Észak-Magyarország, 1979. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-30 / 100. szám
£SZAK-MAGYARORSZÁG 4 1979. ópriTis 30. hétfő Kel Észak-Magyarorszápn Az elmúlt évek során többször hírt adtunk az északmagyarországi kelta-corpus kutatásról, amelynek keretében Hellebrandt Magdolna, a miskolci Herman Ottó Múzeum régésze az egész északmagyarországi területen — Tápiószelótől és Váctól a borsodi településekig — kutatásokat végzett a kelta kultúra maradványainak lelőhelyein. Most Kelták Ésxak- Magyarországon címmel kiállítás nyílik a Herman Ottó Múzeumban, amely alapvetően az említett kelta-corpus kutatás anyagára épül. Egyidejűleg bemutatja a kiállítás — Sely Katalin, a Magyar Nemzeti Múzeum főmunkatársa segítségével — a Magyar Nemzeti Múzeum éremtárából való válogatást is. A Herman Ottó Múzeum Papszer utcai főépületének földszinti három termében látható kiállítást Hellebrandt Magdolna rendezi és május 10-én Korek József, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgató-helyettese nyitja meg. A tárlat szeptember végéig látogatható. Az ismeretterjesztés térképe Beszélgetés Bozsik Sándorral, a TIT megyei titkárával A könnyebb tájékozódás végett talán nem ártana — javasoltam Bozsik Sándornak, a 'Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Borsod- Abaúj-Zemplén megyei titkárának —, ha elkészítenénk a megye „ismeretterjesztő térképét”. Kiderült, hogy ezt a képzeletbeli térképet, a múlt évi jelentést elemezve, ő már elkészítette. — Ez annál is érdekesebb volt számomra, mert városban születtem, éltem, dolgoztam mostanáig, s tulajdonképpen csak látogatóként fordultam meg ennek a nagy megyének különböző településein. Nos, némi túlzással azt mondhatnám, hogy ahány járás, annyiféle az ismeret- terjesztés. Ami, az alapvetően egységes irányelvek mellett, azt jelenti, hogy minden tájegység más-más hagyománnyal bír. Egyáltalán az ismeretterjesztő tevékenységnek, mint az egész országban, így nálunk is rendkívül tiszteletre méltó hagyományai vannak. Ami természetes, hiszen a társulat 1841-ben alakult. Mindez azt jelenti, hogy az ismeretterjesztő munkában figyelembe •kell venni a legjobb hagyományokat, s a lehetőségek szerint tovább kell azoikat fejleszteni. — A már említett jelentésből kiderül (és ezt nemcsak a statisztikai adatok sugallják), hogy Borsod-Abaúj-Zemplén megyét tekintve, Ózdon és az ózdi járásban a legintenzívebb és a legsokrétűbb az ismeretterjesztő tevékenység. — Ügy is mondhatnánk, hogy ezen a területen legélénkebb a közéleti aktivitás. Egyébként iparvidékeinken szinte mindenütt szembetűnő az ismeretterjesztő tevékenység; az elmúlt évék, évtizedek folyamán sikerült jó .talajt teremteni a különböző formáknak. — Gyanítom, hogy ezeken a területekén túlságosan is összefonódik a közvetlen szakmai, üzemi ismeretterjesztés, a más irányú TIT-munkával. — Ez korántsem baj, inkább örvendetes. Hiszen alapvető feladataink közé tartozik — a politikai, világnézeti, esztétikai ismeretek nyújtásán túl — a szakmai képzés és továbbképzés is. Ez persze nemcsak az iparra vonatkozik, hanem a mezőgazdaságra is. S ha már itt tartunk, elmondom, hogy amíg az ipari üzemekben és Műk vonzáskörzetében, sikerült ismeretterjesztő bázisokat teremtenünk, addig a mezőgazdasági területeken ez nem ilyen könnyű. Egyik legfontosabb feladatunk tehát, hogy a mezőgazdasági üzemekben — elsősorban a termelőszövetkezetekre gondolok — megalapozzuk a sokrétű, változatos ismeretterjesztő munkát. Különösen nagy feladat hárul ránk a tekintetben, hogy az aprófalvas településekre is eljussunk. Annak ellenére, hogy a TIT-ben — járásonként — sok mezőgazdasági szakember dolgozik, a mezőgazdasági területeiken folyó ismeretterjesztési munka nagyon elmaradt az ipar mögött. Nagyon fontos lenne tehát, hogy az eddigieknél sokkal inkább cselekvő- képessé tegyük a falun egyre nagyobb számban élő értelmiséget. — Mikor a TIT tevékenységéről beszélünk, akkor elsősorban a felnőttek képzésére, továbbképzésére gondolunk. Márpedig — legalábbis úgy hiszem — nem lehet ezt a munkát elég korán kezdeni. Magyarán: jó volna, ha már az. általános iskolás korú gyerek, s majdan a tizenéves is találkozhatna a TIT-tel. — Ezzel teljesen egyetértenek az ismeretterjesztő szakemberek is, ami természetesen nem jelenti azt, hogy afféle kiegészítő iskolai oktatásra gondolunk. De hát például a nyelvtanfolyamok és különböző Ifjúsági klubok szervezésében jelentős részt k'ell vállalnunk. — Újabb időkben nem előadásokról, hanem inkább sorozatokról, akadémiákról, illetve klubokról beszélnek az ismeretterjesztők. Tehát intenzív és folyamatos foglalkoztatásról van szó. — Kétségtelenül ez az irányelv és egyre inkább ez a gyakorlat is. Megyei szervezetünkben 22 szakosztály működik — mintegy 2000 TIT-tagot tömörítve —, s ezeknek a szakosztályoknak az a feladatuk, hogy a különböző érdeklődő közösségekben az ismeretterjesztés folyamatos munkáját biztosítsák. Erre azonban csak akikor van lehetőség, ha egyre több bázisát tudjuk létrehozni mind az ipari, mind a mezőgazdasági területeken az ismeretterjesztő munkának, a— Az elmondottakból következik, hogy egyre több TIT-klubra lenne szükség, melyek a szakosztályi tagok számára is megfelelő szellemi közeget biztosítanának. — Mint a TIT-munkában hivatalból csak néhány hónapja dolgozó, némi meglepetéssel tapasztaltam, hogy — szemben más megyékkel — nálunk alig lehet beszélni klubtevékenységről. Sajnos, a miskolci Kazinczy Klub sem képes hivatását betölteni; nem lehet az itt élő értelmiség állandó találkozóhelye. Mégpedig egyszerűen azért, mert a helyiségeket kénytelenek vagyunk kötött foglalkozásokra felhasználni. Többé-kevésbé a megye más településem is ugyanez a helyzet. Ennek ellenére, semmiképpen sem mondhatunk le arról, hogy viszonylag rövid időn bélül létrehozzuk a TIT klubjait. Ez a társulatépítésnek is egyik igen fontos feltétele. A kétezres taglétszám ugyan imponáló számadat, de semmiképpen sem jelenti azt, hogy mind a kétezer ember rendszeresen részt vesz a társulat tevékenységében. — A távlati feladatok, célkitűzések után befejezésül, szóljunk néhány szót a Borsod megyei társulat legközelebbi feladatairól. — Pillanatnyilag a nyári egyetem minél jobb előkészítésén munkálkodunk. Ez a forma rendkívül népszerű, amit az is bizonyít, hogy az idén is 300 embert várunk a rendezvénysorozatra. Több mint százötvenen máris jelentkeztek a június 25-től július 7-ig tartó egyetemi előadásokra. A központi téma ezúttal is a szocialista életmód lesz, s ezen belül a közéletiséggel foglalkozunk. Anélkül, hogy részletesen taglalnánk a jelentkezők hovatartozását, elmondom, hogy vezérigazgatók, szocialista brigádtagok, népművelők, szinte minden rendű és rangú szakember érdeklődik a téma iránt. Biztos vágyóit benne, hogy mind a résztvevőknek, mind a szervezőknek és előadóknak sok hasznos tanulsággal szolgál majd ez a nyári eszmecsere., , (gyarmati) Nyitott műhelyek... Napjainkban, amikor mind összetettebbé válik a társadalom, bonyolultabbá a gazdasági élet, feladatunk, hogy minden eszközzel erősítsük a társadalom szocialista önismeretét, tudatát, tájékozottságát. Ehhez az oktatás, a művelődés eszköz- rendszerét is segítségül kell hívnunk, közte a művészetek személyiségformáló, érzelemgazdagító, ismeretmélyítő hatását. A párt különböző szervei a fejlett szocialista társadalom felépítésének időszakában különösen nagy figyelmet fordítanak a kulturális élet, benne a művészetek ügyére. A művészetpolitika a párt általános politikájának szerves része. Az MSZMP XI. kongresszusának határozata megjelölte pártunk fő politikai irányvonalát, továbbfejlesztését. Ennek megfelelően a művészeti területre is érvényesek a párt általános politikájából következő, azt erősítő határozatok, feladatmegjelölések, állásfoglalások. Művészeti életünk jelen helyzetének megítélését, a további feladatok megjelölését a Politikai Bizottság 1977. december 28-i határozata tartalmazza, amely konkrét elemzésekre, a művészetek társadalmi szerepének feltárására, az új jelenségek megvitatására, marxista művészetkritikára, a művészet- politika és a közművelődési munka szorosabb összekapcsolására szólit fel: „A művészeti élet decentralizálása következtében fokozódik a helyi pártszervek felelőssege a művészetpolitikai kérdésekben” — állapítja meg a határozat. 1978. elején Miskolc művészeti életének széles körű elemzésére került sor, melynek alapján a megyei párt- vb határozatban fogalmazta meg a jelen helyzetet és a tennivalókat. Ezt indokolja mindenekelőtt a mindennapi politikai munkánkból adódó felismerés, hogy a kulturális terület egyes részeinek viszonylagos elmaradása nemcsak a tudati szint emelését nem teszi lehetővé, hanem gazdasági életünk korszerű fejlődését is veszélyeztetheti. A képzettség, a műveltség birtoklása csak részben szolgálja az egyes ember tökéletesedését, hatékony tényezője kell legyen a termelési színvonal emelkedésének is. A Miskolci városi Pártbizottság érezte és érzi felelősségét mind a művészek, a művészeti alkotások támogatásának szorgalmazásában, mind a művészetek befogadása egyre hatékonyabb módszereinek sürgetésében. A tisztánlátás, a közvetlen helyzetismeret érdekében szükségessé vált az egyes művészeti ágazatok, alkotó- műhelyek „megnyitása”, a mindennapi életükbe, gondjaikba, örömeikbe való mind mélyebb bepillantás lehetőségének megtalálása. Bizonyos ismeretanyaggal, több oldalú véleménnyel már rendelkeztünk és a megyei párt-vb határozata alapján konkrét tennivalóink is körvonalazódtak, amikor megterveztük a miskolci művészeti műhelyek aktívaérte- , kezleleit. Ezt a következők indokolták: — A művészeti műhé- lyek elsőrendű fontossággal bírnak. Ott formálnak, alakítanak, orientálnak, azaz . aktív munkát végeznek a művészek. A műhely publikációs fórum is. Nagyrészt rajta múlik a szocialista tendenciák támogatása, a szocialista és nem szocialista értékek helyes arányának kialakítása, a nyilvánosság mértékének megszabása. A műhely a művészetpolitikai elvek gyakorlattá változtatásának egyik kulcspontja, amelyből következik a műhelyek vezetőinek, kommunistáinak ideológiai, politikai felelőssége. — A formát illetően döntésünkben az vezérelt bennünket, hogy a valóságos helyzetet leginkább vitában, kétoldalú eszmecserében lehet a legcélravezetőbben, a leghatékonyabban elemezni, tudatosítani. E lap hasábjain már szerepelt tudósítás az egyes ágazatok — a zeneművészet, az irodalom, a képzőművészet, a színházművészet, az építőművészet — aktívaértekezleteiről. Ezekben szerepeltek azok á témák, jelenségek, problémák, melyek a művészeket, a művészetekkel szoros kapcsolatban állókat foglalkoztatják. A széles közvélemény ismerkedhetett ezekkel. A párt-, az irányító országos, megyei és városi szervek vezetői, képviselői nyitott műhelyekkel folytathattak eszmecserét, beszélgetést a mélyre, a mögöttes részekre is pillantást engedve, általában őszinte, kölcsönös elvárásokat hordozó légkörben. Művészetpolitikánk, művészeti életünk más-más oldala, alapkérdése képezte az egyes aktívák fő témáját. A zeneművészek keresték a zene eredményesebb terjesztésének, további rétegekhez v.aló eljuttatásának módjait, sürgették a zenei képzés színvonalasabbá tételét, az objektív feltételek javítását. Reálisan, tárgyilagosan, a jobbat akarás igényével szóltak. Még a bírálatokból is érezhető volt, hogy tenni szeretnének a város zenei kultúrájának minőségi javításáért, a zene és hallgatósága közelebb kerüléséért. Ezt a törekvést támogatni kell. Meg kell keresnünk a •tárgyi és személyi feltételek jobbátételének lehetőségeit. Ugyancsak több figyelmet kell fordítani az illetékes szerveknek arra, hogy az írószövetség helyi csoportja jobban bekapcsolódjon a város közművelődési tevékenységébe, bővüljön a mai maroknyi csoport tehetséges fiatal írókkal, költőkkel. Miskolc grafikai műhelye országosan, sőt nemzetközileg is számon tartott magas színvonalon dolgozik. A festők és szobrászok elismert tagjai a képzőművészeti életünknek. Ök a képzőművészet, a művészetpolitiika elvi kérdéseiről szóltak. A kontinuitás problémájáról. az irányzatok harcáról folytattak eszmecserét. Felvetődött — a még sok szempontból tisztázatlan és megoldásra váró probléma — a támogatós, a mecénási rendszer kérdése, a szocialista eszmeisé- gű művek sorsa, a terjesztési, az értékesítési lehetőségek. Mindez központi megoldásra vár, de itt helyben is tovább kell keresnünk bizonyos lehetőségek — támogatós — jobb kihasználását, a képzőművészet és az érdeklődő ember közelebb kerülésének, alkotó egymásra találásának módjait. Szinte az egész ország színházi élete forrongásban, változásban van. „Mélyvölgyek” és magas szintű teljesítmények váltják egymást, egyszer koncepciózus a mű- : sorpolitika, majd céljavesz-l tett, talaj tálán előadások kő-S vetkeznek. Mindez jellemzi a Miskolci Nemzeti Színházi munkáját is. A jelen helyzetet nehezítik megoldatlan személyi kérdések, az egri előadói kötelezettségek, aj változó társulati összetétel.! Kultúrpolitikai kérdésnek, feladatunknak tekintjük — •jellegének megfelelően — aí problémák rövid, illetve középtávú megoldását. Az építőművészet is — megítélésünk szerint — a művészeti ágazatok egyike, i igaz, sajátos arculatú, aj szervezett ipari termeléssel i legszorosabban kapcsolódó területe. Sajátossága leginkább hatásában mutatkozik; meg: közvetlenül, nagy gyakorisággal hat széles lömé- j gek érzés világára, gondolkodásmódjára. Ez az eltérés | mintha érződött volna az[ aktíván, a kissé bátortalan,! bizonytalan megnyilatkozásokon is. A jövőben jobban fel keil hívni a közvélemény figyelmét az építőmű- . veszeti alkotásokra, az épít- j kezeseknél eredményesebben kell támaszkodni az építészek javaslataira, esztétikusa bb városfejlesztési elképzeléseikre. A városi pártbizottság ősz- . szegezte a tapasztalatokat és : a megoldásra váró kérdése-1 két, a jövő feladatait a közvetlen irányító szervekkel, a különböző szintű pártszer- I vekkel egyezteti. Az aktívákon a különböző művészeti j ágazatok kapcsolatának kérdéséről, az együttműködés fontosságáról viszonylag kevés szó esett. Azonban en- J nek szükségességét nem. hagyhatjuk figyelmen kívül. A képzőművézet és az építészet szorosabb kapcsolatának igénye felmerült mindkét aktíván, fontosságát, reá- ; lizálását sürgető követelményként fogalmazták meg. j További lehetőségek is kínálkoznak, megvalósításuk i hatékony módjain továbbra j is munkálkodnunk kell. Az aktívaértekez- ' lelek igazolták, hogy : művészetpolitikánk i egyik jó módszere a j művészeti műhelyek , ilyen formában tör- | ténő feltárása, a bezártság, az elszigetelődés csökkenté- j se, majd megszüntetése. Mindennapi politikai munkánk I fontos részét képezi a jövő- j ben is a művészek és a köz- ! élet, az alkotások és a befő- ' gadók, a műhelyek és a tár- j sadalom további fokozottabb I közelítése művészetpolitikai j célkitűzéseink megvalósítása I érdekében. Ezúton mondunk köszöne- í tel az aktíváik minden részt- j vevőjének a közreműködé- j sért, azért, hogy érzik és vállalják a felelősséget a város, a város minden dolgozója művészeti fejlődéséért, ! egyéni és közös feladataik I teljesítéséért. Szűcs Fercnché, az MSZMP Miskolc városi Bizottsága politikai munkatársa Minden gyermekért Ulánbátorban a szocialista országok nőszervezeteinek vezetői tájékoztatták egymást annak a világkonferenciának az előkészületeiről is, amelyet szeptember 7—11-e között Moszkvában tartanak, minden gyermek békés és biztos jövőjéért jelszóval. A konferenciát előkészítő bizottság alakuló ülésén — ez év februárjában Moszkvában — 21 nemzetközi és regionális szervezet küldöttei felhívást tettek közzé, amelyben hangsúlyozták: a gyermekek problémáinak megoldása a társadalmi, gazdasági fejlődés szerves része kell hogy legyen. A világ minden gyermekének békében kell felnőnie.
