Észak-Magyarország, 1979. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-22 / 93. szám

ÉSZAK-MAGYAROR5ZÁG 10 1979. április 22., vasárnap Káiptisztés az a mar aKpernssz/g Az Sretíeti brazíliai XX. század legszebb látványossága Reklámra nincs szükség! 1 . Iqmmr I Unti^utginwi BeszeljeneK akik látlak A csodapők éE és leessél, tojása feSüta&aB mitssSenf és bámulatba ejt mindenkit. Ezen a helyem csak rövid ideig BdjépST-dij: 2© fillér így reklámozták a Csodapókat. A mai negyven-ötven­évesek fiatalságának örö­mei közé tartozott a hajda­ni vurstli, ahol látható volt többek között Maud, a bra­zíliai csodapók, Arabella, a kéz és láb nélküli asszony, Magda, a szőrös testű ten­geri hableány, a majomem­ber, s nem utolsósorban Káposztás Zsuzsa, aki vas­kos humorával nőimitátor volt a Népligetben. Ebben az utcácskányi mutatványos sorban működött például a „Csodák” című műintézet, melynek produkciói, a ko­rabeli kikiáltók szerint, óri­ási élményt jelentettek a nagyérdemű közönségnek, de számtalan szenzációt és meglepetést helyezett kilá­tásba a törpeszínház kiki­áltója is, A mutatványos sor végén marionett báb­színház ejtette bámulatba a fiatalabb korosztály éppen jelenlevő tagjait, de volt a vurstliban két „igazi” szín­ház is, a Jókai Színház meg a Magyar Műszínköi'. A Magyar Műszínkör fából épült, az ostrom alatt egyet­len bomba gyűjtést csinált az egészből, így a környék tüzelőszükséglete biztosítva volt. A Jókai Színház az ál­lamosításig tékozolta a kul­túrát, színlapján szerepelt állandó jelleggel a Sárga- pitykés közlegény, a Nótás kapitány, valamint „Az asz- szony verve jó” című „ta­nulságos” operett, de iro­dalmat is tálaltak'időnként, például műsorra tűzték „A bolond Ásvaynét”, vagy az „Elnémult harangokat”. Hangos volt ez a vurstli, színes forgatagában alig győzték kapkodni fejüket a bámészkodók. Persze, mai mércével alig-alig mérhető szórakozási lehetőségeket elégített ki a mutatványos sor, mely nem volt más, mint ábrándokba ringató giccsvilág. komiszul festett kulisszákkal. Egy-egy mu­tatványos bódéba általában húsz — katonáknak és di­ákoknak — tíz fillér volt a „beugró”, s ezért a pénzecs­kéért pár percre feledhette az ember az otthon hagyott nyomorúságát. A „gazdagabb” polgároso­dó Pest szórakozóhelye azonban nem a vurstli, ha­nem az Angol Park volt. 1910-ben adtak engedélyt a főváros illetékesei, hogy a Meinhard testvérek felépít­hessék az egykori Ösbuda- vár helyén — ahol egykor a Barrison-lányok voltak a sztárok —, ezt a szórakoz­tató kombinátot, melyet 1912-ben már így reklámoz­tak: „Bizonyos, hogy a park egyik legnagyobb von­zóereje az amerikai Ma­gasvasúi továbbra is élve­zetet fog szerezni,- az Elva­rázsolt kastélyban nagysze­rűen mulatnak, a Barlang­vasút miniatűr kocsiparkjá­val a tréfás utazás kitűnő alkalmatossága. Kedves, új sportnemet honosított meg továbbá az Angol Park, a görkorcsolyának bevezeté­sével a Skatingering nagy csarnokban. És itt van a legkedélyesebb mulatóhely: az Alpesi falu, ahol pompás bajor sört mérnek és tiroli zenekar, tánc és ének mel­lett lehet szórakozni”. A századelőn nagy cso­dálatot kivívott Angol Park, ma Vidám Park néven mű­ködik télen-nyáron, európai viszonylatban is az elsők között áll. Talán csak a koppenhágai Tivoli híre na­gyobb, de ott is, inkább csak a fényeffektusok ha­tásosabbak. A Vidám Park­ban igen népszerű a játék­terem, a verseny- és vil­lanyautók, a Mini Bowling, a Ciklon, a Hurrikán, és az Ámor expressz. De műkö­dik még az egykori vurstli örökségeként az 19Ü6-ban épült körhinta is, melynek minden figurája eredeti, csak a mechanikája válto­zott. Ma viszont már nincs kikiáltó, pedig néhány esz­tendővel ezelőtt a tombolát még el sem lehetett volna képzelni a Vidám Parkban Szalóczi Győző bácsi nél­kül, aki 1926-ban a Népli­getben — mert ott is volt egy, a városligetinél még kopárabb és igénytelenebb vurstli — kezdte a pálya­futását, aztán a törpeszín­házhoz került, majd a kar­rierje csúcsán bohóc lelt, végül kikiáltó. Szalóczi bá­csi azonban meghalt, s vele ez a műfaj is. A közönséget ma hangszórók informálják, nem kell senkit harsány szöveggel csábítani, hogy vasárnap délután ketten egy jeggyel tekinthetik meg a fantasztikus csodákat, és ha valaki nem nevet, jutalmat kap. Mert a jókedvet ma már az emberek magukkal viszik a Vidám Parkba. //4> , .v ## n . ! V\ I »ma A huszadik század Vidám Parkja Szenzációt ígér a kikiáltó. „Hatvannégyben épp, hogy elindultunk...” — énekli egyik felvételén Konez Zsuzsa a Szörényi—Bródy szerzőpár egyik dalát, mely tulajdon­képpen a hazai popzene há­rom kiemelkedő egyéniségé­nek eddigi pályafutását fog­lalja össze. Azt a művészi te­vékenységet, amely jól repre­zentálja a műfaj eddigi hazai fejlődését, eredményét, célki­tűzéseit. Azét a popzenéét, amely a dal szerint immár 15 éves, de ha a kezdeti ta- DOgatózó, önállótlan lépése­ket is ideszámítjuk, akkor éppen napjainkban ünnepli csendes, 20 éves jubileumát. Magyarországi térhódítása és sikere is elementáris ere­jű volt, bar korántsem egy­értelmű és zökkenőmentes. A hőskorszak az 50-es évek vé­gén, az évtized fordulóján kezdődött, amikor a nyugati példaképeket másolva szűk pinceklubok és művelődési házak pódiumairól indult út­jára az eleinte a „tiltott gyü­mölcs” édességével is hódító' zene. A háború alatt és utána született, az előzőektől gon­dolkodásában, ízlésében, élet­érzéseiben is oly különböző nemzedék találta meg ebben a vad, nyers, tombolásra ser­kentő zenében az „ötvenes évek szűk levegője” után szellemi, lelki felszabadulását. Az egymás után alakuló ze­nekarok — Benkó, Illés, Met­ró, Scampoló, Omega — sok­szor maguk készítette primi­tiv hangszerekkel, egyszerű hangzásvilágú, de az újdon­ság varázsával mégis ható da­lokkal indultak harcba az ál­taluk giccsesnek, konzervatív­nak tartott hagyományos tánczene, illetve az általa közvetített avult ízlésvilág ellen. A felnőttek reakciója a felháborodás, a tiltás, az ér­tetlenség volt. Öle mindebben csak külsőségeket, az őrjön­gést, a hosszú hajú rebellis- kedést látták. Az önálló, külföldi példák másolásától megszabaduló be- atélet kialakulása 1964—65- ben kezdődik. Ezekben az években az eddig fővárosi in­díttatású mozgalom országos­sá terjed, több ezer fiatal ra­gad gitárt, hogy a zene segít­ségével fejezze ki érzéseit Amatőregyüttesek százai ját­szanak most már azzal az igénnyel is, hogy magyar nyelven közöljék mondaniva­lójukat a közönséggel. Az út­törő dal (Szörényi—Bródy: Az utcán) nyomán a rádió­ban és kislemezeken is egy­re gyakrabban hangzik fel a magyar beatzene. A követke­ző évek a beatmozgalom aranykorát jelentik. Az ama­tőrök közül kitermelődik a profivá váló élvonal, és az ide sorolható előadók — Koncz— Kovács—Zalatnay—Illés. Metró—Ómega-vonal — te­vékenysége már országos je­lentőségű. A csúcspont 1969. amikor nemcsak itthon, de külföldön is egymás után' kapják az előadók az elismeréseket, ami azt is jelzi, hogy a beat létezését hivatalosan is elfo­gadták, elismerve, hogy olyan társadalmi jelenséggé nőtte ki magát, amely a fiatalok szó­rakoztatásának, kulturálódá- sának egyik meghatározó té­nyezője. Ezt jelezték azok a szociológiai felmérések is •— a ..Beat” c. könyv vagy az „Extázis 7-től 10-ig” című film — melyek a beat társa­dalmi hatásával foglalkoztak. A társadalmi elismerések, a beat „szalonképessé” válása elősegítették a mozgalom tár­sadalmi integrálódását. A beat-ben kétségtelenül meglé­vő lázadó, tiltakozó ellenál­lás, szembenállás így vesztett, erejéből és a hetvenes évek elejére — meginlcsak a nem­zetközi változásokat követve — a hazai bealmozgalomban is a válság jelei mutatkoztak. Maga a zene, főleg á techni­kai fejlődés (szintetizátorok) segítségévei még megújította magát, de a hanyatlást jelez­te, hogy a beatmozgalom ere­deti jelentéstartalma, törek­vései — az alulról jövő zenei kezdeményezés, a lázadó hang — egyre inkább háttérbeszo­rultak. A beat, vagy ahogyan ettől kezdve nevezik, a pop, beilleszkedett a szórakoztató­iparba, elüzleliesedett. A válságban azonban nem- - csak az üzleti korrumpáló­dás, a belső piac szűkös adottságai játszottak szerepet, hanem az is, hogy a bealif- júáág ezekben az években vált felnőtté, alapított családot, higgadt le végérvényesen. Mindez világosan jelezte, hogy a műfajban váltásra, a megváltozott körülményekhez való alkalmazkodásra van szükség. Az egyre inkább kommer. szializálódó popéletet a het­venes évek második felében váratlanul megbolygatta egy nem várt fordulat. A beat szü­letésével egyidős fiatal gene­ráció kiállása, majdhogynem tüntetése az egyik irányzat, a rockzene mellett, megpezsget- te, felforgatta a nyugodt ál­lóvizet. A zabolátlan fenegye­rekekből megkomolyodott fel­nőtté érett popzenészek is­mét az idősebb korosztályok céltáblájává váltak és a kon­certeken újra tomboló fia­talokat is ugyanazokkal a jelzőkkel illették, mint az út­törőket a 60-as években. Az okokra nem nehéz rávilágí­tani: a rock — zenei világá­ban, törekvéseiben — a leg­jobban ragaszkodik a beat eredeti célkitűzéseihez — ag­resszív, látványos polgárpuk­kasztó. Nem kényszeríti pasz- szivitásra az életérzéseinek kifejezési lehetőséget kereső tizenéveseket, mint a pódium- művészetté szelídült koncert- beat, nemcsak műfénynél hívja táncba őket, mint a diszkó, hanem az élő, közvei-1 len közreműködést is lehető­vé teszi. I Egy jelentős különbség azonban mégis van a mai rock és az eredeti beatmoz­galom között. Az előbbi ugyanolyan csinált, mint bár­mely más divatirányzat. Jó üzlet A szakma néhány kép­viselője rájött, hogy nap­jainkban a fiataloknak az új generáció érzésvilágát kifeje­ző zene kell. Hogy sikere tar­tós lesz-e, hoz-e valamilyen lényegi változást popéletünk­ben, ma még nem lehet meg­jósolni. A szakemberek min­deneseire nem erre az irány­zatra, hanem a diszkóra es­küsznek. Ez a gépek által, emberi segédlettel „csinált” zene nálunk is a jövő zené­jének ígérkezik. S ha emel­lett még arra gondolunk, hogy u szakma nagy öregjei lassan negyvenedik életévük leié közelednek és az után­pótlás kérdése még ma sem megoldott, nincs sok okunk az örvendezésre a jubileu­mon. Margaux Hemmingway, a nagy író unokája, a 24 éves, bájos fotómodell, állandóan reklámozza magát. Ha leg­utóbb arról írhattunk, ho­gyan fényképe zielte le ma­gát. fürdőkádjában a Paris Match számára, miközben férje iránti szerelméről cse­vegett, akkor most a nyu­gatnémet Stern magazint sze­rencséltette, elég pikánsan dekoltált estélyi ruhájában fényképeztetve le magát. A testéből elég sokat eláruló kép alá mondta szépségének titkát: naponta joghurt, nyers tojás és méz keverékével ke­ni bőrét; diétázik, hogy vo­nalait megőrizze, főzelékkivo­natot fogyasztva és haja fé­nyességét sörrel mosva biz­tosítja. Ezenkívül csak sok vizet használ, jókat alszik és sokat szerelmes — mondta. Meglepő, hogy ezúttal a sze­relem egyetlen tárgyaként már nem említette férjét, mint néhány hete. Egy másik modell, aki fér­fi, lord Snowdon, az egyko­ri fényképész, Margaret an­gol királyi hercegnő elvált férje, viszont visszatért ere­deti foglalkozásához rész­ben. Ha nem is fényképez, de fényképezőgépet reklá­moz. Mégpedig olyat, ami­lyent a vakok is használ­hatnak, mert önmŰKÖdő be­rendezése fülhallásra is mű­ködik. Mit tehet ezekután az an­gol trón várományosa. Ká­roly herceg? — Ö nem rek­lámozhat sem fényképezőgé­pet, se szépítőszert, de annál inkább saját magát. Ha volt sógora, mint egy gyár jól fi­zetett fényképezőgép-reklám­embere szerepel a Paris Match hasábján, ő se marad el Snowdon mellett: saját, jól fizetett trónörökösi állá­sát reklámozza. De nem ám akárhogy! Hanem úgy, hogy ausztráliai hivatalos útján azt a jelenetet kapta len­csevégre a P. M. fényképé­sze, amikor a fürdőruhás walesi herceget éppen meg­csókolja egy nagyonis biki­nis ausztráliai maneken a tenger partján, név szerint Jane Priest, aki ezzel a kép­pel belecsókolta magát a vi­lághírbe. Persze a trónörö­kösnek sem volt éppen rossz reklám ez a pikáns kis ka­land. csupán annyi veszéiy- ivel járt ő brit felsége ré­szére. hogy a jeleneten fel­buzdulva. másnap, két ko­ros. sőt túlkoros hölgy is nyakába vetette magát a strandon, hogy „királyhűsé- gükkel” ismertek legyenek ők is. Szerencsétlenségükre, a fényképész nem akart rosszat Károly hercegnek: a koros hölgyeket nem fény­képezte le. A csinibaba jobb reklám Anglia jövendő ural­kodójának. Máté Iván

Next

/
Oldalképek
Tartalom