Észak-Magyarország, 1979. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-21 / 92. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1979. április 21., szombat Filmjegyzret Elkárhozott lelkek A film két főszereplője Szalay Edit és ián Englert A íilm bemondó szövegé­ül ezt ajánlja a MOKÉP: egy tragikus szerelem törté­nete. Aligha örülng a bolgár rendező, Vila Radev ennek a minősítésnek, mely túlsá­gosan is szimplifikálja a Dimiter Dimov regényéből készült, kétrészes alkotás eszmeiségét. Persze a tragi­kus szerelem valóban jelen van a történetben, a két főszereplőt azonban olyan sajátos történelmi helyzet­ben ismerjük meg, mely kü­lön méltatást érdemel. A film ugyanis a spanyol pol­gárháború napjait eleveníti fel, ennek a napról napra változó világnak az esemé­nyei motiválják a két em­ber, Fanny Horn előkelő an­gol hölgy és a fiatal jezsuita pap, Heredia atya kapcsola­tát. A rendező rendkívül ér­zékletesen (ebben persze nagy szerepe van Hriszto Totev operatőrnek is) mu­tatja be a polgárháború el­lentmondásos eseményeit. Ezek az események sodorják egymás közelébe az angol lányt (a magyar Szalay Edit játssza kitűnően) és a je­zsuitát, akit a nálunk is is­mert Jan Englert, lengyel színész személyesít még. A lány a találkozás első pilla­natában szerelemre gyullad a fiatal pap iránt, aki — rendje törvényeinek enge­delmeskedve — nem viszo­nozhatja ezt a szerelmet. Fanny Horn mindemellett — vállalva a lemondást, a küzdelmet, sőt az életve­szélyt is — a pap mellett marad. A két ember jelle­me, karaktere a polgárhábo­rús események közepette bontakozik ki előttünk. A lány végig lelkiismerete su­gallatát követi, a férfi vi­szont (bár ez á ‘legnagyobb erőfeszítésébe kerül) a je­zsuita rend dogmáihoz alkal­mazkodik. Az események egyébként nemcsak rájuk, hanem környezetükre is rendkívül nagy hatást gya­korolnak. A szerzetes mel­lett dolgozó jezsuita atyák egyike például annyira meg- hasonlik korábbi nézeteivel, hogy az öngyilkosságba me­nekül, egy másik szerzetes pedig a forradalmi csapatok oldalára áll. A legmegrázóbb az angol lány pokoljárása, akinek kezdetben csak egyetlen fix pont van életé­ben, a szeretett férfi, később azonban rádöbben, hogy humanitásunkat, embersé­günket senki és semmi ked­véért nem szabád feladni. A szerzetes tragédiája az — ■számos rokonszenves tulaj­donsága ellenére is —, hogy rendjének törvén)'eihez al­kalmazkodva egészen elem. bertelenedik, s így éppen a szeretett lány fegyverétől kell elpusztulnia. De Fanny Horn sem tudja elviselni azt az iszonyú tehertételt, mely reá hárul, s a kábító­szer mámorába menekül. A polgárháború eseményei mindkét ember számára ne­héz próbatételt jelentenek, de a pap az, aki eközben egészen demoralizálódik, míg a lány, ha sérülten is, de erkölcsileg tisztán kerül ki ebből az infernóból. Vilo Radev filmje tehát — miközben egy tragikus szerelem történetét meséli el —•, az egyén felelősségét és választási lehetőségét hang­súlyozza, tanúságot téve a rendező kitűnő ábrázolási készségéről, lélektani isme­retéről. Gy— A hét végén is gazdag a program. Mindenekelőtt a gyerme­keknek szám műsorokat, ren­dezvényeket ajánljuk: Szom­baton délelőlt 11 órától Sajó- bábonyban az Aladdin és a csodalámpa című mesejáték látható; Tarcalon délután 3 órakor kezdődik a pozsonyi bűvészegyüttes vendégjátéka, a művelődési házban; a ka­zincbarcikai Radnóti Miklós Művelődési Ház „Cimbora'’ gyermekklubjánál? tagjai — ugyancsak szombaton — sza­badtéri játékprogram részt­vevői lehetnek. Gyermekek lesznek a fő­szereplői az ormosbányai mű­velődési ház szombat délutá­ni programjának is: ők azon­ban „komoly” vetélkedésre készülnek: ekkor rendezik meg ugyanis az általános is­kolások részére a Három ta­vasz elnevezésű szellemi ver­sengést. Két foklórműsor szerez majd — minden bizonnyal — .sok örömet vasárnap az ez iránt érdeklődőknek. Göröm- bölyön. a Budai Nagy Antal Művelődési Házban ezúttal a domaházi népi együttes mu­tatkozik be, Damakon és Ládbesenyőn pedig az ede- lényi ifjúsági ház népi együt­tese ad műsort, Változatos és érdeklődésre számottartó műsorokat re­mélhetünk a miskolci járás népitánc- és bábcsoportjai­nak bemutatóján is. Ezt szombaton délelőtt 9 órától rendezik meg Ongán, a mű­velődési házban. Az egész évben tartó „üze­mi közművelődési napok” ke­retében, Sátoraljaújhelyen, a városgazdálkodási vállalat klubjában ezúttal Csíkos Gá­bor színművész és a Kaláka együttes zenés irodalmi mű­sora látható és hallható, szombaton délután 5 órától. Ugyanebben az időpontban kezdődik'Izsófalván a Móra- emlékműsor, a helyi műve­lődési intézmény irodalmi színpadának közreműködésé­vel. Vasárnap este fél 8-tól a felsőnyárádiak a Lili bárónő előadását tekinthetik meg. Végezetül két kiállításra hívjuk fel a figyelmet.: mind­kettő szombaton nyílik: dél­előtt 11 órakor Saj őszen tpé- teren a Petőfi Művelődési Központban nyílik meg a Lenin élete című kiállítás; délután 5 órakor pedig bu­sza Árpádné, a Miskolci Ga­léria igazgatója ajánlja az érdeklődők figyelmébe a Miskolci Pedagógus Képző- művészeti Stúdió tagjainak alkotásait az Avas-déli 3. sz. Általános Iskolában. 4 Kísérlet Kazincbarcikán Nyitott ház Színházi előadásra vár a közönség a kazincbarcikai művelődési központ előcsar­nokában. A kezdésig még jó negyedóra van hátra, ebbe az időbe. éppen „belefér” egy kávé, y üveg sör meg egy cigaretta. Az ifjúbbaknak egy szelet csokoládé. Minden fel­sorol! élvezeti cikk megtalál­ható a büfében, s a jelenle­vők élnek is a lehetőségek­kel. Ha nem hiányoznának az előcsarnokból az újságok, folyóiratok, nyugodtan mond­hatnánk: ilyen közeget kell teremteni a várakozó közön­ség számára. Megtudom, hogy már a hírlapolvasóra sem sokáig kell várni, hiszen a „nyitott ház” akció megvalósulóban var). Az elnevezés kicsit ta­lán hangzatos, hiszen eddig is természetesnek tartottuk, hogy minden művelődési in­tézményünk nyitott, vagyis bármikor megtalálhatják ott az akárcsak betévedő embe­rek is a hasznos és kellemes időtöltéshez szükséges eszkö­zöket, lehetőségeket. Ezzel szemben az az igazság, hogy a „nyitott ház” csak most in­duló kísérlet; s ennek az or­szágos akciónak Borsod-Aba- új-Zemplén megyében csak Kazincbarcika lehet részese. A Népművelési Intézet ugyan­is úgy ítélte meg — részint a helyi adottságok, részint az eddig végzett munka alap­ján —, hogy a barcikai in­tézmény lesz a legalkalma­sabb arra (az ország hét más művelődési háza mellett), ahol megvalósulhat majd a korszerű — követésre érde­mes — intézményi modell. Mindez persze pemcsak a jó­szándéktól függ; elég sok pénz is kell a tervek megva­lósításához. A kazincbarcikai­ak 500 ezer forint birtoká­ban és sokrétű tervvel ké­szülnek az őszi szezonra. A nyitott ház megvalósulását azonban — legalábbis így gondoljuk mi — aligha lehet majd dátumhoz kötni. Egy hoszabb ideig tartó, szívós, következetes munkafolya­matról van szó, melynek eredményeként válhat majd igazán nyitottá a ház. A kazincbarcikai népműve­lők természetesen eddig is igyekeztek — a lehetőségek­hez mérten — gazdag és vál­tozatos programot biztosíta­ni; sok ismeretterjesztő és művészeti rendezvény gazda­gította az intézmény hírne­vét, s több mint egy tucat szakkör, illetve művészeti csoport is működik a ház­ban. Az új akció lényege azonban éppen az, hogy ne csak különböző rendezvé­nyek alkalmával legyen láto­gatót) a művelődés központ­ja, hanem mindig. Ehhez kellenek a különböző eszkö­zök, felszerelések, s nem utolsósorban olyan szakem­berek, akik megfelelően ké­pesek kommunikálni a láto­gatókkal. A nyitott ház tervének megvalósításához mindenek­előtt fel kell mérni az igé­nyeket. Ezzel kapcsolatban „fogódzóik” természetesen már vannak a szakemberek­nek. Mindenekelőtt tudják, hogy a város lakosságának átlagos életkora alacsony, hogy Kazincbarcika lakosai bérházakban élnek, ismerik foglalkozás szerinti megosz­lásukat, előképzettségüket és így tovább. Az első és leg­fontosabb cél az, hogy a vá­ros lakóit minél több infor­máció birtokába juttassák. Első lépésként tehát az úgy­nevezett információs tér lét­rehozását tartják a legfonto­sabbnak. Ebben a közegben számos hasznos ismeret bir- tokába juthatnak a „betéve­dő látogatók”. Nemcsak a város napirenden levő köz­életi dolgairól értesülhetnek, hanem információkat szerez­hetnek a lakáskultúráról, a gyermeknevelésről, az orvosi ellátásról, a különböző bar- kácstevékenységekről és így tovább. A látogatókkal való beszélgetés eredményeként időről időre bővül majd a választék. Mint említettük, fontos te­rülete lesz a nyitott háznak a hírlapolvasó. Ebben az esz­tétikusán berendezett térben (már a tervrajzokat is lát­tuk) 34, különböző sajtóter­mékhez juthatnak hozzá az érdeklődők. De lesz a ház­ban (az ott működő könyv­tár mellett) olyan kézikönyv­tár is, melynek polcairól bár­mikor leemelhetők a legköz- hasznúbb enciklopédiák, kézi­könyvek. Ehhez az együtteshez tar­tozik majd az audiovizuális eszközöket magába foglaló tér. A művelődési ház le­meztárának, diafilmkészleté- nek és magnófelvételeinek birtokában ki-ki hozzájuthat különböző rádió- és tv-műso- rokhoz, lemezfelvételekhez. Hihetőleg ennek a térnek lesznek majd a legnépsze­rűbbek a szolgáltatásai. S a szolgáltatástól már csak egy lépés, hogy a látogató meg­ismerkedjen az intézmény­ben működő fotó-, illetve filmszakkör munkájával, il­letve aktív tagja legyen va­lamely körnek. Talán az elmondottakból is felsejlik hogy a látogatókra nemcsak passzív befogadó­ként számítanak a ház szak­emberei. A legfőbb cél ugyanis a cselekvő részvétel megteremtése. Ennek feltéte­le, hogy a látogató számos olyan eszköz birtokába jus­son. mellyel tetszés szerint manipulálhat. Nagy gondot fordítanak ezért a különböző kreatív játékok beszerzésére. Mely korosztályokra szá­mítanak a kazincbarcikai népművelők? Alapvető törekvés, hogy egész családok találják meg a házban a művelődési és szórakozási igényeiknek meg­felelő elfoglaltságot. A gye­rekek az életkori sajátossá­gaikhoz mért játékokat, új­ságokat és könyveket, az anyák az otthonteremtéshez szükséges információkat és foglalatosságot (például szö- nyegszövés), az apák pedig — fogékonyságuk szerint — ugyancsak találkozhassanak azokkal az eszközökkel és forrásokkal, melyek ismere­teiket gyarapítják, illetve manuális készségeik kama­toztatását lehetővé teszik. Mindez első hallásra ma- ximalizmusnak tűnik. A nyi­tott ház nem is funkcionál­hat tökéletesen — ezt jól tudják a kazincbarcikaiak — egyik pillanatról a másikra. Először ki kell alakítani — a már megteremtett igen jó talajon — azt a szórakozni, művelődni vágyó magot, mely a továbbiakban egyre több embert vonz magához. A nyitott házzal kísérletező hét másik intézmény is hasz­nos tapasztalatokat nyújthat majd a barcikaiaknak. A mostani terveket „me­net közben” nyilván sok minden módosítja majd, a várható siker azonban aligha marad el, hiszen tulajdon­képpen mindannyian ilyen gazdag lehetőségeket kínáló nyitott házakra vágyunk, melyek mindennapi prakti­kus hasznukon túl a közéle- tiségnek is fórumává válhat­nak. (gyarmati) Nemzeti művészet Csökkentsük csak a t Megkezdődött a Magyar Televíziónál a Nemzeti mű­vészet című sorozat további részeinek forgatása. Fitz Pé­ter íorgatókönyvíró-szerkesz- tő és Kardos Sándor opera­tőr-rendező irányításával két rész készült, a sorozat ötödik és hatodik darabja. Az első rész 1849-től követi nyomon a magyar művészet történe­tét. A forradalom és a sza­badságharc leverése után a képzőművészet szerepe is megváltozott; feladata a nemzeti tudat, a függetlenség eszméjének ébrentartása lett. Cikkünkre reagálva: teg­nap közölte a Miskolc me­gyei város Tanácsa V. B. mű­velődésügyi osztály vezetője, hogy időközben a városi ta­nács végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén hozzájárult az Egressy Béni Zeneiskola kórusa tamperei kiutazásá­nak és szereplésének költsé­gei fedezéséhez. Az iskola Ennek jegyében alakult ki a történelmi festészet. A film központi figurája Madarász Viktor, a történelmi festészet legnagyobb alakja. A folyta­tásból az ő életét, művésze­tét ismerhetjük meg a kor művelődéstörténeti környeze­tével együtt, A hatodik, kö­vetkező rész a kiegyezéstől a századfordulóig ábrázolja a magyar művészet alakulását, ezen belül a „művészetfo- gyasztás” tömegessé válását, i ami ebből következik, a hivatalos művészet keletke­zését. kórusa tehát ott lesz » 200 éves testvérváros ünnepsé­gein. Örülünk ennek a for­dulatnak. Mint ahogy min­den olyan konstruktív válto­zásnak, kedvező lépésnek és biztató eredménynek, amely Miskolc kulturális életének rangját, tekintélyét emelheti. r. u Furcsa dolog, hogy nálunk minden ügyben lehet panasz­kodni, reklamálni igen sok helyütt. A kereskedelemben egész lista van kifüggesztve, hogy a sóhivatalon kívül még milyen szervekhez lehet for­dulni, a nagyobb intézmé­nyeknek reklamációs, meg panaszirodáik vannak, a la­pokban külön panaszrovatok, s már arról is hallani, hogy a külön reklámújság mintá­jára, élelmes emberek önál­ló panaszújságot is tervez­nek és tízmillió munkatárssal akarnak dolgozni. Erről a panaszáradatról, meg a panaszok csökkentésé­nek szükségességéről beszél­gettünk hűséges barátommal, Mindig Alajossal, mert a mi­nap is arról olvastunk, hogy „illetékes szervek irányt vet­lek a reklamációk csökken­tésére”. Éppen azon meditál­tunk, vajon esetleg a munka minőségének a javításával, a szolgáltatások emelésével, meg egyéb jókkal fogják-e a reklamációk számát csökken­teni, amikor Mindig Alajos­nak eszébe jutott, hogy né­hány hónapja ő látogatóban járt Külhoniában és érde­kes dolgokat tapasztalt.' Kü­lön kérés nélkül el is me­sélte: ­— Külhoniában érdekes gyakorlat, hogy például az egyik szolgáltató vállalat igazgatóságát, amelyhez na­ponta százak zarándokolnak panaszokkal, kihelyezték a városon kívülre. Messze, kint a hegyek között, egy elhagyatott ipartelep barakk­jaiban rendezték be a vezér­kar szállását, no meg a pa­naszirodát is, a helyi lapok­ban meg feladtak egy hirde­tést, hogy szívesen látják a tisztelt ügyfeleket. Autóbusz- szál röpke 80 perc alatt el­érhető a város központjából is, mindössze háromszor kell átszállni. Néhány hónapi ta­pasztalat szerint zuhanássze­rűen lecsökkent a reklamá­ciók száma, ami úgy látszik amellett szól, hogy jobban megy a szolgáltatás, ha an­nak igazgatása távol esik a dolgozóktól. Ugyancsak Kül- honiábart tapasztaltam, hogy például a közalkalmazottak bérét, meg egyes nagyobb vállalatok, intézmények dol­gozóiét is a kezdetleges mun­kahelyi bérszámfejtés helyett központilag számolják ki. Így legalább részben ki tudják használni a drága pénzen be­szerzett számítógépeket. .Nos, a gép ugyan nem ember, de az is téved, különösen, ha rosszul táplálják bele az adatokat az emberek, akik már eleve tévedhetnek, s amikor a dolgozó átveszi a bérét és sérelme van, a fi­zető tisztviselő széttárja a karját: — Én nem tehetek róla, a komputer számolta, menjen oda reklamálni. Igen ám, de komputer a munka­helytől 400 kilométerre van, a fővárosi központban. Sza­badságot 'kellene kivenni, hogy valaki ott reklamáljon. Néhány hónap alatt a bér­számfejtési reklamációk is lecsökkentek. Van Külhonié­ban egv országos intézmény, amely behálózza az egész or­szágot, olyan bankféle. ki is írja mindenüvé a cégtáblá­jára, meg a levélpapírjaira, hogy „a külhonjai emberek szolgálatában”, és el is vál­lal mindenféle átutalást, meg egyéb ügyleteket. No, persze, ott is kom­puter. meg egyéb divatos do­log van, meg hát hiba is adó­dik. Ennélfogva reklamáció is. Akár hiszi valaki, akár nem, a város központjából ezt a reklamációs osztályt ki­telepítették a városközeli erdő szélére, rendkívül kies vidékre, friss, ózondús leve­gőbe, szinte öröm lehet oda Kimenni reklamálni, hiszen az a 4—5 kilométer, ameny- nyire a város szélétől fekszik, meg az a pár száz méter gyaloglás az utolsó buszmeg­állótól. igazán csak a rekla­máló külhonjai dolgozók testi felüdülését szolgálja. A rek­lamációk száma mégis itt is csökken. Érdekes módszerek! És most nálunk is azzal fog­lalkozunk, miként lehetne csökkenteni a reklamációk számát-,.. Töprengve hallgattam Min­dig Alajos beszámolóját, s azt kutattam emlékezetem­ben, vajon mikor jártak mi- tőlünk különböző intézmé­nyi, meg vállalati vezetők Külhoniában tanulmány­úton ? Benedek Miklós Kedvező folytatás

Next

/
Oldalképek
Tartalom