Észak-Magyarország, 1979. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-03 / 78. szám
1979. április 3., kedd ÉSZAK-MÁGYARORSZÁG 3 Ä terv - törvény A kolió- és gépipar számára az 1979. évi népgazdasági tervben szereplő feladatok teljesítése egyben az ötéves terv megvalósítását is jelenti. Ezért-a tárca 'most a legdöntőbbnek az éves tervelőirányzatok teljesítését, az iparágban végbemenő kedvező folyamatok erősítését tekinti. Amikor legutóbb a Központi Bizottság megszabta a kohászat és a gépipar idei feladatait, abból indult ki, hogy az ötéves tervtörvényben megfogalmazott alapkövetélmények változatlanok, ugyanakkor a vállalatoknak — a minőségi és hatékonysági tényezők fokozottabb előtérbe állításával — hozzá keli járulniuk a népgazdaság egyensúlyi helyzetének további javításához. A tárcán bellii is ennek kell alárendelni a gazdasági növekedést, a gazdaságirányítás eszközeit és módszereit. A kohó- és gépipar ágazatai, tevékenységük jellegéből adódóan más-más helyet foglalnak el az iparon és a népgazdaságon belül. A kohászat alapvető feladata, hogy megfelelő szinten biztosítsa a hazai feldolgozóipar ellátását és a tőkés fizetési mérleg javítása érdekében növelje nem rubel elszámolású exportját. A gépiparnak meghatározó szerepe van a külgazdasági egyensúly javításában. A nem rubel elszámolású export dinamikus növelése mellett előnyben kell részesíteni és kiemelten fejleszteni azokat a gyártási ágakat, amelyek már ma is gazdaságos és versenyképes árualapot biztosítanak, termelésük, valamint tudományos és műszaki fejlesztési hátterük eléri, vagy megközelíti a nemzetközi színvonalat. A népgazdasági terv a kohó- és gépipar számára is a korábbinál mérsékeltebb célokat tűzött ki a termelés ütemének növelését illetően. Vaskohászati vállalatainknak átlagosan 2 százalékos, színesfémkohászatunknak pedig tízszázalékos termelésnövekedést kell elérni. A gépipari ágazatban a termelés növekedésének üteme ebben az évben 4 százalék. Ez lehetővé teszi, hogy elvégezzék mindazokat a feladatokat, amelyek a gazdaságtalan, az alacsony hatékonyságú termelés visszaszorítását célozzák. A gépipari termelésbe^ az idén, de a következő évek-. ben is erőteljesebb szelekciót kell végrehajtani. A vállalatoknak be kell látniuk, hogy a termelés csak ott növelhető, ahol ez együttjár a hatékonyság, a gazdaságos export növekedésével. A minisztérium vezetése ezért szigorúan megköveteli, hogy az idén üzembe helyezésre kerülő új kapacitások feltétlenül érjék el a hitelszerződésben meghatározott termelési és értékesítési (export) szintet. A termékszerkezet korszerűsítésében vannak számottevő eredményeink. Mégis, a termelési és gyártmányszerkezet korszerűsítését erőteljesebben kell a vállalatoknak folytatniuk. Ennek érdekében született az a döntés, hogy a tárca irányításával reális minősítést kell minden vállalatnak készíteni az egyes termékekről, s ki kell alakítani a rövidebb és hosszabb távra szóló fejlesztési programot; javaslatot kell készíteni a gazdaságos termékek gyártásának fejlesztésére és a gazdaságtalan áruk előállításának megszüntetésére, illetve visszafejlesztésére. Változatlanul fontos feladat a gépiparban a nem rubel elszámolású kivitel fokozása; így az idén 19—20 százalékos exportnövekedést kell biztosítani. A vállalati tervek ismeretében megvan annak a lehetősége, hogy 1979-ben a gépipar teljesítse tőkésexport- előirányzatát. A népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítása, a tőkés export fokozásán túl, mindinkább előtérbe állítja a tőkés behozatal felhasználásának csökkentését, illetve az import ésszerű keretek között való tartását. A minisztérium vezetői a kormányintézkedés végrehajtása érdekében az eddiginél szigorúbb importgazdálkodást követelnek a KGM felügyelete alá tartozó vállalatoktól. Ugyanakkor szükség van arra is, hogy az üzemek kizárólag csak azokat a gépeket és berendezéseket vásárolják meg a tőkés piacokon, amelyeket sem idehaza, sem a szocialista országokban nem gyártanak. A munkaerő-gazdálkodás I hatékonyságait, döntően befolyásolja a vállalatoknál kialakult bérezési gyakorlat, a munkadíjazás rendszere. Ezért a minisztérium joggal elvárja, de meg is követeli a vállalatoktól, hogy a feladator- hoz igazodó bérpolitikai gyakorlatot alakítsanak ki, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet a hatékonyság növelését célzó anyagi ösztönzés különböző formáira. További eredmények forrása lehet, ha a vállalatok a lehetőségektől függően növelik a teljesítménybérben dolgozók arányát. Az is helyes törekvés, s mindenképpen követésre méltó, ha magasan kvalifikált fizikai és nem fizikai dolgozók a jövőben az átlagosnál nagyobb bérfejlesztést ben részesülnek. S ha még azt is el tudják érni, hogy a prémiumok és a jutalmak fedezetéül a jól végzett munka szolgáljon, nagy lépést tettek az oly sokat emlegetett hatékonysági mutatók javításáért. Sok sZó esik napjainkban a vállalatok készletgazdálkodásáról. Valóban időszerű erről beszélni, hiszen évenként több mint tízmilliárd forintra tehető az a készlet, amely az országban felhalmozódik. A gépiparban is eléggé kedvezőtlenül alakultak a készletek, amelyek a termelés dinamikáját meghaladó mértékben növekedtek. A terven lelüli növekedést a feszített értékesítési terveken és gondokon- túl elsősorban a nem ütemszerű termékkibocsátás, a szállítási fegyelemben bekövetkezett visszaesés, s a készletgazdálkodás különböző hiányosságai idézték elő. Ezért már ebben az évben is 'tovább kell fokozni a készletgazdálkodás tervszerűségét, amelyhez nélkülözhetetlen, hogy ezen a területen is gyökeres szemléleti és magatartásbeli változás következzen be. ß KGM vezetése kívánatosnak tartja, hogy a vállalatok a készletek forgási sebességét az idén legalább két százalékkal növeljék, ugyanakkor a készletszint átlaga minimálisan, legfeljebb egy százalékkal emelkedhet. A cél reális, elérhető. De csak abban az esetben, ha a gazdálkodó egységek tovább javítják az egymás közti kapcsolatot, s következetesebbek lesznek a szerződéses fegyelem betartásában. L. L. A Budapesti Vegyipari Gépgyárban nagy teljesítményű centrifugákat is gyártanak gyógyszeripari felhasználásra, de az ipar más területein is alkalmazhatók. A gyárban az idén három új, saját tervezésű centrifugatípus sorozatgyártását kezdték meg. közöttük egy teljesen automata berendezését is. Az év végéig az új és a hagyományos típusú gépekből összesen mintegy 200 darabot gyártanak, ' részben export ra. A képen: részlet az üzemből. A pvc újabb felhasználási lehetőségeit teremti meg az a technológia, amelyet a Borsodi Vegyikombinát szakemberei dolgoztak ki. A pvc- porhoz adalékanyagot kevernek, amely kedvező tulajdonságokat kölcsönöz. Növeli a rugalmasságot és hajlítható- ságot, tehát ellenállóbbá teszi az anyagot. így például az építőiparban már homlokzatburkoló elemként is felhasználhatják majd a népszerű pvc-t, de egyebek között ellenálló hullámlemezek is készülnek az adalékanyag segítségével. Ilyen speciális, használati tulajdonságokat javító anyagot csak a tőkés országokból importálhattunk, de ma már működik egy kis üzemrész, amelyben kis mennyiségben ugyan, de előállítják a fontos szert. Az év végére pedig elkészül az a termelőberendezés, amely már teljes egészében fedezi a szükségleteket. Az állam prémiummal ösztönzi a gazdaságokat a tejtermelés növelésére. Nehéz elhinni, de tény: megfelelő minőség esetén, ennek az ösztönzőnek maximális kihasználásával I liter tej árbevétele a 11 forintot is elérheti. Ezek után azt várnánk, hogy minden üzem megragadja ezt a lehetőséget, hiszen csekély többlet- munkával hatalmas nyereséget teremthet. Nem ez történt. A kezdeti eredmények után a prémium veszített hatékonyságából, úgy tűnik, az üzemek félnek kihasználni ezt a lehetőséget. Félnek? Nem véletlenül használom ezt a szót. Amikor a témáról beszélgettünk Farkas András, az Állattenyésztési Felügyelőség igazgatója, olyan vizsgálati jegyzőkönyveket mutatott, amelyek egyértelműen bizonyítják, hogy a tízszázalékos tejtermelés-növekedést gazdaságaink zöme elérhetné, (elnézést a szóért). ha rendesen megeteti tehenét. Alapvető bajok vannak a takarmányok minőségével, sőt néhány helyen a mennyiségével is. Szót keresők megint, hogy mivel jellemezzem, ezt a szűklátókörűséget. Ugyanis, ha gazdaságaink vezetői nemcsak elméletben, hanem gyakorlatban is látnák ennek az ösz- tönzőrendszernek használ akkor sok esetben megment- . hetnék üzemüket a ráfizetéstől. Ne felejtsük el, megyénk szövetkezeteinek több Elszalasztott lehetőségek mint egyharmada mérleghiánnyal zárta az évet. De azok a szövetkezetek, akik „rámentek” a 'tejtermelés növelésére, eredményt értek el, milliós hasznot tudnak felmutatni. És ez egyértelműen a prémiumból származik. Ellenérvként mondhatná valaki: — Minek ennyi tej? Pár év, és halott ügy lesz az egész. Belefúlunk a sok tejbe. És akkor már nem lesz prémium, de a nyakunkon marad egy veszteségesen termelő állomány. Érv. az ellenérvvel szemben: a mában ez az állomány vajon nem veszteséges? Dehogynem. Viszont az a tsz. amelyik 3 ezer liter felé tornássza a tehénenkénti tejhozamot. már mindenképpen. nyereségesen termel. Hiszen ez a tejprémiúm egyik célja is. De a lényeg más: megyénkben távlatilag évi 260 millió liter tej kell a lakosság zavartalan ellátásához. Az elmúlt évben 150 milliói termeltek meg üzemeink. Ez a mennyiség pont arra elég, hogy a megye lakosságának tejigényét kielégítse, de arra már nem, hogy tejterméket is elő lehessen állítani belőle. Röviden: a tejre távlatilag igény van. Megyénkben évente ezer tehénnel csökken az állomány. Elsősorban a háztáji gazdaságokban igaz, de a nagyüzem ezt a létszámot aligha tudja átvenni, pótolni. Öt éve nem épült termelőszövetkezeteinkben szakosított telep, s a jövőben sem fog: mert a beruházásra nincs pénz, nincs állami támogatás. Viszont a tejtermelés növelésére feltétlen szükség van. Az ellentmondás látszólagos. Sajnos, üzemeink még mindig alacsony szinten termelnek, így az esetleges fejlődés ugrásszerű, látványos lehel, A jelenlegi magyartarka állomány is képes jövedelmező termelésre, ha az állattenyésztés elemi szabályait betartják. Akár egy év alatt — több példát tudnánk rá mondani — is emelkedhet ezer literrel az egy tehéntől fejt tej mennyisége, ha a munkafegyelmet megszilárdítják, oda figyelnek a takarmányozásra, s emberi igények helyett, az állat igényeit veszik alapul. Nem állományt kell növelni, hanem kevesebb tehéntől több tejet kell fejni. Egy általános igazság: hazánk egyike azoknak az országoknak, amelyek állati termékekkel mindig verseny- képesek tudnak maradni. A nagyüzemeknek, a nagy tábláknak. a nagy gépeknek köszönhetően, kedvező éghajlati adottságunknál fogva olcsón tudnánk takarmányt előállítani. Távlatilag ezért az a cél, hogy csökkenő állománnyal, de öt-hatezer liter tej megtermelésére képes állatokkal termeljünk. Tudom, megyénk rosszabb adottságai ezt a- feladatot megkérdőjelezik. De ezek az adottságok nem annyira rosz- szak, hogy jövedelmező tehenészetek itt ne lehetnének. Mert már most is vannak. Üzemeink zöme ennek ellenére elszalasztott egy nagy lehetőséget. Szinte restellem leírni, hogy még ebben az évben is — 2—3 gazdaság kivételével — minden üzem- ' nek megvan a lehetősége a 10 százalékos eredménynövelésre. Persze csak akkor, ha odafigyelnek. Ha a tálcán nyújtott pénzt el akarják venni. Ha változtatnának a megcsontosodott, beszűkült szemléleten, hogy a tejtermelés nem lehet nyereséges. Mert az. És a jelenlegi ösztönzőrendszerben ezért a nyereségért még sokat sem kell dolgozni. Még mindig nagy lehetőség idén és jövőre a tejprémium. Utána pedig már megvan a jól termelő állomány, amely minden támogatás nélkül is tud nyereséget termelni. — kármán — A fatelepi munkás: — Fiatalon kimaradtam az iskolából, kenyeret kellett keresnem. ötvenévesen próbálok valamit pótolni a mulasztottakból. A csapatcsillés: — Tíz éve dolgozom a föld alatt, nyolcvan százalékos bérért. Az idén elvégzem a segédvájár-. jövőre a vájártanfo- lyamot. Legalább kilencszáz forinttal lesz több a havi keresetem. A gépésztechnikus: — Nyolc évvel ezelőtt érettségiztem, azóta sokat felejtettem. A továbbképzésen felfrissítem az egyszer már hallottakat, sőt új ismereteket is szerzek. A villamosmérnök: — Szeretnék szerezni még egy diplomát. Mindig érdekelt a közgazdaság, meg aztán, ki tudja, mit hoz még a jövő. Válaszok ugyanarra a kérdésre: Ki, miért ült be ismét az iskolapadba, ki, miért tanul? Láthatjuk, az indítékok ugyan különbözőek, de a végeredmény ugyanaz: mindannyian gyarapítják a tudásukat. Hasznos ez mind a .diákoknak”, mind a munkáltatónak, a Borsodi Szénbányáknak. — Az utóbbi évtizedben ugrásszerűen fejlődött - a szénbányászat. műszakitechnikai színvonala — mondja Bartha László, a vállalat személyzeti és oktatási osztályának csoport- vezetője. — A Korszerű gépekhez. berendezésekhez magasan képzett szakemberekre van szükség. Ennek érdekében egyaránt fokoznunk kell a politikai oktatást, a szakmai képzést és továbbképzést, s nagyobb gondot kell fordítanunk a közművelődésre. — Vállalatunk erejéhez mérten segíti a dolgozók tanulását — magyarázza Bartha László. — Az elmúlt évben oktatásra felhasználtunk csaknem 42 ezer munkanapot. A tanulmányi kedvezményként.' kifizetett mű-, szakbér és az egyéb költségek összege jóval meghaladta a 14 millió forintot. A vállalat mintegy 18 ezres létszámának egyharmada vett részt, tavaly valamilyen oktatásban. A legnépesebbek a biztonságtechnikai tanfolyamok voltak, megközelítően 3900 fővel. Szakmai továbbképző tanfolyamot 1700 fizikai beosztású, illetve felső- és középfokú végzettségű dolgozó végzett. Az állami oktatás keretében 675-en tanultak. A szakmai képzettség fokozása ma már elképzelhetetlen a nyolc általános elvégzése nélkül. Sokan vállalják is a hiányzó osztályok pótlását, de a beiratkozottak 30—3.5 százaléka időközben lemorzsolódik. A szakmai továbbképző tanfolyamok iránt általában nagy az érdeklődés, mivel ezek haszna közvetlenül érzékelhető a mindennapi munkában. Az állami oktatásban részt' vevő fizikai dolgozók előnyben részesítik a közgazdasági, a villamos- és a gépipari szakközépiskolát, az aknászképző technikumban viszont a kívánatosnál kevesebben tanulnak. A dolgozók általános iskolai képzése rendszerint a lakóhelyen történik. Kihelyezett általános iskolával egyedül a Központi Osztályozó, Szállító és Gépjavító Üzem rendelkezik. Az iskola eredményesen működik, mégsem állítható követendő példaként, mert minden költséget az üzemnek kell vállalnia. A jövőben a munkásoknak is nagyobb áldozatot kell hozniuk, hogy tanulhassanak. A két évvel ezelőtt alapított szuhakállói oktatási központban évente ezren vesznek részt iskolarendszerű szakmai továbbképzésen. Részt vállal az intézmény a technikusok képzésében is, s együttműködik a NIM továbbképző központjával. Egyébként a vállalat szakemberei fektették le a tröszt oktatási központjai szervezésének, működésének irányelveit, s a borsodi intézmény szolgál mintául. — Napjaink szénbányászatának egyik gondja — említi Bartha László —, hogy korszerűtlen a vájárképzés. A kis létszámú vájáriskolákban a tanítás elmarad a termelés gyakorlatától, ma is a hagyományos bányászkodás technológiáját oktatják. A jelenlegi vájárképzésen feltétlenül változtatnunk kell. A Borsodi Szénbányáknál az idén is mintegy 6400-an tanulnak. A továbblépést célzó tervekben szerepel a dolgozók tanulásának ösztönzése. annak kollektív szerződésben való rögzítése. Fejleszteni szándékozzák az oktatás személyi és tárgyi feltételeit. El akarják érni, hogy a szakmai képzésre kiválasztottaknál jobban találkozzon a vállalati és az egyéni érdek. A feladatok közé tartozik, hogy elősegítsék a dolgozókat új szakma tanulásában, s javítsák a felsőfokú végzettségűek továbbképzését. — A vállalati szakmunkás- képzés bevezetésére négy tantervi ajánlatot terjesztettünk a tröszt elé — mondja Bartha László —. ezeket elfogadták. Az új, speciális szakmákat elsősorban a rehabilitált dolgozóknak szánjuk. Mivel a közvéleményben nem reális a kép a ma szénbányászatáról, folyamatosan meghívjuk az általános iskolai oktatás és a pályaválasztás irányítóit. A látogatások, a tapasztalatcserék nem titkolt célja, hogy a jövőben több fiatal jöjjön hozzánk vájártanulónak. Kolaj László Itfászol az isttptai Eiiílii a pvc
