Észak-Magyarország, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-21 / 67. szám

ESZAK-MAGYAROfíSZÁG TO 1979. március 21., szerda Minek az a Cinka Panna? A MISKOLCI KÖZLEKEDÉSI VÁLLALAT felvételre keres Keresünk felvételre tapolcai üdülőnkbe t> órás, megbízható takarítónőt. Keresünk továbbá mát rai'üredi gyermeküdülőnkbe júniustól szeptemberig nyugdíj«* szakácsnőt, szerződéssel. Jelent­kezés; MHSZ-üdüIő, M.-Tapole», Martos Flóra u. 37. alatt, 8—10 óráig. — Akkor is! Nem lehet más a cigányok utcája, csak Dankó Pista, vagy Cinka Panna? — Hát mi legyen? — Sport utca! — Jó! szó, ők, maguk építették, a tanács a házhelyet ingyen adta. Másik utca is van itt még, ahol vagy ilyenek, vagy szebbek a házak, a Sport utca. Ennek egy kis története van, mármint az utcanévnek. Néhány lakó el­ment a tanácsra és kérte, változtassák meg az utca nevét. — Nem akarjuk, hogy az utca neve Cinka Panna le­gyen ! — Miért? — Mert az ilyen, meg olyan volt. Mit röhögjenek rajtunk!? — Nono! Híres prímás volt! — Viszont ez a háromszo­bás lakás szép ... — Szép. Örülünk is neki,-" hetvenegyben építettük. Negyvenötezer forint köl­csönt vettünk föl. — A férje? — Dolgozik. Bányász Or­mosbányán. Huszonöt éve igyanott dolgozik, még hi- myzása nem volt. — A gyerekek ? — Gyula húszéves, ő most \z NDK-ban dolgozik, he­gesztő. Gizella tizenhat éves, nőst már üzemben dolgo- :ik, Angela most járja a nyolcadikat, ő Abaújszántóra A Dankó Pista utca Hídvégardón Azóta Sport utca. Elég könnyen, bürokrácia mente­sen zajlott le a névváltoz­tatás. Az a másik változás, változtatás, mely a putrik helyébe az ilyen utcákat megteremtette, lehetővé tet­te, nehezebben ment. Leg­alább húsz évvel ezelőtt kezdődött, amikor még nem születtek meg a ma már élő, helyénvaló határozatok, nem terjedt el a „cs” lakásakció. A község vezetői viszont ezek nélkül is tudták, lát­ták: tenni kell valamit. Azt tették, hogy munkahelyeket kerestek, házhelyet adtak, segítettek, amivel tudtak. Jó szóval is, mert erre talán nagyobb szükség volt, mint a házhelyre. A lényeg az, hogy ma Hídvégardón nincs cigányprobléma. Mindenki dolgozik, tisztességesen ke­res. viselkedik, a gyerekek iskolába járnak. Semmit sem' von le ennek az élet- formaváltásnak az értéké­ből, hogy itt viszonylag ke­vés cigányszármazású csa­lád él. Kár, hogy a járásra nem az itt látható kép a jellem­ző. Már a közigazgatásilag i<je tartozó Bódvalenkére sem. Edelényben, Szendrőn, Boldván, Szendrőládon és még több, más ' faluban is súlyos a gond. Munkálkod­nak persze mindenütt az életforma változtatásán, csu­pán ebben az évben a já­rásban 150 „es”-lakás épül. A járás vezetői úgy számí­tanak, hogy körülbelül tíz év elteltével megszűnnek majd a putrikból álló, egész­ségtelen, embertelen telepek. Jó lenne, ha valahogy ak­ként alakulna minden, mint Hídvégardón. Utópisztikus vágy? Jó húsz éve itt, Híd­végardón is annak tűnt. Priska Tibor Fotó: Szabados György Hídvégardón ZP"' család él. Napilapokból, hetilapokból, folyóira­tokból összesen 610-et járatnak. f — Melyik házba visz be? ! A tanácselnök kissé sér­tődötten hátra hőköl: — Én semelyikbe! Rámu­tat valamelyikre és oda be­megyünk ! — Rendben. Legyen, mond­juk ... az ott! Cifra vaskerítések mellett haladunk a járdán, de a ki­választott ház is ilyen vas- kerítésű. Majd’ minden" ház előtt ez van, ahol még nem, ott hamarosan lesz, pedig ezek a kerítések, a megfele­lő betonalappal nem Ids pénzbe kerülnek! Nyilván több tízezerről van szó, pon­tos adatot sok ezren tudná­nak — vagy sok százezren? •— mondani ebben a megyé­ben, mivel a cifra kerítés — divat. No, annyi baj legyen! Menjünk' be a házba! Rosszkor érkezünk, éppen nagymosás van. A szépen rendezett udvaron a tava­szi napfényben száradnak a ruhák, benn zúg a mosógép. A háziasszony — éppen, mert a mosógép dolgozik — nyugtatgat bennünket, csak üljünk le, már hogyne tud­na egy kis időt szakítani! De hová üljünk? Ezt már mi kérdezgetjük, nem azért, mintha nem lenne hová, de kinn az a szép, tavaszi nap­fény puhítja a sarat is, a járda előtt csak fölragad va­lamennyi a cipőre. Benn pe­dig, a háromszobás lakásban precíz rend, szőnyegek, szép bútorok, televízió, a falakon rengeteg színes kép, együt­tesekről, színészekről. Még­sem jó csak úgy sáros láb­bal begyalogolni. Az egyik kisebb helyiségben ülünk le — hűtőgép, szép bútorok, a háziasszony úgy mondja, hogy tulajdonképp ezt is konyhának használják — be­szélgetni. Miről? Arról, hogy’ élnek, mint élnek, milyen itt, ebben a faluban? A há­ziasszony széttárja karját. — Milyen itt élni? Gon­dolom, mint máshol, olyan. Elég nehéz persze, négy gye­rekkel. Meg rendben tarta­ni mindent. szeretne menni a mezőgaz­dasági szakiskolába, Dénes- ke meg csak nyolcéves. — Szépen berendezték ezt a lakást... — Hát nem volt könnyű, de megvan. — Takarékban van-e pén­zük? — Van egy kicsi. Jó, ha van, ki tudja, mire kell! — Most például mire gyűj­tenek? — Ha a fiunk megjön az NDK-ból, szeretnénk neki venni egy gépkocsit. —, A szép vaskerítésük már megvan ... — Meg. Tuggya, hogy van ez? fia valaki megcsinálja, akkor már a másiknak is kell. Nehogy lemaradjunk. Hát most már itt van ez is! A konyhában — az igazi­ban — zúg a mosógép, kinn száradnak a ruhák, nem il­lő sokáig időzni, van épp elég tennivalója a háziasz- szonynak. Indulunk kifelé, az udvarból a szemközti, ma még kopár területre vetünk pillantást. Ezen a részen majd parkosítanak, hadd le­gyen szép ennek az utcának a környéke is. Behúzzuk a kaput, és magunk mögött hagyjuk .Góré Gyuláéit por­táját, a hídvégardói Dankó Pista utcában. A Dankó Pista utcában, tehát cigánysoron jártunk, ámbár itt a cigánysort egy kicsit másként kell értel­mezni, mint egyebütt. Olyan, amilyennek a fénykép mu­tatja. Cifra vaskerítésekkel, szép, nagy lakásokkal. Benn pedig háztartási gépekkel, hátul, az ólban disznóval. Nem „cs”-lakásokról van „D”-vizsgával rendelkező gépkocsivezetőket, tehergépkocsi-vezetőket. 1 éves szakmai gyakor­lattal, legalább 20 000 km vezetési igazolással. A „D”-vizsgával nem rendelkezők részére a KPM .Autóközlekedési Tanintézetnél „D”-tanfolyamon való, részvételt biztosítunk. Felvételre keres továbbá a vállalat autószerelőket. Szirmabesenyő, Kistokaj, Alsózsolca. Felsőzsolca köz­ségekből személyzeti járatok biztosítják a munkába járást. . Bővebb felvilágosítás a vállalat munkaügyi osztályán, Miskolc, Szondi Gy. u. 1. sz. A Rakamazi Fa-Fém Szövetkezet autószervize 1979. március 20-tól TRABANT, WARTBURG, SKODA, POLSKI FIAT, ZSIGULI típusú személygépkocsik műszaki vizsgára felkészítését, valamint az ÜZEMBEN TÖRTÉNŐ VIZSGÁZTATÁSÁT Telefon: Rakamaz 32. A B.-A.-Z. megyei Településtisztasági Szolgáltató Vállalat AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZ mélyépítésben, építésben gyakorlattal rendelkező mérnököt, üzemmérnököt, SZTK-ügyintézőt, bérszámfejtőt, raktárkezelőt, kiadót. Jelentkezés: Miskolc, I., Fonoda u. 2. sz., munkaügynél. Azonnali belépéssel alkalma­zunk 14—IC éves, fiatalkorú, mis­kolci kislányt kézbesítői munka­körbe, 6 órás munkaidő-beosz­tásban. Jelentkezés: Csokoládé- gyár. munkaügy. Miskolc III., Fürdő u. 4. A Miskolci Köztisztasági Vál­lalat felvételre keres gyakorlat­tal rendelkező raktári kiadót. Fi­zetés megegyezés szerint. Jelent­kezni lehet: Miskolc, József At­tila u. t>5. sz. alatt, a terv és munkaügyi csoportnál. A Békés megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet pályázatot hirdet pszichológus állásra, 1979. július lG-tój. Bérezés a 17/1977. (XII. 1.) MüM számú rendelet alapján, megegyezés szerint. Je­lentkezés írásban, vagy szemé­lyesen az intézet igazgatójánál. Békéscsaba. Peier Jilcmniczky u. 3. 5G01 Pf. 135. Az Északmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat Miskolci Üzemigazgatósága értesíti az alábbi területen lakó fogyasztóit, hogy az áramszolgáltatást szüneteltetni fogja: Bükkszentkereszt, Rókafarm, Hollóstető, 1979. március 23-án 7—12 óráig. Az Északmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat Miskolci Üzemigazgató­sága értesíti az alábbi területen lakó fogyasz­tóit; hogy az áramszol­gáltatást szüneteltetni fogja 1979. március 2G-án 7—16 óráig Csabai kapu 24—36. számig, Bottyán J. u. végig, Medgyessy F. u. végig, Gyöngyvirág u. végig, Derkovits Gy. u. végig. Angolul tudjuk...? Hatalmas bőrönddel ve­sződve jutott el az 1-es busztól a I2-esig, mert igaz, csúcsforgalom nem volt, de mikor nincs túl sok ember a szűk Szemere utcán? A fiatal nő betűzgette az is­meretlen szavakat (egy kis­gyerek megkérdezte: anyu­kám, nem tud olvasni a néni?) — de három buszt is elengedett, mert mindig csak addig jutott: Repülő­téri el... S utána jött az: egyetem. Csak feljutott a 12-esre. Nézett, más hogyan csinál­ja és nyúlt a pesti busz­jeggyel a lyukasztóhoz. „Nem. nem” — állította meg valaki a mozdulatot, s ő visszakérdezett: ..No. no?'’ És többen diadalitta­san visszanéztek: nocsak, hát angol? S hogy ebben megegyeztek, maradt min­den a régiben. A fiatal nő tanácstalanul, ..leszólt” je- g.ve lyukasztatlan. A busz pedig hol meg­áll! hol elindult. Csupa bérletes —, mert a tömeg­ben mellette álló férfi már magán-közvéleménykuta- tást tartott, mint egy ellen­őr, egy buszjegy iránt'pu­hatolózva. „Vicces ország" — gondolhatta joggal a vendég. — „Itt minden cég állami, de még nem sike­rült egységes buszjegyet nyomtatni, amit ugyanaz­ért a két forintért, minden városban elfogadnának!” Ha ezt gondolta, hát igaza volt. Állampolgáraink szempontjából. Mert egy ellenőrnek bizonj'ára ellen­véleménye, sőt: magyará­zata volna. Igaz, magyarul —, de mi se nagyon érte­nénk anyanyelvűnkön se. akiknek néha halom pesti, meg nem pesti busz.iegv szorong a tárcájában. A kedves angol hölgy csak mosolygott és ideges­kedett — gyakorlatlan bliccelő, az szent. S mer! mindenki viszonozta mo­solyát, megszólalt: egye­tem? Igaz, valahogy így: egietem? „Az. az!” — mondták neki. ..de várja csak, még messzebb van!” S ő mosolygott rendületle­nül. mint akivel fontos dolgot közöltek. Azt is. per­sze — csak nem értette. Táskám aljában éppoly lázasan kutattam, mint emlékeimben pár angol szó után —, mert kiderült: a német órákat ő hagyta ki. az angolt meg én —. de légy azért csak került, s a hálálkodás szózuhatagára felfigyeli egy egyetem ista fiú. s a meggyérült utazó- közönség is jelezte, közeleg az egyetem, így a hölgv msllé .telepedve átvette a kalauz szerepét. Mindenki fellélegzett. Mit mondjak: nagyon nyugtalan eddig sem vol­tam. Mert angolul senki sem tudott, ugyan, de min­denki kedves volt vele — Siogy egymássá! sose va­gyunk mi. akik egy nyel­vet beszélünk. Idegen előtt, úgy látszik mégiscsak „adjuk magun­kat”. Angolul tudjuk . . . ? Sz. M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom