Észak-Magyarország, 1979. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-12 / 85. szám

É5ZAK-MAGYARORSZÁG A 1979. április 12., csütörtök 4 i Filmlevél Októberi vasárnap A kabinetiroda főnöke "s a szárnysegéd (Tánczos Tibor és Bács Ferenc) a film egyik kockáján. Valami fél esztendeje, hogy a premiermozikban nagy fel­tűnést keltett Kovács And­rásnak az ötvenes évek ele­jét vallató, az akkori társa­dalmi ellentmondásokra, sorsforduló értékű esemé­nyekre rákérdező filmje. A ménesgazda, s a rendező most ismét olyan filmmel je­lentkezik. amely minden bi­zonnyal igen széles közönség- rétegejcben 'rezonál majd, s vált ki eszmecserékre sar­kalló gondolatokat Az Októ­beri vasárnap, amelyet Ko­vács a MAFILM Dialóg Film­stúdió és a nyugatnémet ZDF televíziós társaság koproduk­ciójában rendezett, a magyar történelem egy nagyon sokat vhatott. máig is gyakran em­legetett napjához tér visz- sza. egyetlen esemény tükré­ben kérdez rá az immár har_ mincöt év előtti múltra, vá­zolja fel az akkori országve­zetők tehetetlenségét. A II. világháború — sajnálatos módon — nem kevés szám­ban kínálja az utólagos elem­séfre ma is szolgáló esemé­nyeket. Kovács 1906-ban már készített egy igen értékes filmet ez időszakból, a Hideg napok címűt, az 1942-es új­vidéki és. zsablyai magyar katonai terrorakciók művészi elemző rajzát, amely a nagy. közönség körében nagy vi­hart kavart, de éppen a kö­rülötte támadt viták mutat­ták meg, mennyire szükség van múltunk szigorú elemzé­sére, mert tévhitek, megbo- csátó-rózsaszínű emlékek él­nek közöttünk, zavarják a tisztánlátásunkat, téves, torz nemzeti öntudatot táplálnak a valós múlttal való őszinte szembenézés, megvallás és leszámolás helyett Az Októ­beri vasárnap az 1944. októ­ber 15-i szerencsétlen kime­netelű és igencsak balkezes módon irányított fegyverszü­neti kísérlet körülményeit járja körül. Ebben a filmben már szó sincsen olyan katonai szemé­lyiségekről, akik a parancs­ra tettem” hamis elméletére hivatkozhatnának, mert it.t azok állnak a történet előte­rében. akiknek módjuk lett volna, de v cm mertek értel­mes parancsot kiadni. Talán keményebb elszántsággal, igazibb békeakarással, a kor­mányzó kevéssé ingatag in­tézkedéseivel másképpen ala­kult volna a háború vége ha­zánkban, mindenesetre a nyíl las ' pusztítást, az utolsó fél esztendő sok keservét elke­rülhettük volna, legalábbis nagyrészt. A valóságos történelmi ese­mények meglehetősen közis­mertek már Kovács filmje azt mutatja meg. hogy a leg­felsőbb magyar vezetés meny­edre naiv és felkészületlen volt. mennyire nem látta a realitásokat 1944 októberé­ben sem. Horthy elküldte ugyan Furaghó csendőrtábor­nokot Moszkvába, hogy fegy­verszünetről tárgyaljon, de még akkor is abban hitt, hogy az angolszászok előtt hódolhat be. S amikor eljött a teljesen elkészíttetlen prok­lamáció bejelentése a rádió­ban, nem volt készenlétben magyar haderő, a katonák kimenőn voltak, a középüle­teket, hidakat nem biztosítót, ták, sót Horthy, az egykori Monarchia tengerésztisztje, Sirene József hajdani számy­segédje odáig ment „lovagi­asságában”. hogy a németek­nek is — előzetesen — be­jelentette a fegyverszüneti proklamáció kihirdetését. Így aztán nem csoda, hogy e be­jelentés nem adott többel pár órányi reménynél, a nyi­las hatalomátvételnek semmi sem állt az útjában, a néme­tele jó időben meglehettek minden ellenintézkedést, sőt még a kormányzó fiát is elő­re foglyul ejtették, hogy ké­sőbb ezzel is zsarolják a te­hetetlen államfőt Kovács filmje régi, 1944-es filmhíradóval indul. Ennek segítségével azonnal ott érez­hetjük magunkat 1944 októ­berében. amikor még fasiszta győzelemről beszélt a propa­ganda és Horthy negyedszá­zados országosának ünnep­lésére készültek. Igen kevés utalás látható az ország va­lóságos helyzetéről, például arról, hogy a front elérte a Tiszát. A film nem egyszerű­en rekonstruálja a . budai Várban történteket. Kevéssé ismert személyiségek, Horthy egyik szárnysegédje, egy re­pülő-alezredes és egy német tanácsadó előtérbe helyezésé­vel rajzolja fel két nap pon­tos történetét, és , bontakoz­tatja ki a drámát: Horthy Miklós éj» közvetlen környe­zete, amely sokkal jobban félt a néptől, meg a bolse- vizmustól, mint bármilyen háborús pusztítástól, még ar­ra is képtelen volt, hogy megadja magát, hogy ki tud­jon lépni az esztelen pusztu­lásból. A szinte hivatalnok­szerű, a valóságban is eléggé szürke szárnysegéd és német megfelelője kettőse mögött roppant plasztikusan rajzo­lódik fel a szomorú történel­mi lablórészlel: a kormány­zó közvetlen környezete, né­hány háborúba beleunt, de a szovjet katonáktól félő tiszt, az ugrásra kész nyilasok, a fényes úri társaság, a szoron- galtalásukban is hatalmuk­ban biztos németek, a Hor- thy-fiú elrablása. Szinte alig mozdulunk ki a királyi vár­ból, pár pesti utcaképet lá­tunk -még, mégis egy egész ország drámáját érezzük meg: itt volt alighanem az utolsó lehetőség számunkra, de ak­kori uraink gyávák voltak hozzá, egy emberért — Hor­thy Mikiért — inkább száz­ezreket áldoztak fel. A film utolsó kockáin a háborús pusztítás ismert budapesti képei hirdetik némán-vád- lón: ezt eredményezte Hor- thyék októberi vasárnapja. A film alakjait többség­ben olyan színészek keltették életre, akiknek arca még nem túl ismert, nem „fedi el” a figurát. Elsősorban Bács Fe­renc, Tánczos Tibor. Klaus Maria Brandauer kitűnő ala­kítása emelendő ki a nagy­számú stábból. A remek ope. rátöri munkáért Lugossy Ist­vánt kell dicsérni. Az Októberi vasárnap bi­zonyára vált majd ki vitákat is, mert akadhatnak még, akik Horthy kiugrási szán­dékának őszinteségében hisz­nek. A történelem erre már rácáfolt, most pedig egy vi­tathatatlan eszmei és művé­szi értékű, á krimik és ka­landfilmek rugalmasságával is gazdag film segíti a jobb eligazodást, a történelmi igaz­ság felismerését. Benedek Mikló« Stagione A Lili bárónő — Huszka Jenő és Martos Ferenc ki­tűnő operettje — éppen hatvan esztendővel ezelőtt született. Azok közé a dal­művek közé tartozik, me­lyeknek számait a „C” ka­tegóriás kocsmai zenekarok is műsoron tartják. A tánc­iskolák zongoristáiról nem is beszélve. Az én nemzedé­kem (és még hány generá­ció) a Cigáreltakeringő dal­lamára tanult meg táncol­ni. Dé jó a librettó is. Lát­tam a mesét — valamely színjátszó csoport előadásá­ban — muzsika nélkül is megelevenedni. Gondolom, az olvasók többsége előtt is­meretes, hogy miként gyul­lad szerelemre az újgazdag Lili bárónő a komornyik­nak hitt délceg Illésházy iránt, miközben többször is alkalmuk nyílik elénekelni, hogy „Künn az erdő sűrű­jében, őzikéknek rej tekén” és íg.y tovább ... — Te tényleg meg aka­rod nézni a Lili bárónőt? — hitetlenkedtek kollégáim. — Persze. — Szombaton este, mikor krimi megy a tévében? — Nem vagyok annyira színházi ember, hogy ne szeressem a színházat. # A sajószentpéteri műve­lődési ház előtt hatalmas autóbusz. Milyen jól megy ma egy stagione-nak 1 Rövi­desen kiderül, hogy téved­tem. A busz valamely üzem szocialista brigádjait hozta. Az emberek már az előadás előtt kitöltetik a „kulturális vállalás” teljesítését, igazo­ló blankettát. Kér egyet a feleségem is. Ezek után be­csület és dicsőség dolgává válik számunkra az előadás megtekintése. De tartozom még egy szó­magyarázattal. Stagione — említettem az imént. Nyel­vünkben úgy hiszem egyre inkább elhalványul a kife­jezés. Miután alig van ná­lunk stagione, vagyis olyan színtársulat, melynek nincs/ állandó székhelye, s ezért az ország minden helységé­ben játszhat. Szóval hakni — mondják erre a beavatottak. Nem., nem az! Mert az eléggé rosszízű hakni csak alkal­mi összefogását jelenti a színészeknek, míg a stugio- ne — hosszabb ideig együtt dolgozó — szervezett társu­lat. I A stagione működését az Országos Filharmónia engedélyezi, természetesen a produkció ismeretében. A társulat tagjai — ez alapve­tő feltétel — valamennyien kategorizált művészek. A Li­li bárónő együttesének tagjai — hivatalos besorolásuk szerint — nyolc-, öl-, illet­ve négyszáz forintot. kap­nak egy fellépésért. A ze­nészek hármat. A létszám összesen: tíz. Nem lehet több; a két személykocsi­ban csak ennyien utazhat­nak. Ahhoz, hogy díszletek­kel, jelmezekkel elférjenek, nem kis találékonyságra van szükség. De hát Szilágyi Lajos tár­sulata találékony. A dísz­let. ugyan csak egy selyem­kárpit háttér, két ajtónyí­lással (a primadonnának nincs valami nagy entree lehetősége) a jelmezek azon­ban kifogástalanok, a fri­zurák frissek, a smink (kö­zelről és távolról) hibátlan. Pedig a színpad hátterében nem szaladgálnak sem szín­házi szabók, sem fodrászok. De nincsenek diszletmunká- sok, világosítók, kellékesek, nincs ügyelő és nincs súgó sem. Ki tudná mindezt meg­fizetni. A művelődési ház (az első felvonás után) így is 0900 forintot fizet M a társulat megbízottjának. Summa summártrm a je­gyek nem lehetnek olcsób­bak 30, illetve 25 forintnál. Mit kap ezért a néző? Utólag bevallhatom, hogy tulajdonképpen erre voltam kíváncsi. Nem mondhatni ugyan, hogy előre hegyez­tem a toliam, de azért né­mi 'előítélet volt bennem. Szükségtelenül, mert tisztes­séges, tiszta előadást láttam. A társulat — egy régi iskola törvényei szerint — ope­rettnek játszotta az operet­tét. Mintha valamennyien Beleznay István keze alatt nőttek volna fel. Vagyis tö­kéletesen ismerik • a műfaj törvényeit, s nagy rutinbal alkalmazták az összes ha­tásmechanizmust. Játékuk­ban nem volt semmi bántó, vagy ízléstelen, illetve illú­ziórom bolö. A produkció másfél éve él; több, mint kétszáz elő­adási tartottak. Ennek el­lenére nem únottak, nem fásultak. Természetesnek tartják. hogy mindenütt előítélettel fogadják őket, s igyekeznek mindenütt be­bizonyítani, hogy nem ér­demtelenek a bizalomra. Művészi ambícióik? Kese­rűen mosolyognak. Munká­jukról még egyetlen mélta­tó sort sem írlak le ebben az-országban. A színház ná­lunk kőszínháznál kezdődik. Igaz, a stagione vezető szí­nészei keresnek annyit, mint egy Miskolcon, vagy Győrben működő é-demes művész, de milyen áron! S a Ma ónéban nincs juta­lom; nincs nivódíj, de van betegség, s akkor nincs ke­reset. Egyetlen előnyük — mondják félig komolyan, félig tréfásan —, hogy nem vagyunk kiszolgáltatva gő­zös rendezők kényének, kedvének. Az előadáson ennek elle­nére látszik a játékmestert kéz munkája. A Klariszt játszó Meggy esi Erzsi állí­totta színpadra a darabot. A társulat egyetlen igazán professzionista színésznője. Ifjúkorunk szubrelt ideál­ja. Mikor jelen van. fényt kap a poros mese; élővé vá­lik az /operett-panoptikum. Olyan üde és ápolt, mintha színpadra lépése pillanatáig mellette volna az öltöztetö- nő és a sminkes. Vajon hogyan csinálja? És hogy csinálják a többi­ek? A stagionenak is meg­vannak a maga titkai. És persze a haszna is. Hiszen ezek nélkül a társulatok nélkül soha nem volna a Sajószentpéterhez hasonló helységekben ,010 színház. # A társulat — mélynek egyébként 25 mozgósítható tagja van —. most egy gyermekdarabra készül. Ügy látszik, ismerik az igénye­ket. Kell, hogy ismerjék, különben igencsak felkop­na az álluk. (gyarmati) Az ötödik lemez , Tegnap az Oktatási Minisz. .térium és az Országos Peda­gógiai Intézet felkérésére az új ének-zenei tanterv anyagát. énekelte lemezre a miskolci 6-os iskola kórusa. — Hogyan esett a válasz­tás éppen erre a kórusra? A kérdésre Kisgyörgy Ist­ván, az iskola igazgatója vá­laszol: — A kórus a debreceni nemzetközi Bartók kórus­fesztiválon háromszor szere­pelt, két alkalommal lett első helyezett; 1977-ben Tamperé. ben, az európai kórustalál­kozón három aranyérmes, diplomát nyert, s ugyanakkor az angoi rádió világverse­nyén a gyermekkórusok kö­zött az első lett. Az „Éneklő ifjúság” nagydíját háromszor szerezte meg, s ez háromszo­ri lemezfelvétellel járt együtt. Most pedig az új zenéi tan- (erv zenehallgatási kísérlete folyik az első osztálytól kezd­ve. Egy alkalommal az isko­la nem zenei tagozatú kóru­sa nyerte el ^z „Éneklő if­júság” nagydíját Halmai Ist­vánná vezetésével; ez volt a negyedik lemezfelvétel. — Ennyi szereplés bizo­nyára sok gondot okoz. — Sokat köszönhet az is­kola Reményi János karnagy, nak, aki társadalmi munká­ban látja el e roppant nehéz feladatot. Mint szülő került kapcsolatba az iskolával^ tíz éve. Azóta lányai felnőttek, zenei pályára léptek, • ő itt maradt nekünk. Reményi nem, a szavak em­bere. Szenvedélyes muzsikus, akinek életeleme a zene. Az általános iskola kórusában könnyen formálható, érzé­keny „anyagot” talált. — Az énekhang éppúgy művészi kifejezőeszköz, mint az agyag vagy a márvány: „anyag”. Küzdelem árán csi­szolódik, formálódik, s ez a küzdelem a karnagyban megy végbe. — A gyerekek nem érzik ezt a küzdelmet? — A gyerekek nagyon sze­retnek énekelni. Az utazáso­kon, vonaton, buszón mindig felcsendül a hangjuk. Szere­pelni meg különösen szeret­nek. alig várják az utazáso­kat. ' Ezt már Gajdos Edit mond­ja, aki a zenei munkaközös­ség egyik legrégibb tagja. Az idén lesz 25 éves a zenei ál­talános iskola. Az utánpótlás a zenei mun­kaközösség kezében van. Ép­pen a héten hallgatjuk meg a leendő elsősöket... —: Az iskolavezetés koncep­ciója az, hogy egy-egy ének­tanár tanítsa a gyerekeket 1—8. osztályig, később sokan közülük mint a Liszt Ferenc Tanárképző Főiskola növen­dékei térnek vissza gyakorló tanárként volt osztályfőnö­kükhöz. Nem egy fiatal zenetanár tagja a tantestületnek, aki nemrégen még pz iskola nö­vendéke volt. Évente nyolc­tíz nyolcadikos folytatja ta­nulmányait felsőbb fokú ze­nei intézetben. A Népművelési Intézet ní- vódíjjal ismerte el a kórus munkáját. Miskolc város pe­dig a Reményi Edéről elne­vezett díjat adományozta az iskolának sikeres munkájáért. — mm — Szovjet játékkiállítás Kétszázötverfféle szovjet játékot mutatnak be a Szov­jetunió budapesti kereskedel­mi képviseletének bemutató- termében, a szerdán nyílt kiállításon. A kiállítás meg­nyitóján a szovjet Raznoex- port külkereskedelmi egye­sülés vezetői elmondták: évente 15 000-féle játékot gyártanak a Szovjetunióban/ a különböző korosztályú gyermekeknek. A most be­mutatott logikai játékok, gu­mibabák. sporteszközök, me­sefigurák és népművészeti babák a szovjet játékgyárak új termékei. Néhány közü­lük már kapható a magyar boltokban is. Szép versek 197S A költészet napjához kötő­dő szép hagyományunk, hogy a Magvető Kiadó mindig er­re az április 11-i napra je­lenteti meg a Szép versek című antológiát, az előző naptári év verstermésének reprezentatív _ válogatását. Tegnapra is megjelent a Szép versek 1978 című kötet — egy napig félárón is kínál­ták a boltok —. s úgy tűnik, az idén is igen sokan várták, mert tömegesen vásárolták. A Szép versek 1978 című antológiát Bata Imre válo­gatta és szerkesztette, s nyolcvan élő magyar költő verseit kínálja. A nyolcva­nas szám az év végére saj­nos kettővel, csökkeni: Nagy László és Vihar Béla. . az 1978-as év két költőhalottja neve már gyá,szkeretben je­lent meg a kötet szerzőinek jegyzékében. Szűkebb pátri­ánkat ebben az antológiában két költő — Kalász László és Serfőző Simon — képvi­seli. Kalásznak öt (Szivem­ben hordom, Mozdulok, Ez az ég, Kardoddal. Azért ébred­hettem föl), Seríőzőnek há­rom (Mintha hallatszana. Mi­kor tudjuk, Munkájából) ver­se olvasható a Szép versek 1978 lapjain. Az idén újabb játékot indítunk a MÁRKA üdítő italok fogyasztóinak. A MÁRKA üdítők kupakjának műanyag betétjén el­rejtettük a MÁRKA szó egy-egy betűjét. Az összegyűj­tött betűkből összeállított MÁRKA szóért sorsjegyet kap, aki az öt kupakot beviszi, vagy ajánlott levélben beküldi.a már jól ismert címre: MÁRKA KUPAK-KÖZPONT Budapest VI., Hegedű u. 9. 1061. Telefon; 416-933. Nyitva: hétfőn 13-tól 17 óráig, szerdán lü-től 18 óráig, pénteken 13-10117 óráig. Főnyeremények: Lada személygépkocsi. társasutazás az olimpiára cs még sok értékes nyeremény. Sorsolás- 1980 február 16-árt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom