Észak-Magyarország, 1979. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-30 / 100. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXV. évfolyam, 100. szánt Ára: l,(i0 Ft Hétfő, 197,9. április 30. AZ MSZMP BORSOD ABAÜJ-ZEMPLÉN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAP.IA Ja közvélemény-kutatást rendeznénk május elseje lia- gyományairól, a történelmi előzményekről, bizonyára hasonló válaszokat ' kapnánk, legalábbis azoktól, akiknek megfelelő ismeretek állnak a rendelkezésükre a felelet megformálásához. Viszont minden bizonnyal sokszínű, különböző tartalmú lenne a válaszok sora, ha villám- kérdésünket így fogalmaznánk meg: „Mit jelent önnek május elseje?". Most, az ünnepre készülve, megkíséreljük mindkét kérdésre megtalálni a legmegfelelőbb, a legőszintébb választ. Mert hiszen szép kötelességünk az emlékezés azokra, akik előttünk jártak. Harcuk, küzdelmeik és áldozataik felidézése nem csupán tanulságokkal szolgál, hanem erőt is ad hétköznapi dolgaink elvégzéséhez. A világ munkásai, a nemzetközi munkásosztály kilencven éve ünnepli meg május elsejét, mint a nemzetközi munkásszolidaritás nagy ünnepét. 1889-ben, Párizsban, a II. In- ternacionálé alakuló kongresszusán döntöttek úgy, hogy ezt a napot évről évre megünneolik a világ munkásai, ezzel is nyomatékot adva követelésüknek: a nyolcórás munkanap bevezetésének. A napot kiválaszthatták volna akár azért is, mert ez a „legtavaszibb” hónap első napja, mintegy magában hordozza a jövő ígéretét, a holnap biztatását. Május elsejének azonban ennél gazdagabbak voltak a hagyományai. Már évszázadokkal korábban, amikor az olasz munkások először tüntettek elnyomóik, kizsákmányolóik ellen és nem sokkal a II. Internacionólé alakuló kongresszusa előtt, 1886- ban ezen a napon zajlott le a haymarketi vérengzés. A négy haymarketi mártír, emlékére, illetve az amerikai munkások iránti szolidaritás kifejezésre juttatása érdekében jelölték meg május elsejét nemzetközi munkásünneppé. Ez hát a történelem. Bár jogos büszkeséggel emlékeztethetünk arra is, hogy a magyar munkások már 1890-ben megünnepelték május elsejét. Azt pedig aligha lehet e néhány sorban felidézni, mennyi áldozattal járt, milyen harci sikereket hozott a múlt század vége óta a tavaszi munkásünnep, amelyet a világon egyre többfelé ünnepelnek 1917 óta, szabadon. A világ proletárjait egységbe szólító klasszikus üzenet ez idén is sokfelé felhangzik majd a májusi munkásünnepen és időszerűsége legalább akkora, mint akkoriban volt, amikor a május elseje megünneplésére szóló felhívás megjelent. Mert — bár a munkásosztály sok követelése azóta teljesült — a dolgozók megosztottsága legalább akkora; mint kezdetben volt. A nemzeti és a nemzetközi szakszervezeti központok csaknem mindegyike felhívja tagjait a munkásünnep megtartására, de világszerte módosul az ünnep tartalma, mondanivalója. Nem egy helyütt az osztálybéke fórumává avatják az osztályharc hagyományos napját. De nem az egymás bírálatának, gyakorlata elemzésének kívánjuk szentelni ezeket a sorokat. Mert vannak — és ezt éppen május elseje alkalmából helyes elmondanunk — biztató jelei a közeledésnek, a jobb megértésnek a nemzetközi szakszervezeti mozgalmon belül. Es most, 19/9-ben ezeknek a biztató jelenségeknek megőrzésére kell a figyelmünket fordítani, A hatvanas-hetvenes évek politikai enyhülése nem md- radt hatástalan a nemzetközi munkásmozgalomra sem, bár jóval lassabban és jóval több bizalmatlansággal ment végbe a közeledés folyamata, mint a különböző társadalmi berendezkedésű államok közt. Az ideológiai, világnézeti különbségek meghatározóbban gátolták az együttműködést, mint más területen. S gyakorlatilag egy negyedszázad során megkövesedett gyanakvást kellet feloldani. A nemzetközi monopóliumokkal szemben a siker reményében csak a nemzetközi összefogás erejével vehetik fel a harcot a munkások. Ehhez pedig nem elegendőek a kétoldalú kontaktusok. A sokoldalú együttműködés kereteit eddig csak Európában sikerült kialakítani. Vagy pontosabban: sikerült fórumot teremteni az olyan kérdések megvitatása számára, amelyekben nagyjábói-egészéböl egyetértés mutatkozik. És ez nem kevés! Idén ősszel lesz a svájci Genfben az európai szakszervézeti vezetők harmadik konferenciája. Egy előkészítő tanácskozás után ugyanis már két ízben foglaltak helyet egy tanácskozó teremben a kontinens valamennyi nemzeti szakszervezetének irányítói. A munkásokat közvetlenül érintő kérdéseket vitattak meg. Sokan nehezményezik, hogy olyan általános érvényű, és lényegében ugyancsak érdekvédelmi kérdések, mint a béke megőrzése, a biztonság garanciáinak megszilárdítása, a leszerelés előmozdítása, nem kerültek napirendre. Ezekben a politikai kérdésekben azonban már túl sok a lényeges nézetkülönbség, így napirendre tűzésük azzal a veszéllyel járna, hogy az egész konferencia kudarcba fullad. Ezt pedig nem szabad megkockáztatni. B evezetőben két kérdést tettünk fel. A szubjektív jelentéstartalmú másodikra még nem adtunk választ. Május elseje számunkra a béke ígérete. Biztatás arra, hogy a világon mindenütt emberibbé formálódik a munkásélet, szorosabbá válik a kézfogás, erősebbé a szolidaritás. Mert 90 esztendő bebizonyította, hogy a nemzetközi munkásszolidaritás nagy győzelmekre képes. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására április 25— 29. között látogatást tett hazánkban Arnoldo Ferreío Segura és Mario Solis Forrás, a Costa Rica-i Népi Élcsapat Párt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. A Costa -Rica-i párt képviselőit fogadta Gyenes András, a Központi Bizottság- titkára, megbeszélést folytatott velük Jakab Sándor, a Központi Bizottság- tagja, a SZOT főtitkárhelyettese, Szentistványi Gyuláné, a Központi Bizottság tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára, valamint Nagy Gábor és Szikszay Béla, a KB osztályvezető-helyettesei. A szívélyes elvtársi légkörben, az internacionalista szolidaritás szellemében lezajlott találkozókon a két párt képviselői tájékoztatták egymást országaik helyzetéről, pártjaik tevékenységéről. soron levő feladatairól. Véleményt cseréltek a pártközi kapcsolatokról, a nemzetközi helyzet, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről. Az MSZMP képviselői kifejezték a magyar kommunisták szolidaritását a Costa Rica-i kommunisták küzdelmével, amelyet a nemzetközi imperializmus és szövetségesei ellen, a demokratikus intézmények védelme és szélesítése érdekében a dolgozók helyzetének javításáért, a demokráciáért. a szocializmus ügyéért folytatnak. A Costa Rica-i Népi Élcsapat Párt képviselői elismeréssel szóltak azokról az eredményekről, amelyeket a magyar nép az MSZMP XI. kongresszusa határozatainak végrehajtása során elért. A tárgyalásokon áttekintették a jól fejlődő pártközi kapcsolatokat és megállapodtak az együttműködés továbbfejlesztésében. A Costa Rica-i párt képviselői vasárnap elutaztak Budapestről. Giscard íEstaing nyilatkozata Szombaton az esti órákban visszaérkezett Párizsba Valery Giscard d’Estaing francia köztársasági elnök, aki Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének meghívására hivatalos látogatást tett Moszkvában. A francia főváros Orly repülőterén Giscard d’Estaing a TASZSZ tudósítójának nyilatkozva igen pozitívaknak értékelte látogatásának eredményeit. A moszkvai tartózkodás alkalmából aláírt és Giscard d’Estaing megítélése szerint rendkívüli jelentőségű dokumentumok közül a francia elnök külön is kiemelte az enyhülést és a békét szolgáló szovjet—francia együttműködés további fejlesztésének programját. Giscard d’Estaing hangsúlyozta, véleménye szerint a két ország közötti együttműködés továbbfejlesztéséhez adva vannak a szilárd és tartós alapok. A jelenlegi bonyolult helyzetben nem szűkölködő időszakban a Szovjetunió és Franciaország kapcsolatai a stabilitás, az egyetértés és a békére való törekvés mintapéldájául szolgálnak — jelentette ki a francia államfő, és hozzáfűzte: „Boldog vagyok, hogy megállapíthatom: az enyhülés és a béke a szovjet és a francia vezetők közös célkitűzése.” Moszkva május 1. előtt Moszkvában befejeződtek á május 1-i ünnep előkészületei, a vasárnapra virradó éjszakán a színpompás fényfüzéreket is felszerelték a jól ismert középületekre és a Moszkva folyót átívelő hidakra. A szovjet főváros dolgozói a hagyományoknak megfelelően új munkasikerekkel köszöntötték a nemzetközi munkásszolidaritás ünnepét. 635 kiváló moszkvai dolgozó kollektíva tagjai részesülnek abban a megtiszteltetésben, hogy a Vörös téren köszönthetik május elsejét. A hagyományos ünnepi felvonulás, amelyet a Lenin-mau- zóleuni mellvédjéről megtekintenek az SZKP és a szovjet állam vezetői, délelőtt tíz órakor kezdődik. „Aranyvonattal” Sárospatakra Megkezdődtek a diáknapok Mikor sötétkék — sltófi- ummal gazdagon kivarrt — dolmányában a diáktanács elnöke felmutatta az ősi város, Sárospatak kulcsát, melyet az imént adott át Tóth József, a város tanácselnöke uz ifjúságnak, a Rákóczd-vár udvarán ezernyi diák tenyere verődött össze ... A diáknapok megnyitásának- ünne-. uélyes aktusát fanfárok hangjai zengték messzire a vár fokáról, majd ezer galamb szállt a vár udvarán felállított fejedelmi sátor mellől a magasba, s néhány tiszteletkört leírva a bástyáit fölött tovarepült. A. tűzijátéknak sajnos — mert ez sem maradt ki a nagy eseménysorozatot rendező Költő ■ Miklós terveiből — nem kedvezett az esős idő. a gyerekek azonban éppen úgy sziporkáztak ezen a hűvös tavaszi napon is, mint máskor. A Rákóczi-vár fejedelmi sátráig azonban meglehetősen hosszú volt az út; ma mindenki hajnalban kelt, hogy a delet ■ már Patakon köszönthesse. (Folytatás a 2. oldalon.) Találkozás a diáktanáccsal
