Észak-Magyarország, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-22 / 68. szám
1979, március 22., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Járásaink a járásbíróságokon Mindennapjaink Mezőcsáton Bar annak idején a főtérre tervezték, végül mégis a falu szélére szorult ki a Me- zőcsáti Járásbíróság épülete. Ennek hatvan éve . .. Amikor ezt a számot meghallottam ott, Mezőcsáton, önkéntelenül a nyugdíjaskor jutott eszembe ... Talán nem is egészen véletlenül. Korábbi, járásbírósági útjainkon ugyanis többször szóba került példaként Mezőcsát neve. Jobb lenne, szerencsésebb, ha Leninvá- rosban lénne a járásbíróság — említődön kijelentő módban és kérdőjellel egyaránt. Most, a helyszínen is terítékre kerül a téma. Dr. Géd- ra András büntetőbíró előbb kijelenti: „Én nem örülnék, ha el kellene költöznünk, jó itt”; aztán hozzáteszi: — Az elmúlt húsz évben sokszor ' beszéltek már arról, hogy megszűnik itt a járás- bíróság. Már egyszer az iratokat is összepakolták a költözéshez... De, mint látja, mindmáig maradtunk ... Kíváncsian fürkészem a megyei bíróság elnökhelyettesének reagálását, minthogy a téma többször előkerült már beszélgetéseink során. Végül is „leteszi a voksot”: — Egyelőre nincs szó a költözésről; a bíróságok szervezeti korszerűsödésével azonban elképzelhető, hogy egyszer valóban és végleg „pakolni” kell az iratokat... így tehát, hatvan év ide, hatvan év oda, feledni kell egyelőre azt a bizonyos „nyugdíjaskórt”. Mezőcsáton marad a járásbíróság. „ÉS VELEM Ml LESZ?" Ha már említettük Lenin- város nevét, folytassuk is innen vett témával. A járás- bíróságon az elmúlt esztendőben hétszáz polgári pert tárgyaltak. Ebből 234 volt a házasságl'elbontás — becslések szerint —, 150 ezek közül leninvárosi lakosokat érintett. Dr. Molnár Tiborné, tanácsvezető bíró: — A mi járásunkban is a válások okozzák a legnagyobb problémát. Az okok? Nehéz ezeket pontosan megjelölni. így tehát csak azokról beszélek, amik a gontárgyalás után odaállt a bírónő elé a kérdéssel: — És, tessék mondani, én velem most mi lesz? TELEPÜLÉSEK, EMBEREK Amiről dr. Molnár Tiborné beszélt, főleg a városban élőkre vonatkoztatható. És a községekben? Arányaiban is jóval kevesebb válópert adnak a bíróságnak, mint a város. Hogy miért? Az óknyomozás után, kész fogalmazással segítik ki a jelenlevők az újságírót; biztatva, hogy írja, röviden: „A szegénység összeköti, a falu szája ösz- szetartja a házastársakat”. Innen, a bíróságról meg- ílélhetően, milyenek is a mezőcsáti járásban élők? Dr. Gédra András — több más járási is megtapasztalva —, így foglalja össze véleményét: — Ha például Ózd, vagy Edelény vidékével kellene összehasonlítást tennem, akkor azt kell mondanom: mintha két világ lenne Dél- Borsod és az említettek. Itt nyugodtabbak, békésebbek az emberek. Talán, az Alföld közelsége miatt is ... Tény, hogy például magánvádas ügyekben sokkal könnyebb az itt: élőkkel tárgyalni. .. Nézegetjük a statisztikát, arra kíváncsian, hogyan „különböznek” egymástól a települések. A büntetöbíró: — Mint máshol, nálunk is vannak „ügyszállító” települések. Itt van például a járási székhely, Mezőcsát, aztán Ernőd, Tiszakeszi, Ároktő ... De szép számmal mondhatok ellenpéldát, is. Hejő- kürtön — évek óta — még egy becsületsértés sem volt. De hasonlóan „tiszta” településünk Muhi, vagy hadd említsem Tiszabábolnát. Évek során figyeltem: egyetlen büntetőügy sem érkezett onnan. Egyszer, arra járva, megkérdeztem egy idős embert: maguknál soha nincs verekedés, harag, perlekedés? Azt válaszolta: „Nézze bíró úr, baj mindenütt van... nálunk is akad zűr, de mi elintézzük ezt egymás között” ... Persze, itt is vannak olyanok, akiket „elkap a pereskedés heve”; akik minden fórumhoz Írogatnak; akik „úgysem nyugszanak bele” a bíróság ítéletébe, határozatába. Mert ilyenek mindenütt vannak. Az a két, sátoraljaújhelyi járásban élő, peres fél azonban, akiknek egyik ügye most idekerült a Mezőcsáti Járásbíróságra, alighanem országosan is párját ritkítja. Éppen harminc éve élnek perben, haragban; ezt nem kevesebb, mint 250 polgári és büntető — perük tanúsíthatja ... SZTORI ÉS ÉLET Ha már előhozakodtunk a fenti „kuriózummal”, hadd toldjuk meg egy helyivel. Ottjártunk napján kél idősebb ember állt a bíró elé, már nem először, merthogy ők sem tudnak dűlőre jutni. Történetük azonban nem mindennapi. Röviden: B. vett egy régi szekeret, s elvitte D.-hez, hozná rendbe. Ű vállalta is a javítást. Emberünk aztán sűrűn látogatta is a mestert, ami nem lett volna baj, csakhogy mindig beleszólt a munkába. Mígnem a mester ezt megunta, s összeperlekedtek. A vita hevében a tulajdonos „elszólta magái”: „... akkor gyújtsa Jel a szekeret”. S a felszólított — ugyancsak a szópárbaj hevétől elragadtatva — engedelmeskedett. S a szekérből csak a vasak maradtak... Jöttek tehát, a tisztelt bírósághoz, döntené el: mennyit ért a szekér, mennyi a kár?... ' Mindaz, amiről szóltunk eddig, mint itt. a papíron, így megfér egymással ebben a hatvan éve épült épületben is, melynek homlokzatára ez íratott:' Mezőcsáti Járásbíróság. Negyvenhatezer ember ügyés-bajos dolgaival foglalkoznak nap mint nap a bíróság dolgozói. A 7(H) polgári per mellett az elmúlt esztendőben 490 büntetőügyben is ítélkezniük kellett. És még nem szóltunk a közjegyzői, a végrehajtói munkáról. És, persze sok mindenről nem is szólhattunk e keretek között. Csak villanásnyi az idő és a hely: hogy, mint kulcslyukon, bepillanthassunk, így is, saját életünkbe. Tcnagy József Miskolc új Cseniegcje Tegnaptól már a vásárlók rendelkezésére áll Miskolc új, Csemege ABC-áruháia, mely a város legnagyobb ilyen jellegű üzlete is. Az áruház több mint nyolcmillió forintos készletet kínál. Hétköznapon 6—19.30-ig, szombaton 6—19 óráig tart nyitva. Egymillió tonna cement A bélapátfalvi új cemenl- mü építkezésén befejeződött az. első üzemegység, az agyagbánya kialakítása. Így indujó készletet gyűjthetnek az első gépsor üzemi próbáira. A program szerint az idén 100 ezer tonna cement termelésével búcsúzik Bélapátfalván a század elején épült régi üzem, amely az ország első cementgyára volt. Az új ipartelepen a jövő évben 800 ezer tonna cementet állítanak elő. 1981-ben pedig már több mint egymillió tonnát. POSTÁNKBÓL A SZÜLŐ HELYETT KÖSZÖNÖM Március 5-én reggel 8 óra előtt villamoson utaztam munkahelyemre. A Tizeshon- véd utcai megállóban az első ajtón egy nyolc év körüli kislány szállt fel, hátán iskolatáskával. Amint fellépett a villamosra, a vezetőfülkéből egy erélyes hang szólalt meg: „Miért nem nézel szét az úton, az hiányzik, hogy az autó alá essél!”. Az előzményt nem tudom, de a vezető nyilván látta, hogy a gyerek figyelmetlenül szaladt a villamoshoz. Egy pillanatra megdöbbentünk, de nem a hang erélyessége, hanem az emö- gött rejlő féltő gyermekszeretet miatt. Mintha a szülei dorgálták volna meg ezt a kislányt, aki máskor biztos majd körültekintőbben fog átmenni az utcán. Elgondolkoztam. Igen, valahogy így -is kellene vigyáznunk egymásra, egymás gyerekeire, kevesebb lenne a szomorú család, a magára hagyott ember. Köszönöm az ismeretlen vezetőnek ezt a figyelmes, gondoskodó megnyilvánulását minden szülő nevében. l>r. Fegyveres Mária gyermekorvos Miskolc KESERVES UTAZÁS ÍGY Február 1-től—14-ig a lillafüredi SZOT-üdiilőben töltöttünk volna két hetet, de korábban hazautaztunk. Nem az üdüléssel volt baj. hanem a miskolci pályaudvarról, Lillafüredre és onnan Miskolcra való visszautazással. A Tokaj-expresszel mintegy 150—200-an érkeztünk, nagyrészt idős emberek, házastársak, természetesen csomagokkal. A beálló 1-es autóbuszt szinte megrohamozta a sok ember, s bizony elszomorító kép alakult ki. mikor az autóbusz elindult. A megállóhelyeknél várakozó utasok is szerettek volna felszállni, s akinek ez nehezen sikerült is, nem hagyta szó nélkül: persze, az üdülők, s egyéb „kedves” megjegyzések. Pár megálló után átszállás egy újabb buszra, majd újra leszállás és átszállás a 20 percenként járó 5-ös autóbuszra. Tolongás, csomagokkal cipe- kedés és így kezdődik minden két hétben a beutaltak pihenése. Igen ám, de ki tegyen lépéseket a munkában elfáradt idős emberek érdekében? A megérkezésem utáni napokban felkerestem az üdülő vezetőjét, aki egy levelet mutatott, amelyben a Miskolci Közlekedési Vállalat igazgatója elzárkózott a kérés elől. hogy turnusváltáskor különauíóbusz hozza és vigye az üdülőket. Feleségemmel az üdülés lejárta előtti napon hazautaztam, mert nem akartam kitenni magam és öt sem az érkezésünkkor tapasztaltaknak. Az üdülök egy része, hogy ugyancsak elkerüljék ezt, a miskolci Volán Vállalattal tárgyalt és hatvanan jelentették be igényüket, személyenként 15 forint viteldíjért, A Volán küldött egy kis buszt, negyven férőhely- lyel, s ebbe zsúfolódott be hatvan személy csomagokkal. Elmondták, hogy csak négy megállót tettek meg a Majális-parkig, amikor a busz elromlott, s a vonattal utazni szándékozók között pánik lett úrrá, annyira, hogy egy idős szívbeteg embert a mentőknek kellett a pályaudvarig szállítani. Hazaérkezésem után felkerestem a SZOT üdülési igazgatóságát, talán segítenek megoldást találni, hogy az üdülés ne ilyen kellemetlen körülmények között történjen. Sajnos, kurtán elutasítottak azzal, hogy ők üdültet- nek, de nem szállítanak. így kénytelen vagyok Önökhöz fordulni. Amennyiben úgy gondolják, hogy érdemes minden két hétben mintegy 200 embernek segítségére lenni abban, hogy üdülésük valóban üdülés és ne izgalommal járó kellemetlen élmény legyen, nyújtsanak segítséget a szakszervedolataimban most előbukkannak. Itt van például a „keresztbe házasodósok” kérdése. Ez magyarán azt jelenti, hogy két házaspár válik, s aztán ugyanez a négy ember köt két, újabb házasságot ... Sok a fiatal ebben a városban, összejárnak, baráti körök alakulnak ki —, s ezek adott esetben az előbb ismertetett eredményhez vezethetnek. És, ha hiszi,, ha nem: a munkahelyek is „okként” említhetők. Ha egy mondatban akarom ezt ösz- szefoglalni, minden kommentár nélkül, azt kell mondanom : a nő a munkahelyen az érdeklődés középpontjába kerül ... Amit még általánosságban említ a bírónő: sok a bontás az értelmiségiek között, s a „felek” közös megegyezéssel válnak. Előfordul azonban az is, hogy a férjnek már van „jelöltje”, az asszony azonban nem akarja a bontópert. És beszél arról is, hogy „sok a csúnya gyermekei helyezési pc.*”. Egy-egy szülő sok esetben csak azért ragaszkodik a gyermekhez, hogy ne kelljen tartási díjat fizetnie ... vagy: „..., hogy szúrjon még egyet a másik télbe” ... És a gyermek? Mit tehet? Ha már felfogja ezt a hercehurcát. a „családhullást”, legfeljebb azt teheti, mint az a tízéves fiú, aki az utolsó Neves magánkereskedő dinasztiákat ismernek a régi miskolciak, tisztességben, becsületben megöregedett boltosokat, azok hasonlóképpen jó nevű gyerekeit, unokáit, akik ugyancsak az apró üzletekben, standokon, pavilonokban töltik eí az életüket. Zsebünkben a maradék pénzzel az esti bevásárlás után is be-benézünk hozzájuk, cr- kekett-e valami jóféle szalonna és ottjártunkban mindig megakad a szemünk valamin, amit étvágygerjesztőn gusztusosnak találunk, de nincs hiány kínáló szóból, áruajánlatból sem. Sőt. a jó kiskereskedő előre jelzi: jöjjön be a kedves vevő a jövő héten: alföldi hordós káposztánk is lesz. Kérdezhetnénk, vajon milyen jövője lehet az ezer négyzetmétereket kitevő, áruk tonnáitól roskadó, fényes áruházak szomszédságában, vagy a jól felszerelt vidéki, szövetkezeti boltok mellett ezeknek a kis üzleteknek, pavilonoknak? A nagyvárosokban ezrével épülő lakások mellett, hiányt pótol az első, a második zöldséges, gyümölcsös bódé, de ott marad akkor is, amikor az üvegbeton boltok megépülnek. Ott maradnak, mert, ha későn kap friss zöldséget hétfőn, vagy hét közben az ABC, a magánkereskedőnél biztosan lehet venni, ha kicsit drágábban is. Senki sem állítja, hogy a kereskedő kedvességéből jó levest lehet otthon főzni, azt sem, hogy az udvariasságtól fűszeresebb az étel, de az ellenkezőjétől bizony megkeseredhet a szónk ize, ha a faarcú diákeladók, akik még csak tanulják a szakmát, ránk szólnák, végigmérnek teljesíthetetlen kéréseink miatt. Mint ahogy az eddigiek sem olyan szándékkal vettettek papírra, hogy megmutassák a különbségeket az állami és a magánkereskedelem tevékenysége között, a következő sorokban sem erről lesz szó. A KISOSZ megyei szervezete a napokban tartotta beszámoló taggyűlését és a magánkiskereskedők megyei fórumán korántsem csupán ezekről a kérdésekről váltottak szót. Borsodban több mint félezerre tehető a magánboltok, üzletek, pavilonok száma. Az éves számvetés jól mutatja, hogy a megyében és Miskolcon is sok idős ember végezte maga választotta kereskedői munkáját 1978-ban, közülük tizen végleg búcsút mondtak a szakmának, csaknem húszán pedig magas koruk, illetve nyugdíjazásuk miatt engedték 1c a redőnyt. Mivel az állami kereskedelem boltjai mellett, ha másért nem, hát a választék színesítése, gazdagítása miatt, még mindig megfér a pavilon és elkel belőle az áru, hatvanhalan váltottak új engedélyt, vagyis többen, mint ahányan bezárták kereskedésüket. Tulajdonképpen nem mindegyik bolt üresedett meg a tulajdonos nyugdíjazásával, mert ott maradt a család valamelyik tagja, aki folytatja az elődök munkáját. A megyében tavaly összesen tizenöten kértek engedélyt zöldség-gyümölcs árusításra, rajtuk kívül elenyésző az, 1978-ban boltot nyitó dohányárusok, díszállat- és rövidáru bazárosok. cukorka- kereskedők. virágárusok száma. Borsod magónkiskereske- döi, mint ahogyan titkári beszámolójában Nagy András is elmondta, jól látják el a lakosság áruellátásában rájuk váró, rájuk maradó feladatukat. többségük munkáját a vásárlók, a lakosság is elismeri, megbecsüli. Az ellenőrzések tapasztalatai is azt mutatják, hogy csupán néhá- nyan feledkeztek meg az előírások pontos betartásáról. A zöldség-gyümölcs szakmában „működő” árellenőrző és információs bizottságok — jóllehet tevékenységüket kezdetlegesnek ítélte meg a megyei szervezet — többnyire az árcédulák, az árak feltüntetésének hiányára hívták fel a figyelmet, míg a kiskereskedői szakmán belül általánosan felvethető a foglalkoztatottak munkába állításával kapcsolatos szabályok kisebb-nagyobb megszegése. Egy év eredményei is jól tanúsítják, hogy a magánkereskedelem szerepe nem csökkent a lakossági áruellátásban Borsod megyében, mert a korábbinál is több élelmiszert, zöldséget, gyümölcsöt hoztak forgalomba. Talán éppen a zöldségesek tevékenységéről gyűrűzik a legtöbb, legszélsőségesebb vélemény. Pedig hosszú évek tapasztalatai igazolják: amelyik magánkereskedő gondot fordít az áru minőségére és lehetőleg a vásárló érdeklődésére ritkán mond nemet, ott ugyanúgy fogy a zöldség, a gyümölcs, mint bármelyik szakboltból. A silány árut drágán kínálók pedig maguk húzhatják le a pavilon redőnyét, mint ahogy erre is akadt néhány szembeötlő példa. Ezeket azonban — éppen a tapasztalatok miatt — szerencsére mind kevesebben utánozzák. Nagy József zeti beutaltaknak. Kocsis Károly 1025 Budapest, Áfonya u. 8/a. HOL TUDHATJUK MEG? Az alsózsolcai BVM Várnai Zseni szocialista brigád nevében szeretnénk felvilágosítást kérni: Több helyen érdeklődtünk. de pontos választ sajnos nem kaptunk. Az Októberi Forradalom 60. évfordulója tiszteletére rendezett olvasópályázaton vettünk részt. — az előírásnak megfelelően. A sorsolás határideje először 197S. szeptember elseje volt, majd. meghosszabbították decemberig, de sehol nem tudják megmondani, hogy végül is mikor lesz meg a sorsolás. Szeretnénk végre pontos választ adni, mert bizony elkeserített, hogy annyi lelkesedés után. még csak azt sem tudjuk. hogy foglalkoznak-e egyáltalán a pályázattal, vagy sem. Várnai Zseni szocialista brigád. Alsózsolca * Sajnos, nem közölték, hogy melyik könyvtárba adták be pályázatukat. így konkrét választ mi sem adhatunk. Azt javasoljuk, hogy forduljanak közvetlenül ahhoz a könyvtárhoz. ahol a pályázatuk van. A sorsolás március 21. és április 4. között várható.
