Észak-Magyarország, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-25 / 71. szám

»J 1979. március 25., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 Vonzásban Pergett, a film. A sarok­ban ócska zongora, sovány, ősz úr verte a billentyűket. A zene ütemére kopogtak a cipősarkak. Két pór tán­colt. Körben, a barna szé­keken hervadó nők, ölük­be ejtett kézzel. Szótlan ajkak, fátyolos szemek, ke­sernyés hangulat. Rosszízű a valaha látott képsorok emléke. A SZÁNDÉK Szombat este Miskolcon. A Marx téren, mint kikö­tött, biztonságos hajó: az új művelődési központ. A klubszobában meleg van, derű és nyugalom. Szép zene szól, de szebben zsong a halk beszélgetés. Zavar­ban vagyok, másra számí­tottam. Készültem feszen­gő, kényszerű együttlétre, talajt vesztett emberekkel való találkozásra, félbema­rad1 savanyú szavakra. A régi emlékek a hibásak, meg a mellékzönge, amely akarva-akaratlanul ben­nünk van, ha ezt halljuk: magányosok klubja. Arcok a hetvenes évelt végén, egy szombat esti együtllétben. Biztonságot árasztok. Ápolt nők, jól öl­tözött férfiak, láthatóan összeszokott társaságban. Itt ismerték meg valameny- nyien egymást, január ele­jén a Diósgyőri Vasas Mű­velődési Központban. Tit­kárnő és gépkocsivezető, műszaki rajzoló és fodrász, kereskedő és fordító, gyári munkás és geodéta, bér- számfejtő és óvónő. Ho­gyan találkoztak? A fővá­rosi példa nyomán itt, Mis­kolcon elég volt ehhez egy tevékeny asszony ötlete, ki nyakába vette a várost, sorra járta ismerőseit: aki hallja, adja át! A művelő­dési központ szándéka így találkozott sokak vágyával. Mindössze egy utcai meg­állító tábla és egy rádióri­port segítette az összetalál­kozást. A NO Fél óra, és oda minden előítélet. A csinos arcú nő, harminckét éves. Fordító. — Az a fajta nő vagyok, akiről úgy vélekednek a férfiak, hogy nem sok vizet zavar. Tudom magamról, nem vagyok feltűnő jelen­ség. Az első perctől kezdve hűséges látogatója vagyok a klubnak. Csak azt ne kérdezze, hogy miért nem inkább a zenét kedvelők vagy például a természet- járók körét választottam. Ha csak annyi előnye len­ne ennek a közösségnek, hogy kellemesen tölthetem el a szombat estéimet, már azt mondanám, föltétlen megérte. De ez valahogy más. Olyan közeg, ahol ba­rátságok szövődhetnek. — Mert. ezzel a szándék­kal jön ide mindenki? — Egyáltalán nem biztos. De az embert hajtja a kí­váncsiság. Volt olyan is. aki ka'andot, gvors sikert re­mélt, volt aki csak az ide­iét akarta peyonütni. Az­tán maradtunk harmincán, negyvenen. Mit tartok a többiekről9 Értelmes, nvili­éin berek. És őszinték. Nem nnsztán azért, mert szerel­jük. ha meghallgat a má­sik. Itt igenis érdekli az embereket társuk sorsa. És mégsem sorstársak, hanem társak vasvunk. — Valamennviüknek van munkahelye. A nappalokat közösségben élik... — Semmi bai ezz.el. Kér­dezzen csak bárkit: mind­egyikük szereti, amit csinál. De délután elköszönünk a munkatársainktól. Van aki bevallja, van aki elhall­gatja, mégis ugyanaz a képlet. Minden szebb és jobb volna egy társsal. Tárgyilagos vagyok. A ko­rombeliek majdcsak mind. nősek. És végül is nemcsak a szerencse játéka, hogy két ember megtalálja egy­mást. A SZIGET — Hiszi-e vagy sem, el­jutottunk oda, hogy az itt- levők hiányolják azt, aki nem jött el — mondja Bol- lobásné Asztalos Mária klubvezető. — Nem ritka, hogy telefonon felcsörget- jü,. őket; ha tehetik, jöjje­nek. Maguk a klubtagok mondják, amilyen változa­tos a program, olyannyira állandó az együttlétek jc hangulata. Részt vesznek. az összeállításában azok is, akik már hét elején szá­mítanak a szombat estére, Szó, ami szó, valóban színes a fellapozott „mun­katerv”. Képzőművészeti kiállítás megtekintése, ko­moly zenei est, bükki túra, szellemi vetélkedő, színmű­vészek előadóestje, külön program a gyereküket egyedül nevelő anyáknak. Áz egyik klubtag Ausztráli­ában járt, a másik Belgi­umban élt négy évig. Al­kalmuk volt elmesélni aí élményeiket. A szerelem utáni vágy' A jóbarát érdeklődő kér­dése? A szellemi, érzelm közösség? A szavakat öltött tegnapi történések, a ki­mondott tervek? A sike­rek jóleső tudomásulvétele, a kudarcok szemérmes el­süti ogása? Nem baj. hs megbúvik a hangok mögött Jó. ha megbúvik a hangok mögött. A FÉRFI Negyvenes, megnyeri szavú. Tervező. — Itt vagyok most. Túl a lelki válságon, válás után. Kényszerű körülmé­nyek miatt ugyan, de jó, hogv mégis biztonságban tudom azokat, akiket el kellett hagynom. Mondjam, hogv újra megtaláltam a miliőt, amelyben feloldód­hatok? — Üj házasság? — No nem. Bár a szere­lem lehetősége mágnesként vonzza az embert. De e le­hetőség nélkül is —, amely lehet, hogy mások számára itt megadatott —, egvre több olyan mozzanatot ta­lálok, ami összehoz az em­berekkel. Tettenérte mái saját magát, hogy nem is­meri eléggé az énjét? Nos, engem mások egyénisége segített hozzá, hogv újabb indulatokat, tulajdonságo­kat fedezzek fel magam­ban. Egyáltalán, mások kellettek ahhoz, hogy talajt érezzék a lábam alatt. A munkában is, az esténkénti együttlétemben is. Az em­ber akkor értékálló, ha megtalálja helyét a környe­zetében. Mikes Márta I — Fordulj az ablaknak, mert kieresztem a béled! — mordult az utasra a csavargó. Kétszer nem kellett mon­dani — a parancs, az pa­rancs! Milyen kár hogy a fagytól megvakult ablak­üvegben nem láthatja ar­cát, a szemét, a düh rém.- letté oltott fájdalmát te­kintetébe!). A tetemes súly­fölösleg, a legalább húsz­évnyi korkülönbség, nem utolsósorban az erkölcsi gátlástalanság ellenfele malmára hajtotta a vizet. A gyengébb csak iskolá­zottsággal adhat nyomaté- kot erejének, de hát ő so­sem tanult cselgáncsozni, tornából is mindig rosszul szerepelt. Az utas viselkedése tö­kéletesen szabályos volt — beavatkozott, ahogy illik, bár tudván tudta, csak alulmaradhat. Amint ott állt, bámulva az ablak jég­virágait, picj rokonszenvet is érzett a csibész iránt, végül is nem lehet min­denre elszánt, mások életét semmibe vevő gazember, megelégedett a pofonnal és a fenyegetőzéssel. A világ minden kincséért nem for­dulna hátra, de érzi, a pa­sas aktivitása vesztett rá- menősségéből, már koránt­sem olyan heves, és az is kitetszik szavaiból, hogy egyre idegesebb. Persze, közel az idő, amikor- a csa­póajtó szárnyai elevenül­nek, befutnak az első bu­szok, és neki szélsebesen kol.ródnia kell. A fizikai erőfölényt nem nehéz el­lensúlyozni, s ha kiegyen­líthető, menten bekövetkez- kezhet a fordulat — né­hány év, szigorított bör­tönben letöltendő büntetést osztana ki rá a bíróság halmozott vétségeiért: erő­szakos nemi közösülés kí­sérlete, testisértés (orvosi látlelettel alátámasztott po­fon), életveszélyes fenyege­tés. Ha sikerülne rendőr­kézre juttatni, a tettenérés bizonyságával hatna — motozzák meg, a gyöngy- ház-nyelű bicska ott van a zsebében. Igen, a corpus delicti megpecsételné a sorsát... Miképp az első kakasszó­tól a rossz szellemek, a csapóajtó egyetlen nyikka- násától eltűnik a fickó; felszabadító emberi lárma ömlött el a peronon. Az utas lerogyott az ülésre. Minden rosszban van vala­mi jó — arcának jobb ol­dalát senki se láthatja, csak a részvétlen ablak. Mire hazaér, családja az igazak álmát alussza; s reggelre — remélhető — eltűnik az árulkodó folt, nem kell magyarázkodnia. Már tele a kocsi. A lány körül fiatalemberek ülnek, ismerősei, mert már is dumcsiznak. A szeme sar­kából oda-odales, és igen kelemetlenül kezdi magát érezni. Megy a susmus. A srácok feléje forgolódnak, arcukon semmi „hősnek kijáró” csodálat, csupán sajnálat, sőt, gúnyféle — „ez a kis ürge akart téged megvédeni ?!” Sokért nem adná, ha kihallgathatná a lányt, hogyan adja elő az esetet, miképp ecseteli a részleteket, a pofon meg a bicska milyen megvilágí­tásba kerül. Az jut eszé­be, ez a kis piszok talán neheztel rá, hogy felesle­ges harmadikként ott tá­totta a száját. Igen, feléje kapkodó tekintetéből még részvét se olvasható ki, cseppnyi szánalom se, avagy azért őrről- rá, mert csak a hangja volt nagy? Ordított, mint egy hülye? És hirte­len milyen kisfiú lett, ami­kor kapott egy frászt. Haj­szál híján elbőgte magát. Hát férfi az ilyen?! Moccanni se tudott a fel­ismerés súlya alatt, hogy szegyenpadra ültette ez a nyomorult, n)ég vihog is, s a legények kórusban rö­högéséinek. Se menni, se maradni, csak szenvedni a vérlázító méltánytalansá­got. Legszívesebben felpo­fozná. De a lány tökéletes védettségnek örvend, me­gint ő húzná a rövidebbet — a félretájékoztatott ha­verok ellátnák a baját. Hazafelé vánszo­® rogva, az volt a rögeszméje, hogy a távolodó vonat vi­lágító ablakai mögött fűz­ként terjed a féktelen ne­vetés. Rajta röhög az egész vonat, s nehogy, elfáradva abbamaradjon, egy lány, egy elfajzott tinédzser az ő szégyenének részleteivel éleszti újra meg újra. Bemutatjuk az ÓKŰ Hajdúszoboszlói üdülőjét A/ Mső vendegei- Rorzi József és felesége, Bozólcy Dé­liét, üdülő vezető társaságában. Az impozáns, korszerű épület. Felfelé szűkülő, enyhén piramis alakú, zöld. illetve kréta színével mindenféle­képpen elüt környezetétől az Ózdi Kohászati Üzemek új hajdúszoboszlói üdülő­je. Bozóky Dénes üdülőve­zető tájékoztatása szerint az üdülőt 1200 négyzetmé­teres park, játszótér, sport­terület és parkoló veszi kö­rül. A tervezők, a HAJ- DUTERV, és a kivitelezők, a Hajdú megyei Tanácsi Építőipari Vállalat ennél az építkezésnél új techno­lógiát próbált ki. méghoz­zá sikeresen. A hivatalos átvevők és a nem hivata­losak, mármint a vendégek, meg vannak elégedve. Az üdülő épületének a föld­szintje és az első emelete a legnagyobb alapterületű. Itt található — többek kö­zött — a hall, a konyha, a különféle kiszolgáló helyi­ségek, az első emeleten a nagyon ízlésesen berende­zett étterem, amelyet kul­túrteremként s lehet hasz­nálni, a IV. osztályú áron üzemelő presszó, amelyről az első beutaltaknak az volt a véleménye, hogy ezt va­lóban az ő zsebükhöz mér­ték, a klubszoba és a . tv­terem, amelyben négy szí­nes és két fekete-fehér ké­szülék áll a vendégek ren­delkezésére, A második emelettől az ötödik emele­tig a földszintnél, illetve, az első emeletnél kisebb alap- területű az épület, a hato­dik emelet még kisebb és a hetedik a legkisebb, ahol a kazánházat és a liftTgép- házat helyezték el. Az új üdülőben 55 lakószoba van, amelyből nyolc öt fekvő- he'lyes lakosztály, ahová a nagycsaládosokat utalják be, harmincnégy kétágyas szoba van, de ezt is igény­be vehetik családosok — tudniillik ezekben a szo­bákban van egy fotelágy — és tizenhárom kétágyas szo­ba áll a beutaltak rendel­kezésére. Ezek szerint egy évben 2700 felnőttet, 900 gyereket, tehát összesen 3000 személyt lehet üdíiltet- ni kéthetes turnusokban. Háromszáz adagos, kor­szerűen berendezett kony­ha működik az üdülőben, az első beutaltak szerint közmegelégedésre. A há­romszori főétkezésen kí­vül — amelyből az ebéd­nél három menüből lehet választani — még uzson­nát is kapnak. Az első ven­dégeknél tett látogatás alapján személyesen is meg­győződhettünk róla, hogy az étkezéssel, az ellátással jól meg vannak elégedve. De nemcsak kenyéren él az ember Az üdülő veze­tősége gazdag kultúr- és sportprogramot állít össze a beutaltak részére. Kirán­dulásokat szerveznek Deb­recenbe, a Hortobágyra, de még külföldre. Nagyvárad­ra is. És aki horgászni akar, ennek a lehetőségét is biztosítják. Könyvtáruk egyelőre négyszáz kötetes, de ezt ezer kötetre kíván­ják bővíteni. Az üdülő a saját költségén is megren­deli a napilapokat, hetila­pokat, de ezen kívül a por­tán mindenki vásárolhat sajtóterméket tetszése sze­rint. Megfelelő társasjáté­kok és sportszerek állnak a felnőttek és a gyerekek ; rendelkezésére. Az üdülő által szervezett program­ban számos kulturális mű­sor és különféle vetélkedő is szerepel. Feltétlenül meg kell említeni, hogy nemcsak az üdülő, mint épület kor­szerű. hanem annak oe- rendezése is modern, ké­nyelmes, praktikus; a szo­bákhoz fürdőszoba és er­kély is tartozik. Minden j vendégszoba vezetékes rá- - dióval van felszerelve, ame­lyen tetszés szerint három műsort hallgathatnak a be­utaltak. Az üdülő felszere­léséhez tartozik egy úgy­nevezett tisztogatóhelyiség, amelyben automata mosó- • gép, centrifuga van és f ezenkívül vasalásra is mód nyílik. Mindenféleképpen meg kell említeni, hogy az új üdü­lőt nem véletlenül Hajdú­szoboszlón hozták iétre, hiszen itt gyógykezelésre van lehetőség. A beutaltak Ozdról ide már fürdőjegyek birtokában érkeznek, ezen­kívül az üdülőnek tíz bé­relt kabinja is van. A gyógykezelésre szorulók és általában a beutaltak orvo­si ellátása is megoldott. Azonban mindenféleképpen helyes lenne, ha a beutal­tak már Ózdról magukkal hoznák az úgynevezett reu­matológiai beutalókat, hi­szen akkor nem kellene napokat veszíteni Szobosz- lón újbóli orvosi vizsgála­tokkal. Az ydülő küszöbét mint beutalt. Borzi József elő- hengerész és felesége, az OKU minőségi ellenőrzési főosztályának dolgozója , lépte át először. — Már több helyen vol­tunk üdülni, pihenni, nya­ralni — mondották —, de még ilyen jól nem éreztük magunkat sehol. Az üdülő személyzete nagyon kedves, figyelmes Az ellátás min­denféle szempontból kitű­nő. Nagyon meghalott ben­nünket, hogy mint első vendégeket egy értékes nádudvari kerámiával aján­dékoztak meg. Most már legalább tudjuk, hová tet­tük a pénzünket mi. már­mint a gyár dolgozói Ép­pen ezért, ha hazatérünk, '• el fogjuk mondani a gyár­ban. hogy igyekezzenek beutalót szerezni ide. Szöveg: Oravec János Kcp: Mizerák István A Gangesz rejtélye A hívő hindu kötelező­nek tartja, hogy rituális fürdést végezzen a Gan- geszben, néhányan még isznak is belőle, hogy meg­tisztuljanak a bűnöktől. A folyó vize az ország külön­böző körzeteibe is eljut. A szent folyó vizét azonban már igen sokféle módon, elsősorban a városi szenny­vizek pusztítják. De igen érdekes, hogy a vallási köz­pontban “ritkán fordulnak elő járványok. Ezzel magyarázható, hogy a Gangesz vize, India te­rületén öntisztításra képes, a folyamatot azonban még nem ismerik elejétől végig, A bakteriológusok megálla­pították, hogy a komabaci- lusok. amelyek rendes víz­ben egy hétig is megélnek, a Gangesz vizében 5 óra alatt már elpusztulnak. A feltevések szerint a víz baktériumölő képessége különböző ásványi vegyie­teknek köszönhető (a folyó évente 200 millió tonna ás­ványi anyagot szállít az óceánba.) Ugyanakkor is­meretes, hogv a folvónak •; ez a tulajdonsága nincs meg teljes hosszában. A torkolatnál, Bangladesben, sokkal gyakrabban törnek ki járványok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom