Észak-Magyarország, 1979. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-13 / 86. szám
1979, április 13., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Mágnessokkolásos zárak fl madzagtól a színskáláig Fejlesztések Sátoraljaújhelyen Biztonsági bereitdezések A nótában még madzag a húzója az ajtónak, ma mái* ha kezünkben marad valami, az mindenképpen kilincs, kilincs a javából. Kézbe simuló, csodálatos tormák, kinek-kinek tenyere és ízlése szerint. A házakbeli apró szerkezetek ajtókon, ablakokon, bútorokon változatos színárriyalatúak, s a gyártók csak akkor tudnak versenyképesek maradni a piacokon, ha alkalmazkodnak a mindenkori divathoz, szín- és íormakultúrához. Az ELZETT Művek Sátoraljaújhelyi Gyárában ezüstös, gyönge arany árnyalatú, dohánybarnás vagy arany- bronzos és sorolhatnánk — sokféle színváltozattal kísérleteznek. A színskála bővítésével 10—15 százalékkal emelkedhet a termékek ára — azonos munkaráfordítás mellett. A nyugati vevők a hagyományos alumínium színezetű formákra többnyire csak fintorognak, de ami modern, azt megfizetik. A sátoraljaújhelyiek 1976-ban 120 millió forint exportfejlesztési hitelt kaptak, s 1980-ig meg kell duplázniuk a tőkés exportjukat. Eddig kötelezettségeiknek maradéktalanul eleget tetteik, dinamikusan fejlődik, korszerűsödik a gyár. Mi valósult meg, milyen fejlesztési feladatokat oldanak meg a jövőben, egyáltalán, hogyan képesek lépest tartani a gyorsan változó különleges piaci igényekkel? Ottjai-tünkkor ezekről a kérdésekről beszélgettünk Szabó János igazgatóval. Az elmúlt évben 15 százalékkal emelkedett a tőkés exportjuk, de a többi gyárnak is készítettek alkatrészeket, amelyeket közvetetten — 100 millió forint értékben — szintén tőkés piacokon értékesítettek. Befeje- ■ zödött á galvánüzem rekonstrukciója, megnövekedtek a felületkezelési lehetőségek, s az új eloxáló berendezéseken sikeres kísérleteket folytattak. Határidő előtt átadták az új szerszámüzemet, illetve -tmk-csamo- kot, így a gyártócsarnokban felszabadult helyen megkezdhették egy alumínium- és egy horganyüzem kialakítását, amelyekben várhatóan 1981-ben már termelnek, öntés, sajtolás, felületkezelés korszerű technológiával. Az öntéshez szükséges indukciós olvasztóberendezést a lengyelektől szerzik be, az öntőgép már megérkezett, egy műszak alatt 8 öntő munkáját végzi majd el. Idén 200 ezer forgóablak- párt készítenek házgyári lakásokhoz. Ezeket a kis szerkezeteket alul-íelül, vagy kétoldalt helyezik el, ezeken fordul az ablak. Különleges ajtókilincseket is gyártanak majd amerikai licenc alapján, amelyeket, az Ikarus autóbuszokra szerelnek, tökéletesen zárnak, mosáskor a víz nem juthat be a kocsiba. A legcsodálatosabb termékük, ha 'szabad ezt a szót használni rá, a mágnessokkolásos zár lesz. A gyártási jogot az NSZK-ból vásárolják. Nem kevesebb, mint 1 millió variációt lehet kialakítani, s az okos záracska csak a saját „nyelvének” engedelmeskedik, semmi mással rlem lehet kinyitni. Hengeres alakú, 4—5 centiméter magas, 2—2,5 centiméter átmérőjű, kis kampós gerendával ellátott. Egy nyelvecske tartozik hozzá, ez helyettesíti a kulcsot. Bedugva, a mágnes „le- kagylózza” a jeleket, s ha az övéi, halk kattogás hallatszik, s megnyílik a zár. Amikor egy másik mintadarab „kulcsát” nyomtam bele, meg se nyikkant. Univerzálisan felhasználható, nemcsak ajtók, ablakok, bútorok zárjaként, de például gépkocsikhoz gyújtáskapcsoló- nak. A jövő mindenképpen a mágnessokkolásos záraké, s várhatóan a VI, ötéves terv időszakában a sorozatgyártásra is lehetőség nyílik. A termékek csiszolása sok gondot okoz. A sorjait eltávolítását sok helyütt még kézzel végzik. Aprólékos, pepecselő munka, nehéz gépesíteni, az üregrendszereket a gép nem tudja követni. Vibrációs csiszolással kísérleteznek, amellyel eddig 30 százalékos termelékenységnövekedést értek el. A csiszolás azért lényeges annyira, mert ha a sorja ottmarad, a terméket a nyugati vevő nem veszi át. Már az öntésnél, illetve a sajtolás- nál igyekeznek minimálisra szorítani a felületrontó kitüremkedéseket. Sajnos, az alapanyagok, az alumínium- lemezek minősége, illetve a tömbök tisztasága sem mindig megfelelő. Sok a behengerelt salak, s az eloxálás előhívja a rejtett hibákat is. Kohótiszta alumínium kellene. s a gyártók Ígérik, hogy javítják az alapanyagok minőségét. A sátoraljaújhelyi gyár csak kis mennyiségű és speciális importanyagot használ tél. ezek nélkülözhetetlenek a gyártáshoz. Meglepően jó az exportmutatójuk, 25 százalékos import szükségeltetik hozzá. Az idei tervek 26 százalékos tőkésexport-növekedést irányoznak elő, s ezekhez a piaci lehetőségek adottak. Belső kooperációban, az ELZETT más gyárainak 106 millió forint értékű alkatrészt gyártanak még, ugyancsak tőkés értékesítésre, A piaci mozgástól függnek, s ennek megfelelően dolgoznak, keresik, kutatják a lehető legjobb megoldásokat. Munkaerőgondjaik nincsenek. Évente 9Ö ipari tanulót nevelnek, a szakmunkások is folyamatos átképzéseken vesznek részt. A munka mellett sokan szereznek magasabb képesítést. Nem lehet másként, hiszen az új. korszerű berendezések megkövetelik a minőségibb szakmai felkészültséget, a tudás széles körű gyakorlati alkalmazását. Többféle magatartás létezik, mondta beszélgetésünk során Szabó János igazgató. Ha valaki egy feladatot kap és mindig azt; igyekszik bizonygatni, hogy miért nem lehet megoldani, azzal az emberrel nehéz együtt dolgozni. Minden igazság érvényesüléséhez nélkülözhetetlen a hit, egy kis megszállottság, tudás és tisztesség. A népgazdaság jelenlegi helyzetét ismerve, sok gyár „elnehezülését” figyelembe véve a dolgozók megértették, hogy bár munkájukat kiemelkedően elvégezték, idén miért nem kaptak egy fillér nyereséget sem. Ismert a mondás, azt a lovat ütik, amelyik húz. A sátoraljaújhelyi gyár munkásai, vezetői szerint a „szekérnek” mennie kell, elsősorban a népgazdasági érdekeket tartják szem előtt, dinamikusan növelik termelésüket, korszerű termékszerkezetet alakítanak ki, javítják a minőséget, pozíciókat erősítenek és szereznek meg a tőkés piacokon. A nótában még madzag a húzója az ajtónak, ma a dolgok nyitja a sátoraljaújhelyiek kezében van. Karosi Imre Az MMG Automatika Müvekben az olaj- és gázipar részére korszerű mérő- és szabályozóberendezéseket is gyártanak. A gyár termékeinek mintegy huszonöt százalékát az élet- és vagyonbiztonság szempontjából igen fontos gyártmányok teszik ki, melyeket darabonként szigorúan ellenőriznek. A képen: Szerelik a robbanásbiztos szintmérö berendezéseket. Kiváló Brigád A Tiszai Kőolajipari Vállalat szocialista brigádjainak vezetői csütörtökön vállalati szintű tanácskozáson összegezték az elmúlt évben végzett munkát. Ugyancsak ez alkalommal döntöttek a munkaversenyben részt vevő kollektívák kitüntetéséről, a különböző elismerések odaítéléséről. A tanácskozáson Kónya Sándor, a TIFO műszaki igazgatóhelyettese számolt. be a munkaverseny múlt évi eredményeiről. A résztvevők elé terjesztett javaslat. amelyet a vállalat gazdasági vezetése a szak- szervezeti bizottsággal egyetértésben dolgozott ki. 5 brigádnak az arany. 10 kollektívának pedig az ezüst fokozat adományozását tartalmazta. A nyírbogdányi gyár. egység atmoszférikus desztillációs üzemében dolgozó aranyjelvényes Ságvári Endre brigádot a Vállalat Kiváló Brigádja kitüntetésre terjesztették fel. Még hajnalban azt mondta a rádió, hogy szép tavaszi időjárás várható. A nappali hőmérséklet elérheti a 16— 17 Celsíus-főkot. Tegnap óste óta tombol a szél. A felhők, ott font, ellenállnak á jóslásnak, nem akarnak elmozdulni, s néha még arra is vetemednek, hogv egy-két cseppet kiizzadjanak magukból.. Lent, a földön ilyenkor ugyancsak behúzzák a nyakukat, akiket a határban talált ez a ragyogó idő. Az általános jókedvet az sem nagyon fokozza. hogy húszméterenként megáll a traktor, s a faros ! ..ugrik az eltömődött eso- roszlyákat megtisztítani. Vetés, vagy kínlódás? Nem illik így feltenni a kérdést, de hát a szólás szerint ilyen időben még a kutyát sem yeriltf ki a házból. Látszatra nein sok értelme van az ilyen munkának. Bállá Sándor, a nemesbikki Nógrádi Sándor Termelőszövetkezet íőagronómusa válasza rövid: — Hogy nincs értelme? De hiszen, egyszerűen nincs más választásunk. Február végén kezdődtek a bajok. A hótakaró nélküli gabonatáblákra befészkelte napokra magát a fagy. Kegyetlen munkát végzett, de nem teljeset, mert hagyott valamit márciusi lestvérkéAz elfelejtett növény jének, amelynek erejéből a talaj felszínétől csak pár centi eljegesítésére tellett, de ez kegyelemdöfésnek bizonyult. — Búzánk 860 hektár volt. Maradi, de milyen állapotban 480 hektár. A többit vagy letárcsáztuk, vagy felülvetettük. A kárt felmérni nagyon nehéz. A becslés, amelyre a biztosító fizet, másfél millió forint körül alakul. De ebben az összegben nincs benne a száraz ősz három-négyszeres talajmun- kaja, a tavaszi magágynyitás, a vetőmagok, vegvszérek ára. Nem is lehet, de a tényt, még ha nem kedvező is, le kell nyelni. A főagronómus: — Tudomásul vettük, hogy két-háromszoros termelési költséggel tudunk idén megtermelni egy-egy növényt. A 460 hektár többletvetés, amelyet a kipusztult kultúrák helyén végzünk el, az eredeti nyereségnek csak töredékét hozhatja. — A hűvös, csapadékos idő nagyon a sarokba szorított bennünket. A búza-fe- lülvetéselcet csak most tudtuk befejezni, s hol vagyunk még a tavaszi kultúráktól. Nem is tudom, hányadik variációt dolgozzuk ki, hogy olyan kultúrát vessünk, amelynek vetésideje minél ’ későbbi. A szövetkezet nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy a pótlólag vetett növényekre ráfizessen. Hiszen már az eredetire is ráfizetett. Ezt a kettős pénzügyi csapást már semmivel nem pótolhatná. Tehát a kockázat nő. A választás csak olyan növényre eshet, amelynek átvételi ára magas. De ez a növény csak olyan kultúra lehet, amelyet a környéken még nem termesztettek, így hagyományai még nincsenek. A döntés? A főagronómus: — A köles. Igaz, csak másodnövényként szokták vetni, de nálunk most főnövény lesz. Indok? Hogy ráérünk vetni. Vannak olyan vizenyős talajaink, hogy csak két hét múlva tudunk géppel rámenni. A köles viszont száz nap alatt érik be. Mivel az ára magas: 520 forint, s hektáronként a 16 mázsát is elérhetjük, úgy érezzük, megéri. Gépesítésével nincs probléma, hiszen gépei a kalászos növények gépei, s aratása mindenképpen a lehető legjobb időben, a búzaaratás után kezdődik. — Nem sok helye van a panaszkodásnak. Mert minek? Rajtunk kívül álló tényező állított minket ilyen helyzet elé. Nekünk nincs más választásunk, mint siettetni a munkát. Őszintén: a költségekkel nem szabad most törődni. A magágyat — rossz idő ide, vagy oda — ki •kell alakítani. És a földet be kell vetni. Ha viszont az idő mégis megengedi, akkor a minőség, az optimum körüli munkavégzés fog előtérbe kerülni. Nem mindegy, hogy a 470 hektárnyi kukorica mennyit ad majd. Tavaly 52 mázsát értünk el hektáronként, de idén a nagy bevé- lelkiesés miatt illene ezt az eredményt túlszárnyalni. Nézem a vetőket. A szél valamit segített. Vizet vesztett a talaj. Már csak százméterenként állnak meg cso- roszlyát pucolni. Húsvét után kedden már a kukoricát kellene vei ni i. — kármán — Ha van állandóan felszínen levő kérdés, téma, a kereskedelem, az áruellátás — az. Különösen így. kettős ünnep előtt, amikor az élelmiszerboltok ellen valóságos roham indul, de úgyannyi- ra, mintha mindahányan attól tartanánk: az ünnepek után lebontanak minden boltot, nem juthatunk hozzá egyetlen falathoz sem. A húsvéti árukínálatot nézegetve, egyébként nem lehet okunk panaszra. Már füstölt hús is van, pedig hetekkel, hónapokkal előbb hiába kerestük. A hús pedig — igaz, mindenütt, de különösen a mi megyénkben — nagy szó! Ha hús van, minden van. Ha nincs, semmi sincs. A megyei tanács legutóbbi ülésén a kereskedelmi ellátás helyzetéről szóló napirendnél természetesen ez is szóba került. Kiemelt ellátás(?) Nem először halljuk a megfogalmazást, hogy megyénk az áruellátás egészét illetően a kiemelten ellátott megyék közé tartozik. Ez a megfogalmazás nyilván, se- holsem alaptalanul hangzik el, de egy halvány kérdőjel mégis kívánkozik utána. A tanácsülésen a Belkereskedelmi Minisztérium képviselője is utalt a kiemelt ellátásra. Ezt megelőzően, egy szűkebb körű tanácskozáson — szintén tudósítottunk róla — ugyancsak szó esett a húsról is. Valóban többet kapunk a központi alapból, mint tavaly, de csak annyival, hogy a múlt évi szintet nagyjából tartani tudjuk. Esetleg nem is egyenletesen. Érdemes viszont felidézni,, amit a tanácsülésen a megyei tanács elnöke zárszavában elmondott. A lényeg. Megyénk valóban az ipari megyéknek kijáró, kiemelt ' ellátást kap, de úgy véli, hogy a hús tekintetében nem eléggé vagyunk kiemeltek. Ebbe a megyébe, éppen a nagy ipari létesítményei miatt, ezrek, tízezrek jönnek máshonnan dolgozni, de érthetően nem hozzák, nem hozhatják magukkal az ottani, saját húsrészüket. Márpedig az üzemi konyhákban tisztes, megfelelő ellátást kell biztosítani, ami hús nélkül, természetesen nem megy. A mi megyénkre megszabott, központi alapból kapnak tehát a más megyékből itt dolgozó ezrek, tízezrek is. A megyék sajátos helyzetének figyelembevételénél ezekre a nyilvánvaló tényekre is ügyelni kellene. Még hadd tegyük hozzá, hogy a mi megyénk lakói . éllemiszerre minden évben többet költenek, mint az országos átlag. Jó lenne bizony kiemeltebb megyének lennünk. Ha mondjuk ezek a húsvéti kirakatok állandósulnának. Megközelítően. Nagyjából. Szállítás A szállítással időnként gondok vannak. Meg azzai a valamivel, amit a szakmabeliek valahogy így fogalmaznak: nem megfelelő a terítés. Lényeg, hogy valami időnként akadozik, időnként nem megfelelő a szervezés, következményként pedig hol ide, hol oda, nem jut el az áru, vagy csak késve. A vásárlónak pedig olyan a lelkivilága, hogy ha valamit nem kap meg a boltban, akkor mérgelődik, véleményt nyilvánít — eléggé hangosan —, vagy pedig beír a könyvecskébe, esetleg az újságnak. És nem is oktalanul mérgelődik, mert ha valamely boltban nincs például tej, nincs kenyér, akkor egy pillanatig sem hiszi, hogy ezek az áruk a hiánycikkek közé tartoznak. Egyszerűen csak a szállítási, „terítési” problémák, vagy nevezzük nevén: hanyagságok közé. Mert például kenyérből annyit sütünk; hogy mázsaszám, tonnaszám jut belőle a disznóknak is. Bőséggel van. miért ne pazaroljuk? Miért ne dolgoztassuk a pékeket, esetleg erejükön . Leiül is? A tej! Nem győzzük reklámozni. Igyunk többet, meri míg ebben az országban annyit, mi meg csupán ennyit fogyasztunk, pedig a tej erő, egészség stb. Nem tartozik ugyan az alapvető élelmiszercikkek közé, de lehetne többféle választék savanyúságból is. Zöld paradicsomot például alig látni. Paprikát sem. A miskolci, Búza téri vásár- csarnokban — igen. Egy magánkereskedő árulja. Négy paradicsom és négy apró paprika: 15 forint. Még valamit a szállításról. Kereskedelmünk meg tudja szervezni, olyképpen, hogy semmiféle fennakadás nincs. Minden évben több hónapra meg tudja szervezni kifogástalanul. Télen. A nagy havazások, hófúvások idején. Ilyenkor mintha a szállítókból is előjönne a csak azért is! A legtávolabbi faluba is elviszik, ami kell. Nem lehetne ezt a jó időben is? Fogyasztói érdekvédelem A megyei tanács elé került jelentés és több felszólaló is foglalkozott a fogyasztói érdekvédelemmel. Mindahányan, nap mint nap tapasztalhatjuk, hogy a bolti eladók munkája nem tartozik a könnyű munkák közé és a vonzó szakmák közé sem. Azt is tudjuk, hogy a többség tisztességesen, becsületesen dolgozik, meg azt is, hogy vannak, akik kifejezetten egyéni haszonszerzésből károsítják meg a vásárlókat. Ezt valamiért mindenütt szükségesnek tartják hangsúlyozni, pedig jól is állnánk, ha az arány fordított lenne! Ellenőrök és ellenőrzések sokasága vigyázza, óvja a vásárló érdekeit. Tanácsi és szakszervezeti társadalmi ellenőrök évente több mint tízezerszer, vállalati, szövetkezeti belső ellenőrök pedig több mint negyvenezerszer ellenőriznek. Valószínű, minderre szükség is van. A visz- szaéléseket leleplezik, és ezeket megfelelő szankciók követik. Nehezebb kérdés a kulturáltság fokozása. egyáltalán. a kulturáltság bizonyos fokának megteremtése. Valamelyest segíteni. előmozdítani. persze ezt is lehet az ellenőrzésekkel, de valahogy a kutya jut az ember eszébe, „akit” bottal kergetnek a nyúl után. Foglalkozni persze mindenképp szükséges a kérdéssel, és valamit tenni is az clöbbre- jutásért, mert nagy hordere- iű kérdésről van szó. Valójában az emberek közérzetéről, ennek ilyen, vagy olyan alakításáról. A tanácsülésen is ekként foglalkoztak vele. A vállalatoknak, a szövetkezeteknek is eszerint kell. Többet, mint cdcü£. Prisk» Tibor Széljegyzetek a kereskedelemről
