Észak-Magyarország, 1979. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-11 / 84. szám
erSTafi» m É SZAK-MAGYARORSZÁG 4 1979. apríts TT., szerda Költészet napján, 1979-ben a d magóra az emberiség. Megrendezi a nők és a gyermekek évét, színházi viiág- i napot tart. A költészet nap- ] jót ünnepli. így akarja félhiv- i ni a figyelmet védtelen, ki- 1 szolgáltatott értékeire? Vagy , az erős cipizmusával vetegy- i egy ünnepet a gyengéknek? Uralkodó énje kegyesen ko- i szorúí dob az alárendelteknek? [ Amikor nincs ennél előbbre- i való, fontosabb teendője. ' Amikor jut mindarra idő, amit szükség esetén elsőnek i söpör el. Nem az ünneprontó pesz- i szimizmus sorolja elő ezeket ■ a gondolatokat 1979 költészet napján. A köröskörül fel - i lángoló világ. Az esendő és elesett világ, amelyről las- i san mór a legkiegyensúlyo- 1 zottabb nyugalomban élők , sem tudnak elfeledkezni, i / :on gondolkodom, jó-e ez j vagy rossz? Vagy mindegy? ■ Változtat-e a dolgok meg- * szokott rendjén valamit is, ha , ünnepeinkben sem tudjuk el- < feledni a baljós gondokat, a ! fenyegető esetlegességeket? < Annyi-e csak a hatása, hogy j nem tudunk önfeledten ün- i nepelni., hittel ujjongani, két- ! kedés nélkül bízni? A fenye- i getettség tudata felelősebbé '« teszi-e az emberiséget — K erőseket és gyengéket egy- m aránt — vagy csak nyugtáig lanabbá? Megválaszolatlan kérdések. Mondjam-e, hogy szerencsére? Hogy még? De . zovaim nem a világvég-hangulatot, atom-halál víziókat idézik, nem a ,,vég- 11 kifejlet" kérdése foglalkoz- [i tat. Enélkül is elég a kin, az » értelmetlen szenvedés, okta- J Ion pusztítás. Azon töpren- * aek, mit ünnepeljünk, mindl: li ezek tudatában, a költészet napján? A költészet sajátos, magyar ünnepén, április 11- én, tragikus sorsú, fiatalon vonat alá bukott költőnk, József Attila születése napján? Azt, hogy a legkeserűbb, legkisiklatóttabb élet is teremhet szépségeket? Hogy a pusztulást néhány papírra vetett költői szó ki tudja forgatni önmagából? Hogy gyönyörűséget terem a szenvedés? De kinek? Nem a költőnek. Tudjuk, 1 neki mindez „nagyon fáj". A széplelkű, érző szívű olvasó hátborzongását megéri-e ez? Vagy nemcsak ő olvassa, hanem a sorstársak is? Akiknek .vigaszt, erőt adnak a megbocsáthatatlanul fájó sorok. Talán ez az egyetlen megnyugtató gondolat. Hogy mint hajdan a népköltészetre vagy a Bibliára, olyfor- mán szükség lehet a költészetre is. Nemcsak a fájdalom dalaira. Mert ebben az egyben biztos vagyok: teljes kibontakozást a költőnek is a nyugodt, öntörvényű élet ad. Amit nem dúl fel minduntalan— így vagy úgy —a külső világ. Homérosz, Shakespeare, Goethe, Tolsztoj életműve néhány — ha csak pár évtized erejéig és csak viszonylag — békés történelmi kornak köszönhető. Petőfi hazájában nem istenkísértés ilyet mondani? Igen, talán eljön — vagy már el is jött — az az idő, amikor megszületik a teljes élet költői enciklopédiája magyarul is, . Mert valljuk be, amire olyon büszkék vagyunk, amit a század egyik legfájdalmasabb életútjának indulópontjával ünnepelünk: a magyar költészet az elmúlt századokban nagyon egyarcú volt. A , fájdalom, a lelkiismeret, a felelősségtudat, a kétségbeesés, a bukás próféciáinak tiszteletre méltó, emelkedett lírája hordja magában történelem- és nemzettudatunkat. Nem a költők hibájából. És mégis, ma, a nyugtalanság, fenyegetettség, szén. védés nyomasztó tudatának korszakában remélem költészetünk derűsebb arcának kibontakozását? Nem nevetséges, nyilvánvaló ellentmondás ez? Nem ellentmondás, hanem az a két pólus, amely felől egymáshoz közelítenek a magyar költészet és a világlíra útjai. Ma az egész emberiség átéli azt a fenyegetettséget, amit a magyarság történetének annyi századán ót érzett és énekelt. És utóbbi néhány békés évtizedében talán megtermetté a magyar poézis is oldottabbá, gondolatibbá, esendőbbé, ember- közeübbé gazdagodásának lehetőségeit. E hhez nem kellett más, mint belső tartalékainak mélyebb megismerése, vállalása és kiteljesítése, az egész magyar költői hagyomány megbecsülése. (Nem egy jel mutat erre, könyvkiadásunk nem egy szenzációja ilyen vállalkozás.) Nagyon mélyen kezdtem, s mintha most nagyon magasra érnék. De ün. n-.peljük mindenképp a költészetben megnyilatkozó alkotóerőt, ami talán vallásokból és mitológiákból kikopó világunkban az önmagát megismerni vágyó ember támasza lesz. Mezey Katalin Papp Lajos Fecske Csaba Szerelmes vers Hajnali vers Ügy tudom mór mint a villám mindenüvé bevilágló megtisztító viharokkal záporokkal áldó s mint az eke termést hozó árkokat vetvén a földbe szívembe szorultál mint egy összezárt ökölbe Érzed? akár ha hullámzónak hívogató-kék vizek Vitorlád vagyok feszíts.meg hát ne állíthasson semmi meg Repülj! magamban hallom . dobogni a szíved Zúgó vérem korsója ki töltekeztél szerelemmel tenyeremmel megilletlek melengetlek két szememmel jaj be ne zárd azt az ajtót Még ne menj el! Ha fejed vállamra hajtod ne űzd szóval el a csendet szívünk küszöbére szállni a csend kék galambját engedd azt az egy ajtót ne zárd be Hagyd hogy menjek! Szelíden ha maga száll le adj neki utat-kegyelmet Látod: színes buborék után kapkod bennem a gyermek S ha mindenek elindulnak a vizek levegöegek elindulnak a felhők az égen majd én is megyek Fél törköly melegétől kikel a jókedv pölyhös csibéje, s az álom szalmázta lélek »dvarán fölcsipog Idegek murváján már csikordul a súlyos léptű gond; izmok zsibbadt melegéből az erő kitolat Kt, a jövő kültelkein vérrel, korommal mocskolt sorsát tisztába tenni, kezünkhöz törlészkedik az ország A múlt ürüléke szikkad rajtunk, ha hozzánk szól: mutál a jelen, mégis: sorsunk tengelye körül fordul előre a történelem Berencsy Sándor Utópia Elmúlt világháborúk emlékén föld fű rajta alapokat ásunk csontok holt hősök maradéka Földdel teli koponyákból történelmünk kipereg tuda't legelső őrzői szétporló mészleletek Virágzó napfényben ezüst minden csigolyaszilónk vajon milyen halál utáni megdicsőülés, marad majd miránk' T t rr -re- t - — ec gr n Naplemente az Avason Laczó József felvétele Politikai vetélkedőt szerveztek a Tiszai Vegyikombinátban a Tanácsköztársaság 60. évfordulójának tiszteletére. A versenyfelhívásra 227 csapat jelentkezett a szocialista brigádokból. (Egy brigád több csapatot is nevezhetett.) Az üzemi, gyári, főosztályi „selejtezők” után 65 csapat maradt versenyben, s március végén ők vetélkedtek a döntőbe jutásért. Az akadályoztat sikerrel vett 13 csapat színvonalas és izgalmas döntőn adptt számot arról, mit tudnak, mit ismerték meg az 1890 és i960 közötti időszak munkásmozgalmi, párttörténeti, társadalmi és művészeti eseményeiből, történetéből. A verseny, mint a döntő zárszavában is elhangzott; ismét bizonyította a szocialista brigádok tagjainak érdeklődését, aktív művelődési hajlamait, s méltó tisztelgés volt az elődök emléke előtt. A Mezőkövesdi városi és járási Művelődési ’ Központ irodalmi és néprajzi munka- közösségének Matyóföld című kiadványa immár 1963 óta jelenik meg változó rendszerességgel — az utóbbi években mondhatni évkönyv jelleggel —, hogy számot adjon a nagy hírű település életének változásairól, mindennapi munkájáról, s azon belül a helytörténet lelkes kutatóinak legfrissebb kutatási tevékenységéről, eredményeiről. így kerülnek egymás mellé a kiadványban mai témák és visszatekintések. így kapcsolja össze a Matyóföld napjaink életét a megőrzésre és továbbápolásra érdemes hagyománnyal. A most megjelent 1979-es kötetben is ezek a szerkesztési elvek érvényesültek. A kötet élén Kiss Gyula szociográfiai munkája olvasható Városlakók: Mezőkövesd társadalomszerkezeti változása címmel. A rendkívül tanulságos írás igen sok számadattal is érzékelteti, miként változott meg a korábban szinte kizárólagosan mező- gazdaságból élő település társadalomszerkezete a fel- szabadulást követően, különösképpen pedig az utolsó másfél évtized ipartelepítése kapcsán, hogyan rendeződött át a lakosság foglalkozási összetétele, és figyelmeztet egy olyan tendenciára is, hogy veszélyessé válhat, ha a jelenlegihez hasonló irányban alakul továbbra is az összlakosságon belül a ténylegesen dolgozók aránya. Túlságosan magas lesz a munkából már kilépő nyugdíjasok aránya, és kevés a gyermekkorból a dolgozók korosztályába lépők száma. Ugyancsak a mát elemzi a kötet következő írása, az —i. —n. szignójú Kisüzemi gazdaságok Mezőkövesden és a járás községeiben címmel, amely precíz felmérést ad a gazdálkodás e területéről. A következő néhány írás Mezőkövesd múltjából idéz. Dala József Móricz Zsigmond mezőkövesdi látogatására (1929-ben) emlékezik, és a vele való levélváltását eleveníti fel. Papp János Veres Péter sályi háborús, munka- szolgálatos-kori tartózkodását idézi, egyben utal arra, hány író emléke kapcsolódik Sályhoz. Zupkó Béla Bútorfestés Mezőkövesden című néprajzi írásában az ismét élő mezőkövesdi bútorfestési mutatja be. Sárközi Zoltán pedig egy régi summás munkaszerződés alapján érzékelteti, miként éllek és dolgoztak a mezőkövesdi és környékbeli sum mások a 40-es évek elején, a Mezöhegyesi M. Kir. Állami Ménesbirtokon. Pataki Sándor a Mező- Kövesd és Vidéke című, egykori helyi lap tükröződésében mutatja be a dualizmus utolsó másfél évtizedének életét Mezőkövesden, igen plasztikusan érzékeltetve, hogy egy, a dzsentrikhez és a nagytőkés, nagybirtokos osztályokhoz nem kapcsolódó lap miként diagnosztizálta hajdan az életet anélkül, hogy markánsabb következtetéseket is levont volna. Kapor Elemér az egri sajtó tükrében mutatja be a század első felének mezőkövesdi dalműveltségét. A kötet további részében K. Gy. tollából rövid dokumentum jellegű írást olvashatunk a Magyar Korona 1896. március 19-i mezőkövesdi „megpihenéséről”; ugyancsak itt olvashatjuk Pataki István tanácselnök válaszát Lázár Istvánnak a Napjainkban korábban megjelent, Tokaj feszünetben rendezi meg Sárospatakon a művelődésügyi osztály és a szakszervezet városi' bizottsága a pedagógiai napot. Ezúttal a kilencedik alkalommal gyűlnek össze, a város pedagógusai április 11-én, szerdán a Co- menius Tanítóképző Főiskola dísztermében, hogy megvitassák az időszerű oktatási-nevelési kérdéseket. A pedagógiai napi tanácskozásokat Kanesütz Lajosné, a művelődésügyi osztály vezetője nyitja meg, majd dr. Károly István főigazgató tart előadást a nevelőmunka korszerű értelmezésének és gyakorlati megoldásának időszerű kérdéseiről. Ezt követően csoportos tanácskozásokra kerül sor. Az egyik témakör az osztályfőnöki nevelőmunka tervezése az általános iskola felső osztályai-, lé, hazafelé című cikkének a Zsóri-fürdőt érintő megállapításaira. Lukács Gáspár Buyer Rúbcrtre, a mezőkövesdi gimnázium alapító igazgatójára emlékezik; információt kapunk a mezőkövesdi öregdiákok Budapesten megalakult baráti köréről és a Matyó Tsz Híradójának megjelenéséről. Megemlítendő még Dávid Csaba írása — Cserépfaluban „helybéli" voltam —, amelyben a cikkből kitűnően máshol élő szerző kicsit úgy csodálkozik rá a mai falura, mintha meg kellene lepődni azon, hogy napjainkban nem a század- fordulók ismert faluját talál-. ■ ják. Eridéi Lajos rajzai, valamint néhány matyó kézimunka fotója színesíti a kötet oldalait. A Matyóföld, 1979 színes, érdekes olvasmány, s ha Mezőkövesd életéről nem is túlzottan széles körű, de mindenképpen több rétű, érdeklődéit kellő képet kínál. , (benedek) bún, s ehhez Gonda Sriudorné főigazgató-helyettes tart vitaindító előadást. Az új nevelési-oktatási tervnek az I—IV. osztályban történő megvalósítását pedig dr. Földy Ferenc főiskolai docens előadása alapján vitatják meg az alsó tagozatos nevelők. A sárospataki pedagógiai nap az előadások, viták után irodalmi műsorral ér véget. GYÖNGY Pedagógiai nap Patakon Minden évben a tavaszi Matyóföld, 1979
