Észak-Magyarország, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-06 / 54. szám
1979. március 6., fcecfd ÉSZAK-MAGYARORSZÄG 3 tv eleji számvetések után A z üzemekben és a szövetkezetekben, a járási, a városi és megyei párt- és állami vezető testületek tanácskozásain e hetekben országszerte értékelték az idei esztendő indulásának tapasztalatait. Azt mérlegelték, hogy a vállalatok és szövetkezetek részletesen kimunkált és összesített tervei kellő biztosítékot nyújtanak-e a népgazdasági terv fő céljainak megvalósítására, az MSZMP Központi Bizottsága 1978. december 6-i határozatának végrehajtására. Bár a megítélés, a helyzetelemzés mércéje jórészt azonos, a tapasztalatok megyénként, vállalatonként is eltérőek. Néhány figyelemre méltó közös vonásról érdemes szólni. A pártélet fórumain, különösén a januárban és februárban lezajlott beszámoló taggyűléseken, valamint a pártnapokon felszólalók figyelmeztettek a munka helyi eredményei egyoldalú be- j mutatásának, a mennyiségi mutatók, a bázisszemlélet fetisizálásának, a helyenként tapasztatható vezetői kényelmességnek és önelégültségnek, a konzervatizmus megnyilvánulásának veszélyeire. Ez a kritikus hangnem érez- , hetően pozitív hatással volt I a társadalmi és tömegszer- | vezetek tanácskozásaira, a j demokratikus munkahelyi 1 fórumok légkörére, amelye- S ken az éves gazdasági ter- j vek véglegesítéséről, a mun- kaverseny-felajánlások meg- 1 fogalmazásáról volt szó. | Tény, hogy a tanácskozáso- ' kát nem a két véglet, nem I valamiféle „kemény kéz. po- I litikájának” sürgetése, illet- 1 ve a borúlátó, leszerelő b>- ! zonytalanság, hanem a dől- i gozók tömegeinek a gondokat optimizmussal számba vevő, s megoldás útját kereső cse- lekvőkészsége jellemezte. Az optimizmust igazolta, hogy gondjaink és feladata- ] ink ismertek, jórészt feltér- i képeztük a hatékony, ered- | menyes cselekvés lehetőségeit is, a megfelelő módszerek alkalmazásán, fejlesztésén a sor. Az idei tervkészítő munka szervezetten, a felsőbb párt- és gazdaságiró- nyító szervek határozatai, útmutatásai alapján időben megkezdődött, s azt az erőforrások számbavétele, a célok és a tervek megalapozása kísérte. A munka különböző fázisaiban erőteljesen fogalmazódott meg a népgazdaság céljaihoz szorosan igazodó vállalati tervek készítésének követelménye, s a konkrét feladatok meghatározása a korábbinál jobban kapcsolódott a hazai és nemzetközi összehasonlításon alapuló hatékonysági mutatók érvényesítéséhez. Mégis, az indulás tapasztalatainak mérlegelésekor elhangzottak olyan vélemények megyénkben is, amelyek szerint terveink továbbra sem biztosítják a nép- gazdasági egyensúly helyreállításának helyi feltételeit, a dolgozók és a vezetők egy része nem érti, s főként nem érzékeli helyzetünk komolyságát, gondjaink nagyságát; nem látszik kellően gyorsuló üteműnek a termékszerkezet korszerűsítése, a munka- és üzemszervezés fejlődése, a gazdaságtalan termékek arányának csökkentése. Egyesek aggasztónak vélik a bizonytalansági tényezők arányait, s úgy hiszik, nem léphetünk jelentősen előbbre a gazdaságos export növelésében, a tőkés import csökkentésében, a beruházások jobb szervezésében. valamint a munkateljesítmények ténylegesen differenciált bérezésében. Aggodalmunk néhány oka; fontos alapanyagok kerülnek a hiánycikkek listájára; rendezetlenek bizonyos értékesítési és beszerzési árak, változatlanul sok a kooperációk körüli gond, késve születnek egyes központi döntések, szűkösek a fejlesztési források. Ezekre az érvekre nem le- gyintheíünk. hiszen gondjaink ennél lényegesen hoszszabb felsorolása is a valóság egy darabját tükrözné. Néhány alapvető kérdést azonban feltétlenül tisztáznunk kell. Mindenekelőtt azt kell világosan látnunk és hirdetnünk, hogy lehetőségeink, fejlődésünk, s a szükséges változások üteme nem független eddig elért eredményeinktől és gondjainktól. Idei munkánkat éppen erre az alapra kellett és kell építenünk. Nem engedhetünk teret a türelmetlenségnek, amely megalapozatlan lépésekhez, kapkodáshoz vezethet, s még kevésbé a kényelmességnek, amely abból táplálkozhat, hogy a Központi Bizottság határozata több évre szóló, hosszabb távú feladatokat határozott meg az azonnali teendők mellett. Jól el kell tudnunk határolni a feladatok időrendiségét. és időigényét, ám oly módon, hogy halaszthatatlan teendőinket valóban halogatás nélkül végezzük el, s ezekben ténylegesen gyökeres fordulat következzék be. Mert nincs az a távoli cél, amelyhez ne a naponta megtett lépések vezetnének. A cselekvés hajtóereje azonban itt sem lehet a türelmetlenség. Sokkal inkább a gyors, de megalapozott döntések, az ésszerű kockázatvállalás, a korábbinál lényegesen erőteljesebben kibontakoztatott kezdeményezőkészség a megoldás járható útja. Lehetőségeink reális mérlegelését a tartalékok haladéktalan feltárásának, s vele együtt új anyagi és szellemi tőke felhalmozásának kell követnie. Lényeges, hogy a döntéseket, a megvalósítást, a végrehajtást ne késleltessék felesleges viták, s éppennyire fontos, hogy a gyors döntések a cselekvés leghatékonyabb módszereit kikristályosító demokratikus vitákban érlelődjenek. Vitáink ma már nem folyhatnak arról, hogy mi a teendő, annál inkább elengedhetetlen, hogy megformálják a ;,hogyant”, s ezzel minden egyes dolgozót személyes felelősségvállalásra, legjobb tudása kifejtésére, jobb munkára ösztönözzenek. A bizonytalanság így korlátozható elfogadható és természetes mértékre, s váltható át mielőbb egységes akaratot tükröző cselekvésre. Egyértelművé kell válnia minden munkahelyen, hogy az év eleji számvetések tapasztalatai, a felmerült ellentmondások, az észlelt feszültségek bár valósak, de nem meghatározók az esztendő egészére, erőfeszítéseink kimenetelére nézve. Egyik legfőbb tanulságuk éppen az, hogy támpontot, adnak a gyenge láncszemek helyének pontos, naprakész meghatározásához, a legsürgősebb tennivalók megoldásához. Ám a munkát abban a tudatban kell folytatnunk, hogy e jelzések rövid időszak mérlegének súlypontjai, s miként a világgazdaság tényezői — szinte hónapról hónapra változhatnak cselekvésünk lehetőségei, esélyei is. Figyelmünket éppen arra • kell összpontosítani, hogy semmit ne bízzunk automatizmusokra, vagy éppen a véletlenre, a változások irányítói, szabályozói,— amennyire rajtunk áll — mi magunk legyünk. Most elkészített terveinket menet közben állandóan pontosíta- nunk, a változó körülményekhez igazítanunk szükséges. A rról van szó, hogy a most munkánk törvényévé emelt terveink sem adhatnak haladékot olyan feladatok megvalósítására, amelyek ma távolabbinak látszanak, de hónapok múltán esetleg elérhető közelségbe kerülnek. Sőt. tudatosan kell törekednünk az , ehhez szükséges feltételek megteremtésére, a gyors alkalmazkodás, a rugalmas tetitrekészség légkörének kiteljesítésére. Kovács György Attila Húsok — készételek A Budapesti Konzervgyár évi 20 000 tonna húskészítményt és készételeket készít. Termékeik eljutnak a szocialista és a tőkés országokba is. A képen; a készételtöltő gépsor. Miért rosszak az F-gépek? Az Özdi Kohászati Üzemek munkahelyein az idén 670 szocialista brigád vesz részt a vállalatnál folyó versenyben. S mert a követelmények az ÓKÜ-ben is növekedtek. a kollektívák nagy alapossággal állították össze éves vállalásaikat, amelyek kellőképpen tükrözi a nagy- vállalat 1979. évi céljait. A brigádok munkájára nagy hatást gyakorol a szállítási gyáregység dolgozóinak tevékenysége. Elegendő utalni rá, hogy az ÓKÜ-ben az idén 14 millió tonna anyagot kell megmozgatni. Ebből késztermékként 960 ezer tonna hengerelt áru kerül majd piacra. Ezeknek a feladatoknak a végrehajtása rendkívül szervezett. munkát igényel, valamennyi brigád összehangolt munkájára van szükség. Ezért, is dolgozta ki kellő részletességgel a szállítási gyáregység 75 szocialista brigádja a közös tennivalókat. Tekintettel voltak arra, hogyan kell alakulnia a különböző mutatóknak — mint például az egy mozdonyra jutó tonna-kilométernek, a kocsifordulók idejének stb. —, hogy sikerrel teljesíthessék munkavállalásaikat. A szocialista brigádok a legfontosabb feladatként a vállalat 100 forint árbevételére eső szállítási költség 5 százalékos csökkentését szabták meg. Kertbarátok találkozója A ..miskolci kertbarátok tapasztalatcsere-, illetve tanulmányi látogatást tesznek március 8-án, csütörtökön délelőtt — az Ady Endre Művelődési Ház rendezésében — a Borsod megyei Növényvédő és Agrokémiai Állomásra. A növényvédelemről, gyomirtásról, a talajok tápanyag-visszapótlásáról és a talajvizsgálatokról kapnak tájékoztatást. Az érdeklődőket reggel 9 órára várják a Szentpéteri kapui Katowice étterem elé. A széntermelő aknákat, bányaüzemeket járva sokszor elhangzik a panasz, miszerint baj van az F-típusú vágathajtó gépek állapotával. A különféle tanácskozásokon, a brigádértekezleteken is visszatérő téma e masinák gyakori elromlása. A felvetések jogosak, hiszen tetemes a gépállások miatt kiesett órák, napok mennyisége. Az elmúlt évben a géppel kihajtott bányafolyosó hossza főbb mint másfél kilométerrel maradt el a tervezettől, s elsősorban meghibásodások következtében. Mire vezethetők vissza az F-gépek üzemzavarai? A szakemberek szerint, főleg a meghajtó motorok mondják fel hamar a szolgálatot. A Központi Osztályozó, Szállító és Gépjavító Üzem villamos üzemegységében vezetett statisztika mutatja, hogy tavaly a fej motorok 89, a kisegítő motorok 67 százaléka szorult javításra. A motorok meghibásodása túlnyomórészt mechanikai eredetű, s csak elenyésző a villamossági jellegű géphiba. Nem vigyáznak a bányászok eléggé az annyira értékes gépekre? Ezt nem állítanánk, mert a brigádok általában szerződésben vállalják a vágathajtó gépek óvását, előírásszerű üzemeltetését. Az üzemzavarokra a magyarázat: a gépek nem bírják a borsodi szénmedence nehéz geológiai körülményeit. Kézenfekvő a javaslat; gyártsanak olyan gépet az Országos Bányagépgyártó Vállalatnál, ami Borsod megyében is megfelel. De ilyen gépet ott. nem gyártanak, pontosabban a gépek erősségét átlagos terhelésre méretezik. Említettük, hogy a motorok meghibásodásai elsősorban mechanikai jellegűek. Azért hangsúlyozzuk a megállapítást, mert ezeknek az üzemzavaroknak az elhárítása időigényes és pótalkatrészeket követel. Csakhogy a pótalkatrész-ellátás a szénbányáknál sem zökkenőmentes, s még inkább vontatott a vá- gathajtó gépek esetében. Tartalék forgórésszel a karbantartók nem rendelkeznek, s a tengelyeket is saját maguknak, nehéz, hosszadalmas munkával kell előállítaniuk. Ha tehát egy elromlott gép kijavítása nem sikerül a tervezett időre, azért nem feltétlenül ezeket az iparosokat kell elmarasztalni. Az illetékeseknek mindenesetre el kellene gondolkozniuk az évek óta cseppet sem rózsás helyzeten. Talán a gyártóknak kellene először is cselekedniük, jobb gépet, előállítaniuk. A szénbányák vállalat erejéhez mérten megteszi a magáét, s az idén hét új gépet vásárol. Az előirányzott 70 kilométer vágat kihajtásához azonban a régi gépeknek is üzemképeseknek kell lenniük. K. U, A kerítés mögé, a kerítés mögül Az eltelt egv évtized alatt tekintélyesre terebélyesedtek az egykori suhángok. Ma árnyát adnak, levegőt szűrnek, termést kínálnak mindazoknak, akik verejtéküket adták a felnevelésükhöz. Akkortájt, tíz éve. amikor a többségében kohász, vasas tagság belevágott a földművelésbe, sovány gyep. kórót termő terület volt e domboldal. S a munka varázslata megteremtette ezt a tízéves csodát. Nem túlzás ez! Kár, hogy nincs Műszer, amely ki tudná mutatni, mennyi tonna sárgarépát, karalábét termett azóta ez a gondozásba vett legelő, mennyi mázsa terméssel hálálták meg a törődést az itt zöldellő gyümölcsfák, hány jó kedélyű napot, délutánt, estét töltöttek itt vidámsággal, vagy éppen töprengő borozgatással az egykori földfoglalók. Arra sincs műszer, hogy hány embert mentett meg az infarktustól, vagy más nyavalyától az itt végzett fizikai munka. A kert haszna — mert ma már kert és nem parlag, legelő — felmérhetetlen. A Kék Acél kertszövetkezet esetében 260 család vallhatja, érezheti a kert áldását. S szövődtek jószomszédi kapcsolatok, mert a metszés, a saját termés, a kóstold meg, szomszéd ösz- szehozza az embereket. A 260 „birtok” 260 nyugalmas zöld sziget. Azazhogy mielőtt teljesen paradicsomi képet festenék róla, bele kell lapoznom a Kék Acél kertszövetkezet idei éves közgyűlésén készített feljegyzéseimbe. Nem kell félni, az előfestett rózsaszín kép nem válik ettől feketévé, bár az is igaz, szeplőtelen sem marad. Mert egy ilyen közgyűlésen néha előjönnek, sőt elszabadulnak jogos és vélt indulatok. Mint az egy nagy családban már lenni szokott. Nem az első alkalom, hogy a felügyeleti szerv, a tanács képviselői nem jelentek meg ezen az ülésen. Viszont „üzentek”: építkezési engedélyt nem adnak. a villanybevezetés költségeihez nem járulnak hozzá. Pedig a villany volt a kulcskérdés azon az estén. Ha a tanács képviselője ott lett volna, valószínűleg nem marad a levegőben az a kérdés: Minek fizetjük a 300 forintos község-, pardon — városfejlesztési adót? A tanács üzenetét hallva ugyanis ezt sokan és elég indulatosán megkérdezték. Mint ahogy azt is, miért nem lehet a törvényes jog világában hatóságilag eljárni, intézkedni a kertszövetkezet területére beékelődött és primitiv körülmények között élő Buri család kitelepítési ügyében. Disznaik szabadon mászkálnak a kertekben, kerítéseket tonkreteve, s a család tagjai pedig a lopásoktól sem riadnak vissza. Jelenlétükkel nagyon sok kohász, vasas ember, tehát munkás időtöltését, kedvteléséi keserítik meg már évek óta. Ennek ténye közismert, mégis mind ez ideig háborítatlanul ott élnek. S ki tudja még meddig? Vannak, akiknek belátni kellene a 260 családos kert kerítése mögé, persze vannak olyanok, akiknek ki kellene tekinteni a saját maguk aital épített kerítés mögül. Ugyanis a külső tényezők mellett néhány „vagány családtag” magatartása, a közösséghez fűződő, nyugodtan mondhatom, élősködő viszonya is mételyezi a kiskert- gazdálkodók többségének mindennapi harmóniáját. Sokan szóvá tették az erre illetékeseknek, hogy mikor járnak már el végre azon tagok ellen, akik az évek óta üzemelő vízvezeték költségeit mindmáig nem fizették ki, de a vizet ugyanúgy használják, mint a becsületesen fizetők. És azokat sem vonták felelősségre ez ideig, akik a közgyűlés határozata ellenére nem vitték — az út szélesítése miatt — beljebb a kerítésüket egy méterrel, vagy akiknek kertjében nyakig ér a gaz, gyümölcsfáikon hemzseg a pajzstetű, veszélyeztetve ezzel a közvetlen szomszédok szorgalmának gyümölcsét. Mert bizony egyes emberekből hiányzik a közösségi szellem, az én telkem, az én váram elvét vallják, a szemetet az úttestre hordják ki, a közlekedést az úttestre leöntött sóderhegyekkel akadályozzák és sorolhatnám még a hasonló negatívumokat. Persze, amit az elején írtam, az szerencsére igaz. Az elmondott gondok mellett, vagy annak ellenére évről évre szebb ez a 260 kertből álló, 120 holdas, hajdani sovány legelő. Mindezeket örömmel kihangsúlyozva, a gondokat ennek ellenére azért írtam le, mert az emberek vágya, hite az; lehetne még szebb, következésképp jelenthetne még nagyobb boldogságot ez a városszéli domboldal. Jelen példánkban 260 családról van szó. Ilyen létszám pedig, bárhogy is nézem, már nagy közösség. S a közösség óhaját az erre illetékesek nyugodtan kezelhetik parancsként. s ebből adódóan sürgősen ''egoldandó feladatként. Hajdú Imre Belátni és kitekinteni
