Észak-Magyarország, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-21 / 67. szám
ESZAK-MAGYAROfíSZÁG TO 1979. március 21., szerda Minek az a Cinka Panna? A MISKOLCI KÖZLEKEDÉSI VÁLLALAT felvételre keres Keresünk felvételre tapolcai üdülőnkbe t> órás, megbízható takarítónőt. Keresünk továbbá mát rai'üredi gyermeküdülőnkbe júniustól szeptemberig nyugdíj«* szakácsnőt, szerződéssel. Jelentkezés; MHSZ-üdüIő, M.-Tapole», Martos Flóra u. 37. alatt, 8—10 óráig. — Akkor is! Nem lehet más a cigányok utcája, csak Dankó Pista, vagy Cinka Panna? — Hát mi legyen? — Sport utca! — Jó! szó, ők, maguk építették, a tanács a házhelyet ingyen adta. Másik utca is van itt még, ahol vagy ilyenek, vagy szebbek a házak, a Sport utca. Ennek egy kis története van, mármint az utcanévnek. Néhány lakó elment a tanácsra és kérte, változtassák meg az utca nevét. — Nem akarjuk, hogy az utca neve Cinka Panna legyen ! — Miért? — Mert az ilyen, meg olyan volt. Mit röhögjenek rajtunk!? — Nono! Híres prímás volt! — Viszont ez a háromszobás lakás szép ... — Szép. Örülünk is neki,-" hetvenegyben építettük. Negyvenötezer forint kölcsönt vettünk föl. — A férje? — Dolgozik. Bányász Ormosbányán. Huszonöt éve igyanott dolgozik, még hi- myzása nem volt. — A gyerekek ? — Gyula húszéves, ő most \z NDK-ban dolgozik, hegesztő. Gizella tizenhat éves, nőst már üzemben dolgo- :ik, Angela most járja a nyolcadikat, ő Abaújszántóra A Dankó Pista utca Hídvégardón Azóta Sport utca. Elég könnyen, bürokrácia mentesen zajlott le a névváltoztatás. Az a másik változás, változtatás, mely a putrik helyébe az ilyen utcákat megteremtette, lehetővé tette, nehezebben ment. Legalább húsz évvel ezelőtt kezdődött, amikor még nem születtek meg a ma már élő, helyénvaló határozatok, nem terjedt el a „cs” lakásakció. A község vezetői viszont ezek nélkül is tudták, látták: tenni kell valamit. Azt tették, hogy munkahelyeket kerestek, házhelyet adtak, segítettek, amivel tudtak. Jó szóval is, mert erre talán nagyobb szükség volt, mint a házhelyre. A lényeg az, hogy ma Hídvégardón nincs cigányprobléma. Mindenki dolgozik, tisztességesen keres. viselkedik, a gyerekek iskolába járnak. Semmit sem' von le ennek az élet- formaváltásnak az értékéből, hogy itt viszonylag kevés cigányszármazású család él. Kár, hogy a járásra nem az itt látható kép a jellemző. Már a közigazgatásilag i<je tartozó Bódvalenkére sem. Edelényben, Szendrőn, Boldván, Szendrőládon és még több, más ' faluban is súlyos a gond. Munkálkodnak persze mindenütt az életforma változtatásán, csupán ebben az évben a járásban 150 „es”-lakás épül. A járás vezetői úgy számítanak, hogy körülbelül tíz év elteltével megszűnnek majd a putrikból álló, egészségtelen, embertelen telepek. Jó lenne, ha valahogy akként alakulna minden, mint Hídvégardón. Utópisztikus vágy? Jó húsz éve itt, Hídvégardón is annak tűnt. Priska Tibor Fotó: Szabados György Hídvégardón ZP"' család él. Napilapokból, hetilapokból, folyóiratokból összesen 610-et járatnak. f — Melyik házba visz be? ! A tanácselnök kissé sértődötten hátra hőköl: — Én semelyikbe! Rámutat valamelyikre és oda bemegyünk ! — Rendben. Legyen, mondjuk ... az ott! Cifra vaskerítések mellett haladunk a járdán, de a kiválasztott ház is ilyen vas- kerítésű. Majd’ minden" ház előtt ez van, ahol még nem, ott hamarosan lesz, pedig ezek a kerítések, a megfelelő betonalappal nem Ids pénzbe kerülnek! Nyilván több tízezerről van szó, pontos adatot sok ezren tudnának — vagy sok százezren? •— mondani ebben a megyében, mivel a cifra kerítés — divat. No, annyi baj legyen! Menjünk' be a házba! Rosszkor érkezünk, éppen nagymosás van. A szépen rendezett udvaron a tavaszi napfényben száradnak a ruhák, benn zúg a mosógép. A háziasszony — éppen, mert a mosógép dolgozik — nyugtatgat bennünket, csak üljünk le, már hogyne tudna egy kis időt szakítani! De hová üljünk? Ezt már mi kérdezgetjük, nem azért, mintha nem lenne hová, de kinn az a szép, tavaszi napfény puhítja a sarat is, a járda előtt csak fölragad valamennyi a cipőre. Benn pedig, a háromszobás lakásban precíz rend, szőnyegek, szép bútorok, televízió, a falakon rengeteg színes kép, együttesekről, színészekről. Mégsem jó csak úgy sáros lábbal begyalogolni. Az egyik kisebb helyiségben ülünk le — hűtőgép, szép bútorok, a háziasszony úgy mondja, hogy tulajdonképp ezt is konyhának használják — beszélgetni. Miről? Arról, hogy’ élnek, mint élnek, milyen itt, ebben a faluban? A háziasszony széttárja karját. — Milyen itt élni? Gondolom, mint máshol, olyan. Elég nehéz persze, négy gyerekkel. Meg rendben tartani mindent. szeretne menni a mezőgazdasági szakiskolába, Dénes- ke meg csak nyolcéves. — Szépen berendezték ezt a lakást... — Hát nem volt könnyű, de megvan. — Takarékban van-e pénzük? — Van egy kicsi. Jó, ha van, ki tudja, mire kell! — Most például mire gyűjtenek? — Ha a fiunk megjön az NDK-ból, szeretnénk neki venni egy gépkocsit. —, A szép vaskerítésük már megvan ... — Meg. Tuggya, hogy van ez? fia valaki megcsinálja, akkor már a másiknak is kell. Nehogy lemaradjunk. Hát most már itt van ez is! A konyhában — az igaziban — zúg a mosógép, kinn száradnak a ruhák, nem illő sokáig időzni, van épp elég tennivalója a háziasz- szonynak. Indulunk kifelé, az udvarból a szemközti, ma még kopár területre vetünk pillantást. Ezen a részen majd parkosítanak, hadd legyen szép ennek az utcának a környéke is. Behúzzuk a kaput, és magunk mögött hagyjuk .Góré Gyuláéit portáját, a hídvégardói Dankó Pista utcában. A Dankó Pista utcában, tehát cigánysoron jártunk, ámbár itt a cigánysort egy kicsit másként kell értelmezni, mint egyebütt. Olyan, amilyennek a fénykép mutatja. Cifra vaskerítésekkel, szép, nagy lakásokkal. Benn pedig háztartási gépekkel, hátul, az ólban disznóval. Nem „cs”-lakásokról van „D”-vizsgával rendelkező gépkocsivezetőket, tehergépkocsi-vezetőket. 1 éves szakmai gyakorlattal, legalább 20 000 km vezetési igazolással. A „D”-vizsgával nem rendelkezők részére a KPM .Autóközlekedési Tanintézetnél „D”-tanfolyamon való, részvételt biztosítunk. Felvételre keres továbbá a vállalat autószerelőket. Szirmabesenyő, Kistokaj, Alsózsolca. Felsőzsolca községekből személyzeti járatok biztosítják a munkába járást. . Bővebb felvilágosítás a vállalat munkaügyi osztályán, Miskolc, Szondi Gy. u. 1. sz. A Rakamazi Fa-Fém Szövetkezet autószervize 1979. március 20-tól TRABANT, WARTBURG, SKODA, POLSKI FIAT, ZSIGULI típusú személygépkocsik műszaki vizsgára felkészítését, valamint az ÜZEMBEN TÖRTÉNŐ VIZSGÁZTATÁSÁT Telefon: Rakamaz 32. A B.-A.-Z. megyei Településtisztasági Szolgáltató Vállalat AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZ mélyépítésben, építésben gyakorlattal rendelkező mérnököt, üzemmérnököt, SZTK-ügyintézőt, bérszámfejtőt, raktárkezelőt, kiadót. Jelentkezés: Miskolc, I., Fonoda u. 2. sz., munkaügynél. Azonnali belépéssel alkalmazunk 14—IC éves, fiatalkorú, miskolci kislányt kézbesítői munkakörbe, 6 órás munkaidő-beosztásban. Jelentkezés: Csokoládé- gyár. munkaügy. Miskolc III., Fürdő u. 4. A Miskolci Köztisztasági Vállalat felvételre keres gyakorlattal rendelkező raktári kiadót. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezni lehet: Miskolc, József Attila u. t>5. sz. alatt, a terv és munkaügyi csoportnál. A Békés megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet pályázatot hirdet pszichológus állásra, 1979. július lG-tój. Bérezés a 17/1977. (XII. 1.) MüM számú rendelet alapján, megegyezés szerint. Jelentkezés írásban, vagy személyesen az intézet igazgatójánál. Békéscsaba. Peier Jilcmniczky u. 3. 5G01 Pf. 135. Az Északmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat Miskolci Üzemigazgatósága értesíti az alábbi területen lakó fogyasztóit, hogy az áramszolgáltatást szüneteltetni fogja: Bükkszentkereszt, Rókafarm, Hollóstető, 1979. március 23-án 7—12 óráig. Az Északmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat Miskolci Üzemigazgatósága értesíti az alábbi területen lakó fogyasztóit; hogy az áramszolgáltatást szüneteltetni fogja 1979. március 2G-án 7—16 óráig Csabai kapu 24—36. számig, Bottyán J. u. végig, Medgyessy F. u. végig, Gyöngyvirág u. végig, Derkovits Gy. u. végig. Angolul tudjuk...? Hatalmas bőrönddel vesződve jutott el az 1-es busztól a I2-esig, mert igaz, csúcsforgalom nem volt, de mikor nincs túl sok ember a szűk Szemere utcán? A fiatal nő betűzgette az ismeretlen szavakat (egy kisgyerek megkérdezte: anyukám, nem tud olvasni a néni?) — de három buszt is elengedett, mert mindig csak addig jutott: Repülőtéri el... S utána jött az: egyetem. Csak feljutott a 12-esre. Nézett, más hogyan csinálja és nyúlt a pesti buszjeggyel a lyukasztóhoz. „Nem. nem” — állította meg valaki a mozdulatot, s ő visszakérdezett: ..No. no?'’ És többen diadalittasan visszanéztek: nocsak, hát angol? S hogy ebben megegyeztek, maradt minden a régiben. A fiatal nő tanácstalanul, ..leszólt” je- g.ve lyukasztatlan. A busz pedig hol megáll! hol elindult. Csupa bérletes —, mert a tömegben mellette álló férfi már magán-közvéleménykuta- tást tartott, mint egy ellenőr, egy buszjegy iránt'puhatolózva. „Vicces ország" — gondolhatta joggal a vendég. — „Itt minden cég állami, de még nem sikerült egységes buszjegyet nyomtatni, amit ugyanazért a két forintért, minden városban elfogadnának!” Ha ezt gondolta, hát igaza volt. Állampolgáraink szempontjából. Mert egy ellenőrnek bizonj'ára ellenvéleménye, sőt: magyarázata volna. Igaz, magyarul —, de mi se nagyon értenénk anyanyelvűnkön se. akiknek néha halom pesti, meg nem pesti busz.iegv szorong a tárcájában. A kedves angol hölgy csak mosolygott és idegeskedett — gyakorlatlan bliccelő, az szent. S mer! mindenki viszonozta mosolyát, megszólalt: egyetem? Igaz, valahogy így: egietem? „Az. az!” — mondták neki. ..de várja csak, még messzebb van!” S ő mosolygott rendületlenül. mint akivel fontos dolgot közöltek. Azt is. persze — csak nem értette. Táskám aljában éppoly lázasan kutattam, mint emlékeimben pár angol szó után —, mert kiderült: a német órákat ő hagyta ki. az angolt meg én —. de légy azért csak került, s a hálálkodás szózuhatagára felfigyeli egy egyetem ista fiú. s a meggyérült utazó- közönség is jelezte, közeleg az egyetem, így a hölgv msllé .telepedve átvette a kalauz szerepét. Mindenki fellélegzett. Mit mondjak: nagyon nyugtalan eddig sem voltam. Mert angolul senki sem tudott, ugyan, de mindenki kedves volt vele — Siogy egymássá! sose vagyunk mi. akik egy nyelvet beszélünk. Idegen előtt, úgy látszik mégiscsak „adjuk magunkat”. Angolul tudjuk . . . ? Sz. M.
