Észak-Magyarország, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-01 / 50. szám

1979. március 1., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 POSTÁNKBÓL A CÍMZETT HIÁBA VÁRJA . .. Levelesládánkban február 17-én egy dísztáviratot ta­láltam- Örömömnél csak a meglepetésem volt nagyobb, mivel sem névnapom, sem születésnapom nem volt. Sőt, a címzettel sem vagyok azo­nos, bár az utca, házszám. emelet, ajtó alatt én lakom. Jó szándéktól vezérelve megnéztem a szomszéd lép- csőházakat is, de mivel ilyen nevet nem találtam, a táv­iratot visszavittem a főpos­tára. Közöltem, hogy az nem az enyém, és a tisztviselő­nő zöld ceruzával rá is irta a borítékra a nevemet, és azt, hogy nem az enyém, Megjegyezte, hogy nem ez az első esel, amikor nem oda továbbítja a kézbesítő a kül­deményt, ahová kell. Én is nehezen értem meg, hogy amikor sem a levelesládán, sem a lakók névjegyzékén nem szerepel a címzett, mi­ért hagyja ott a küldeményt a kézbesítő? A postán jártamnak és felszólalásomnak egyetlen „eredménye” az lett, hogy másnap, február 20-án, ugyanazt a táviratot, de már új borítékban, ismét az én levelesládámban találtam. Meglepetésemnél most már csak a bosszúságom és a fel­háborodásom nagyobb. s ezért fogtam tollal. Ki a fe­lelős, ha ez a távirat egy életbevágóan fontos és sür­gős hírt közöl, de nem jut el a címzetthez? Az ominó­zus táviratot Tiszadobon ad­ták fel és Szabó Andrásné- nak szól. Német Ily Irén Miskolc, Arany J. u. 25. 1 2. A Szerk. megjegyzése: A táviratot most szerkesztősé­günk továbbítja a föpostá- nale, remélve, hogg nem le­vélírónk kapja ismét vissza. TOVÁB"! SIKERES SZEREPLÉST... ' Az úttörők körzeti kultu­rális seregszemléjét február 22-én rendezték meg Szik­szón. Az igazán színvonalas­nak mondható vetélkedőn az aszalói 23S3. sz. Kossuth La­jos úttörőcsapat tanulói meg­lehetősen nagy létszámmal képviseltették magukat. A felső tagozatos tanulók közül a 7. osztály ugyanis teljes létszámmal nevezett be mint „éneklő raj”. Dalcsokruk a mai tanulóifjúság kedvenc dalaiból adott {zclilöt. A kör­zeti verseny legjobbjai — köztük teljes létszámmal az aszalóink — március 1-én Göncön, a iárási versenyen vesznek részt. A gyerekek kedvelik ezt az erőpróbát. Nagy lelkesedés­sel készülnek ra. s az együt­tes munka, a próbák, a sze­replés izgalma még közelebb hozza őket egymáshoz. Az úttörőcsapat vezetősége • Aszaló LEVELEKBŐL - RÖVIDEN Egy csomag kínai import- kakaót vásároltam február 3-án, az Élelmiszer Kiske­reskedelmi Vállalat 275. sz. boltjában. Fogyasztásakor vettük csak észre, hogy rossz az ize, s bizony okkal, mert a szavatossági ideje közel egy éve, 19711. március 31-én lejárt. Visszavittem a bolt­ba, ahol még gorombán fel is rótták nekem, hogy fel­nyitottam (?), letépve róla a címkét — ahelyett, hogy el­nézést kértek volna. ^Bizo­nyára nem ez az egyetlen le­járt szavatosságú kakaó volt a boltban, vagy ha igen. nagy pechem volt. Arra azonban semmiképp nem szolgáltam rá. hogy gorom­bán beszéljenek is velem — írja Mucsi Józsefné. Miskolc, Szervezet utca 15. sz. alól. — Községünkben nyolc­vanhét, 65 éven felüli öreg él. A községi párt- és társa­dalmi szervek rendezésében, társadalmi összefogással, feb­ruár 24-én került először sor köszöntésükre, megvendége- lésükrc, az öregek napjaün- nepségre. A meghívottak szá­mára is bizonyára sokáig emlékezetes eseményre a jö­vőben minden bizonnyal évenként sor kerül majd — írja levelében a makkos- holy kai művelődési otthon vezetője. — A laki pávakör — az irotai. a tömöri, a selyebi és a damaki szereplés után — március 4-én, este. Alsóvadá­szon mutatkozik be. A más­fél órás műsorban sok szép népdalt mutatnak majd be — írja levelében Juhász Sándor, a laki művelődési ház igazgatója. — Ünnepélyes végrehajtó bizottsági ülést tartott feb­ruár 22-én a Kánrévei köz­ségi Tanács, s ez alkalommal a társadalmi munkában ki­magasló eredményt eléri he­lyi lakosoknak és szocialista brigádoknak a „Közösségért” arany, ezüst és bronz foko­zatú jelvényt, plakettet, ok­levelet adott ál Kovács Bé­la tanácselnök. Hárman arany-, négyen ezüst- és ti­zenhármán bronzjelvényt, há­rom brigád pedig plakettet és oklevelet kapott — írja Bánrévéről Murányi Tibor. Kozme!iItá?zák az utakat MIKOR HASZNÁLHATJUK A LIFTET? Miskolcon, a Kun Béla ut­ca 1. számú bérház felvonó­ja a múlt év februárja óta nem működik. Tudomásunk szerint a felvonó jó, üzem­képes, s ez a házfelügyelőnél levő felvonókönyvből is megállapítható. A házban la­kó idős emberek, kismamák nem bírják a magas emele­tet, s mivel a lift már egy éve nem működik, megkeres­tük az ingatlankezelő válla­latot, hogy miért nem in­tézkednek ez ügyben, miért halogatják a felvonó üzemel­tetését. A választ nem lehet elfogadni, hiszen az itt la­kókat nem vigasztalja az, hogy karbantartó hiánya mi­att nem használhatják a lií- tet, s nehéz elhinni azt is, hogy a vállalatnak egy év alatt nem lett volna lehető­sége intézkedni, karbantartót keresni, hogy a liftet végre igénybe vehessék. Hajdú Miklós Miskolc, Kun Béla u. 1. EMLÉKEZETES MŰSOR VOLT Más népek életével, iro­dalmával Miskolcon is ünne­pi műsorral emlékeztek meg február IS—24-e között. Az eszperantó nyelv segítségé­vel azonban nemcsak ver­sek és dalok, hanem jelene­tek is szerepeltek. A műsort a szirmabcsenyöi általános iskola három pedagógusa. Busái Mária, Olajos Károly - né és Bujnóczkinc Zsilka Il­dikó állította össze, s tanítot­ta be a 65 tanulónak, akik ebben, az eszperantó nyelv- oktatásban kiemelkedő ha­gyománnyal rendelkező isko­lában rendszeresen tanulják és alkalmazzák is a bél;e és barátság nyelvéi. Kguórás ön­álló műsort élvezhettek vé­gig azok, akik február 22- éii eljöttek a megyei művelő­dési központ kultúrtermé­be. A műsort a gyerekek konferálták, és rendezték úgy, ahogy a. közönség 12 év alatt már megszokta tőlük. Ennyi éve ugyanis az ott mcglcezdödött oktató munká­nak. S bár természetesen a tanulók kicserélődtek, a lel­kesedés, a pedagógusok ál­dozatkészsége semmit non változott. Gondot csak az okozott, hogy a szereplésből egyetlen gyermek sem akart kimaradni, aki eszperantót tanult, öröm tudni, hogy ma már számos miskolci isko­lában tanítják, oktatják az eszperantó nyelvet. Pál István Miskolc Ez a mólóban levő se hi­deg, se havas, lucskos tél otthagyta nyomait az uta­kon, ahol most óvatosan ke­rülgetik a jármüvek a néhol riasztó aszfaltsebekel. Hoz­závetőlegesen elkészült már a kátyúkataszter is, amely szerint például a fővárosban húszezer gödröt, hézagot, üre­get kell mielőbb megszün­tetni a közúti hálózat ütő­erén és a mellékutakon. Sok ez, vagy kevés, és vajon mennyi lehet a kátyúk szá­ma Miskolcon, illetve a me­gyében? — Mi még nem számoltuk meg. de Miskolc >n sincs ke­vesebb, mint a fővárosban, inkább lehet, hoc'’ több! Ez temérdek munkát jelent, mégis jogos a közlekedők ké­rése. ne húzódjon el a ká­tyúzás, foltozás a nyárig, vugv az újabb fagyokig — kezdte beszélgetésünket Dá­vid Tivadar, a KPM Miskol­ci Közúti igazgat óságának osztályvezetője. — Hátra vannak még az olvadás nyomán keletkező útkárok. mert hiszen a föld a felszín alatt még fagyott. Januártól folyamatosan ja­vítjuk a kátyusodott utakat, Miskolc egyik-másik fontos útszakasza olyan gödrös, fel­töredezett volt, hogy azzal várni sem lehetett. — Csakhogy a téli hideg­ben itl-ott újra felszakadlak a friss, foltozások, másutt meg érthetetlenül vastagra sikerült a pótlás és ettől egyenetlen a£ úttest. Indo-* kolja valami, hogy néh >! ki­emelkedik a kátyúk beledé- se? — Két technológia jöhet számításba a hideg napokon. Az egyik az. öntött aszfalttal való kátyúzás. Ezt „tüzesko­csikban” viszik ki a városok és a főhálózat kátyúinak el­tüntetésére. Egy brigád na­ponta négy-öt tonna öntött aszfaltot terít szét. Találtak már korszerűbb kátvúzóanyagot is a meleg aszfaltnál, és az eddigi kí­sérletek a zalaegerszegi bi­tumenemulziós anyaggal kedvező tapasztalatokkal ke­csegtetnek. Ezt az aszfaltbe­ton-burkolatú utak javításá­hoz használták a fontosabb hálózaton. Előnye, hogy hi­degen keverhető, és nem „hordják ki” újra a jármü­vek kerekei. Mivel egysze­rűbb és olcsóbb is és a ned­ves felületeken is jól meg- lapad. a jövő valószínű a hi­deg foltozásé lesz. Előfordul, hogy ezek a foltok kiemel­kednek és felcsapják a kere­keket, de némelyik út felülete már olyan egyenetlen, hogy nincs mihez szintezni, így alakul aztán ki évek alatt a tőit. hátán folt. — Van-e hivatalos határ­ideje a kátyúzás befejezésé­nek? — A főhálózaton április elsejéig, az alsóbbrendű uta­kon május elsejéig kell be­fejezni a munkákat. Ez per­sze nem jelenti azt, hogy májusban már egyetlen ká­tyú sem marad a megyében, hiszen a fél okozta úthibák kijavítása egész évben tart. — Hol okozott nagyobb ká­rokat a tél a megyében? — A megyeszékhelyen már Ötszáztíz tonna előfonal Jól dolgoztak februárban a Pamutfonóipari Vállalat Miskolci Gyára elöfonóüremében. A nőkből állá kollektíva 102 százalékra tett eleget havi mennyiségi tervlelodatának, s 510 tonna elö- fonalat termelt. A Tokajban épülő szövet­kezeti áruház lehetővé teszi a nagyközség üzlethálózatá­nak szakosítását. A környék néhány kis boltja „beköltö­zik" majd az áruházba, s ezekben a megüresedő helyi, ségekben többek közölt me­zőgazdasági. szőlészeti szak­boltot. kézimunka-szaküzle- tet, ajándékokat, népművé­szeti cikkeket árusító bolto­kat kívánnak létesíteni. Emberi ügyek — Rossz időben jöttem. — Miért? — kérdezi dr. Molnár László jogtanácsos. — A lépcsöházban elhe­lyezett plakáton azt olvas­tam, hogy a szakszervezet jogsegélyszolgálata minden kedden délután 4-től 7-ig tart fogadóórákat. Akkor kellett volna jönnöm, tud­tam volna beszélni a segít­séget kérőkkel is. — Nem vesszük mi ezt olyan komolyan, ha benn va­gyok, máskor is sűrűn fel­keresnek. A 3-as számú ÉPFU jogi irodájának tagjai korábban is segítettek tanácsokkal, be­adványok elkészítésével a> bajban levő embereken. Ez a szolglátalás 1977. novem­ber 1-től vált hivatalossá, s annyi új van benne, hogy dr. Molnár- elvtárs a dolgo­zók képviseletét is elláthat­ja. Tavaly kétszázan, az idén már több mint hatvanan kértek jogi képviseletet. — Ide az jön. aki tudja, hogy vele méltánytalanul bánlak. Mi csak polgári pe­res ügyekkel foglalkozunk, a becsületesen dolgozó embe­reknek nyújtunk segítséget, a bűn elkövetőjét nem tá­mogatjuk. Érdekes esetekre vagyok kíváncsi. A jogtanácsos a napló lapjait forgatva az egyik feljegyzésnél megáll. — Ez szokatlan eset. Még 197ö-ban ellopták egyik dol­gozónk személykocsiját. Ak­kor ismeretlen tettes ellen tettünk feljelentést. A rend­őrség nem találta meg a tet­test. így meg is szüntette az eljárást. Emberünk egy íz­ben meglátott egy kocsit. Igaz. a színe, a rendszám- tábla is más volt. de a ha­todik érzékkel rájött, hogy ez csak az ö kocsija lehet. Be is tudta azonosítani. Meg­decemberben. januárban nagy kátyúsodások nehezí­tették a közlekedést, de sok­felé feltörte a fagy. az olva­dások utáni erős hideg a 37- es és a 3-as főút aszfaltját, is. kikátyúsodott több he­tven a Miskolc. Hollóstető, Eger közötti út is. Nemcsak a fagyok, a meg­növekedett forgalom is hoz­zájárult ahhoz, hogy a né­hol megjelenő, apróbb asz­falthibákból egy-két nap alatt veszedelmes kátyúkat vág­tak ki a járművek kerekei. Túl az utakat rongáló té­len. inncti a tavaszi felenge­déssel járó aszfaltkátyúsodá- sokon, kél műszakban is munkát ad a megye útháló­zatának rendbe hozása. Aho­va még ma vagy holnap nem érnek el a „tüzeskocsik” mellett sürgölődő kátyúzók, a hideg anyaggal foltozok, ott táblák hívják fe? a fi­gyelmet a nagyobb úthibák­ra. sebességkorlátozásokra, forgalomelterelésekre. je­lezvén: a tél ütötte szeplök eltüntetésére kicsit várni kell. amíg megérkezik az út- kozmetika. Nagy József ismerte a csavarokat, ami­vel a sárvédő gumit felerő­sítette. A gumi egy része le­szakadt, a nála maradt rész pontosan illett a kocsin le­vő, hiányos sárvédő gumihoz. És így ... Ebben a pillanatban nyí­lik az ajtó. Egy gyászruhás nő lép be, középmagas, .feke­te kontyos, fiatalasszonnyal, aki az iratok halmazát húz­za elő. Vendéglátóm hozzá­fordul : — Asszonyom, először a temetkezési számlát kérem. Igen, 4860 forint... To­vább ... — Ez a szállítás, hivata­los számla ... Tessék, a sír­hely költsége ... Oda-vissza személykocsival 1100 kilomé­tert kellett utazni.. van még egy téma, a tor, ezzel mi lesz? — Faluhelyen természetes- neje tartják, népszokás ma is a tor. Ha elmarad, megszól­ják érte az özvegyet. Írják össze, mennyien voltak, mi fogyott el. Ha lehel, hozza­nak számlát. Az ifjú özvegy hallgatag, szempillái reszketnek idege­sen. s néha-néha beleharap szája szélébe, hogy elfojtsa a belőle kitörni készülő, még éles fájdalmat, sírást. Szava halk. — Sokan voltak. Ott volt minden rokon, s mindenki, aki becsülte. A kilépők után kattan az '.jtó kilincse, és kérdő pillan­tással nézek a jogtanácsosra. Egy iratot nyújt felém. Tö­mör kivonatot készítek belő­le. K. András február 9-én, hajnal 4 órakor indult Mis­kolcról. Hosszú anyagszállí- tó járművel. Hódmezővásár­helyre kellett volna vinnie va­sat. Jászapái i és Jászkisér között a szembejövő autó­busz egy kerékpárost előzött, az út síkos volt, a kocsi ke­resztbefordult az úton. s a 30 kilométeres sebességgel haladó ÉPFU járműve neki­vágódott. Mindkét kocsi az árokba zuhant. K. András a helyszínen meghalt, kísérő­je eszméletét vesztette. — Nagyon rendes ember volt. Az asszony ittmaradt két gyerekkel. Megkérdeztük, hogy nincs-e szüksége anya­gi segítségre? Azt mondta, bír várni, amíg az Állami Biztosítótól megkapja a te­metkezési költségeket. Ezt mi intézzük. Van neki úgyis elég baja ... — Az előbb egy kocsilo­pásról beszéltünk ... — Igen. tizenkilenc azono­sítási jelet ismert fel a ko­csi tulajdonosa és most már ismert tettes ellen indult meg az eljárás. Ez ügvben .".-.agam is három délelőttöt töltöttem el a rendőrségen. A jogsegélyszolgálat polgári pert indított a kocsi jogelle­nes használója ellen. A naplóba írt jegyzés sze­rint többen ingatlanvételhez kértek segítséget. Jó előre meggyőződni, hogy valóban az eladni szándékozóé-e a telek, a ház, a gyümölcsös, nics-e rajta tartozás, s ezt a dolgozó helyett a joganácsos nézi meg a telekkönyvi hi­vatalban. ■ Megint egy ritka eset. A vállalat egyik dolgozóját, két gyermekét otthagyva, elhagy­ta a felesége. Az Egri Járás- bíróság az apa javára köte­lezte a hűtlen, gyermekeivel nem törődő anyát a gyer- mektartásdij megfizetésére. Egy másik dolgozó azért kérte a jogsegélyszolgálat tá­mogatását. mert ellopták a motorkerékpárját. Feljelen­tést tettek. Egy fiatalember­nél meg is találták a „jár­gányt”. A sértettet, a motor tulajdonosát, a jogtanácsos képviselte u büntető tárgya­láson. A bíróság nemcsak a tettes bűnösségét állapította meg. és szabott ki érte bün­tetést, hanem kötelezte öt hétezer forint kár megtérí­tésére is. Ez azért is érde­kes, mert a büntető bíróság polgári üggyel nem nagyon foglalkozik. A tolvaj ellen a kártérítésért külön kellett volna pert indítani. Erre most nem került sor, s eb­ben része van a jogsegély- szolgálatnak. s egyben a megkárosított dolgozót meg­értő bírónőnek is. Újból nyílik az ajtó. Kö­zépkorú férfi lép be némi zavarral. — Kár volt bejönnie. Elég lett volna egy telefon is. Az érkező, Kun Ferenc, a barcikai kirendeltség dolgo­zója suttogva mondja: — Betegeskedem a tor­kommal, alig tudok beszél­ni. A jogtanácsost valamilyen ügyben a vállalat igazgatója hívatja magához. Kun Fe­renc nekem mondja el gond­jait. — Korábban a talajjavító vállalatnál dolgoztam. Mű­helykocsival jártam, mint szerelő és gépkocsivezető. Sok volt a munka, 1972—74, között, három év alatt 1180 túlóra jött össze. Nem fizet­ték ki. nem engedték le­csúsztatni. sőt. az 1973. évi szabadságomat is csak 1974- ben adták ki. Én kértem a túlórapénzt, nem akartak hal­lani se róla. fenyegetőztek, hogy elbánnak velem, ösz- szekaptunk. otthagytam őket és 1975. februárjától az ÉP­FU barcikai kirendeltségen dolgozom. — Az igazságomat keresve írtam a tv-nek. a rádiónak, kezem-lábam eljártam, de semmi eredmény. A kiren­deltség vezetője javasolta, hogy forduljak a jogsegély- szolgálathoz. Itt segítenek, mégis nehezen boldogulok, három éven át a bírósági szakértő kezén állt az ügy. Most már elkészült a szak- vélemény. s bízom ' benne, hogy annyi év után igazsá­got szolgáltatnak, s megka­pom a sok éve ki nem fi­zetett túlóra összegét. Csorba Barnabás / I áruház ísBi

Next

/
Oldalképek
Tartalom