Észak-Magyarország, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-13 / 60. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1979. március T3., kedd A képernyő előtt , A téma: a nők Az elmúlt hét derekán ünnepeltük a nemzetközi nőnapot, természetes hát, hogy a műsorhét szerkesztése is fokozott figyelemmel fordult a nők élete felé a legkülönbözőbb mű­fajokban. Most kezdődött meg a Lányok, asszonyok üzenete a világból című dokumentumíilm-sorozat is. amely a. világ azon asszonyait mutatja be arcképvázlatokkal, akik mint mozgalmi munkások, illetve a hazai nőmozgalom meghívot­tal nálunk megfordultak. Szemes Marianne sorozata első adásában északír, szovjet, nyugatnémet és spanyol nők be­széltek életükről, s a kapitalista országokból jött vendégek szavaiból igen markánsan rajzolódott fel, hogy a női egyen­jogúság mennyire messzi álom még ezekben az államokban, milyen éles a kontraszt az ő életük és a szocialista népek nőinek mindennapjai között. ★ A nemzetközi nőnap előestéjének föműsorában egy derűs, negyvenöt perces összeállítás előzte meg az előbbi dokumen­tumaimét. Megérjük a pénzünket címmel G. Szabó Judit vidám írásainak tévéíeidoigozasa pergett a képernyőn. A szerző írásai, rövid, másfél—két gépelt oldalas humoreszk­jei igen népszerű írások, a mai magyar nő a dolgozó asz- szoay, családanya életének sajátos tükrözésű mozaikdarab­ja-,. összességükben ennek az életnek kitűnő érzékeltető!. Ezek szolgáltak a most sugárzott összeállítás alapjául/s hogy a sok darabból összeragasztott, kicsit törékeny tévéjáték mégis egységes játék érzetéi keltette, megállta a helyét, az nem kis mértékben központi alakjának, a Ruttkai Éva ala­kította mamának köszönhető- Ez a mama — modellje alig­hanem maga az írónő —. az a mai asszony, akinek már a felnőttkor küszöbén topog a lánya, akinek öregszik a férje, akinek tudomásul kell vennie az évek múlását, az életében jelentkező korszakváltásokat, az utána jövők másfajta élet­vitelét, s mindezt bölcs derűvel, az élet változásaival való lépéstartás szándékával teszi. Nem is teheti másképpen, hi­szen ö maga is ennek a .sok változásnak a munkálója. Az összeállítás egyes darabjai nem voltak azonos szintűek, nem mindegyik tűrte egyformán az átalakítást, mégis sikerült megfelelő sorrendiséggel, valami laza keretbe illesztve egy mai család egy napjának tükrében, derűs pillanatok, könnyű zsörtölődések, hétköznapi apróságok megjelenítésével a mai magyar dolgozó asszonyok egy jellegzetes és igen jelentős tí­pusának életét felmutatni, azzal százezreket szórakoztatni. Az ezerszínű Ruttkai Éva mellett Kállai Ferenc és Ilike László erdemel kiemelést, s feltétlenül megemlítendő a ,szerkesztő, Radványi Ervin, nem utolsósorban a rendező, Karinthy Már­ton neve. * A nő életének sokkal kevésbé derűs oldalát közelítette meg az ünnepnap estéjén, sugárzott Kilenc-hónap című mozifilm, Mészáros Márta nagy sikerű, és a nagyvilágban is igen jó visszhangot kiváltó alkotása, amely 1976 novembere óla szin­te állandóan műsoron van mozijainkban. A film — amely a műsorújságban közölt tájékoztatással ellentétben, nem Diós­győrött, hanem Ozdon, az ottani kohászatban játszódik, olt is forgatták, natúr-szereplői is ózdiak — azt a témát elemzi, miként érvényesül a gyakorlatban a törvényben biztosított női egyenjogúság, s a magányos, gyerekes anyának mivel kell még napjainkban megküzdenie, akár szerelmesének ma­radibb gondolkodású környezetével is. Ezt az elemzést ér­dékesen, figyelemre méltóan, politikusán és igen magas mű­vészi szinten végzi. (Bemutatását követően eleinte meghökke­nést okozott a film végén látható szülési jelenet, de a mű érlékei ezt a meghökkenést igen hamar ellensúlyozták, felol­dották-) Amikor új volt. részletesen méltattuk, írtunk az óz­di közönségtalálkozásról is. örömmel regisztrálhatjuk, hogy akkori elismerő megállapításaink ma is helytállóak, a film nagy nemzetközi siker lett, s tartalmi értékei ez ün­nepi bemutatásra is alkalmassá tették. * A nőkkel kapcsolatos műsorok hetében valami kis furcsa fintornak is felfogható, hogy kedden este sugározták a Casa­nova ifjúkora című olasz filmet, amely a sokoldalú Casano­va életéből ismét csak a nőkhöz fűződő vonzalmainak kez­deteit mutatta meg — meglehetősen hosszasan, éjszakába nyúlóan. Végül néhány szót a Filmszem elmúlt heti ötven percéről. Sokszínű volt az összeállítás, jó, még ha most, talán kevesebb is volt benne a műsorválasztási tanácsadás. (Ennek mértékét sohasem' lehet meghatározni.) Kiemelendő gondolat, amit Hernádi Gyula mondott: próbáljunk planetárisan gondol­kodni filmjeink esetében, ítéletünkben ne csak a magyar mindennapi valósághoz viszonyítsunk. Tetszett a belgrádi összeállítás és a színész és amatőr filmbeli foglalkoztatásá­ról szóló fejtegetés­Benedek Miklós A könyvtáros arról be­szélt, hogy a gyár dolgozói szabad idejükben ' nehezen mozdulnak ki otthonról egy irodalmi műsor kedvéért. A szakmunkásképző pedagógu­sa arra emlékezett, hogy az ő ..fiatalságában” — har- mincnehány éves — meny­nyivel nagyobb volt a von­zódás a versekhez, a köny­vekhez. a művészeti progra­mokhoz; a mostani fiatalok már a könnyebb ellenállás, a „lötyögősebb” programok felé hajtódnak ... Minderről az Ózdi Nép­művelési Intézmények Köz­ponti Könyvtára által szer­vezett irodaimi hétfőn esett szó. Ózdon évek óta szerve­zik ezeket az irodalmi mű­sorokat. E mostani irodalmi hétfőn szakmunkásképző in­tézetben, ipari szakközépis­kolában és művelődési ház­ban jártunk a Miskolci Nemzeti Színház művészei­vel: Dariday Róberttól, Györváry Jánossal és Péva Ibolyával. A bemutatott mű­sor bevallott, szavakba fo­galmazott célja az volt, hogy ráirányítsa a figyelmet há­rom sorsfordító történelmi tavaszunk irodalommá lé- nyegült értékeire. Hogy ez milyen sikerrel járt — az majd élválik. Ami azonban ismételten bebizonyosodott: szükség van az ilyenféle iro­dalmi műsorokra, s arra. hogy a néző, az olvasó — tehát mondjuk a közönség — méltó tolmácsolásban és „élőben” is részese legyen azoknak a gondolatokat és érzelmeket megmozdító iro­dalmi alkotásoknak, melye­ket meg akarunk vele is­mertetni. A tömegkommunikáció esz­közei — mindenekelőtt a rádió és a televízió' — bár­mennyire is ismerőssé teszik a művészeket, s ugyanakkor megfosztják őket a „másvi­lági” tulajdonságoktól; a né­Diákszínpadok A tanítási órákon túl Egyszóval az égető igény­ként emlegetett ..nevelő is­Színpadon a Földes Ferenc Gimnázium tanulói. A legkönnyebb volna (hányszor csináljuk ezt) szá­mokkal bombázni, kápráz­tatni az olvasót. Mert ha el­mondjuk, hogy a X. megyei diáknapokon 17 színpad mu­tatkozott . be, s együttesen­ként legalább húsz játszót számíthatunk, akkor úgy tű­nik, erőteljes mozgalomról van szó. Nem, ez a mozgalom nem erőteljes, s a 17 csoport kö­zött kevés akadt, mely iga­zán színpadképes. Ennek el­lenére reményt keltő jeleket véltünk felfedezni a borso­di diákszínjátszásban. Persze, csak azoknál a csoportoknál, ahol értő szakmai vezetők fog­lalkoznak a drámai műfajokat kedvelő ifjúsággal. Az „értő vezető” ezúttal nem jelent feltétlenül jól felkészült ren­dezőt, dramaturgot, de min­denképpen kitűnő tanárt je­lent. Olyan nevelőt, aki a színjátszás kívánta bensősé­ges légkörben igyekszik) „gyermekei” szemét ráirá­nyítani sajátos nemzeti ér­tékeinkre; a századokon át­sütő történelmi és társadal­mi igazságokra — a művé­szi szépre. Felfedezték nekünk a diá­kok Csokonai — csaknem elfeledett — Cultura című darabját, derülhettünk a Do­rottyán, s Petőfi Sándor — A helység kalapácsának be­mutatása után — a legfris­sebb, a legszellemesebb szer­zőként ragyogott fel előliünk. . S mindehhez elég volt egy gimnázium (u miskolci Föl­des) szellemi ereje. De hát legalább ennyire örülhettünk a kazincbarcikai Egészségügyi és Óvónői Szak­középiskola Csalóka Péter című produkciójának, a 100- as számú Ipari Szakmunkás- képző Intézet népballadúi- nak, a 101-es vásári komé­diájának, és a kazincbarci­kai 112-es intézet Radnóti- emlékműsorának. Ezek a csoportok — mes­terségbeli tudásuk, szakmai felkészültségük szerint — más és más minősítést kap­tak. Ez nem lényegtelen, de talán (vállalva az ellenkező véleményeket is, ki merem mondani) nem is a leglénye­gesebb. Mert gondoljunk ar­ra, hogy mennyi ismeret és élmény birtokosai lettek ezek a gyerekek a felkészülés he­teiben. És főleg olyan isme­retekről van szó, melyek megszerzésére tantervi kere­tek között nincs mód. Gon­doljuk el, mit jelent egy pá­lyakezdő óvónő számára Weöres Sándor költészetének sokoldalú ismerete, s a já­tékszervezési készség . . . hogy a . balladakincsünkben meg­mentett szakmunkásjelöltek mennyivel fogékonyabban lépnek ki az életbe, s hogy a műszaki pályára készülő gimnazisták sem válnak so­ha szakbarbárokká, ha Cso- konain vagy Petőfin iskoláz­tatnak. kóla” vizsgázott a diáknapo­kon. Megnyugtató volt szá­munkra. hogy tanáraink kö­zül a legjobbak már megér­tették, mit jelent az iskola nyitottsága, s hogy mi min­dent lehet tenni — a sokol­dalú személyiség kialakítása érdekében — a tanítási órá­kon túl. Ettől persze még nem váltak dramaturgokká, vagy rendezőkké. Márpedig nagyon fontos volna, hogy a színpadi já­ték szervezéséhez szükséges ismereteket is elsajátítsák. Nem érezzük túlzásnak, mi­kor azt javasoljuk: iktassák be a pedagógus-továbbkép­zés témutervébe a dramatur­giai. rendezői ismereteket. Ez rendkívül fontos a hatéko­nyabb, élményt keltőbb is­kolai oktatáshoz, az új szín­házi közönség neveléséhez is. Egyébként kiderült (amit némelyek már-már tagad­tak), hogy igényes irodalmi anyag nélkül bizony csak a legritkább esetben sikerül „színházat” csinálni. A mű­kedvelők mostani produkciói tartalmukban és formájuk­ban is változtak az elmúlt esztendők folyamán. Keve­sebb az oratórikus műsor, az úgynevezett szerkesztett darab. A különböző (statikus, vagy mimetikus) összeállítá­sok helyett, a dráma felé for­dullak a rendezők. Vagyis a sokszor öncélú mozgás, moz­gatás helyett előtérbe került a szituációteremtós, az em­berábrázolás. Anélkül, hogy más utakat kárhoztatnánk, örömmel vesszük ezt tudo­másul. Annál is inkább, mert míg a mimetikus játékok sokszor, csuk a játékmester „idomí­tó” készségéről vallottak, a megértett, a megélt mű min­dig élményt jelent a műked­velőknek. Más dolog — ismétlem! —, hogy ehhez a színjátszás mesterségének legalább az alapelemeit el kell sajátíta­ni. Ki tud végignézni tizenhét produkciót egyvégtében? Azt hiszem, csak a zsűri. Mégis elszomorító, hogy a csopor­tok jobbára csak egymásnak játszottak (szombaton reggel­től estig) a Vasasban. Reméltük, hogy Miskolc diákjai kíváncsiak lesznek diáktársaikra. Sőt, én még abban is reménykedtem, hogy a felügyeletet gyakorló tan­ügyi hatóságok képviselői is megjelennek. Már csak prak­tikus okok miatt is, hiszen 1 egy ilyen nap több iskolalá­togatással is fölér. Fölért vol­na ... (gyarmati) lodo modo Loyolai Szent Ignác mond­ta. hogy „Todo modo ....... m inden eszközre szülzség van, hogy megtaláljuk és teljesítsük Isten akaratát/’. Ezt a Todo modo-szentenci- át hajtogatják a különös lel­kigyakorlat részvevői, az olasz vezető kormánypárt reprezentánsai a luxuské­nyelemmel berendezett ka­takomba-szállóban, ahová látszólag egyházi hívással és célzattal, önvizsgálatra gyűl­tek össze, valójában azon­ban — mivel valamennyien magas rangú vezetők es a részvénytársaságok irányítói és haszonélvezői — üzleties kormányzati, politikai meg­beszélések végett.. Ezzel a szituációval találkozunk az Elio Petri rendezte olasz filmben, a Todo modo című, a filmklubokban látható al­kotásban, amely kiváló film­művészek egész sorát vonul­tatja lel a, főszerepekben Gian Maria Volonlé, Mar­cello Maslroianni, Renato Salvatori, Michel Piccoli, Mariangela Melalo alakítá­saival a sor élén. A roppant nyomasztó, ne­hezen emészthető, nyíltan politizáló film, ebben a sa­játos zártságban azt mutat­ja be igen kemény eszközök­kel, hogy ezek a keresztényi alázatosságot játszó urak nagyon is egyformák, vala­mennyiük piszkos üzleteiben érdekelt csaknem mindegyik, a kormányzat, az egyház, a nagy vállalatok roppant ösz- szetonódása jelentkezik a százegynéhány részvevő sze­mélyében, s az ájtalosság nem más, mint az egymás elleni fenekedés, söl gyilkos merényletek, fedöszerve. Sor­ra áldozatul esnek a gyil­kosságoknak, sorra leleple­ződnek a legmagasabb körö­ket is érintő eszközeik, míg végül csupa hulla marad a lelkigyakorlat helyén, mint­egy e bűnös üzleti, politikai, egyházi, kormányzati világ megjövendölt pusztulása. De az, hogy ki pusztítja el ezt a világot — az országban jelenlevő más politikai erő, vagy önmagát falja fel ez a rendszer — arról nem ad a film megbízható információt. Kicsit hosszadalmas, külö­nösen az elején érezhető von- latottnak ez a film, de ha­mar megfog, helyenként sokkol. A filmkülönlegessé- gekre vágyóknak „csemege”, egyébként igen érdekes film- élmény. Nem hagyható fi­gyelmen kívül, hogy a film három évvel MorO meggyil­kolása előtt készült, a fő­szereplő njáris Moró maszk­ját viselte, mintegy előre filmre fogalmazta, a keresz- téi^demokrata politika ak­kori állapotai nyomán azt, ami 1078-ban bekövetkezett. (benedek) ző, a hallgató igenis kíván­ja és óhajtja a színésszel való közvetlen találkozást. A karnyújtásnyi valóságot. Ez a' „formai kíváncsiság” azonban elmélyülhet, átala­kulhat tartalmas, már lénye­get kutató érdeklődéssé. A lehetőség valóra válásához itt is folyamatos, rendszeres alkalmakra van szükség. Erre mutat példát az ózdi kezdeményezés. És ebben ta­láltak jó partnerekre az em­lített színészekben, minde­nekelőtt Györváry János és Dariday Róbert személyé­ben, akik évek óta benne vannak „az ügyben”. Alkal­mam nyílt rá korábban, hogy egy borsodnádasdi iro­dalmi hétfőjükön is jelen legyek. Csak azért említem: mert ők ott nemcsak szín­padi színészek — de 4 tiszte­letbeli tagjai is egy szocia­lista brigádnak... Visszatérve a bevezetőben felemlített beszélgelésrészlé- tekre. Nagyon jól látszik, hogy egyedül egy ilyen kez­deményezés nem fogja meg­oldani a gondokat. Mert et­től, még a kérdések ugyan­azok maradnak: elégséges-e a szakmunkásképző inté­zetben és az ipari szakkö­zépiskolában a heti két iro­dalomóra? (A szakmunkás- képző első osztályában a he­ti egy)... S mire elég ? És megvan-e — mennyire való­ságos — az olvasás, a kul- türúlódás becsülete az üze­mekben, a hétköznapokban? Vagy csak szavakkal beszél­getünk róla. miközben kény­szerűen sétálgatunk az ugyancsak szavakkal föltett „léc” alatt?... Ez az irodalmi hétfő nem adhat választ a problémák­ra. De nem is marad meg a szavaknál. Hanem cselek­vő részese akár lenni a kér­dések megválaszolásának. (lenagy) A Miskolci Építőipari Vállalat miskolci munkahelyre — kőműves — ács — villanyszerelő — építőipari géplakatos és szerelő szakmunkásokat. Vidéki dolgozók részére szállási biztosítunk. Jelentkezés: Miskolc. Józseí Attila u 40. Munkaügyi és bérosztály

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom