyban hoz­zájárult a különböző foglal­kozású, egymást talán nem is ismerő lakosok egymáshoz való közeledéséhez, város- szerelelónek erősítéséhez. Minivetélkedő, taps, izgalom Gyermeklárma örömében A megnyitó és az üdvöz­lés egyszerre volt ünnepé­lyes és szokatlan-hétközna­pi. Ünnepélyes volt, mert nem mindig adatik meg szü­lőknek. pedagógusoknak (meg az újságírónak sem), hogy részese lehet egy óvo­da délelőtti éle-ánek. Ünnep volt, köszöntéssel, virággal, ünnepélyességgel... fogalmazoltak voltak, „űrit például ez „ .. . tudjanak ve­szíteni (itt külön nevek sze­repeltek), ne kedvetlenedje- nek el a sikertelenség lát­tán” .. . Ezzel pedig a nevelési cé­lok kellős közepébe csöppen­tünk bele — már e délelőtti Szokatlanságát meg a ve­zető óvónő mondataiból hul­lottam ki, amikor is így fe­jezte be néhány perces üd­vözlő szavait: „ . .. kérem, hogy készüljenek lel a fül­siketítő lármára...” ...már csak ez hiányzik felnőtt életünknek, a nagy­város amúgy is fülsiketítő közömbösség-csendje. meg motorizált lármája után ... — gondoltam magamban, vagy csak futott át a pilla­nat tört része alatt gondo­lataimon néhány emlékvilla- nás . .. Mert aztán kezdetét vette a nagycsoportosok „mini­sportvetélkedője”, s alig-rö- vid idő után magamnak is kedvem lett volna együtt- harsogni a gyereksereggel, buzdítani ezeket az aprósá­gokat; de hát hogy’ nézne az ki, ha egy felnőtt kiabál . . . Ámbár, a szomszédom időn­kénti bátorsággal hangosabb, ra vette szavát, különösen pedig amikor a „létrán má­szott fel, csúszdán csúszott le” az a csapat, amelyikben az ő kislánya is igyekezett a többiek buzdítása közben .. . Mert tapsban, örömben, iz­galomban volt elég részünk — hiszen a „Kislányok, Kis­fiúk, Elefántok és Kutyák” csapata nagy gyermeki neki­buzdulással játszott, ver­senyzett, örült és ... hát, bi­zony néha eltörni is látszott a mécses .... ... de nem törött el a dél­előtt folyamán egyszer sem, mert az óvónők ott voltak dicsérni, jó szót szólni, buz­dítani őket is; meg minket is a tapsra; mert ennek a játékos délelőtti sportvetél­kedőnek nemcsak az ünne­pélyessége volt meg, hanem életre nevelő céljai is meg­vetélkedőn túl is —, s ez már sem nem az ünnepé­lyességhez, sem nem a szo- kallansághoz tartozik óvodá­inkban. A miskolci 314. szá­mú napközis óvodában leg­alábbis nem csupán a papí­ron megfogalmazott célok lettek láthatóvá, de a mun­ka is, melyet a cél elérésé­hez az óvónők végeznek; s e konkrét tevékenységben az eredmény is: a gyerekek ma­gatartása, „produkciója”. Meg hétköznapi esemény­számba ment ebben az óvo­dában az is. hogy a 21. szá­mú Általános Iskola igazga­tója és a testnevelők képvi­selője jelen volt itt. Ez az iskola ugyanis lestnevelés-ta- gozalos, s hol máshol néz­zék meg a gyerekeket, akik hozzájuk készülnek, ha nem az óvodában!? Iskola és óvo­da — a diósgyőri városköz­pontban — korántsem ün­nepi kapcsolatban áll egy­mással . .. Talán csak a szülőknek volt mindez, úgymond, ün­nepélyes alkalom, hogy ott lehettek. Meg nekem 'is, hogy felnőtt életünk ártal­mas zajait messze űzte a gyerekek „lármája” ... S e délelőtti sportvetélkedő után, hogy vissza kellett vál­tozni a nagyváros igazi lár­májába — értettem meg a vezető óvónő szavait; azt mondta, hogy az óvónők mindig fiatalok mai adnak .., (iénagy) Vízügyi vállalat miskolci munkahelyre felvételt hirdet az alábbi végzettséggel rendelkezők részére: vízépítő mérnök villamosmérnök — üzemmérnök statikus szerkesztő Fizetés: megegyezés szerint. Jelentkezéseket írásban kérjük: „Epílcsclőkcsziíö 117 205” jeligére, a miskolci hirdetőbe. A kardoskúti Rákóczi Termelőszövetkezet KIVÁLÓ MINŐSÉGŰ SZÁRÍTOTT KUKORICÁT ÉRTÉKESÍT Ar: megegyezés szerint Érdeklődni a termelőszövetkezet föagronómusánál lehel Telefon: Kardoskút 13 GYÖNGY

Next

/
Oldalképek
Tartalom