Észak-Magyarország, 1979. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-06 / 80. szám
1979. április 6., péntek ÉSZAK-MAGYARGRSZÁG 3 Ünnep a munkásvárosban Dr. Papp Lajos államtitkár ünnepi beszédét taitja Igazi tavasz köszöntött kedden Özdra, megyénk második legnagyobb munkásvárosára, amely ünnepi dísszel, zászlókkal és virágokkal tisztelte meg hazánk felszabadulásának 34. és Özd várossá nyilvánításának 30. évfordulója rendezvényeit. A város szíve, az Ózdi Kohászati Üzemek teljes kapacitással, hétköznapi módon lüktetett, dolgozott, a közelben levő Felszabadulás téren azonban ünneplőbe öltözött emberek helyezték el a hála és a megemlékezés koszorúit a magyar ég. a szovjet himnusz elhangzása után az ünnepi gyászzene lassú ritmusára, és fedetlen fővel tisztelegtek a koszorúzás végén az Inlernacionálé dallamainak. A Liszt Ferenc Művelődési Központban fel- szabadulásunk 34. és Ózd várossá nyilvánításának 30. évfordulója alkalmából a városi pártbizottság és a városi tanács együttes ünnepi kibővített ülést tartott, melyen a város két vezető testületének tagjain kívül a város díszpolgárai, munkásmozgalmának kiemelkedő harcosai és vendégek is részt vettek. Vajda István, a városi pártbizottság első titkára köszöntötte a megjelenteket, a két vezető testület tagjait, 'a város díszpolgárait, a város és a járás párt-, állami, társadalmi és tömegszervezeteinek vezetőit, az üzemi és intézményi kollektívák képviselőit. Külön köszöntötte Her- czeg Károlyt, az MSZMP KB tagját, a vasasszakszervezet főtitkárát, Ózd város országgyűlési képviselőjét, Csépányi Sándort, az MSZMP KB tagját, kohó- és gépipari miniszterhelyettest, dr. Havasi Bélát, az MSZMP Borsod megyei Bizottságának titkárát, dr. Ladányi Józsefet, a Borsod megyei Tanács elnökét. dr. Balogh Andrást, a Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsának titkárát, Soós Ottót, • a Munkásőrség Borsod megyei parancsnokát, Hegyi Imrét, a Hazafias Népfront Borsod megyei Bizottságának titkárát és Lenner Egont, a rimaszombati Nemzeti Bizottság elnökét. Ezt követően átadta a szót dr. Papp Lajos államtitkárnak, a Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnökének, aki ebből az alkalomból ünnepi beszédet tartott. Az ünnepi szónok köszöntötte a városi pártbizottság és a tanács együttes ünnepi ülésének résztvevőit, és külön örömét fejezte ki azért, hogy most ismét részt vehet ezen az emlékezetes ünnepségen. Ózd — mondotta — számomra nem egy a sok magyar város közül. E város környékén születtem, és a várossá nyilvánítás évében, 30 évvel ezelőtt kezdtem el lényegében pályafutásomat az ózdi vasgyárban. Ózd ma olyan ország integráns része, amely a felszabadulás után megtanulta levetni évszázados koloncát. Azóta sikerült e hazában és e városban is olyan politikai, társadalmi, gazdasági változásokat elérni. amelyekre népünk, e fájnák népe is vágyott. E több mint hétszáz éves település most, 34 évvel a felszabadulás után büszkén és öntudattal tekinthet vissza saját életütjára, a dolgos évekre, történelmére. Az ünnepi szónok ezt követően részletesen ismertette, mit változott, fejlődött ez a munkástelepülés a várossá nyilvánítás óta három évtizeddel. Hangsúlyozta, hogy e fejlődésben nagy szerepe van az átlagosnál nagyobb országos, illetve megyéi támogatásnak. Ez azonban csak úgy érhette el célját — mondotta —. hogy találkozott az ózdi párt-, tanácsi és társadalmi szervek, valamint a városát szerető lakosság öntevékeny tenniakarásával, a város boldogulásáért érzett nagy felelősségével, az új iránti fogékonyságával. Meggyőződésem — mondotta az ünnepi szónok —, hogy Ózd város továbbra szép, virágzó jövő elé tekint. A jövő.azonban nemcsak ígéreteket tartogat, hanem sokirányú kötelezettségeket is jelent, amely az ígéretek valóra váltásának záloga. Minden varos olyan lesz, amilyenné lakói alakítják. Ózd város fejlődése jó irányban halad, a politikai vezetés és a lakosság törekvései megfelelnek azoknak a követelményeknek, amelyek hazánkban, a fejlett szocialista társadalom építésének jelenlegi szakaszában a városok előtt állnak. Az ünnepi beszéd után Vgrga Dezső, a városi tanács elnöke díszpolgári címet adományozott Dobosy Lászlónak, a szakmunkásintézet nyugdíjas igazgatójának, Kölni Józsefnek, az Ózdi Kohászati Üzemek nyugalmazott művezetőjének, Simkó Istvánnak, a szocialista munka hősének, az Ózdi Kohászati Üzemek nyugalmazott hengerészének. Az Ózd városért kitüntetést Bánhegyi Árpád, a Borsod megyei ‘Tanács pártbizottsági titkára, Koós La- jós, az ÓKÜ kőművese, Molnár Lajos, a BÁÉV pártbizottsági titkára, Maczkó Pál, az ÉMÁSZ ózdi kirendeltsége villanyszerelő brigádjának vezetője és Paplitzky Ferenc, az ÓKÜ főművezetője kapta meg.' A kitüntetettek nevében Dobosy László és Molnár Lajos mondott köszönetét és tett ígéretet arra, hogy a jövőben is mindent megtesznek a város fejlesztéséért. Az együttes kibővített ünnepi ülés résztvevőit ezt követően a jövő nemzedéke, az ' egyenruhás ózdi kisdobosok és úttörők köszöntötték dallal és virággal. Az ünnepi ülés Vajda Istvánnak, a városi pártbizottság első titkárának zárszavával ért véget. A városi tanács elnöke díszpolgári címet adományoz Simkó Istvánnak, a szocialista munka hősének, az Ózdi Kohászati Üzemek nyugdíjas hengerészének. Amihez nem kell nagyító Dolgos hétköznapok után jólesik égj’ pillanatra a piros betűs ünnepeken megpihenni, egy kicsit vissza- és előretekinteni. Harmincnégy éve még romokban hevert az ország. Harmincnégy éve még csak épp megindultunk az új élet útján. Ma pedig gondjaink ellenére: pártunk, kormányunk erőfeszítése és valamennyi becsületes dolgozó munkája nyomán van mivel büszkélkednünk. * Személyes elfogultság ugyan, ha a fejlődés állomásainak az építőipar által létrehozott különböző létesítményeket: ipari üzemeket, egészségügyi intézeteket. óvodákat, bölcsődéket és a lakásépítés óriási ütemét tekintem. Személyes elfogultság és mégsem az ... mert az építőipar fejlődése mögött szükségszerűen ott kel] lennie a kellő ipari és szellemi háttérnek és persze a pénzügyi lehetőségnek. Az V. ötéves tervidőszakban felépült, hogy csak néhányat említsünk: a Dunai Kőolajipari Vállalat II—III. üteme, a Gyulai Húskombinát, a Zalaegerszegi Hűtőház stb. Gyarapodott az ország ... Gazdagodott megyénk is, termelőüzemekben és otthonokban egyaránt. Megépült az ÓKÜ folyamatos acélöntő- műve . és rúd-drólhenger- műve, a TVK polipropiléngyára, a Hejőcsabai Cementmű, és alig néhány napja adták át a több mint 11 milliárdos nagyberuházást, a BVK új pvc-gyárát. 72—75 milliárd értékű beruházás valósul meg megyénkben 1980- ig* Olyan hatalmas létesítmények ezek, hogy a laikusnak szédül a feje és inkább le- gyintve feladja a töprengést: mennyi munkát igényel megvalósításuk? Néhány szám, ami érzékelhetőbbé teszi a kérdést és ami az építőipari kivitelező munka hazai méreteire jellemző. — Az évente megmozgatott földmennyiség 12 Gellérthegynek felel meg. — Az egy év alatt megépített közművezeték Budapesttől Bakuig érne. — Egy év alatt annyi lakás épül, mint Győr és Pécs 'együttes lakásállománya. — Az évenkénti festésimázolási munkával es anyaggal a Velencei-tavát kétszer lehetne átfesteni. — Az építőipar gépállományának teljesítőképessége 25 ezer személygépkocsi motorteljesítményével egyenlő. Ennyi gépkocsi sorba állítva Budapesttől Siófokig érne. * Népgazdasági fejlődésünk során olyan szakaszba értünk. amikor a gazdasági növekedést a minőségi jellemzők alapján kell megítélni. A gazdaságpolitika fő vonásaiban jelentős és hosszabb távon érvényesülő változás következett be, amely jól lemérhető az építő- és építőanyagipar fejlődésén, az ismert gazdaságpolitikai célokat elősegítő beruházáspolitikán. Látható ez a közelmúltban befejezett —, az elkezdett és az előkészítés alatt álló beruházásokon is. 1978-ban Miskolcon kilenc beruházás kivitelezését kezdték el. Tizenkét beruházás fejeződött be és hat beruházás áll jelenleg előkészítés alatt. Csupán a jelentősebbeket említettük. Ezek egy része a megye iparszerkezetének átalakításában, más hányada a hagyományosnak mondható ágazatok korszerűsítésében, ismét, mások az importkiváltásban, a népgazdaság egyensúlyának helyreállításában, a beruházások fennmaradó hányada a lakosság ellátásának, a dolgozók szociális körülményeinek javításában töltenek be fontos szerepet, * A folyamatban levő beruházások közül nagyságrendileg kiemelkedik az LKM kombinált acélműve, amely a felfutás évében 920 ezer tonna acélt fog termelni. Az új acélmű minőségileg is jobb termékeket állít majd elő. Az új technológia jelentős munkaerő-megtakarítást is eredményez a jobb minőségű terméken és a korszerűbb munkakörülményeken kívül. Importkiváltás miatt jelentős a December 4. Drót- műveknel a feszített beton- pászma-gyárlás fejlesztése. Határidőn belül üzembe helyezték a Miskolci Hütőház 1000 vagonos bővítését, ami a megyei éleimiszeríeldolgozó- ipar fejlődéséhez járult hozzá. A dolgozók szociális körül- k menyeit javítja az LKM KAC nagyberuházáshoz tartozó 2000 adagos üzemi konyha, a Marx téri 600 személyes munkásszálló. A Miskolci Patmutfonodában azonos céllal 300 személyes le- ányszállót építettek. Á lakosság magasabb színvonalú. kulturáltabb áruellátását biztosítja: az új ABC- áruház Miskolcon, a Tanács- köztársaság lakótelepen, az UNIÓ Afész élelmiszerboltja Szirmán. Ezt a kört bővíti a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat befejezés előtt álló központi báziskonyhája. A postaműszaki és forgalmi létesítményektől a lakossági gáz- és villamosenergia-ellá- tás fejlesztéséig még hosszú a sor ... * Az előkészítés alatt levő beruházások: a miskolci Tiszai pályaudvar új utasforgalmi épülete, a népkerti szálló, a Miskolci Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézet, az új Technika Háza számos égető gondon enyhítenek. A megye építőipari vállalatai: a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat, az Északmagyarországi Állami Építőipari Vállalat és a tanácsi építőipari vállalatok egyaránt igénybe vették az építőipari kapacitások bővítésére szolgáló állami támogatást, Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a beruházási lei. hetőségeket biztosító pénzeszközeinket hatékonyabban, magasabb színvonalon fordíthatjuk a települések kialakítására, a lakások, közművek, közlekedési hálózat, fejlesztésére, üzemek létesítésére. Egyszóval életszínvonalunk megalapozására, élet- körülményeink javítására. Buchert Miklós Hetvenöt éves gyár Hetvenöt évvel ezelőtt, 1904. elején Nyírbogdány- ban, a Nyírségnek akkor még e mocsaras területén kőolaj- finomító üzemet építettek. Ugyanis ebben az időszakban, a századfordulókor teremtődtek meg a hazai kőolajfeldolgozó ipar létesítésének a feltételei. A kőolajipari termékek iránt mindinkább fokozódó igény mellett az állami támogatások, különféle hitelek, adókedvezmények és a külföldi eredetű kőolajipari termékek magas vámtarifái arra ösztönözték a vállalkozókat, hogy finomítókat építsenek. Az Osztrák—Magyar Monarchiában kezdetben csak Galíciában termeltek kőolajat. Miután megépült a Nyíregyháza—Ungvár vasútvonal, lehetővé vált, hogy a vasút mellett — galíciai olajmezőkről érkező kőolaj feldolgozására — finomító üzemeket telepítsenek. Így épült meg Ungváron, Munkácson, Csapon, Kisvárdán és Kemecsén egy-egy kisüzem. Ezek közé tartozott a nyírbogdányi finomító is, amelyet hetvenöt évvel ezelőtt Zwiebel és Társa alapított. Induláskor a termelés még rendkívül kezdetleges volt. Ezek a finomítók, közte a nyírbogdányi is, már születésük pillanatában korszerűtlenek voltak. Például üstökben tárolták és főzték a nyersolajat; a lepárlás még szakaszos volt. A nyersolajból csak a petróleumot és a gázolajat értékesítették, az egyéb termékeket — így a benzint is — veszélyes mellékterméknek tartották, és ennek megfelelően kezelték. Már említettük, hogy ezek a kis kőolaj-finomítók rendkívül alacsony színvonalú technológiával rendelkeztek. Éppen ezért úgy látták jónak, hogy megszüntessék termelésüket. A nyírbogdányi üzemet — amely kezdetben mindössze 25 dolgozót foglalkoztatott — 1910-ben leállították, és csak 1922-ben. jelentős bővítés után (30 millió koronát, fordított Bar- tha Béla vállalkozó a kőolaj- finomító beruházására) kezdett újra termelni. Bár a nyersolajat még ebben az időben is kezdetleges módon, szakaszosan desztillálták, de a petróleumon és. a gázolajon kívül már benzint, bitument, fűtőolajat és kocsikenőcsöt is készítettek. A nyírbogdányi kőolaj-finomító fejlődése a második világháború éveiben — hadi- üzemi jellegénél fogva — erőteljesebbé vált. Megépült a paraffingyár, bővítették az olajházat, s atmoszférikus desztillációs torony létesült. A gyártelep a második világháborút tulajdonképpen különösebb kár nélkül vészelte át. Mégis, a felszabadító Vörös Hadsereg csapatai 1944 novemberében egy üzemképtelen, kifosztott finomítót találtak Nyírbogdány- ban. mert a német fasiszták leszerelték a fontosabb gépeket. berendezéseket, hogy azokat Németországba szállítsák. Az ellenállók azonban meghiúsították a németek tervét, a szállítmány csak a Dunántúlig jutott el. amelyet azután 1945 áprilisában visszajuttattak Nyírbogdány- ba. A szovjet hadsereg segítségével a gyár dolgozói rövidesen üzembe helyezték a finomítót, amely az 1948-ban bekövetkezett államosítás után gyors ütemű fejlődésen ment keresztül. A gyáregység életében azóta történt egy és más. A dolgozó kollektíva — különösen az utóbbi másfél évtizedben — jelentős eredményeket ért el a termelés növelésében és a termékszerkezet korszerűsítésében. Nyír- bogdányban jelenleg 400 ezer tonna kőolaj feldolgozására alkalmas, atmoszférikus desztillációs üzem működik, amelynek korszerűsítését 1975-ben végezték el. A kőolajlepárlási termékeken kívül egyre nagyobb mennyiségű ipari segédanyagokat, korrózióvédő anyagot, paraffint és vazelinfélét gyárt az üzem. A kőolaj-feldolgozás mellett a vazelingyártás jelenti a gyáregység egyik legfontosabb feladatát, ennek jelentős részét ma már külföldön értékesítik. A finomító fennállásának 75 esztendeje alatt sohasem tartozott a? ország nagyüzemei közé. de tevékenységénél fogva mindig fontos szerepet töltött be a népgazdaság különleges termékigényeinek kielégítésében A Nyírbogdányi Kőolajipari Vállalat 1975. december 31-ig önálló gazdasági egységként működött. Ekkor a nehézipari miniszter rendeletet adott ki, amelynek értelmében kimondták a Tiszai Kőolajipari Vállalat és a nyírbogdányi gyár egyesítését. Azóta a nyírségi üzem a magyar kőolajipar legfiatalabb vállalatának — a TIFO- nak — egyik gyáregységeként végzi munkáját. L. U
