Észak-Magyarország, 1979. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-01 / 77. szám

T979. április T., wsárrwp .. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Szénbányászat és számítástechnika Zárai Ede'ény monográfiájához Igényes, szép munka Ede- lény monográfiája, amelyet pár éve jelentetett meg a/. Edelenyi közös községi Ta­nács Végrehajtó Bizottsága. Sok hasznát vették már a járási székhely lakói, s mind­azok, akik valamilyen ólun- módon kapcsolatba kerültek Edelénnyel. Most is kézbe kerül a könyv, amikor dr. Sándor Dezsővel, a nagyköz­ség tanácsának elnökével Edelény iparáról beszélge­tünk. Mivel is kezdhetnénk a sort? — A Mákvölgyi Bánya- igazgatóság edelén.vi üzeme ma 1220 embert foglalkoztat — mondja a tanácselnök. — lí)77-ben kiemelkedő ered­ményt ért el az üzem, ám tavaly a íőtevíz. igen nagy megpróbáltatásoknak tette ki a bányászokat, mintegy fél éven keresztül nehezítette a termelést. így is 289 ezer tonna szenet sikerült a fel­színre küldeniük. Mióta van szénbányászat Edelény határában? Segít a monográfia: ,.Coburg herceg feudális nagybirtokán kelet­kezett az 1848 előtti évtize­dekben/’ Nagynevű szénbá­nya volt ez a kezdet kezde­tén. noha kizárólag az ede- lényi cukorgyárat látta ' el energiával. — A 4-es akna munkásai 266 ezer tonna szenet ter­melnek ebben az esztendő­ben. Ez azt jelenti, hogy na­ponta 956 tonnát kell kibá­nyászniuk. A berenlei hőerő­művet és a környező telepü­léseket kell ellátniuk. Edelenyi Szász Coburg Gó- thai Ágost herceg 00 férfi- és 11 gyermekmunkása 1879-ben 9.2 millió kilogramm szenet bányászol. Ha már a lt gyermek-bányászról ejtünk szól, nem érdemes taglalni a XVIII. századbeli bányászéle­tet. Inkább beszéljünk a mai viszonyokról. — Két komplex gépesített, és egy hagyományos, kézi frontfejtésen dolgoznak az edelényi bányaszemberek. Át­lagkeresetük jó, meghaladja a nagyközségi átlagkeresete­ket. I“en jól“ és szépen él­nek a bányászcsaládok, a kormányintézkedések vonzó­vá teszik a fiatalok számára ezt a nehéz szakmát. Korsze­rű szövetkezeti és társaslaká­sokban, illetve kényelmes családi házakban laknak. A házépítés kezdőtőkéjét a bá­nyaüzem adja, s sokat segít az üzem a bányászgyerekek óvodái, napközi otthoni elhe­lyezésében is. Ma Edelényben minden bányász gyermekének jut hely az óvodában. Szó esett a herceg cukor­gyáráról. amely nem volt túl hosszú életű, de a maga korában mégiscsak megélhe­tést adott. A cukorgyártást elfelejtették mór az edelé- nyiek. ám megtanultak he­lyette jó néhány szakmát. — Kevés volt a bánya Edelénynek — mondja dr. Sándor Dezső. — A hatvanas évek végére éleződött ki kü­lönösen a helyzet. Egyre 1öbb nő. főlég bányászfele­ség szeretett volna hátat for­dítani a házimunkának. A község vezetőire hárult az ipartelepítés feladata. A Deb­receni Ruhagyár helyi üzeme éppen az idén ünnepli tíz­éves fennállását. — Mi történt ebben az üzemben tíz év alatt? — A létszám hétszeresére nőtt, ma 230 asszony dolgo­zik itt. Tíz év alatt 3 millió darab terméket állítottak elő, ennek egy része nyugati, tő­kés országokba és a szocia­lista államokba kerül. A var­rónők bére mór nem amo­lyan konyhapénz. Kezdetben 800 forintot kerestek, ma 2600 fölött vannak a kerese­tek. Ennek arányában nőtt a termelés is. Kezdetben egy munkásnő egy óra alatt 18 forintot termelt, ma már 40-et. — Munkásnőket említett. Valóban munkásokká váltak az egykori háziasszonyok? — Az üzemi életforma munkássá nevel, noha lassú ez a folyamat. Nagy örö­münkre szolgál, hogy kiala­kulóban a szocialista brigád­mozgalom. Kilenc kis kol­lektíva harcol a fokozatokért, illetve a címért. Munkaver­senyt hirdettek a Tanácsközt- társaság 60. évfordulója tisz­teletére. Céljuk, hogy többet és jobb minőségűt termelje­nek. nagyobb takarékosság mellett. Belopta magát Edelénybe « vegyipar is. — Hat éve telepített üze­met az Észak magyarországi Vegyiművek. Műanyag fote­lokat, sportcikkeket gyárta­nak az üzem dolgozói. Tava­lyi tervüket 10 százalékkal túlteljesítették, így csaknem 27 millió forint értéket állí­tott elő száz szakmunkás és betanított munkás. A terme­lés fokozása érdekében most 4 millió forint értékű beru­házásba kezdtek. A feudalizmus kori Bor­sod település a mai Edelény belterülete. Innen származik megyerik neve. Sokáig csen­des, nyugodt kis falunak, vá­roskának emlegették Ede- lényt, amely a földváron kí­vül a gyönyörű, barokk kas­téllyal dicsekedhetett csupán. Ma többszintes lakóházak, korszerű üzletek, városiaso­dó külső jellemzi a közsé­get. — Két építőipari üzemünk van — halljuk a tanácsel­nöktől. — A Járási Építőipa­ri Szövetkezetre vagyunk a legbüszkébbek. Jelenleg is 36 lakást építenek, ezenkívül) dolgoznak a járás többi köz­ségeiben is. Jó minőségű a munkájuk, garanciális javító­munkát úgyszólván nem kell végezniük. A 150 fős szövet­kezet jó munkájának alap­ját a munkahelyi légkörre tudjuk visszavezetni, jók a vezetők, akik önbecsülésre tanítják a munkásgárdát. Százhetvenegy fővel dolgozik a tanács vb költségvetési és építőipari üzeme. Itt, sajnos, több még a gond: sokat kell javítaniuk az üzem- és mun­kaszervezésen, a minőségen. Ennek ellenére ez az üzem is 24—25 millió forintot ter­mel évente. A több mint tízezer lako­sú Edelény közvéleménye jogosan háborgott, amikor a gimnázium megszüntetéséről volt szó. A veszély elmúlt, a gimnázium marad. De hol dolgozzék az a sok érettségi­zett kislány, aki a szülőfalu­jában kíván élni? Három év­vel ezelőtt létrehozták a kas­tély egy szárnyában a szá­mítástechnikai és ügyvitel­szervezési kirendeltséget. 140 fiatal nő kapott itt kellemes munkát. Ha lapozunk még egy ki­csit a monográfiában, rále­lünk Joó Venczel iskolaigaz­gató nagyszerű tettére: Joó tanító úr létrehozta végre a régóta áhított; inasiskolát — az 1930-as években. — Szakmunkásképzés, saj­nos, nincs ma Edelényben — mondja dr. Sándor Dezső. — A gyerekek Miskolcon és Barcikán tanulnak szakmád. Legközelebbi célunk, hogy szabást-varrást tanuljanak a lányok az általános gimná-1 ziumban. De még ez is távoli cél . .. Becsukjuk a könyvet, és búcsúzóskor megfogalmazzuk a monográfia záradékát: Ede­lény ipara kialakult, korsze­rűsödését a lakosság tudati fejlődése garantálja, a cse­lekvőkészség városi átalaku­lást sejtet. lévay Györgyi A Heves megyei Hort község neve szerte az or­szágban úgy ismert, mint a dinnyések hazája. A ta­vasszal kirajzó kertészcsa­ládokkal megyénkben is mindenfelé találkozunk. La­pu Zoltán, és családja idén a mezőkövesdi Matyó Tsz- ben vert tanyát. Mint el­mondta. tíz hektáron ter­meszti a hevesi futó- és a szigetcsépi görögdinnyét, persze a kertészetben sár­gadinnye és paprika is lesz. Képünkön a mélegágyi ab­lakkeretek aló rakják a gyepkockákat, amelyekbe majd a dinnyemag kerül. ■ -> i IKK. KITE. HUTÁK, Sola­num ... Az elmúlt évek so­rán nemcsak a mezőgazda­ságban dolgozók, hanem a rendszeresen újságot olva­sók, rádiót hallgatók, tévét nézők is megismerkedtek ezekkel a kifejezésekkel, va­lamint a mögöttük húzódó tartalommal. S nem véletle­nül, a termelési rendszerek ma már szinte teljes egészé­ben át meg átszövik a ma­gyar mezőgazdaságot, terüle­tileg és a legfontosabb ter­mesztett kultúrákat tekintve egyaránt. A Szolnok megyei Gabona- és Iparinövények Termelési Rendszere, a GITR két esz­tendővel ezelőtt alakult. Ez ailatt a két esztendő alatt a taggazdaságok száma 192-re, a művelt terület nagysága közel 250 ezer hektárra nőtt. A rendszer fő növénye a ke­nyérgabona, a kukorica és az olajosnövények, ezen belül is a napraforgó, valamint a káposztarepce. Mindez ösz- szefügg azzal a ténnyel, hogy rövidesen a GITR látja el az .idén beüzeme­lő karcagi Phylaxia üze­met, évi 60 ezer tonna ku­koricával, valamint a KI- TE-vel közösen az 1980-ra elkészülő martfűi növény­olajgyárat, amely napi 100 vagon napraforgó feldolgo­zására lesz képes. A felso­rolt növények mellett termé­szetesen a GITR az őszi és tavaszi árpára, szójára, olaj­lenre, rozsra és ez évtől a silókukoricára és a cukorré­pára is biztosit technológiát. Megyénkből különösen a kedvezőtlen adottságú ter­melőszövetkezetek tagjai en­A vállalatok együttműkö­dése örökzöld téma. Egy-egy beruházás kapcsán sokszor parázs hangulat álakul ki a tervezők, a kivitelezők és a beruházók között.. Általában igyekeznek a másikra hárí­tani a felelősséget a határ­idők csúszásáért, a gondat­lan, rossz minőségű munká­ért. Szerencsére, vannak olyan esetek is, amikor a partnerek igyekeznek önzet­lenül segíteni egymásnak, a népgazdasági érdekeket szem előtt tartva. Az elmúlt év decemberé­nek közepén a Lenin Kohá­szati Művek beruházási szak­emberei megkeresték a Be­ton- és Vasbetonipari Mű­vek Miskolci Gyárának ve­zetőségét, és kérték, hogy so­ron kívül gyártsanak vasbe­ton elemeket a kombinált acélmű oxigéngyárának csar­nokához. Jelen voltak a ki­vitelező, az Észak-magyar­országi Állami Építőipari Vállalat, képviselői is. A napokban levél érkezett Molnár Ferenchez, a BVM Miskolci Gyárának igazgató­jához. A feladó Kovács Jó­zsef vezérigazgató, aki tol­mácsolta Karvajszky István, az ÉÁÉV műszaki igazgató­jának köszönetét, s egyben dicséretéi fejezte ki a mis­kolci gyárnak a kombinált acélmű építéséhez nyújtott Karnyújtásnyira egymástól segítségéért. Ha betervezik, ezen egyedi elemek gyártá­sának átfutási ideje, hat-hét hónap lett volna, így jó együttműködéssel, feszített munkával, két és fél hónap alatt elkészítették a termé­keket. Valamennyit közösen, ki-ki azt a munkát vállalta, amelyikre éppen kapacitása, szakembergárdája volt. A sablonok faelemeit az építő­ipari vállalat ácsmesterei, mü- körészeit pedig a betongyá­riak csinálták. A betonvas vágását és hajlítását az EÁÉV vasbetonszerelői vé­gezték el a betongyár terü­letén lévő telepükön, ugyan­is a betongyárban rekonst­rukciós munkálatok folynak, amelyeknek generálkivitele­zője az ÉÁÉV. Közös műsza­ki irányítással, gyors, feszí­tett munkával gyártottak ti­zennégy pillért és tizenkét darugerendát. Az elemek húsz méter magasak, huszon­egy tonna súlyúak. Szállítá­suk mindig éjszaka történt, hogy ne zavarják a város közlekedését. Bizonyára emlékszünk még, hogy azokban a hónapokban igen kemény tél volt. a mun­kálatokat még a zord időjá­rás is nehezítette. A beton- gyáriak mindent megtettek a siker érdekében, körültekin­tően készítették elő, szervez­ték a munkát, mindenben segítséget kaptak az ÉÁÉV dolgozóitól, s így március elején mór valamennyi elem elkészült. A BVM Miskolci Gyára és az ÉÁÉV karnyújtásnyira vannak egymástól. A vezetők szinte naponta találkoznak, szót ejtenek a közös gondok­ról, igyekeznek egymást is segítve dolgozni. A beruhá­zásoknál mindig rangsorolni kell, s a kombinált acélmű építése az elsőrendű felada­tok közé tartozik. Hasonló önzetlen munkavállalás pél­dáit szívesen látnánk más vállalatoktól is megyénkben. Ottjártunkkor a betongyár rekonstrukcióján a szemer­kélő esőben is dolgoztak az EAÉV festői, a jószomszédi kapcsolathoz méltóan. Vár­hatóan a második fél év ele­jén megkezdődhet a ter­melés az új, vertikális rend­szerű, automatizált beton­gyárban, amelyben 2000 lite­res keverő dolgozik majd, igy lehetőség nyílik több transzport beton előállítására te, azaz a lakossági igények jobb kielégítésére. Az országos könnyűbeton- szerkezetes programhoz kap­csolódóan, a felfutás évében. 1980-ban már nem kevesebb, mint százezer négyzetméter Clasp födémelemet gyárta­nak az egyik új csarnokban. A technológiai anyagok, be­rendezések beszerzése orszá­gosan sok gondot okoz, je­lenleg hidraulikus elemek, hajtóművek érkezését várják. Visszatérve a jószomszé­di kapcsolatokra, az Észak­magyarországi Állami Építő­ipari Vállalat kivitelezőin nem múlhat a siker, az al­vállalkozók, a CSŐSZER és a VÍV is igyekeznek egyre gyorsabb, gondosabb munkát végezni. A bevezetőben em­lített tervező, kivitelező, be­ruházó érdekellentétek nem szolgálják sem az egyes vál­lalatokat. sem a népgazdasá­got. A betongyáriakat mél­tán illette dicséret, hiszen ilyen nagy arányú rekonst­rukció mellett évről évre nö­velik termelésüket, s erőn felül vállalva segítették, se­gítik egy nagyberuházás megvalósulását is. — i 1 — nek a rákóczifalvi Rákóczi Tsz gesztorságával működő rendszernek. Ezeknek a gaz­daságoknak a vezetői mint előnyt hangoztatják a rend­szer olcsóságát. A minap a GITR borsodi részközgyűlé­sén Bozsik Zoltán rendszer­igazgatónak legelőször mi is ezzel kapcsolatos kérdést tet­tünk fel: ez a gazdaságok ál­tal hangoztatott olcsóságnak nem természetes velejárója az. hogy a GITR kevesebbet nyújt, mint más termelési rendszerek? — Semmiképpen sem. Rendszerünk létrehozásakor az egyik alapelgondolásunk az volt, hogy a partnergaz­daságaink által befizetett költségtérítések alacsonyab­bak legyenek, mint az ál­talunk visszatérített, forint­ban is kifejezett, mérlegben is kimutatott juttatások. Örömmel mondhatom, en­nek az elgondolásnak mind­eddig sikerült megfelelnünk. Tavaly például a 18.7 millió forintos szolgáltatás fejében partnergazdaságaink 13.7 millió forintot fizettek be. Elvünk a part nercen trikus- ság, mert úgy tartjuk: a ter­melési rendszer szolgáltatás és semmiképp sem lehet üz­leti vállalkozás. — A legtöbb gazdaság a rendszerbe lépéstől elsősor­ban a termelés biológiai es műszaki biztonságát, és az ebből következő termelési eredményességet várja. A GITR mennyiben felel meg ezeknek az elvárásoknak? — Nemcsak én állítom. » részközgyűlésen a gazdasá­gok képviselőinek szájából is hallhattuk, a termésátla­gok javultak, az ellátás jó, • a rendszerközpont és az üze­mek közötti kapcsolat elő­nyös, gyümölcsöző. Rendsze­rünk valamennyi gazdaság­nak termesztett növényen­ként alaptechnológiát ad, amit az illető gazdaság szakembereivel konkrétan és táblánként az adottságokhoz igazítunk. Biztosítjuk a ter­mesztés biológiai hátterét, a fajtatiszta, jó vetőmagot. Termelési rendszerünk önál­ló vetőmagtermeltetési háló­zattal rendelkezik és kapcso­latban állunk francia, jugo­szláv, román kutatóintéze­tekkel, vetőmaglermeltető cégekkel. Csupán egy példa. Különösen itt északon, Bor­sodban, valamint a Tisza ár­terében mindig gond a ku­korica beérése. Igény van az alacsony FAO-számú, gaz­daságosan termeszthető ku­koricafajtára. Ezt az igényt elégítjük ki akkor, amikor francia—NSZK koproduk­ciója, rövid tenyészidejű, 170-es FAO-számú kukori- cavetömagot is biztosítunk a gazdaságainknak. Az elmúlt két év alatt ki­alakult rendszerünk műsza­ki háttere. Erőgépekből a K—700-as és a T—150 K traktort biztosítjuk, szállító- jármüveknél az IFA-t, a ga- bonabetakaritó gépeknél az E—512-es és újabban az E— 516-os kombájnokat. A gép- beszerzés lebonyolítására kedvezményes hitelakció ke­retében tavaly például 105.fi millió forint 2—5 éves lejá­ratú hitel koordinálását vé­geztük el partnerüzemeink részére. Borsodból ez tíz gaz­daságot érintett, 15,5 millió forint értékben. — Egy-egy termelési rend­szer hosszú távú eredményes­sége nagymértékben attól függ, milyen szerződéses kapcsolatokat épít ki kutató­intézetekkel. kereskedelmi partnerekkel. felügyeleti szervekkel. A GITR-t ezen a téren mi jellemzi? — Igyekszünk megfelelni az ilyen jellegű várakozá­soknak is. Tavaly szerződést kötöttünk a FORTSCHRITT kombináttal, amely az NDK gyártmányú gépek szervizé­nek beindítása és üzemelé­se területén nyújt támoga­tást. Részt vesznek a rend­szer pó tulka t részrak t arának tervezésében és a kampány­munkák idejére alkatrész- készletet biztosítanak, A MÉM-mel kötött szerződés értelmében a minisztérium 4 millió forint műszaki-fej­lesztési alapot bocsát ter­melési rendszerünk rendel­kezésére, amelyet a gyen­gébb termőhelyi adottságú területekre szánt termésho­zamnövelő új technológiák kidolgozására fordítunk. Rendszeres kapcsolatban ál­lunk az Országos Fajtaminö- sitő Intézettel és az AGRO- TRÖSZT-tel. öt másik part­nerrel közösen az elmúlt év­ben megalakítottuk a GA­BONAMAG Alapanyag Sza­porító Társaságot, amelynek tevékenységi köre szerteága­zó. Többek között kiterjed a Gabonatermesztési Kutatóin­tézet által nemesített és fenntartott növények alap­anyagának termeltetésére, feldolgozására, a készletek­kel való gazdálkodásra. Le­hetőség nyílik arra is. hegy a legújabb fajták rövidebb átfutási idő után kerüljenek ki a termesztésbe. — Az idei esztendőben újabb feladatok, célkitűzé­sek megvalósítása vár a GITR-re. Befejezésül arra kérem, ezek közül ismertes­sen néhányat. — Ez évben új technoló­giát dolgozunk ki a silókuko­rica. a cukorrépa és az őszi búza velőmag termesztésre. Elkészítjük és beüzemeljük az E—516 típusú kombájnok szervizhálózatát, valamint megszervezzük a K—700-as és a T—150 K típusú trak­torok födarabcserés javítá­sát. Részt veszünk egy ta­karmánytáp koneentrátumot gyártó társaság megalakítá­sában, melynek döntő fel­adata lesz a növényolajgyár­tásnál keletkezett mellékter­mékek hasznosítása. Szoká­sunkhoz híven az oktatást tevékenységünket idén is szem előtt tartjuk, megszer­vezzük a gépeinket üzemel­tető szerelők, szakmunkások továbbképzését. Ügy érez­zük. célkitűzéseink megvaló­sításával a GITR bármelyik országos. nagy termelés rendszerrel szemben ver­senyképes marad. Hajdú Imre Diisivések Nem [ehet üzleti vállalkozás!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom