Észak-Magyarország, 1979. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-06 / 80. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1979. április 6., péntek Iskola az üzemben Perzsák Sajóbábonyban Hétköznap, kora délután van, az eső vigasztalanul zuhog. Aligha jut eszébe va­lakinek most kiállításra in­dulni. A sajóbábonyi Déry­né Művelődési Ház egyéb­ként is az Északmagyaror­szági Vegyiművek kerítésén belül van, csak az talál oda, aki jól ismeri az utat. A vendégkönyvet nézve, meglepetéssel tapasztalhat­juk, hogy ezen a napon is csaknem százan fordultak meg az intézményben. A miskolci Kossuth Gimnázi­um és Óvónőképző Szakkö­zépiskola perzsaszőnyegei időről időre milyen nagy ér­deklődést keltenek. Az öt­venhat nagyméretű perzsa­szőnyeg (anyagi értékét fel sem' tudjuk becsülni) már önmagában is ritka látvány, a kiállítók azonban nemcsak arra vállalkoztak, hogy ter­mékeiket — Budapest, Mis­kolc és más városok után — Sajóbábonyban is bemutas­sák, hartem arra is, hogy ízelítőt adjanak a látogatók­nak, miként születik egy- egy ilyen iparművészeti re­mek. A hatalmas terembelé­pő tehát fölfedezheti a szö­vőszékeket is, melyek mellett most is szorgos kezű óvónő­képzősök munkálkodnak. Látogatásunk napján Oltyán Hermina, Pingor Éva, Nyi­las Erilia és Mitró Ilona csomózott. Munkájukat persze sok­szor meg kellett 'szakítani, mert a látogatók újabb és újabb kérdésekkel ostromol­ták őket. A gyerekek nagy A Borsodi Szénbányák Vállalat szakszervezeti bi­zottsága a nemzetközi gyer­mekév alkalmából pályáza­tot hirdetett, jól rajzoló ál­talános iskolás tanulók szá­mára, akik iskolai tanulmá­nyaik, szüleik, barátaik, is­merőseik elbeszélése alapján fogalmat tudnak alkotni a bányászéletről, a bányászok munkájáról, s ábrázolni tudják a bányászmunkát. Beküldhetők ceruzával, színes ceruzával, színes kré­tával, szénnel, tussal, tem­perával, vízfestékkel készült türelemmel és szakértelem­mel magyarázták a keleti perzsák eredetét (a szőnyeg­szövés őshazáját egyébként egy térkép is szemlélteti az előcsarnokban). Azt is el­mondták, hogy a szőnyeg- szövő mesterség valamikor komoly férfimunka volt. A csomók villámgyorsan születnek (úgy tűnik, köny- nyű a puha tapintású gyap­júfonalak hurkolását megta­nulni), a szőnyegszövés még­is rendkívül időigényes mun­ka, hiszen egy négyzetmé­ternyi területre 82 ezer cso­mó jut. Természetesen en­nél kevesebbel is lehet sző­ni, a világpiacon azonban csak a 82 ezres szőnyegek versenyképesek. Ezekért már — feltéve persze, ha eredeti minták alapján ké­szülnek — konvertábilis va­lutával fizetnek. Mindezt tudják a gyere­kek, de hát a Kossuth Gim­názium természetesen nem piacra termel; a szőnyeg- szövés itt elsősorban az esz­tétikai nevelés céljait szol­gálja, immár több mint húsz esztendeje. Mint más alkalommal is megírtuk már, először az 5-(-l-es oktatás keretében tanulták a kos- suthosok a szőnyegszövést, de annyira meghonosodott az iskolában ez a munka, hogy az említett oktatási forma. megszűnése után sem lettek hűtlenek a szö­véshez. A mostani kiállítás darab­jai tehát több generáció ke­ze nyomát őrzik; minden régi pályaművek, április 28-ig az ormosbányai művelődési házhoz, vagy a Borsodi Szénbányák Vállalat szak- szervezeti bizottságához, Miskolcra, a Kazinczy u. IS), alá. A beérkezett művek kö­zül a zsűri kettőt első díjjal, hármat második, ötöt pedig harmadik díjjal jutalmaz 5—4—800 forint értékű tárgyjutalom formájában. A pályázat legsikeresebb alko­tásaiból vándorkiállítást ren­deznek a borsodi bányász művelődési intézményekben. diák hagyott maga után né­hány négyzetméternyi per­zsát. Van olyan nagy sző­nyeg is, melyet négy éven át szőttek a középiskolások. A kossuthosoknak ’ — a fentiekből ez nyilvánvaló — már nincs szükségük hírve­résre. A sajóbábonyi kiállí­tás célja egészen más: az üzem és az iskola új keletű kapcsolatát dokumentálja. A bábonyi szocialista brigádok patronáló tevékenységét (sok sajóbábonyi gyerek jár a Kossuthba) hogyan is ho­norálhatná másképp az is­kola, mint hogy elhozta az üzembe legértékesebb ter­mékeit. Kasza Sándornak, a mű­velődési ház igazgatójának praktikus céljai is vannak a kiállítással. A közeljövőben szeretné Sajóbábonyban meghonosítani a perzsaszö­vést. Ebben a munkában természetesen számíthat az iskola segítségére. Legjobb volna persze, ha néhány szép szőnyeg itt maradna mintá­nak, de mivel erre nincs le­hetőség. a sajóbábonyiak úgy határoztak, hogy marad­jon itt minő —, legalább diafilmen. A felvételek egy része máris elkészült, úgy­hogy a látogatók a mai na­pig (ma zár a kiállítás) szí­nes diákon is gyönyörköd­hettek a szőnyegekben. A későbbiekben pedig ezek a felvételek jelentik majd a mintadokumentációt. Gy. „Napkelet iiai, ií eslét!” Az ormosbányai ifjúsági klub és a bányaüzem VII/1. körlete Komócsin Zoltán és II. Rákóczi Ferenc szocialis­ta brigádjai közös megemlé­kezést tartanak április 7-én, szombaton este 6 órai kez­dettel Ormosbányán, a mű­velődési ház fehér termében hazánk felszabadulásának 34. évfordulója tiszteletére. A megemlékezés, illetve rendezvény címe: „Napkelet fiai, jó estét!”. „A bányász munkája” RajzgáEvázat kisiskolásoknak A Televízió ígéri Tizenegy tévéjáték, hét filmsorozat A Magyar Televízió máso­dik negyedévi műsorterve többek között tizenegy tévé­játékot, illetve tévéfilmel ígér az irodalmi és drámai műsorok között. Ezek sorá­ban találjuk Esztergályos Ka­roly Szerelmeitek emléke cí­mű játékát, amelyet maga írt és rendezett, a második vi­lágháború utolsó napjait megjelenítve; Szabó Magda Kiálts, város! című, 1604-ben, Debrecenben játszódó drámá­jának tévéváltozatát Hajdufy Miklós rendezésében; Gelléri Andor Endre Egy önérzet története című művéből Esz­tergályos Károly rendezte a Meztelenül című tévéfilmet; A zebegényiek című film pe­dig Mesterházi Lajos írása alapján, Zsurzs Éva rendezé­sében készült; Lendvai György Házi mozi című írá­sából Mihályfy Sándor ren­dezett tévéjátékot, Raffai Sa­rolta Egy szál. magam című regényéből pedig Horváth Ti­bor rendezésében láthatunk tévéjátékot; Gogol Egy őrült naplója című monodrámáját Darvas Ivánnal a címszerep­ben Horvai István rendezte; háromrészes a Éamondy László, Gyárfás Miklós és Szántó Tibor novelláiból szü­letett, Gaál Albert rendezte Szemetes trilógia; Bródy Sándor Napfordulójából Mál- nay Levente rendezett tévé­játékot; Dömölky János ren­dezésében látjuk- Miroslav Krleza Léda című művét, Végül Galgóczi Erzsébet Úszó jégtábla című novellájából Nemere László rendezett té­véfilmet. A Zenés Táncszínház prog­ramjában Lendvay Kamilló zenéjével bemutatják Sartre A tisztességtudó utcalány cí­mű művének tévéopera-vúl- tozatát. A Zenei arcképcsarnok soro­zatban pedig David Ojsztrah korábbi budapesti vendégsze­repléséről készült filmet lát­hatunk. A Próza a pódiumon sorozatban szerepel Mészöly Miklós Jelentés öt egérről cí­mű műve, a szórakoztató programok között több tánc­műsor, Fényes Szabolcs Maya című operettjének tévévállo- zata, .Jókai Mór, Mire meg­vénülünk című regényének hatrészes tévéadaptációja lát­ható, a Második otthonunk című szórakoztató sorozat pe­dig egy régi- bérház életét mutatja be. Az irodalmi mű­sorokhoz tartozik még a Könyvsátor ’79 című egyhe­tes sorozat a könyvhét ide­jén, a Mozgófénykép című összeállítás egy régi külvárosi mozihoz fűződő irodalmi mű­vekből, Krétarajz Balázs Bé­láról, valamint Robert Cof­fin és William Jay Smith verseinek bemutatása. A filmek kedvelőinek hét új sorozatot mutatnak be. Ezek: a már bemutatott Sze­relmesek románca, a három­részes NDK Broddi, a három­részes szovjet Karamazov testvérei;, az ötrészes francia A Hugenották kincse, a már ugyancsak elkezdett négy­részes francia Ducién Lentven (Vörös és feltár), a háromré­szes NDK Hazatérés egy ide­gen országba, valamint a hat- részes angol A lídércfény. Az egyedi filmek között szerepel a magyar Ludas Matyi rajz­film, a svéd Adalcn 31. az angol Mária, a skótok király­nője, az amerikai Áldd meg az állatokat és a gyermeke­ket, Az Andromeda törzs, a Funny girl, a francia—olasz A kapitány — Jean Marais- val a főszerepben —, a fran­cia A rend gyilkosai, az an­gol Modern Pimpernel, az amerikai Nem félünk, a. far­kastól és még igen sok más film. A fiataloknak sugározzák a Szervusz, Szergejt, a Gobbi Hilda közreműködésével ké­szült összelcacsintót. Megkez­dődik a Tíz perc ifjúság cí­mű aktuális ifjúságpolitikai sorozat és ugyancsak soro­zat lesz a Fiatalok estje. Az aktuális politikai és is­meretterjesztő műsorok rend­kívül színeseknek igérkezhek. Színes dokumentumaim mu­tatja be a magyarokat Auszt­riában és Párizsban, port­rét láthatunk munkások­ról. művészekről, képer­nyőre kerül Emberek a tanyákon címmel, egy tízré­szes dokurítentumfilm-soro- zat, és játékfilm keretben idézik meg . Nfcdnyánszky László éleiét, életművét. Ünneplés — zenével Rádió mellett Sóhivatali hehehe A megyei kórház április 4-i ünnepségén a Miskolci Szim­fonikus Zenekar lépett fel, Kovács Lajos vezényletével. Glinka Ruszlán és Ludmilla című operájának nyitánya és, Beethoven V. szimfóniája ké­pezte műsorukat. Megszoktuk, hogy zenekarunk színvonalas, sőt minden esetben kiváló tel­jesítményt nyújt, mégis, ez ünnepi műsor kapcsán külön ki szeretnénk emelni a szinte áhítatos muzsikálásukat. Egy munkahelyi megemlékezés ál­talában az állami, párt- és szakszervezeti vezetőkre há­ruló külön feladat. Zeneka­runk fellépése, a zene szár­nyalása, amely nem első eseti­ben koronázta már az itteni műsorukat, szívből várt ese­ménye lett a kórház dolgozói­nak. A friss diplomás kar­mester remekül összefogta a zenekart, részese, előidézője volt a,magas színvonalú pro­dukciónak. A kórház dolgozói, mint közönség, már régtől fogva felfigyelhettek azokra a pályakezdő fiatal zenészek­re, akik első nagyobb kon­certjüket a kórház kitűnő akusztikájú nagytermében tartották: Reméljük, hogy ez a szere­tet, amellyel most Kovács Lajost a szívükbe zárták, a továbbiakban egy művészi pálya sikeres produkcióiban mélyülhet el. Gy. Ä. A hónap első hétfőjén ka­barénak lenni kell a Kossuth adón, ha van mondandója a Rádió Kabarészínházának, ha nincs. Ügy tűnik, áprilisban az utóbbi állt fenn. Nem adó­dott különösebb aktualitás, amihez kapcsolódjon a mű­sor, még a bolondját járató — pardon: beugrató — ápri­lis elseje is vasárnapra esett, ki lehet hát találni, hogy „Egész évben április elseje” és máris mehet a kabarémű­sor a Sóhivalalból abból az anyagból, ami éppen összejött, s akinek nem tetszik, mehet a Sóhivatalba, kikapcsolhatja a rádióját, vágyj tegyen, amit akar. Április elseje a beugratások időszaka, — erre épült a het­ven perc, s elhangzott benne az is, hogy „a beugratást nem lehet elég fiatalon el­kezdeni”, mire felvonultatták a rádiókabaré, meg a másholi kabarézás öregágyúit. A body Béla szóvivői minőségben csendesen elironizált önma­ga testi felépítésével, meg ko­rábbi „fontosabb elvtárs” voltával; hallottunk arról is, hogy „beugratós nemzet” va­gyunk, s be is ugrottunk Pe­lerdi Pálnak, meg Bodrogi Gyulának, akik a telefonbeá­zásokról, az OTP, a posta hi­vatali padkázásairól, a Vár­színházról, a rossz minősé­gű toalettpapírról, a konzer- vesüvegek kinyitási nehéz­ségeiről — jnindmegannyi új téma! — humorizállak. Kicsit erőltetettnek, önismétlésnek hatott Pécsi Ildikó magánszá­ma. A Tanulmány szabadság című jelenet — bár a ha­sonló, számtani manőverekre alapuló mulattatás nem egé­szen új — szellemesen és kelle­mesen szórakoztatott. Igen tet­szett az egyperces opera a Garay-piacról, s többségében frappánsnak éreztük az új­ságírók — köztük Szabados Gábor (Déli Hírlap) kollé­gánk — hírkommentárjait még ha egy-két. alkalommal érződött is a „friss reagálás” előzetes megfogalmazása, il­letve felolvasása. Ebben az összeállításban már jelent­keztek viszonylag fiatalabb humormesterek is. Az áprilisi kabaré halvá­nyabbra sikerült a márciusi­nál, kevéssé volt koncepció­zus, a sóhivatali hetven perc tartósabb derűre nem adott alkalmat, legfeljebb helyen­kénti heherészésre. (benedek) L

Next

/
Oldalképek
Tartalom