Észak-Magyarország, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-28 / 73. szám
ESZAK-MAGYARQRSZAG 4 1979. március 28., szerda A művészetek felelőssége Egymás között az irodalomról A városi pártbizottság által összehívott művészetpolitikai aktívák sorában hétfőn délután az irodalom, illetve az irodalompolitika kérdéseit vitatták meg az érintettek. A tanácskozást, melyen részt vett dr. Biró Zoltán, a Kulturális Minisztérium főosztályvezetője és Fábián Zoltán, a Magjai" Írók Szövetségének titkára, Kovács László, a városi pártbizottság titkára nyitotta meg. Milyen az irodalom helyzete ma? — tette fel a kérdési dr. Síró Zoltán vitaindító referátumában, majd nemzedékek szerint áttekintette a különböző alkotói csoportosulásokat. A haj’mipcas évek nagy író-nemzedéke eltávozott sorainkból. szinte pótolhatatlan űrt hagyva maga után — hangsúlyozta a minisztérium főosztályvezetője —, s az úgynevezett derékhad legjelentősebb képviselői közül is (Nagy László, Váci Mihály, Simon István, Kamondi László) többen elhunytak. Bizonyos értelemben tehát megtört a kontinuitás. Napjainkban tulajdonképpen a fiataloknak kell felvállalniuk a népben, nemzetben való gondolkodást; nekik kell művészként és közéleti emberként megszólalniuk. ' A következőkben az irodalom intézményrendszerérői beszélt dr. Bíró Zoltán, feltéve a kérdést, hogy hogyan lehetne nagyobb szellemi dinamizmust tükröző folyóiratszerkezetet létrehozni. Megállapította, hogy a vidéken szerkesztett folyóiratok (Alföld, Jelenkor, Tiszatáj, Napjaink, Forrás, Életünk) egyre inkább képesek felvenni a versenyt az országos fórumokkal; a felsoroltak közül mindegyiknek sikerült kialakítania sajátos arculatát. A legfőbb törekvése a vidéken szerkesztett fórumoknak az, hogy megszabaduljanak a partikuláris szemlélettől; egyetemes érvényű gondokra hívják fel a figyelmet. Éppen ezért nagyon fontos 'lenne, hogy előrelépjünk ezeknek a vidéki orgánumoknak a terjesztésében, s hogy minél előbb eltöröljük azt a mechanikus kategorizálási rendszert, mely megkülönbözteti a Budapesten, illetve a vidéki városokban szerkesztett folyóiratokat. Ezzel összefüggésben felmerült a vidéki könyvkiadás igénye, s a vidéki alkotó- műhelyek eszmei, szellemi megerősítésének gondolata is. A vitában felszólalók is ezekkel a kérdésekkel foglalkoztak leginkább. A résztvevők hangsúlyozták, hogy mennyire nagy szükség van az irodalmárok (alkotók és irodalomszervezők) az eddiginél sűrűbb találkozására, eszmecseréjére. Minden felszólaló nagy örömmel üdvözölte a művészetpolitikai aktíva összehívását, mely alkalmat ad a vélemények kötetlen formában való kicserélésére, közös , dolgaink megvitatására. Sok szó esett a Napjaink szerkesztéséről, terjesztéséről, az irodalmi és kulturális lap eddigi eredményeiről, s az orgánummal szemben támasztott követelményekről. A tanácskozáson egyértelműen kiderült, hogy ennek a nagy megyének és városnak politikai és közéleti vezetői mennyire fontosnak tartják a Borsodban és Miskolcon élő írók és kritikusok intenzív jelenlétét. A még eredményesebb munkához — ezt szűrhettük le a tanácskozás végén —, folyóiratunk formátumának megváltoztatása után arra is szükség van, hogy az alkotók formátuma is változzék; közéleti dolgaink iránt egyre fogékonyabb és minél erősebb tehetségű emberek szólaljanak meg egyetemes érvényű dolgokat mondva, nemcsak a megye, a város, hanem az ország számára is. Ehhez egyre inkább erősíteni kell a Borsodban, Miskolcon élő irodalmárok alkotó közösségéi, műhelymunkáját. G.y— Tévé- és rádiófelvétel Bulgáriában az Az együttes Nincs sok szabad ideje mostanában az Eddának. A népszerű zenekar rengeteget utazik egyik helységből a másikba, szinte nap, mint nap próbál és koncertezik. Budapest, majd Bulgária a következő állomásuk. Elutazás előtt kerestük fel a miskolci együttest „rejtekhelyén”. A Béla utca lakói talán nem is sejtik, hogy az egyik családi ház kamrahelyiségében gyakorol délelőttönként az Edda. „Zsöciéknél”, azaz Zsclencz Lászlóéknáí, a zenekar basszusgitárosánál több száz decibel feszíti a falakat, amit gondosan hangszigeteitek, így még a szomszédok haragja sem nehezíti felkészülésüket. Dob, gitár, orgona, néhány hangfal, öt legény és már alig férünk. Rövid időre abbahagyják a gyakorlást. ekkor sikerül beszélgetnünk Pataky Attilával, az együttes vezetőjével. — Nagy hajtásban vagyunk — kezdi. — Rádiófelvétel, bulgáriai turné, aztán ismét rádió- és tévéfelvétel. — Befutottatok — velem közbe, de már el is hárítja: — Messze van még az. Iszonyatosan nagy a konkur- rencia a hazai pop-piacon, de nem adjuk fel. Szorgalmasan gyakorolunk, járunk koncertekre és azt szeretnénk elsősorban elérni, hogy egyre jobban játsszuk a saját zenénket és minél több fiatal találkozzon velünk a bulikon. Arra törekszünk, hogy koncertjeinken a külföldi zeneszámok mellett sok saját szerzeményt is előadjunk. Szeretjük a dallamos, kemény rockot, amit újabban Edda „fémzenének" is neveznek. Egy-egy dal közös munka, de nem hagyhatjuk ki csapattársunkat, Slamovils Pistit. aki a legtöbb dalunk zeneszerzője. S ha már a neveknél tartunk, mutassuk be a zenekart: Beírta Alfonz (billentyűsök), Csapó György (dob), Zsclencz László (basszusgitár), Pataky Attila (ének) és Slamovits István (gitár). Ez az esztendő talán meghozza az együttes számára a várva várt sikert. Pataky Attila nem is titkolja — sokat remélnek 1979-től. — A sanzonbizottság négy számunkat elfogadta — mondja. — Kettőt a napokban vettünk fel, a másik kettő pedig április elején kerül szalagra. Közben kéthetes bulgáriai koncertsorozaton kísérjük Máté Pétert, majd nem sokkal később újabb felvétel — de most már a televízióban. Az Egymillió fontos hangjegyben kerül sor a közeljövőben néhány számunk lejátszására. Nyáron a Balatonon zenélünk. ősszel pedig a Szovjetunióban veszünk részt háromhónapos turnén. Egy percet sem fogunk unatkozni, csak győzzük utazással és koncertekkel. — Persze, mindezekhez nemcsak szorgalomra és lelkesedésre van szükség. — A mai követelményeknek saját erőből eleget tenni szinte képtelenség. Ehhez megfelelő anyagi bázisra is szükség van, de ezt előteremteni roppant nehéz. Támogatás nélkül — megmondjuk őszintén — sokkal több időbe telik előrelépni, jóval nehezebb az élvonalba betörni. A zenekar szép sikerekre jogosít. A fiúk bebizonyították: számolni kell velük. És törődni! Tcmcsi László A napsütötte Szentendrén Az elmúlt esős hetek ritka eseménye, mondhatni ajándéka volt a vasárnapi napsütés. Fényben ragyogott a Duna-kanyar, a meredek partok között valóban óriási ezüst csíknak tetszett a folyó. A fővárosból erre vezető országút a nyári balatoni utak zsúfoltságát idézte. Dunabogdány határában karambol is történt, Trabant és Wartburg ütközött, az előbbi fára futott fel, a másik is totálkáros lett. A többi autós csak néhány pillantást vetett a szomorú esetré, a rendőrök gyorsan tovább is terelték a kocsioszlopot. Valószínűleg ez bátorított fel más autósokat arra, hogy a rendőrök elfoglaltságát kihasználva, a Dunában mossák kocsijukat. Mert autómosókat is szép számmal csalt ki a napfény a vízpartra. Visegrád fölött a Silvá- r.us-szállóban és étteremben minden hely foglalt. A szerpentinről és a pihenőkről ezrek gyönyörködtek a Duna-kanyarban. Az étteremben a pincér széttárja a karját: — Kár asztalra várni, uram, a presszó is zsúfolt, s akik ott ülnek, már mind éttermi asztalra várnak. Szentendre utcáin százak és ezrek sétálnak. A múzeumvároska szikrázik a napfényben. Itt is, ott is fotografálnak, amatőr filmek születnek, megörökítik a. gyerekeket egy-egy szép városrészlet előtt, mások a vendéglátóhelyek előtt tülekednek, de tele van a város minden múzeuma is. A Kovács Margit Gyűjteménybe igyekeztem először. Az elmúlt évben született egy kisfilm, Tisztelet az agyagnak volt a címe. Abban hangzott el Kovács Margit csodaszép köszöntője, amellyel a gyűjtemény látogatóihoz fordult magnószalagon, s amely a katalógusban is olvasható. Ennek utolsó mondata: „Köszöntőm az agyagot és a belőle születő szép mesterségei.” Kovács Margit sajnos, már nincs közöttünk. De munkái ott vannak a szentendrei múzeumházban és ott vannak szerte az országban és a nagyvilágban mindenfelé. A kis múzeumban csaknem kétszáz munkája látható. Faliképek, figurák, tálak, az agyag felhasználásának mindmegannyi művészi jelentkezése. Nem e kis jegyzet hivatott Kovács Margit, immár az egész világon elismert művészetének méltatására, itt pusztán csak azt kell feljegyezni, hogy csali levett kalappal lehet belépni ezekbe a termekbe, ahol a falakon, az állványodon ott sorakoznak az agyagból születő szép mesterség csodás gyermekei. Kovács Margit munkáit színes filmek, albumok, televíziós adások egész sora vitte már el szinte mindenkihez. Mégis ide kell eljönni, a szentendrei csendes kis utcába, hogy a Kovács Margit-i életmű teljességéről, sokszínűségéről igaz képet kapjunk. Alig pár lépésre onnan a Ferenczy Múzeum mellett, nem lehet tovább mennünk. A Ferenczy,család gyűjteménye 1973-ban készült el Szentendrén, ahol élt és alkotott Ferenczy Károly, majd utódai, elsősorban Ferenczy Béni és Ferenczy Noémi. A gyűjteményben Ferenczy Béni anyaga a leggazdagabb, itt van mintegy 1500 grafikai lapja, 07 szobra, és 82 érnie. A kiállítás rendkívül érzékletes keresztmetszetét adja Ferenczy Béni munkásságának. Ferenczy Károly nak 10 festménye, 9 rajza, 18 karikatúrája van a gyűjteményben. Ferenczy Noémi szerényebb képviseletet kapott, elsősorban korái korszaka ismerhető meg a kiállított anyagból. Megtekinthető még a Ferenczy Múzeumban Ferenczy Károly édesanyjának egy vázlatkönyve, Ferenczy Károly feleségének, Fialka Olgának néhány lapja, és Ferenczy Valérnek két kis csendélete. A Pest megyei Múzeumi ■Igazgatóság ezt a múzeumot is úgy újította fel, bővítette új szárnyakkal, hogy az megfelelő keretet biztosítson a jól szerkesztett tárlatnak. a Ferenczy család életműve, keresztmetszetszerű érzékeltetésének. Nagyon közel van ehhez a házhoz Czóbel Béla háza. A nem egészen három éve elhunyt festő mintegy hét évtizedes munkásságának egészét képviselik az itt látható festmények. Roppant érdekes, hogy élete vége felé mennyire megváltoztak a színei, és 90. életéve körül alkotott képein mennyi friss, vidám szín. derű, életigenlés jelentkezik. Érdekes széllekint.eni a Templom térről a városka tetőire A templomok, a szerb hatás, a képzőművészek jelenléte szinte minden épületen, minden utca- kövön érződik. A napsütötte vasárnapon ezrek sétálnak az utcán, tisztelettel nyitnak utat a fehér szakáll ú mesternek, Barcsay Jenőnek, az itt élő öreg festőművésznek. Egy boltocska vasárnap is nyitva van. Alig néhány négyzetméter, zsúfolódnak 1 ■ benne az emberek. Betola- [ kodtam. Antikvárium t ugyanis a kis bolt, ráadá- ' sül magánantikvárium, a J polcokon a könyvek olyan 1 választéka, amivel ritkán * találkozhat könyvbarát. 1 Moldova György mellett • Földi Mihány egykori regé- \ nyei, az 1910-es Mikszáth- 1 sorozat szomszédságában a Móra Kiadó nemrég megje- 1 lent pöttyös és csíkos köny- 1 vei, bőrkötéses imakönyvek, , római katolikus és pravo- 1 szláv liturgiával, az ötve- ! nes. években kiadott külön- i bözö jellegű munkák. Mól- ' nár Antal professzor 1914- , es zeneelméleti könyve, és 1 sok-sok más munka mellett 1 egy kék vászonkötéses, J arany nyomásos sorozat: [ Tóth Tihamér művei. 1 t Hullámzik a tömeg. A J fagyialtos mellett, a rnú- • zeumok szomszédságában 1 egy fiatalember a járdán | árulja giccses fakészítmé- J nyelt. Senki sem vesz tőle ' ebben a környezetben. De 1 mintha maga sem ambíció- J nálná nagyon. A „Görög [ kancsó” vendéglőben szerb [ ételek illatoznak, de hely < nincs. A napsütötte Duna- 1 part mindenért kárpótol. J Csak ne úsznának a vízen | az autómosás vegyszeres [ nyomai... ' t Benedek Miklós ■ Tisztújítás Ülést illőit a Ili megyei einökséoe Tegnap délután ülést tartott a Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat Borsod megyei elnöksége. Az ülésen megjelent Adam György aaa- démikus. a TIT országos elnöke, Demc László, a megyei pártbizottság titkára. Kovács László, a városi pártbizottság titkára. Bujdos János. a megyei tanács elnökhelyettese, Csótai János, a városi tanács elnökhelyettese, Kiss Béla, az SZMT titkára. Hufayi Imre, a Hazafias Népfront megyei titkára és Lajtos Ilona, a megyei KlSZ-bizotlság titkára. Az elnökség tagjai elfogadták a megyei szervezet 1978. évi munkájáról készült tájékoztatót jóváhagyták a miskolci nyári egyetem szervezeti felépítését ismertető előterjesztést, majd személyi kérdések tárgyalására került: sor. Az elnökség megválasztotta Papp Lajos költő személyében az irodalmi szakosztály új elnökét, majd jóváhagyólag tudomásul vette dr. Pintér József egyetemi tanárnak, a TIT Borsod megyei elnökének lemondását. Dr. Pintér József évtizedes munkásságát Ádám György akadémikus, a TIT országos elnöke méltatta, majd további sikereket kívánva a debreceni egyetemre távozó szakembernek átnyújtotta a TIT aranyko- szorús emlékplakettjét. Ezek után Bujdos János javaslatot tett az új elnök személyére. A TIT elnöksége egyhangúlag dr. Czibere Tibor akadémikust. a Nehézipari Műszaki Egyelem rektorát választotta meg a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Borsod megyei elnökéül. A megyei pártbizottság nevében Deme László," a pártbizottság titkára köszönte meg a távozó elnök eredményes tevékenységét, s gratulált a TIT újonnan megválasztott elnökének. ingói szakemberek Miskolcon A Mongol Népköztársaság Építő- és Építőanyagipari Minisztériuma, valamint az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium megállapodást írt alá mongol szakemberek magvar üzemekben történő betanításáról. A szerződés értelmében a napokban 9 mongol fiatal érkezett a Beton- és Vasbeton- ipari Művek Miskolci Gyárába, hogy a helyszínen ismerkedjen a téliesített tufa- blokk gyártási folyamataival. A külföldi szakemberek betanítása a miskolci gyár bod- rogkeresztúri telepén történik, ugyanis itt készülnek a BVM szóban forgó termékei. A delegáció tagjainak a szakmai képzettsége olyan, hogy a gyártási folyamaton kívül a karbantartással ösz- szefüggő ismereteket is elsajátítják itt-tartózkodásuk alaLt A mongol szaKemberek jelenleg elméleti oktatásban részesülnek, ezt köveiően kerül sor a gyártási műveletek begyakorlására Oktatásukat a gyár legkiválóbb szakemberei végzik. A mongol fiatalok előreláthatólag máiusig tartózkodnak a BVM Miskolci Gyárában.
