Észak-Magyarország, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-04 / 53. szám

ÉSZAK-MAGYAR-ORSZÁG 2 T979, március 4., vasárnap Osztályzat nélkül Nincs olyan hosszan tartó tél, amely egy napon át ne adná helyét az életet' jelké­pező tavasznak. Így van ez most is, ez á természet fej­lődésének örökös rendje. Ezek, az irodalomba is beil­lő gondolatok fordultak meg a fejemben, miközben a gép­kocsi egyenletes futással sor­ra maga mögött hagyta a ki­lométereket jelző táblákat. Még a hangulat is más, ha kellemesen melegít a szél­védő üvegen beáramló nap­sugár. Ez már a tavasz visz- szavonhatatlan jele. Aka­ratlanul is tervezgetünk, számvetést készítünk. Meg­van-e már minden szüksé­ges vegyszer és vetőmag? Hová fog kerülni a zöldség, a virág, a hétvégi pihenő­kertbe. Avagy hová teszi az első tavaszi kirándulást a család. Egy kicsivel talán jobban várjuk ma már a heti munka után megérde­melt kellemes pihenés eltöl­tését is. Lassan benépesül­nek a folyópartok, gépkocsik százai indulnak a természet­be. Közeleg a tavasz. Sok helyütt máris megkezdték a tavalyi avar összegyűjtését, elégetését. Az egymást köve­tő füstfelhő elborítja a fő ■közlekedési utat szinte Mis­kolciéi az országhatárig. Ja­vítják a felfagyott útburko­latokat, tisztítják az útjelző táblákat. Vendégvárásra ké­szülnek. Valóban. Néhány hét és re­mélhetőleg újabb tíz- és száz­ezrek keresik majd fel ha­zánk és megyénk nevezetes­ségeit, töltik el kellemesen, vagy kellemetlenül szabad­ságukat. De. Hogy mit - lát­nak utazásuk során, amíg a kijelölt helyre érnek, szá­munkra nem közömbös. El­végre, ha nincs bennünk va­lamilyen kibékíthetetlen el­lenérzés, vagy idegenkedés környezetünkkel szemben, úgy szeretnünk és védelmez­nünk kell a bennünket köz­vetlenül övező és életünket is szebbé tevő természetet. Most viszont a hó elolvadása után, bizony eléggé megtépá­zott és elcsúfított környezet fogadja az ország e tája felé vetődő utasokat. A vízelvezető árkok mind­két oldalon sokkal inkább al­kalmi szemétlerakónak, mint­sem a felesleges vizet elve­zető lehetőségeknek látsza­nak. Tény ami tériy, egy cseppet sem mutat festői látványt a már szétmállott kartondobozok több tucatja, vagy a fákra és . díszcserjék­re feltekerédő műanyag fó­liák sokasága. Mindez már hosszú távon eltéveszthetet- len irányt jelent a gépkocsi- vezető számára. A megszám­lálhatatlan mennyiségű üres műanyag olajosflakon, márkás címkéjű sörösüveg és még ki tudná felsorolni mindazt a szemetet, amely több kilomé­teres hosszúságban látható jelként tükrözi a nemtörő­dömséget, a felelőtlenséget. Ha ezt az állapotot ' osztá­lyozni kéne, bizony nemigen jutna túl az elégtelenen. Tudom, mindez nemcsak tőlünk származik. Nem is mi vagyunk mindezért a felelő­sek. Számukat jó néhány esetben gyarapítják azok a külföldi turisták is, akik a határhoz közeledve csomag­jaikat átrendezve szabadul­nak meg a feleslegesnek ítélt göngyölegtől. így valóban ők is „besegítenek” abba a szeméttárolásba, melyről az ott levő göngyöleg címkéi is meggyőznek. Mégis, ennek ellenére azok tartós ottlétéért nekünk, az itt élőknek kell szégyenkez­nünk. Van-e megoldás, mi­ként tudnánk segíteni az ál­datlan állapoton? A több éves tapasztalat bizonyítja, hogy ott, ahol megfelelő tá­volságokban és rendszeres ürítéssel már elhelyezték a hulladékgyűjtőket, ha nem is maradéktalanul, de jelentős mértékben csökkent a szét­szórt szemét mennyisége. E tapasztalatból kiindulva te­hát kívánkozik egy ilyenfaj­ta megoldás lehetősége. Más­részt példamutatásra, önfe­gyelemre van szükség. Vagyis arra, hogy ne szemeteljünk, és másoknak se engedjünk szemetelni. Mindezeken túl, talán még azon is el lehetne gondol­kodni, hogy időközönként if­júsági vagy más tömegszer- vezetek őrjáratokat szervez­nének és társadalmi munká­ban vigyáznának környeze­tünk tisztaságára. Egyszer­egyszer a tettenérés esetén talán még bírságolni is le­hetne. Valamit tenni kell. Tenni, mégpedig nem is külön-kü- lön, hanem együtt, valameny- nyien. Ezt ma már nemcsak a szűkebb pátriánk iránti megbecsülésünk, hanem egészséges életmódunk és esztétikai érzékünk is meg­követeli. V. M. Ml VALL A''-1 Cseh süteményes üvegkészlet Argentin mokkóscsésze és alj Faragott fa díszdobozok Faragott fa fényképtartók Különféle gyöngysorok ETA háztartási robotgép Női táskák Pénztárcák Egyes melltartók OP« sP Hanoi sajtóértekezlet a kínai agresszióról (Folytatás az 1. oldalról.) A vietnami külügyminisz­ter-helyettes kifejtette, hogy a pekingi kezdeményezés fél­revezető, a tárgyalási javas­latot felvető jegyzék egyet­len szóval sem említette a vietnami területet megszálló kínai csapatok kivonását. Vietnam — mondotta — ké­szen áll a tárgyalásokra, ha a következő alapfeltételek teljesülnek: 1. Peking végérvényesen szüntesse be Vietnam-ellenes agresszióját. 2. Pekingnek haladéktala­nul, feltétel nélkül ki kell vonnia valamennyi katonai alakulatát Vietnam területé­ről. 3. A kínai lélnek tisztelet­ben kell tartania Vietnam függetlenségét, szuverenitá­sát és területi integritását. A konfliktus nemzetközi összefüggései kapcsán a hanoi politikus újból hangsúlyozta, hogy Vietnam kész a tárgya­lásra és azt akarja, hogy a háború ne szélesedjen ki. A konfliktus esetleges ki- ■ szélesedésének veszélyéről szólva, a vietnami miniszter­helyettes megállapította, hogy laoszi információk szerint, Kína nagyszámú csapatokat vont össze a népi Laosz észa­ki határén. A jelenlegi konf­liktusért tehát a felelősség a kínai vezetőket terheli. Kérdésekre telelve, a mi­niszterhelyettes elmondotta, hogy a kínai agresszió Viet­namnak is veszteségeket okoz, de ezek mértéke jóval kisebb, mint a kínaiaké. Az MTI tudósítóinak kér­désére válaszolva, Dinh Ngo Liem hangoztatta: egy Laosz elleni kínai támadás esetén a VSZK teljesíti szerződéses kötelezettségét a népi Laosz- szal szemben. A politikus em­lékeztetett rá, hogy a Szov­jetunió is félreérthetetlenül közölte: teljesíti a Vietnam­mal kötött barátsági és együttműködési szerződésben foglalt kötelezettségvállalá­sait. Közien! Alvaro Mai magyarországi látogatásáról (Folytatás az 1. oldalról) A két testvérpárt kifejezte szolidaritását a demokráciá­ért, a nemzeti függetlensé­gért, a társadalmi haladásért, az imperializmus, a neokolo- nializmus, a faji megkülön­böztetés ellen küzdő orszá­gokkal. népekkel és mozgal­makkal. A megbeszélések megerő­sítették a két párt nézeteinek azonosságát a nemzetközi kommunista és munkásmoz­galom helyzetéről. Abból ki­indulva, hogy minden párt önállóan és országa nemzeti sajátosságainak megfelelően határozza meg politikáját, az MSZMP és a PKP képvise­lői különösen fontosnak tart­ják a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalom egységének erősítését, a mar­xizmus—leninizmus és a pro­letár internacionalizmus alapján. Az MSZMP és a PKP továbbra is hozzá kí­ván járulni a valamennyi in- tiimperialista erő együttmű­ködését és közös akcióját megvalósító létfontosságú célhoz. • Alvaro Cunhal, a Portugál Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára szom­baton elutazott Budapestről. A Ferihegyi repülőtéren Be- recz János, az MSZMP kül­ügyi osztályának vezetője búcsúztatta. Gáspár Sándor Prágába átázott Szombaton Prágába utazott Gáspár Sándor, a Szakszerve­zeti Világszövetség elnöke, a SZOT főtitkára. Részt vesz a Szakszervezeti Világszövetség titkárságának ülésén, amely a főtanács április 10—13. között Szófiában sorra kerülő ülését készíti elő. Búcsúztatására a Nyugati pályaudvaron meg­jelent Gál László, a SZOT főtitkárhelyettese. Spanyolországban megtartottál a parlamenti választásokat Képünkön: egy madridi házi asszony a plakátdömping ma radványait szedi le házánál faláról. Az elfogott kínai katonáknál talált felszerelés a Vietnam el­leni támadás komoly előkészí­tettségéről tanúskodik. Képün­kön: vietnami nyelvű iratok és propagandaanyagok. & Khomeini ajatollah, iráni val­lási vezető Teheránból Qum- ba, a síiták szent városába tette át székhelyét. Képünkön: beszédet mond az érkezésére összegyűlt tömegnek. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa is megtárgyalta a Vietnam elleni kinai támadás nyomán kialakult helyzetet. Képünkön: Ha Van Lau, Vietnam ENSZ-nagykövete szólal fel. 4 Mi jellemezte a szovjet ve­zetők állásfoglalásait a vá­lasztási kampány során el­mondott beszédekben? Nincs olyan világpolitikai kérdés, ahol ne esne különös nyo­matékkai latba az SZKP és a szovjet kormány vezetői­nek véleménye. Érthető ér­deklődés kísérte tehát a most vasárnapi szovjet választá­sok előkészületeit, amelyek alkalmat adtak Brezsnyev, Koszigin, Kirilenko, Szusz- lov, Gromiko és mások ki­emelkedően fontos nyilatko­zásaira. Leonyid Brezsnyev több mint egyórás beszédé­ben egyaránt érintett jelen­tősebb belső kérdéseket, s külpolitikai problémákat. Az utóbbi hetekben két­ségkívül feszültebbé váló nemzetközi helyzetben (a kedvezőtlen elemeket első­sorban a kínai agresszió, s a kínai kártyával játszó ame­rikai szélsőségesek tolták előtérbe) határozott, nyugodt, magabiztos h^ng hallatszott a moszkvai Kremlből. A Szov­jetunió teljesíti kötelezettség­vállalásait Vietnammal szem­ben, a négy hónapja aláírt szerződés értelmében; szoli­daritását nyilvánítja az ön­védelmi küzdelmet folytató hős országgal, s kalandor terveik feladására szólítja a támadókat. A Szovjetunió komolyan veszi ezt a válsá­got is, de nem „temeti” az enyhülést, ellenkezőleg, újabb erőfeszítésekre szólít fel a ! nemzetközi kapcsolatok javí­tása érdekében. Az SZKP fő­titkára, a szovjet államfő nem zárta ki egy SALT- egyezmény közeli megkötését, célzott a SALT—3 forduló szükségességére, s reális le­hetőségként beszélt a Moszk­va és Washington közti csúcstalálkpzóról. A közel­múlt tapasztalatai azt mutat­ták, hogy a vietnami ameri­kai agressziót éppen a nem­zetközi enyhülés kibontakoz­tatásának időszakában sike­rült felszámolni, s egy ha­sonló folyamat most a kínai támadókat szigetelhetné el. még jobban lerántva a lep­let a pekingi magatartásról. A SALT-szerződés megkö­tése mellett (Brezsnyev hang­súlyozta egyébként, hogy a megállapodás feltételei job­bak is lehelnének, de a kompromisszum jegyében most ennyire futotta) új szov­jet kezdeményezések hang­zottak el a közép-európai haderöcsökkenlés előmozdítá­sára, s az országok közti bi­zalmat erősítő intézkedések teljesebbé tételére. (Ezek kö­zé tartozik például a flotta­gyakorlatok és nagy csapat­mozdulatok előzetes bejelen­tése.) A következetes enyhü­lési törekvések és a követke­zetes kiállás az agresszió ál­dozata mellett így kapcsoló­dik egymáshoz a Szovjetunió legmagasabb szinten kifejlett következetes békepolitikájá­ban. 2 Hogyan alakulnak a közel- keleti tárgyalások? Az ame­rikai elnöknek a közvéle­mény-kutatások adataiban kifejezett népszerűsége ta­valy szeptemberben, a Camp David-i keretegyezmények aláírása után volt a legma­gasabb. Amikor azután ki­tűnt, hogy a várakozások túl­zottnak bizonyultak (több lé­nyeges kérdést nem oldottak meg, csak a szőnyeg alá sö­pörtek, s közben új fejlemé­nyek bontakoztak ki a bag­dadi csúcstól a sziriai—iraki békülésen át, az iráni lordu- latig) — annál szembetűnőbb lett a kiábrándulás és csa­lódás. Amerikai kezdeményezésre ezért összehívták Camp Da­vid—2-t. hasonló céllal, de új szereposzlásban. Az egyipto­mi miniszterelnök, valamint az izraeli és amerikai kül­ügyminiszter találkozója azonban nem hozta közelebb a megoldást, ezért . Carter újabb csúcsra, immár Camp David—3-ra tett indítványt. Zsarolások és ellenzsarolások közepette végül is az izraeli kormányfő amerikai útra in­dult, de csak kétoldalú talál­kozóra került sor. Egyelőre nehéz lenne elő­rejelzést adni, hogy lesz-e újabb Camp David, s főleg: hozhat-e 'eredményt. Az Egyesült Államok nyilván mindent elkövet majd ennek érdekében, hiszen rápillant­va a naptárra: elnökválasztás előtti évben vagyunk, s Car­ter népszerűségének vissza­szerzésében reménykedik. Csakhogy a különút eddig is túlságosan síkosnak bizo­nyult, s nincs rá biztosíték, hogy az elkövetkező időkben ne rosszabbodnának tovább a különutas béke esélyei. ) MélHÉPfPi képsien

Next

/
Oldalképek
Tartalom